Új Szó, 1980. november (33. évfolyam, 259-283. szám)

1980-11-27 / 281. szám, csütörtök

RÉPATERMESZTŐK - CUKORGYÁRTŐK A KEDVEZŐTLEN IDŐJÁRÁS ELLENÉRE ARÁNYLAG JÓ EREDMÉNYEK SZÜLETTEK A cukorrépatermesztésnek nagy hagyománya van a trenčíní járásban. Ezt bizonyítja az is, hogy pontosan 80 évvel ezelőtt — az akkori viszonyokhoz képest — korszerű cukorgyárat építettek Trenčianská Teplában. A gyár akkor 110 tonna cukor­répát dolgozott fel naponta. Persze, azóta sok minden meg­változott. Növekedtek a hektárhozamok és ma már más eljá­rással készül a cukor is. A szóban forgó cukorgyár most na­ponta 1600 tonna répa feldolgozására képes. Az itt gyártott kristálycukor pedig olyan jó minőségű, hogy külföldön is elis­meréssel nyilatkoznak róla. Felvételünk a Nové Mesto nad Váhom-i Állami Gazdaság re- paföldjén készült NEM MINDIG DOLGOZHATNAK HADOM MŰSZAKBAN A trenčíni járás mezőgazdasá­gi üzemei 1900 hektáron ter­mesztenek cukorrépát. Ez első pillanatban kevésnek tűnik, de figyelembe vesszük, hogy egé­szen más feltételek közepette termesztik ezt az értékes nyers­anyagot, mint a répatermesztő körzetekben, akkor látnunk kell azt is, hogy ez nem is olyan kevés. Egész évben rossz idő járt a cukorrépára — mondotta Pavel Figura mérnök, a járási mező- gazdaság igazgatója. — Egyes helyeken egy hónappal később vetették el, mint más években. A későbbi hónapok időjárása sem kedvezett ennek a ter­ménynek, ami azután nemcsak a terméseredményekre, de a cukortartalomra is kedvezőtlen hatással volt. Látogatásunk napján a tren­číni járásban már csak öt ter­melőnél volt némi lemaradás a betakarításban. 124 hektárnyi cukorrépa volt kinn a földeken. Ez ugyan nem sok, de ha figye­lembe vesszük, hogy az időjá­rás kiszámíthatatlan, akkor bi­zony aggódva kérdezhetjük: Va­jon sikerül-e ezt hiánytalanul betakarítani...? A Nové Mesto nad Váhom-l Állami Gazdaság répaföldjein teljes ütemben folyt a betaka­rítás. Ebben az évben összesen 345 hektáron termesztettek cukor- nakvalót. A betakarítást az ütemtervnek megfelelően kezd­ték el, de az eső és a hó mo­csárrá változtatta a répafölde­ket. Érthető tehát, hogy lema­radtak a munkával és csak most Végeznek a betakarítással. A répaszedés a gazdaság Trenčianské Bohuslavice-i hatá­rában is a finiséhez közeledik. Václav Haloda agronómus elé­gedett volt a betakarítás üte­mével. A saját hatsoros fejező és kiszántó gépeiken, teherau­tókon, traktoraikon kívül szom­széd gazdaságokból érkezett gé­pek is dolgoztak. Ebben a gazdaságban 160 hektár cukorrépát termesztet­tek az idén, betakarítását szep­tember 28-án kezdték el. A ter­mést egy közeli átvevőhelyre szállították. A répafejeket a táb­Ján Gabriš elégedett a felvásá­rolt nyersanyag minőségével la szélén rakták kupacokba, ahonnét a betakarítás után a gazdasági udvarokra viszik és szalmához keverve silót készíte­nek belőle. — Milyen hektárhozamot ér­tek el cukorrépából? — A feltételekhez viszonyítva aránylag jót — mondja Haloda elvtárs.- — Megközelítőleg 40 tonnát egy hektáron. Ján Gábriš, a Trenöianská Teplá-i Cukorgyár osztályveze­tője is szívesen fogadott ben­nünket. 32 éve dolgozik a gyár­ban, s az üzem ez alatt az idő alatt számos változáson ment keresztül. Legutóbb a szűrőál­lomást építették át, s korszerű­Szinte fájt az újságíró szíve, amikor országjáró útjai során nem is egy helyen — Vráble és Nitra, Hronský Beňadik és Zlaté Moravce, Kálosa és Füge között — azt tapasztalta, hogy az út menti gyümölcsfák még november második felében is szinte roskadoznak terméseik alatt. Hát ennyire gazdagok lennénk? — fogalmazódott meg bennem szinte önkénte­lenül a kérdés. Aligha. Inkább hanyagok és közömbösek. Ha ugyanis a szóban forgó gyü­mölcsfák gazdái — a Járási Útkarbantartó Vállalatok — munkaerő hiányában képtele­nek begyűjteni a szilvát, kör­tét, almát, miért nem hirdettek ezekben a körzetekben szabad szüretelési akciót a lakosság körében? Az igaz, hogy ebből nem sok hasznuk származott volna az illetékeseknek, de leg­alább nem ment volna veszen­dőbe, ami megtermett. Mert — hála a jó termesnek —, most még nem hiányoznak üz­leteinkből a vitaminok, de va­jon a jövő tavasszal is a bő­ség zavarával küzd-e majd a kereskedelem? Tartok tőle, nem így lesz, s hogy a vásár­lói igényt némiképpen ki tud­juk elégíteni, az egyszerűbb, kényelmesebb, ám semmikép­sítésével 36 dolgozó munkáját takarítják meg. Más részlegeket is korszerűsítettek, s mindez végső soron a munkatermelé­kenység növekedésében és a gyár feldolgozó kapacitásának növekedésében tükröződik visz- sza. Az idei idényben 144 000 tonna répát dolgoznak fel. Ján Gábriš készségesen kalau­zolt végig bennünket az egész gyáron. — A gyár történetében 1974- ben dolgoztuk fel a legtöbb ré­pát — mondotta. — Pontosan 220 000 tonnát. Október 9-én kezdtük meg a cukorfőzést, és február 20-án fejeztük be. De térjünk vissza a jelenbe. A trenčíni járásban a legmagasabb hektárhozamokat a Hôrka nad Váhom-i Efsz-ben értek el, 45 tonnát hektáronként. A Hôrka n. Váhom-i Efsz közismert cukor­répa termesztő gazdaság. A prostéjoviak által meghirdetett cukorrépatermesztési verseny­ben tavaly a második helyezést érték el. Az idén azonban már nem volt ilyen sikerük. Anton Madar, az itteni szövet­kezet agronómusa azt is elmon­dotta, hogy az idén is minden lehetőt elkövettek a jó termés eléréséért. Ezt bizonyítja, hogy közel 80 000 egyed termett egy hektáron. Elsők között kezdték meg a répa betakarítását a já­rásban. Sőt, elsők között is fe­jezték be. A betakarításban nagy figyelmet fordítottak a veszteségek minimálisra csök­kentésére. A gépek után elma­rad répafejeket kézzel gyűjtöt­ték össze. A jövő évi jó cukor­répatermés érdekében is hatha­tós intézkedéseket tettek. Jövő­re főleg őszi búza után termesz­tenek cukorrépát, ami jó előve- teménynek bizonyult az elmúlt években. Ha 1981 jobban kedvez a cukorrépatermesztésnek, ak­kor bizonyára visszaszerzik ta­valyi jó helyezésüket. JOZEF SLUKA pen nem a leggazdaságosabb megoldást, a behozatalt kell választanunk. Szinte megkönnyebbült az új­ságíró szíve, amikor Nyugat- Szlovákia széles kukoricatáb­láin itt is ott is élelmes em­bercsoportokat pillantott meg, akik a kései begyűjtést végző kombájnokat követően ügye­sen összekapkodták az elhul­lott kukoricacsöveket. Szinte összeszorult az újság­író szíve, amikor egy másik útján Közép-Szlovákia déli gaz­daságaiban, közel tíz centimé­teres hótakaró alól mentették a cukorrépa-termést a téli ru­hába öltözött szövetkezeti ta­gok Osgyán fOždany), Losonc JLučenec) és Feled (Jesenské) közelében. Munkájuk helyen­ként kilátástalan küzdelemnek tűnt az időjárás viszontagságai­val. Az emberek erőfeszítése itt aligha történt csupán a jól megérdemelt napi keresetért. Ennél sokkal több, sokkal ne­mesebb cél vezérelte őket a hó borította mezőkre, hogy cu­korgyáraink folyamatosan üze­melhessenek, hogy holnap és holnapután is elegendő cukor kerüljön mindannyiunk aszta­lára. S ez a szándék már meg­érdemel egy kalapemelést. HACSI ATTILA A Milex lévai (Levice) üze­mének tágas kapuja elé egy­más után érkeznek a jármű­vek. Tartályokban hozzák a mezőgazdasági üzemekből a te­jet. Gyorsan fordulnak, és he­lyükre más járművek állnak. Telnek az üzem beépített tar­tályai. Igazi, mindennapi for­galom van Kliman Tibor mér­nök igazgatóhelyettes mégis eléged eitlen: — Sajnos, a járás mezőgaz­dasági üzemei kevesebb tejet termelnek, mint a múlt évben. Kisegít a nyitrai és az ér­sekújvári járás, de számításom szerint mégis hétmillió liter tejjel kevesebbet dolgozhatnak fel a tervezettnél. Bizony na­gyon sok gondot okoz a meg­rendelések rendszeres teljesí­tése. Az üzem az év vége felé elég sok gonddal-bajjal küzd. Dolgozói nem .készíthetnek ele­gendő vajat és más tejtermé­ket. Csupán a sajttermelés túl­teljesítésére van lehetőség. A vállalaton belül itt gyártják a sajt harminc százalékát. Ennek készítésére szakosítják az üze­met, mert a járásban évtize­dekkel ezelőtt is nagy hagyo­mánya volt a sajtkészítésnek. A nagysallói (Tekovské Luža­ny), a bátovcei és Ipolysági (Šahy) üzemben mindig kiváló minőségű terményekeit készí­tettek. A koncentráció miatt két kisüzemet már megszüntet­tek, és csak az ipolysági üze­mel. Ez viszont olyan jó ered­ménnyel, hogy nemrég elnyerte az üzem igazgatóságának ván­dorzászlaját. Jakus Vilma ve­zető tud bánni a kollektívával, és eredményesen hasznosítják a régi munkások tapasztalatait is. Sikert sáker után érnek el. Kívülről nagyon korszerűnek tűnik a nagyüzem. Talán túl­ságosan nagyra is tervezték. Belülről viszont másképp fest a kép. A nemrég beszerelt be­rendezések máris elavullak, il­letve egy részükéit nem tudják kihasználni. Az igazgatóhelyet­tessel megállunk az MKT tí­pusú, finn gyártmányú sajtké­szítőgépsor előtt. Vízi Tibor kezelő azt mondja, hogy csak félgőzzel dolgozhatnak. Az igazgatóhelyettes indokolja, hogy miért. A tervezők nem vették figyelembe, hogy a gép­sort csak akkor lehet teljesen üzemeltetni, ha megfelelő tar­tályokban tárolják a tejet. A sajt készítéséhez mindig azo­nos minőségű tejre van szük­ség. A laboratóriumi elemzések után programozhatják be az irányítópultot. Mivel azonban nincsenek elég nagy tartályok, és az üzemeltetéshez kevés a tej, csak minden második hé­ten dolgozhatnak három mű­szakban. Igyekeznek változtat­ni a helyzeten. Az üzemen kí­vül helyezik el a nagy tartá­lyokat. Szépséghiba, de más megoldás nincs, a szükség tör­vényt bont. A folyamatos ter­melést biztosítaniuk kell. Korszerűsítéseket kell végre­hajtaniuk más munkahelyeken is. Kis teljesítményűek a pasz- lőrözőgépek. A Német Demok­ratikus Köztársaságból kell úja­kat behozniuk. Nincs megoldva a csomagolás sem. Zuzana Ku- rucová és Helena Lecká tef­lonszalaggal bevont vasalókkal ragasztja össze a sajtra húzott fóliazacskókat. Egy szerelő mindig fölöttük áll, mert gyakran javítani kell a vasa­lókat, cserélnie a biztosítéko­kat. Amikor ott jártunk, akkor is javította az egyik meghibá­sodott ragasztóeszközt. Más megoldatlan probléma is van ezen a munkahelyen. Az asz- szonyoknak 45 kilogrammos sajttéglákat kell emelgetniük, pedig ezt tiltja a rendelet. Mit tehetnek, dolgozniuk kell. A termelés nem állhat meg. Az igazgatóhelyettes kese­reg: — Csak ezt ne látnám már. Benyújtottam egy újítási javas­latot a csomagolás korszerűsí­tésére, de még eddig nem ke­rült sor megvalósítására. — Miért nem foglalkozik ez­zel a problémával a racionali­zációs brigád? — Bevallom őszintén: inkább a termékek minőségével fog­lalkoztunk többet, de a korsze­rűsítésre még nem fordítot­tunk elég gondot. Tűrhetetlen már ez az állapot. A legköze­lebbi összejövetelen erélyeseb­ben követelem, hogy a javas­latot esetleges módosításokkal minél hamarább kivitelezzük. Ogy vélem, elképzeléseim he­lyesek. Három tárolóhelyen vezet keresztül. Magyarázza, hogy négy-hat hétig érlelődnek itt a sajtok. Néhányat kis kala­páccsal kopogtat és pontosan megállapítja, hogy melyik „nyílik“. így nevezik azt a sajttéglát, amelyben már meg­felelő lyukak képződtek. A laboratóriumban is teljes ütemben folyik a munka. Sebó Éva, a munkakollektíva és a szocialista munkabrigád veze­tője az igazgatóhelyettessel ar­ról beszél, hogy a közeljövő­ben milyen ünnepélyes kere­tek között adják majd át a bronzjelvényt. — Megérdemlik ezek az asz- szonyok az elismerést —• mondja az igazgatóhelyettes —, mert nemcsak a munkahelyü­kön, de még a járás mezőgaz­dasági üzemeiben is küzdenek a jó minőségért. A csoportve­zető eredményekről számol be. A tervezett 82 minőségi pont helyett 83,3 pontot értek el. Szigorúan ellenőrzik a beho­zott tej és a kiszállított termék minőségét. Többször előfordult, hogy visszaküldték a rossz mi­nőségű tejet. Vállalásuk értel­mében meglátogatták a Lévai, a Kuralaini Efsz-t, valamint a Lévai Állami Gazdaságot. Az állattenyésztés vezetőinek és a fejőknek előadásokat tartottak a tej helyes gondozásáról és tárolásáról. Azóta ezekből a mezőgazdasági üzemekből is jobb minőségű tejet szállítanak. Az igazgatóhelyettes még- egyszer számot vet a lehető­ségekről. Ha továbbra is ilyeui ütemben dolgoznak, akkor sajt* ból többet adhatnak el a ter­vezettnél, vajból és más ter­mékből viszont kevesebbet. Szerintem a ‘minőséget a ter­melők is jobban befolyásolhat­ják. Ha a teheneket illatos szénával, megfelelő összetételű takarmánykeverékkel etetnék, akkor jobban megfelelne a tej sajtkészítésre, öregbíthetnék a járásban pár évtizeddel ezelőtt készült sajtok jó hírnevét. BALLA JÓZSEF Václav Haloda agronómus fbalról a második) a répabetakarítók körében A Trenčianská Teplá i Cukorgyárban 1600 tonna répát dolgoznak jel naponta (A szerző felvétele) AZ ORSZÁGÚT MELLŐL Miért halogatják az újítási javaslat megvalósítását?

Next

/
Thumbnails
Contents