Új Szó, 1980. november (33. évfolyam, 259-283. szám)
1980-11-04 / 261. szám, kedd
megismertetni az olvasókkal a 7. ötéves tervidőszakra való jelkészülés színvonalát, s ezzel szoros összefüggésben a népgazdaság-irányítás tökéletesítését célzó komplex intézkedések érvényesítésére való jelkészülés színvonalát. Egyúttal igyekszünk jeleletet adni olyan kérdésekre is, melyek a lakosság érdeklődésének középpontiában állanak. A minisztereket megkértük, hogy cikkük befejezéseként mondják el, hogy mint miniszter, mint kommunista, miként értelmezi a párt követelményét: újszerűen, az új igényes feltételeknek megfelelően kell gondolkodni és cselekedni. KÉT ÖTÉVES TERVIDŐSZAK MEZSGYÉJÉN A SZAVAK ÉS A TETTEK IGÉNYES EGYBEVETÉSÉVEL I rta: Pavol Babyl, a CSSZSZK általános gépipari minisztere A CSKP KB 15. ülésének határozata többek között a következőket szabta meg a tömegkommunikációs eszközök tevékenységének javításával kapcsolatban ... „ ... az illetékes vezető dolgozók rendszeresen publikáljanak a sajtóban ... tájékoztassák a nyilvánosságot azokról a problémákról, amelyet a rájuk bízott szakaszokon oldanak meg..." E határozatok értelmében kezdjük meg a mai nappal a miniszterek tollából született írások közlését. Célunk: közzétenni a nyilvánosság előtt a hatodik ötéves tervidőszakban elért eredményeket és azokat a problémákat is, amelyekkel a feladatok megvalósítása során találkoztunk', Mi, gazdaságirányításban dolgozó kommunisták, akik felelősek vagyunk a párt gazdaságpolitikájának megvalósításáért, ezekben a napokban és hetekben munkatársainkkal együtt a szavak és a tettek igényes egybevetésére törekedtünk. A minisztériumokban, a vezérigazgatóságokon és a vállalatokban jó és kevésbé jó helyzetismeretet, készséget és vonakodást egyaránt tapasztaltunk az 1980-as terv és az egész 6. ötéves terv várható eredményeinek tanulmányozásakor, különösen pedig az 1981. évi terv, illetve a hetedik ötéves terv javaslatának kidolgozása közben. Milyen alapvető kérdésekre kell válaszolnunk a tervteljesítés értékelése és az új tervek kidolgozása során? Mely területekre összpontosítsunk és milyen konkrét eljárásokat alkalmazunk az előző évek eredményeinek tényszerű elemzéséből kiindulva.. Gépiparunk a 8. ötéves tervben dinamikusan fejlődött, a termelés öt év alatt kb. 40 százalékkal növekedett. Az ipari ágazatok között itt volt a leggyorsabb a növekedés. Egészében teljesítjük a végtermékgyártási tervet, a felhasználás struktúrája azonban nincs összhang* ban a 6. ötéves terv szándékaival. A tüzelőanyag- és energiaiparba, a mező- gazdaságba, a vegyiparba, a közlekedés számára, az építőiparba és magába a gépiparba többet szállított az ágazat a tervezettnél. A túlteljesítés azonban csak a mennyiségre vonatkozik, a termékszerkezetre nem. Nem valósultak meg az exportorientációval kapcsolatos tervek, főleg ami a nem szocialista országokba irányuló exportot illeti. Ez jelenti a gépipar alapvető eltérését a 6. ötéves tervtől. Felmerül a kérdés: mi okozta, hogy így alakult a helyzet, és mit kell tennünk, hogy a 7. ötéves terv- időszakban ne ismétlődjenek meg ezek a hibák? A népgazdasági terv, az ágazat terve, a termelési-gazdasági ágazatok és vállalatok terve nem volt minden szempontból úgy kidolgozva, hogy biztosítani tudta volna a megfelelő hatékonyságot. A fő termékeknek, amelyek a csehszlovák gépipar kiviteli programját alkotják, világszínvonalúaknak kell lenniük, hogy versenyezni tudjanak a világ élenjáró vállalatainak termékeivel. A fejlesztésben, az új termék műszaki előkészítésében, a próbasorozat gyártásában, a hazai és külföldi minőségvizsgálatok során, a szériagyártás beindításában, a nagykereskedelmi és az értékesítési árak meghatározásában semmit sem hagyhatunk a véletlenre. Ez nemcsak a végtermék-előállítókra, hanem az összes szállítóra, az egész iparra és a nemzetközi együttműködésben érdekelt összes félre vonatkozik. A hatodik ötéves tervidőszak kezdetén még nem került sor traktorgyártásunk nagyobb méretű innoválására, régi típusú teherautókat gyártottunk és a személygépkocsi-iparban is csak részleges volt a gyártmányfejlesztés (csak a karosszériát újítottákJ. A textilgép- és szerszám- gépgyártás sem készült fel a szükséges nagy gyártmányfejlesztésre. Az építőipari és a mezőgazdasági gépek sem voltak keresettek a nem szocialista országok piacain. Az is tény, hogy az 1976 —1978-as időszakban a nem szocialista piacon csökkent a szerszámgépek és a textilgépek iránti kereslet, és a szakágazatokat csak 70—80 százalékban használták ki. A gépgyártók azonban ebben az időszakban is erőteljesen növelték a gépek műszaki színvonalát, ami az árakban is tükröződik. Mi viszont többnyire csak részleges gyártmányfejlesztést hajtottunk végre, nagyobb innovációkra nem volt erőnk, és számos esetben nem is voltunk felkészülve a fejlesztésre. A gyártmányfejlesztési folyamatokban nagy fogyatékosság volt, hogy nem rendelkeztünk megfelelő alkatrészbázissal az elektronikában és az elektrotechnikában, és hogy nem voltak összehangolva a részegység- és aggregát-gyártó szakágazatok. Fogyatékosságaink főleg ezekkel a tényezőkkel függtek össze; a jövőben nem szabad megengednünk, hogy ezek a hibák megismétlődjenek. Az 1981-re és a 7. ötéves tervidőszakra szóló tervjavaslat értelmében a gépiparnak az export növelésére és a belső piac ellátására kell összpontosítania, miközben a beruházásokra irányuló szállítások gyakorlatilag stagnálnak az összes ágazat viszonylatában. 1985-ben már a gépiparnak kell adnia a csehszlovák export 53 százalékát. Vajon fel vagyunk-e készülve ezeknek a feladatoknak a végrehajtására? Nyilvánvaló, hogy munka közben hasznosítani kell a 6. ötéves tervidőszakban szerzett tapasztalatokat. Az jelenti a fő kiindulópontot, hogy minden szempontból teljesíteni kell az ágazat 1980-as évi tervét. Erre törekszünk, noha tudjuk, hogy az év végéig még jelentős munkát kell elvégeznünk. A termelési-gazdasági egységek 1981-re és a 7. ötéves tervre szóló tervjavaslatainak — de az ágazat tervjavaslatának is — a felhasználás a leggyengébb pontja. Ez egészében véve 15—17 milliárd koronával tér el az irányelvektől. Ezt az eltérést — fő feladatként — a külkereskedelmi vállalatokkal együttműködve kell kiküszöbölnünk. A 15-—17 milliárd koronányi eltérésből kb 6. milliárd korona a nem szocialista országokba irányuló exporttal kapcsolatos. Mit kell megtenni annak érdekében, hogy az eltéréseket kiküszöbölhessük? 1. Gyorsított ütemben teljessé kell építeni a Tatra vállalatot, és 1982-ben meg kell kezdeni az új típusú T—815- ös tehergépkocsik gyártását; ezek használati értékének növelésével és a termelés felfuttatásával jobban ki tudjuk elégíteni az exportkövetelményeket. A vállalati tervjavaslat és az igények közötti különbség az ötéves terv viszonylatában 5—6 ezer gépkocsi. 2. Meg kell kezdeni 1981-től a korszerűsített traktorok gyártását Lišeiiben és Martinban. A lišefti traktorgyár 1983- tól teljesen új típussort kezd gyártani így kiegyenlítheti a 2 milliárd koronányi exporthiányt a nem szocialista államok viszonylatában, amely a vállalatok javaslatai és az irányelvek között keletkezett. 3. Döntést kell hozni a személygépkocsik gyártmányfejlesztéséről és a hetedik ötéves tervidőszak második felében való realizálásáról. Ezzel több mint egy milliárd koronányi exporthiány egyenlíthető ki. A gépkocsikat évenként innoválni kell, 1982-től pedig piacra kell dobni a Coupé-típust, és tovább kell javítani a meglevő automobil minőségét és megbízhatóságát. 4. Korszerűsíteni kell a Skoda Liaz tehergépkocsikat, elkészíteni a távolsági teherkocsik próbasorozatát, hogy igy erőteljesebben befolyásolhassuk a nem szocialista országokba irányuló exportot. 5. Folytatni kell az Aviatehergépkocsik utóbbi években megkezdett optimális exportját. 6 Növelni, kell az építőipari gépek és az erdei traktorok nem szocialista országokba irányuló exportját (e téren bizonyos értékesítési fogyatékosságok tapasztalhatók). 7. Meg kell kezdeni a textilgépek új, nagy teljesítményű variánsainak gyártását, és ebben a fontos export-szakágazatban meg kell tartani világelsőségünket, hogy az export mennyisége összhangban legyen az irányelvekkel. Meg kell oldani a nem szocialista országokba irányuló nagyberuházások problémáit. 8.Gyorsított ütemben növelni kell a külföldön szívesen vásárolt szerszámok gyártását. 9. Biztosítani kell a részegység-gyártási állami célprogramok megvalósítását (főleg a hidraulikában, a gépkocsi-tartozékok és akkumulátorok gyártásában). 10. A belső piac ellátása érdekében bővíteni kell a kapacitásokat, mégpedig főleg a Prago-union, a bratislavai Strojsmalt, a brnói Általános Gépipari Művek, a Prágai Csehszlovák Gépkocsigyárak és a brnói Zbrojovka vállalataiban (a Prago-union- nak pl. a lehető legrövidebb időn belül 740—750 ezer kerékpárt kell gyártania). Ezek azok az alapvető, döntő jelentőségű termékek, illetve szakágazatok, amelyek fejlesztésére műszaki, termelési és kereskedelmi szempontból megkülönböztetett figyelmet kell fordítani. A többi termék, szakágazat és vállalat vonatkozásában az irányelvek és a javaslatok lényegében összhangban vannak. Az Aero Praha termelési-gazdasági egység és az Elitex konszern az előzetes tervezéssel lényegében progresszíven dolgozta ki a 7. ötéves tervjavaslatot. A belső piacra gyártó termelőktől kezdeményezést, minőséget és áruajánlatot követelünk. E terület gyenge pontja: a belkereskedelembe szánt termékek nemzetközi cseréje. A kérdést a bel- és külkereskedelmi dolgozóknak közösen kell megoldaniuk. Jelenleg is rendelkezünk színvonalas, nemzetközi árucsere keretében is érvényesíthető termékekkel, így van lehetőség a belső piac ily módon való gazdagítására. Nem értünk el haladást a pótalkatrész-igények kielégítésében. E szempontból a személy- és tehergépkocsigyártás, a traktor- és mezőgépipar, valamint (egyes részegységek gyártásában) a közlekedési gépgyártás okoz gondot. A termelők alapvető kötelezettségeiket sem teljesítik az értékesítő szervezetek iránt. Kétféle problémát kell itt megoldani; műszaki szempontból a technológia tökéletesítésére, az alkatrészek élettartamának helyes tervezésére kell összpontosítani, termelési szempontból pedig (esetleg beruházásokkal )a szűk keresztmetszetek kiküszöbölésére és progresszív technológiák alkalmazására kell törekedni. Kereskedelmi és gazdasági vonatkozása is van a kérdésnek; rugalmassá kell tenni a megrendeléseket, a szállításokat és előnyösebbé a dolgozók és vállalatok számára az igények kielégítését. Milyen haladást értünk el a minőség- fejlesztésben, és mik a további teendők ezen a területen? Egyre több dolgozó tudatosítja, hogy jelentős gazdasági eredményt jelent, ha a gyár növeli az I. minőségi osztályba sorolható termékek mennyiségét, illetve a progresszív termékek gyártását. E szempontból erőteljesen érvényesítjük a vállalati anyagi ösztönzésben rejlő lehetőségeket. 1979 első felében 69 883 000 koronát tett ki a progresszív termékekért engedélyezett árkedvezmény, 1980 azonos időszakában pedig már 266 106 000 koronát. A növekedési index: 380 százalék. Az általános gépiparban 1977 óta ágazati struktúratervvel szabályozzuk a minőséget, és kihasználjuk a hatékonyság- és minőségszabványozás módszertana által nyújtott lehetőségeket is. 1977 és 1980 között 4715-ről 6680-ra emeltük azoknak a termékeknek a számát, amelyeket kötelezően kell értékelni az állami minőségellenőrző rendszerben. Az I. minőségi osztályba sorolható termékek ára eközben 846-ról 2786-ra emelkedett. Ez azt jelenti, hogy termékeink egynegyed része a legmagasabb minőségi osztályba sorolható. A 7. ötéves tervjavaslat értelmében ezt a részarányt legalább 33 százalékra kell növelni. Ezek az adatok az állami minőségellenőrzési rendszerben értékelt termékekre vonatkoznak. Az egész árutermelésben a következő a helyzet: 1979-ben és 1980 első felében az első minőségi osztályba sorolható termékek és a műszakilag progresszív termékek részaránya 18,32 százalékról 21,45 százalékra emelkedett. Ogy tervezzük, hogy ez a részarány a 7. ötéves tervidőszak végéig legalább 27 százalékra emelkedik. A Strojsmalt termelési-gazdasági egységben lényegesen növekedett 1979 óta az első osztályú termékek mennyisége. Az értékelt gyártmányoknál 183 százalékkal növekedett az I. minőségi osztályba sorolható termékek részaránya, miközben a III. osztályú termékek részaránya 90 százalékkal csökkent. A pozitív eredményekhez főleg a füleki (Fiľakovo) Kovosmalt járult hozzá, ahol következetesek voltak a gyártmányfejlesztésben, és termékeik 52,02 százaléka sorolható jelenleg az 1. minőségi osztályba. A Zlaté Moravce-i Calex vállalatnál ez a részarány 38,25 százalék. Noha számos vállalatnál pozitív eredményeket értünk el a minőségfejlesztésben, egészében véve még nem lehetünk elégedettek a gyártmányok minőségével. A 7. ötéves tervidőszakra kitűzött célok módosítására lesz szükség, hogy az eredetileg tervezettnél jobb eredményeket érhessünk el. A gazdasági folyamatok csak akkor válhatnak hatékonnyá, ha kifogástalanul működik a közvetlen és a közvetett irányítás rendszere. A döntő feladatok egyike: a tervezés és irányítás rendszerének tökéletes összehangolása és elmélyítése minden területen. A szocialista újratermelési folyamat alapvető eszköze: az önelszámolási rendszer. Ezért az önelszámolási rendszer nyújtotta lehetőségek teljesebb kihasználására megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a vállalati és a vállalaton belüli irányítás kiemelt „problémás“ területein. E szempontból már jelentős ismeretekre tettünk szert a hatékony és minőségi termelés komplex tapasztalati módszere alkalmazásában. Ma már számos szervezetünk a gyakorlatban is kihasználja ezeket a tapasztalatokat, amelyek bázisul szolgálnak az egész ágazati mode i irá^ nyitási és tervezési modelljének kidolgozásában. Tudjuk, hogy az önelszámolási rendszer alapelveit az egyes termelési-gazdasági egységek körülményeinek megfelelően, differenciáltan kell alkalmazni. Az alkalmazás módját befolyásolja a vállalatok nagysága és szervezeti felépítése, valamint az irányítási formák belső struktúrája. Bonyolult feladatokat kell megoldania a gépiparnak. A kiindulópontokat, a megoldási módokat nem kereshetjük csak határainkon belül, hiszen e téren már a Szovjetunióban, a szocialista közösség többi országában és a világ más részein is jelentős, hazánkban is felhasználható tapasztalatokra tették szert, így együttműködünk másokkal is a tevékenység fejlesztésében. A jövőben azonban lényegesen több energiát és ötletet kell e téren hasznosítani. Tegyük fel azonban a kérdést: vajon elég hatékony-e az emberek kezdeményezésének, a szocialista versenynek a szervezése? Vajon nem találkozunk e itt is formalizmussal? Hasznos dolog a verseny és a dolgozók kezdeményezése, de kedvezőtlenül alakul a végeredmény és a hatékonyság, ha az egész tevékenység 30—50 százaléka formálisan valósul meg. Az e téren kialakult helyzet elemzésére ezért fordítsanak figyelmet a termelő vállalatok. Sokakban felmerül a kérdés, mit kell tenni annak érdekében, hogy hatékonyabbá váljék a dolgozók kezdeményezésének irányítása. A vállalat, a részleg és a műhely vezetése legyen képes megmagyarázni a szakszervezeti tisztségviselőknek a feladatokat és az összefüggéseket. E követelmény nemcsak a termelési tervre vonatkozik (természetesen arra is), hanem arra is, hogy miként alakulnak áss árrelációk, és milyen feltételek között értékesíthetjük jól a termékeinket. A munkafeltételek megteremtése, a szociális gondoskodás is rendkívül fontos követelmény. Mindezek miatt — a kormány és a Szakszervezetek Központi Tanácsa egyezményéből kiindulva — részletesen kidolgozzuk, hogy a jövőben milyen irányba összpontosítjuk a dolgozók kezdeményezését. Az említett egyezmény értelmében a termékek minőségének javítása, a belső piac ellátása, a beruházások meggyorsítása, a szükséges mennyiségű pótalkatrész előállítása, valamint a fém- és ener-. giamegtakarítás a fő feladat. Ahelyett, hogy általánosságokat hangoztatva fejezném ki derűlátásomat, hadd jegyezzem meg a következőket: ■ Igényes feladatokat kell teljesíteni a gépiparban. Évről évre nagyobb tudásra, irányítási és szervezőkészségre van szükség. Számos probléma merül fel naponta a végtermékgyártásban, az • anyagbeszerzésben, az új technológiai rendszerek megszervezésében és az új termékek gyártásának beindításában. Azokon a munkahelyeken azonban, amelyeken a műszaki-gazdasági dolgozók a szó. legjobb értelmében küzdenek a pozitív megoldásokért, amelyeken a hazai és külföldi megoldási lehetőségeket állandóan vizsgálják, ahol megkülönböztetett figyelmet fordítanak a minőség és a gazdálkodás fejlesztésére, ott mindig a jó érzés kerít hatalmába. Viszont teljesen lehangol, ha egyes munkahelyeken a vezető dolgozóit kilátástalan helyzetről beszélnek. Azokra a központi szervi és vállalati dolgozókra haragszom, akik nyugodtak ugyan és méltóságteljesek, de mások globális bírálatán kívül az utóbbi 10 év alatt semmi mással, hasznossal, konkrét kérdéssel nem foglalkoztak. Viszont nagyra értékelem mindazokat a minisztériumi, termelési-gazdasági egységi és vállalati dolgozókat, akikkel együttműködve alkotó módon megoldhatók a problémák. Megoldhatók, mert érzi az ember, hogy ezek az emberek őszintén törekednek az aktív megoldásra. * Mindezzel csak azt akarom alátámasztani, hogy a jövő évi és az elkövetkező ötéves tervidőszakra kitűzött feladatok teljesítéséről emberek döntenek. Arról van szó, hogy olyan emberek döntsenek, és olyanok kapjanak döntési lehetőséget, akik kezdeménye- zőek, akik hűek a párthoz és az államhoz, a szocializmus ügyéhez; olyan emberek, akik nemcsak a saját jólétük megteremtéséről gondoskodnak, hanem az egész társadalom jólétét a szívügyüknek tekintik.
