Új Szó, 1980. december (33. évfolyam, 284-308. szám)

1980-12-01 / 284. szám, hétfő

BI SZÓ 1980 XII. t. 5 Csodálatos bemutatkozás volt Már ai 1948-as londoni olimpia alkalmából azt várta a világ közvéleménye, hogy a szovjet spor­tolók is bemutatkoznak a nyári játékokon. Nem így történt. A Szovjetunió sportvezetői másként döntöttek. „A premiert későbbre halaszt juk, ami­kor országunk valamennyire kiheveri a háború számokban szinte ki nem fejezhető megrázkódta­tásait" — mondták. A Szovjetunió abban az idő­ben nem is szerepelt a Nemzetközi Olimpiai Bi­zottság tagállamai között, a szovjet sportolók csak 1952-ben mutatkoztak be a nyári olimpiai játékokon. Helsinkiben kezdték meg dicsőséges útjukat az olimpiai érmekért... VILÁG KUPA RAJI VAL D’ISERE-BEN A helsinki olimpiai stadion­ban 70 ezer néző köszöntötte 28 évvel ezelőtt a világ legjobb sportolóit. A 69 ország küldött­sége egymás után vonult el a lelátók előtt, a nézők minden­kit megtapsoltak, de lelkesedé­sük nem csapott az égig. A fin­nek hűvösebbek, kimértebbek a közép-európai embernél, csak úgy, semmiért nem képesek él­jenezni. Ha igen, ez nem megy olyan könnyen. Az olimpia meg­nyitó ünnepén azonban ez is bekövetkezett I A stadion bejára­ti kapujában megjelentek a Szovjetunió sportolói (a nők kék kosztümkabátban és fehér szoknyában, a férfiak tiszta fe­hérben), élükön Kucsenkóval, a hatalmas termetű súlyemelővel, aki magasra tartva vitte a szov­jet zászlót, és a nézők nagy üdvrivalgásba kezdtek. Addig a pillanatig egyetlen küldöttség sem tudott igazi kontaktust te­remteni a házigazda finnekkel. A szovjet sportolók voltak az elsők, akik szívélyesebb kapcso­latot tudtak kialakítani a lelá­tón ülőkkel, és nemcsak fellel­kesítették őket, hanem hangos csodálkozásra ragadtatták. Ez­zel tulajdonképpen a maguk ol­dalára állították a sportszerető házigazdákat. Ez a momentum nem másod­rendű, mert tudatosítsuk csak: a szovjet sportolók olimpiai sze­replését különbözőképpen igye­keztek kommentálni a nyugati újságok, a legtöbb esetben tuda­tosan félremagyarázva, megha­misítva a valós tényeket. A kü­lönböző nyugati sportkörök sem szívesen látták az első szocia­lista ország képviselőit az olimpián. Nemcsak a konkur­enciától féltek, hanem elméle­tük csődjétől is, amely szerint a szovjet emberek tehetségtele­nek, semmi mást nem ismernek csak a munkát, egyáltalán nem tudnak örülni és mosolyogni. Ám Helsinkiben egészen más­ról győződhetett meg a sport­világ! Jól öltözött, mosolygós fiatalokat láthattak, akiknek el­tökélt szándéka volt bebizonyí­tani: semmi sem igaz abból, amit híreszteltek rólukl A szov­jet ember nemcsak ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkezik, mint a többi, hanem ráadásul lépten nyomon kifejezésre jut­tatja: a világ első szocialista országát képviseli, és ilyen ér­telemben cselekszik, viselkedik és küzd a sportpályán. Itt volt az egyedülálló alkalom bebizo­nyítani: a Szovjetunió a sport­ban is nagyhatalom. És a szovjet sportolók be is bizonyították! Elsősorban is a tornászok, akik szinte sokkol­ták a világot. Muratov, Sagi- nyan, és Csukarin neve egyszer­re olyan ismert lett, hogy min­denki csak a legnagyobb tisz­telettel ejtette ki. Viktor Csuka­rin három számban nyert egyé­ni bajnokságot, pedig törött, sínbe tett újjal versenyzett! A kötelező gyakorlatok után a szovjet válogatott került az él­re, megelőzve az akkori világ­bajnok Svájc csapatát. Ez olyan váratlanul érte a szakembere­ket, hogy azok versenyzőikkel együtt csoportosan jártak a szovjet tornászok edzéseire, mert egyszerűen nem ment a fejükbe: hogyan tanulták meg ezeket az igényes gyakorlato­kat, és az már egyenesen érthe­tetlen volt számukra, hogy mi­lyen magas művészi fokon mu­tatták be azokat. Ezek után már egyáltalán nem számított meg­lepetésnek, hogy a Szovjetunió tornászai megnyerték a csapat- bajnokságot. De nemcsak a tornászok káp­ráztatták el a világot. Az atlé­tanők is ámulatba ejtették a közönséget. Diszkoszvetésben például hármas szovjet siker született (1. Romaskova, 2. Bag- rijencova, 3. Dumbadze), és ek­kor hangzott el az olimpiák tör­ténetében először a Szovjetunió himnusza. Galina Zibina súlylö­késben lett aranyérmes, míg a sokoldalú Alekszandra Csudina távolugrásban, gerelyhajításban és magasugrásban szerzett két ezüst- és egy bronzérmet. A legjobbak mezőnyében szerepel­tek a szovjet atléták is. Termé­szetesen nem minden sportág­ban kísérte siker a szovjet spor­tolók szereplését, ám már első világversenyükön igazolták: jók az edzésmódszereik, tehetsége­sek, erős erkölcsi-akarati tulaj­donságokkal rendelkeznek. Ta­lán nem volt sportág, ahol a szovjet versenyzők ne lettek volna ott az élmezőnyben, pe­dig alig rendelkeztek nemzet­közi tapasztalattal. A Szovjetunió sikeres olim­piai bemutatkozásáról mi sem tanúskodik jobban, mint a nem1 zetek nem hivatalos pontver­senye. Igaz, a NOB semmilyen hivatalos pontversenyt nem is­mer el, ennek ellenére mégis­csak le lehet mérni egy-egy or­szág fejlettségi fokát, ha az olimpiai 1—6. helyezések alap­ján eredményességi listát állí­tunk össze Helsinkiben a követ­kező sorrend alakult ki: 1—2.: Szovjetunió és USA 494—494 pont, 3. Magyarország 256, 3. Svédország 233, 4. NSZK 166, 5. Finnország 148, 7. Franciaország 136, 8. Olaszország, 9. Anglia 114, 10. Csehszlovákia 96 pont. A szovjet sportolók egyedül­álló sikerének teljessségéhez tartozik, hogy összesen 106 ér­met nyertek; ebből 38 arany- 53 ezüst- és 15 bronzérmet. Két világ- és három Európa csúcsot, valamint 11 szovjet rekordot ál­lítottak fel. Talán felesleges hangsúlyoz­nunk: a szovjet sportolóktól senki sem várt ilyen sikeres olimpiai bemutatkozást. Az is beigazolódott, mennyire helyén való volt a vártnál későbbi be­mutatkozás, mint egy esetleges elhamarkodott korai szereplés, mert így több idő jutott az ala­pos felkészülésre. Ennek ered­ményeként teljes fényében mu­tatkozott meg a szocialista sport ereje és nagysága. Így a szovjet sportolók balsikerére számító nyugati körök elhall­gattak, nem szaporíthatták rá­galmaikat a szocialista sport színvonaláról. Már a kezdet kezdetén rá kel­lett jönniük — nem kis bána­tukra —, hogy a Szovjetunió az elkövetkező években egyre na­gyobb és fontosabb szerepet fog játszani a világ sportjában. (T. V.) Az elmúlt hét végén Ausztriá­ban és Svájcban megrendezett versenyekkel kezdetét vette az alpesi síidény, a napokban pe­dig rajtol a Világ Kupa sok ér­dekességet ígérő versenysoroza­ta is. Az idén, pontosabban az elmúlt évadban az alpesi síver­senyzők is elsősorban az olim­piára készültek. Lake Placidre időzítették formájukat, mert az olimpiai érmek még ebben a na­gyon elanyagiasodott sportág­ban is rendkívül fényben csil­lognak. Persze azért a Világ Ku­pára is odafigyeltek, hiszen ott sem „babra ment a játék“. Mint arról már beszámoltunk, a sikeres versenyzők közül An­nemarie Moser-Pröll és Gustáv Thöni visszavonult, a most in­duló évadban velük már nem találkozunk. Az 1980—81. évi versenyek előtt a FIS kiadta a módosított ranglistákat, ame­lyekben természetesen azok, akik felhagytak a versenyzés­sel már nem szerepelnek. így történt azután, hogy Šoltýsová egy hellyel előbbre lépett és a lesiklásban Nadig mögött a má­sodik helyet foglalja el. Zeman az óriásműlesiklásban a 12. ma­radt. Ez azt jelenti, hogy a so­ron következő rendezvényeken az első tizenötős csoportba so­rolják őket, ami különösen a technikai számokban jelent előnyt. Mielőtt az esélyek latolgatá­sába kezdenénk, hadd vessünk egy pillantást az elmúlt évi Vi­lág Kupa végeredményeire. Az összetett versenyt a két legsok­oldalúbb síző, Andreas és Hanni Wenzel nyerte, az egyes szá­mokban azonban többen osztoz­tak a győzelmeken. íme az el­múlt évad Világ Kupa érmesei: Férfiak — lesiklás: 1. Müller (svájci), 2. Read (kanadai), 3. Piánk (olasz). Űriásműlesiklás: 1. Stenmark (svéd), 2. Enn (osztrák), 3. Lüthy (svájci). Műlesiklás: 1. Stenmark, 2. Kri­zsaj (jugoszláv), 3. Neureuther (nyugatnémet), összetett ver­seny: 1. Wenzel (liechtenstei­ni), Stenmark, Ph. Mahre (ame­rikai). Nők — lesiklás: 1. Na­dig (svájci), 2. Moser (osztrák), 3. Wenzel (liechtensteini). Űriásműlesiklás: 1. Wenzel, 2. Pelen (francia), 3. Nadig. Mű­lesiklás: 1. Pelen, 2. Wenzel, 3. Moser. összetett verseny: 1. Wenzel, 2. Moser, 3. Nadig. Ha hetvenhetedszer győzünk ... Péntektől vasárnapig rendezik Prágában a férfi tenisz Davis Kupa idei döntőjét, amely a hatalmas jelentőségű sorozat 69. fináléja. Csehszlovákia együttese ezúttal másodízben szerepel a döntőben, de míg 1975-ben nem tartották esélyes nek, ezúttal inkább őt favorizál­ják, mint vendégét, az olasz válogatottat. Férfi csapatunk a Davis Kupában leggyakrabban szerepelt együttesek közé tarto­zik. Eddig 47 kiírás részvevője volt, s azok során 76 győzelmet aratott, 45 esetben maradt alul. Ha tehát most, vagyis hetven- hetedszer is sikerül győznie, ne vét rávéshetik a Davis Kupára, amelynek a következő döntőig védője lesz. A legtöbbször, számszerint 65 esetben az USA válogatottja szerepelt a DK-ban, azután Ausztrália következik 62 és Olaszország 50 részvétellel. A további helyeken Franciaország, Anglia, Svédország, s közvet­len nyomában Csehszlovákia kö vetkezik. A közvetlen szemlélők is, akárcsak a színes tv tulajdono­sai „színes“ kivitelben láthat­ják a Davis Kupa döntőjét. A pálya talaja téglaszínű lesz, amelyet zöld környezet vesz kö­rül. A labdák színe az eredeti elgondolástól eltérően nem sár­ga, hanem fehér lesz. A csapatok szakvezetői még természetesen nem döntöttek a szereplők kijelöléséről, de ré­szünkről szinte egészen biztosra vehető a Lendl, Šmíd kettős szereplése, mind az egyesekben, mind a párosban. Rendelkezésre áll Složil is, mint párostartalék, de Kodeš is, aki ezúttal búcsú­zik a Davis Kupa küzdelmektől, s talán valamiképp aktív sze­rephez jut. Társai gondoskod­nak róla, hogy DK búcsúja mu­tatós és sokáig emlékezetes le­gyen. A csehszlovák teniszsport nagy egyénisége ezt megér­demelnél Az olaszoknál az egyes ját­szására csak Barazzutti és Pa­natta jöhet számításba. Ocleppo eredményei nem olyanok, hogy kísérletezni lehessen vele éppen a DK döntőjében. A párosban a legvalószínűbb a Panatta, Berto­lucci kettős szereplése. Míg csehszlovák részről nem hangzott el olyan kívánság, me­lyik játékos egyes szereplése volna előbb kívánatos, az ola­szok nem titkolják, szeretnék ha panatta első ellenfele Šmíd volna. Biznyára azt hiszik, hogy most az ő játékosuk kerekedne felül. Színek harca és szívek harca lesz ez a nagy találkozó, amely­nek kedvező lefolyásában hatá­rozottan bízik a hazai nagy és Csehszlovákia teniszcsapata 1975-ben már szerepelt a Davis Kupa döntőjében, s akkor a házigazda Svédország együttesétől 3:2 ará­nyú vereséget szenvedett. Képünk is igazolja, mennyire örültek Borg (jobbról a másodikf és társai a nagy sikernek. Remélhetőleg Prágában is a hazai csapat nevét vésik fel a Davis Kupára, vagyis csehszlovák győzelem születik az olaszok elleni találkozón (CSTK fölv.) fan Kodeš, Wimbledon 1973. évi győztese a prágai csehszlovák— olasz tenisztalálkozón búcsúzik a Davis Kupa szerepléstől. Fo galmat jelentett a csehszlovák teniszsportban, képességeit, ru tinját, tapasztalatait, határtalan küzdőszellemét annak szolgála­tába állította. Fiatalabb társait irányította, jelentős mértékben járult hozzá taktikai érésük meggyorsításához. Lehet, hogy a párcsban szerephez jut, de ha a helyzet másképp kívánná is, neki is jelentős érdeme lesz a várható sikerben. lelkes szurkolótábor. Mi meg abban bízunk, hogy atlétikus termetű teniszezőink esti és szellemi erőnléte lesz jobb, játé­ka változatosabb, sokrétűbb célratörőbb. Ezzel valóban nagy szolgálatot tennének szocialista testnevelésünk amúgyis jó híre öregbítésének s igazolnák, hogy a csehszlovák tenisziskola jog­gal követel helyet magának nemcsak Európában hanem a vi­lág élvonalában. (zala) Arról már korábban beszá­moltunk, hogy a Világ Kupa le­bonyolítási rendszeré« nem vál­toztattak és csupán egy módo­sításra került sor: szaporodott a versenyek száma. A férfiak például nem 23, hanem 31 ren­dezvényen szerezhetnek ponto­kat és az összetett versenybe valamennyi számban elért öt legjobb eredményét számítják be. Ha tehát Stenmark tovább­ra is képes oly kiegyensúlyo­zott teljesítményt felvonultatni, mint a múltban, akkor összesen 250 pontot szerezhet. Legutóbb Wenzel 204 ponttal nyerte a Világ Kupát a 200 pontot össze­gyűjtött Stenmark előtt. A svéd síző esélyei tehát megnöveked­tek, de eddigi legveszélyesebb ellenfelei sem töltötték téilení'l az átmeneti időszakot, így na­gyon kell ügyelnie, ha sikere­sen akarja zárni a következő idényt. Hasonló a helyzet a nőknél is annak ellanére, hogy az elmúlt évtized nagy egyéni­sége, Annemarie Moser vissza­vonult, mert ott vannak Wenzel, Nadig, Pelen és a többiek. A Világ Kupa menetrendje természetesen már kész. A ver­senysorozat a hagyományokhoz híven ezúttal is Val d’Isere-ben kezdődik. December 3—4-én a nők, 6—7-én a férfiak egyaránt a lesiklásban és óriásműlesik­lásban mérik össze erejüket. Lehet, hogy mindkét Világ Ku­pa győztes hiányzik majd a rajtnál. Hanni Wenzel néhány héttel ezelőtt edzés közben sú­lyosan bukott, kórházi ápolásra szorult és nem valószínű, hogy december elején már verseny- képes lesz. Fivére, Andreas Wenzel októberben bokasérülést szenvedett, de lehet, hogy Val d’Isere-ig rendbe jön. Az elmúlt idényben a nemze­tek pontversenyét mind a fér­fiaknál, mind a nőknél és ter­mészetesen az összetettben is az osztrákok nyerték, mégpedig fölényesen. Bár az alpesi sízők felkészüléséről eddig kevés hír érkezett hozzánk, azt csaknem biztosra vehetjük, hogy az új évadban is az osztrák verseny­zők játsszák majd a prímet. A nőknél azonban a Wenzel, Na­dig, Hess svájci hármas rendkí­vül veszélyes ellenfélnek ígér­kezik. A férfiaknál az Egyesült Államok és Kanada alpesi ver­senyzői hozhatják az elmúlt esztendei eredményeiket. A szocialista országok sí­sportját továbbra is a jugoszláv Krizsaj, a bolgár Popangelov, a szovjet Zsirov, a csehszlovák Zeman és Šoltýsová képviselhe­ti jó eredményekkel. Bohumír Zeman felkészülése ugyan nem volt zökkenőmentes, de edzőjé­nek véleménye szerint kitűnően felkészült az új idényre, lan Šoltýsová, Vlčková, Charvátová és Hojstričová értékes pontokat gyűjtöttek tavaly és bizakodva készülnek a Világ Kupa rajtjára Val d’Isere-ben. Szerdától már a versenyzőké lesz a szó. (kollár ) Szpartak Moszkva a legnépszerűbb A szovjet labdarúgó bajnok­ság befejezése után a hagyo­mányokkal megegyező módon 'kiosztották a díjakat. A sport­szerűség! díjat a Szpartak Moszkva kapta. A gólkirály Andrejev, az SZKA Rosztov fiatal csatára lett, aki húsz góllal terhelte meg az ellenfelek hálóját. A legjobb kapus címet Daszajev, a Szpartak Moszkva játékosa érdemelte ki. A legtöbb gólt szerző, s az Idegenben legtöbb pontot gyűj­tő csapatnak járó különdíjat a Dinamó Kijev érdemelte ki, csatárai 63 gólt lőttek, s ven­dégként az együttes 19 pontot szerzett.

Next

/
Thumbnails
Contents