Új Szó, 1980. november (33. évfolyam, 259-283. szám)

1980-11-11 / 267. szám, kedd

A XL Fábry-napok előtt Csehszlovákiai magyar szel­lemi életünk mindmáig egyik legnagyobb egyénisége, Fábry Zoltánnak halála óta 10 eszten­dő telt el. A CSEMADOK Kas­sa-vidéki (Košice-vidiek) járási bizottsága immár kilenc éve rendszeresen megrendezi a Fábry Zoltán irodalmi és kul­turális napokat. Kolár Péter mérnökkel, a CSEMADOK járá­si bizottságának titkárával Fáb­ry Zoltán szellemi hagyatéká­nak továbbéltetéséről beszélge­tünk. • Az idén ősszel már a IX. Fábry Zoltán irodalmi és kul­turális napokra kerül sor. Az eddigi rendezvényekből milyen tapasztalatok, tanulságok von­hatók le? — A Fábry-napok végleges koncepciója még a mai napig sem kristályosodott ki. Kezdet­ben a vers- és prózamondók já­rási versenyét, a színjátszók és irodalmi színpadok fesztiválját rendeztük a Fábry-napok során. Aztán sikerült elérni, hogy ke­rületi szintre emeljük ezt a rendezvényt, azaz egyidejűleg a rozsnyói-, a tőketerebesi-, a kassa-vidéki járásban is meg­emlékeznek Fábry Zoltánról. Egy időben olyan nézetek is voltak, hogy a Fábry-napok ke­retében országos szavalóver­senyt is kellene rendezni. Ezt az elképzelést elvetettük, hi­szen ha már vannak a Jókai* napok, egy ugyanolyan rendez­vényt értelmetlen lenne erőltet­ni. A Fábry-napok műsorából a színjátszó fesztivált, a szavaló­versenyt, az irodalmi színpadi vetélkedőt ki Is hagytuk. Ezek megrendezésére a Népművelési Intézet úgyis külön lehetősé­geket nyújt. A Fábry-napoknak az irodalomtudományi jellege erősödött meg, természetesen az~"író-olvasó találkozók szer­vezéséről sem mondtunk le. Fontosnak tartom kiemelni, hogy 1977-től kezdődően a Fábry-napokon több figyelemre méltó irodalomtörténeti és tár­sadalomtudományi előadás hangzott el. Mind olyan kérdé­sekkel foglalkoztak, amelyek valóban nem lehetnek közöm­bösek számunkra. • Személyes tapasztalataim mégis azt mondatják velem, hogy íróink, költőink, újság­íróink és szellemi életünk más képviselői mintha nem tanúsí­tanának kellő érdeklődést e jórum iránt. — Akik ismerik Fábry Zoltán munkásságát, azok szívügyük­nek tartják Fábry szellemi ha­gyatékának továbbéltetését, jól­lehet, nekem is az a vélemé­nyem: többen is lehetnénk e rendezvényen. Tavaly már nem csak az írókat, de a középis­kolákban tanító magyar szakos pedagógusokat is meghívtuk. Egész Kelet-Szlovákiából, saj­nos, csak hárman jöttek el. Ogy hiszem, ezen az érdektelensé­gen talán azzal is lehetne vál­toztatni, ha a 'Madách kiadó, vagy a CSEMADOK KB vala­milyen formában kiadná a Fábry napokon elhangzott elő­adásokat. • Befejezésképpen hadd kér­dezzük meg, milyen lesz a IX. Fábry Zoltán irodalmi és kul­turális napok műsora? — 1980. november 14-én dél­előtt a rozsnyói, a tőketerebe­si, a kassai, a kassa-vidéki já­rások magyar tanítási nyelvű iskoláiban, Duba Gyula, Varga Erzsébet, Tőzsér Árpád, Kon- csol László, Zalabai Zsigmond, Gál Sándor, Batta György, Gyi- mesi György, Kövesdi János és Kövesdi Károly találkozik fia­tal olvasóival. Koradélután Stószra utazunk, ahol megnéz­zük Fábry Zoltán házát és a temetőben megkoszorúzzuk a sírját. Ezt követően Kassán a Thália Színházban kerül sor a „Harmadvirágzás“ vetélkedő országos döntőre. November 15- én a kerületi művelődési köz­pont tanácstermében délelőtt kezdődik a Fábry-szimpózium. Csanda Sándor a szlovákiai magyar líra harminc évéről, Koncsol László a szlovákiai magyar prózairodalomról tart előadást. Vojtech Kondrót elő adásának címe: A szlovákiai magyar költészet a műfordító szemével. Tőzsér Arpád pedig a szlovákiai magyar költészet új nemzedékéről tart előadást. Korreferátumok megtartására több írót és költőt felkértünk. Este a CSEMADOK helyi szer­vezetének rendezésében író-ol­vasó találkozókat tartunk. — Köszönjük a tájékoztatást. SZÁSZAK GYÖRGY Kilencven éve született jan Zrzavý Jan Zrzavý nemzeti művész a modern cseh festészet egyik megalapozója. Életműve egyön­tetű, nem szabdalható fel sem időrendbeli, sem fejlődésbeli szakaszokra, mert kezdettől fogva énje legbensőbb kérdései­re korlátozódott, útjáról sem külső befolyás, sem divatos mű­vészeti irányzat nem térítette el. Ez persze nem jelenti azt, hogy a valóságtól elszigetelő­dött volna, hiszen műveiben a korabeli modern európai festé­szet több jegye fellelhető, 1907-ben alkotta első jelentős képét, a Bánat völgyét, mely a cseh szimbolista festészet egyik legkiemelkedőbb alkotása. Bús­komor hangulata a francia szim­bolista Odilon Redon és a nor­vég expresszionista Eduard Munch festményeinek légkörét idézi. A Vidám zarándoknők (1909-ből) „az első kép ellen­pólusa, illetve kiegészítője“ — vallja a művész. Míg az első —* sötét, lehangoló színeivel, el­nyújtott formáival — a szomo­rúság jelképes kifejezése, a má­sodik — a formák kikerekíté­sével, a szögek feloldásával, élénk színeivel — a gondtalan vidámságé. Már e két korai kompozíciója arról tanúskodik, hogy Zrzavý az olasz későgóti­kus és korareneszánsz festészet beható ismerője volt. Leonardo da Vinci, akit a „legdrágább“ és a hozzá „legközelebb álló“ művészként emlegetett, három évig kötötte le figyelmét. Ha­tása a tökéletes formára való törekvésen kívül elsősorban a leonardói titokzatos, mágikus erő kutatásában mutatkozott meg. Befelé forduló művészetéért, gyakori bibliai tárgyú képeiért sokáig nem ismerték el, idea­listának tartották. Elmélyültsé- ge azonban a mindenség telje­sebb meglátását szolgálja. He­gyibeszéd, Meditáció című fest­ményein az aszketizmus, az ön­fegyelem, a szenvedés filozofi­kus értelmet kap, felöleli az emberiség sorsát. Csakhamar rájött, hogy „.. .a szín össze­függ a fénnyel és a sötétség­gel, a meleggel és hideggel, térrel és idővel és valamikép­pen az anyaggal is. Összefügg az emberi érzésekkel...“ Bá­nat, Fájdalom, Fátyolos nő, Ba­rátnők című műveit ennek tu­datában festette. Kevés szimbo­lista festőnek sikerült látomá­sait oly tiszta festői nyelven, annyira irodalmiasságtól men­tesen levetítenie, mint neki. Közben a Mánes-csoport és más művészeti csoportosulások tagja lett. 1918-ban Prágában rendezte első önálló tárlatát. Az első világháború után né­hány szociális tárgyú képpel jelentkezett (például a Koldus­asszony), melyek a társadalmi valósághoz való viszonyáról ta­núskodnak. Érdeklődési köré­nek másik ága a Cseh-morva Dombvidék, mely szülőhelyének dombos tájaira emlékeztette (Havlíckűv Brod mellett szüle­tett). Mint minden más mun­káját, ezeket a tájképeket is a valóságelemek és azok meta­forikus értelmezésének össze­kapcsolása jellemzi. A húszas években újabb kiál­lítások és tanulmányutak kö­vetkeztek, Német-, Olasz- és Franciaországba. Közülük talán a francia Bretagne jelentette számára a legnagyobb ihletfor­rást. A harmincas években eh­hez társult a Velencéből merí­tett élményanyag, amely szin­tén élete végéig foglalkoz­tatta. A város ismert tereit, épületeit (San Marco éjjel) Giorgio de Chirico olasz festő „metafizikusnak“ nevezett ké­peihez hasonlóan, látomássze­rűen örökítette meg. Minden képzeletiségük, intimitásuk, le­heletszerű finomságuk ellenére „a lagúnák fölötti város való­di arculatát" adják vissza (Ve­lence, Piazetta és más mun­kái). A korai művei hátterében oly gyakran megjelenő hegykú­pokat (Diana, Táj virággal) bretagni festményein az öblök és kikötők hajóárbócainak, a vitorlák háromszögű vásznai­nak kicsúcsosodásai helyettesí­tik (Hajók a kikötőben, Alvó hajók). Az ostravai széntelepe­ket ábrázoló alkotásain e he­gyek szerepét a nagy szénhal­mok veszik át. A Via Appia ciprusain ugyanaz az égbetörő, kúpalakú forma nyilvánul meg, ismét a „leonardói táj“ kései rokonaként. A második vilőgháború idején Zrzavý művészetét a fasiszták eltorzultnak minősítették, így aztán nem is állíthatott ki. Kedvenc írója, Július Zeyer haj­dani lakóhelyére, Vodňanyba húzódott, s itt az ő műveit is illusztrálta. Közben vissza-visz- szatért az őt szüntelenül fog­lalkoztató témákhoz. 1945—46- ban egy kisebb temperáján a piros-arany színek már előre jelzik a későbbi nagyméretű Kleopátra-v&ltozat koloritját. Kleopatra ezen a képen moz­dulatlan, mégis félelmetes szfinx. Életművét 1963-ban Prágában állították ki, 1979—80 derekán Prágában és Bratislavában vá­logatást mutattak be műveiből. Jan Zrzavýt a világ különös, magányos művészalakjai közé sorolják. Művészetét mély gon­dolatiság, formalizmus-mentes­ség jellemzi. A cseh szimbolis­táknak éppúgy példaképe volt, mint a saját útjukat követke­zetesen járó művészeknek. A. GÁLY TAMARA KULTURÁLIS HÍREK □ Francois Truffaut Párizs­ban forgatja Az utolsó metró című filmet, amelynek színhe­lye a németek megszállta Fran­ciaország. A történet középpont­jában egy színtársulat áll, amelynek tagjai között van Ca­therine Denevue, Maurice Rich, Andréa Ferréol és Gérard De­pardieu Is. □ A Superman után megje­lent az amerikai filmszínházak­ban egy másik népszerű képre­gény hőse is, Flash Gordon, aki­nek kalandjait 1934 óta olvas­sák a tizenévesek. Flash Gordon nem rendelkezik varázserővel, mint a Superman, titokzatos fegyverei sincsenek, Flash Gor­don „csak“ egyszerűen ügyes, erős, okos, atlétatermetű és így tovább, egyszóval amerikai fér­fiideál. Dino De Laurentiis, az olasz származású amerikai pro­ducer megérezte a Flash Gor­don életre keltésével kapcsola­tos lehetőséget. A szereplők: Max von Sydow, Chaim Topol, Timothy Dalton, Ornella Muti, Mariangela Melato, Melody An­derson, Sam Jones. SZOVJET FILMEK fESZTW FELSZÁLLÁS A képen egy fából ácsolt ki­látótornyot látunk, ahonnan Ciolkovszkij a kozmoszt figye­li; e primitív tákolmány egy- szercsak azzá a hatalmas acél­szerkezetté változik át, amely az űrrakétákat tartja és amely a kilövés előtt félrecsapódik, hogy utat engedjen a hajtómű­ből kilövellő gázoknak, amelyek a magasba emelik a rakéta óriási testét... Éles a kontraszt múlt és jelen között, s erre utal a film víziószerű képsora is. Szavva Kulis Felszállás című alkotása az űrkutatás elméleti megalapozásában úttörő mun­kát végzett Konsztantyin Ciol­kovszkij életét meséli el fiatal­ságától a hazája és a tudomá­nya sorsát alapvetően megvál­toztató győztes forradalom előt­ti időkig. A tudós pályájának ez a szakasza a meg nem ér­tett kiváló szellem és a hamis értékrend, a kiégett környezet ra, hogy bármiben is kijátssza a mostoha körülményeket, a för lőtte uralkodó hatalmakat. Szavva Kulis rendező nagy felkészültséggel építi fel a rea­lista és szürrealista jelenetek hosszú sorát, s ebben nagy se­gítséget kap Vlagyimir Klimov érzékeny kamerájától. Sajnos, időnként ők is beleütköznek az életrajzokat feldolgozó filmek alapproblémájába: hogy a tudós életében nem a kalandos ese­mények, hanem a megsejtések, kétkedések és a higgadt elem­zések jelentik a valódi izgal­mat. Ezek pedig nehezen ábrá­zolhatok filmvásznon. A Fel­szállás sem érzékeltetheti a tu­dós alkotó teljesítményét, nera vállalhatja a tudományos isme­retterjesztés feladatát. Ciolkov­szkij esetében például nem ma­gyarázhatja meg, hogy mi az az új, amit az aerodinamikában fedezett fel, hogyan birkózott A Konsztantyin Ciolkovszkij életéről szóló szovjet film egyik je­lenete; a képen balra Jevgenyij Jevtusenko költő, az alkotás fő­szereplője. konfliktusát tükrözi; a film az emberi nagyságot a hazug és elmaradott cári társadalommal állítja szembe. Míg a történet hőse, a kis kalugai matemati­kai-fizikai tanár a századfordu­ló poros-havas városkájában a 20. század tudományos életének egyik legragyogóbb fejezetét készíti elő apró műhelyében és szerény eszközeivel, addig a kisváros lakóit csalóka görög- tüzek, sivár flörtök és kiadós ivászatok tartják izgalomban. A korát megelőző, meg nem értett, de úttörő meglátásaiért, azok megvalósításáért eltökél­ten küzdő, mindent feláldozó feltaláló típusát, mi tagadás, eléggé körbejárta már a film­művészet, így nehéz szabadulni sztereotípiáitól. (A tudós hős rendszerint suta, ügyetlen értel­miségi, a köznapi világban té­tován hányódik, megjelenésé­ben többnyire szerencsétlen, esetlen figura, ezzel is mint­egy hangsúlyozva, hogy heroiz- musa szellemi, ereje eszmei és morális.) E megszokott formák­kal találkozni Ciolkovszkij áb­rázolásában is. Gondolkodás- módjában, merészségében óriá­si, a köznapi küzdelmekben vi­szont szívszorítóan tehetetlen és kiszolgáltatott, képtelen ar­meg a maga legsajátosabb terüle­tén a régivel, az elmaradott el­képzelésekkel; marad a morális helytállás, a haladás ügye irán­ti feltétlen odaadás, a rendít* hetetlenség az értetlen és el­lenséges környezettel való harcban. A film javára el kell ismer­ni, hogy e tekintetben kiaknáz­ta az életrajz nyújtotta összes lehetőséget; érzékelteti, mit jelentett Ciolkovszkijnak, hogy gyermekeinek sorsa nem úgy alakult, ahogy ő elképzelte, sa­ját magának pedig véget nem érő üldöztetésben és megaláz­tatásban volt része. A rendező és a forgatókönyvíró a tudós írásaiból vett idézetekkel, filo­zófiájával, világszemléletének jelzésével igyekezett a filmet a romantikusan érzelmes szfé­rából kiemelni. így illeszkedik Szavva Kulis műve a nemes pá- toszú tudósfilmek sorába. Érdekessége a buja színekben tobzódó, látványos alkotásnak, hogy főszerepét Jevgenyij Jev­tusenko, a kiváló szovjet költő játssza. Ciolkovszkij nehéz és összetett szerepében kiemelke­dő színészi képességeiről ad ta­núbizonyságot. Meglepetésünket csak növeli, hogy az egész film jórészt az ő alakítására épül. —ym—<> Szerkesztő—pedagógus találkozó A bratislavai Szlovák Pedagó­giai Könyvkiadó magyar szer­kesztősége immár tizedszer rendezte meg Kéménden (Ka­menín) a tankönyv-szerkesztők és pedagógusok találkozóját. A rendezvényen az érsekújvári (Nové Zámky) járás minden magyar tanítási nyelvű alapis­kolájának képviselője megje­lent, hogy megvitassa tanköny­veink színvonalát. Dr. Bertók Imre, a kiadó ma­gyar szerkesztőségének igazga­tója beszámolójában hangsú­lyozta, hogy az aránylag kis létszámú szerkesztőség az utol­só öt évben 450 kiadványt je­lentetett meg, több mint 2,2 millió példányszámban. A szer­kesztő-pedagógus találkozók elsődleges célja a hibakeresés, hibafeltárás. Felszólalásában Németh Éva pedagógus megjegyezte, hogy a munkára nevelés tantárgyára nincs tankönyv, s ez megnehe­zíti tevékenységüket. Kollár Mária az 1—2. osztály és a 4— 5. osztály tankönyvei közti tö­résre mutatott rá, Németh Fe- dinánd pedig a kémiakönyvek rendszertelenségét bírálta. Fodor Zoltán, az SZSZK Ok­tatási Minisztériuma nemzetisé­gi osztályának vezetője elmond­ta, hogy a minisztérium munka­társait érdekli, milyen vélemé­nyek alakultak ki az új tan­könyvekről, milyenek a pedagó­gusok tapasztalatai. Hangsú­lyozta: az új koncepción nincs szándékukban változtatni, ja­vítani viszont annál inkább. Tö­kéletes tankönyv ugyan nincs, de törekedni kell a hibák csök­kentésére. Módosítani kell a tankönyvek terjedelmét is, anélkül, hogy ez a minőség ro­vására menne. Gyakran előfor­dul, hogy a fordítások gyengék, a nyelvi bírálatra, javításra pe­dig nincs idő. Konkrét módszer­tani kézikönyvek állnak a pe­dagógusok rendelkezésére, ezek tartalmazzák, mit hogyan tanít­sanak. Az óvodai szlovák nyel­vi felkészítés — mint mondot­ta — fontos mozzanat a szlo­vák nyelv későbbi oktatásában A munkára nevelés óraszámá­nak csökkentésekor abból a tényből indultak ki, hogy a nemzetiségi iskolák tanulóinak többsége vidéki, ezért közelebb állnak a munkához, mint a vá­rosi tanulók. JANIG KAROLY nm 1980. — XI.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents