Új Szó, 1980. december (33. évfolyam, 284-308. szám)

1980-12-24 / 304. szám, szerda

Hol szorít a cipő (javítás)? A cipő javít ás helyzete mind annyiunkat érintő probléma. Bosszantó az időigényes sorba nállás a javítók elüti, idegesí­tő a több hetes javítási idő. M eggondolandó, hogy a kissé félretaposott, de még jó cipőt el lobjuk-e, vagy inkább javít- tassuk meg. S mert a választás az esetek többségében a ja- viátsra esik, vállalnunk kell a már említett bosszankodást, idegeskedést. De miért van ezt így, amikor néhány évvel ez­előtt a fővárosnak ilyen gondjai nem voltak? A feleletért Jozef Jurašekhoz az Obnova vállalat termelési, igazgatóhe­lyetteséhez mentünk, aki tárgyilagosan, őszintén válaszolt kérdéseinkre. MIÉRT KEVES A CIPÉSZ? — Ahhoz, hogy világosan lássuk a problémát, vissza kell tekintenünk az elmúlt idő­szakra — mondta. — Huszon­öt évvel ezelőtt Bratislavában nem jelentett gondot a cipő­javítás. A cipészek havonta 30 000 pár cipőt javítottak meg. Vállalatunkban 120-an ja­vították, 80-an pedig megren­delésre varrták a lábbelit. Ab­ban az időben olyan téves né­zetek kezdtek terjedni, hogy a jövőben nem lesz szükség a ci­pők javítására, mert a cipő ol­csó lesz, és így a cipészek munka nélkül maradnak. En- ”.ek következménye az lett, -hogy cipészeink nagy része megvált vállalatunktól, a nép­gazdaság más ágazataiban ke­restek és találtaik jobban fize- ett és megbecsült munkát. MILYEN A HELYZET MA? Bratislava 34 cipőjavítő mű­helyében 36 cipész dolgozik. 1978-ban 356 558 párt cipőt javítottak meg, ami azt jelen­ti, hogy átlag minden lakos egy pár cipőt javíttatott. A ja­vítások többségét a vállalat Obchodná utcai felvevőhelyén veszik át. Az emberekben az a tévhit él, hogy ha a város központjában levő műhelybe adják javíttatni cipőjüket, rö- videbb időn belül végzik el a javítást. Pedig az nem így van. Teljesen mindegy, hogy a vá­ros mely pontján keresik fel a cipőjavítókat, a kis javításokra 4 napig, a nagyobbakra több hétig kell várni. Az viszont már nem mindegy, hogy az új városrészekben csupán néhány percig tart a cipők beadása és kiváltása. Az Obchodná ut­cai felvevőhely túlzsúfolt, a szolgáltatás kulturáltságáról beszélni nem lehet, hiszen itt egy négyzetméterre 660 pár ci­pő esik, míg a dúbravkai új javítóban csak 88 pár cipő. — De még nem esett szó a cipé­szek munkájáról — jegyezte meg az igazgatóhelyettes, majd így folytatta: — Egy jó ci­pész naponta átlag 40 pár ci­pőt képes megjavítani, éven­ként 9500 pápát. Felmérést ké­szítettünk, amely kimutatja az igények közötti különbségeket a tavaszi és a téli hónapokban. 1978 januárjában egy cipész­nek 35,5 pár cipőt kellett meg­javítania, februárban 36 párat, novemberben 43-at, áprilisban 46,5 párat. Ha januárban 1 ci­pő javítására 14 percet fordí­tott, novemberben már alig 12-őt, áprilisban viszont már nem egészen 11 percet. S a következmény? Egyrészt a la­kosság elégedetlensége, más­részt a cipészek túlterheltsége. Nem kis gondot jelent az is, hogy csupán nyolc cipész 40 éven aluli, a többit 5—6 év vá­laszt el a nyugdíjkorhatártól — mondta gondterhelten Jozef Jurašek. Az OBNOVA vállalat megren­delésre is készít cipőket. Ti­zenkét szakképzett cipészmes­temek hovatovább egyre keve­sebb munkája van, hiszen a ci­pőboltok mai nagy választéka mellett kevesen varratnak láb­belit. Felvetődik a kérdés, va­jon nem lehetne ezeket a szak­embereket áthelyezni a javító- műhelyekbe. Mi a véleménye erről a termelési igazgatóhe­lyettesnek? — Nem lehet. A ci­pészeket nem tudja rábírni sen­ki arra, hogy javítók legyenek annak ellenére sem, hogy a ci­pőjavítók megkeresik a havi 3500—4000 koronát, ők viszont 5—600 koronával kevesebbet. Vagyis nem pénz kérdése ez, a szemléletben van a hiba. A SZAKMA LEBECSÜLÉSE Megtudtuk, hogy több ténye­ző is közrejátszik abban, hogy egyre kevesebb a cipész, a ci­pőjavító. A cipész javarészt a térdén dolgozik, s a javítás, ragasztás közben belélegzi a port, a ra­gasztó szagát. A cipőjavítás ne­héz fizikai munka. A mai cipő­gyártási technológia kizárja a cipők javításában a gépek hasz­nálatát. Régebben a cipőket leginkább varrták, ma már ra­gasztják és forrasztják. Az így készült cipők talpának, sarká­nak letépése komoly megterhe­lést jelent. A fő ok azonban az, hogy a cipőjavítók többnyire szégyen­ük a szakmájukat. Az óvodák­ban, iskolákban a gyerekek űr­hajósok, pilóták, sofőrök, tv- és autószerelők akarnak lenni, a szülők és a pedagógusok sem beszélik rá a gyerekeket, hogy „suszternak“ menjenek. Pedig amíg ez a hozzáállás nem vál­tozik meg, addig gond lesz a cipőjavíttatás. Ma már a cipőgyártás sza­lagmunka. Egy-egy cipőgyári munkás ugyanazt a műveletet végzi addig, amíg le nem gyártják a sorozatot. Ezt a munkát akkor is el tudja vé­gezni, ha nincs képesítése. De megjavítani a cipőt csak szak­képzett cipész képes. Vissza kell szerezni a szakma becsü­letét — hangsúlyozta az igaz­gatóhelyettes. VAN CIPÉSZ-UTÁNPÓTLÁS? — 1972 — óta Szlovákiában nincs cipészeket képző iskola. Csehszlovákiában egyedül a Snaha libereci szakmunkás- képző intézetében folyik kép­zés, de oda Szlovákiából senki nem akar menni — mondta el őszintén az igazgatóhelyettes. — A Ikilátások mám jók. Ha a 7. ötéves tervidőszakban fel is épülne egy ilyen intézet, mond­juk 1985-re, s lenne is elég / jelentkező, az új cipész-szak­munkások 1988-ban fejeznék be tanulmányaikat, majd a tényleges katonai szolgálat után 1990 ben szerelnének le. De hol a biztosíték arra, hogy visszatérnek kitanult szakmun­kájukhoz, hiszen mostanáig az volt a gyakorlat, hogy a kita­nult cipészek a katonaságnál megszerezték a jogosítványt, és elmentek sofőrnek?! Persze, le­hetne javítani a helyzeten — folytatta. — A már említett két évvel ezelőtti felmérésben szerepel 41 olyan cipész neve, akik megváltak szakmájuktól. Átlagéletkoruk 33 év volt, ami azt jelenti, hogy 2000-ben még munkaképesek lesznek. Vissza kellene hívni őket. Meg kelle­ne őket győzni munkájuk fon­tosságáról, megbecsüléséről. MIT TESZ A VÁLLALAT A DOLGOZÓIÉRT? — Az utóbbi 5—6 évben több intézkedést hoztunk hogy visz- szatartsuk a szakmát elhagyni készülő dolgozóinkat. Tizenhá­rom vállalati lakást, kamat­mentes kölcsönöket adunk, ja­vítjuk cipészeink munkakörül­ményeit. A szolgáltatóházban, ahol a cipőjavítók többsége dolgozik, megoldottuk az üze­mi étkeztetést és az orvosi el­látást Is. Dolgozóink vállalati üdüléseken vehetnek részt, a beutalók elosztásában a cipő­javítók elsőbbséget kapnak. Egyedül nem vagyunk képesek felkelteni a kevésbé vonzó mesterségek, szakmák iránt az érdeklődést, s ez különösen a cipészmesterségre vonatkozik — állapította meg Jozef Jurá- šek. — Meg kell tanítanunk és tanulnunk tiszteletben tartani azok munkáját, akik a min­dennapi életünkhöz nélkülöz­hetetlen szolgáltatásokat vég­zik. ÉS VÉGŰI ___ Fe lkerestünk néhány ci­pészt, cipőjavítót is. Elmond­ták, hogy ők a munkahelyü­kön jól érzik magukat, szere­tik szakmájukat, jól megfizetik őket, javulnak munkakörülmé­nyeik, elégedettek. De addig nem várható a munkaerőhiány megoldása, amíg azok, akik ér­tik a szakmát, nem térnek vissza mesterségükhöz. De megfigyeltünk belső ellent­mondásokat is. A cipészek (akik megrendelésre varrják a cipőt) még ma is enyhén szól­va, lenézik cipőjavító társai­kat. Amikor a velük folytatott beszélgetés végén meg akartuk tudni nevüket, nem mondták meg. Hogy miért? Nem akar­ták, hogy ismerőseik, gyerme­kük iskolatársai megtudják, hogy ők nem cipészek, hanem „suszterek“! PÉTERFI SZONYA Tengerészkarácsony Állandó jellegű kiállítás Bátorkeszim (Vojnice) a he­lyi efsz irodájában a napok­ban állandó jellegű kiállítást nyitottak meg. Az emlékszobá­ban okiratok, jelentések, jegy­zőkönyvek, fényképek, vala­mint más írások és tárgyi do­kumentumok adnak képet a falu és a szövetkezet múltjá­ról, fejlődéséről. A kiállítás jól érzékelteti, hogy a 72 tag­gal indult bátorkeszi szövetke­zet miként vált a járás együk legjobb szövetkezetévé. Az öt­ezer sertés részére épült nagy- hizlalda jelenleg például éven­te már mintegy 120 vagon ser­téshúst ad a közellátásnak. A szövetkezet állandóan fejlődik és egyre korszerűbb eszközök­kel termel. Miriák Ferenc j Allás m a postai hírlapszolgalat Központi Laptovábbító és -behoza­tali Részlegének 01-es számú üze­me 1901. január l ével felvesz: — laptovábbítőkat (-nőkel) éjsza­kai műszakra, — laptovábbítókat (-nőket) két- műszakos munkára, — személygépkocsi-vezetőt, — üzemi őrt, — gépészt (lakatost). Az érdeklődők a következő címen jelentkezhetnek: Poštová novinová služba — Úst­redná expedícia a dovoz tlače, zá­vod 01, Bratislava, Košická 1, te­lefon: 67-37-89. ÚF-151 A Kravany nad Dunajom-i Középfokú Mezőgazdasági Szak­munkásképző Intézet igazgatósága értesíti az érdeklődőket, hogy az 1981/82-es tanévre 1981. szeptember 1-től kezdődően felvesz az alapiskola 8. és 9. osztályát végzett 14—15 éves fiúkat és lá­nyokat szakmunkástanulónak a következő szakmákra: — kertészeti szakmára (gyümölcs-, zöldség-, vlrágkertészet és díszkertészet), — szőlészeti szakmára (pince- gazdaság, szőlészet és gyü- mölcskertészet), — épületasztalos szakmára. A szakképzés elvégzése után ta­nulóink a dolgozók szakközépis­kolájában folytathatják tanulmá­nyaikat és érettségizhetnek. Az alapiskolák tanulói a pályaválasz­tási tanácsadók útján jelentkezhet­nek. A már szakmunkás-blzonyítvány- nyal rendelkezők közvetlenül je­lentkezhetnek felvételre — írás­ban vagy személyesen — a dolgo­zók középiskolájába. Jelentkezési határidő: 1981. március 31. Iskolánk címe: Stredné odborné učilište poľno­hospodárske, Kravany nad Duna­jom, okr. Komárno. ÚF-155 ADÁSVÉTEL Tengeri medve — ezt hallva mindenki öreg, szakállas, szélcserzett arcú tengerészre gondol, aki a parancsnoki híd­ról biztos kézzel kormányozza a hajót a viharos tengeren. Ľudovít Alrnásy hajótiszt, negy­venkét éves, mégis illik rá a fenti jelző. — Huszonöt éve dolgozom a Dunahafózási Vállalatnál — kezdi az emlékezést a Kremni­ca folyami-tengeri hajó elsó tisztje. — Gépésznek tanultam ki és segédgépészként kezdtem hajós pályafutásomat. Több­szöri továbbképzés és számos vizsga letétele után lettem gépmester a folyami hajókon, s további évek teltek el, amíg a hajóstiszti rangig eljutot­tam. Mint minden igazi hajós el­sajátította mestersége összes csínját-bínját. Teher és tank­hajókon széllé a Duna hullá­mait. Rengesburgtól. Izmailig. — 1Válójában nem is tudom, hányszor tettem meg ezt az utat, de mindannyiszor izgal­mas volt. Ľudovít Almás/ sok más fut­táihoz hasonlóan romantikára vágyott. Szívvel lélekkel ked ­velte a vízisportokat, így lett a Duna szerelmese, s a Duna- hajózási Vállalathoz, vagyis a tengerész-szakmához inár csak egy lépés volt az út. De mint bevallotta, a romantika már az első hajóúton szertefoszlott. A felelősség, a kötelességek, a nehéz munka váltotta fel. * — Az igazi tengerészéletbe csak 1965 végén kóstoltam be­le — mondja. — Abban az idő­ben bővült a vállalat hajó­parkja a Bojnice és a Lednice folyami tengeri hajókkal. Ak­kor kezdtük járni a tengere­ket is. Ma már több ilyen ha­jója van a vállalatnak. A tenger hullámait először a Bojnice hajóval próbálta ki. 1977-től, amikor a Dunahajózá- si Vállalat újabb 2400 tonnás folyami-tengeri hajóval gyara­podott, — a Kremnicával — erre a hajóra került. Minden csavarját ismeri. Bátran mond­hatja ezt, hiszen az építésénél is jelen volt építési felügyelő­ként. Szép, korszerű az a ha­jó. Az évek folyamán solk part­vidéket behajózott. — Jól ismerem Konstanca, Várna, Bejrut, Alexandria, Fiu­me, Algír és más kikötőváro­sokat. Nemegyszer szállítot­tunk rakományt — főleg köz­szükségleti cikkeket, különbö­ző gépeket, üzemek komplett berendezéseit, gyümölcsöt és más mezőgazdasági termékeket — Máltára, Krétára, Ciprusra, Szardíniára. — A leghosszabb és legiz­galmasabb utam? — Ismétli meg a kérdéstT — Sok volt, amelyikre ez a jelző illik, de egyet nem felejtek el soha. Francia-Szomáliába indultunk. Fiúméból különféle áruval meg­rakodva hajóztunk ki. Bejrút­ban kirakodtunk, s innen újabb rakományt vittünk ! A szerző felvétele) Szaúd Arábiábán, ahol azt a zo- máiiába szánt rakományra cse­réltük. Útban Bejrút felé Szu­ezben ért bennünket a közel- keleti háború. Nyolc évig kel­lett ott horgonyoznunk. Ez alatt az idő alatt a legénység egy része ügyeletet tartott a hajón, — általában nyolc hónapon­ként váltottuk egymást —, a többiek pedig más hajókon dolgoztak. A Kremnica gyakorlatilag egész évben úton van, kivéve a karbantartás időszakát. A ja­ví tásokat a hajón, általában a fiumei kikötőben végzik. Ha semmi rendkívüli nem jön köz­be, nyolchónaponként válta­kozik a hajó legénysége. A nyolchónapi szolgálatot meg­érdemelt szabadság, pihenés követi. Ľudovít Almásy május 20-án tért haza az utolsó húsz­hónapos szolgálatból. Nyolc hónapig Romániában kísérte fi­gyelemmel a Kremnica építé­sét, egy évig pedig — ennyi a jótállási idő — hajózott vele. — Május 7-én kötöttünk kt Fiúméban, s most várom a pa­rancsot, hogy újra hajóra száll­jak. (Ez még november elején volt. A szerző megj.) — Eszerint az idei kará­csonyt - valahol a tengeren, vagy valamelyik kikötőben töl­ti. — Tizenöt éve, mióta folya­mi tengeri hajókon hajózom tíz karácsonyt az otthonomtól tá“ vol töltöttem. Tavaly és tavaly­előtt Fiúméban ünnepeltem, igaz a feleségemmel és a lá­nyommal. A szabályzat ugyanis megengedi, hogy ha éppen va­lamelyik európai kikötőben töltjük az ünnepeket, a csa­ládtagok meglátogathatnak bennünket. De nem egy kará­csonyt töltöttünk kollégáim­mal a tengeren. Ilyenkor vala­melyik kikötőben előre meg­vesszük a karácsonyfát, besze­rezzük az ünnepi asztalra va­lót, s a szakácsaink mindig kitesznek magukért. Igyek­szünk vidám, meghitt hangu­latot teremteni, de gondolatban mindannyian otthon vagyunk. Hiába, ilyen a tengerészélet. JOZEF SLUKA Čalovón, a Stadion utcában, a 20- as házszám alatt. Érdeklődni sze­mélyesen 17 óra után, 111. szomba­ton és vasárnap. Ú-1473 B Eladók törzskönyvezett kutya- kölykök — német boxer. Telefon Bratislava: 664-22. 0-1476 B Takarítok. Jelige: Diák. Ú-1477 B Eladó külföldi, hosszú női fe­hér bundakabát 5000 koronáért, 165 cm magasra. Cím a hirdető- irodában. 0-1479 vigasztaló szavakért és részvétü­kért, amelyekkel enyhíteni igye­keztek mély fájdalmunkat. A gyászoló család 0-1463 MEGEMLÉKEZÉS KÖSZÖNTŐ Eladók magyar puli kutyaköly­kök — fajtiszta anyától. Kalmár Dezső, Čalovo — Ižop 1882, tele­fonszám: 21-29. 0-1464 S3 Eladó világoskék színű Tra­bant 601-es limousine — ár meg­egyezés szerint —, valamint Sport 175-ös nagymotor. Cím Szendl Kál­mán, Hollare 150., komárnói já­rás. 0-1471 ■ Eladó családi ház, mely 1960 ban épült 21 áron — gyümöl­csössel. Ar megegyezés szerint. Érdeklődni lehet mindennap a la­kásomon. Címem: Trupek János, 934 62 Pohronský Ruskov 334 (a patakon túl Csata felé). 0-1472 ■ Eladó új emeletes családi ház B 1980. december 25-én lesz 50 éves Tóth Sándor, a jó fér) és jó édesapa Ekecsen (Okoč). Ez­úton köszönti felesége és családja 0-1469 KÖSZÖMETNYlLVÄNiTÄS B Fájó szívvel mondunk köszö­netét mindazoknak a rokonoknak, ismerősöknek, barátoknak, akik 1980. december 13-án elkísérték utolsó útjára a tonkházal (Ton- kovce) temetőbe a drága jó édes­anyát, anyóst, nagymamát, déd- nagymamát, özv. Kása Boldizsárné Boros Juliannát, akit a kegyetlen halál 74 éves ko­rában ragadott ki szerettei köré­ből. Köszönetünket fejezzük ki a koszorúkért, virágcsokrokért, a SS Fájó szívvel és soha el nem múló szeretettel emlékezünk a drága jó férjre, édesapára és nagyapára, Barna Farkas Istvánra, Siltcká Brezován, akit a kegyetlen halál 1979. decem­ber 15-én, 81 éves korában kira­gadott szerettei köréből. Akik sze­rették és ismerték, gondoljanak rá kegyelettel ezen a számunkra oly nagyon szomorú, első évfor­dulón. Felesége, lánya, fia, veje, me­nye, unokái és dédunokát 0-1465 g£ Fájó szívvel emlékezünk a drága jó férjre és gondos édes­apára, Bugár Győzőre, aki 1979. decem­ber 24-én váratlanul elhunyt. Akik Ismerték és szerették, kérjük, em­lékezzenek meg róla ezen a szo­morú évfordulón. Örökké gyászoló felesége, gyer­mekei, unokái és barátja János 0-1478 űj szó 1980 XII. 24.

Next

/
Thumbnails
Contents