Új Szó, 1980. december (33. évfolyam, 284-308. szám)

1980-12-18 / 299. szám, csütörtök

HÚSZ ÉVE A LAKOSSÁG SZOLGÁLATÁBAN Határidő előtt teljesítették a 6. ötéves tervidőszak feladatait Hamisítatlan év végi nagy­üzem a műhelyekben és az irodákban ... így lehet leg- hűbben kifejezni mindazt, amit a Priemko vállalatban láttunk a napokban Komáromban (Ko­márno). Nem csoda, hiszen alig két hét választ el bennün­ket december 31-től. Az iro­dákban reggel hatkor már ég, este tízkor még ég a villany. Számolnak, kalkulálnak, latol­gatják a lehetőségeket. Pedig a nehezén már régen túl jutot­tak, mert a 6. ötéves tervidő­szak feladatait a múlt hónap 28-án teljesítették. Az idei év terve azonban még próbára te­szi őket. Reméljük a hiányzó tizedek és századok „megadják magukat“ és tiszta számlával kezdhetik az új évet és egyben a 7. ötéves tervidőszakot. A vállalatot húsz éve irányí­tó Virág Károly igazgatót csak a hajnali órákban sikerült el­csípni. Ekkor is csak röpke időre, mert reggel már kül­földre utazott. — Rengeteg a munkánk ezekben a napokban — mon­dotta. — Húsz üzemrészleg és negyvennyolc szakma tevé­kenységét kell most úgy irá­nyítanunk, hogy az idei év mintegy tíz hátralevő munka­napján (valószínű, hogy az ünnepek alatt is) sikerüljön pótolni azokat a lemaradáso­kat, melyeket főleg a vállala­tunkba későn érkezett nyers­anyagok és anyagok okoztak. Optimista vagyok, bízom benne, ogy sikerül. Megszédül az ember feje, ha belegondol abba, amit az igaz­gató mondott: 20 üzemrészleg és 48 szakma! És egymástól mennyire eltérőek: lakatos, vasöntő, rádió- és tv-javító, gázszerelő, elektromos karban­tartó, hűtőgépjavító, asztalos, éoület-asztalos, címfestő, ci­pész, szíjgyártó, férfi- és női szabó, szőrmés és így tovább. Ha ezekhez hozzáadjuk a kü­lönféle szolgáltató-részlegeket és szaküzleteket, akkor látjuk, milyen hasznos munkát végez a lakatosság számára a helyi ipar járási vállalata. Exportra is termelnek. A 6. ötéves terv­időszak ezzel kapcsolatos fel­adatait szintén határidő előtt teljesítették. — Mi mindent szállítanak külföldre? — A Magyar Népköztársa­ság szekrénybútort vásárol tő­lünk. Reméljük a hazai fo­gyasztók által is jól ismert Igor-fal korszerűsített változa­ta megnyeri a tetszésüket. Ez a bútor eddig lábakon állt, most „letettük“ a parkettára és modern vonalvezetéssel igyekeztük szebbé tenni. A Né­met Szövetségi Köztársaság pe­dig speciális ágyakat rendelt, melyeknek lényege, hogy egy szekrény formájú bútort szét­húzással fekvőhellyé alakíthat­nak át. A Priemko 980 dolgozójára až év végi hajrá után nagy feladatok várnak, mert a 7. ötéves tervidőszakban termé­keik nagy részét fel kell újí­taniuk. A tervek szerint olyan gyártmányok készülnek majd műhelyeikben, melyek előállí­tásánál hasznosíthatják a hul­ladékanyagokat is. Persze, nem a termék minőségének rová­sára! — A következő ötéves terv­időszakban a korábban felso­roltakon kívül még egy nagy feladat vár ránk — mondotta Virág Károly —, a maximális takarékosság meghonosítása minden munkahelyen. Szeret­nénk az eddiginél jobban és ol­csóbban termelni. Sajnos oly­kor akadozik az anyagszállí­tás és ez indokolatlan veszte­ségidőkhöz vezet. Több elgon­dolásunk is van arra vonatko­zóan, hogyan lehetne a nyers­anyagokat közelebbről — pél­dául a szomszédos baráti or­szágokból — beszerezni. Ha rövidebb utat tenne meg a nyersanyag, hamarabb ideérne és olcsóbb lenne a szállítás is. Vannak más gondjaik is. A bútorok formái szinte havon­ként változnak. Aki megtekinti a brnói vagy a nyitrai (Nitra) kiállítást, ellátogat Topoľčany- ba, a Béke Bútorgyárba, figye­li az üzletek kirakatait, szeme hozzászokik a modern vona­lakhoz, a praktikus szemponto­kat is figyelembe vevő terve­zéshez. Aki lemarad a gyárak nemes versengésében, csak raktárra termelhet. Ezért a he­lyi ipar járási vállalatának ter­vezői is fel akarják újítani az elavult termékeket. Persze, ésszerűen, mert hiba lenne olyan bútorokat tervezni, me­lenlotték, hogy 10 munkacso­port 128 dolgozója kapcsolódott be a szocialista munkaverseny­be. A csoportok száma jelen­leg 27. Három kollektíva el­nyerte a verseny ezüst fokoza­tát. tizenegyen bronzot kaptak. Figyelemre méltó az újítómoz­galom fejlődése. A kezdeti ne­hézségek leküzdése után az idén 85 újítási javaslatot nyúj­Hanzsér Attila, a rádió és tv-javító műhely dolgozója munka közben lyeknek a gyártásához nem tudnák beszerezni a szükséges, sokszor speciális anyagokat. Ha csak bútort gyártanának és az elmondottakkal kellene megbirkózniuk, nem okozna különösebb gondot számukra a 7. ötéves tervidőszakra való át­menet. De számos problémát kell megoldaniuk a fémmeg­munkáló részlegeken is. Min­denekelőtt könnyű anyagokat szándékoznak beépíteni a vég­termékekbe. Fontos követel­mény az anyagfogyasztás csök­kentése is, hiszen ezen a terü­leten a tervek szerint 5—10 millió koronás megtakarítást akarnak elérni.. — Bővíteni akarjuk a szol­gáltatások skáláját — mondot­ta az igazgató —, a meglevő­ket pedig korszerűsítjük. Nem mondok újat azzal, hogy szük­séges a szolgáltató-részlegeket nagyipari módon üzemeltetni. A városunkban több helyen szét­szórtan dolgozó szakembereket egy nagyobb épületbe kell te­lepíteni és az eddigi helyisé­geket begyűjtő helyekké ala­kítani. Mivel számukra is problémát jelent a szükséges számú dol­gozó megszerzése, olyan rész­legek beindításának gondolatá­val foglalkoznak, amelyekben télen alkalmazhatnák a falus! asszonyokat. A Priemko vállalat — mint ahogy az eddigiekből is kitű­nik — sokrétű, szerteágazó, a lakosság minden irányú szük­ségleteinek kielégítésére irá­nyuló tevékenységet folytat. Egyik napról a másikra nehéz lenne beindítani ilyen vállala­tot, amely gyakorlatilag több kisebb-nagyobb üzemre, üzem­részlegre tagozódik. — Húsz évvel ezelőtt kezd­tük a termelést — mondotta a vállalati igazgató. — Ha visz- szatekintünk a lakosság szol­gálatában eltelt két évtizedre, nem kell ''szégyenkeznünk. 1960-ban 284 dolgozóval kezd­tük a munkát és tizenöt év múlva csaknem 500-an voltunk. A termelési eredményeket mu­tató grafikonok kisebb megtor­panásokkal állandóan felfelé ívelő tendenciát mutatnak. Fő­leg a hazai piacra termelt áruk skálája emelkedett gyor­san, de elégedettek vagyunk a teljesítménynormák teljesítésé­vel, a munkatermelékenység és a bérek növekedésével. A gazdasági vezetők a tö­megszervezetek segítségével a vállalat megalakításától nagy súlyt helyeztek a meglevő erők mozgósítására. Fennállásuk 15. évfordulóján már büszkén je­Csaflóközi szerencsekerék tottak be a Priemko dolgozói, ebből 43-at fogadtak el. Nagy figyelmet fordít a vállalat vezetősége a komplex raciona­lizációs csoportok tevékeny­ségének fellendítésére és a műszaki fejlesztésre háruló fel­adatok megoldására. — Főleg a modern, könnyű és színárnyalatokban gazdag anyagok mind több területen történő felhasználására törek­szünk — mondotta Virág elv­társ. — A bútorgyártás a prak­tikus szempontok megtartása mellett igényli a választékos színek alkalmazását. Jelenleg olyan anyagok kikísérletezésé­vel foglalkozunk, amelyek vi­szonylag olcsó és hozzáférhető nyersanyagból készülnek és nö­velik termékeink esztétikai színvonalát. Ezt bizonyítandó az igazgató egy könnyű, színes anyagot mutatott, mely nagyban növel­heti a Priemko bútorainak részletgazdagságát. Ha sikerül a most még fejlesztésben levő „deszka“ szilárdságát, tűrőké­pességét a kívánt szintre emel­ni, túlzás nélkül a bútorgyári alapanyagok egyik slágere le­het. Gyártásfejlesztés, új létesít­mények üzembehelyezése a dolgozók létszámának további növelése, a termelékenység je­lentős növelése, anyag- és energiatakarékosság, a termé­kek minőségének javítása — többek között ezeket a koránt­sem könnyű feladatokat kell megoldaniuk a Priemko dolgo­zóinak jövőre és a hetedik öt­éves tervidőszak további évei­ben. Reméljük sikerül. KOMLÓSI LAJOS Délután fél három leié jár idő, amikor megállunk az aranyosi (Zlatná na Ostrove) pékség udvarán. Csönd van. A közeli kéményekből lassan, gomolyogva száll a füst; csíp a szél, siettet a hideg. Az ajtót hiába zörgetem, ellenáll, nem enged tovább. Ojra ökölbe szo­rul a kezem, rázom a kilincset is, de ezt sem hallják odabenn. Tanácstalan vagyok, tétován to pogok, közben az utcát lesein, hátha feltűnik valaki. Aztán váratlanul kulcs fordul a zár­ban, s egv lisztes kéz tovább invitál — Ketten vagvunk csupán — mondja Irena Pažúrová — és amikor belefeledkezünk a mun­kába, a tetőt ts elvihetnék a fejünk felől, azt sem vennénk észre. A zörgelést sem hallot­tam, csak megéreztem, liogv aj­tót kell nyitnom. Kenyértllat tölti be a tágas helyiséget, pedig a délutáni sütés várat még magára. — Itt már a falak is beszív ták a frissen sült kenyér illa­tát — veszi át a szót Szalag Irén, aki öt éve dolgozik a pékségben. — Emlékszem, méií a hatvanas évek elején is ide hordták sütni a tésztát a falu­beliek, mert a kemencét, tud­ja, semmi sem helyettesíti Ak­kor még én is dagasztottam otthon, és higgye el, az én ke nyerem még ennél is jobb volt. — Hogyhogy? — Én úgy tu­dom, az aranyosi kenyérnek az egész komáromi járásban jó hí re van. — Ez igaz is De én krumpli« val ízesítettem a tésztát és hosszabb ideig dagasztottam. És erre itt nincs lehetőség Nézze csak azokat a hatalmas csészéket! Mindegyikbe két má­zsa lisztet, kilenc vödör vizet, két kiló sót és egy kiló élesz­tőt teszünk A gép fél óráig keveri a kovászt, amelyet aztán négy öt órán át kelni hagyunk. Utána jön a dagasztás, majd újabb egyórás szünet után ko­sarakba rakjuk a lukacsos tésztát. — S ha lukacsos, akkor jó lesz a kenyér? — Ha szép, fehér volt a liszt, akkor igen — szól közbe Irena Pažúrová. — Mert azon is sok múlik ám! Telnek a kosarak, a csészé­ből lassan elfogy a tészta, az ügyes női kezek gyors mozdu­latokkal vágják, mérik, formál­ják a jónak ígérkező kenyér­tésztát. — A múlt héten délelőtt jár­tam erre, s Bak Sándoron, a pékség vezetőjén kívül senkit sém találtam itt. Ezek szerint a reggeli órákban nem sül ke­nyér. — Két műszakban dolgozunk. Délután kettőtől este tízig, az­tán hárman felváltanak ben­nünket, akik hatig sütnek. fis mit szólnak ehhez a családtagok? A víg kedélyű Szalay Irén tizennégy éves fiát említi. — Megtörtént már, hogy 2— 3 héten át éjszakás voltain, ilyenkor aztán meg is mondta, hogy jobban szereti, ha otthon vagyok. Ügy vettem észre, neki tényleg nem mindegy, mikor dolgozom. —• Nekem van egy ötéves kislányom — mondja Irena Pa­žúrová — és az eszem éjszaka is csak nála jár. Azt, hogy ak­kor dolgozom, amikor mások * legszebb álmukat alusszák, én már megszoktam. Kerek húsz éve sütöm a kenyeret, engem már a hajnali műszak sem ke­serít el. Sokan vannak viszont, akik éppen ezért nem mernek közénk állni. Félnek az éjsza­káktól és a vasárnapoktól. Pe­dig sokat javítana a helyzetün­kön, ha több fiatal választaná ezt a szakmát. Megtelnek a kosarak, kiürül a csésze, Szalay néni már ké­szíti is az újabb adag kovászt, aztán a kemence torkába nyúl, s egy jókora lángost tesz az asztalra. — Ezt kóstolja meg! Szeren­csekerék. Ilyet még biztosan nem evett. Kacsazsírral, fok­hagymával jobb, mint bármelyik sütemény. Szerencsekerék... Anyám ia ilyen lángost ehetett gyerekko­rában. Nekem ez kalács, bár Szalay néni esküszik rá ez az igazi lángos, nem pedig az, amelyet manapság utcán, kapuk alatt árulnak. S amint a kemence hőfoka eléri a kétszázötven fokot, ki* ürülnek a kosarak és minden kezdődik elölről. Keverés, da­gasztás, sütés — hatszor is­métlődik. így lesz meg az egy tonna kenyér, amelyből más­nap számos környékbeli család asztalára kerül. — Tudja, milyet válasszon magának az üzletben? — for­dul felém Irena Pažúrová. — Cserepesei és jó magasat. An­nak az íze is jó lesz. Nekem elhiheti. Én mindig ilyet ve­szek. Benn, a kemence közelében egyre melegebb van, sül a ke­nyér, dagad a kovász, kinn, a falu határában aranyszínben iz­zik a napkorong. G. SZABÓ LÄSZLÖ Akivel nem találkoztunk, mert este tíztől dolgozott: Csuczor József (Gyökeres György felvétele) teljesítik: feladataikat Jó munka, az előirányzott és vállalt felada­tok teljesítése jellemzi a Csilizköz Efsz tevé­kenységét. Tánczos Tibor, az üzemi pártbizott­ság elnöke elmondta, hogy a mezőgazdasági bruttó termelési tervet 105,1, az árutermelés tervét 111,14 százalékra teljesítették. Búzából a tervezett 7400 tonna helyett 8524 tonnát, ár­pából a tervezett 2200 tonna helyett 2363 ton­nát takarítottak be. Kiváló volt az Idei borsó­termésük. Zöldtakarmányból, szénafélékből és más szárított takarmányokból ugyancsak meg­termett a tervezett mennyiség. Nem panaszkod­nak a silókukorica minőségére és mennyiségére sem. Sajnos, a kereskedelem rugalmatlansága és a konzervgyárak hiányos felkészültsége miatt a paradicsom és a zöldpaprika értékesítése problémát okozott, ezért jövőre az eddigi 120 hektár helyett csak 70 hektáron szándékoznak zöldséget termeszteni. Kiváló eredménnyel zárják az évet az állat- tenyésztők. Tejből 11 százalékkal többet adtak el, ugyanakkor tojásból, sertés- és marhahúsból is magasan túlteljesítették a termelési és az eladási tervet. A Csilizköz Efsz nemcsak az 1980-ra előirányzott feladatokkal, hanem a 6. öt­éves tervidőszakra előirányzott valamennyi fel­adatta! megbirkózott. A 7. ötéves tervet jő alapokra építve kezdheti. KRASCSENICS GÉZA 1980. XII. IS.

Next

/
Thumbnails
Contents