Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-24 / 8. szám
PAKOZDl GERTRŰD RIPORTSOROZATA AZAZOVIACÉL 11) ma. II. 24. Már Zsdanovha érkezésem előtt megtudtam egyet-mást az Azovsztal kohóipari kombinátról. Megtudtam, hogy 30 ezer emberinek ad munkát ez az Azovi-tenger partján elterülő gyár- óriás, hogy a Krím-félszigeten kitermelt vasércet vízi úton szállítják ide, és hogy az épülő Bajkál-Amur Vasúti Fővonal — közismert nevén a BAM — sínéinek többségét itt hengerük. — Vajon nem valami tévedésnek, netán sajtóhibának köszönhetően beszélnek itt harmincezer dolgozóról? — tettem fel magamnak többször is a kérdést. Mert akárhogy is számoljuk, harmincezer ember jelentős tömeg. Márpedig én embert — alig láttam a vasszenkezet-rengetegben. Láttam például, hogy a síinlera'kat fölött híddaruk gördülnek, hallottam a csörömpölésüket, meg-megálltak, felmarkoltak egy tucatnyi acélsínt, hogy megrakják az éppen Kelet-Szibériába irányított szerelvényt. Tudtam, hogy a daru fülkéjében ember ül. Ámbár — most már ebben sem vagyok teljesen biztos. Egy kohászmérnök látogatásom során ugyanis arról beszélt, hogy a daruk élőre beprogramozhatok, és — legalábbis elvileg — kezelőszemélyzet nélkül is működtethetők. Márpedig amiről ma egy mérnök azt állítja, hogy: „elvileg lehetséges“, arról szinte biztosra vehető, hogy előbb-utóbb meg is valósul. A durvaieme z - hengeré e főcsarnokának hosszúsága több mint 1200 méter. Végiggyalogoltunk rajta, s a jő 15 méter magas „hídról“ jól megfigyelhettem ahogy szinte száguldanak az előnyújtóból kikerült bugák, amelyeket hatalmas erő igénybe vételével henger-rendszereken hajtanak át, hogy a műveletsor utolsó állomásán egy további lemezt helyezhesenek el a késztermék-raktárban. Az imént még képlékeny, feihéren-sárgón izzó anyag fokozatosan kihűl, színe acél- szürkére változik. Az acél hengerlése 800—1200 Celsius-fok hőmérséklet-tartományban történik. A több mint egy kilométer hosszú lemezhengerdében is alig láttam emberit. Az egész csarnokon végighúzódó híd összeköti a több emeletnyi magasságban levő diszpécserközpontokat is. Munkahelyére invitál bennünket az egyik diszpécser. Szemet nyugtató zöld itt szinte minden berendezési tárgy. Szükség van erre, mert a figyelem összpontosítása — ami a nagy zajban nem éppen könnyű — Itt elsőrendű követelmény. Az ipari televízió éppen „totálra“ van állítva, így a termelést irányító diszpécser a készülék segítségével az egész csarnokot látja. Ha azonban úgy akarja, a megfelelő kamera bekapcsolásával kisebb területet is kinagyíthat, szemügyre vehet. Hogy mennyi idő- és erőmegtakarítást jelent ilyen csarnokóriásban az ipari televízió, azt felesleges hangsúlyozni. Az irányító központból azonban nem hiányzik a távírógép, valamint a termelési folyamat pillanatnyi „értékeiről“ tudósító berendezés sem. Bármilyen hihetetlen a látottak alapján a kombinátban valóban 30 ezer személy dolgozik. Persze, ez nem jelenti azt, hogy ennyi ember van közvetlenül a nagyolvasztók mellett. a martinkemenoéknél, az elektroaoél- részlegben, a hengerdékben. A. A. Sokul, az Azovsztal főmérnöke példát hoz fel annak illusztrálására, hogy mennyire megváltozott a kohászatban a munka jellege. Néhány évtizeddel ezelőtt még az igényes és a legigényesebb megrendelések esetében is úgyszólván teljesen kézi, mechanikus eszközökkel végezték a minőségellenőrzést. Ehhez, persze, jelentős apparátusra volt szükség. Ma az anyag, illetve a kombinátból kikerülő áru minőségének ellenőrzését ultrahang-készülék végzi, mégpedig már a hengerlés folyamán. Tehát: amikorra a lemez, a cső, vagy a vasúti sín a hengersor végére ér, a készülék már azt is ikőzli az osztályozóval, hogy hova, melyik minőségi osztályba sorolja be a megmunkált darabot. A minőségre valamennyi részlegen ügyelnek, s erre kötelezi a munkásokat, a technikusokat egyaránt a minőségjegy használatának joga is. A minőségjegy egyúttal azt is jelenti, hogy a részleg dolgozói — a nagyolvasztóknál dolgozók ugyanúgy, mint a konvertereknél — vállalják a tőlük kikerülő félkész-termékért a felelősséget. A kombinátból kikerülő végtermék pedig — 3 évre — megkaphatja a Kohászati Minisztérium jóváhagyásával az állami minőségjegyet. A kombinát valamennyi terméke bírja ezt a jegyet, s megőrzését minden dolgozó saját ügyiének tekinti. Tudják, ha a vállalat termékére reklamáció érkezne, az állami minőségjegy használatának jogát visszavonnák. Ez pedig az anyagi veszteségen kívül a bizalom elvesztését is jelentené a megrendelők részéről a kombináttal szemben. A laikus talán úgy gondolja, hogy például a sínhengenlés egyszerű feladat, és csak megfelelő hengersor kell hozzá. Az az Igazság, hogy — egyebek között — azt is figyelembe keli venni, hogy Szibériába kerül-e a sín, vagy éppen szubtrópikus vidékre. A kombinát központi laborátóriumá- nak dolgozói egyik fő szempontként abból a tényből indultak ki a BAM igényeinek kielégítésekor, hogy azon a tájon, ahol a fővonal vezet, nyáron plusz 35, télen pedig néha mínusz 45 CeLsius-fokos hőmérséklet is előfordul. A nagy hidegtől pedig a sín — ha nem megfelelő szerkezetű az anyaga — egyszerűen elpattanhat. Elképzelhető, hogy egy olyan fontos közlekedési vonalon, mint amilyen a BAM lesz, milyen fennakadást okozna a forgalomban, ha januári fagyban kellene sínt cserélni. Nagy szerepe van a hengerelt áru gyártásában a felületi hőkezelésnek, amelynek köszönhetően másfél-kétszeresére növekedett a sínek élettartama. Persze, ez az eljárás a többi termék gyártásában is jelentős minőségi javulást eredményezett. A kombinát egyik legfontosabb részlege kétségkívül a hengerde, hiszen mindenekelőtt az innét kikerülő termékeken mérhető le az azovi acél minősége. A hengerszéksor működését figyelve örömmel olvastuk a berendezésen a feliratot: VÍTKOVICE. Bővebb magyarázattal F. Klucsenyi- kov, a részleg vezetője szolgált: — Néhány évvel ezelőtt csehszlovák szakemberek 200 főnyi csoportja szerelte fel a Vítkovice vállalatban gyártott Kvanto 3600-as hengerszéksort, amit joggal nevezhetünk a 20. század kohóipara egyik nagy vívmányának. Elégedettségünket fokozta az a tény, hogy a .berendezés rövid időn belül a tervezett teljesítményt nyújtotta, s olyan termékek is készíthetők rajta, amelyekről a műszaki paraméterekben szó sem esett. Lám, mennyire fontos, hogy az exportra gyártott termékeink — kerüljenek azok .bárhová a világon — minőségi szempontból kifogástalanok legyenek. Jólesik hallani a dicsérő, a tervezőmérnökök és a szerelők jó munkáját méltányoló szavakat, de ami ennél is fontosabb, egy-egy ilyen szállítmánnyal tovább öregbítjük gépiparunk hírnevét. Hiszen az a külkereskedő, aki az Azovsztal vállalat termékét vásárolja meg, azt is megnézi, hogy azt milyen berendezéssel állítotA kombinát egyik tő terméke a vasúti sin tá.k elő. Hogy a VÍTKOVICE vállalat bírja a szovjet megrendelőik bizal mát, azt bizonyítja az is, hogy a közeljövőben egy még bonyolultabb és nagyobb hengerszéksort — a Kvarto 4000-t — szállítanak az ugyancsak zsdanovi Lénám Kohászati Művekbe. Kevés embert látni a nagyolvasztók környékén is. Magyarázat erre szintén a nagyarányú műszaki fejlesztés. A nyersvas- gyártást a hat, egyre nagyobb teljesítményű és korszerűbb nagyolvasztóban végzik. A nyersvasgyártás vala mennyi folyamatát teljesen gépesítették és nagy mértékben automatizálták. így nagy a munkatermelékenység, s a már említett színvonalas ellenőrzésnek köszönhetően kiváló a nyersvas minősége is. A technológiai folyamatokat számítógép irányítja. A nagyolvasztók, a martinkemencék és a konverterek működése rengeteg fűtőanyagot, illetve energiát igényel. A kombinátban a kokszfelhasználás csökkentése érdekében — mivel a koksz eléggé drága — az olcsóbb földgázt és a mazutot használják a kohászati folyamatban. Az utóbbi fűtőanyagok alkalmazásakor — a teljesítmény növelése érdekében — oxigén behívásával teszik intenzívebbé az égést. Az energiafelhasználás csökkentése a vállalatiban ugyancsak a mindennapok feladata. A kohászati kombinát energiagazdálkodási kérdésekkel foglalkozó bizottsága tíznaponként dönt a legfontosabb kérdésekben. Eredményesen hasznosítják a hulladékhőt is gőz termelésére. Az újítómozgalomba bekapcsolódók figyelme nem véletlenül irányul erre a területre, hiszen a vállalat minden dolgozója tudja: a tervek évről évre kevesebb villamos energia és fűtőanyag felhasználását teszik lehetővé. Az előbbit 3, az utóbbit pedig 5 százalékkal csökkentik. A műszaki fejlesztés “az Azovsztal számára is elsőrendű feladat. Félévszázados működése alatt a kombinál e téren valóban lépést tartott a fejlődéssel s a követelményekkel. Világviszonylatban például az elsők között volt az acélgyártás! folyamat oxigén befúvássa! való meggyorsításában. A régi eljárásokat valamennyi részlegen újakkal helyettesítik, az elavul tabb berendezések helyett újakat állítanak üzembe. Az oxigénkonvertares részleg átépítését 1978-ban fejezték be, azóta kétszeresére növekedett itt a termelés, és lényegesen csökkent a fajlagos energiafogyasztás. Meggyőztek az Azovsztal dolgozói: valóban nem .kevesebb, mint 30 ezer szovjet dolgozó építi itt az országot. A számítógép-technikus, a tudományos kutató, az irányítás-szervező és az ipari tele vízió-szerelő éppen úgy kohásznak tekinti magát, mint a martinikemence kezelője vagy a hengerész. Ahol tegnap még a fizikai erőnlét volt a legfontosabb, ott ma már a műszaki ismeret válik fő tényezővé. A munkás helyét a műszaki közép- káder, a technikusét pedig a mérnök foglalja el. A termelési csarnokokban és a műszaki iskolákban már a 21. századra készülnek. (Következik: Mi zavarja az iránytűt?)
