Új Szó, 1980. november (33. évfolyam, 259-283. szám)

1980-11-26 / 280. szám, szerda

Senki sem akart lemaradni EGY KÖZÖS SZOCIALISTA VÄLLALÄS EREDMÉNYE November harmadiké bizo­nyára mélyen bevésődött a Hlo­hoveci Drótgyár dolgozóinak emlékezetébe. E jelentős napon helyezték ugyanis üzembe az acélsodrony-szövet gyártó rész­leg második szakaszát. Az új létesítmény két termelő objek­tumból áll, amelyek közül az egyik a sodronykészítő csarnok. Az új termelőkapacitás beruhá­zási költsége 358 millió korona volt, ami bizony nem csekély összeg. A puszta szám viszont vajmi keveset árul el a részleg fontosságáról. Az a tény, hogy a két objektum a CSKP XV. kong­resszusa egyik fontos határoza­ta megvalósításaként jött létre, már lényegesen többet mond. A szóban forgó határozat a gép­kocsiabroncsokba szolgáló acél­nyájuk érdeme. A Bratislavai Kohászati Tervező vállalat dol­gozóié ugyanúgy, mint a tech­nológiai berendezéseket szállí­tó vállalat, az Ostravai Kohá­szati Szerelő Vállalat dolgo­zóié és a beruházás további ki­vitelező vállalatainak, többek között a Bratislavai Elektro­technikai Müvek, a Prágai Sig­ma és további vállalatok dol­gozóinak érdeme. Oj termelőkapacitás átadásá­ról beszélünk, de mindeddig még nem szóltunk azokról, akik részt vettek építésében. A sok szaktudást követelő ob­jektumok kivitelezői megérdem­lik, hogy részletesebben szól­junk róluk. Az építők kitettek magukért, hiszen ő miattuk egy percet sem késett az át­A huzalgyártó részlegben már szeptember 1-e óta folyik a terme­lés (A szerző felvétele) szövetek gyártásának fokozását irányozta elő. A termékből tehát lényegesen növelheti a gyár a termelését. Ez a púchovi Május 1-e Gumi­gyár számára — amely ennek a legnagyobb megrendelője és fel­használója, — jelentős deviza- megtakarítást jelent. Évente több mint 30 millió korona megtakarításáról van szó. A hlohoveci gyárból kikerülő acélszövetekkel helyettesíthető az eddig kapitalista piacokról beszerzett ilyen termék. E fon­tos cikk gyártását Belgiumban vásárolt licenc alapján készítet­ték elő. A sodronyszövetet egyébként a Trineci Vasműben készült hengerelt acéldrótból gyártják. Minősége eléri azt a szintet, amely a sodronyszövet gyártásához szükséges. A hloho­veci gyárban a Tfinecből kapott félkész terméket további, felszí­ni megmunkálásban részesítik, majd egészen vékony huzalt ké­szítenek belőle, végül hőkeze­lésnek vetik alá, hogy kialakít- hassák a megfelelő acélszövet- szerkezetet. Ez utóbbi eljárást patentozásnak nevezi a szakiro­dalom. A patentozást egyébként ugyancsak korszerű gépeken végzik. Az acélszövetet — mint már említettük — a gépkocsiab- romcsgyártásban használják fel. A motorosok nagyon jól tudják, hogy a radiál abron­csok használatával a motor ugyanazon teljesítménye mel­lett növekszik a haladási se­besség, és az utazás is kényel­mesebbé válik. Mivel jobban „tapad“ az úttesthez, lényege­sen lerövidül a radiálabroncs- csal felszerelt gépkocsi féktá­volsága. További előnye, hogy használatával 5—8 százalékkal csökken a motoros jármű üzemanyag-fogyasztása. Több ízben is újrafutóztatható, és csökken az esetleges bevágá­sának lehetősége is. A szövetségi kormány hatá­rozata értelmében az acélszö- vet-gyártó részleget ez év vé­géig kellett üzembe helyezni. Á kivitelezésben résztvevő va­lamennyi szerv Illetve vállalat a beruházóval együtt tudatosí­totta e feladat fontosságát, így együttes erővel keresték az építési határidő lerövidítésének lehetőségeit. A közös erőfeszí­tés, „fejtörés" eredményeként jött létre az a közös szocia­lista vállalás, amelyet hazánk felszabadulása 35. évfordulója tiszteletére fogadtak el. Vala­mennyi dolgozó fokozott szor­galmának köszönhetően a be­ruházást két hónappal a kitű­zött határidő előtt sikerűit át­adni rendeltetésének. Hogy ez megvalósulhatott — az mind­adás. Sőt, jelentős időelőnnyel dolgoztak. Az építőmunkákat a bratislavai Priemstav dolgozói végezték. S mivel e vállalat is részt vett a közös szocialista felajánlás megfogalmazásában, és vállalta is a benne foglal­takat, nem akart szégyenben maradni. Az pedig, hogy az átadási határidőt lerövidíthet­ték, nagy mértékben, s első­sorban az építőmunkák vég­rehajtásának gyorsaságától függött. Persze a beruhá­zó kérdéseinek, az általa kitűzött feladatoknak teljesí­tése csak úgy valósulha­tott meg, hogy megteremtették a végrehajtásukhoz szükséges feltételeket és színvonalas Irá­nyítással összehangolták az eigyes feladatok elvégzését. Azon az ellenőrzési napon, amelyen elfogadták a módosí­tott — ezúttal lerövidített — határidőt, a Priemstav igazga­tója úgy döntött, hogy a kivi­telezésben résztvevő építőüze­mek irányítói, főmérnökei a helyszínen rendszeres koordi­nációs tanácskozást folytatnak majd. Az építkezést a Priems­tav vállalati igazgatóságának termelési osztálya is állandó felügyelete alatt tartotta, s ez­zel számos esetben hozzájárult a feladatok, a váratlanul fel­merülő problémák megoldásá­hoz. Közös erőfeszítéssel vala­mennyi munkát sikeresen ösz- szehangoltak. A Priemstav dolgozói teljes megértéssel fogadták és a ma­gukévá tették a közös szocia­lista vállalást. Az építkezésen sok olyan kollektíva dolgo­zott, amelynek tagjaira a ve­zetőség bátran támaszkodha­tott. Készségesen vállalták — ha kellett — a nyújtott mű­szakokat, azért, hogy adott szavukat megtarthassák. A leg­aktívabbak ezen az építkezé­sen is a szocialista munkabri­gádok tagjai voltak, de az ak­tivitásban, a segíteni akarás­ban a többiek sem maradtak alul. A legjobb kollektívák so­rába tartozott a fozef HraSko vezette kőművescsoport, a Jo­zef Mätašovský munkáscso­portja, továbbá a František Benko vezette lakatoscsoport, kiválóan helytállt a Pavol Kri* vošík irányította vízvezeték- és központifűtés-szerelő csoport. Ez utóbbi annak ellenére, hogy nem sikerült valamennyi csar­nokban megkezdeni egyidőben a fűtést, jó munkát végzett. A lemaradást az okozta, hogy a kazánházból későn kaptak gőzt. Azóta már bizonyára min­den csarnokban meleg van. Elevenítsük fel még egyszer e beruházás sikeres kivitelezé­sének fontosabb, emlékezete­sebb állomásait: a huzalkészítő részleget szeptember 1-én ad­ták át rendeltetésének, az acélszövet-gyártó részleg má­sodik szakaszát pedig novem­ber 3-án. A közös szocialista vállalás tehát ebben az esetben Is meg­hozta a várt eredményt, ami nem csupán a Hlohoveci Drót­gyár dolgozóinak, hanem min­den bizonnyal a radiálabron- csok vásárlóinak is nagy örö­met jelent. SZABÓ SÁNDOR Kommentáljuk TakarékoskoiiiuÉ az energiával Hosszú ideig emlékezetes marad számunkra az idei no­vember. A szeszélyes nyér után hóval, faggyal lepett meg bennünket az őszutó. A több napon át tartó hideg gondot okozott a mezőgazdasági dolgozóknak, a vasutasoknak, útkarbantartóknak és nem utolsósorban az energetiku­soknak. Ez utóbbiak azonban okultak 1979 januárjából és februárjából, ezért a „fehér meglepetés“ nem okozott za­vart a munkájukban: folyamatos volt az áramszolgáltatás, melegek voltak a munkahelyek és a lakások. Olykor talán a kelleténél is erősebben fűtöttek. Régi igazság, hogy a sikerek elérésének legfontosabb rúgója a gondos felkészülés. Erről megnyugtató híreket kaptunk az erőművekből nyáron. A karbantartók nem Ültek ölbe tett kézzel a tűző napon és ezért nem kellett kapkodniuk, rögtönözniük a korán bekövetkezett novem­beri télben. A fűtés és áramtermelés műszaki feltételeit ők, a szén felszínre küldését pedig a bányászok terem­tették meg. Ebben a munkában nagy érdemeket szerez­tek többek között a Handlovái Konszernvállalat IV. rész­legének, és az Észak-csehorvtáR» Barnaszénmerienoének a dolgozói. Az előbbiek a múlt héten teljesítették a hato­dik ötéves tervidőszak feladatait: összesen 1 593 600 tonna szenet jövesztettek. Az utóbbi munkahelyen pedig több fejtési rekordot értek el. A felsorolt örvendetes tények persze nem jelentik azt, hogy a nehezén már túlfutottunk, ugyanis a naptár szerint még ősz van és nem eszi meg a kutya a telet! Annyi történt mindössze, hogy — sportnyelven szólva — jól vettük az első akadályt. Továbbra is résen kell lennünk és szükséges takarékoskodnunk az értékes energiával. Több példa bizonyítja, hogy ez mind a munkahelyeken, mind a háztartásokban lehetséges. A föld- és világítógáz áteresztését szabályozó magas- és középnyomású közpon­tok dolgozói például az új műszaki ismeretek alkalma­zásával jelentős mennyiségű energiát takarítanak meg. Olyan regulátort szereltek fel, mely szükségtelenné teszi a berendezéseken áthaladó teljes gázmennyiség felmele­gítését. Eddig minden ezer köbméter gázból egy ezreléket erre a célra használtak. Ennek nagy többsége most eljut­hat a fogyasztókhoz. Az idén átadott lakások egy részé­ben szintén szabályozókat szereltek fel, melyekkel a külső hőmérséklettől függően növelhető vagy csökkenthető a fűtés. A lakók ezzel — az előbbi példától eltérően — nagy mennyiségű hőenergiát takaríthatnak meg. Persze, csak akkor, ha a berendezést nem dísz-, hanem használati tárgynak tekintik. A fűtési időszak eddig eltelt napjai — néhány kivétel­től eltérően — azt bizonyítják, hogy a kazánházak dol­gozói nem minden esetben tekintik szívügyüknek a taka­rékoskodást. Odahaza — ha történetesen olaj vagy gáz­kályhával fűtenek — nyilván nem csinálnak feleslegesen gőzfürdőt a lakásban, mert ez növelné a lakásfenntartás költségeit. Helyes lenne, ha takarékoskodnának az állam fűtőanyagával is. Nem véletlenül hangsúlyozzuk ezt, mert a novemberi hideg időjárás folyamán több helyen és sok­szor voltunk tanúi annak, hogy a lakás túlfűtését elkerü­lendő, e háziasszonyok órákig tárva hagyták az ablakokatl Túlságosan meleg volt az üzletekben és a hivatalokban is. Helytelen lenne arra gondolni, hogy egy-egy lakóház fűtése nem oszt és nem szoroz az államháztartásban. Hogy sok kicsi sokra megy, egy riasztó számadat bizonyítja: a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban 4 millió tonna barnaszén felhasználása szükséges akkor, ha egy celzius fokkal növelik a radiátorokba engedett forróvíz hőfokát egy fűtési idény folyamán. Ezért, ha a bányászok és az energetikai dolgozók hősies munkával biztosítják az érté­kes tüzelőanyagot és energiát, a felhasználók tanuljanak meg velük takarékoskodni, ha ezt eddig még nem tet­ték meg! KOMLÖSI LAJOS Számítógép-főszerepben Progresszív termelésirányítási módszerek o Slovnaftbon „A Bratislavában üzembehe­lyezett mintegy 150 számító­gép kihasználtságának felmé­résekor megállapítottuk, hogy a termelésirányító számítógé­pek száma csupán 24, és csak nyolc számítógép működik köz­vetlen a technológiai folyama­tok irányításában. A többit a kutatásban, a fejlesztésben és a különféle tájékoztatórendsze­rekben használják fel. Az au­tomatizált rendszerek alkalma­zása a technológiai folyamatok irányításában meglehetősen csekély, és elsősorban ott lel­hetők csak fel, ahová — fő­leg nem szocialista országok­ból — a többi technológiai be­rendezéssel egyidejűleg szállít­ják, mint például a Slovnaft és a Matador vállalat eseté­ben.“ (Gejza Šlapka felszóla­lásából a CSKP KB 18. ülésén) A Slovnaft nemzeti vállalat — mint az a fentebbi idézet­ből is kitűnik — azon kevés üzemek közé tartozik, amelyek­ben az automatizált irányítási rendszerek tág teret kaptak, és szerves részévé váltak a ter­melés irányításának. A számí­tógépek alkalmazása legna­gyobb petrolkémiai kombiná­tunkban nem új. Az első pro­cesszoros számítógépet 1965- ben helyezték üzembe. Persze, azóta a fejlődés nem állt meg, ma már a Slovnaft több üzem egységében vették át az irá­nyítás terheit a bizony nem minden alap nélkül „tévedhe­tetlen munkatársaknak“ titulált számítógépek. Hogy milyen méretekben, arról František Puffer mérnökkel, az üzem szá­mítástechnikai osztályának ve­zetőjével beszélgettem: — A petrolkémiai komple­xum etilén-egységét említeném elsősorban — mondja Puffer mérnök. — Az itt működő szá­mítógép mindenekelőtt a tech­nológiai folyamat paramétereit regisztrálja, ezeket az adato­kat dolgozza fel és értékel! ki. Több mint száz termelési információt képes tárolni az „agyában“ és ezek alapján irá­nyít. A FOX I számítógép az operátor rendelkezésére bo­csátja szinte másodperceken belül a kívánt termelési ada­tokat, így lehetővé teszi a tér melés optimális irányítását. Vannak úgynevezett közvetett irányítású számítógépeink is. ezek adatrögzítésre és -feldol­gozásra alkalmasak. — Röviden, hogyan jellemez­hető a számítógépek gazdasá­gossága, hatékonysága? — Mindenekelőtt lényegesen csökkennek a termelés közben keletkező veszteségek, főleg a nyersanyagveszteségek. Csök­ken az energiafogyasztás, ja­vul a minőség, ezenkívül biz­tosítható a termelési kapacitá­sok maximális kihasználása. Mit jelent ez az utóbbi? A szá­mítógép által szolgáltatott uta­sítások segítségével ugyanis nagy mértékben csökkenthető a veszteségidő. Például ha egy év alatt csak egynapnyival csökkentjük ezt az időt, az üzemi méretekben 3 millió ko­ronát jelent. A számítógépes irányítás kitűnő feltételeket teremt ehhez. — Šlapka elvtárs a CSKP KB 18. plénumán leszögezte, hogy a számítógépes irányítás első­sorban csak azokon a helye­ken lelhető fel, ahol a számí­tógépet a többi technológiai berendezéssel együtt szállítot­ták. Az automatizált irányítási rendszer termelésbe kapcsolása ugyanis nehezen kivitelezhető ott, ahol a bonyolult berende- zésfendszerre a tervezéskor nem gondoltak. A számítógép „beillesztése“ ilyen esetekben komoly gondok elé állítja a szakembereket. A Slovnaftban a nehézségek ellenére is tervbe vették a számítógépes irányí­tás továbbfejlesztését. Mik a tervek e téren? — kérdem a továbbiakban Puffer elvtársat. — Több területen is szándé­kunkban áll bevezetni a számí­tógépes irányítást. Például már a lövő évben beindul kőolaj- finomítónk produktumainak — például a bezinnek — a szá­mítógéppel irányított rakodása. E termékeink tartályvagonokba való töltése rendkívül bonyo­lult, munkaerőigényes folya­mat. A számítógépes irányítás­sal ez teljes egészében auto- matizálódik, és így sok mun­kaerő és munkaidő takarítható meg. Ez azonban a gazdasá­gosságnak csupán az egyik ol­dala. A másik társadalmi értel­mezésben is nagyon jelentős. A számítógép az adott esetben ugyanis megakadályozza az át­rakodásnál eddig előforduló nagyarányú veszteségeket, a benzin és más cseppfolyós pro­duktumaink talajba, folyóvízbe jutását. A számítógép tehát új szerepkörben is érvényesül: a környezetvédelemben. A szennyvíz mechanikusve­gyi-biológiai tisztítóállomá­sát is számítógépek irányít* ják majd, teljes egészében. Ezen felül úgyszintén a közel­jövő feladata az üzem gazda* sági mérlege készítésének tel­jes automatizálása. Ez ugyanis több mint adminisztrációs fel­adat. Ogy tervezzük, hogy az elkövetkező években számító­gépek végzik majd a terme­lési eredmények tárolását, fel­dolgozását. Vagyis: az egyes üzemrészlegekről „befutó“ ter­melési eredményeket, például a mennyiséget, az energiafo­gyasztást stb. állandóan figye­lemmel kísérhetjük majd. Ez­zel a módszerrel lényegében kiküszöbölhetjük a bonyolult adminisztrációt, ami egy ilyen hatalmas üzem esetében a ha­gyományos módszerrel rendkí­vül terjedelmes és munkaigé­nyes. Leegyszerűsítve mindezt: könnyebb lesz az irányítás, hisz a jó és hatékony vezetés egyik alapja mindenekelőtt az adatok ismerete és gyors hoz­záférhetősége. A január elsején érvénybe lépő komplex intézkedések szükségszerűvé teszik a prog­resszív termelésirányítási mód­szerek bevezetését, a már meg­levő módszerek továbbfejleszté­sét. Sok helyen, így a Slov­naftban is, már megértették az Idő szavát, sok helyen még ez­zel — ahogy az a CSKP Köz­ponti Bizottsága 18. ülésén Is felmerült — adósak maradtak. Remélhetőleg, már nem sokáig polAk lAszlű 1980. XI. 26.

Next

/
Thumbnails
Contents