Új Szó, 1980. november (33. évfolyam, 259-283. szám)
1980-11-15 / 271. szám, szombat
KIS NYELVŐR AMI TAVALY MÉG SOK VOLT, aZ IDÉN MAR KEVÉS Napjainkban lényegesen magasabb árat fizetnek a cukorért a világpiacon, mint két- hároin évvei ezelőtt, s az ügyes exportőr tonnánként akár ezer dollárt is kaphat érte. Hazánk köztudottan önellátó e fontos élelmiszerből, s az utóbbi években már kivitelre is gyárthatott. Komoly népgazdasági érdekeink fűződnek tehát a cukorgyártás fokozásához, s az sem mindegy, mennyiért termelünk. Az előbbi elsősorban a mezőgazdasági üzemek teherbíró képességének függvénye, az utóbbi jórészt már a feldolgozóipar gondja. A téma napjainkban fölöttébb időszerű, hiszen Szlovákia tiz feldolgozó üzemében javában folyik a cukorgyártási idény. A tizenhat évvel ezelőtt üzembe helyezett rimaszombati (Rimavská Sobota) gyárban látogatásunk időpontjában már a huszonharma- dik kampánynapnál tartottak. — Nehéznek ígérkezett a mostani idény, s eddigi tapasztalataink birtokában elmondhatom, korábban nem ítéltük meg rosszul a helyzetet — mondotta mintegy bevezetőül Pelle Tibor mérnök gyártásvezető. Az idén kétszáz tonnával nagyobb napi teljesítményt irányoztunk elő, s bár az első tizenöt nap során ezt sikerült elérnünk, később kénytelenek voltunk kissé visszafogni a termelést. Erre azért volt szükség, mert a túlfeszített termelési folyamat legkisebb zavara esetén kifutott a lé a főzőedényekből, a szűrőberendezések dugulása esetén pedig víz árasztotta el a gyár alagsorát. Az említettek következtében természetesen növekedtek a termelési veszteségek, romlott a lé minősége, ami a végtermék minőségét is veszélyeztette. Mindez, persze, nem jelenti azt, hogy a helyzet javulásával nem próbálkoznánk ismét elérni, ha lehet még túl is szárnyalni az eredetileg kitűzött célt. — Pillanatnyilag ennek mi a legfőbb akadálya? Több tényezőről is beszélni kell, és itt a belső munkaszervezés kihasználatlan lehetőségeit és a szubjektív eredetű hibákat sem akarom elhallgatni, azonban mindenekelőtt a beszállított répa minőségében keresem nehézségeink fő forrását. Mert szerintem tarthatatlan az az állapot, hogy egyes gazdaságok olykor fele-fele arányban szállítanak földet és cukornakvalót. — Éppen fenti állítását kérdőjelezik meg nagyon sok mezőgazdasági üzemben, szerintük ugyanis a levonások aránytalanul nagyok... Hallottam ilyesmiről, sőt egykét esetben személyesen is kifogásolták a gazdaságok vezetői jelenlegi felvásárlási rendszerünket. Nos, ők sem gondolhatják komolyan, hogy mi megrövidíthetjük a termelőket. A felvásárlási osztály vezetőjét többlet esetén éppúgy felelősségre vonnák, akár hiány esetén. Különben tartson veA SZAKSZERVEZETEK SZEREPE ÉS FELELŐSSÉGE A SZOCIALIZMUSBAN X, 15. /Folytatás a 4. oldalról) sokat a szakképzetlenek ellen, a munkásokat a technikusok ellen, az egyik szakmát a másik ellen. Az ellenség fellép az „egy üzem, egy szervezet“ elv ellen, amely forradalmi szak- szervezeti mozgalmunk felépítésének alapját jelenti. Az elmondottak alapján nyilvánvaló, hogy a szakszervezetek egységét állandóan védelmeznünk kell, ezt az egységet tovább kell szilárdítanunk, mint a munkásosztály és a szocializmus győzelmének egyik biztosítékát. Ezért, amikor erről beszélünk, ki kell fejtenünk tagjaink nézetét is, s iki kell jelentenünk, nem engedjük meg senkinek sem, hogy megbontsa szakszervezeti szervezetünk egységét. Mindenki, aki ezt megkísérelné, megkapná a megfelelő választ. Meggyőződésünk, hogy a lengyel elvtársaknak sikerül felújítaniuk a szakszervezetek egységét, szocialista lenini jellegüket. Mi az ő oldalukon állunk, szolidárisak vagyunk velük, teljes mértékben támogatjuk őket és természetesen készen állunk, hogy szükség esetén segítséget nyújtsunk. TOVÁBBFEJLESZTJÜK AZ FSZM TEVÉKENYSÉGÉT lloffmann elvtárs beszéde befejező részében a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tevékenységének további tökéletesítéséről beszélt. Többek között megállapította, hogy továbbra is előfordulnak olyan fogyatékosságok, amelyek jogos bírálatot váltanak ki és akadályozzák az FSZM, mint valóban forradalmi szocialista szakszervezetek tevékenységének még teljesebb kibontakoztatását. Ezért úgy döntöttünk, hogy még nagyobb erőfeszítéseket teszünk tevékenységünk tökéletesítése érdekében és intézkedéseket foganatosítottunk a fogyatékosságok kiküszöbölésére, a szak- szervezeti munka fejlesztésére ott, ahol az a legjobban szükséges. Rövid lejáratú és távlati feladatokról van szó. Hoffmann elvtárs a továbbiakban megállapította, hogy következetesen meg kell valósítani a szakszervezetek 7. plenáris ülésének határozatait, növelni kell a szakszervezeti szövetségek szerepét, aktivizálni és tökéletesíteni kell tevékenységüket, jelentősen emelni kell a Szakszervezetek Központi Tanácsa osztályai, igazgatóságai munkájának színvonalát, el »kell mélyíteni a szakszervezeti szervek, a függetlenített tisztségviselők és az apparátus dolgozóinak kapcsolatát a dolgozókkal, tökéletesíteni kell a feltételeket ahhoz, hogy a tagok aktívan részt vegyenek az FSZM tevékenységében és a dolgozók az irányításban, a szakszervezetek jobban gondoskodjanak a dolgozókról, jobban ■védjék szükségleteiket és jogaikat, váljanak rendszeressé és hatékonyabbá a szakszervezeti, állami és gazdasági szervek közös tanácskozásai, javítsuk a szakszervezeti szervek káderellátottságát, nagyobb igényeket támasszunk a függetlenített tisztségviselőkkel és az apparátus dolgozóival szemben. Hoffmann elvtárs részletesen jellemezte ezeket az alapvető feladatokat és beszéde végén leszögezte: „Azzal az elhatározással fejezzük be a Szakszervezetek Központi Tanácsának 10. ülését, hogy hozzá akarunk járulni az olyan kongresszus előtti légkör kialakításához, amely megnyilvánul a munka- kollektíváknak az 1980. évi terv feladatainak és a központi bizottság 18. ülése által meghatározott feladatok teljesítésére kifejtett törekvésében, abban, hogy a CSKP XVI. kongresszusa jóváhagyhassa a Csehszlovák Szocialista Köztársaság további fejlesztésének programját. A Szakszervezetek Központi Tanácsának ülésén a CSKP XV. kongresszusa előtt kijelenthettük, hogy az SZKT és az egész Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom elkötelezett munkát fejt ki mindenütt, ahol az szükséges, ahol azt társadalmunk fejlődése megköveteli. Ma öt év után ez még egyértelműbben érvényes, miután a leghivatot- tabb fórumaink állapították meg, hogy a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom jelentősen hozzájárul a CSKP XV. ikongresz- szusa által kitűzött szociális, gazdasági program megvalósításához. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom az elmúlt időszakban tovább erősödött, aktívája újabb tapasztalatokat gyűjtött, a szakszervezeti tevékenység céltudatosábbá vált. Nagyobb feladatokat állítunk magunk elé, igényesebb célokat tűzünk; ki, tudatosítva, hogy a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak elég ereje van ahhoz, hogy ezeket teljesítse is. ^ lünk, győződjön meg az igazságról. Elmúlt már délután öt óra, amikor gumicsizmát húzunk, s Básti József pártelnök társaságában rövid gyárszemlére indulunk. Az első emeleti dolgozószobából a túlfűtött főzőcsarnokon keresztül szűkreszabott vaslépcsőn felkapaszkodva jutottunk kőrútunk első állomására. A répaúsztatónál Tözsér Barnabás két — ahogyan errefelé hívják — vízágyút is kezel. — Az egyik legnehezebb, s az egyenletes répaszállítás szempontjából a legfontosabb munkahely — jegyzi meg Básti elvtárs. Már itt is felfigyeltünk arra, hogy a répahegyek valóban mennyi földet, levelet tartalmaznak. Az úsztató csatornák alja alaposan lerakódik az iszapszerű földdel, s állandó tisztításuk nemcsak költséges, hanem nehéz munka is. — El sem hiszi, aki nem látja, hogy naponta negyven vagon sár, föld is lerakódik a hatalmas telepen, melynek elszállítási költségei szintén a mi számlánkat terhelik. Évente százezreket fizetünk ezért a fuvarozóvállalatnak — kommentálja a látottakat a gyártásvezető. Teljesen besötétedett már, amikor a valóságos sártengeren keresztül gázolva a gyengén világító lámpák fényénél elérjük a kétsávú átvevőhelyet. A szórógödörnél éppen a nagykürtösi (Vefký Krtíš) járás egyik gazdaságából szállított répát vesszük a leürítésnél szemügyre. Bizony jócskán akadt föld a rakomány alján, de kísérőim szerint: Ez még csak hagyján. — Látták volna a Vel'ké Te- riakovcéről, vagy Buzitkáról érkező gépkocsikat — hívják fel figyelmünket a gépkocsik alját és oldalát hosszú vasrúddal dorongáló nyugdíjas idénymunkás, aki két társával sűrűn váltogatja egymást a bizony fárasztó műveletnél. Persze, akadnak pozitív példák is. A králi szövetkezetből például mindig tiszta répát szállítanak, ahol a gépeket követően úgynevezett utánsze- déssel is próbálkoznak. Hogy nem eredménytelenül, ezt hektárhozamaik bizonyítják. — Az az igazság, hogy a hatsoros betakarítógépek bizony elég nagy veszteséggel dolgoznak. Ahol erre odafigyelnek, s utána még összeszedik a félig elvagdosott répafejeket, nem bánják meg — egészíti ki az elhangzottakat a pártelnök. Az átvevő helyről már csak néhány lépés az a munkahely, ahol mintát vesznek a szállítmányokból, s gondosan betáplálják a Rüpro NDK gyártmányú gépbe, mely csalhatatlanul kimutatja a répa minőségét. Némi kerülővel jutunk csak vissza a gyár belsejébe, ahol a fehérruhás főzőmesterek ingujjra vetkőzve dolgoznak. Ezen a napon az egyik hatalmas katlan mellett Babik Józsefet találjuk, aki kísérőink szerint elméletileg jól felkészült dolgozó, s kitűnő cukrot tud főzni. Mellette Iványi Ferenc figyeli egy műszerfalon a számok táncát. Ö sem mai gyerek már, 16 éve, vagyis a gyár alapítása óta dolgozik a szakmában. Az ő kis dolgozóasztalán is ott fekszik a gyár „kampányújságja“, melyet itt is ott is fellapoznak az éppen ráérő dolgozók. Ebből egyebek között kiderül, hogy a cukor- gyártási idény első húsz napja során 3025 tonnával több répát, 130,6 tonnával több cukrot és 103,8 tonnával több répaszelettel termeltek többet, mint az előző, nagyjából sikeresnek értékelt esztendőben. S a helyes szemléletváltozásra utal, hogy még ezzel sem elégedettek. Jövőre pedig még talán ennél is többre lesz szükség. Mint megtudtuk, az idény befejeztével tovább folytatják az elavult, vagy nem teljesen tökéletes technológiai berendezések cseréjét, s mivel a gyár kapacitását eredetileg napi 2500 tonna répa feldolgozására tervezték, a gazdaságos termelés megköveteli a berendezések maximális kihasználását. HACSI ATTILA Bel» vcsgy küiviszcnyreigoi a helynevekhez? Milyen határozórago* tegyünk a helységnevek után: kül- vagy belviszonyt kifejezőt? - erre a nehéz kérdésre próbálunk meg válaszolni. Vagyis arról lesz szó, hogy a hol, honnan, hová kérdésre felelő helységnevekhez a -n, -on, -en, -ön, -ról, -ről, -ra, -re vagy pedig a -ban, -ben, -ból, -bői, -ba, -be határozóragokat illesszük-e. A helyneveket két nagy csoportra kell ehhez osztanunk: magyar és nem magyar helységnevekre. Amint látni fogjuk, mindkét csoportba tartozóknak vet fel problémát a ragozásunk. Nézzük meg először a magyar helyneveket! A magyar helységnevek nagy része külviszonyragot kap: Budapesten, Sárospatakon, Kiskunfélegyházán, Kiskőrösön, MohácsrŐZ, Kecskemétrő/ stb: Akadnak azonban olyanok is — főként a /, l, ly, m, n, ny végűek, amelyek általában a belviszonyra- gokat veszik fel: Tokajban, Szakolybű/i, KomárombőZ, Debre- cenbői, Jászberénybe stb. De az ly-os végűek közül a -hely utótagúak külvíszonyragokat kapnak: Dunaszerdahelyen, Hódmezővásárhelyen (hol kérdésre ritkábban régies -t ragot: Hódmezővásárhelyi/. Az -r végűek közül a -vár utótagúak szintén külviszonyragot vesznek fel: Székesfehérváron, Újváron (hol kérdésre esetleg régies -tt ragot: Székesfehérvárod, Újváron;. Ezen kívül is tapasztalható köztük ingadozás: Pusztaszeren, de Egerben. Bonyolítja a kérdést az is, hogy egyes nyelvjárásokban még a -hely és a -vár utótagokat is belviszonyraggal látják el; például az északkeleti nyelvjárásterületen élők jelentős része Sátoraljaújhelybe megy, az Gjvár (Nové Zámky) környékiek a hol, honnan, hová kérdésekre az Újvárban, Ofvárból, Üjvárba alakokkal felelnek. Az -i végű helynevek ragozásában még a köznyelvet használók is ingadoznak: egyik Püspökin, a másik Püspökiben lakik; de itt is inkább a belviszonyrag a gyakoribb: Hidasnémetibe, Oroszibö stb. A nyelvjárások ragozása több esetben is eltér a köznyelvitől, általában a belviszonyragot részesítve előnyben, pl: Bés esetében a köznyelvet beszélők a Bésen, Bésről, Bésre — az ottaniak a Bésben, Bésről, Bésbe alakot használják. So- morja — mint magánhangzóra végződő helynév — a köznyelvben külvíszonyragokat kap: Somorján, SomorjárdZ, So- morjárű, a környékbeliek azonban Somorjában voltak, So- morjábőZ jönnek, Somorjábű utaznak. A -szombat, -csütörtök utótagúak a köznyelvben belvi- szonyragokat kapnak: Nagyszombatban, Csallóközcsütörtök- ben. A külviszonyrag itt idöhatározói jelentésre emlékeztetne. Bonyolult tehát ez a kérdés, s az otthonról hozott nyelvjárási nyelvérzék olykor még nehezíti a dolgunkat. A nem magyar helynevek határozói ragozása könnyebbnek tűnik fel, mert a szabály az, hogy ezek mind belviszonyragot kapnak hol, honnan, hová kérdésre felelő alakjukban. Tehát: Prágában, Párizs ból, Berlinbe. Ez a szabály egyértelműnek és megdönthetetlennek látszott, amíg olyan helyneveket nem kezdtünk ragozni, melyeknek az idegen nevük mellett magyar nevük is van. Bármennyire erőltették is a lapjaink szerkesztői, nyelvi dolgozói a szabályosnak tudott belviszonyragok használatát, magyar nyelvérzékünk tiltakozott ellene. Hiszen sokszor alig van valami hangbeli vagy helyesírási eltérés pl. a szlovák és a magyar alakok között. A Galánta magyar helynévi alak hol kérdésre -n ragot kap. (Galántán}. A Galanta szlovák alaknak ellenben a -ban ragot kellene kapnia (Galántábanj. A Nyitra név (magyar ny-nel írva) hol kérdésre szintén -n ragot kap (Nyit- rán), a szlovák név (n-nel írva) a NUrában alakban szerepelne. Ugyanígy álltak szemben egymással a következő alakok: Zsolnán: Zilinában, Kassán: Kóficéban és még mások. De a jugoszláviai Újvidék, amely a magyarban hol kérdésre Üjvidéken alakban használatos, szerbhorvát nevén így szerepelhetne ragozott formájában: Növi Sadban. Márpedig általában így mondjuk: Növi Sadon. Ezek a tények arra kényszerítettek nemcsak minket, hanem a magyarországi hivatalos nyelvművelőket is, hogy felülvizsgáljuk ezt a szabályt, s bizony arra a következtetésre jutottunk, hogy nem lehet vaskalaposan alkalmazni. Ahol a magyar nyelvérzék a külviszonyragot tartja jobbnak a nem magyar névhez is, ott használjuk a külviszonyragot! Néha a helynév magyar alakja asszociálja is ezt a ragozási formát, mint például a Galántán — Galantán, — Szencen — Senecen esetében is. Máskor a magyar alak külviszonyra- gos, a szlovák belviszonyragot kap: Somorján — Samorín- ban. Természetesen a Šamorín nemcsak mint nem magyar, hanem mint -n végű helységnév is a belviszonyragot vonzza. De olyan esettel is találkozhatunk, mely arra példa, hogy a magyar alak belviszonyragos, a szlovákhoz ellenben általában a külviszonyragot illesztjük: Nagyszombatban — Trnaván (itt a két név nem szóelemek szerinti megfelelője egymásnak), Csallóközcsütörtökben — štvrtok na Ostrovén (itt a szlovák név más szerkesztésű, mint a magyar, s nem a Štvrtok, hanem a na Ostrove tag kapja a ragot). JAKAB ISTVÁN Kiért vagy ki mellett? Egy vitagyűlés résztvevői elmondták, hogy az egyik felszólalót, aki nagyon zavarosan adta elő a mondókáját, végül is kénytelenek voltak megkérdezni, hogy ő tulajdonképpen kiért van. Némi gondolkodás után rájöhetünk, hogy magyarul azt kellett volna kérdezni az illetőtől: voltaképpen kinek a pártján van, ki mellett szólt. Szlovákul persze úgy kérdezték: vy ste vlastne za koho, s ebből lett a kiért van. Persze hogy van a szlovák za prepozíciónak -ért, miatt, végett jelentése is — za vlasť — a hazáért, za národ — a nemzetért stb. —, de van sok egyéb értelme is. Ha egy indítványt szavazásra bocsátunk, magyarul azt kérdezzük: ki van mellette, ki van ellene, szlovákul pedig ez így hangzik: kto je za, kto je proti. Az ilyen mondatot: Som tu za redakciu — szintén nem lehet így lefordítani: A szerkesztőségért vagyok itt. Ez a szlovák mondat helyesen azt jelenti: A szerkesztőség képviseletében vagyok itt. Vagy például: Hovorím aj za svojich spolupracovníkov — ez sem azt jelenti, hogy a munkatársaimért is beszélek, hanem hogy helyettük, az ő nevükben is beszélek. Egy levelet sem az igazgatóért írunk alá, ha történetesen távol van, hanem az iqazaató helyett, pedig a szlovák forma ez esetben is: za riaditeľa. MAYER JUDIT
