Új Szó, 1980. november (33. évfolyam, 259-283. szám)

1980-11-07 / 264. szám, péntek

A szocialisli kultúra erejével írta: PJOTR GYEMICSEV, a Szovjetunió kulturális minisztere EGY ÉLETMŰ ÉRTÉKEI SZÁZ ÉVE SZÜLETETT PÓR BERTALAN H azánk párttagsága, az egész szovjet nép aktí­van készül az SZKP XXVI. kongresszusára. Orszá­gos méretű szocialista verseny bontakozott ki a közelgő párt- kongresszus tiszteletére. A munkásosztály, a kolhozpa­rasztság, a népi értelmiség mutikafelajánlásokkal készül a kongresszusra. Az SZKP KB ez év október 20 i plénuma megvonta a tize­dik ötéves terv teljesítésének mérlegét, meghatározta a kom­munista építés jelenlegi sza­kaszának kulcsfontosságú fela­datait. Az eltelt öt év főbb eredményeit jellemezve Leo­nyid lljics Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Ta­nács Elnökségének elnöke a plénumon elmondott beszédé ben hangoztatta: „Az elteli évek alátámasztották a XXIV. és a XXV. kongresszuson ki­dolgozott gazdasági stratégia helyességét. Jelentősen nőtt ha­zánk gazdasági és védelmi po tendálja. Üj nagy lépési tét tünk előre az egész népgazda~ ság fejlődésében, a nagy és fontos szociális feladatok meg oldásában. Egyszóval a jelen légi ötéves terv méltó helyre kerül majd a kommunizmushoz vezető úton magabiztosan ha­ladó szovjet nép hősi tettei nek krónikájában“. A XXV. kongresszus óta el­telt éveket jelentős előrelépés jellemzi az egész soknemzeti­ségű szovjet szocialista kultúra fejlődésében. A most záruló ötéves terv éveiben tovább bővült a kultú­ra és a művészet anyagi bázi­sa. 260 körzeti művelődési há­zat, mintegy öt és fél ezer klu­bot, több mint hatezer közmű­velődési környvtárat adtunk át, 151 múzeumot, 34 új színházat, kulturális és pihenőparkot ala­pítottunk vagy nyitollunk meg. Jelenleg az országban 135 406 klubintézmény, 130 640 közmű­velődési könyvtár, több mint 1000 múzeum és 600 színház működik. Jelentősen fejlődött az amatőr művészeti mozga­lom, amelyben ma 25 millióan vesznek részt. A tárgyalt időszakban ko­moly minőségi változások men­tek végbe a kulturális 'szférá ban. Ezekre azon új feladatok megoldásának következtében került sor, amelyeket az SZKP XXV. kongresszusa, valamint az SZKP Központi Bizottságá­nak és a szovjet kormánynak a határozatai tűztek a kúltu- rális területen dolgozók elé. Nagy munkát végeztünk és végzünk a könyvtárak közpon­tosításának megvalósítása, a kulturális komplexumok és a központosított klubhálózat lét­rehozása céljából. Ez a mun­ka lehetővé teszi, hogy emel­jük a lakosság kulturális ellá­tásának színvonalát, kielégít­sük a szovjet emberek megnö­vekedett szellemi szükségleteit. A mostani ötéves terv jellem­zője, hogy erősödtek az alkotó értelmiség kapcsolatai a dol­gozó kollektívákkal. A munká­sok, a falun élő emberek, az értelmiségiek manapság mind aktívabban kötődnek a kultúrá­hoz és a művészethez. Ez ért­hető. A műszaki-tudományos forradalom kora, a fejlett szo­cializmus szakasza megváltoz­tatja az ember életkörülménye­it, értékítéletét. A kultúra és a művészet iránti igény egyre mélyebbé és szervesebbé válik. E z megkívánja, hogy fo­lyamatos, eleven kap­csolat jöjjön létre az alkotó értelmiség és a dolgo­zók között. Az új alkotások kö­zös megvitatása, a dolgozó em­berek és a művészek rendsze­res találkozói, a művészkollek­tívák vállalati fellépései és számos más munkaforma jel­lemzik a szovjet művészet­nek a nép életével, a kom­munista építéssel kialakított szorosabb kapcsolatát. Je­lentősen javult a falusi la­kosság kulturális ellátása. Bővült a kulturális tájoló munka a nagy építkezések körzeteiben. Szibéria és a Tá­vol-Kelet, a Bajkál—Amúr vas­útvonal építési területe művé­szeti fesztiválok, az alkotó ér­telmiséggel való találkozások iielyszíne lett. A szovjet művészei kapcsola­tainak mélyülése a nép életé­vel, a kommunista építéssel, jótékony hatással van a művé­szetre is. A színház és a zene képviselői, a képzőművészek a munkásokkal való közvetlen érintkezés során új gondola­tokat és témákat találnak, mé­lyebben megértik a nép éleié­nek problémáit, a kortárs em­bernek, korunk hősének belső világát. A mai téma domináns szerephez jutott művészetünk ben. A színházak repertoárjá­ban szereplő darabok több mint 60 százaléka például mai témá­jú. A mai téma mindinkább el­uralkodik a zeneművészetben, a dalművészetben, a festészet­ben. Ez emeli a művészet te­kintélyét, igen széles körű ér deklődést kelt iránta. Elegendő megemlíteni, hogy öl év alatt a színházlátogatók száma orszá­gosan 5 millió fővel nőtt. Ha­talmas érdeklődés övezi a kép­zőművészeti kiállításokat, a ze­nei fesztiválokat, versenyeket, az országos művészeti sereg szemléket. Ugyanakkor megfigyelhető egy másik folyamat is; nő a klasszikusok szerepe a mai ember szellemi formálásában. Véleményünk szerint ez a fo­lyamai törvényszerű. Minél összetettebbé, árnyaltabbá vál­nak az emberek erkölcsi, társa­dalmi viszonyai, annál mélyeb­ben értékelik a klasszikus mű­vészet legjobb alkotásait. A Művész Színházban vagy a Kis Színházban felújított klasszikus darabok, a Bolsoj színpadán bemutatott régi operák új ren­dezéseit éppen az ilyen elmé­lyült, a mai szovjet ember szel­lemi igényeinek megfelelő ér­telmezés jellemzi. Hatalmas mértékben nőtt az érdeklődés a klasszikus képzőművészet iránt. Elegendő megemlíteni, hogy 1979-ben csupán az Ermi- tázsnak, a Tretyakov Képtár­nak, a moszkvai Kreml múzeu­mainak, a Fuskiu Képzőművé­szeti Múzeumnak, a Keleti Né­pek Művészeti Múzeumának több mint 8 millió látogatója j/olt. A z elmúlt éveket a kultú­ra további felvirágzása jellemezte valamennyi szövetséges köztársaságban. Megerősödtek a képzőművé­szet, a zene, a színház nemzeti iskolái. Ugyanakkor sokrétűbbé és tartalmasabbá vált a kultú­rák egymást gazdagító inter­nacionalista folyamata. A szín­házak repertoárján például igen sok kiemelkedő szerző darabja szerepel valamennyi szövetséges köztársaságból. Or­szágos elismerést arattak az opera- és a balettművészet, a festészet és a szobrászat, a költészet és a próza területén tevékenykédő legkiválóbb mű­vészek, alkotók. A moszkvai olimpia kulturá­lis programja keretében a sok- nemzetiségű szovjet kultúra színpompás koszorúját nyújtot­tuk át a külföldi nézőnek. A nézők véleménye szerint kü­lönösen maradandó élményt nyújtott az olimpiai megnyitó- ünnepség tömegbemutatókat, nemzeti táncokat és jellegzetes zenei ritmusokat felvonultató kulturális része. A szovjet művészet fejlődése jelenlegi szakaszának fontos sajátossága, hogy növekszik az alkotó ifjúság szerepe. Az SZKP KB határozata az alkotó ifjúsággal kapcsolatos munká­ról megjelölte azokat az alap­vető irányokat és formákat, amelyek révén a fiatal tehet­ségeket tevékenyen be kell vonni a fejlett szocializmus kultúrájának építésébe. Az ifjú­sági fesztiválok és pályázatok szervezése, képzőművészeti ki­állítások rendezése, műhelyek és stúdiók létrehozása, új mű­vek állami megrendelése, és a munka sok más formája hoz­zájárult ahhoz, hogy jelentősen fokozódjék a fiatal képzőmű­vészek, zenészek, színészek, drámaírók alkotói aktivitása. A színházak alkotói gárdájában a fiatalság aránya például je­lenleg mintegy 40 százalék. A fiatalság sok újat, érdekeset hoz magával. Ugyanakkor arra törekszünk, hogy az alkotó if­júság alapos módszertani fel- készültséggel rendelkezzék, hogy képes legyen helyesen el­igazodni a mai művészet fő irányzataiban, fejlődési tenden­ciáiban, és helyesen értékelje azokat. Véleményünk szerint a jelen­legi viszonyok között a kultú­ra és a művészet módszertani kérdései különösen nagy jelen­tőségre tesznek szert. Hiszen a művészet a maga eszközeivel, a maga sajátos formái révén aktív befolyást gyakorol a kor­társ ember világnézetének ala­kulására, viszonyára a társa­dalmi élet jelenségeihez. Jelenlegi körülményeink kö­zött a szovjet kultúra fejlődé­sét, számos sajátosságát és vo­nását nem érthetjük meg iga­zán, ha figyelmen kiviil hagy­juk a Les tvéri szocialista»' or­szágok kulturális életével kia­lakított szoros együttműködé­sét. A testvéri országuk kultú­ráinak állandó, termékeny köl­csönhatása gazdagítja a kultu­rális építés tapasztalatait, szé­les tömegek számára teszi hoz­záférhetővé az új szellemi ér­tékeket, hozzájárul az interna­cionalista neveléshez. A szovjet művészet humaniz­musa. tevékeny kiállása a t zá­sada Imi haladás és a béke, a népek közötti barátság eszméi mellett, magára vonja az egész haladó nemzetközi közvéle­mény figyelmét. Az elmúlt években, az enyhülés légköré­nek hatására jelentősen akti­vizálódott a nemzetközi kultu­rális együttműködés. A kultúra és a művészet szovjet képvise­lői tevékenyen elősegítették a kedvező nemzetközi légkör ki­alakítását, a népek közötti köl­csönös megértést. A hidegháború felélesztésé­re törekvő reakciós erők min­den lehelő módon megpróbál­ják akadályozni a normális kulturális együttműködés fej­lődését. Ez az obstrukciós po­litika szemléletesen megnyilvá­nult az utóbbi időben azokban a kísérletekben, hogy valamifé­le „kulturális blokád“ alá he­lyezzék a Szovjetuniót. Az ilyen politika kudarcra van ítélve, és ez törvényszerű. A szocialista művészet már régó­ta szilárd nemzetközi pozíció­kat vívott ki mágának. A világ mai kultúrája elképzelhetetlen a szocialista művészet nélkül. A testvéri szocialista orszá­gok szocialista kultúrá­jának sikerei erősítik a haladó, demokratikus művészet pozícióit a jelenlegi világban. A szocialista kultúra a marxiz­mus—leninizmus haladó elvein, valamennyi nép demokratikus kultúrája Iránti kölcsönös tisz­teleten alapul. Ezek az elvek széles teret nyitirak az emberi­ség szellemi fejlődése előtt, a kultúra értékeit a széles dol­gozó tömegek közkincsévé te­szik, erősítik a tömegek tuda­tában a béke és a társadalmi haladás nemes eszményeit. Ezek az elvek sokoldalúan rea­lizálódnak, ténylegesen testet öltenek a megvalósult szocia­lizmus kultrális fejlődésében. Ezeké az elveké a történelmi jövő. Jevgenyij Viktorovics Vucse- tics: Lenin fmárvány! Pór Bertalan festőművész születésének 100. évfordulója alkalmából könyvekben illetve eredetiben néztem meg néhány művét. Látva a különbséget ko­rai festményei [például az 1905-ben Munkácsyasan festett Vörös cigány fiú) és későbbi munkái (például az '1935-bő! származó Pásztor című képej közt. elgondolkoztam a kétsze­res Kossuth-díjas, Munkácsy- dijas érdemes művész pályafu­tása fölött. A legmeglepőbb számomra az a tény volt, hogy Pór Bertalan csaknem húsz évet éli Szlovákiában (1919-től ?938 ig), s abból is kél évet a Kremnice melletti Turnékban. A többit Sliač városkában töl­tötte, ahol felesége fürdőorvos­ként működött. A festő a Zvolen melletti Babiná községben született. An­nak ellenére, liogy a nővérkék­nél, Budapesten nőit fel, a szü­lői házban, Szlovákiában töl­tölt vakációk élménye egész életén végigkísérte. Érthető hát, hogy érdeklődésemet elsősor­ban szlovákiai tárgyú képei kö­tötték le, persze nem kisza­kítva életművéből. De hogyan Is vezetett az út a romantikusan realisztikus Vö­rös cigányfiútól az ésszerűen felépített Pásztorig? Pór Bertalan kezdetben Mun­kácsy nagy csodálója volt, s korai arcképei az ő stílusában születtek. Sőt, egy-két évig maga is a müncheni festŐaka* démia neveltje volt. Magyaror­szágon azonban abban az idő­ben (1907-ben) Szinyel Morse Pál elnökletével a Miénk (Ma­gyar Impresszionisták és Na­turalisták Köre) nevű művé­szeti csoportosulás adta meg a hangot. Elvük a „tiszta festői- ség“ volt. 1909 bon létrejött a „neósok“ ellenzéki csoportja, moly 'később Nyolcaknak ne­vezte magát. Ä Nyolcak — Kernstok Károly^ Berény Ró­bert, Czigány Dezső, Czóbel Bé< la, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan és Tihanyi I.ajos — már az impresszionizmust is elavultnak minősítették („...el a hangulatok, a felület művé­szetétől!“ ). Abban, hogy az erősen realista impresszionista indíttatású Pór ~h Nyolcak cso­portjához csatlakozott, s annak egyik alapító tagja lett, két­éves párizsi tanulmányainak is szerepe volt. De a legdöntőbb hatással volt rá Kernstok 'Ká­roly merészen konstruktív fes­tészete. Később az újfajta mo­numentális festészet lehetősé­geit puhatolták. Vagyis az ér­zelem és az értelem egybekap­csolását, a „megépítettség“ mű­vészetének megteremtését, a színek és formák kiegyensúlyo­zottságát, a kollektív szempon­tokat, a művész részvételét a nép társadalmi és politikai megmozdulásában, a színek és formák tárgyilagosságát. A falfestmény (a freskó) a Nyolcak jellegzetes műfajává vált, bizonyára azért, mert mé­reteinél és elhelyezésénél fog­va szélesebb körben hatott. El­sősorban Kernstok és Pór fog­lalkozott freskóval. Munkásénekkarok fesztiválja A szlovákiai magyar munkás­énekkarok harmadik országos fesztiválja holnap lesz Füleken (Filakovo), a Kovosmalt üzemi szakszervezeti klubban. A ta­lálkozó — amelyet a CSEMA­DOK Központi Bizottsága és fü­leki szervezete, valamint a Ko­vosmalt nemzeti vállalat ren­dez — délelőtt tíz órakor, a füleki munkásénekkar megala­kulásának hatvanadik évfordu­lójáról megemlékező ünnepi üléssel kezdődik. Az este hat órakor kezdődő koncerten be­mutatkozik a kolonyi (Koliňa- ny) Zobor haingja, a gömör- horkai (Gemerská Hôrka) Cel­lulóz és a buzitai (Buzica) ve­gyeskar, valamint a rozsnyói (Rožňava) mumkásdalárda és a füleki munkásénekkar. A cseh­szlovák—szovjet barátsági hó­nap tiszteletére rendezett fesz­tiválon három vendégkórus is színpadra lép: Magyarországról a kömlői férfikar és a buda­foki vegyeskar, a szlovák mun­kásénekkarok közül pedig a tisoveci férfikar. —szeg­I'órnál az új, monumentális stílus először 1909-ben a Család című nagy csoportképén jelent­kezett, mely karaktorportrék összessége. A kolorit egyhangú, tudatosan a barna árnyalataira korlátozódott. A logikusan épí­tett kompozíciót a körvonalak rajza fogta össze, s a forma- torzítás a jellemek ábrázolásá­nak elengedhetetlen feítétel» volt. További monumentális képe­in — Hegyibeszéd, Vágyódás tiszta szerelemre — és a Nép* opera freskótervén (az utóbbi eredetije tönkrement) Pór női*» és férfiaktokat. sorakoztat fel. Az egyéni vonásoktól mentes, általánosított aktfigura a Nyol« cak kedvelt embertípusa, a „neon vagy egyedül“ eszme hangsúlyozásának eszköze volt. Ilyen személytelen alakok sze-« repekiek Kernstock lovasképe« in, Krón Jenő grafikáin és má< soknál. De nemcsak az egyéni­ség hiányzik, hanem a cselek­vés, történés is. Ezt helyettesíti • a anindont összefogó jelképes eszme, formailag pedig a kom­pozíciót harmonikusan átölelő rajzosság, vagy plaszticitás. Pór említett nagyméretű műn« káin ezt a plaszticitást el is túlozta; nála „A valódi monu* mentalitást hús- és izomtobzó« dás helyettesítia. A Magyar Tanácsköztársaság idején Pór és társai élénken bekapcsolódtak a politikai esen menyekbe. A művész a kom* műn egyik legjobb plakátrazo- lója volt. „Világ proletárjai egyesüljetek!“ című plakátján a felhívás valóban tömör megfő« galmazású, mozgalmassága ma­gával ragadó. (50 m hosszú pa- nelljét vihar pusztította el.) A1 kommün bukása után Szlová« kiába menekült. Ekkor festette balladikus hangú, de sosem ér­zelgős pásztorképeit. Mondani­valójuk jelképes, az ember és az állat szembeállításával a jó és rossz találkozásának sziimbó« lumai. Formailag az addigi konst­ruktív felfogáson belül keres megoldást. A szepesi és szliá« esi táj nem egy részletét örö« kítí meg ekkor, az emlékezés és állandóság követelményét tartva szem előtt (például Szliácsi nyírfák, Szliácsi táj). 1938-ban Párizsba költözött« Tízéves ott-tartózkodása alatt hű maradt a szülőföld hegyvi­déki motívumaihoz. A háború alatt a jelképesség mégjobban erősödött művein. Az állatok — főleg bikák — harca a két világ összecsapását jelenti. 1948 ban Párizsban ki is állí­totta ezeket. Később visszatért Budapestre, ahol a Képzőművészeti Akadé­mia tanára lett. Élete utolsó szakaszának (1964-ben halt meg) jelentős részét önarcké­pei teszik ki, melyek addigi rendszeres önábrázolását egé­szítik ki s egy ember életének külső és belső változásait jut­tatják kifejezésre. / Pór Bertalan életműve — melyet 45 éve Bratislavában is kiállítottak — a modern szo­cialista festészet fontos része. A forradalmi jelentőségű Nyol­cak megszűnése után a fáklyát a Ma és a Tett folyóiratok, illetve a Kassák Lajos szemé­lye körül csoportosult haladó szellemű művészek vitték to­vább, az eredeti célok egyre következetesebb végrehajtói­ként. A. GÄLY TAMARA KULTURÁLIS HÍREK □ Több epizódból áll a Va­sárnapi hódítók című film, amelyet különböző nemzetisé­gű rendezők forgattak. A Dimo Risi rendezte kis történetnek Ugo Tognazzi a főszereplője, Molinaro epizódjában a mar­káns arcú Lino Ventura ját­szik. Gene Wilder nem kere­sett színészt, saját magát ren­dezi a film utolsó kis sztorijá­ban. Roger Moore a Bryam For­bes rendezte történetben sze­repel, többnyire egy csodálatos Rolls Royce kormányánál ülve. Az An'gyal ezúttal sofőrt ala­kít, aki azonban több — vasár­napi — hódítással dicsekedhet, mint az autó gazdag tulajdo­nosa. msa 1980. xi. :í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents