Új Szó, 1980. december (33. évfolyam, 284-308. szám)
1980-12-29 / 306. szám, hétfő
Fölöslegesen megtett kilométerek AZ SZSZK NÉPI ELLENŐRZÉSI BIZOTTSÁGÁNAK FELMÉRÉSÉBŐL ÚJ SZÓ Az 1981. évi terv és a 7. ötéves terv kidolgozásának előkészítésével kapcsolatban az utóbbi hónapokban a szokottnál gyakrabban esett szó a hatékonyság növeléséről és a minőség javításáról. S nem véletlenül, mert — amint azt a CSKP KB 18. ülése is hangsúlyozta — ez az egyetlen járható út népgazdaságunk eredményes továbbfejlesztéséhez. 19B8 XII. 29. Sajnos, e feladat, stratégiai Irányvonal megvalósításában (korántsem érünik ol teljes elégedettségre okot szolgáltató eredményeiket. Eredményeink nagyon soikszor elmaradnak szükségleteinktől és lehetőségeinktől egyaránt. Éppen ezért szükséges, hogy behatóan vizsgáljuk meg hibáink szubjektív eredetű gyökereit is, s azokat is, amelyek a termelő szférán kívül nyilvánulnak meg. Szigorúbban és nagyobb következetességgel kell megoldanunk a (közúti teherfuvarozásban felmerült problémáikat is, és következetesebben ikell eljárnunk az e téren tapasztalható hibáik felszámolásában. Hiszen a közúti teherfuvarozásban — amely (közlekedési rendszerünknek egyik remdkívül fontos része — sem cselekszünk jó gazdákhoz méltóan; ezt bizonyítják az SZSZK Népi Ellenőrzési Bizottságának felmérései. Gyakori jelenség, hogy pazarlóan bánunk az üzemanyaggal, a közúti fuvarozási eszközökkel. Mindennek egyik oka az, hogy a Csehszlovák Gépkocsiközlokedési Vállalat és az üzemi közlekedés tevékenysége nem kellően ösz- szehamgolt ahhoz, hogy e két szféra a társadalom igényeinek megfelelően teljesíthesse feladatait, mégpedig magas szintű hatékonysággal és jó minőségben, összhangban az állami közlekedési politika alapelveivel. Az említett okok következtében a szállítási tervek kevésbé hatékonyak,csökken a tehergépkocsik kihasz- náltsági foka, s az sem ritkaság, hogy a szállítók és szállíttatok a vállalati szférát előnyben részesítik a társadalom érdekeivel szemben. Az irányító szférában is hatékonyabb munkára van szükség Az e téren végzett felmérés eredményei bizonyítják többek között, hogy a Csehszlovák Gépkocsiközlekedési Vállalat gyakran elvállalt olyan szállítási feladatokat, amelyek hatáskörén kívül esnek, de bevételi szempontból előnyösebbek számukra, továbbá a rakodásnál nem kell kézi munkát végezni stb. így például lényeges előnyben részesítették az ömlesztett anyagok szállítását, amely viszont az üzemi közlekedési szféra hatáskörébe tartozott. Ugyanakkor például az SZSZK Építőipari Mnisztériumához tartozó vállalatok üzemi közlekedési rendszere szállítóeszközein ajtókat, ablakokat, válaszfalakat fuvaroztak, holott ezeket a tárcaközi egyezmény értelmében is a Csehszlovák Gépkocsiközlekedési Vállalat eszközein kellett volna szállítani. Mindennek a következménye az lett, hogy a 6. ötéves tervidőszakra előirányzott alapelveket a közúti közlekedésben nem tartották be, a ezáltal a tervezett feladataiknak (ezek értelmében a közúti közlekedésnek gyorsabban kellett volna fejlődnie) csak részben tettek eleget az 1976—1979-es időszakban. Bizonyítják ezek a tények, hogy e téren az irányításban még nincs minden a legnagyobb rendben, s hogy a tervezett feladatok teljesítésében is nagyobb következetességet kell tanúsítani. Fuvar — rakomány nélkül A felmérés számos egyéb helytelen gyakorlatról lerántotta a leplet, olyanokról, amelyekre az egész társadalmunk ráfizet. Ezek közé tartoznak azok az építőanyag-fuvarozások is, amelyek révén fölöslegesen „utaztatják" az anyagot; így pl. az megjárja a vasút és a raktár, valamint a raktár és az építkezés helyszíne közti utat, s az építőanyag nem egyszer az egvik építkezésről a másikra vándorol. Ilyen esetekre derült fénv többek között a Kassai (Košice) és a Žilinai Magasépítő Vállalatban, és számos egyéb vállalatban. Nem ritkaság az ellentétes irányban megvalósított fuvarok száma sem. Megtörtént például (a Bratislavai Magasépítő Vállalatban), hogy a bratislavai Bajkál utcai házgyárat Petržalkáról látták el kaviccsal, a petržalkán levő panelgyárba pedig Ivánkáról (Ivanka pri Dunaji) és Hidasról (Most pri Bratislave) hordták a kavicsot. Számos esetten megszegik a távolsági utak kötelező bejelentéséről szóló rendeletet is; a Kerületi Közlekedési Központokban kellene tudatniuk az útirányukat. Ennek elhanyagolása következtében a távolsági teherfuvarozási járatok gyakran teher nélkül közlekednek, így például a párkányi (Štúrovo) cellulóz- és papírgyár üzemi közlekedési kocsijainak tizenötszöri véletlenszerűen végzett ellenőrzése folyamán bebizonyosodott, hogy több mint 3400 kilométert rakomány (nélkül tettek meg; a ru- žomberoki papírgyár gépkocsijai négy esetben 711 kilométert futottak üres rakfelülettel stb. Semmivel sem jobb a helyzet a Csehszlovák Gépkocsiközlekedési Vállalat kocsijainak kihasználását illetően, holott létrehozták a távolsági járatok bejelentésére szolgáló saját kerületi központokat, amelyek célja, hogy elősegítsék a gépkocsik kihasználását. így például csupán a bratislavai vállalat három üzemében végzett ellenőrzés során megállapították a népi ellenőrzési szervek, hogy a távolsági járatok (a 116 ellenőrzés során összesen) 26 250 kilométert tettek meg rakomány nélkül, s ebből a legtöbbet — 15 723 kilométert — a galántai 804-es számú üzem tehergépkocsijai. A Banská Bystrica-i vállalat losonci (Lučenec) 905-ös számú üzemében 5327 rakomány nélküli fuvarra mutattak rá a véletlenszerű ellenőrzés során, Banská Bystricán pedig 17196 így megtett, kilométerre. Sajnos, több más vállalatban, üzemben is rámutathatnánk hasonló példákra. Hogy nem véletlenszerű jelenségről van szó, azt az 1980 áprilisában az utakon végzett ellenőrzés is bizonyítja: az ellenőrzés alá vetett gépkocsik vezetőinek 16 százaléka megszegte az említett rendeletben foglaltakat, s az 1554 ellenőrzött gépkocsivezető közül 305 nem is tudott a rendelet létezéséről. Nyilvántartás nélkül nincs ellenőrzés Számos ellenőrzést hajtottak végre a Csehszlovák Gépkocsiközlekedési Vállalat alacsonyabb irányítási szintjein, amelyek során szintén számos hibára mutattak rá, főleg a nyilvántartás terén. A hanyag nyilvántartás a gépkocsik kihasználtságáról nem tükrözte a valódi képet. A Kassai Gépkocsiközlekedési Vállalatban és számos üzemi közlekedési részlegen megállapították, hogy az ellenőrzött járatokon szolgálatot teljesítő gépkocsivezetők többsége 20—100 kilométerrel többet mutatott ki a valóságban megtett kilométerek számánál. Semmivel sem volt jobb a helyzet az üzemanyagfelhasználás kimutatásában sem. Az üzemanyag-fogyasztási normát az ellenőrzött gépkocsik 50 százaléka túllépte. A Banská Bystrica-i Csehszlovák Gépkocsiközlekedési Vállalatban például 1979-ben az előírt fogyasztást havonta és rendszeresen 175—435 literrel lépték túl. A párkányi cellulóz- és papírgyár gépkocsivezetői a nyári hónapokban is a téli fogyasztási normának megfelelő üzemanyag-felhasználást mutattak ki (az előírt meny- nyiség nyáron 47 liter, télen pedig 52 liter üzemanyag 100 kilométerenként), s még ezt a mennyiséget is túllépték átlagosan 3,3 literrel. így nem lehet csodálkozni afölött, hogy a vállalat 1979-ben a tervezett üzemanyag-fogyasztást 9626 literrel túllépte. Szinte megdöbbentő, hogy a vállalati ellenőrző szervek nem leplezték le idejében ezt a csalást. A felelős dolgozók az eléjük került kimutatásokat szó nélkül aláírták, s egyszer sem ellenőrizték az .adatok helyességét. Valószínű azért nem, mert nem voltak meg a kilométerszámlálókról készített előzetes pontos kimutatások, és az elsődleges nyilvántartáshoz elengedhetetlenül szükséges egyéb adatok is hiányoztak. Ezek hiányában pedig az üzemanyag-fogyasztási kimutatások nein is ellenőrizhetők teljes pontossággal. A felsorolt megállapítások is bizonyítják, hogy a teherfuvarozási kapacitás hatékony kihasználása és az üzemamyag- fogyasztás csökkentése terén nagy tartalékokkal rendelkezünk. E tartalékok ésszerű kihasználására irányíthatnák vállalataink, üzemeink a közlekedés terén is figyelmüket, s az illetékes központi irányító szervek részéről is következetesebb tevékenységre lesz szükség ,a jövőben. GUSTÄV CAPKO Működés előtt a turbina (Felvétel: ČSTK) RAJT A FEKEYE-VÁGON — Hát ezzel aztán nem szá moltunk — sóhajt fel mellet tem Rudolf Mládenek mérnök, a Váhostav nemzeti vállalat energetikai osztályának veze tője. — Tegnap még egészen kellemes idő volt, ma meg alig látni valamit. Elmondom hát, mit takar a ködfüg göny ... Térdig süppedünk a hóban, arcunkat percek alatt pirosra csípi az északi szél. Talán száz méter sem választ el bennünket a Fekete-Vágtól, most mégsem a szemünk előtte hanem a képzeletünkben fo lyik. — A KGST-országok energe tikai rendszerébe kötött Feke te-Vág víztározós csúcserőmű nemzetközi jelentőségét úgy hiszem, nem kell különösebben hangsúlyozni. Fontosabbnak találom megemlíteni azt a tényt, hogy az áramtermelést tekintve hazánk három vízi erőműve közül — Orlík, Dale- šice, Fekete-Vág — éppen ez a legnagyobb. A Králová Lehota határában felépített csúcserőmű három részre osztható. Az alsó és a felső víztározót föld alatti csőrendszer köti össze, amely az erőmű turbináitól indul ki. Mi most a felső víztározó előtt állunk, amelynek még a körvonalait is alig látni. Felépítéséhez 2890 ezer m3 földet kellett megmozgatni, befogadóképessége 3,7 millió m3, vízszintjének napi ingadozása pedig a 25 métert is eléri. Lenn az alsó víztározónál sárban-vízben járunk; teherkoSzámvetés kongresszustól kongresszusig A Koreai Munkapárt — megalakulása óta — működése vezérelvének tekinti a nép anyagi és kulturális színvonalának folyamatos emelését. Ha az utóbbi tíz évet — a párt V. kongreszusa óta eltelt időt — áttekintjük, megállapíthatjuk, a Munkapárt erőfeszítései nem voltak eredménytelenek. Az ipari termelés 1971—76 között évente átlagosan 16,3 százalékkal nőtt. Az ötnapos termelési eredmény 1977-ben egyenlő volt az 1944-ben elért egész évivel! A gyorsan növekvő termelés együttjárt a nemzeti jövedelem növekedésével. Az egy főre jutó nemzeti jövdelem 1979-ben — átszámítva — elérte az 1920 dollárt. A gazdasági eredmények lehetővé tették a dolgozók élet- körülményeinek fokozatos javítását, ami megfelel a párt politikájának, hiszen a Koreai Munkapárt felelősnek érzi magát az ország népének sorsáért, és sokat is tesz jelen- és jövőbeli boldogulásáért. Ezen az úton a jelentősebb állomások: 1970-ben 31,5 százalékkal emelték valamennyi munkás, technikus, hivatali alkalmazott bérét, ezt követően pedig az alacsonybérűek keresetét még 10—24 százalékkal javították. 1974-ben eltörölték az adózást. Ugyanebben az évben 21 800 féle fogyasztási cikk árát csökkentették, átlagosan 30 százalékkal, egyesekét 50 százalékkal. Szélesedett a közvetett juttatások köre is: ma ingyenes az oktatás, az egészségügyi ellátás, a lakásokat állami költséggel építik, mindenkire kiterjed a társadalombiztosítás, a fizetett szabadság, az üdülés, a szanatóriumi elhelyezés. E juttatások egy főre jutó havi összege több, mint amennyit egy dolgozó a munkája után bérként kap. Az életkörülmények változása jól lemérhető a falvak, városok szépülésén. A két kongresszus között 414 000 család jutott új lakáshoz a városokban és 472 ezer vidéken. A főváros földalatti vasúttal, szép új sugár- utakkal, szülészeti klinika-komplexummal, egészségügyi fürdőközponttal gazdagodott a közelmúltban. A fejlődés azonban nemcsak a nagyvárosokra jellemző: sok helyütt a vidéki orvosi rendelőket kórházakká fejlesztették, a falvakban épült lakások is városi kényelmet tesznek lehetővé, fejlődik az autóbusz-közlekedés. Egyre kevésbé észlelhető a különbség a város és a falu között. Különösen gyors fejlődésnek indult az egészségügyi ellátás, amelynek áldását a legtávolabbi településen is élvezhetik. A jól szervezett egészségügyi hálózatnak, a jó életkörülményeknek köszönhetően nő az életkor: 1976-ra a KNDK népességének átlagos életkora már elérte a 73 esztendőt. (BUDAPRESS — KCNA) Szovjet állattenyésztés Az állami és szövetkezeti gazdaságok hústermelése 3 százalékkal 12,9 millió tonnára csökkent az év első tíz hónapjában, a tavalyi esztendő hasonló időszakához képest — mutat rá a Szovjetunió statisztikai hivatalának jelentése. A marhahús termelése 4 százalékkal 7,5 millió tonnára, a sertéshúsé 5 százalékkal 3 millióra, a kecske- és birkahúsé 3 százalékkal 932 ezer tonnára mérséklődött, a tojástermelés viszont 5 százalékkal nőtt. A háztáji gazdaságok növelték eladásaikat az állami felvásárlószerveknek: tejből több mint 3 millió tonnát, húsból 733 ezer tonnát adtak el — számol be a moszkvai jelentés. esik „tépték fel“ a fehér hó- lepedőt. Enyhül az idő, olvad a hó, haragoszöld folyó medrében szikrák szállnak a ma- qasba. Hegesztenek. — A felső víztározó felépítése sokkal több energiát követelt, mint az alsóé — folytatja Rudolf Mládenek. — Három évig tartott, amíg a 42 hektárnyi területen kiirtottuk az erdőt és a dolomitos mészkőhegyek peremén 48 méter magas zsilipházat emeltünk. Az alsó víztározó szintén 3,7 millió m3 vizet képes befogadni, s mindössze tíz nap kell ahhoz, hogy a folyó megtöltse a hatalmas betonteknőt. Az erőmű egyébként hat kettős blokkból áll, amelyek átadására negyedévenként kerül sor. Az elsőt éppen az 1980-as év végén kapcsolják be, az utolsót pedig 1982 augusztusában. — El kell mondanom azt is, hogy a csúcserőmű a párt és gazdasági szervek irányelvei alapján épül, s mivel az építkezés államilag védett területen zajlik, fokozott figyelmet kell szentelnünk a munkásokról való gondoskodásnak. Az OBŐmű közvetlen közelében csupán azokat szállásolhattuk el, akik éjjel is dolgoznak. A többiek, majdnem kétezren, mintegy húsz kilométernyire laknak az erőműtől. Liptovský Hrádokon azonban nemcsak lakóházak állnak, hanem adminisztratív épületek, javítóműhelyek és hatalmas raktárhelyiségek is. Nem messze a csúcserőműtől kotrógépek, daruk és betonkeverők sorakoznak; szakmunkásokkal csupán az erőmű épületében találkozunk. — Az építési munkákat 1976-ban kezdtük — mondja a fiatal mérnök —, bár a műszaki tervdokumentáció már egy évvel korábban elkészült. Hogy hol tartunk most a munkával? Legkésőbb három esztendő múlva fejezzük be az építést. Látom, csodálkozik. Hát igen, marad még itt tennivaló az utolsó 110 megawattos teljesítményű blokk átadása után. Pedig dolgoznak ám nálunk lengyel vendégmunkások is. Ácsok. Nyolcvanan vannak. Bonyolult jelzőberendezések, hatalmas turbinák között járunk, ahol önkéntelenül a beruházás költségeire gondol az ember. — A technológiai berendezés csaknem 650 millió koronát emésztett fel, a beruházás teljes költségvetése pedig 2,6 milliárd korona — mondja befejezésül Rudolf Mládeknek. — Említettem, már hogy 665 megawattos teljesítményével ez lesz hazánk legnagyobb csúcs- erőműve. És érdekességképp hadd ejtsek szót a működéséről is. Csúcsfogyasztás idején naponta több mint öt órán át termeli majd az áramot, közben a hat turbinán keresztül másodpercenként 180 m3 víz zúdul vissza az alsó víztározóba. így gyarapszik hazánk újabb energiaforrással — Összhangban a XV. pártkongresszus irányelveivel. G. SZABÓ LÁSZLÓ
