Új Szó, 1980. december (33. évfolyam, 284-308. szám)

1980-12-31 / 308. szám, szerda

KIS NYELVŐR

A Viharsarok írója

Féja Uéza nevének hallatára még ma is sokan csupán a Viharsarokra gondolnak. Kevés mű vákott ki hozzá hasonló visszhangot a haladó csehszlovákiai magyar közvéleményben. Az idősebb olvasók még emlékezhetnek a Viharsarok-per eseményeire is, a tiltakozás és együttérzés hangos megnyilvánulásaira a hazai sajtóban. A Horthy-rendszer meghurcolta, perbe fogta, elítélte a fiatal irot, mert meg merte mondani az igazat. A művészet és tudomány eszközeit szerencsésen ötvözve feltárta az Alsó Tisza- vidék, az egykori viharsarok népének kilátástalan helyzetét, testi-lelki nyomorúságát, amely — mint csepp a tengert — tükrözte a magyar nagybirtokrend1 szer tűrhetetlen anakronizmusát és embertelenségét. Az élményszerű és tárgyi leírások ereje, az éles társadalombírálat, a magával ragadó stílus az életmű csúcsává avatja ezt a művet. Féja születésének nyolcvanadik évfordulóján mi is elsősorban a Viharsarok írójára emlékezünk, akinek bátorságáról Fábry Zoltán is elismeréssel szólt. Jelentős szociográfus, közíró, irodalomtörténész és prózaíró volt, az életmű egésze azonban nem problémátlan, súlyos ellentmondások feszülnek benne. Tagadhatatlan írásművészetét és éleslátását, realitásérzékét és a társadalmi problémák Iránti fogékonyságát ködös faji és nemzeti illúziók, naiv mitológiák gyengítik. Ezek legtöbbje Szabó Dezső ideológiájában gyökerezik, akinek hatásától sohasem sikerült teljesen megszabadulnia. Nem kétséges, hogy fogyatékosságai ellenére is értékes örökséget hagyott az utókorra, de életművének különösen az a része tűnik számunkra fontosnak, amely szoros kapcsolatban van a csehszlovákiai magyar irodalom és kultúra fejlődésével. Emlékező figyelmünket főként erre koncentráljuk. Féja a mi tájainkról indult, s ez a körülmény letörölhetetlen nyomott hagyott Irodalmi munkásságán. Ezt maga is gyakran hangsúlyozta: „Gyermekkorom,

serdülésem Léván folyt, itt végeztem a gimnáziumot, s tanultam meg kételkedni és lázadni.. * Egyetemi tanulmányait követően Magyarországon telepedett

A patkó

Álltunk az utcán; hallgattuk, hogyan csilingelnek a kalapácsok a homályos kovácsmühelyben. Tündér, a táncos kedvű csikó nem is sejtette, hogy számára készül a vascipő. Büszkén, de türelmesen várakozott a korda elé fogva, s arról ábrándozott, milyen jo is volna futkarozni a harmatos hajnali réten. Nem tudta még, hogy véget ért az ifjúság bolondos, ezüst- csengettyűs tavasza: selymes sörényével soha többé nem játszadoznak a szabadon száguldozó szelek.

Akkor még én is mezítlábas voltam, de már gyanakodva néztem apám vasalt talpú bakancsára, ráncokat gyűjtögető, komor homlokára.

Csengett az üllő, szikrázott az acél, sisteregve szállt a púra. Aztán jöttek a kovácsok nehéz kötényükben. Izmos karjuk bronza villogott a fényben.

— Tündér, Tündér, emeld fel a lábad — szólt apám a riadt csikóra.

— Szép jószág —• bólintott elismeréssel a füstös arcú mester. Pörkölt köröm szaga csapott az orromba; könnybe lábadt tőle a szemem.

— Lassan hajts! — figyelmeztetett halkan apám, amikor végre hátat fordítottunk a kormos kovácsműhelynek.

Csetlett-botlott Tündér. Sötét sörénye meg sem leb- bent.

Egy megkésett ibolya bánatosan hajtotta le fejét az árokparton.

Szenk Sándor

le, de lélekben sohasem szakadt el szülőföldjétől. Cikkeit, regényeit gyakran ihlette a hazai táj A csehszlovákiai magyar kultúra és irodalom fejlődés- problémái folyamatosan foglalkoztatták, ő lett irodalmunk legszorgalmasabb magyarországi népszerűsítője. Kritikai tevékenységével részt vett a dilettantizmus elleni harcban. A kisebbségi irodalom; A szlovensz- kói magyar tudat stb. tanulmányaiban főként a provincializmustól, a tudat beszűkülésének veszélyétől óvta íróinkat. A legszorosabb kapcsolata Tamás Mihállyal volt, akivel együtt megalapította a Tátra című folyóiratot. Neki szinte minden művéről írt bírálatot, de ismertette Reményi József, Sáfáry László, Győry Dezső, Tamás Lajos és mások munkásságát is. Hasznos munkát végzett a Magyar Írás című folyóirat magyarországi szerkesztője, valamint a Kazinczy Társaság kiadványainak lektoraként is. Ez a kapcsolat Féja számára is gyümölcsöző volt, mert ez a kiadói vállalkozás adta ki néprajzi kutatásainak eredményeit. A kitűnő komáromi festőművész, Harmos Károly illusztrációival két eredeti magyar népmesekötete jelent meg Élet és álom; Mesélő falu címen. Féja nem kis mértékben a Sarló mozgalom vonzásában, a szülőföldről érkező impulzusok hatására kapcsolódott bele a magyarországi falukutató mozgalomba. A tapasztaltak döntő hatással voltak további fejlődésére. A korabeli magyar falu döbbenetes szegénységének és elesettségének közelebbi megismerése főként paraszti radikalizmusát erősítette, de jelentősen felfokozta írói- kritikai adottságait is. A legszebb eredmény az egész életművet megvilágító Viharsarok. A népi írók mozgalma is ekkor

éri el tetőfokát. Féja a radikális szárny vezető ideológusaként részt vesz a Márciusi Front előkészítésében, s a 12 pontból álló kiáltvány megszövegezésében. A fasizálódó magyar társadalommal szembeszegülve demokratikus szabadságjogokat, az 500 holdon felüli birtokok kisajátítását, a jövedelmi szélsőségek megszüntetését, az alsóbb néposztályok művelődési lehetőségének megteremtését, a Duna völgyi népek konfederá- cióját stb. követelték. Az erősödő fasiszta nyomás és demagógia hatására azonban a mozgalom lendülete megtört, tagsága megoszlott. Féja is dezorientá- lődott. A felszabadulásig főként irodalomtörténeti kutatásokkal és publicisztikával foglalkozott. Tevékenységét áthatja a hamis illúzióktól táplált nacionalista szemlélet, amely még hatalmas irodalomtörténet vállalkozásának is lerontja értékeit. [Három kötetben megírta a magyar irodalom történetét: Pégi magyarság; A felvilágosodástól a sötétedésig; Nagy vállalkozások kora). Jórészt ekkori tevékenysége rekesztette ki hosszú időre a felszabadulás utáni magyar kulturális életből. Az ötvenes évek második felében aktivizálódott csupán. Dokumentumértékű életrajzi műveiben (Bölcsődal, Szabadcsapat) a Viharsarok-per kezdetéig követi életútját. Történelmi regényekkel is kísérletezik, de irodalmi tanulmányai a legjelentősebbek. Ezek legtöbbje azt jelzi, hogy számos vonatkozásban felülbírálta korábbi nézeteit. A csehszlovákiai magyar irodalommal is felújította kapcsolatait: terjedelmes, szép és meleg hangú tanulmányban elemzi Fábry Zoltán és Győry Dezső munkásságát, magáévá téve eszmei örökségüket: a szocialista vox humanát.

SZEBERÉNYI ZOLTÁN

Marx Károly ifjú évei

(Tévéjegyzet)

A tévéfilmek manapság a televízió legközkedveltebb adásai. Legutóbb egy hétrészes sorozat — a Marx Károly ifjú évei — keltett figyelmet a csehszlovák televízió nézőinek körében.

Dicséretre méltó vállalkozás volt a nagy tudós, gondolkodó és forradalmár portréjának filmrevitele, amely — különösen az ifjúság körében — jelentős ismeretterjesztő és népszerűsítő szerepet tölt be. A sorozat címe elárulja, hogy a szövegkönyvíró, Anatolij Greg- nyev, a tudományos világnézet, az új politikai gazdaságtan megalapítója életpályájának azt a mozgalmas szakaszát vitte képernyőre, amikor egyénisége, társadalmi és filozófiai nézetei kialakulóban vannak. A rendkívül tehetséges és már ifjú korában sokoldalú Marxot a bonni, (majd a berlini egyetem diákjaként ismertük meg. Kibontakozott előttünk a 19. század közepének szellemi légköre, megismerkedtünk a forradalmi mozgalom jeles egyéniségeinek nézeteivel. A film jól érzékeltette Marx társadalomszemléletét, útját a materializmus felé, a forradalmi demokratizmuson túljutva, a kommunista eszmékhez vezető első lépéseit. A szövegkönyvíró és Lev Ku- lidzsanov rendező nagy teret szenteltek a sorozatban Janny von Westphalenhez {Marx gyermekkori barátnője és későbbi felesége) fűződő kapcsolatának. A német arisztokrácia sarja és a polgári családból származó Marx jólétben, anyagi nehézségek nélkül élhettek volna, de ök nem a saját, hanem a tömegek jólétével törődtek. Szegénységben, állandó anyagi gondok között élve kutatta Marx a szellemi és anyagi kizsákmányolás valódi okát, kereste az igazságosabb társadalomba vezető utat, hogy később a munkásmozgalom szellemi vezérévé legyen.

A sorozat erényei közé tartozott a főhős személyének tárgyilagos, pátosz nélküli ábrázolása Venceszlav Kiszev bolgár színész alakításában. Marx barátjának és munkatársának, Engelsnek a szerepében Alekszandr Szafronov szovjet, Jenny von Westphalen szerepében pedig az NDK-beli Renata Blume járult hozzá a nemzetközi együttműködésben készült szovjet—NDK sorozat sikeréhez.

(ma)

Karéi Kubiček felvétele

A horgászéit a nyelvben

Nem minden horgászunk ismeri megbízhatóan a "horgá szattal kapcsolatos szakmai szavakat. Megragadtunk a régi, a nyelvjárási szavaknál a horgászfelszerelési tárgyak megnevezésében, holott felszerelés tekintetében a horgászat többet fejlődött az utóbbi évtizedekben, mint a vadászat. De a halfajok megnevezésében is elég nagy a változatosság: egy-egy halfajnak négy-öt-hat vagy több neve is van, vidékenként más-más. Jó lesz tehát, ha rámutatunk, egy-egy népies név melyik halfajt jelöli az egyes terüle teken, illetve mi a szóban forgó fajnak a neve a szak- irodalomban.

Az elmúlt két három évtized folyamán a legtöbb horgász eljutott már a horogpálcá-tói vagy horognyél-tői a horgászbot-hoz. A horogpálca, horognyél volt a neve annak a kelléknek, amely mogyoró-, kőris- vagy más fából készült, s amelyre a horgász a zsinórját még csak ráhurkolta, esetleg rákötötte. A nádból, acélból, könnyűfémből s legújabban műanyagból készített, orsóval Is felszerelt kelléknek már horgászbot vagy egyszerűen bot a neve. Orsónak azt az eszközt nevezzük, amelyet a botra rögzí tünk, s amelynek több szerepe van. Az orsó úgynevezett csészéjében helyezkedik el a dob, erre csévéljük fel a zsinórt, amely ma már általában műanyagból: nylonból vagy damilból készül. Az orsó dobjáról bomlik le egyenletesen a zsinór, és viszi be a horgot a kívánt helyre a bedobáskor, s oda csévéljük azt vissza kapáskor, illetve a horog kihúzásakor. Tehát az orsó a felszerelés lelke. Négy típusa van. Az egyik a csupán zsinórtárolásra alkalmas egyszerű orsó. A második az úgynevezett forgódobú orsó: ebben a horog bedobásakor és visszacsévélésekor maga a dob forog. Különösen pontyozásra használható. Csukázásra, süllőzésre — s ma már talán majdnem mindenféle horgászatra — a harmadik típust használják: az állódobú orsót vagy ismertebb nevén peremorsót. A zsinór kidobásakor a dob áll, s egyenletesen bomlik le róla a dobás következtében a zsinór, visszacsévélésekor a csésze forog, s ez az úgynevezett felkapókar segítségével tekeri fel a zsinórt az álló dobra, amely előre-hátra mozog, s így a zsinór egyenletesen oszlik meg rajta. A negyedik típusba a multiplikátoros, úgynevezett áttételes orsókat sorolják.

Kevesen ismerik a horgászási módok szakszerű nevét. „Blinkerezés" — halljuk sokszor annak a horgászási módnak a megnevezéseként, amelynek alkalmazásakor a zsinór végére pergőcsalit teszünk, s a zsinór visszacsévélésekor ezzel kapásra ingereljük a ragadozó halakat. „Blin ker“ — halljuk gyakran az egész ilyen horgászkészség megnevezésére, máskor csupán a pergőcsaliként használt fémhalra vonatkozólag. Sem a blinkerezés, sem a blinker szóval nemigen találkozunk ma már a magyar horgászszakirodalomban, noha a horgászok ismerik még e szavakat. A blinker magyar neve villantó, ez a szó szerinti- megfelelője is a német eredetű szónak. A villantó tehát a pergőcsalik közé tartozik, s a fémből készült halután zatot jelöli. De a pergőcsalik csoportjába a villantón kívül más csalifélék is tartoznak: műcsalik, például színes fa műhalak, és természetes csalik: döglött hal, halszelet, hal- bőrdarab. Magának e horgászási módnak a magyar neve a szakirodalomban: pergetőhorgászat vagy pergőcsalis

horgászat.

Az úszóhorgászat az úszóval felszerelt kellékes horgá szatnak a neve. Oszó-n azt a parafából vagy más könnyű anyagból készült tárgyat értjük, amely a zsinórra fűzve a víz tetején áll vagy lebeg; ennek segítségével engedhetjük mélyebbre vagy vehetjük sekélyebbre a csalival ellátott horgot. Régi neve — egyes helyeken ma is így ismerik — pedző.

A fenekező horgászatnál az utóbbi időben már kevesen fogják kézbe a botnál hasasra képzett zsinórt, hogy a kapást idejében észrevegyék, hanem parafából készült, az úszóhoz hasonló, kb. galambtojás nagyságú tárgyat akasztanak a lazára vett zsinórra egy drőtfülnél fogva. Ennek az a szerepe, hogy a zsinór mozdulását jelezze. „Policájt* — így nevezik többen a csehszlovákiai magyar halászok közül. Magyarul kapásjelző vagy — a dugóéhoz hasonló anyagánál és alakjánál fogva — jelződugó a neve.

Több eszközre van még szükség a horgászathoz, s bizony nemegyszer fejtörést okoz, melyiket hogyan nevezzük, különösen az új találmányok közül. Hadd említsem mindjárt a nevüket, mert szerencsére e nevek szerkesz- tettségüknél fogva szépen tükrözik, pontosan megnevezik a horgászok állal jól ismert tárgyakat funkciójuk alapján. Ilyenek a zsinórvezető gyűrű (a horgászboton), a halfűző tű, horogszabadíté, csukaszájfeszítő. kiemelőháló, haltartó háló, élő csalikanna.

Most pedig áttérünk a gyakoribb halfajok nevére. Némelyik faj csak égy néven ismert: például a harcsa, csuka, márna stb., de már a ponty Is potyka több helyen. Fajtái közül a nemes tőpontyot említjük első helyen: széles, sárga pikkelyekkel borított ponty; megnyúlt fajtája a nyurga ponty. Ha csak néhány megnagyobbodott pikkely van a pontyon, tükörponty a neve, ha hiányzik róla a pikkely: csupasz ponty-nak nevezik.

A süllő a legkedveltebb halak közé tartozik. Fogas süllőnek is hívják, a Balaton környékén egyszerűen fogas-nak. Általában a süllő kifejlettebb példányait szokás jelölni a fogas névvel, az egy kilónál nem nagyobbakat inkább süZZő-nek nevezik.

A szakirodalomban ragadozó ön nek nevezett halfajnak több neve is van: általában balin néven ismerik, de ennek a bolying változata is él, a Tiszán baksa, villámkeszeg, fenekeszeg a neve, a Kőrösökön őnhal.

Az alábbiakban az apróbb halak következnek, előbb a hivatalos, utána a népiesebb nevükön:

A szélhajtó küsz: dobóka, küsz, bökle, pisze, piszehal, piszke, szélhajtó, szélhal, szélkeszeg. A fenékjáró küllő: gőce, kövihal, kőhal, küllő. A veresszárnyú koncét: bőke, göndér, koncér, koncsér, veresszárnyú keszeg, veresjász. A pirosszemű kele: bodorka, búzaszemű keszeg, búzaszemű kárász, kelehal, veresszemű keszeg. A dévérkeszeg: dévér, dövér, laposkeszeg, lepényhal, széleskeszeg. Az ónosjász: jászkeszeg, ónkeszeg, jackó. A vésettajkú paduc: paduc, paluc, patus, petenye, tintahal. A sügér: csapósügér, sin- gér, dörgencs, dörgincs, dóber, dibbancs, fésűhal, durbincs, brügőcs. A kárász: karász, karics, széleskárász. A compó: cigányhal, gyászkeszeg, sárhal, vargahal. A domolykó: busa, domorkó, fejesdomolykó, fejeshal, nagyfejű hal, nagyfejű keszeg, tomolykó, tomoly. JAKAB ISTVÁN

(Féjo Gézára emlékezünk)