Új Szó, 1980. december (33. évfolyam, 284-308. szám)

1980-12-06 / 289. szám, szombat

A póEalkdrésiekrel — más szemszögből Ilyenkor, év vége felé már ritkábban szólunk az aratási eredményekről, de azért az Idei gabonabetakarítás néhány vo­natkozását érdemes felelevení­teni. Elsősorban azt, hogy a nem éppen legjobb időjárási viszonyok ellenére is bebizonyí­tották mezőgazdasáffi dolgozó­ink: a betakarítási veszteségek körültekintő munkával minimá­lisra csökkenthetők. Az idei aratás azonban még egy szem­pontból hozott újat számunkra: aki figyelte az aratási jelenté­seket, annak feltűnhetett, hogy valamiképpen kevesebb szó esett a pótalkatrész-ellátási gon­dokról. Vajon miért? Próbáljuk elemezni a helyze­tet: mezőgazdasági dolgozóink, s főleg a gépek kezelői, kar­bantartói — látváin, hogy a gépipar továbbra sem kényez­teti el őket és az alkatrészbe­hozatal növekedésére sem szá­míthatnak — jobban, takaréko­sabban gazdálkodtak azzal, ami a rendelkezésükre állt. Ogy tű­nik, az idén sikerült a „jobban gondoskodsz a gépedről — ke­vesebb alkatrészre lesz szüksé­ged! jelszó jegyében dolgoz­niuk. Az is lehetséges viszont, hogy az aratás kezdetének el­húzódása adott akaratlanul is alkalmat a jobb felkészülésre, a technika jobb előkészítésére. Véleményem szerint az ilyen tapasztalatok fölött mindenkép­pen el kell gondolkodni, és szólni kell a pótalkatrész-ellá­tással kapcsolatos gondoknak eddig ritkábban emlegetett szempontjáról Is. Václav Vačok, az SZSZK fejlesztési és műsza­ki minisztere egy hivatalos fó­rumon egyszer a következőket mondotta: a mezőgazdaságban és az iparban egyaránt sok a panasz a pótalkatrész-hiányra. A megoldást azonban csak úgy találjuk meg, ha közben figye­lembe vesszük a népgazdaság­fejlesztés legszélesebb össze­függéseit is. Valóban, ha csupán felülete­sen vizsgáljuk meg ezt a prob­lémakört, valamennyien hajla­mosaik vagyunk a gépipar egy­értelmű elmarasztalására ebben a tekintetben, mondván: az ágazat nem törődik a pótalkat­rész-gyártással. A helyzet azonban mindaddig kilátásta­lannak és egy bűvös körnek tűnhet, ameddig az iparban és a mezőgazdaságban az állóesz­közök, vagyis a gépek és be­rendezések használói nem ^vál­toztatnak az eddigi gyakorla­ton, amíg nem bánnak jobban a rájuk bízott értékekkel. A fejlett iparú országokban egy- egy gépet négy-öt év után cse­rélnek fel újabb technikával, vagyis az új gép erkölcsi ko­pásának ennyi az átlagos ide­je. Ez alatt az idő alatt alapo­san befogják a munkába, hogy rövid idő alatt térítse meg a vásárlásra fordított összeget. Majd a gép újra az olvasztóba kerül, és helyébe újat vásárol­nak. Nálunk a géppark-felújí­tási ciklus még 15 év. Amikor a hulladékba ikerül, már bi­zony jócskán elöregedett er­kölcsi szempontból, az új gé­pekhez viszonyítva teljesítmé­nye is jóval alacsonyabb. E té­ren tehát eléggé elmaradunk a nemzetközi élvonaltól, s a gé­pek kihasználását illetően is hasonló arányok érvényesülnek. A legfejlettebb ipari országok­ban mindenütt három műszak­ban használják ki a korszerű technikát, s nálunk bizony még közelebb állunk az egy mű­szakhoz, mint a kettőhöz. Hogy mindennek mi köze a p ó La I k a t ré sze 1 lá t á sho z ? Az erkölcsi kopás szempont­jából már régen nem alkalmas gépeik még mindig működnek gyárainkban, üzemeinkben, ho­lott helyükben már újaknak kellene állniuk. És láncreakció- szerűen elkezdődik egy folya­mat: az elavult gép már ki­sebb teljesítményt nyújt. Minél huzamosabb ideje szolgálja a termelést — annál több ener­giát fogyaszt. És minél régibb, elavultabb a gépállomány, an­nál több gépkezelőre van szük­ség. Igaz, a gépeket kiszolgáló személyzetnek nincs szüksége alaposabb tudásra ... Úgy tűnik, hogy a legutóbb említett szempont a legkevést>é érdekes. A valóságban azonban más a helyzet. Ha ugyanis egy bizonyos üzemben a gépek többsége elavult, a dolgozók nagyobb része nem tartja szük­ségesnek a szakképzettség szín­vonalának emelését. Ügy vélik, elegendő az a tudás, amit 15—20 esztendővel ezelőtt elsa­játítottak. A régi gépek <a szó szoros értelmében „visszahúz­zák“ azokat is, akik a szakmai ismeretek gyarapításában szár­nyalni szeretnének. A fejlődést azonban nem lehet megállítani, így végül is szükségessé válik a fejlesztés. A vállalat új terme­lőcsarnokot épít, korszerű gé­peket helyez el benne, és kide­rül, hogy nincs elég szakmun­kás. Sőt, nemcsak a magas képzettségű szakmunkások hiá­nyoznak. hanem általában a szakmunkások, hiszen a meg­levő munkaerőt a régi gépek kötik le. Paradox helyzet ala­kul ki: a legrégibb, legkisebb termelékenységű gépeken dol­gozik a legtöbb ember, és eze­ket a gépeket gyakran két mű­szakban is kihasználják. A leg­korszerűbb, legnagyobb teljesít­ményű gépek mellé viszont egy műszakra sem jut elegendő szakmunkás. Előrelátásra, kon­cepcióra van szükség ahhoz, hogy az üzemek megtalálják a kiutat ebből a bűvös körből. Más vonatkozásai is vannak a fejlesztés elhanyagolásának. Ezek egyike a pótalkatrész-el­látással függ össze. A teljesen kihasznált, két műszakban üze­meltetett 15 éves gépeikhez nagy mennyiségű pótalkatré­szekre van szükség. De hol ke­rítsük elő a szükséges alkatré­szeket? A válasz legtöbbször így hangzik: ott a gépipari mi­nisztérium, gondoskodjak szük­ségleteink kielégítéséről. Látszólag logikus ez az érve­lés. De ez is csak látszólag, hiszen a gépgyártók felteszik a kérdést: milyen pótalkatrészek­re van szükség? Akármilyenek­re? Vajon normálisnak tekint­hető-e az, ha azt akarják a partnervállalatok, hogy a 15—20 éves gépek számára Is biztosítsunk minden pótalkat­részt? Olyan gépeikhez is, ame­lyek már réges-rég kimentek a divatból? Kérdés, hogy az ilyen szemlélet nimcs-e ellentétben a tudományos műszaki haladás alapelveivel. Az erkölcsileg el­avult gépek megtartása fékezi az egész gépipari ágazat fejlő­dését, lerontja műszaki színvo­nalát. Az idei aratás bonyolult kö­rülmények között ment végbe. Minden eddiginél élesebb ref­lektorfénybe került a pótalkat­rész-ellátás kérdése. Az emlí­tett összefüggések azt mutat­ják, e szempontból is nagy a felelősségük a gazdaságirányí­tási dolgozóknak. KAROL DOBOS Csökkenthété m trtMklakarmäny-fogyasilás A legelőkről már az istállók­ba terelték a gulyákat, csak a juhnyájak böngészgetnek a még felszántatlan kukoricatáblákon. At kell tehát térni a téli ta­karmányozásra, mégpedig oly módon, hogy ne csökkenjen a teheneik tej hozama, ne lassul­jon az állatok gyarapodása. Nem könnyű változtatni a ta­karmányozási technikán, de ahol idejében felkészültek rá, ott nem okoz különösebb gon­dot. A termelés továbbra is fo­lyamatos. A Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium állattenyésztési osztálya érté­kelte az első félév eredmé­nyeit. Eszerint az egy liter tej előállításához szükséges abrak­takarmányt 32 dekagrammról 29 dekagrammra sikerült csök­kenteni. Amíg a múlt év ha­sonló időszakában egy kilo­gramm szarvasmarhahús előál­lításához 3,11 kilogramm, az idei év első felében már csak 2,69 kilogramm abraktakar­mányra volt szükség. A sertés­hús kilogrammját tavaly 3,85 kilogramm abrakból, az idei év első felévében 3,70 kilo­grammból sikerült kitermelni. Ezek az adatok azt bizonyít­ják, hogy az évente szervezett téli kampányok meghozták a várt eredményt. Biztató szem­léletváltozás történt. Ezt bizo­nyítja Bartos Andor mérnök­nek, a dunaszerdahelyi (Du­najská Streda) Járási Mezőgaz­dasági Igazgatóság igazgatójá­nak véleménye is, aki a mező- gazdasági üzemek vezetőinek értekezletén kijelentette, hogy a járásban azokban a mező- gazdasági üzemekben amelyek­ben jó minőségű tömegtakar­mányt etetnek až állatokkal, lényegesen csökkenthető az ab- raktakarmány-fogyasztás. Arra kell törekedni, hogy a tömeg­taikarmány tápértéke minél na­gyobb legyen. A koratavaszí elemzések azt mutatták, hogy a mezőgazda- sági üzemek egyharmadában szakszerűtlenül tárolták a siló- takarmányt. Más üzemekben vi­szont még az aratás előtti idő­szakban is kiváló minőségű si­lótakarmányt etettek. Ebből az a tanulság, hogy a tudomány és a technika vívmányainak felhasználásával ma már jó minőségben lehet tárolni a ta­karmányt. Óhatatlanul felmerül viszont a kérdés, hogy miért nem tartják be minden üzem­ben legalább az alapkövetel­ményeket. A silózás alfája és ómegája a gyorsaság. Minél ha­marabb megtölteni a gödröt, és fóliával letakarni, hogy ne kapjon levegőt. Sajnos azonban számos mezőgazdasági üzemben hosszadalmas a silózás, és nem tömítik eléggé a takarmányt. Jó példa is van, ilyen többek között a Sárói (Sárovce) Efsz, ahol a cukorrépatáblán silózták le a karéjt. Gyors és jól szer­vezett silózást láttunk a Füri (Rúbaň) Efsz-ben Is. Nincsenek is takarmánygondok ebben a szövetkezetben. A sörgyári és más mellékter­mékek feletetésével is sok ab- raktakarmány takarítható meg. A téli kampányban az előadók felhívják a figyelmet az élel­miszeripari melléktermékek fel­etetésének jelentőségére. Min­den járásban fölmérték már, hogy milyen módon lehetne ezeket értékesíteni. A nyitrai (Nitra) járásban már korszerű húsipari melléktermék-feldolgo­zó központot is létesítettek. A fertőtlenítés után kockázat nél­kül etethetik fel ezt a takar­mányt. Az ógyallai f Hurbano­vo) Sörgyárból malátát szállí­tanak a közeli efsz-ekbe, ame­Könözsi István fölvétele APRÓHIRDETÉS ÁLLÁS ■ A BRATISLAVAI építőipari To­vábbképző Intézet (elvesz: — főszakácsot (nőt) — konyhát kisegítőket —■ szakácsnőt (gyermekgondozási szabadság idejére) Kellemes munkakörnyezetei, jó fizetési feltételeket és előnyös külföldi üdülést biztosítunk. Érdeklődni a következő címen le­het: Gstav vzdelávania v stavebníctve. Bárdosévá 33, 899 43 Bratislava, te- lefun: 421 49 ÚF 130 ISMERKEDÉS ■ 2G éves. 175 cin magas fiatal­ember — kisebb testi hibával — szeretne megismerkedni hozzáillő lánnyal házasság céljából. Jelige: Őszinte. 0-1395 ■ 22/175 — 33/168 barátnők — társaság hiányában ezúton keresik a korban hozzájuk illő férfiak Is­meretségét. (elige: Közös szilvesz­ter. 0-1400 ■ 35 éves hivatalnoknő szeretne megismerkedni korrekt, becsületes férfival 45 éves korig. Kalandorok kíméljenek. Jelige: Őszinte­ség. Ü-1402 Királyréví (Kráľov Brod) Helyi Nemzeti Bizottságnak, az alsóházi (Dolný Chotár), Slovenské Pole-1, valamint a helyi lakosságnak, a Nemzeti Front tömegszervezetei- ijek, az alapiskola tanítóinak és tanulóinak, akik november 4-én elkísérték utolsó útjára a király-1 révi temetőbe a drága jó férjet, édesapát, Nagy Lászlót, a helyi nemzeti tyzottság elnökét, és jelenlétükkel, virágaikkal igye­keztek enyhíteni mély fájdalmun­kat. Külön köszönetét mondunk a galántai járási pártbizottság, a Ga­lántai Járási Nemzeti Bizottság, a népművelési intézet dolgozóinak, a járási községi tisztségviselőinek, az alsóhatári nőszövetség tagjai­nak a sok szép virágért és mély részvétükért. Továbbá köszönjük a sok részvéttáviratot. Felesége, kisfia és a gyászoló család 0-1391 MEGEMLÉKEZÉS lyek feletetésekor lényegesen növekedik a tejhozam. A fel­mérések azonban azt is kimu­tatják, hogy még sok mellék- termék megy veszendőbe meg­felelő feldolgozó berendezések hiánya miatt. A közeljövőben intézkedések történnek, hogy több, a nyitraihoz hasonló mel­léktermék-feldolgozó központ épüljön. Szlovákiában egymás után adják át rendeltetésüknek, il­letve helyezik üzembe a takar­mánypogácsát készítő berende­zéseket. A tervek szerint idén 800 ezer tonna takarmánypogá­csa és granulátum készül a me­zőgazdasági üzemekben. Az SZSZK Mezőgazdasági- és Élel­mezésügyi Minisztériuma nö­vénytermesztési osztályának ér­tékelése szerint már eddig több mint 500 ezer tonna takar­mánypogácsa és granulátum került ki az üzemekből. A mun­ka tovább folyik, mert a jól tárolt takarmányszalma, lucer­naliszt és a teljesen be nem érett kukorica keverékéből na­gyon értékes takarmány készít­hető. Az egyes üzemekben az állatállomány összetételének megfelelően állítják elő a ta­karmánylisztet és a takarmány­pogácsát. Kölcsönösen is kise­gítik egymást” a mezőgazdasági üzemek A CSKP KB 13. ülése felhívta a figyelmet az abraktakarmány- nyal való takarékosságra is, a 18. ülés viszont rámutatott ar­ra, hogy e téren még keveset tettünk. Tény, hogy a jó pél­dák ellenére akad még pótolni­való. Az eredmények azt is bi­zonyítják, hogy érdemes elő­állítani takarmánypótlókat, mert etetésükkel lehetőség nyí­lik az abraktnkarmány csők­^ . i. ' ' ADÁSVÉTEL H Eladó családi ház építéséhez 10 méter magas felvonó. Érdek­lődni lehet a őalovól 25-56-os te­lefonon. 0-1397 köszönetnyilvánítás ■ Fájó szívvel mondunk köszö­netét mindazoknak a rokonoknak. Ismerősöknek, osztálytársaknak, a ■ Ma egy éve, hogy tragikus szb- renosétlenség következtében fiata­lon, 18 évesen távozott közülünk PÁLÔCZI Ferike szomotorl (Somotor) lakos. Akik Ismerték és szerették, szenteljenek egy néma pillanatot emlékének ezen a szomorú évfordulón. Gyászoló özvegy édesanyja, hú­ga, Beáta, nővére, Angéla és családja 0-1396 ■ A PRÁGAI MAGYAR KULTÚRA közli a kedves olvasóközönséggel, hogy az 1980. novemer 29-1 KARÁ­CSONYI AJÁNLATÁBAN az alábt> felsorolt könyvek ára a követke­ző: — Maupassant G. Elbeszélések I— II. — 106,— korona — Fiiles Évkönyve 1981 — 21,— korona — Kincses Kalendárium 1981 —­17,— korona — Ludas Matyi Évkönyve 1981 —* 18,— korona. kentésére. BALLA JÓZSEF A ŠPORTKA-szelvény kitöltött három oszlopa alapján 100 rendkívüli 10 000 koronás jutalomdíj kerül kisorsolásra. A sorsolás minden páratlan héten lesz karácso- nyig. UF-128 1980. Xli^ 8. J 6

Next

/
Thumbnails
Contents