Új Szó, 1980. november (33. évfolyam, 259-283. szám)
1980-11-26 / 280. szám, szerda
Senki sem akart lemaradni EGY KÖZÖS SZOCIALISTA VÄLLALÄS EREDMÉNYE November harmadiké bizonyára mélyen bevésődött a Hlohoveci Drótgyár dolgozóinak emlékezetébe. E jelentős napon helyezték ugyanis üzembe az acélsodrony-szövet gyártó részleg második szakaszát. Az új létesítmény két termelő objektumból áll, amelyek közül az egyik a sodronykészítő csarnok. Az új termelőkapacitás beruházási költsége 358 millió korona volt, ami bizony nem csekély összeg. A puszta szám viszont vajmi keveset árul el a részleg fontosságáról. Az a tény, hogy a két objektum a CSKP XV. kongresszusa egyik fontos határozata megvalósításaként jött létre, már lényegesen többet mond. A szóban forgó határozat a gépkocsiabroncsokba szolgáló acélnyájuk érdeme. A Bratislavai Kohászati Tervező vállalat dolgozóié ugyanúgy, mint a technológiai berendezéseket szállító vállalat, az Ostravai Kohászati Szerelő Vállalat dolgozóié és a beruházás további kivitelező vállalatainak, többek között a Bratislavai Elektrotechnikai Müvek, a Prágai Sigma és további vállalatok dolgozóinak érdeme. Oj termelőkapacitás átadásáról beszélünk, de mindeddig még nem szóltunk azokról, akik részt vettek építésében. A sok szaktudást követelő objektumok kivitelezői megérdemlik, hogy részletesebben szóljunk róluk. Az építők kitettek magukért, hiszen ő miattuk egy percet sem késett az átA huzalgyártó részlegben már szeptember 1-e óta folyik a termelés (A szerző felvétele) szövetek gyártásának fokozását irányozta elő. A termékből tehát lényegesen növelheti a gyár a termelését. Ez a púchovi Május 1-e Gumigyár számára — amely ennek a legnagyobb megrendelője és felhasználója, — jelentős deviza- megtakarítást jelent. Évente több mint 30 millió korona megtakarításáról van szó. A hlohoveci gyárból kikerülő acélszövetekkel helyettesíthető az eddig kapitalista piacokról beszerzett ilyen termék. E fontos cikk gyártását Belgiumban vásárolt licenc alapján készítették elő. A sodronyszövetet egyébként a Trineci Vasműben készült hengerelt acéldrótból gyártják. Minősége eléri azt a szintet, amely a sodronyszövet gyártásához szükséges. A hlohoveci gyárban a Tfinecből kapott félkész terméket további, felszíni megmunkálásban részesítik, majd egészen vékony huzalt készítenek belőle, végül hőkezelésnek vetik alá, hogy kialakít- hassák a megfelelő acélszövet- szerkezetet. Ez utóbbi eljárást patentozásnak nevezi a szakirodalom. A patentozást egyébként ugyancsak korszerű gépeken végzik. Az acélszövetet — mint már említettük — a gépkocsiab- romcsgyártásban használják fel. A motorosok nagyon jól tudják, hogy a radiál abroncsok használatával a motor ugyanazon teljesítménye mellett növekszik a haladási sebesség, és az utazás is kényelmesebbé válik. Mivel jobban „tapad“ az úttesthez, lényegesen lerövidül a radiálabroncs- csal felszerelt gépkocsi féktávolsága. További előnye, hogy használatával 5—8 százalékkal csökken a motoros jármű üzemanyag-fogyasztása. Több ízben is újrafutóztatható, és csökken az esetleges bevágásának lehetősége is. A szövetségi kormány határozata értelmében az acélszö- vet-gyártó részleget ez év végéig kellett üzembe helyezni. Á kivitelezésben résztvevő valamennyi szerv Illetve vállalat a beruházóval együtt tudatosította e feladat fontosságát, így együttes erővel keresték az építési határidő lerövidítésének lehetőségeit. A közös erőfeszítés, „fejtörés" eredményeként jött létre az a közös szocialista vállalás, amelyet hazánk felszabadulása 35. évfordulója tiszteletére fogadtak el. Valamennyi dolgozó fokozott szorgalmának köszönhetően a beruházást két hónappal a kitűzött határidő előtt sikerűit átadni rendeltetésének. Hogy ez megvalósulhatott — az mindadás. Sőt, jelentős időelőnnyel dolgoztak. Az építőmunkákat a bratislavai Priemstav dolgozói végezték. S mivel e vállalat is részt vett a közös szocialista felajánlás megfogalmazásában, és vállalta is a benne foglaltakat, nem akart szégyenben maradni. Az pedig, hogy az átadási határidőt lerövidíthették, nagy mértékben, s elsősorban az építőmunkák végrehajtásának gyorsaságától függött. Persze a beruházó kérdéseinek, az általa kitűzött feladatoknak teljesítése csak úgy valósulhatott meg, hogy megteremtették a végrehajtásukhoz szükséges feltételeket és színvonalas Irányítással összehangolták az eigyes feladatok elvégzését. Azon az ellenőrzési napon, amelyen elfogadták a módosított — ezúttal lerövidített — határidőt, a Priemstav igazgatója úgy döntött, hogy a kivitelezésben résztvevő építőüzemek irányítói, főmérnökei a helyszínen rendszeres koordinációs tanácskozást folytatnak majd. Az építkezést a Priemstav vállalati igazgatóságának termelési osztálya is állandó felügyelete alatt tartotta, s ezzel számos esetben hozzájárult a feladatok, a váratlanul felmerülő problémák megoldásához. Közös erőfeszítéssel valamennyi munkát sikeresen ösz- szehangoltak. A Priemstav dolgozói teljes megértéssel fogadták és a magukévá tették a közös szocialista vállalást. Az építkezésen sok olyan kollektíva dolgozott, amelynek tagjaira a vezetőség bátran támaszkodhatott. Készségesen vállalták — ha kellett — a nyújtott műszakokat, azért, hogy adott szavukat megtarthassák. A legaktívabbak ezen az építkezésen is a szocialista munkabrigádok tagjai voltak, de az aktivitásban, a segíteni akarásban a többiek sem maradtak alul. A legjobb kollektívák sorába tartozott a fozef HraSko vezette kőművescsoport, a Jozef Mätašovský munkáscsoportja, továbbá a František Benko vezette lakatoscsoport, kiválóan helytállt a Pavol Kri* vošík irányította vízvezeték- és központifűtés-szerelő csoport. Ez utóbbi annak ellenére, hogy nem sikerült valamennyi csarnokban megkezdeni egyidőben a fűtést, jó munkát végzett. A lemaradást az okozta, hogy a kazánházból későn kaptak gőzt. Azóta már bizonyára minden csarnokban meleg van. Elevenítsük fel még egyszer e beruházás sikeres kivitelezésének fontosabb, emlékezetesebb állomásait: a huzalkészítő részleget szeptember 1-én adták át rendeltetésének, az acélszövet-gyártó részleg második szakaszát pedig november 3-án. A közös szocialista vállalás tehát ebben az esetben Is meghozta a várt eredményt, ami nem csupán a Hlohoveci Drótgyár dolgozóinak, hanem minden bizonnyal a radiálabron- csok vásárlóinak is nagy örömet jelent. SZABÓ SÁNDOR Kommentáljuk TakarékoskoiiiuÉ az energiával Hosszú ideig emlékezetes marad számunkra az idei november. A szeszélyes nyér után hóval, faggyal lepett meg bennünket az őszutó. A több napon át tartó hideg gondot okozott a mezőgazdasági dolgozóknak, a vasutasoknak, útkarbantartóknak és nem utolsósorban az energetikusoknak. Ez utóbbiak azonban okultak 1979 januárjából és februárjából, ezért a „fehér meglepetés“ nem okozott zavart a munkájukban: folyamatos volt az áramszolgáltatás, melegek voltak a munkahelyek és a lakások. Olykor talán a kelleténél is erősebben fűtöttek. Régi igazság, hogy a sikerek elérésének legfontosabb rúgója a gondos felkészülés. Erről megnyugtató híreket kaptunk az erőművekből nyáron. A karbantartók nem Ültek ölbe tett kézzel a tűző napon és ezért nem kellett kapkodniuk, rögtönözniük a korán bekövetkezett novemberi télben. A fűtés és áramtermelés műszaki feltételeit ők, a szén felszínre küldését pedig a bányászok teremtették meg. Ebben a munkában nagy érdemeket szereztek többek között a Handlovái Konszernvállalat IV. részlegének, és az Észak-csehorvtáR» Barnaszénmerienoének a dolgozói. Az előbbiek a múlt héten teljesítették a hatodik ötéves tervidőszak feladatait: összesen 1 593 600 tonna szenet jövesztettek. Az utóbbi munkahelyen pedig több fejtési rekordot értek el. A felsorolt örvendetes tények persze nem jelentik azt, hogy a nehezén már túlfutottunk, ugyanis a naptár szerint még ősz van és nem eszi meg a kutya a telet! Annyi történt mindössze, hogy — sportnyelven szólva — jól vettük az első akadályt. Továbbra is résen kell lennünk és szükséges takarékoskodnunk az értékes energiával. Több példa bizonyítja, hogy ez mind a munkahelyeken, mind a háztartásokban lehetséges. A föld- és világítógáz áteresztését szabályozó magas- és középnyomású központok dolgozói például az új műszaki ismeretek alkalmazásával jelentős mennyiségű energiát takarítanak meg. Olyan regulátort szereltek fel, mely szükségtelenné teszi a berendezéseken áthaladó teljes gázmennyiség felmelegítését. Eddig minden ezer köbméter gázból egy ezreléket erre a célra használtak. Ennek nagy többsége most eljuthat a fogyasztókhoz. Az idén átadott lakások egy részében szintén szabályozókat szereltek fel, melyekkel a külső hőmérséklettől függően növelhető vagy csökkenthető a fűtés. A lakók ezzel — az előbbi példától eltérően — nagy mennyiségű hőenergiát takaríthatnak meg. Persze, csak akkor, ha a berendezést nem dísz-, hanem használati tárgynak tekintik. A fűtési időszak eddig eltelt napjai — néhány kivételtől eltérően — azt bizonyítják, hogy a kazánházak dolgozói nem minden esetben tekintik szívügyüknek a takarékoskodást. Odahaza — ha történetesen olaj vagy gázkályhával fűtenek — nyilván nem csinálnak feleslegesen gőzfürdőt a lakásban, mert ez növelné a lakásfenntartás költségeit. Helyes lenne, ha takarékoskodnának az állam fűtőanyagával is. Nem véletlenül hangsúlyozzuk ezt, mert a novemberi hideg időjárás folyamán több helyen és sokszor voltunk tanúi annak, hogy a lakás túlfűtését elkerülendő, e háziasszonyok órákig tárva hagyták az ablakokatl Túlságosan meleg volt az üzletekben és a hivatalokban is. Helytelen lenne arra gondolni, hogy egy-egy lakóház fűtése nem oszt és nem szoroz az államháztartásban. Hogy sok kicsi sokra megy, egy riasztó számadat bizonyítja: a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban 4 millió tonna barnaszén felhasználása szükséges akkor, ha egy celzius fokkal növelik a radiátorokba engedett forróvíz hőfokát egy fűtési idény folyamán. Ezért, ha a bányászok és az energetikai dolgozók hősies munkával biztosítják az értékes tüzelőanyagot és energiát, a felhasználók tanuljanak meg velük takarékoskodni, ha ezt eddig még nem tették meg! KOMLÖSI LAJOS Számítógép-főszerepben Progresszív termelésirányítási módszerek o Slovnaftbon „A Bratislavában üzembehelyezett mintegy 150 számítógép kihasználtságának felmérésekor megállapítottuk, hogy a termelésirányító számítógépek száma csupán 24, és csak nyolc számítógép működik közvetlen a technológiai folyamatok irányításában. A többit a kutatásban, a fejlesztésben és a különféle tájékoztatórendszerekben használják fel. Az automatizált rendszerek alkalmazása a technológiai folyamatok irányításában meglehetősen csekély, és elsősorban ott lelhetők csak fel, ahová — főleg nem szocialista országokból — a többi technológiai berendezéssel egyidejűleg szállítják, mint például a Slovnaft és a Matador vállalat esetében.“ (Gejza Šlapka felszólalásából a CSKP KB 18. ülésén) A Slovnaft nemzeti vállalat — mint az a fentebbi idézetből is kitűnik — azon kevés üzemek közé tartozik, amelyekben az automatizált irányítási rendszerek tág teret kaptak, és szerves részévé váltak a termelés irányításának. A számítógépek alkalmazása legnagyobb petrolkémiai kombinátunkban nem új. Az első processzoros számítógépet 1965- ben helyezték üzembe. Persze, azóta a fejlődés nem állt meg, ma már a Slovnaft több üzem egységében vették át az irányítás terheit a bizony nem minden alap nélkül „tévedhetetlen munkatársaknak“ titulált számítógépek. Hogy milyen méretekben, arról František Puffer mérnökkel, az üzem számítástechnikai osztályának vezetőjével beszélgettem: — A petrolkémiai komplexum etilén-egységét említeném elsősorban — mondja Puffer mérnök. — Az itt működő számítógép mindenekelőtt a technológiai folyamat paramétereit regisztrálja, ezeket az adatokat dolgozza fel és értékel! ki. Több mint száz termelési információt képes tárolni az „agyában“ és ezek alapján irányít. A FOX I számítógép az operátor rendelkezésére bocsátja szinte másodperceken belül a kívánt termelési adatokat, így lehetővé teszi a tér melés optimális irányítását. Vannak úgynevezett közvetett irányítású számítógépeink is. ezek adatrögzítésre és -feldolgozásra alkalmasak. — Röviden, hogyan jellemezhető a számítógépek gazdaságossága, hatékonysága? — Mindenekelőtt lényegesen csökkennek a termelés közben keletkező veszteségek, főleg a nyersanyagveszteségek. Csökken az energiafogyasztás, javul a minőség, ezenkívül biztosítható a termelési kapacitások maximális kihasználása. Mit jelent ez az utóbbi? A számítógép által szolgáltatott utasítások segítségével ugyanis nagy mértékben csökkenthető a veszteségidő. Például ha egy év alatt csak egynapnyival csökkentjük ezt az időt, az üzemi méretekben 3 millió koronát jelent. A számítógépes irányítás kitűnő feltételeket teremt ehhez. — Šlapka elvtárs a CSKP KB 18. plénumán leszögezte, hogy a számítógépes irányítás elsősorban csak azokon a helyeken lelhető fel, ahol a számítógépet a többi technológiai berendezéssel együtt szállították. Az automatizált irányítási rendszer termelésbe kapcsolása ugyanis nehezen kivitelezhető ott, ahol a bonyolult berende- zésfendszerre a tervezéskor nem gondoltak. A számítógép „beillesztése“ ilyen esetekben komoly gondok elé állítja a szakembereket. A Slovnaftban a nehézségek ellenére is tervbe vették a számítógépes irányítás továbbfejlesztését. Mik a tervek e téren? — kérdem a továbbiakban Puffer elvtársat. — Több területen is szándékunkban áll bevezetni a számítógépes irányítást. Például már a lövő évben beindul kőolaj- finomítónk produktumainak — például a bezinnek — a számítógéppel irányított rakodása. E termékeink tartályvagonokba való töltése rendkívül bonyolult, munkaerőigényes folyamat. A számítógépes irányítással ez teljes egészében auto- matizálódik, és így sok munkaerő és munkaidő takarítható meg. Ez azonban a gazdaságosságnak csupán az egyik oldala. A másik társadalmi értelmezésben is nagyon jelentős. A számítógép az adott esetben ugyanis megakadályozza az átrakodásnál eddig előforduló nagyarányú veszteségeket, a benzin és más cseppfolyós produktumaink talajba, folyóvízbe jutását. A számítógép tehát új szerepkörben is érvényesül: a környezetvédelemben. A szennyvíz mechanikusvegyi-biológiai tisztítóállomását is számítógépek irányít* ják majd, teljes egészében. Ezen felül úgyszintén a közeljövő feladata az üzem gazda* sági mérlege készítésének teljes automatizálása. Ez ugyanis több mint adminisztrációs feladat. Ogy tervezzük, hogy az elkövetkező években számítógépek végzik majd a termelési eredmények tárolását, feldolgozását. Vagyis: az egyes üzemrészlegekről „befutó“ termelési eredményeket, például a mennyiséget, az energiafogyasztást stb. állandóan figyelemmel kísérhetjük majd. Ezzel a módszerrel lényegében kiküszöbölhetjük a bonyolult adminisztrációt, ami egy ilyen hatalmas üzem esetében a hagyományos módszerrel rendkívül terjedelmes és munkaigényes. Leegyszerűsítve mindezt: könnyebb lesz az irányítás, hisz a jó és hatékony vezetés egyik alapja mindenekelőtt az adatok ismerete és gyors hozzáférhetősége. A január elsején érvénybe lépő komplex intézkedések szükségszerűvé teszik a progresszív termelésirányítási módszerek bevezetését, a már meglevő módszerek továbbfejlesztését. Sok helyen, így a Slovnaftban is, már megértették az Idő szavát, sok helyen még ezzel — ahogy az a CSKP Központi Bizottsága 18. ülésén Is felmerült — adósak maradtak. Remélhetőleg, már nem sokáig polAk lAszlű 1980. XI. 26.
