Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-02-03 / 5. szám

SÓHAJ SOHA — Tudod, én sohasem iszom egyedül. — Miért?-* Mert akkor nekem kellene űzetnem ... VIGASZ — Miért sír, hölgyem? — Elhagyott a vőlegényem. — Hát ezért igazán ne sír jón. Legalább ezer olyan férfit talál széles e hazában, aki szintén nem akarja feleségül venni! LOGIKA vet­— Hát mégis feleségül ted Gizit? — Tudod, addig hajszoltam őt, ameddig megfogott. A fej olyan, mint az ejtő­ernyő. Csak akkor műkö­dik, ha nyitva van. Amikor a férfi borotvál­kozás közben bevágja ma­gát, mindig az anyanyelvét használja. Minden nő képes arra, hogy semmiből vacsorát ké­szítsen, áj kapcsolatokat kezdeményezzen —■ és csa­ládi veszekedést rendezzen. Kisvárosban az ember nem sokat lát, viszont so­kat hall. Először nem tndta, mit akar. Most tndja, mit nem akar. * • * Munkakerülő panasza: az a baj, hogy a rendőrségen mindig zárára van... Nincs szörnyűbb ember annál, akinek mindig igaza van. A jó házasság olyan, mint a kikötő a viharban. A rossz, mint vihar a kikötőben. Ha félsz a magánytól, ne nősülj meg. A szerelem nagy érzések­kel kezdődik, és apró vesze­kedésekkel végződik. Ha a házasságban a nő kezdi hordani a nadrágot, akkor a férfi előbb-otóbb szoknyák után néz. Sz. J. fordításai BLOD — Mancika, én fülig szerel­mes vagyok magába. — Ezt mondta nekem Béla meg Géza is. — Ez lehet, de senkinek sincs olyan füle, mint nekem. RENDBEN Vaplacsekné panaszkodik: — Doktor úr, valami nagy baja van a férjemnek. Órák hosszat beszélek hozzá, s az­tán kiderül, hogy fogalma sincs, mit mondok neki. Asszonyom, nyugodjon meg, ez nem betegség, ez cső dálatos adottság. — Iszonyú balszerencsém van. Akibe én beleszeretek, az mind nős vagy éppen én va­gyok férjnél. vAlasz Az egyik színikritikus bekö­tött fejjel jött be a szerkesz­tőségbe. — Mi történt veled? — Tudjátok, az egyik szí­nész ... azt írtam róla az utóbbi kritikámban, hogy nem tudja, mit kezdjen a kezével. ' MAI TÖRTÉNET Évike, ha nem lennél olyan keményfejü, akkor én lennék a világ legboldogabb embere ... Évike végül hajlott a jó szó­ra, és beleegyezett — a válás ba. PÁRBESZÉD — Főz már a feleséged? — Igen, azért járok a ven­déglőbe vacsorázni. Jf­kFjj # A&Jcrfyiaß/j i OMAtk'' lutűfhmn i d-'&.hoi íüaA, rZtAO . — Lassan be kell fejeznem a beszélgetést, mert ágy látszik, javítani viszik a készüléket... (Krokogyil) ISKOLÁBAN A tanító néni arról ma­gyaráz a gyermekeknek, bogy manapság a nők már lassan az élet minden terü­letén egyenrangáak a fér­fiakkal. — Gyerekek, tudtok erre példát mondani? Pistike jelentkezik: — A mamám most tannlt meg főzni! A hét vicce Mondd, te tulajdonkeppen miért iszol annyit? Azért, hogy felejtsek! _ Es mit akarsz elfelejteni? Azt mar elfelejtettem. MINEK — Jenő, miért nem csinálta tod meg a fogadat? — Minek? Húsz éve nős va­gyok, sehova sem járok, csak a televíziót nézem. Fölösleges megcsináltatnom, hiszen mondd, hát hol nevetek én? ÚTON A rendőr megállít egy autót, amely tilosban haladt át. A volán mellett egy nő ül, mé­lyen kivágott ruhában. így szól hozzá a rendőr: — Hölgyem, mutassa meg a jogosítványát Is... KÖD — Tudjátok, én legszíveseb­ben akkor vezetek- ,; ha köd van. Olyankor nem látni, hogy milyen rosszul vezetek... Mai történet avagy valamit hoz a víz (Eubomír Kotrha karikatúrája) bratislavAban Kovács ül a szobában, egy­szer csak kiszól a feleségének: — Te, asszony, mi ez a rét ■ tenetes bűz? — Kinyitottuk az ablakot. Friss levegőt akarunk beenged­ni. PANASZ — Nem tudom, igazgató elv társ, miért nem szeretnek itt engem. Amikor elbúcsúztam a régi munkahelyemen, ezüsttár­cát kaptam emlékül. — Igen? Mi aranyat adunk, ha elmegy. NŐI DOLGOK — Drágám, szép az új ka­lapod, de én másképpen hor­danám. — Hogyan? — A kezemben ... SZERKESZTŐSÉGBEN Egy dilettáns költő mondja: — A szerkesztő elvtárssal szeretnék beszélni. — Nincs itt, kérem. — Hogyhogy? Hiszen az előbb láttam. — De ő még hamarabb látta magát. — Most már abba kell hagynunk, drágám, mert a férjem erőteljesebben kopogtat • • {Punch) CSODALATOS — Nézd, Imre, százhuszassal száguldunk. Van ennél csodála­tosabb? — Igen. Hogy még élünk. MONOLOG — Aki hallgat, amikor nincs igaza, az okos ember. Aki ak­kor is hallgat, amikor igaza van, az a férj __ ME GEGYEZÉS — Megmondtam a férjemnek, hogy az esküvő után is heten­ként egyszer találkozni fogok a barátnőmmel, mint akkor, amikor még szabad voltam. — És mit felelt erre? — Hogy ő is. JEVGENYIJ KOLOGYIJCSUK NEMES PÁRBAJ Én kezdtem el a dolgot. Magam sem tudom, mi oolt az részemről: tisztesség vagy ravaszság — de el lenfelem sem maradt adós. Akkor arra kértem, hogy repetáz zunk. Válaszul ő valamit súgott a föpin- eér fülébe. Ez kissé meghökkentett, de sebaj, én is kemény legény vagyok! Kétszáz gramm vodkát és cseh sört rendeltem. Ellencsapás következett: bodzapá linka. Ez komoly, de nem fájdalmas hú­zás. Mert nálam paprikapálinka volt tartalékban. A csiszolt kristály poháron keresz­tül figyelmesen mustráltam ellenfele­met. Ó „sztarkát“ rendelt. Én ,Jcijevi kisüstit“. Ö pedig „vadász-vodkát“. Erre az étterem igazgatójához mentem. Amikor visszatértem az asz­talon már egy üveg ,jigai bolzsam' állt. Nem tudtam lepipálni__ Így ké nytelen voltam bevetni a nagy­ágyút: eredeti jereváni töltésű ör­mény konyakot. Partnerem izgatottan kortyolgatta az ásványvizet. Nos, ha védekezésre tértél át, akkor mi győztünk — gon­doltam, és egy üveg tiszta szeszt húztam elő aktatáskámból. 0 szilvapálinkát tett az asztalra. Én bolgár rakiát. Ö \apán szakét. Én erre whiskyt javasoltam. Ö pedig: legújab típusú eszterga­csavarmenet varrógépet! Erre aztán, úgy emlékszem, arcon csókoltam, kiutalást adtam neki egy vagon cementre, majd eszméletlenül rogytam le. A feladatot elvégeztem — a gyár vezetősége azonban csak holnap értesülhet róla! GELLÉRT GYÖRGY fordítása 1980. II. 3. I

Next

/
Thumbnails
Contents