Új Szó, 1980. november (33. évfolyam, 259-283. szám)

1980-11-04 / 261. szám, kedd

megismertetni az olvasókkal a 7. öté­ves tervidőszakra való jelkészülés színvonalát, s ezzel szoros összefüg­gésben a népgazdaság-irányítás töké­letesítését célzó komplex intézkedé­sek érvényesítésére való jelkészülés színvonalát. Egyúttal igyekszünk jele­letet adni olyan kérdésekre is, melyek a lakosság érdeklődésének középpont­iában állanak. A minisztereket meg­kértük, hogy cikkük befejezéseként mondják el, hogy mint miniszter, mint kommunista, miként értelmezi a párt követelményét: újszerűen, az új igé­nyes feltételeknek megfelelően kell gondolkodni és cselekedni. KÉT ÖTÉVES TERVIDŐSZAK MEZSGYÉJÉN A SZAVAK ÉS A TETTEK IGÉNYES EGYBEVETÉSÉVEL I rta: Pavol Babyl, a CSSZSZK általános gépipari minisztere A CSKP KB 15. ülésének határozata többek között a következőket szabta meg a tömegkommunikációs eszközök tevékenységének javításával kapcso­latban ... „ ... az illetékes vezető dol­gozók rendszeresen publikáljanak a sajtóban ... tájékoztassák a nyilvános­ságot azokról a problémákról, amelyet a rájuk bízott szakaszokon oldanak meg..." E határozatok értelmében kezdjük meg a mai nappal a minisz­terek tollából született írások közlé­sét. Célunk: közzétenni a nyilvánosság előtt a hatodik ötéves tervidőszakban elért eredményeket és azokat a prob­lémákat is, amelyekkel a feladatok megvalósítása során találkoztunk', Mi, gazdaságirányításban dolgozó kommunisták, akik felelősek vagyunk a párt gazdaságpolitikájának megvalósí­tásáért, ezekben a napokban és hetek­ben munkatársainkkal együtt a szavak és a tettek igényes egybevetésére tö­rekedtünk. A minisztériumokban, a ve­zérigazgatóságokon és a vállalatokban jó és kevésbé jó helyzetismeretet, kész­séget és vonakodást egyaránt tapasztal­tunk az 1980-as terv és az egész 6. öté­ves terv várható eredményeinek tanul­mányozásakor, különösen pedig az 1981. évi terv, illetve a hetedik ötéves terv javaslatának kidolgozása közben. Milyen alapvető kérdésekre kell vá­laszolnunk a tervteljesítés értékelése és az új tervek kidolgozása során? Mely területekre összpontosítsunk és milyen konkrét eljárásokat alkalma­zunk az előző évek eredményeinek tény­szerű elemzéséből kiindulva.. Gépiparunk a 8. ötéves tervben dina­mikusan fejlődött, a termelés öt év alatt kb. 40 százalékkal növekedett. Az ipari ágazatok között itt volt a leggyorsabb a növekedés. Egészében teljesítjük a végtermékgyártási tervet, a felhaszná­lás struktúrája azonban nincs összhang* ban a 6. ötéves terv szándékaival. A tü­zelőanyag- és energiaiparba, a mező- gazdaságba, a vegyiparba, a közlekedés számára, az építőiparba és magába a gépiparba többet szállított az ágazat a tervezettnél. A túlteljesítés azonban csak a mennyiségre vonatkozik, a ter­mékszerkezetre nem. Nem valósultak meg az exportorientációval kapcsolatos tervek, főleg ami a nem szocialista or­szágokba irányuló exportot illeti. Ez je­lenti a gépipar alapvető eltérését a 6. ötéves tervtől. Felmerül a kérdés: mi okozta, hogy így alakult a helyzet, és mit kell tennünk, hogy a 7. ötéves terv- időszakban ne ismétlődjenek meg ezek a hibák? A népgazdasági terv, az ágazat terve, a termelési-gazdasági ágazatok és vál­lalatok terve nem volt minden szem­pontból úgy kidolgozva, hogy biztosíta­ni tudta volna a megfelelő hatékonysá­got. A fő termékeknek, amelyek a cseh­szlovák gépipar kiviteli programját al­kotják, világszínvonalúaknak kell lenni­ük, hogy versenyezni tudjanak a világ élenjáró vállalatainak termékeivel. A fejlesztésben, az új termék műszaki elő­készítésében, a próbasorozat gyártásá­ban, a hazai és külföldi minőségvizsgá­latok során, a szériagyártás beindításá­ban, a nagykereskedelmi és az értéke­sítési árak meghatározásában semmit sem hagyhatunk a véletlenre. Ez nem­csak a végtermék-előállítókra, hanem az összes szállítóra, az egész iparra és a nemzetközi együttműködésben érde­kelt összes félre vonatkozik. A hatodik ötéves tervidőszak kezdetén még nem került sor traktorgyártásunk nagyobb méretű innoválására, régi típusú teher­autókat gyártottunk és a személygépko­csi-iparban is csak részleges volt a gyártmányfejlesztés (csak a karosszé­riát újítottákJ. A textilgép- és szerszám- gépgyártás sem készült fel a szükséges nagy gyártmányfejlesztésre. Az építő­ipari és a mezőgazdasági gépek sem voltak keresettek a nem szocialista or­szágok piacain. Az is tény, hogy az 1976 —1978-as időszakban a nem szocialista piacon csökkent a szerszámgépek és a textilgépek iránti kereslet, és a szaká­gazatokat csak 70—80 százalékban hasz­nálták ki. A gépgyártók azonban ebben az időszakban is erőteljesen növelték a gépek műszaki színvonalát, ami az árakban is tükröződik. Mi viszont több­nyire csak részleges gyártmányfejlesz­tést hajtottunk végre, nagyobb innová­ciókra nem volt erőnk, és számos eset­ben nem is voltunk felkészülve a fej­lesztésre. A gyártmányfejlesztési folyamatokban nagy fogyatékosság volt, hogy nem ren­delkeztünk megfelelő alkatrészbázissal az elektronikában és az elektrotechni­kában, és hogy nem voltak összehangol­va a részegység- és aggregát-gyártó szakágazatok. Fogyatékosságaink főleg ezekkel a té­nyezőkkel függtek össze; a jövőben nem szabad megengednünk, hogy ezek a hi­bák megismétlődjenek. Az 1981-re és a 7. ötéves tervidőszak­ra szóló tervjavaslat értelmében a gép­iparnak az export növelésére és a belső piac ellátására kell összpontosítania, miközben a beruházásokra irányuló szállítások gyakorlatilag stagnálnak az összes ágazat viszonylatában. 1985-ben már a gépiparnak kell adnia a csehszlo­vák export 53 százalékát. Vajon fel vagyunk-e készülve ezeknek a feladatoknak a végrehajtására? Nyil­vánvaló, hogy munka közben hasznosí­tani kell a 6. ötéves tervidőszakban szerzett tapasztalatokat. Az jelenti a fő kiindulópontot, hogy minden szempont­ból teljesíteni kell az ágazat 1980-as évi tervét. Erre törekszünk, noha tudjuk, hogy az év végéig még jelentős mun­kát kell elvégeznünk. A termelési-gaz­dasági egységek 1981-re és a 7. ötéves tervre szóló tervjavaslatainak — de az ágazat tervjavaslatának is — a felhasz­nálás a leggyengébb pontja. Ez egészé­ben véve 15—17 milliárd koronával tér el az irányelvektől. Ezt az eltérést — fő feladatként — a külkereskedelmi vál­lalatokkal együttműködve kell kiküszö­bölnünk. A 15-—17 milliárd koronányi eltérésből kb 6. milliárd korona a nem szocialista országokba irányuló export­tal kapcsolatos. Mit kell megtenni annak érdekében, hogy az eltéréseket kiküszöbölhessük? 1. Gyorsított ütemben teljessé kell épí­teni a Tatra vállalatot, és 1982-ben meg kell kezdeni az új típusú T—815- ös tehergépkocsik gyártását; ezek használati értékének növelésével és a termelés felfuttatásával jobban ki tud­juk elégíteni az exportkövetelménye­ket. A vállalati tervjavaslat és az igé­nyek közötti különbség az ötéves terv viszonylatában 5—6 ezer gépkocsi. 2. Meg kell kezdeni 1981-től a korszerű­sített traktorok gyártását Lišeiiben és Martinban. A lišefti traktorgyár 1983- tól teljesen új típussort kezd gyárta­ni így kiegyenlítheti a 2 milliárd ko­ronányi exporthiányt a nem szocialis­ta államok viszonylatában, amely a vállalatok javaslatai és az irányelvek között keletkezett. 3. Döntést kell hozni a személygépko­csik gyártmányfejlesztéséről és a he­tedik ötéves tervidőszak második fe­lében való realizálásáról. Ezzel több mint egy milliárd koronányi export­hiány egyenlíthető ki. A gépkocsikat évenként innoválni kell, 1982-től pe­dig piacra kell dobni a Coupé-típust, és tovább kell javítani a meglevő au­tomobil minőségét és megbízhatósá­gát. 4. Korszerűsíteni kell a Skoda Liaz te­hergépkocsikat, elkészíteni a távolsá­gi teherkocsik próbasorozatát, hogy igy erőteljesebben befolyásolhassuk a nem szocialista országokba irányuló exportot. 5. Folytatni kell az Aviatehergépkocsik utóbbi években megkezdett optimális exportját. 6 Növelni, kell az építőipari gépek és az erdei traktorok nem szocialista orszá­gokba irányuló exportját (e téren bi­zonyos értékesítési fogyatékosságok tapasztalhatók). 7. Meg kell kezdeni a textilgépek új, nagy teljesítményű variánsainak gyár­tását, és ebben a fontos export-szaká­gazatban meg kell tartani világelső­ségünket, hogy az export mennyisége összhangban legyen az irányelvekkel. Meg kell oldani a nem szocialista or­szágokba irányuló nagyberuházások problémáit. 8.Gyorsított ütemben növelni kell a kül­földön szívesen vásárolt szerszámok gyártását. 9. Biztosítani kell a részegység-gyártá­si állami célprogramok megvalósítá­sát (főleg a hidraulikában, a gépko­csi-tartozékok és akkumulátorok gyártásában). 10. A belső piac ellátása érdekében bő­víteni kell a kapacitásokat, mégpe­dig főleg a Prago-union, a bratisla­vai Strojsmalt, a brnói Általános Gépipari Művek, a Prágai Csehszlo­vák Gépkocsigyárak és a brnói Zbro­jovka vállalataiban (a Prago-union- nak pl. a lehető legrövidebb időn be­lül 740—750 ezer kerékpárt kell gyártania). Ezek azok az alapvető, döntő jelen­tőségű termékek, illetve szakágazatok, amelyek fejlesztésére műszaki, termelé­si és kereskedelmi szempontból megkü­lönböztetett figyelmet kell fordítani. A többi termék, szakágazat és vállalat vo­natkozásában az irányelvek és a javas­latok lényegében összhangban vannak. Az Aero Praha termelési-gazdasági egy­ség és az Elitex konszern az előzetes tervezéssel lényegében progresszíven dolgozta ki a 7. ötéves tervjavaslatot. A belső piacra gyártó termelőktől kezdeményezést, minőséget és áruaján­latot követelünk. E terület gyenge pont­ja: a belkereskedelembe szánt termékek nemzetközi cseréje. A kérdést a bel- és külkereskedelmi dolgozóknak közösen kell megoldaniuk. Jelenleg is rendelke­zünk színvonalas, nemzetközi árucsere keretében is érvényesíthető termékek­kel, így van lehetőség a belső piac ily módon való gazdagítására. Nem értünk el haladást a pótalkat­rész-igények kielégítésében. E szem­pontból a személy- és tehergépkocsi­gyártás, a traktor- és mezőgépipar, va­lamint (egyes részegységek gyártásá­ban) a közlekedési gépgyártás okoz gondot. A termelők alapvető kötelezett­ségeiket sem teljesítik az értékesítő szervezetek iránt. Kétféle problémát kell itt megoldani; műszaki szempont­ból a technológia tökéletesítésére, az alkatrészek élettartamának helyes ter­vezésére kell összpontosítani, termelési szempontból pedig (esetleg beruházá­sokkal )a szűk keresztmetszetek kikü­szöbölésére és progresszív technológiák alkalmazására kell törekedni. Kereske­delmi és gazdasági vonatkozása is van a kérdésnek; rugalmassá kell tenni a megrendeléseket, a szállításokat és előnyösebbé a dolgozók és vállalatok számára az igények kielégítését. Milyen haladást értünk el a minőség- fejlesztésben, és mik a további teendők ezen a területen? Egyre több dolgozó tudatosítja, hogy jelentős gazdasági eredményt jelent, ha a gyár növeli az I. minőségi osztályba sorolható termékek mennyiségét, illetve a progresszív ter­mékek gyártását. E szempontból erőtel­jesen érvényesítjük a vállalati anyagi ösztönzésben rejlő lehetőségeket. 1979 első felében 69 883 000 koronát tett ki a progresszív termékekért engedélyezett árkedvezmény, 1980 azonos időszakában pedig már 266 106 000 koronát. A növe­kedési index: 380 százalék. Az általános gépiparban 1977 óta ága­zati struktúratervvel szabályozzuk a mi­nőséget, és kihasználjuk a hatékonyság- és minőségszabványozás módszertana által nyújtott lehetőségeket is. 1977 és 1980 között 4715-ről 6680-ra emeltük azoknak a termékeknek a számát, ame­lyeket kötelezően kell értékelni az ál­lami minőségellenőrző rendszerben. Az I. minőségi osztályba sorolható termé­kek ára eközben 846-ról 2786-ra emelke­dett. Ez azt jelenti, hogy termékeink egynegyed része a legmagasabb minő­ségi osztályba sorolható. A 7. ötéves tervjavaslat értelmében ezt a részarányt legalább 33 százalékra kell növelni. Ezek az adatok az állami minőségellen­őrzési rendszerben értékelt termékekre vonatkoznak. Az egész árutermelésben a következő a helyzet: 1979-ben és 1980 első felében az első minőségi osztályba sorolható termékek és a műszakilag progresszív termékek részaránya 18,32 százalékról 21,45 százalékra emelkedett. Ogy ter­vezzük, hogy ez a részarány a 7. ötéves tervidőszak végéig legalább 27 száza­lékra emelkedik. A Strojsmalt termelési-gazdasági egy­ségben lényegesen növekedett 1979 óta az első osztályú termékek mennyisége. Az értékelt gyártmányoknál 183 száza­lékkal növekedett az I. minőségi osz­tályba sorolható termékek részaránya, miközben a III. osztályú termékek rész­aránya 90 százalékkal csökkent. A pozi­tív eredményekhez főleg a füleki (Fiľa­kovo) Kovosmalt járult hozzá, ahol kö­vetkezetesek voltak a gyártmányfej­lesztésben, és termékeik 52,02 százaléka sorolható jelenleg az 1. minőségi osz­tályba. A Zlaté Moravce-i Calex válla­latnál ez a részarány 38,25 százalék. Noha számos vállalatnál pozitív ered­ményeket értünk el a minőségfejlesz­tésben, egészében véve még nem le­hetünk elégedettek a gyártmányok minőségével. A 7. ötéves tervidőszak­ra kitűzött célok módosítására lesz szükség, hogy az eredetileg tervezett­nél jobb eredményeket érhessünk el. A gazdasági folyamatok csak akkor válhatnak hatékonnyá, ha kifogástala­nul működik a közvetlen és a közve­tett irányítás rendszere. A döntő fel­adatok egyike: a tervezés és irányítás rendszerének tökéletes összehangolása és elmélyítése minden területen. A szocialista újratermelési folyamat alap­vető eszköze: az önelszámolási rend­szer. Ezért az önelszámolási rendszer nyújtotta lehetőségek teljesebb kihasz­nálására megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a vállalati és a vállala­ton belüli irányítás kiemelt „problé­más“ területein. E szempontból már jelentős ismeretekre tettünk szert a hatékony és minőségi termelés komp­lex tapasztalati módszere alkalmazá­sában. Ma már számos szervezetünk a gyakorlatban is kihasználja ezeket a tapasztalatokat, amelyek bázisul szol­gálnak az egész ágazati mode i irá^ nyitási és tervezési modelljének kidol­gozásában. Tudjuk, hogy az önelszá­molási rendszer alapelveit az egyes termelési-gazdasági egységek körülmé­nyeinek megfelelően, differenciáltan kell alkalmazni. Az alkalmazás mód­ját befolyásolja a vállalatok nagysága és szervezeti felépítése, valamint az irányítási formák belső struktúrája. Bonyolult feladatokat kell megolda­nia a gépiparnak. A kiindulópontokat, a megoldási módokat nem kereshetjük csak határainkon belül, hiszen e téren már a Szovjetunióban, a szocialista kö­zösség többi országában és a világ más részein is jelentős, hazánkban is fel­használható tapasztalatokra tették szert, így együttműködünk másokkal is a tevékenység fejlesztésében. A jö­vőben azonban lényegesen több ener­giát és ötletet kell e téren hasznosí­tani. Tegyük fel azonban a kérdést: vajon elég hatékony-e az emberek kezdemé­nyezésének, a szocialista versenynek a szervezése? Vajon nem találkozunk e itt is formalizmussal? Hasznos dolog a verseny és a dolgozók kezdeménye­zése, de kedvezőtlenül alakul a vég­eredmény és a hatékonyság, ha az egész tevékenység 30—50 százaléka formálisan valósul meg. Az e téren ki­alakult helyzet elemzésére ezért for­dítsanak figyelmet a termelő vállala­tok. Sokakban felmerül a kérdés, mit kell tenni annak érdekében, hogy ha­tékonyabbá váljék a dolgozók kezde­ményezésének irányítása. A vállalat, a részleg és a műhely vezetése legyen képes megmagyarázni a szakszervezeti tisztségviselőknek a feladatokat és az összefüggéseket. E követelmény nem­csak a termelési tervre vonatkozik (természetesen arra is), hanem arra is, hogy miként alakulnak áss árrelá­ciók, és milyen feltételek között érté­kesíthetjük jól a termékeinket. A mun­kafeltételek megteremtése, a szociális gondoskodás is rendkívül fontos köve­telmény. Mindezek miatt — a kor­mány és a Szakszervezetek Központi Tanácsa egyezményéből kiindulva — részletesen kidolgozzuk, hogy a jövő­ben milyen irányba összpontosítjuk a dolgozók kezdeményezését. Az említett egyezmény értelmében a termékek minőségének javítása, a belső piac el­látása, a beruházások meggyorsítása, a szükséges mennyiségű pótalkatrész előállítása, valamint a fém- és ener-. giamegtakarítás a fő feladat. Ahelyett, hogy általánosságokat han­goztatva fejezném ki derűlátásomat, hadd jegyezzem meg a következőket: ■ Igényes feladatokat kell teljesíteni a gépiparban. Évről évre nagyobb tudás­ra, irányítási és szervezőkészségre van szükség. Számos probléma merül fel naponta a végtermékgyártásban, az • anyagbeszerzésben, az új technológiai rendszerek megszervezésében és az új termékek gyártásának beindításában. Azokon a munkahelyeken azonban, amelyeken a műszaki-gazdasági dolgo­zók a szó. legjobb értelmében küzde­nek a pozitív megoldásokért, amelye­ken a hazai és külföldi megoldási le­hetőségeket állandóan vizsgálják, ahol megkülönböztetett figyelmet fordítanak a minőség és a gazdálkodás fejleszté­sére, ott mindig a jó érzés kerít ha­talmába. Viszont teljesen lehangol, ha egyes munkahelyeken a vezető dolgo­zóit kilátástalan helyzetről beszélnek. Azokra a központi szervi és vál­lalati dolgozókra haragszom, akik nyugodtak ugyan és méltóságteljesek, de mások globális bírálatán kívül az utóbbi 10 év alatt semmi mással, hasz­nossal, konkrét kérdéssel nem foglal­koztak. Viszont nagyra értékelem mind­azokat a minisztériumi, termelési-gaz­dasági egységi és vállalati dolgozókat, akikkel együttműködve alkotó módon megoldhatók a problémák. Megoldha­tók, mert érzi az ember, hogy ezek az emberek őszintén törekednek az aktív megoldásra. * Mindezzel csak azt akarom alátá­masztani, hogy a jövő évi és az elkö­vetkező ötéves tervidőszakra kitűzött feladatok teljesítéséről emberek dönte­nek. Arról van szó, hogy olyan embe­rek döntsenek, és olyanok kapjanak döntési lehetőséget, akik kezdeménye- zőek, akik hűek a párthoz és az állam­hoz, a szocializmus ügyéhez; olyan emberek, akik nemcsak a saját jólétük megteremtéséről gondoskodnak, ha­nem az egész társadalom jólétét a szívügyüknek tekintik.

Next

/
Thumbnails
Contents