Új Szó, 1980. november (33. évfolyam, 259-283. szám)
1980-11-17 / 272. szám, hétfő
A Kassa-vidékl (Košice-vi- diek) járásban a CSEMA- DOK-nak 33 faluban van alapszervezete, 2800 főt meghaladó taglétszámmal. A hetvenes években Magyarbödön (Bidov- ce), Gyürkén (Ďurkov) szüntette be tevékenységét a CSEMADOK. Evek óta stagnál a gombosi (Gomboš), a csécsi (Cefiejovce), a szúdellöi (Zá- diel) helyi szervezet is, noha ezek „papíron“ még léteznek. Az utóbbi évtizedben Makran- con (Mokrance) alakítottak új CSEMADOK-szerevezetet, s Pány (Paňovce) község lakói is szeretnék, ha a közeljövőben anyanyelvi kultúrájukat szervezett keretek között művelhetnék. Ha a hatvanas évek kulturális életét a hetvenes években kifejtett tevékenységgel hasonlítjuk össze, feltétlenül azt kell mondanunk, hogy a Kassa-vidéki járásban — főleg az utóbbi öt évben — felfigyeltető eredmények születtek. A Somodi járási dal- és táncünnepélyen kívül minden évben megrendezik a nagyidai körzeti dal- és táncünnepélyt, a Daloló Alsólánc néven ismertté vált folklórdélutánt, Buzitán a Kanyap- ta menti dalos találkozót és a tornaújjalusi békeünnepélyt. Ezeken a rendezvényeken általában 1000—5000 ember vesz részt. Minden fenntartás nélkül mondhatjuk, hogy a hetvenes években ebben a járásban a népi hagyományok ápolásában rendkívül jelentős munkát végeztek. Menyecskekórusok, éneklőcsoportok alakultak és működnek: Szesztán, Szepsiben, Tornaújfaluban, Péderben, Alsóláncon, Hímben, Perényben, Makrancon, Bodolóban, Zsarnón, Jánokon, Buzitán. Népi tánc- együttese van Színának, Nagyidénak, Szepsinek. A szinai Rozmaring 25 éves, a nagyidai Ilos- vai 5 éves, a szepsi Bódva 3 éves múltra tekint vissza. A Tavaszi szél.., legutóbbi országos döntőjébe Csereháti új kenyér című szerkesztett folklórműsorral második helyezést ért el a Kassa-vidéki járás. És az eredményeket tovább is sorolhatjuk. A Zselízi Országos Népművészeti fesztivál nagydíját legutóbb az Ilosvaí nyerte. A Jókai-napo- kon versmondásban a buzitai Boda Ferenc első díjat, a szintén buzitai Bujánszky Csilla második díjat, a szepsi Bartók Katalin pedig ugyancsak második díjat nyert. Prózamondásban a szepsi Székely Ágnes első, a tornaújfalusi Köteles Mária pedig második lett. Dunaszerdahelyen, a Dunamenti Tavaszon a buzitai alapiskola színjátszói Skvarenyiak Mária tanítónő vezetésével második díjat nyertek, a szepsi alapiskola irodalmi színpada Tóth Sán: dór tanító vezetésével Tengerec- ki Pál című szerkesztett gyer- megjátékukkal ugyancsak második helyezést ért el. Feltétlenül meg kell említenünk a zsar- nói és a szepsi Iskola gyermektáncosait, akik Weiszler Eszter, illetve Nagyné Sarlós Ildikó irányításával a Fehér liliom szár címmel meghirdetett népi gyer- mektáncverseny országos döntőjében megosztva kapták az első díjat. Hatalmas munka, sok erőfeszítés, áldozat van az eredmények mögött. De megértei Az a szellemi épülés, ami a közös munka során a legkisebbekben, de a felnőttekben is végbement, minden díjnál értékesebb. Egy dolog azonban mégis elgondolkoztató — és engem valójában el is szomorít .Arról van szó, hogy a CSEMADOK járási bizottságának nincs archívuma, követkesze a filmfelvevő gépet is érdemes lenne használni. Mindez pedig, azon túl hogy dokumentálná a csoportok, az együttesek munkáját, 1 jó anyagot szolgáltatna kiállítások rendezéséhez. Az így összegyűjtött anyag mindenképpen jó adalékul szolgálhatna nemzetiségi kultúránk, de a szlovák—magyar kölcsönhatások tanulmányozásához is. A Kassa-vidéki járásban a párt- és állami szervek példásan segítik a nemzeti hagyományok megőrzését, szocialista keretek között történő továbbfejlesztésén fáradozó emberek munkáját. A járási nemzeti bizottságon a nemzetiségi kultúra irányításával Mázik Mihályt, az egykori tornaújfalusi iskolaigazgatót bízták meg. Amint elmondotta, a jnb minden olyan kezdeményezést támogat, amely összhangban van a CSKP kultúrpolitikájával. A Kassa-vidéki járásban — legyen bármelyik faluról szó — ha eredményeket mutatnak fel, a jnb — az anyagi támogatástól sem zárkózik el. Az Ilosvai népi tánccsoportnak JAlK-évad MINDEN DÍJNÁL ÉRTÉKESEBB zésképpen nincs hangszalagra rögzítve az a sok-sok népdal, amelyeket az éneklőcsoportok tagjai a falvak legidősebb embereitől gyűjtöttek, tanultak és tűztek műsorra. Mondom, nagyon kár ezért, mert több, mint 600 eredeti népdalról van szó! Három évvel ezelőtt a CSEMADOK néprajzi albizottsága néprajzi gyűjtést végzett a Kassa-vidéki járásban. Az anyagról Írem, írem fehér írem címmel egy összeállítást készítettek, melyet a zselizi országos népművészeti fesztiválon mutattak be. Sajnos, hangszalagon a CSEMADOK Kassa-vidéki járási bizottságán ez az anyag sincs meg. A CSEMADOK Központi Bizottságán is csak „megvolt“, mikor érdeklődtem utána, az akkori zenei szakelőadó azt közölte, hogy „valahova eltűnt“! Nem sorolom tovább, gondolom ennyiből is kitűnik — bosz- szantó mulasztásokról van szó, annál is inkább, mert a CSEMADOK Kassa-vidéki járási bizottságának több magnetofonja, fényképezőgépe, sőt, filmfelvevő gépe is van! Az előbb azt mondtam, hogy mulasztásokról van szó — nos, azt is hozzá lehet tenni, hogy ezeket — ha nem is teljes egészében — még lehetne pótolni. A Kassa-vidéki járásban vannak olyan CSEMADOK-tagok, akik némi segítséggel hajlandók lennének felkeresni az éneklőcsoportokat, hogy magnóra énekeltessék velük dalaikat, Biztosan lennének olyanok is, akik szívesen fényképeznék a CSEMADOK-rendezvényeket, akik lefotóznák a népi építészet még fellelhető maradványait, a régi munkaeszközöket stb. PerA HANGLEMEZGYÜJTÉSRŐL Hogy is kezdődhet a lemezgyűjtés? Például úgy, hogy található otthon egy öreg lemezjátszó, melyet a szülők vettek, de mér régen nem használnak. A gyerek hallgatja a rádiót, nézi a tévét, koncertekre jár, zenészek, együttesek, énekesek képeit gyűjti stb. Persze tud arról is, hogy lemezek jelennek meg és egyszer csak megveszi kedvenc együttesének legújabb lemezét. Felteszi a korongra és hallgatja órákon át. Nincs már szüksége arra, hogy a rádióban vadásszon a zenekar dalaira, akkor teszi fel a lemezt, amikor akarja. Ha esetleg van már együttes, amelyet szeret, attól is vásárol lemezt és így lassan gyarapodni kezd a gyűjteménye. Zsebpénzéből időnként lemezeket vásárol. Kapcsolatot teremt olyan fiatalokkal, akik már régóta gyűjtök, bővül zenei látóköre, popzenei újságokat kezd olvasni. Idővel rájön, hogy az otthon levő felszerelés nem felel meg igényeinek, jobb kellene. Ha kap otthonról pénzt, akkor vesz, ha nem kap, akkor elkezd gyűjteni, nyáron munkát vállal, míg végül megveheti a hőn óhajtott felszerelést. Zenei érdeklődése a sztárok magánéletétől a zenei problémák 1979-ig például 100 000 koronát adtak évente, 1980-tól már csak 50 000 koronát, a másik félszázezret a nagyidai Magtermesztő Állami Gazdaság adja. A szepsi Bódva évente 80 000 koronát kap a járástól, 20 000-et a városi nemzeti bizottságtól és 40 000 koronát a bodollói Efsz-től. A szinai Rozmaring tevékenységét évi 50 000 koronával támogatja a jnb. Do ide írhatom azt is, ha az éneklőcsoportok ruhát akartak varratni, a kulturális osztály azt is igyekezett finanszírozni, mint ahogy a Somodi fürdőben — a járási dal- és táncünnepély színhelyén — egy korszerű szabadtéri színpad felépítését is szívügyüknek tartják. Követésre méltó példaként hozhatom fel, hogy hazánknak ezen a részén a járási pártbizottság plenáris ülésén 1979-ben határozatban szögezték le, hogy az állami gazdaságok és az egységes földművesszövetkezetek kötelesek védnökséget vállafni az arra érdemes csoportok, együttesek felett. Fontos és sok gondot megoldó határozat ez, mindenképpen élni kell vele. A vidék kulturális életének szervezésében ma már valóban hiba lenne az egyesített szövetkezetek, az állami gazdaságok, a központi községek szerepét lebecsülni. Sajnos, hogy a CSEMADOK Kassa-vidéki járási bizottságának 9 tagú elnökségében egyetlen szövetkezet elnöke és egyetlen központi község vezetője sem szerepel. A 35 tagú választmányban is csak 1 szövetkezeti elnök és 1 állami gazdaság igazgatója található. SZASZÄK GYÖRGY Talán nincs is, s ha igen, nagyon kevés Bratislavában az olyan magyar ajkú fiatal, aki ne lett volna a József Attila Ifjúsági Klubban, vagy legalábbis ne hallott volna róla. A tizenhetedik éve működő klub főként a diákokat, egyetemistákat tömöríti, de mások is örömmel járnak ide. Minden évadkezdés ismétlődő problémája a nemzedékváltás, a végzősök távoznak, s helyükbe újak jönnek. De egyre többen vannak, akik tanulmányaik befejezése után Bratislavában helyezkednek el és a klubot is látogatják. A klub egyik legfájóbb pontja még mindig a helyiséghiány, amely gátolja a folyamatos tevékenységet. A klub albérleti viszonyok között működik, anyagi helyzete sem a legrózsásabb, ugyanis önfenntartó — csak a saját bevételekre támaszkodhat. A jövőben változtatni kell a műsorpolitikán, mert a tagság nagy része reálbeállítottságú. Még jobban kell szorgalmazni a humán műveltség gyarapítását. A klubtevékenységben domináló a magyar nyelv ápolása és az irodalmi tudat fejlesztése, a népzene, néprajz propagálása. A tevékenység igazi klubjellegét a vitafórumok adták a múltban. Ezek tömegeket mozgató rendezvények voltak. Ezért nagy szükség volt a klubnap bővítésére, így a klubtevékenységet két napra, a szerdára és a csütörtökre terjesztették ki. A szerdai nap műsora inkább előadásokból, a csütörtöki program vitafórumokból áll — kevesebb embert érdeklő szűkebb szakproblémákkal foglalkozik. Jelentős helyet kapnak a műszaki témák, a klub életét alakító fórumok, melyek a műsorpolitikával is foglalkoznak. A klub fő célja, feladata: rendszeres és tervszerű munkával elérni, hogy a tagok az anyanyelvi oktatás befejezése után is kapcsolatban maradjanak kulturális életünkkel. A klub tevékenységében gyakoriak az irodalmi, művészeti és történelmi jellegű előadások, valamint a tudományos-ismeretterjesztő előadások. A közelmúltban egy új műsort alakítottak ki Kilátó címmel, ebben a világirodalomból szerepelnek jeles alkotások. A tagok nagy érdeklődést tanúsítanak a klubon belüli Filmkör alakítása iránt. A terv kidolgozása során figyelembe veszik a tagság életkorára jellemző igényeket, mert nagyon fontosnak tartják, hogy a még fejlődő személyiségben reális, haladó értékszemlélet alakuljon ki. A klub tevékenysége színes és sokrétű, rendeznek különféle zenés-táncos esteket, vetélkedőket, évente gólyabált stb. Jó az együttműködés a CSEMADOK bratislavai óvárosi szervezetével, közösen alakították meg a Természettudományi és Társadalomtudományi Művelődési Kört (TTMK). A klubhoz tartozik a Zsebszínpad, amelynek a Komenský Egyetem magyar tanszékén tanuló diákok a tagjai. Tarsolyukban főleg gyermekműsorokat tartogatnak. A József Attila Ifjúsági Klub évadnyitója októberben volt; és az előzetes műsorterv szerint kezdi meg a tevékenységét. Ebben az évadban a klub vendégei lesznek többek között: Bal- czó András, Bródy János, a Szegedi Ifjúsági Színpad, a Mozgó Világ szerkesztői, a Bakfark lanttrió, Tőzsér Arpád, Cseh Tamás, Tölgyessy György professzor, a Labirint pantomín színpad, az Élet és Irodalom szerkesztői. JÁMBOR VALÉRIA GÖMÖRI FOTÓSOK felé fordul, megismeri az egyes irányzatokat és így tovább. Nézzük, milyen lehetőségei vannak nálunk egy lemezgyűjtőnek. Kézenfekvő, hogy először mindenki a lemezboltokban vásárol lemezeket. Ezekben főként három lemezkiadó, a cseh Supraphon és Pánton, valamint a szlovák Opus lemezeiből válogathatunk. Elég gyakran vásárolhatunk magyar és lengyel lemezeket, de elvétve feltűnt már francia és indiai lemez is. Ha a lemezek minőségét nézzük, a magyar lemezek a legjobbak között vannak, lejátszás közben szinte semmilyen súgás nem- jelentkezik a barázdákból. A csehszlovák lemezek minősége már nem eny- nyire kielégítő. A felvételek (popzenei felvételek), egy-két kivételtől eltekintve, csak közepes színvonalúak. Elég jó minőségűek a jazzfelvételek és a licencek alapján kiadott külföldi felvételek. A gyűjtő gyakran hallhat már első lejátszásra súgást, pattogást. Ez a lemez alapanyagából ered. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy csak az igényesebb felszerelés „véteti észre“ őket. Sajnos, a lengyel Muza-lemezek alapzaja minden lemezjátszón hallható, a felvéA rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban nincs különösebb hagyománya a szervezett amatőr fényképszetnek. Csupán az utóbbi egy-két esztendőben tapasztalható bizonyos fokú előrelépés: a járási népművelési központ illetékes módszertani osztályának közreműködésével az üzemekben, iskolákban és intézményekben sorra alakultak meg a szakkörök; a fotósokat szervezetbe tömörítette az intézmény. Mindenekelőtt a szakmai segítségnyújtáson, a fejlődési lehetőségek biztosításán, a kiállítási és publikálási fórumok megteremtésén van a hangsúly. Ennek az egészséges folyamatnak köszönhető, hogy a gömöri amatőr fotósok munkáival egyre gyakrabban találkozunk különböző kiállításokon, pályázatokon, s ami szintén nem lebecsülendő: faliújságokon s egyéb, a szemléltető agitációt szolgáló eszközökön. A mozgalom terebélyesedését mi sem bizonyítja jobban mint a Gömöri Múzeumban megrendezett kiállítás, melyen 28 fotós 130 munkáját tekintették meg a látogatók. Néhány alkotó munkája már magán hordoz telek minősége -sem mindig kielégítő. Ezeknek a lemezeknek az ára nem haladja meg a hatvan koronát. Drágábbak a külföldi együttesek felvételei, melyeket ugyanezek a lemezkiadók jelentetnek meg, de az összeg nem haladja meg a 120 koronát. Ha azonban valaki tagja a prágai székhelyű lemezklubnak (Gramofonový klub, Na Perštýne 21, 115 42 Praha 1), akkor elővételi joga van a GK keretein belül megjelenő Sup- raphon, Opus- és Panton-leme- zekre, melyeket korábban megrendelt. Magyarországon, ha szerencsénk van, vehetünk indiai vagy jugoszláv licenzle- mezt is. Az indiai és a jugoszláv lemezek közül határozottan az indiai a jobb, a felvételek minősége néha egészen kiváló, az alapzaj sem zavaró. A jugoszláv lemezek minősége hasonló a lengyelekéhez. Egy másik lehetőség az apróhirdetés útján történő lemezvétel, mely azonban meglehetősen drága, elsősorban a fiatalok számára. Az apróhirdetések popzenei újságokban vagy kollégiumok hirdetőtábláin jelennek meg. Tapasztalatom szerint egy lemez ára ily módon — az előadótól és a felvétel zenei értékétől függően — 180 —250 korona. GYUROVSZKY LÁSZLÚ Tokár József felvétele bizonyos egyéniségjegyeket, közülük Tokár József, Borzl László, Vladimír Durovič, Dušan Kuchta és Dušan Stano egy-egy fényképe művészi látásról is tanúskodott. A gömöri amatőr fotósok eltökélt szándéka: végigjárni az igényes fényképezéskultúrához vezető utat. Ezért természetesen figyelemmel kísérik a járáshatárokon túl zajló szakmai eseményeket, a szaksajtót és szakirodalmat, s hogy fejlődésük egy-egy szakaszát felmérhessék, bizonyos időszakonként találkozókat rendeznek más járások amatőrjeivel. így került sor nemrégiben a rimaszombati és a nagykürtöst (Vefký Krtíš) járások amatőrjeinek háromnapos találkozójára, ahol tapasztalatokat cseréltek, előadásokat hallgattak meg a résztvevők. A fotósok feladatuknak tekintik az utánpótlás nevelését. Az iskolák és az ifjúsági klubok részére már a jövő évben versenypályázatot hirdetnek, s úgy tervezik, hogy a rendszeressé váló kiállításokon is külön kategóriában adnak lehetőséget a tehetséges fiatalok nyilvános bemutatkozására. HACSI ATTILA 1980. XI. 17.
