Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-17 / 7. szám
KOMOR KAPUBAN FÉRjEK KÉRDÉS Kovácsék színházba készülnek. Miikor már a kapuban vannak, Kovácsaié ránéz a férjére: — Lajos, csupa szőr vagy. Miért nem borotválkoztál? — Én borotválkoztam — mondja Kovács. — Miikor? — Amikor elkezd tél öltözködni. az — Az én férjem otthon ujját sem (mozdítja. — Az enyém mozdítja. Amikor megmutatja, hogy mi az, amit meg kell csinálni. — Mi lesz egy táncosnőből, ha megöregszik? — Nos, mi? — Ráncos nő. PISTIKE ROSSZMÁJÚSÁG Pistikére rászól a mamája: — Ejnye, Pistike, miért ásítasz olyan csúnyán! Ha én ásítok, a kezem a szám elé teszem. Tudod-e, miért csinálom ezt? — Hogy <ki ne essen a fogsorod. SZEGÉNY Két művésznő beszélget egy harmadikról. — Tadod, szivem, ráadá sói az a nő még bandzsít is. — Mi az, hogy bandzsít — legyint a kezével a másik —, amikor sir, a hátán folynak le a könnyei. Egy mai fiatalember mondja: VENDÉGLŐBEN — Szegény apámnak most egy másik asszonyt is el kell tartania. — Hogyan, van barátnője Is? — Nincs, hanem én is megnősültem. Kovács rendel a vendéglőben: — Pincér, kérek egy libamel- let. — Burgonyával? — Miért, mit gondolt, melltartóval? ELEK TIBOR karikatűristánkat megihlették a televízió gyakori műkorcsolya-közvetítései. Alábbiakban négy ilyen témájú rajzét közöljük URgtAClOlf műkorcsolya «MARA ISMERIK BLÖD A talponállóban ketten beszélgetnek: — Lehetetlen manapság az embernek a két keze munkájából élni. — Na, azért, ha az ember megpróbálja... — Ugyan, kérlek, ez csak olyan beszéd. Itt vagyok például én. Akárhogy is akarok, nem tudok a két kezem munkájából megélni. — Hát nem találsz sehol munkát? — Azt találnék, de mindig visszatart valami. — Micsoda? — Az, hogy a rendőrségen ismerik az ujjlenyomatomat. Egy látogató odamegy egy vidéki városka állomásfőnöké hez, és azt mondja neki: — Mondja, kedves állomás- főnök úr, miért fekszik az állomás egy félórányira a várostól? — Mert azt akartuk — feleli az állomásfönök —, hogy lehetőleg közel legyen a sínekhez. TAKARÉKOSSÁG FELELET A tanító megkérdi: — Mondjátok meg nékem, mi a gerincoszlop? Mire Pistike jelentkezik: — A gerincoszlop a hasüreg mögött elhelyezkedő oszlop, melynek egyik végén ül a fej, a másik végén ülünk mi. Kovács elmondja a hivatalában, hogy tegnap kétórás előadást; tartott a feleségének arról, hogy milyen fontos dolog a takarékosság. — Na és lett valami eredménye — kérdi egy kolléga. — Hogyne. Nem szabad többé dohányoznom. TÉVEDÉS — Pincér, ez disznóság. Már megint légy van a levesemben. — Pardon, lessék csak visz- szaemlékezni: tegnap hajszál volt. A hét vicce- Szívem, mi van ma vacsorára?- Nem tudom, drágám. A címke levált a konzervdobozról. BIZTOSÍTÁS — Nem alkar biztosítást kötni a felesége bundájára? — 'kérdezi a biztosítási ügynök. — Nem. Tegnap találtam valakit a szekrényben, aki vigyáz rá. SZERETI OKÉT — Miért mondja, hogy szeráfi a nőket? Ha így lenne, akkor nem veszekedne állandóan a feleségével... — Hiszen éppen azért ve sxekszfink mindig! KUDARC — Hogy rávegyem a kislányomat a zenetannlásra, hegedűt ajándékoztam neki. Sajnos semmilyen eredménnyel nem járt. — Velem is ugyanez történt, amikor bőröndöt ajándékoztam az anyósomnak __ Ké nyes kérdések Ha valaki jól nevelt — ki tehet róla, a család vagy az iskola? Köteles e a tűzoltó a munka lázában égni? Orvoshoz kell-e fordulnia annak, aki a sikerektől megszédül? Hová tűntek azok a lányok, akik mindjárt szégyenlősen elbújtak, ha valaki megkérte a kezüket? Köteles-e tovább szeretni volt főnökét az, aki megválik állásától? Lehet-e illúziókat féltékenység talajára építeni? Hogyan fizetik a sziszifuszi munkát — akkordban vagy kollektív szerződés szerint? Lehetséges-e, hogy valaki az asztalnál ülve kiáll jón az igazság mellett? * * * Mielőtt leiszod magad a sárga földig — gondold meg ... nem lesz-e ott túl kemény? Semmi közös nem volt köztük. A hat gyermek kivételével. A Lityeratumaja gazetából fordította: GELLÉRT GYÖRGY Nemrég jártam a Dóvaványai Tájvédelmi Körzetben. A téli álmában szundikáló pusztán már éppen belefeledkeztem a darvak és a gatyásölyvek megfigyelésébe, amikor valaki belecsípett a fenekembe. Ijedten hátranéztem, s megpillantottam egy hatalmas túzok kakast, amint felháborodottan tátongva rám öltögette a nyelvét — Nem látta a táblát?! — rikácsolta. — Idegeneknek belépni tilos! — De láttam — rebegtem. — Egyébként Laci vagyok. — Engem Gazsinak hívnak — csípett újra felém. — Ne olyan hevesen, Gazsi úr! — próbáltam megnyugtatni. — Keresek magának egy mezei egeret vagy esetleg egy savanyú cukrot!... — Én csak kemény tojást és salátát eszem — sziszegte Gazsi. — Akkor igazán jól él itt az állam jóvoltából, s nincs oka, hogy csipked jen engem, becsületes adófizetőt! — De igenis van okom! — szökellt felém fenyegetően a túzok nagyvezír. — Vegye tudomásul, hogy ebben a tájvédelmi körzetben él az ország tűzokállományának kétharmada, de sosincs nyugtunk, mert mindenféle tudósformájú alak jön ide, és belenéznek még a tojásunkba is, pedig egy túzoktojás annyit ér, mint egy használt kocsi! — Na és, miért nehezményezi Gazsi úr, ha a kíváncsiskodók meglátogatják önöket?! — Azért, mert ilyen sok látogató közepette az ember már nem tud nyugodtan dprn&gni se! — Vagyis kitiltaná innen a 'látogatókat? — Úgy bizony! — lelkesedett a főtúzok. — Márpedig, szerintem ez nem lenne helyes. Mert ha az állam kiad egy csomó pénzt a természetvédelmi területekre és a tájvédelmi körzetekre, akkor az állampolgárok szeretnék meg is nézni az ott védett élővilágot... — Az állampolgárok lopnak és rongálnak! — lábadt vérbe Gazsi szeme. — És be ne tegye ide senki a lábát, aki rosszban sántákéi, ment jaj neki! — Igen, igen, Gazsi úr! — igyekeztem jobb belátásra bírni. — De az azért mégsem helyes, hogy a természetvédelmi területeink úgy el vannak zárva a külvilágtól, hogy csak magánéletet élnek, semmi közélet vagy például egy műsoros rendezvény! — Micsoda, hogy műsoros rendezvény?! — csípett saját magába tűzök ismerősöm, mert nem tudta, hogy ébren van-e, vagy álmodik. — Az bizony! Képzelje csak el! A száz és száz kíváncsi látogató helyet foglal egy emelvényen, maguk pedig a durvákkal együtt díszmenetben elvonulnak előttük, aztán egy kicsit dürnögnek is... — Hagyja abba, azonnal takarodjon innen! — rikoltotta Gazsi, majd a nyomaték kedvéért a tájvédelmi körzet széléig kergetett csőrével. Hogy manapság milyen goromba túzokok vannak, és még nekik akarjon jót az ember!? TORMÁI LÁSZLÓ /1980. n. ír N m
