Új Szó, 1980. november (33. évfolyam, 259-283. szám)

1980-11-20 / 275. szám, csütörtök

Szülők — iskolaközeiben — Iskolánk szülői munkakö­zösségének tevékenysége érdek­li?’ A legjobbkor jött. Napközi otthont és étkezdét építünk, a szülők segítségével — újságol­ja — Mangult Béla, a Szőgyéni (Svodín) Magyar Tanítási Nyel- vü Alapiskola igazgatója, miu­tán értesül látogatásom céljá­ról. — Z-akcióban, kétmillió ko­rona ráfordítással épül a nap­közi, s a beruházás harmadát társadalmi munkával fedezzük. Az udvaron láthatott is néhány szülőt földet lapátolni. Már az alapozásnál tartunk. — Van még akkor munka bő­ven — jegyzem meg. — Persze hogy van, hiszen az öt osztályos napközi és étkez­de a tervek szerint csak 1982 nyarára készül el — mondja. — De nem félünk a munkától, mert a szülőkre mindig számíthatunk. Nem kell őket unszolnunk, szí­vesen jönnek, évek óta várnak a napközire. Gyakran egy-egy nagyapa is jelentkezik; vagV olyanok is segítenek, akiknek még iskolába se Jár a gyerme­kük. A szülők nagyon szorgal­mazzák az építést, hiszen az anyák többsége a szövetkezet­ben dolgozik, a gyerekeknek tehát szükségük van a meleg ételre, meg délután sem hagy­hatják felügyelet nélkül őket. Nem is szólva arról, hogy az iskola 316 tanulójának egy ré­sze naponta ingázik, a szomszé­dos Bart és Szőgyén között. De ne higgye, hogy az új napközi felépítéséig nem gondoskodunk a gyerekekről. Most is biztosí­tottuk mintegy száz tanuló ét­keztetését, az érdeklődés vi­szont ennél jóval nagyobb. Egy lélegeztvételnyi szüne­tet tart, aztán így folytatja: — A társadalmi munkát a szülői munkaközösség szervezi osztályonként. Most az elsősök szülei járnak, naponta öten. Sorrendet kellene felállítanunk, hogy egyszerre túl sokan ne jöj­jenek, s az építés folyamatos legyen. — A szülők önzetlen segít­ség« valóban példamutató — ve­tem közbe. — De minden vo­natkozásban ilyen zökkenőmen­tes az együttműködésük? — Korántsem. Nézze, falun élünk, a szülők többsége szö­vetkezetben dolgozik, az őszi és tavaszi mezőgazdasági csúcs- munkák idején nagy aktivitásra nem számíthatunk. Szeptember­ben vagy októberben még a szü­lői értekezlet megtartása is gondot okoz. Ez viszont nem je­lenti azt, hogy nem érdekli őket gyermekük előmenetele és ma­gaviseleté. Ha utcán találkozom velük, el nem mulasztják a kér dezösködést. Vagy ha sikerül őket összehívni, az értekezletek a késő estébe nyúlnak, nem győzik az osztályfőnököt fag­gatni. Megszólal a csengő. A folyo­sóról gyermekzsivaj szűrődik be. Udvardi Béla igazgatóhelyet­tes lép a helyiségbe. Amikor hallja, miről van szó, bekap­csolódik a beszélgetésbe. — Nincs okunk panaszra. Igaz, a szülök nem elég önál­lóak, kezdeményezők, talán gát­lásaik is vannak, de ha egy ki­csit „megmozgatjuk1 őket, ak­tivizálódnak. Nemcsak anyagi­lag támogatják az iskolát, segí­tenek a különféle rendezvények megszervezésében is. Tanév ele­jén a szülői munkaközösség jó­voltából a kis elsősöket aján­dékkal lephetjük meg. Labdát vagy könyvet kapnak, az idén az Ákombákomot vették meg nekik. Félévkor és a tanév vé­gén a kitüntetett tanulókat könyvjutalomban részesítik. Ha kell, hozzájárulnak a gyerme kék üdültetéséhez, az iskolai kirándulásokhoz vagy a sítan­Tónca ma is varázslatos Maja Pliszeckaja ötvenöt éves A moszkvai Nagyszínház Balettjének világszerte ünnepelt, tüneményes táncosnője, Maja Pliszeckaja színpadra lépé­sének első napjától kezdve naplót vezet. Nem kétséges, hogy ez a napló érdekes dokumentuma lesz a balett-törté- netnek, noha nem ezzel a céllal íródott. De mit adhat visz- sza jövendőbeli olvasójának Maja Pliszeckaja lényéből és abból, ami lényének lényege — Pliszeckaja táncából? A mértéktartó, objektív, néha szinte lakonikus bejegyzések egy sugárzóan okos, de hűvös emberre engednek következ­tetni, holott semmi sem áll távolabb Pliszeckaja egyénisé­gétől, mint a hűvösség. „Szép siker volt, de az ugrásaim rosszabbak voltak a szokottaknál“ — írja naplójába egy kirobbanó sikerű Haty- tyúk tava-előadás után. A Hattyúk Tava Odette-Odilia alak­jára, Pliszeckaja leghíresebb és legtöbbet táncolt szerepére vonatkozik a legtöbb bejegyzés. Nem csoda, hiszen a tán­cosnő véleménye szerint ez a klasszikus balettrepertoár, legnehezebb szerepe. Kettős szerep, két végletekig ellenté­tes figura tökéletes megoldását követeli az előadótól. Élet­re keltésükkel Maja Pliszeckaia minden színészi és mester­ségbeli tudását megcsillogtathatia. Alkatánál fogva szinte predesztinált a hattyú szerepére. Alakjának plasztikus szép­sége, hosszú, ívelt nyaka, rendkívül hosszú, gyönyörű vég­tagjai, beszédes kezei kitűnően érvényesülnek, amikor las­sú, lebegő mozdulatokkal, fehér tollruhájában szinte be­úszik a színpadra. Ezek az erények és a tökéletes átlénye- gülés teszik egyedülálló produkcióvá egy másik hattyú- szerepét is, a Saint-Saéns zenéjére komponált Haldokló hattyút, amely számos költőt ihletett arra, hogy versben fejezze ki elragadtatott csodálatát. Maja Pliszeckaja az a fajta művész, aki nem ismer lehe­tetlent. Technikája maga a tökély, de Virtuozitása csak eszköz, mely lehetővé teszi, hogy az általa megjelenített alakok még emberibbek legyenek. Művészi varázsának tit­ka csodálatos jellemábrázoló készsége, a szereppel való tökéletes azonosulás. Pszichológiai érzékenységgel építi fel alakjait, ezért olyan sokarcú; lírai és drámai szerepekben egyformán hiteles alakításra képes. Izzó temperamentumú Carmenja ugyanolyan meggyőző, mint hamvas Júliája; jég­hideg, érzéketlen Myrthája, gyötrődő, szenvedélyes Anna Kareninája, féltékeny Zarémája vagy életvidám, könnyel­mű Kitrije. Szorgalma, munkabírása még ebben az oly sok energiát igénylő szakmában is szinte páratlan. Egy-egy premier előtt lakásán kikapcsolja a csengőt és a telefont, hogy zavartalanul dolgozhasson új szerepén. A színpadon élet­re keltett alakok a premier után sem hagyják nyugodni, vissza-visszatér hozzájuk, folyton új vonásokkal gazdagítja őket. jellemző, hogy naplójában több szerep mellett ez a bejegyzés áll: „Ezen a figurán még évekig fogok dolgozni.“ Hihetetlen, de úgy van: ez a fáradhatatlan, még mindig teljes színpadi illúziót nyújtó, csodálatos táncosnő most ünnepli 55. születésnapját. Művészetén nem hagyott nyo- mot az idő, tánca ma is épp oly varázslatos, mint évekkel ezelőtt volt. Naplójában már egy új szereppel foglalkozik, Csehov Sirályának baléi (változatában táncolja majd a fő­szerepet. Lehet, hogy a gazdag életpálya minden mozzanatát hí­ven őrző napló sosem kerül a nyilvánosság elé. De Maia Pliszeckaja páratlan művészete már kivívta helyét a balett történetében. Neve Anna Pavlova, Tamara Karsavina és Galina Ulanova mellett a szoviet-orosz balett legnagyobb­jai között szerepel. VOJTEK KATALIN KULTURÁLIS HÍREK • Benedek Elek meséit je­lentették meg hanglemezen Ro­mániában. A magyar nyelvű le­mezen A nyúlpásztor, A só, Az okos lány, A vitéz szűcs és A világszép nádszálkisasszony cí­mű meséket rögzítették Márton János és Krasznai Paula szín­művész tolmácsolásában. • Fischer Annie zongoramű­vésznő nagy sikerrel lépett fel Londonban az Amadeus vonós­négyes hangversenyén. Schu­bert Pisztráng ötösét adták elő; a műsoron szerepelt még Haydn egyik vonósnégyese és Mozart Kis éji zenéjének vonósötös változata. A SZOVJET KULTÚRA NAPJAI HÍRNEVÜKHÖZ MÉLTÓAN Hétfőn este Bratislavában a Szovjetunió egyik legjobb szim­fonikus zenekarának, a Moszk­vai Állami Filharmónia Akadé­miai Szimfonikus Zenekarának díszelőadásával megkezdődtek Szlovákiában a szvvjet kultúra napjai. Az ünnepi hangversenyt a Szlovák Filharmónia koncert­terméből egyenes adásban a rádió is közvetítette. A zenekar tevékenysége rend­kívül sokrétű. Kezdetben ope­rákat tűztek műsorukra, kon­cert formájában előadva, s ez­zel szerezve maguknak hírne­vet. Később, 1961 tői a kortárs szovjet zeneszerzők szimfoni­kus művelnek bemutatásával értek el figyelemre méltó si­kereket. (Ismertek zenei cik­lusaik, előadták Beethoven ösz- szes szimfóniáját, David üjszt- rah sorozatát a hegedűver­seny fejlődéséről.) Legújabban olyan kiváló szovjet zeneszer­zők műveit adják elő magas művészi szinten, mint Prokof- jev, Kabalevszki j, Szviridov, Hrennyikov, Taktakisvlli. A ze­nekar munkájában nagy szere­pe van a nemzetközi hírű kar­mesternek, Dmitrij Kitajenkó- nak. Nemzetközi hírnevet ak­kor szerzett, amikor Nyugat- Berlinben a Herbert von Kara­jan rangos nemzetközi karmes- tervetélkedőt megnyerte (1969). Azóta nagy sikerrel koncerte­zett Európa több országában, az Egyesült Államokban és Japánban. Csehszlovákiát vendégszerep­lésük műsorát Csajkovszkij, Rimszkij-Korszakov. Muszorgsz­kij, Hrennyikov, Prokol'jev és Rahmanyinov müveiből válo­gattak össze. A hétfői koncert különlegessége az volt, hogy olyan zeneművek világába nyerhettünk betekintést, me­lyeket ritkán tűznek műsoruk­ra zenekarok. Rimszkij Korsza- kov Örömteli ünnep című ze­nekari előjátékának előadása során már az első taktusoktól kezdve érzékelhettük a szovjet zenekarokra oly jellemző öb­lös, életerős, lendületes zene kari hangzást. A magasztos hangvételű nyitányban meg­csodálhattuk a Rimszkij Kor­szakovi színeket, a keleties melódiát, a harsonákon elő­adott ritmikus részeket. Szé­pek voltak a hegedű-, gordon­ka , és fuvolaszólók is. A kar­mester végig tartózkodóan, ke­vés mozdulattal vezényelt. Alfred Smtko szovjet kortárs zeneszerző Hangverseny zongo­rára és zenekarra című kom­pozíciója második számként hangzott el, Krajnyev zongora­művész tolmácsolásában. Ez az egytételes modern zenemű nem a látványosságra, hanem belső lelkiállapotok ábrázolásá­ra szorítkozik. Már az alkotás elején a zongorakadenciából ki­fejezésre jutott a merengő, mo- didatív jelleg, s mint egy „ze>- nei ködből“ bontakozott ki a vonósok kísérete, mely a pia« nóból a fortéba, disszonáns lük­tetésbe váltott át. hogy majd ismét lírikus jelleget öltsön. Szép volt a szólista lágy bil- legetése a lírai részeknél, de az energikus nagy kontrasztok­nál is jól hozta felszínre a mű­ben rejlő feszültségeket. Ki­egyensúlyozott remek produk­ciót hallottunk. Az est fénypontja Rahmanyi­nov két szimfóniájának előadá­sa volt. A karmester felszaba­dult vezénylése nyomán széles ívekben tárultak fel előttünk Rahmanyinov kifogyhatatlan bőséggel áradó dallamai. A ze­neszerző ebben a méltánytala­nul „elfelejtett“ szimfóniájá­ban is vérbeli orosz művész­nek bizonyul. Témái közvetlen kapcsolatban vannak az orosz népzenével és alkotói magatar­tása egészében véve az orosz szellemiséget tükrözi. A zenekar _ tudása legjavát nyújtotta, bizonyítván jó hírne­vét. Játékát nagyfokú hangszer­ismeret, fegyelmezett játék- modor jellemezte, híven követ­te kiváló karmestere zenei el­képzelését. A művészi élményt kél szép ráadással tetőzték. CSUKÁS ZSOLT Segítség matematikához czi Barnabás: Differenciálszá­mit ás; Bárczi Barnabás: Integ­rálszámítás. Említésre méltó, hogy a felj sorolt könyvekből néhánynak második, sőt harmadik kiadása is megjelent, ami feltétlenül si-i kérnék számít. Bárczi Barna­bás: Differenciálszámítás című könyve már három kiadást ért meg. Tartalmazza az egyválto­zós függvények differenciálszá­mításának legfontosabb fejeze­teit, továbbá a differenciálszá­mítás sablonjait begyakoroltató feladatokat megoldással. A szerző Integrálszámítás cí­mű könyve szintén három kia­dásban jelent meg. A kötetben előbb a határozatlan integrál kiszámítására mutat be néhány ismert módszert és eljárást. Majd a határozott integrál ki­számítására és alkalmazására tér át. Az alkalmazások közül a területszámítás, a forgástestek felszínének és térfogatának a kiszámítása, a súlypontszámítás és egyéb fizikai feladat szere­pel. A kötet végén a határozott integrál közelítő kiszámítása és még számos feladat található. Bárczi Barnabás ismertetett könyvei kiválóan hasznosítható segédkönyvei minden középis­kolásnak, kiváltképp a szakkö­zépiskolák harmadik osztályos tanulóinak, mivel tartalmazza az egész év anyagát. Közismert, hogy a szakközépiskoláknak eb­ben rtz évfolyamában csak heti két órában foglalkoznak mate­matikával, így rengeteg időt le­het megtakarítani a két könyv segédkönyvként való felliaszná- kj lásával. Jól segítik valamennyi közép­iskolában az önálló munkára nevelést, mert nem hiányoznak belőlük a nehezebb, összetettebb feladatok sem, amelyek megol­dásához eredeti ötletek szüksé­gesek. OLÁH GYÖRGY 19B0. XI. 20. * b folyamhoz. Arra sem keli kér­nünk őket, hogy kísérőként ve­lük menjenek. Rendszerint a szülői munkaközösség ve;szi az iskola sportfelszerelését s egy- cgv szülő esetenként segít a hulladékgyűjtésben is. Voltak évek, amikor megrendezték a szülők és pedagógusok találko­zóját is. Ezek az össze jövete lek általában sikeresek voitak, hiszen hozzájárultak a család és az iskola közti kapcsolat el­mélyítéséhez. Kár, hogy az utóbbi időben érdektelenségbe fulladtak. — A szülők és pedagógusok együttműködése főleg az alap­iskola utolsó osztályában fon­tos, amikor a tanulók pályát vá­lasztanak — fűzöm tovább a gondolatot. Az igazgató helyeslőun bó­lint:. — A szülői munkaközösség anyagi hozzájárulásával a nyol­cadik osztályosokkal évről évre háromnapos tanulmányi kirán­duláson veszünk részt. Üzeme­ket keresünk fel. hogy így is kedvet ébresszünk a tanulók­ban egy egy szakma iránt. Vagy felkérjük iskolánk egykori nö­vendékeit, hogy beszélgessenek el a pályaválasztás előtt állók­ról arról az iskoláról, ahol ők tanulnak. S a szülőket többször is értekezletre hívjuk meg, hogy tájékoztassuk őket a továbbta­nulási lehetőségekről. A pálya- irányítás felelősségteljes mun­kájában azonban — mi tagadás — nagyobb segítséget várnánk a szülői munkaközösség pálya- választási bizottságától. Tapasz­talataikkal, javaslataikkal vala­melyest talán könnyíthetnének tevékenységünkön. A szülői munkaközösség elnö­ki teendőit Gábris Árpádné lát ja el. már négy éve. Vele a he­lyi Barátság Efsz-ben beszélge- tek. — Az iskolaigazgatótól sok el­ismerő szót hallottam a szülői munkaközösségről. Nehézségeik, gondjaik nincsenek? — Sajnos, vannak — mondja. — Az osztálybizalmiak és a szü­lői munkaközösség kapcsolata nem olyan, amilyennek lennie kellene. Az osztálybizalmi a szülök és az iskola között az összekötő kapocs szerepét tölti be. Minden osztálynak két bi­zalmija van, egy barti és egy szőgyéni szülő, számuk húsz. Nehéz őket azonban közösség­gé kovácsolni. így aztán közve­títő hivatásuknak sem tehetnek eleget, pedig a szülők gondjait közelebbről ismerve sok nehéz­ség megoldásában segíthetné­nek. Egyébként a munkaközös­ség vezetősége havonta tart ér­tekezletet, összehívásával nincs különösebb elakadás. Akárcsak a szülők aktivitásával. Valóban noszogatás nélkül jönnek, ha kell. Míg a napközit nem építet­tük, addig is. A férfiak az is­kola kertjében szántani segítet­tek, az asszonyok megvarrták a színjátszó csoport tagjainak ru­háit, a néprajzi kiállítás tár­gyait, eszközeit gyűjtötték. Vol­tak, akik elkísérték a gyereke­ket kiejtési és szavalóverseny­re, sportvetélkedőkre. — Olyan lelkesen beszél, hogy szavaiból csakis arra kö­vetkeztethetek: a nehézségek el­lenére is elégedett a szülők és az iskola együttműködésével. — Igen, az vagyok. S ezt ok­vetlenül írja meg. TÖLGYÉSSY MÁRIA Közismert, hogy a matemati­ka tanulásának fontos mozza­nata a feladatmegoldás, a gya­korlás és az alkalmazás. Ehhez példákra van szükség. A köz­kézen forgó matematikai példa­tárak között előkelő helyet fog­lal el a Műszaki Könyvkiadó so­rozata, borítólapján Bolyai Far­kas arcképével; ezért az ismert elnevezés: Bolyai sorozat. A sorozat kötetei kidolgozott feladatokat tartalmaznak, ezért a feladatgyűjteményt leginkább azok a tanulók és főiskolai hallgatók forgathatják haszon­nal, akiknek nincs elég gyakor­latuk az önálló feladatmegol­dásban. Továbbá az esti és a le­vezető tagozatok hallgatói, akiknek nem áll módjukban bármikor oktatóikhoz fordulni a felmerült problémával. Sőt a matematika tanárai is találnak sok olyan feladatot a gyűjte­ményben, amelyeket beépíthet­nek oktatómunkájukba. A kötetek felépítése eléggé egységes, tárgykörei sem sok­ban különböznek az egyetemek és főiskolák tananyagától. Az egyes anyagrészek előtt rövid elméleti összefoglalások van­nak, amelyek nemcsak tanulás kézben vagy vizsgára való fel­készülés során, de a későbbiek­ben is kiválóan felhasználha­tók, ezért számos intézmény ajánlja és használja segéd­könyvként. A sorozat eddig megjelent kötetei: Kratofil Dezső: Algebra; Pogáts Ferenc: Vektorgeomet­ria; Solt György: Valószínűség­számítás; Scharnitzky Viktor: Mátrixszámítás; Sárközi And­rás; Komplex számok; Kiss Ottó —Kovács Margit: Numerikus módszerek; Pogáts Ferenc: Tri­gonometria; Urbán János: Határ­értékszámítás; Sárközi András: Számelmélet; Scharnitzky Vik­tor: Differenciálegyenletek; Bár-

Next

/
Thumbnails
Contents