Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-02-10 / 6. szám

1988. II. 10. Érkeztek mär az Északi-sarkra kutyaszánon, léghajón, repülőgépen és tengeralattjárón. Ejtőernyőn is leerreszkadtek már. Két és fél éve pedig a szovjet „Artyika“ atomjégtörő vágott utat magának a jégen át az Északi-sarkhoz. Sítalpakon viszont eddig még senkinek sem sikerfiit meg­hódítania a Föld tetejét. A hét moszkvaiból álló sarki expedí­ció, miután 76 nap alatt 1500 ki­lométert tett meg a jeges sarki puszta­ságban, 1979. május 31-én elérte a Föld Északi-sarkának földrajzi pontját. A Komszomolszkaja Pravda szerkesz tősége által szervezett expedíció már­cius 16-án a (akut-föld közelében elte­rülő Delong szigetvilághoz tartozó Hen- rietta-szigetröl indult útnak. Az űrhajósok szkafanderéhez hason­ló vastag viharruhába öltözött hét em­ber felkapcsolta a sítalpakat, s hátára vette a nehéz hátizsákot. Utolsó pillan­tást vetettek a földre, amelyet egyha­mar nem látnak újra, s búcsúzóul meg­lengették karjukat. HÍRADÁSOK a szerkesztőségnek AZ ÚTVONALRÓL: általános ébresztő és reggeli, 7.30 — indulás, 12.20 — ebéd (megmérjük a szélességi fokot, felállítjuk a sátort, meleg ételt készítünk és 30 percet al­szunk), 15.00-töl 20.00-ig még öt menet következik (50 percet megyünk — tí­zet pihenünk), 21.30 — vacsora, távol­ságmegállapítás, rádiókapcsolat. Átla­gosan 20 kilométert teszünk meg egy nap alatt. A RADIOS NAPLÓJÁBÓL: Március 21. Éjjel gyötör a hideg. A hőmérséklet mínusz 37 Celsius-fok. A hálózsák olyan rajtunk, mint valami bádoglap. Belül minden deres lesz. Fo­kozatosan odafagyunk az aljához. Éj­szaka mintha lefagyna az orrunk. A fagy mindenkinek megcsípte az arcát. mérnök. Vagyim Davidov orvos egy moszkvai poliklinika főorvoshelyettese. A rádiós Anatolij Melnyikov, foglalko­zása rádiómérnök. A másodnavigátor Vlagyimir Rahmanov építészmérnök, vízi erőműveket tervez. A másodrádiós, Vaszilij Siskarjevet kivéve, az út min­den résztvevője nős. Haluknak 12 gyer­mekük van. Az expedíció résztvevői közül senki sem volt hivatásos sarkkutató. Sarki útjaikat a szabadságuk idején teszik meg. Számos sportteljesítménnyel büsz­kélkedhetnek, például a sarkvidéki medence legbizonytalanabb helyének is­mert Long-szoroson történt átkelésük­kel. Három évvel ezelőtt a síelők „meglátogatták“ a sodródó „Északi­sark 23“ sarkkutató-állomás telelőit. Akkor a sark felé tartva, 300 kilomé tért tettek meg sílécen a jégen. A sarki utazásra készülődve az ex­pedíció résztvevői sokat edzettek. Téglával megrakott súlyos hátizsákkal felszerelve síeltek a Moszkva környéki hegyekben. Nyáron nemegyszer lefutot­ták a klasszikus maratoni távot. Hogyan hajtották végre az átkelést? Az élelmet és a felszerelést a hátizsá­kokban vitték. Magától értetődik, hogy másfélezer kilométernyi útra lehetet­len elegendő élelmiszertartalékot vinni. Az átkelés alatt az expedíció narancs- színnű sátra fölött négy ízben jelent meg a repülőgép. Ejtőernyővel ételt és Az út első napja volt a legnehezebb. Kötélen ereszkedtünk le egy széttöre­dezett jégsziget partszegélyéről. Két­szintes háznyi nagyságú jégtömbök óránként négykilométeres sebességgel úsztak el mellettünk. Ilyen körülmé­nyek között a csónakot nem használ­hattuk. öt sikertelen kísérletet tettünk: néhány lépés a töredezett jégen, de vissza kellett térnünk. Vágül is, egy jégdarab közeledett felénk, mozgása lelassult, s elindultunk. Ezután még három órán át harcoltunk szakadatla­nul a mozgó jéggel. Amikor már mind azt hittük, hogy hátunk mögött hagytuk a veszélyt és közel vagyunk a célhoz, egy nagy úszó jégmezőhöz, egyikünk a vízbe esett. Ki­húztuk, de pontosan két perc múlva másikunk pottyant a vízbe. Az első nap 500 métert tettünk meg. HCTEN „pröbAra tenni önmagunkat ...“ Heten a sark felé tartanak... Mi­ért? A kérdés oly régi, mint maga az emberiség története. Valaki mindig el­indul a járatlan ösvényeken, nélkülö­zésekre, sőt pusztulásra ítélve önma­gát, egy másik pedig háborítatlan csendben egy barlangban a tűz mellett vagy a televízió előtt ült és azt kér­dezte: „Miért?“ A kérdezőkre senki, sem emlékszik. Az útrakelőket viszont ismeri a történelem. Kolumbusz, Magel- lán, Gagarin, Armstrong — az úttörők nevei. Hallatlan erőfeszítéseiknek kö­szönhető, hogy ismertté váltak a Föld szárazföldjei, szigetei, tengerszorosai, ők hódították meg a sarkokat, a he gyeket. Végül elkövetkezett a nap, amikor az ember az űrből lepillantott a Földre. Puha heverőn üldögélve nem ■lehetett volna mindezt megtenni. El kellett indulni, elhajózni, elrepülni az ismeretlenbe. Ma az ember a technika segítségévei kényelmesen elérheti bolygónk bárme­lyik pontját. A nagy sebességektől a Föld mintha összeszűkült volna, kisebb­nek tűnik. Bár valóságos méretei egy szemernyit sem változtak meg. S az ember fizikuma sem lett tökéletesebb. Az ember továbbra is kitartóan foly­tatja harcát a természettel vívott pár­viadalban, újra és újra szinte ösztön szerűen próbára teszi önmagát. Egy maréknyi lelkes ember azt a célt tűzte maga elé, hogy sítalpakon, gon­dosan összeválogatott felszereléssel megrakott hátizsákkal meghódítja az Északi-sarkvidéket és biztonságban érezheti ott magát. Nemcsak egyszerűen mentek, hár az elképzelhetetlenül dermesztő hidegben, eszeveszett szélben nem éppen könnyű dolog a jégpáncélon haladni. Tudomá­nyos kísérleteket folytattak: elkészítet­ték a jég domborzatának metszetét, ta­nulmányozták az óceán jégpáncélját. Az orvosok útmutatása alapján ezek az emberek teszteket készítettek pszicho­lógiai összeférhetőségükről. Sparonak megfagyott a füle. Még jó, hogy járás közben nem fagy meg a lá­bunk. SARKI BARÁTSÁG „Mutassatok olyan embereket, akik úgy élnek mint mi, s akik között teljes harmónia uralkodik egy évig, akiknek, amikor egymáshoz szóltak, száját csu­pán beoéző szavak hagyták el, s én minden kétséget kizáróan megállapí­tom, hogy erényes bábokkal van dol­gom, nem pedig hús-vér, idegekkel át­szőtt emberekkel“ — írta az Antark­tisz amerikai kutatója Richard Byrd. Nem, a hét síelőt semmiképp sem tarthatjuk földrészéin angyaloknak. De az átkelés ideje alatt a csoportban egyetlen egyszer sem adódott komoly konfliktushelyzet. A hét ember eltérő jelleme, úgy látszott, ideálisan össze­csiszolódott. A csoport moszkvaiakból állt. Veze­tőjük Dmitrij Sparo volt. Foglalkozását tekintve matematikus, tanár az Acél- és Ötvözetipari Főiskolán. Az expedí­ció navigátora Jurij Hmelevszkij, szin­tén matematikus, a Központi Közgazda­sági-Matematikai Intézet tudományos f'ömunkatársa. A felszerelés felelőse Vlagyimir Legyenev élelmiszeripari petróieumfőzöjük számára spirituszt dobott le. Expedíciójuk a Holdon dolgozó űrha­jósokra emlékeztetett, ugyanazok a lassú, sima mozdulatok, erőt megtaka­rító lépések. Minden hátizsákban 45 kilogrammnyi súly. Mindent alaposan átgondoltak és szükség esetén felcse­rélhettek. Teodolidokat, gumicsónaké kát, sátort, petróleumfözőket, rakétá­kat, rádióadót, karabélyt vittek maguk kai... Az élelmiszerkonténerekben — szárított húst és túrót, hajdinakását és zabkását, tejport, szalonnát, kolbászt, kávét, teát, csokoládét, kétszersültet, fokhagymát... Pontosan annyit, hogy naponta míndannyiuknak 4500 kíloka lórin jusson. híradások a szerkesztőségnek AZ ÚTVONALRÓL: Április 5. A jég déli irányú sodródd sa mindennap értékes kilométerektől foszt meg bennünket. Mintha lefelé ha ladó mozgólépcsőn igyekeznénk fel­felé. Nappal 24 kilométert teszünk meg, de észak felé csupán tizennyolcat ha ladunk. Április 22. Ezekben a napokban a pihenőhelyeken nem halatszik nevetés, tréfa. Nagyon elfáradunk, de tempónk mégis igen gyors. Május 10. Állandóan készenlétben híradások a szerkesztőségnek AZ ÚTVONALRÓL: Szigorú napirendünk a következő: 4,30 — az ügyeletes ébredése, 5.30 — Minél közelebb jutott a hét főnyi csapat a sarkhoz, annál gyakrabban keresztez­te útjukat a víz a megrepedt jégtáblák között. Gumicsónakokkal jutottak át rajta kell lennünk, minden pillanatban vár­hatjuk a bajt. Egy hirtelen jégtorlódás leseperheti a sátort. Egy óvatlan lépés, és az ember hasadékba esik. Kockáza­tosak az átkelések a felfújt gumicsó­nakokon: a jégdarabok éles pereme je­lenti a veszélyt. HOGYAN TALÁLJUK MEG AZ ÉSZAKI-SARKOT? Az útvonal elején, a Henrietta-sziget nél a fiúk egy jegesmedvével találkoz­tak. Azután a 84. szélességi körnél is­mét egy medveösvényen haladtak át. A nyomok után ítélve, három nőstény medve a bocsokkal és két hím medve ment erre. Amikor a 88. szélességi kö­rön keltek át, gyűrűsfókát láttak. S még ugyanazon a napon a jégmező egyik „tava“ mellett sarki róka nyo­mait fedezték fel. Hogyan került ide a szárazföld lakója? S ami a leghihetet­lenebb: közvetlen a sarknál háromszor láttak sarki verebet — hósármányt. A sarkvidék valóban tele van meg lepetésekkel. Kiderült például, hogy a sós vizzel átitatott ruha a hidegben nem fagy meg. És következésképpen nem szárad ki. A só ízét állandóan érezték az ajkukon; a só, mint a smirgli, marta a sítalpakat. Ettől aztán el is koptak az út végére: a súlyuk felére csökkentek. HÍRADÁSOK a SZERKESZTŐSÉGNEK AZ ÚTVONALRÓL: Május 21-én sűrű ködbe kerültünk és egész napokat álltunk. Később is elő­fordultak váratlan megtorpanások. Egy szer valaki hideg fürdőt vett — ezt megelőzően négy centiméter vastagsá gú jégen kellett haladni. A sark már itt van valahol egészen közel, de a jég mind erősebben sodródik. Nem tudunk tájékozódni, a Nap, úgy tűnik, örökre a felhők mögé rejtőzött. Vlagyimir Rah­manov navigátor ötödik napja nem al­szik, teodolitjóval méréseket végez. Az Északi-sarkot nem jelöli határkő, se oszlop. A sark csak jelkép, mate­matikai pont, ahol a meridiánok talál­koznak. A Déli-sarkon egyszer kiszá mították a sarkpontot, zászlóval és hordókból összerakott körrel jelölték meg. Északon a jég mozgása miatt a pólust minden alkalommal újra ki kell számítani. És a Nap nélkül lehetetlen elvégezni a számításokat. Megesett, hogy a síelők elhaladtak a pólus mel­lett, át a nyugati féltekére, mert a fénylő Nap nem irányította őket. HÍRADÁSOK A SZERKESZTŐSÉGNEK AZ ÚTVONALRÓL: Május 27. Előbújt a Nap. Örömujjon­gás! Meghatároztuk a koordinátákat. A keleti hosszúság 160 fokáról a nyugati 160. fokra értünk ... Nem északra, ha­nem keletre mentünk. Május 31. 22 órás erőltetett menet után az expedíció elérte az Északi-sark földrajzi pontját. — Mint a’ norvég vikingek őse, Nan­sen és Amundsen honfitársa, mint olyan ember, aki megérti, mit jelent az utazónak először kihívni az ismeret­lent, úgy gondolom, a hét szovjet em­ber teljesítménye csodálatot érdemel — így nyilatkozott a sarki síutazásról Thor Heyerdahl, az ismert norvég uta­zó. — Az, amit Sparonak és barátai­nak sikerült végrehajtani, elfoglalja a maga tiszteletre méltó és megérdemelt helyét az Északi-sark történelmében. Több mint másfél ezer kilométert síié cen csaik kitűnően felkészült, erős ba­rátság és közös cél által összeforrott emberek képesek megtenni. Amikor az újságírók repülőn megér keztek a sarkra, a hosszadalmas, szo­katlan út nyoma még meglátszott e hétfőnyi csapaton. Szakálluk ott, ahol a fagy megégette, vörös lett. Orruk és arcuk lehámlott, Dmitrij Sparo teljesen fekete volt. De ezek nem végsőkig el­csigázott emberek voltak. A Föld tete­jén még futballoztak is! Álmaikban pedig ismét áthaladnak a sarkon, céljuk ezúttal a Kolumbuszjok. Nagyon szeretnék sílécen összekötni bolygónk két féltekéjét. S ami jellem­ző rájuk: nem is tudják elképzelni az életüket anélkül, hogy ne mennének valamerre. (A SZOVJET SAJTÓ ANYAGAI ALAPJÁN) (Dmitrij SPARO és Vlagyimir CSISZTYAKOV fotói) i 1 *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents