Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-02-10 / 6. szám

Már megszokták a rendet

lyettesítem a gyógykezelésen levő igazgatónőt. (Ez persze nem azt jelenti, hogy Nagy Gézáné csak most ismerkedett meg a gyerekekkel. Nemcsak őket ismeri alaposan — hiszen ugyanezen óvoda másik osztályában dolgozik —, hanem a családi körülményeiket is. Az óvoda megnyitása előtt ugyanis az igazgatónővel ő is részt vett a családlátogatásokon.) Talán hihetetlennek tűnik, de ezeket a gyerekeket nem érdekli a mese. A játékszereket ellenben igen megbecsülik. A zenével, a mozgással kombinált játék a mindenük. Ezért játék közben kell, sokszor ismételve, megtanítani őket mindenre. A nyugalmat, több figyelmet követelő foglalkozással még várnunk kell.

* * *

Amíg mi beszélgetünk, a játékszoba fokozatosan kiürül. Sztojka Kati és Gyuszi az elsők között indul haza.

— Szeretnek-e a gyerekek óvodába járni — kérdem az anyjuktól.

— Szeretnek bizony, ha egy nap nem hozom őket, egész nap követelik, hogy mikor mehetnek. Sokat beszélnek otthon is az óvodáról.

— Hány gyerekük van?

— Három. A legkisebb még otthon.

— Gyuszi, mit szeretsz legjobban az óvodában — fordulok a helyes, feketeszemű kisfiúhoz.

— Játszani meg dalolni.

Délután két óra körül minden óvodában hasonló kép fogadja a látogatókat: a gyerekek vagy éppen az ebéd utáni álmot törölgetik ki szemükből, vagy már az uzsonnát miajszolgatják. Komárom (Komárno) legújabb óvodájában, sem volt ez másképp. Tizennyolcán ülték körül jóízűen falatozva a három „törpeasztalt“. Az óvönéni felszólítására gyerekesen elnyújtva, kórusban harsogták a köszöntést.

A kép ugyanaz mint másutt, de ezek a gyerekemberkék mégis eltérnek a többi óvodástól. Két hónapja legtöbbjük talán még azt sem tudta, mi az az óvoda, s akkor még jó napot kívánókkal sem üdvözöltek volna bennünket, mert kevés kivétellel nem tudtak magyarul. Ezek a gyerekek ugyanis elmaradott cigánycsaládok gyerekei. A társadalom és a városi nemzeti bizottság kezdeményezésére és támogatására volt szükség ahhoz, hogy emberhez méltóbb körülmények között tölthessék napjaik egy részét, hogy megismerhessék a gyermeki örömöket.

— Magunk sem gondoltuk volna, hogy két hónap alatt ilyen haladást érhetünk el velük — mondja Nagy Gézáné óvónő. — Huszonhárom gyerek alkotja ezt az óvodai osztályt, a hiányzás igen kevés. Tizen- nyolc-tizenkilenc a létszám minden nap. A .tanrendet módosítottuk: a legkisebb óvodai korcsoport számára előírtak szerint foglalkozunk velük, s a legidősebb bölosődés korcsoport tantervéből is sokat átveszünK.

Miég így sem kezdhették azonban a foglalkozást a tanterv szerint, sőt ma sem ragaszkodhatnak még hozzá szigorúan. Először sok olyasmire kellett megtanítani a gyerekeket, ami a hasonló korúak számára már természetes. A tisztaság, a fegyelem, a viselkedés legalapvetőbb tudni- és tennivalóira. Legtöbbjüket pedig az első magyar szavakra is.

— A gyerekek most már megszokták az óvodát, a napirendet, a foglalkozásokat azonban úgy módosítjuk, hogy a figyelmüket a lehető legjobban lekössük. Én különösen le tudom mérni, mennyire másképp kell bánni velük, mert pillanatnyilag csak heZeneszóra rögtön táncra áll a lábuk

(Gyökeres György felvételei)

Ízlik az uzsonna

Az óvoda létesítésének miértjére és hogyanjára a városi nemzeti bizottság alelnökétől, Bende Istvántól kértünk választ.

— Városunkban 750—800-ra tehető a rendezetlen körülmények között élő cigányok, s körülbelül 70—80-ra az óvodáskorú gyermekeik száma. Eddig iis foglalkoztunk már ezekkel a családokkal. A nő- szövetség helyi szervezetének tagjai rendszeresen látogatják őket. Úgy látjuk azonban, ahhoz, hogy jelentősebb változást érjünk el ennek a problémának a meglodásában, a foglalkozást és a körültekintőbb törődést a társadalomhoz, a rendes, dolgos életmódhoz nem alkalmazkodó cigányok esetében azok gyermekeire kell összpontosítanunk. Ezért vetődött fel a cigányóvoda létrehozásának kérdése.

A 60 férőhelyes óvoda költségeit — 2 millió koronát — a cigánylakosság kérdéseivel foglalkozó szlovákiai kormánybizottság fedezte. A gyerekek óvodai ruháiról a járási cigánybizottság gondoskodott. Ez év szeptemberétől a gyönyörűen berendezett, jól felszerelt óvoda mindkét osztályába cigánygyerekek járnak majd.

— Nem elkülöníteni akartuk ezeket a gyerekeket a többiektől. Ebbe az óvodába azonban olyan gyerekek járnak, akiknek az anyjuk nincs állásban, tehát nevelhetné a gyerekét. De éppen az volt a célunk, hogy kiszakítsuk a gyerekeket — legalább a nap egy részére — a környezetűkből. Hogy megismerjék a másfajta életet, ébredező tudatukba bele- oitsuk a jobb, a szebb iránti igényt, s ami igen fontos, legalább bizonyos mértékig felkészítsük őket az iskoláját ogat ásra.

Az első lépéseken a kezdeményező komáromiak már túljutottak. A gyerekek fejlődése, melyet a városi nemzeti bizottság is figyelemmel kísér, bíztató. A jövőben — az óvoda segítségével, közvetítésével — a szülők formálásával is megpróbálkoznak. Ha fél olyan sikerrel, mint a gyerekekkel, már az Is eredmény lesz.

FLÓRIAN MARTA

A Vihorlát hegység déli csúcsaitól a táj fokozatosan síkságba megy át. Itt található egy kis város — Sobrance. Régi település ez és meglehetősen híres. Hírét annak köszönheti, hogy közvetlen a szomszédságában — alig két kilométernyire — az erdőben gyógyforrások vannak, melyeket az Itt lakók emberemlékezet óta tengerszemnek neveznek.

A född mélyéből feltörő viz gyógyhatásúhoz nem férhet kétség hiszen írásos emlékek tanúsítják, hogy hat évszázaddal ezelőtt a szerzetesek égetett agyagból már medencét építettek. A medencébe vezetett gyógyvizet fölforrósított téglákkal melegítették és a virradattól napnyugtáig tartó kúrákért fizetség járt.

A sobráncei fürdő a múlt század második felében élte virágkorát. A százhúsz ágyas fürdőépület vendégei Budapest, Debrecen, Ungvár, Kassa és nem utolsósorban Zemplén legtehetősebb polgárai voltak. Tudjuk azt is, hogy a sobráncei víz bőrbetegségek, reuma és emésztőszervi megbetegedésék gyógyítására volt alkalmas. Sajnos, a második világháború alatt — a Vá- rady villa kivételével — a fürdőépületek teljesen tönkreimienitek. Az egykor itt gyógyító orvosok feljegyzései sem maradtak meg. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy egészségügyi szerveink bizony elég hosszú ideiig nem mutattak érdeklődést az itteni gyógyvíz iránt. Változásra csak nyolc évvel ezelőtt került sor, amikor a Michalovcei * Járási Egészségügyi Intézet megbízásából egy 25 ágyas rehabilitációs intézetet építettek fel. Dr. Michal Furda főorvos vezetésével akkor láttak hozzá a gyógyforrások vizének alaposabb vizsgálatához. Illetve ezt még egy fontos dolog előzte meg. A NIKEX vállalat hidrológusai négyszázhatvan méteres kutat fúrtak, melyből másodpercenként öt liter huszonkét fokos víz tör a felszínre. Ez a víz jelentős mennyiségű kloridot, biokarbonátot a széndioxidot, valamint szulfátot és kénhidrogént tartalmaz. Furda dók torók már eredményekkel tudják igazolni, hogy az ilyen összetételű víz milyen jól elő segíti a reumatikus betegségek, a bőrbetegségek — főleg ekcémák — gyógyítását.

Az itt dolgozó orvosok meggyőződése szerint a feltételek megteremtése után a légzőszervek krónikus gyulladásait, gyjomqr-, epe- és bélibántalmakat is eredményesen gyógyíthatnak majd. Hogy ez így legyen, az persze nem csak az orvosokon múlik; A fejlesztéshez pénz kell, de Sobrance /fejlesztése eddig még nem szerepel a Csenszídvák Állami Fürdők tervében. A fürdő sorsa így pillanatnyilag a városi nemzeti bizottság kezében van. Ennek elnöke, Juraj Telepka így nyilatkozott:

— Be kell ismernünk, Sobrance eddig nem fejlődött úgy, ahagy azt gyógyvize miatt megérdemelte volna. A felszabadulás után mi a munkakörülmények és az életkörnyezet fejlesztését tartattuk a legfontosabb feladatunknak. Nagyarányú építkezésekbe kezdtünk, ami azt eredményezte, hogy az egykori ezerötszáz lakosú nagyközség több, mint háromezer lakosú hangulatos kis városka lett.

Sdk új, modem lakóház épült, iskolákat, kórházat, áruházakat, művelődési házat, szolgáltatóházat, szállodát kapott a város.- Iparral is rendelkezünk. Bőrdíszműárunkat a Szovjetunióban és Angliában is ismerik. A Vihorlát gépgyárban teherautókba gyártunk alkatrészeket. Borgazdaságunkban évente kétszáz vagon szőlőt dolgozunk fel. Mindezt pedig csak azért mondom, hogy most már valóban a fürdő fejlesztésén van a sor. Jelenleg a járási mezőgazdasági termelési igazgatóság a Michalovcei Állami Gazdasággal egy harminc ágyas rehabilitációs intézet építését végzi. Ugyancsak épül a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom Központi Bizottságának kétszáz ágyas fürdője, nyitott fürdőmedencével és tornateremmel. Nekünk is sikerült felépítenünk a második huszonöt ágyas pavilont. A gyalogosok részére egy beton utat építettünk a fürdőhöz, és hát nem kis gond a fürdő környékének rendbentartása sem. Ügy gondolom, ezek már mind olyan konkrét lépések, amelyek elősegítik a fejlődést és hozzájárulnak ahhoz, hogy Szobrancet minél előbo fürdővárossá nyilváníthassák.

SZÁSZAK GYÖRGY