Új Szó, 1980. november (33. évfolyam, 259-283. szám)

1980-11-24 / 278. szám, hétfő

Aki o békéért van, a könyvért van. Aki a könyvért van, az emberért van. Aki az emberért van, a békéért van. Ilyen a lélek és a szellem lo­gikája: kört ír, védelemgyürüt rajzol körénk, jegygyűrűt kínál — legyünk a hűség és a hala­dás jegyesei. KULCSÁR FERENC HARAG ÉS CSODÁLAT Művészi alkotóelvek és meg­valósult mű csodálatos egysége bomlik ki a Lovashadseregböl, és az Odesszai történetek-bői Babel művészetéből, akinek mű­veit mór életében harag korbá­csolta vagy csodálkozás fénye­sítette be, az előbbi ártalmas­nak vélvén azokat a bemutatott életek és utak szomorúsága mi­att, az utóbbi elámulván az áb­rázolt hősök és világok szépsé­gén. Mára talán elhalkultak már a harag hangjai; Bábelről, mint a világirodalom egyik leg­nagyobb alakjáról szól Thomas Mann, Martin du Gard, Bar­busse, Brecht, Ehrenburg, tisz­telgésük élteti tovább az írót; Chagall festészetére emlékez­tetnek az elismerő méltatások Babel novelláinak tündéri misz­tikuma láttán; Maupassant vagy Flaubert, esetleg más fran­ciák hatását a komparatisták kutatják az író öntörvényű mű­vészi világában, nálunk pedig büszkén szólnak a 100% -ról, Kassákról, a Korunk-ról, mert elsők között fedezték fel a szovjet irodalom óriásait. Két, Bábelről szóló emlékezés külö­nösen fontos számunkra: a Pa- usztovszkijé a Nagy várakozá­sok kora című regényéből és G. Munblité 1964-ből. Mindkettőben esztétikai elveiről beszél Babel, szenvedéllyel, az Irodalomról Gyökeres György felvétele A MADÁCH KIADÓ ÚJ KÖNYVEI Tőzsér Árpád: Szavak barlangjában Jakab István: Nyelvünkről nyelvünkért Karéi Čapek: Egy kis foxi élete Miloslav Stingl: Mell Antu a chilei pajtás Jan Ryska: Hajónapló Eudo Ondrejov: Kalandok a vadonban Andrej Sládkovič: A gyetvai legény Tamkó Sirató Károly: Tengerecki hazaszáll Tüskés Tibor: így élt Zrínyi Miklós Tacitus összes művei I. II. Ajtmatov: A versenyló halála, Fehér hajó szóló hittel. Pausztovszkíj leí­rása szerint Babel semmit sem tudott kitalálni: „Mindent tud­nom kell, ismernem kell min­dent a legkisebb erecskéig, másképp semmit sem tudok le­írni. Azért dolgozom olyan las­san és olyan keveset. Nehezem­re esik a munka. Minden elbe­szélésemmel éveket öregszem. A legrövidebb kis novellámon is úgy dolgozom, mint a kubi­kus, mint a földmunkás, aki­nek egyedül kell elhordania a Mount-Everestet". Munblit a puskini aranyszabályt felidéző Bábelt szólaltatja meg: „Pontos­ság és tömörség — a próza leg­első értékei... Csak azt ne higy- gyék, hogy ez könnyű... Ez a legnehezebb, és még annál is nehezebb, mint amilyen szép." Babel elbeszéléseinek új ren­det követő kötete az író akara­tából már életében egymás mel­lé sorakoztatott odesszai törté­neteket és más, életrajzi jellegű elbeszéléseket foglalja egység­be, megküzdvén azzal a nehéz­séggel, hogy a különösen jelleg­zetes életrajzi írásokat válogat­ja ki abból az életműből, amely­ben minden írás életrajzi. Odesszát, annak pogromoktól, embertelenségektől szenvedő gettószerű városrészét lakják Babel hősei, maga az író, aki legtöbbször gyermekként szere­pel az elbeszélésekben. „Kicsi volt ez a világ és szörnyű“, Kol­dusszegény, ügyefogyott család­ból származtam — vallja az író hősei szavával — .. .tizenkét esztendővel a születésem után fogalmam sem volt arról, ho­gyan is legyek az igazsággal ezen a földön.“ xÉs a legszebb vallomás: Őseim bölcsessége fészkelt bennem: a munka, a harc, a szerelem nyújtott örö­mökre születtem, erre és sem­mi másra.“ Babel hőseiről érde­kes históriákat mond el, ebben a világban öregeket, fiatalt a me­sék izgalma vonz, a mesék és a meghökkentő emberi tettek. S a mese mellett a legfontosabb a szó hatalma, a stílus, a szavak hadserege, amelyben — az író szerint — valamennyi fegyver­nem mozgásban van. Babel pon­tos és tömör stílusművészetét Vessely László szólaltatta meg magyarul, az eredetihez hason­lítható tökéllyel. Szántó Piros­ka színes pasztelljei illusztrál­ják Babel mesés világát. Centa­ur betűk, diósgyőri bordázott papír volt Szántó Tibor kezé­ben e könyvművészeti remek megalkotásakor. (Iszaak Babel: Odesszában ezt így csinálták és más elbeszélések. Magyar Heli­kon, 54,— korona.) TÖTH GYULA Szimonov és korunk „Es az élet egyszerre ketté­hasadt: az, ami most folyt, és az, ami egy pillanattal előbb, a háború előtt volt, mindörök­re elkülönült egymástól." (Éiők és holtak) Aligha volt tökéletesebb kró­nikása a második világháború­nak, mint Konsztantyin Szimo­nov. Minden írása a háború ta­lajából sarjadt, amit fiatal fő­vel, a Krasznaja Zvezda haditu­dósítójaként megélt. Az esemé­nyek viharos sodrában bontako­zott ki háborús költészete, amelyben minden szovjet ember vágyát és álmát, a béke óhajtá­sát fejezte ki. A Várj reám cí­mű vers aktualitása ma sem ki­sebb, mint a megírás pillanatá­ban volt. Ma ugyan nem kell megjárni az „öldöklő csatákat“, de a vers mozgósító ereje, az emlékezés mélabús hangulata ma is magával ragad. A költő-író ott van a második világháború valamennyi iront- Ján: Járt a Krímben, a d»!ü fron­ton Taganrog körzetében, Sztá­lingrádnál, a Bug, Dnyeszter és Prut közti szakaszon, Belgrád közelében jugoszláv partizánok között. Ha nincs háború, akkor is bi­zonyára katonákról ír, akik a laktanyában élnek, és végzik mindennapi nehéz munkájukat, hiszen mostohaapja révén már ifjú korában megismerkedett a katonai táborok és tiszti szállá­sok életével. A világháború azonban min­denkinek meghatározta az éle­tét és erkölcsiségét, s úgyszól­ván lehetetlen volt kikerülni a megmérettetést. Szimonov is megmérettetett, és erkölcsös­nek, tisztességesnek, tehát igaz­nak találtatott. Útja az élet és halál mezsgyéjén vezetett, s vé­gül is életben maradt. Monumentális regénytrílógiá- jában (Élők és holtak, Nem szü­letünk katonának, Az utolsó nyár) évtizedeken át visszafojt­va figyelhettük hősei sorsának beteljesedését. Dokumentáris hűséggel, az orosz realista irodalmi hagyományok széllé­Trugly Sándor, régész Nagy siker volt az idei ma­gyarországi könyvhéten Szent- mihályi Szabó Péter Avarok gyűrűje című regénye. Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen a szerző merész kísérletet tett: a kiváló régész, László Gyula elmélete („a kettős honfogla­lás“) alapján írt könyvet. S meg kell mondanunk, nem is rosszat. Miről van szó tulajdon­képpen? A könyv bevezetőjé­ben idézi László Gyulát: „Az amit eddig a honfoglalásról ta­nultunk és tanítottunk, mind igaz. Ebben semmiféle változás nem történt. A 896-os honfogla­lás történelme szilárdan áll, amit a magam feltevése ehhez hozzáfűz, csupán annyi, hogy Árpád magyarjai a Kárpát-me­dencében már javarészt magya­rokat találtak, akik előttünk a 670-es évek táján özönlöttek ide.“ Ezt az elméletet, a „késő avar- ság magyar voltát“ még sokan vitatják, ez azonban nem zavar­hatta a szerzőt abban, hogy re­gényében egy már-már homály­ba vesző korszakot, a 7—8. szá­zad történetét egy avar-magyar néptöredék életén keresztül áb­rázolja, izagalmas rétegeibe ha­tolva ezzel e kor történelmének. Miről is szól a regény. Becse, a felcseperedő avar ifjú, aki mellesleg a Varsány nemzetség tagja, az avarokat eredeti lak­helyükről kiszorító frankok fog­ságába került. Míg ő fogságban van, testvérei új hazát találnak maguknak Erdő' elvén, a széki avar törzs szomszédságában. Becse írni, olvasni tudó harcos­ként került vissza törzséhez, ahol a későbbiek során vezérré választják. Mindenütt kitűnik észjárásával, bölcsességével. Akárcsak ő, törzse is sok kalan­don megy keresztül, s a szoron­gatott kis avar-magyar nép éle­tében — ezzel zárul a regény — a nagy esemény, amikor talál­koznak „mogyeri“ testvérekkel, Álmosékkal, akik az új haza („a honfoglalás") előcsatározá- sai során bukkannak a tőlük régen elszakadt késő avar-ma­gyar testvéreikre. A regényben lírai részletek váltakoznak kemény emberi sor­sok ábrázolásával. Az író ala­posan ismerte a kor egyetemes történeti forrásait, régészetét egyaránt. Történelmi regénye — az egyes fejezetek kisebb egyenetlenségei ellenére — fontos tudatformáló szerepet tölthet be történelmünk e korai szakaszának ábrázolásával. És ami könyvének legnagyobb ér­deme — régész-szemüvegen ke­resztül — hogy olyan korról ad színes, életteli képet, amelyről alig van írásos forrásunk, s csak a régész által kiásott, sok­szor szürke, élettelen tárgyak vallanak róla. A Szépirodalmi Könyvkiadó 1980-ban megjelen­tetett könyv már hazai könyves boltjainkban is kapható. MÁR MEGVÁSÁROLHATÓ MEGKÖZELÍTÉS, Fiatal költők és képzőművészek antológiája, Madách Könyvkiadó, 1980. Bra­tislava, 12,—korona. Az antoló­gia pályakezdő költők — Kar- say Katalin, Kendi Mária, Kö- vesdi Károly, Lunczer Gabriel­la, Molnár László, Somos Pé­ter, Soóky László — és képző­művészek — Csótó László, Dolán György, Dúdor István, Fodor Katalin, Lipcsey György, Lőrincz Zsuzsa, Mikus Balázs — alkotásait tartalmazza. Az összeállítók több szempontot is mérlegelve döntöttek úgy, hogy az e pillanatban legérettebb pályakezdők legjellemzőbb és legtöbbet ígérő versei (Tóth László válogatásában) és kép­zőművészeti alkotásai (Kulcsár Ferenc válogatásában) kapja­nak helyet a kötetben. A válo­gatók igyekeztek elsősorban minőségi szempontokat érvé­nyesíteni összeállításukban. Töth László előszavából idézünk: „Fiatal költőink és képzőművé­szeink életkorukat és szociális rétegződésüket, foglalkozásukat tekintve meglehetősen megosz­lanak, s életfelfogásukban, mű­vészi céljainkban és kifejező eszközeikben, valamint pillanat­nyi képességeik és felkészült­ségük szerint is eltérnek egy­mástól, de közös vonásuknál! mondható szilárd, etikus tar­tásuk, kérdésfelvetésüknek bá­torsága, kifinomult szociális érzékenységük, és eredendően realista szemléletük.“ KENDI MÄRIA Önvizsgálat én volnék az, fej követ köre rak, s hisz a falban rendületlenül? fölmutatni megújulásom nem lehet? nincs mit bevalljak! így hát kérdezek. TÖZSÉR ÁRPÁD: SZAVAK BAR­LANGJÁBAN, Madách Könyvki­adó, Bratislava, 1980. Ara: 21,— korona Tőzsér Árpád írja új köteté­ről: „Tanulmánykötetem címét Vladimír Holantól, ji nagy cseh költőtől kölcsönöztem. Egyik versének a címe: Szavak bar­langja, s ezzel az egyetlen me- tafórával teljesebben vall a szó és a költészet viszonyáról, mint a tudós tanulmányok tö­mege. Szavak barlangjai Csak az igazi (tér vissza majd a benti némaságból, / megöreged­ve, s a nyílás előtt / rálel a világ kitett gyerekére... A költő számára a szó valóban barlang; barlang, amelybe be­lép, körbejár benne, szeme hoz­zászokik a félhomályhoz, sar­kaiban hosszú évek során fel­halmozott kincsekre lel, elté­ved az üregeiben, kétségbeesik, tovább keres, s ő csodálkozik a legjobban, mikor a kivezető nyílásból hirtelen a világra lát. Kincsek után indult, rejtélyek csábították, s most mégis a vi­lággal találja magát szemben: a nyelv méretei a világ mére­tei, a szavak barlangjából az emberre látni. A Szavak bar­langjában cím alatt összefogott tanulmányaimat, kritikáimat mintegy tíz év terméséből vá­logattam. Azok az irodalomel­méleti írásaim kerültek így egy kötetbe, amelyek a cseh, a szlovák és a szlovákiai ma­gyar irodalommal foglalkoznak, de a téma csaknem mindig ugyanaz: a vers, a líra, s a lí­ra mondandója a »kitett gye­rek«, a világ számára,“ ŰJíSZÓ 1980. XI. 24. mében, a nagy szavak pátosza helyett mély emberséggel, őszin­tén beszéli el a Nagy Honvédő Háború legizgalmasabb, legdrá­maibb csatáit, s benne a tragi­kus hirtelenséggel változó sor­sok alakulását. Szimonov a ma­ga teljességében ábrázolja a há­ború borzalmaiba kényszerített ember helytállását, de nem fe­di el a gyöngeségeket, megin­gásokat sem. Hatvanöt éves lenne, ha élne Pedig már éltében is többnek hittük, oly régtől van jelen az irodalomban, olyan régtől áll a béke vártáján. Szimonov műveit egyaránt ol­vassák idősek és fiatalok, hi­szen örök figyelmeztetésül és tanulságul szolgálnak, s a be­csületességet, hazaszeretetei és a hősies helytállást sugallják. Nemzedéktársaink szomorú, fáj­dalmas emlékek krónikása, a fiatalabbaknak pedig a háború­ról szól meggyőző erővel. Éle­tének, életművének hitvallása: Momente moril Őrizd a békét! VARGA JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents