Új Szó, 1980. december (33. évfolyam, 284-308. szám)

1980-12-17 / 298. szám, szerda

Kiérdemelt tekintély EGYENRUHÁS KÉPVISELŐ A tüzérségi megfigyelő ponton találtam rá. Tábori széken ült, térdén számokkal teleírt jegy­zetfüzet feküdt, nyakában táv­cső. Jó ideig nézte a tüzérségi gránátok becsapódási helyét, majd levette sapkáját, s ősz haján megcsillant a téli nap­sugár. Amikor megszólalt, hangja elárulta elégedettségét. — Csak így tovább.., Az első lövéssel meg kell semmi­síteni a célpontot — mondja, majd felém fordulva megjegy­zi. — Sikerünknek az a titka, hogy a laktanyában a terep- asztalon sokat gyakoroltunk, s bizony senkivel sem vagyok eh néző, de aki Volgái, azt megdicsérem. Rudolf Kubiš alezredes hu­szonkilenc éve hordja a nép­hadsereg egyenruháját. Netm készült hivatásos katonai élet­pályára. A középiskola elvég­zése után Somorján (Samorín) zootechnikusként dolgozott. A tényleges katonai szolgálata alatt Breznom elvégezte a tar­talékos tiszti iskolát. Felette­sei gyakran mondogatták: „Ez a Kubiš tüzérnek született“. Vé­gül ő maga is megszerette ezt a fegyvernemet és elvégezte a hranicei tüzérségi tiszti isko­lát. Jó csapattiszt hírében állt már, amikor megnősült. — Több helyőrségben, város­ban szolgáltam, de állandó lak­helyem Miloslavov volt — mondja. — Ott élt a családom, ott született a két lányom. Igaz többet voltam távol, mint odahaza. Amikor 1969-ben Szlo­vákia fővárosába helyeztek, azt gondoltam, több időt tölthetek a családom körében. Ez azon­ban csak részben teljesült. Sze­rencse, hogy a feleségem meg­ért és a lányaim is felnőttek már. A nagyobbik a főiskola utolsó, a kisebbik az első év­folyamát látogatja. Elfoglaltsága nemcsak hiva­tásából adódik, hanem az ön­ként vállalt kötelességekből is. Tíz évvel ezelőtt a népi milícia városi törzskara azzal a kérés­sel fordult hozzá, hogy segít­sem az aknavetősök kiképzésé­ben. Vállalta. Mindez sok sza­bad idejébe kerül. A záró had­gyakorlatról, a bemutató lövé­szetről Kubiš alezredes soha­sem hiányozhat. Mindezért kár­pótolja, hogy a keleti katonai körzetben katonáival már több­ször szerezte meg az első he­lyet. S a népi milícia aknave- tősei is sok örömet szereztek H7 50 éves, tapasztalt tanító­- Amikor a falubeliek lát­ták, hogy családi házat épí­tünk, hogy itt akarok végleg letelepedni, megnövekedett a bizalmuk irántam. A legutóbbi választáskor képviselő lettem. A tervezési és építészeti szak- bizottság élére állítottak — folytatja. — Közben megválasz­tottak a helyi párt alapszerve­zet elnökének is. Katonai pályafutása alatt többször töltött már be párt­funkciót, s jelenlegi szolgálati helyén is pártcsoportvezető. A pártmunka terén tehát volt olég tapasztalata, de a polgári életben más a helyzet, mint a néphadseregben. Amikor pél­dául a regisztrált párttagoktól megkövetelte, hogy lakóhelyü­kön is pártmunkát végezzenek, bekapcsolódjanak a társadalmi munkába, egyesek megjegyez­ték „ez a Kubiš katonai rend­szabályokat akar nálunk beve­zetni“. Hamar belátták azon­ban, hogy tévedtek, hogy a pártfegyelem eredményesebb társadalmi és politikai munká­hoz vezet. Mivel is dicsekedhetnek, mi­vel is lettek a miloslavoviak gazdagabbak az utóbbi évek­Ritdolf Kubiš (Anton Fillo felvételei ben? Ravatalozót, iskolát, .nap­közi otthont, óvodát, üzletet és vendéglőt építettek, berendez­ték a könyvtárat, utakat, jár­dákat tettek rendbe. Tataroz­ták a művelődési otthont és megkezdték az új telefonköz­pont építését. Az utcák két ol d,,iara japán díszcseresznyefa- kat ültettek ki. — Ha az ember szolgálati, vagy lakhelyén tekintélyt akar szerezni, jó példával kell élen­járnia, mindig ott kell lennie, ahol történik valami, ahol szükség van rá — mondja bú* csúzóul. — Minden elfoglalt­ság ellenére oda kell figyelni arra, amit az emberek, a vá­lasztók mondanak. Rudolf Kubiš alezredes ezt nemcsak vallja, hanem eszerint cselekszik. A közelmúltban pél­dául a lakosok szóvá tették, hogy az autóbuszváróterem be­ázik. Pár nap múlva közbenjá­rására rendbetették a váróter­met. Rudolf Kubiš hivatásos ka­tona, pártelnök és képviselő kiérdemelte a község lakosai­nak megbecsülését és a felsőbb szervek elismerését. NÉMETH IÄNOS Jó kezekben van az irányítás „Örökmozgó, nyugtalan em­ber. Szerencse kell ahhoz, hogy a hivatalában találja!“ — mond­ják többen is a faluban, mikor a Vámosladányi (Mýtne Luda- ny) Hnb elnöke, Lackószky Ist­ván után érdeklődtem. Szeren­csém volt, készséggel fogadott és szívesen válaszolt kérdéseim­re. — 1951-ben alakult meg fa­lunkban a szövetkezet. Én is tagja lettem — kezdi Lackószky István élete ismertetését. — Addig apám földjén dolgoztam. 1957-ig kocsis voltam, majd 1959-ig zootechnikusként dol­goztam. A szövetkezetben ak­kor bekövetkezett súrlódások rám is hatottak és 1962-ig bá­nyász lettem. Ekkor kezdett ki­alakulni marxista világnézetem, párttag lettem. Később vissza­tértem a szövetkezetbe mint nö­vénytermesztési csoportvezető, elvégeztem egy kétéves mező- gazdasági tanfolyamot. 1970-től agronómus, szövetkezeti alel- nök, majd 1973 augusztusától a Vámosladányi Hnb elnöke va­gyok. — Majd egy évtizede hnb-el- nök. Hogyan sikerült beillesz­kednie ebbe a teljesen eltérő munkakörbe, segített e valaki ebben? — Nagyon nehéz volt, hiszen addig nem végeztem ilyen mun­kát, és őszintén be kell valla­nom, politikai műveltségem is igen hiányos volt, s talán fél­tem is, hogy nem tudok meg­birkózni a rám bízott feladat­tal. Falunk régi kommunistái­nak tapasztalata és a felsőbb szervek segítsége lassan bele­zökkentett a helyes kerékvá­gásba. 1978-ban elvégeztem egy hathónapos politikai tanfolya­mot, és a múlt évben is ta­nultam. — Hogyan vélekedik a falu­ban élő emberekről? — Vannak, akik sajátjuknak érzik a falu ügyeit és szívesen vesznek részt bármilyen társa­dalmi munkában, de sajnos olyanok is akadnak, akik csak a saját érdekeiket tartják szem előtt. Nagy reményeket fűzök a falunkban élp fiatal értelmi­ségiekhez, bár ma még egy ki­csit forrófejűek. Meg kell még tanulniuk józanul, megfontoltan dönteni, igaz, ők mindig a társadalmi érdekeket helyezik előtérbe. Hiszem, ha egyszer majd kezükbe adjuk a staféta­botot, méltóak lesznek bizal­munkra, és hozzáértően virá- goztatják fel falunkat. — Mennyiben segítik munká­ját a faluban működő tömeg­szervezetek? — Nagyon fájó pontra tapin­tott rá. Meg kell mondanom, nagyon rosszul dolgoznak, an­nak ellenére, hogy a tőlünk tel­hető minden segítséget meg­adunk nekik. Egyedül' a CSE­MADOK helyi szervezete kivé­tel, nagyon szép eredményeket ér el falunk, sőt járásunk kul­turális életében; tagjai becsüle­tesen kiveszik részüket a társa­dalmi munkából is. A többi szervezet viszont társadalmi munka és táncmulatság meg­rendezése után elhallgat. — A 6. ötéves tervidőszak utolsó évének utolsó napjait él­jük. Mennyiben sikerült teljesí­teniük a kitűzött feladatokat és milyen tervekkel lépnek az el­következő tervidőszakba? — Nagyon termékeny idősza­kot zárhatunk a 6. ötéves terv utolsó évével, hogy csak a na­gyobb beruházásokat említsem: felújítottuk a helyi hangosanbe- szélőt, központi fűtést szerel­tünk a művelődési házunkba és ebben a hónapban még átadjuk a Z-akcióban épült, 1,2 millió korona értékű 60 személyes új óvodát. Az elkövetkező időszak­ban is rengeteg a teendőnk. Restellem bevallani, hogy fa­lunkat „sáros Ladány“ néven emlegeti a környék lakossága, sajnos joggal... Tehát az elkö­vetkező időszak egyik fontos feladata az utak portalanítása. Problémát okoznak a falun ke­resztül közlekedő mezőgazdasá­gi erőgépek. Remélem, hogy szövetkezetünk vezetőivel közö­sen találunk olyan megoldást, amely mindkét fél számára elő­nyös lesz. Ezenkívül parkosítást és a temetőkertek bekerítését tervezzük. Optimista vagyok a jö­vőt illetően, remélem, hogy nem csalódom polgárainkban. — Ezt a munkát bizonyára nem lehet időhöz kötni. Mégis, ha marad egy kis szabad ide­je, mivel tölti el legszíveseb­ben? — Nézze, földművesnek szü­lettem s a mai napig nagyon szeretem a természetet. Ha csak tehetem kimegyek a szőlőbe. A tőkék között tudok a legjob­ban pihenni. Meg aztán a moz­gásra is szükségem van. Mahol­nap már 50 éves leszek. Éjszakába nyúló beszélgetés után búcsúztam el Lackószky Istvántól azzal a tudattal, hogy Vámosladány irányítása jó ke­zekben van. VITÄL ISTVÄN APROIIRDITIS ADÁSVÉTEL ■ Eladó ebédlőbútor jó állapot­ban. Ár megegyezés szerint. Ér­deklődni a következő címen le­het: Nagyová, Sikenica 33, levi­ce! járás. Ű-1439 ■ Eladó hízó sertés. Patkó Al­bert, Zemianska Olča (Nemes- ócsa] 356. Ű-1441 ■ Eladó befejezés előtt álló eme­letes ház kerttel Komárnóban. Telefon Komárno: 297-55 vagy 22-52. Ű-1444 MEGEMLÉKEZÉS ■ Könnyes szemmel és fájó szívvel emlékezünk a drága jó édesanyára, feleségre, Rózsa Józsefné Hegyi Irénre, aki 3G éves korában, 1979. decem­ber 17-én búcsúszó nélkül távo­zott el közülünk. Akik szerették és ismerték, emlékezzenek rá szeretettel a számunkra fájdal­mas évfordulón. Örökké gyászoló férje, fia és lánya Ű-1341 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS lovuit a gyeimekéikeilelés Ä párt és állami szervek nagy figyelmet fordítanak a gyér m>’kétkp7.tetés szüntelen javítására. Az 1 — IS éves gyerekek, illetve tanulók, az óvodákban, az alap- és középiskolákban, a gyermekotthonokban és internátusokban étkeznek, az ott dolgozó pedagógusokkal ss a többi alkalmazottal egyült. A tervezettnél több A kelet-szlovákiai kerületben a kerület; pártkonferencia és a kerületi nemzeti bizottság ta­nácsa a 6. ötéves tervidőszak feladatait konkretizálva meg­szabta, hogy 1980 végéig 54 100- ra kell növelni az iskolai ét­termekben étkező tanulók szá­mát. A feladat teljesítését rend szeresen ellenőrizték és ennek eredményeképpen jő eredme nyékét értek e!. A szükséges új kapacitások többségét állami beruházással építették fel. Az utóbbi öt év alatt összesen 38 136 gyermek és tanuló étkeztetésére aikal más új létesítményeket adtak át. Ez lehetővé telte, hogy már idén október»végéig 101 száza­lékra teljesítsék az ötéves tervidőszakra előirányzott fel­adatot, vagyis összesen 200 700 gyermek és fiatal étkezhet. A legjobb eredményeket a pop rádi járásban érték el, ahol öt év alatt 146,3 százalékra növe­kedett az étkeztetési arány Míg az iskolákban és óvodák ban csak ebédet, illetve tíz órait kapnak a gyerekek, gyermekotthonokban és inter- nátusokban egésznapi .ellátás­ban részesülnek — összesén 15 476-an, A kerületben sikerült a Nem­zeti Front választási program­jának a gyermekétkeztetési lé tesítmények hálózatának bőví­tésére vonatkozó feladatát tel­jesíteni Gondot okoz uz elavult felszerelés A kerületben összesen a ta­nulók 66,4 százaléka ebédel az iskolákban. 1975-ben ez az arány 51 százalék volt. Az öt­éves tervidőszak alatt az isko­lai éttermek száma 357-el nőtt. örvendetes, hogy több lett a nagykapacitású, több mint 500 személy számára főző konyhák száma. Az eredményekkel ennek el­lenére nem lehetünk elégedet­tek. Egyes járásokban az ét­termek, illetve konyhák jelen tős százaléka nem felel meg a követelményeknek — a svid- níki járásban 50 százaléka, a Spišská Nová Ves-i és Kassa- (Košice j-vidéki járásban 43 százaléka, a tőketerebesi (Tre- bišov) járásban 30 százaléka. Egyelőre még aránytalanul sok a kis konyha, az óvodai és iskolai konyhák 90 százalé­ka 200-nál kevesebb személy számára főz. Ezért nem sike­rült elérni az ötéves tervnek azt az előirányzatát, hogy a munkatermelékenység növelé­sével 55 étkező jusson egy konyhai dolgozóra. A kerület óvodáiban ez az arányszám csak 37. Ezzel szemben az alap­iskolák éttermeiben egy kony­hai dolgozora 62,3 gyerek jut. A munkatermelékenységet kedvezőtlenül befolyásolja szá­mos járásban a konyhák elavult felszerelése. A gépek hiánya miatt a főzés nagyon munka- igényes, s ezért növelni kell a konyhai alkalmazottak számát» Állandó figyelmet szenteltek a cigánygerekek étkeztetésé­nek. A nehézségek ellenére — így pl. a szülők nem hajlandók fizetni az ebédért, a gyerekek nem ismerik a higiéniai szabá­lyokat, nem étkeznek rendsze­resen — az éttermekben étkező cigánygyerekek számát az 1975. i-ívi 9.9 százalékról 29 száza lékra sikerült növelni. Változatosabb étrend Az ebédek minősége nagy­mértékben a nyersanyag vásár lásra előirányzott összegtől függ. 1977 óta a szülők önkén­tes alapon átlag 1,10 koroná­val többet fizetnek egy ebé­dért. Jelenleg a kerületben ét­kező tanulók 89 százaléka él-< vezi ezt az előnyt. Ezen a té-< ren nagyobb segítséget kellene nyújtaniuk a szülőknek a pop­rádi és a michalovceí járásban. Sabinovban, Nagykaposon (Vei­ké Kapušany), Svitben és Kež- marokban is újból meg kellene vitatniuk a pedagógusoknak a szülőkkel a nagyobb hozzájá­rulás és ezáltal a jobb minősé­gű koszt kérdését. Ott, ahol a szülők hozzájárulnak a költsé­gekhez, jelentősen javult az ételek biológiai értéke és a gyerekek sokkal több vitamint is kapnak. Nem használtak ki még min­den lehetőséget az iskolai tíz­óraik megszervezésében. A ke- rületben az ötéves tervidőszak­ban az alapiskolákban 11 szá­zalékról 37 százalékra nőtt a tejes tízóraiban részesülő tanu­lók arányszáma, jelenleg az alapiskolák 44 694 tanulója kap tízóraira tejet. A Kassa-vidéki és a vranovi járásban összesen több mint 2000 tanuló ingye­nes tízórait kap. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a 7. ötéves tervidőszak­ban tovább akarják tökéletesí­teni a gyermekétkeztetést. A tervek szerint további 31 700 óvodás, illetve tanuló számára teszik lehetővé, hogy részt vej gyen a szervezett étkeztetés va­lamilyen formájában. EUGEN MÝTNÍK 9 Fájdalmas szívvel mondunk köszönetét a he­lyi SZISZ-szerve- zet tagjainak, a barátoknak, mun­katársaknak, ro­konoknak és mindazoknak, akik 1980. novem­ber 14-én elkísérték utolsó útjá­ra a 16 éves korában tragikusan elhunyt Nosál Pátert az ipolybolykl (Borkovcej teme­tőbe. Külön köszönjük a sok szép koszorút, csokrot és virágot. Gyászoló szülei, bátyja és nagyszülei Ú-1440 A ŠPORTKA-szelvény kitöltött három oszlopa alapján 100 rendkívüli 10 000 koronás jutalomdíj kerül kisorsolásra. A sorsolás minden páratlan héten lesz karácso. nyig. UF-128 1980. XII. 17.

Next

/
Thumbnails
Contents