Új Szó, 1980. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1980-10-15 / 244. szám, szerda
A CSKP KB 18. ÜLÉSÉNEK VITÁJA JAROSLAV HAJN ELVTÁRSNAK, A CSKP KB TAGJÁNAK, AZ ÉSZAK CSEHORSZÁGI KERÜLETI PÁRTBIZOTTSÁG VEZETŐ TITKÁRÁNAK FELSZÓLALÁSA A nemzetközi tüzelőanyag* és energiaválság hatására a 6. ötéves tervidőszak kezdetén jelentősen inegnövekedett az észak-csehországi kerület termelési erejének jelentősé ge országunk gaz daságában. Már néhány éve úgy beszélünk a kerületről, mint az elsődleges energiaforrások fő termelőjéről, az ország egyik legfontosabb területéről. Ez nagy felelősségérzettel tölt el bennünket a párt és az egész társadalom iránt. Ezért a kerületben nincs egy pártszerv sem — elsősorban azokban a járásokban, ahol szenet és uránt fejtenek, ahol villamos energiát termelnek vagy vegyi anyagokat gyártanak —, ahol ne foglalkoznának rendszeresen a problémák megoldásával. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, nagyon bonyolult geológiai, technológiai, termelési, szervezési, beruházási és más problémákról van szó, amelyek nagymértékben befolyásolják az emberek életét. Kerületünkben több mint hat és fél milliárd ionná szén, nagy mennyiségű uránérc található, és éppen az észak-csehországi kerület kis területén hét hatalmas hőerőmű üzemel, a nyolcadik pedig mór épül. Tudjuk, hogy mindez nem osztható el egyenletesen az egész országban, amint az a többi ágazatban természetes. Nálunk nemcsak a tüzelőanyag- és a széngondokról van szó — habár egész termelésünk 55 százalékát nálunk állítják elő, a villamos energiából pedig 36 százalékot. Miután a Litvínovi Vegyipari Művekben üzembe helyezték a 9 milliárdos beruházással felépült II. petrolkémiai üzemet, kerületünk az ország vegyipari bázisa is lett. Tudjuk, hogy az egész köztársaságban nagyok a beruházásokkal szemben támasztott igények, és egyetértünk észszerű és hatékony elosztásukkal. Ez a tüzelőanyag-energiaipari alapra is vonatkozik. Fejlődése azonban a valóban szükséges beruházások nélkül elképzelhetetlen. A kerület gazdasági fejlődése és beruházásai között véleményem szerint még egy fontos integráló tényező áll, az ember. Ezért nem szabad megfeledkeznünk — bocsássák meg a kifejezést — az emberekre lor- dított, az emberekért eszközölt beruházásokról. A beruházások, melyek a gazdaság- fejlesztés fontos feltételei, elképzelhetetlenek az emberek nélkül. Az emberekre fordított beruházások alatt a lakásépítést értjük, amely a kerületben a munkaerő stabilizálásának alapja, továbbá a kommunális ellátottságot, amely kerületünkben a szó szoros értelmében lemarad, az ellátást, a közlekedést, a kulturális, sportolási és társadalmi élet lehetőségeit, valamint a környezetvédelmet. A feladatok bonyolult láncolatáról van szó, melynek élén vitathatatlanul a népgazdaság szükségletei állnak. E feladatok biztosításához megkaptuk a legfontosabbat, 75 milliárd koronát, amit beruházásokra szántunk. Ez 40 százalékkal több, mint az 5. ötéves tervidőszakban. A kerületben az 5. ötéves tervidőszakban 17 várost és községet számoltunk fel, a 6. ötéves tervidőszakban már 27 községet. A két ötéves tervidőszak alatt ez csaknem egy járást jelent, amelyben nemcsak kisebb-nagyobb termelőüzemek voltak, hanem például 9 nagy mezőgazdasági vállalat, 5 ipari vállalat, 21 helyi gazdálkodási vállalat. A 6. ötéves tervidőszakban 4500 lakást, 6 óvodát, 6 alapiskolát, 36 üzletet, 4 postát és további középületeket, más kulturális, szociális, egészségügyi és sport- létesítményeket is felszámoltak. Késett az országutak, az utak, a patakok, halastavak és folyók medrének s más közművesítésnek az áthelyezése. Ezért a párt Központi Bizottságához, a cseh és a szövetségi kormányhoz fordultunk. Rendkívül értékes segítséget kaptunk az észak-csehországi kerület 1979 —1980. évi fejlesztésével kapcsolatos intézkedések formájában. Ennek a dokumentumnak a rendkívüli jelentősége abban rejlik, hogy konkrétan meghatározta a kerületünk építésében részt vevő egyes üzemek és vállalatok fontos feladatait. Már 1979-ben az építőipari munkák terjedelme az előző évhez viszonyíva 586 millió koronával növekedett, ami a 6. ötéves tervidőszakban az évi legnagyobb növekedést jelenti. Ami az intézkedések másik részét, vagyis a nem termelési beruházásokat illeti, ezen a téren is javult a helyzet, elsősorban a lakásépítés terén. A 6. ötéves tervidőszakra tervezett mutatókat teljesítjük. Nagyra becsüljük azt a rendkívüli segítséget, amit a nem hagyományos módszerekkel végzett, terven felüli építkezések jelentenek. A lakásépítés tervét tehát teljesítjük, de a kommunális ellátottság területén kerületünk továbbra is lemarad. A 8. ötéves tervidőszakban 1 milliárd korona beruházást nem vettünk igénybe, az 5. ötéves tervidőszakból a lemaradás 90 millió korona. Bányászaink és más dolgozóink a szanált lakásokért összehasonlíthatatlanul jobb lakásokat kapnak, de bosz- szantja őket, hogy az új lakótelepeken nincsenek üzletek, szolgáltatások és rosszabb lett a közlekedés. A kerületi és járási szervek rendszeresen foglalkoznak ezzel a problémával. Sok fogyatékosságot sikerült már felszámolni. Azonban a többi kivitelezőnek is tudatosítania kell, hogy ez nem mehet így tovább, hisz ezáltal maguk értéktelenítík saját, jó munkájukat. Mindemellett a helyzet javításának halasztásával csak gyűlnek a problémák, és ez kedvezőtlen politikai légkört teremt. A munkaerők stabilizálását és a munkaerő-utánpótlást negatívan befolyásolja a környezetvédelem elégtelen megoldása. Nagyon röviden: azokról a hatásokról van szó, amelyek nagyon káros hatással vannak a növényzetre, az erdőre, az épületekre, és sajnos az emberek egészségére is. Ez az egész kerületben, de a kerületen kívül is közismert tény. A kerület nyugati részét évente több százezer tonna szennyező anyag éri, közülük a legtöbb kárt a kéndioxid okozza. Lényegében meg tudjuk magyarázni az embereknek, hogy a környezetvédelem nagyon bonyolult és igényes feladat, hogy a központi szervek kellő figyelmet fordítanak e feladatra és keresik a megoldásokat. Az emberek azt is megértik, miért késik a tu- šimice II. villanyerőmű kísérleti tisztítóberendezésének üzembe helyezése. Tudják vagy meg tudjuk nekik magyarázni — habár a magyarázatot nem fogadja el mindenki —, hogy igen nagy beruházásról van szó, ráadásul műszakilag még nem teljesen megoldott berendezésről, amelynek megszerzésére nem is lenne reményünk, ha a Szovjetunió nem ajánlotta volna fel önzetlen segítségét. Azt a tényt azonban nem értik meg emberek, és nem is tudjuk nekik kimerítően megmagyarázni, hogy újból elhalasztották, ezúttal 1982-re, az állami feladat teljesítését, az Užíni Gázművek műszakilag megoldott, beruházás szempontjából lényegesen igénytelenebb kéntelenítő berendezése gyártását. Ez a gázgyár Ostí nad Labem közelében van, és nagyon szennyezi a légkört. További hasonló példákat sorolhatnánk fel. A szomorú tények említése azonban nem jelenti azt, hogy kerületünkben semmit sem tettek a környezetszennyeződés ellen. Ellenkezőleg. Az emberek értékelik a központi szervek hozzászólását. Valóban jelentős gondoskodásról van szó. így például tavaly 75 ezer gyerek volt kerületünkből erdei iskolában, ami 44 százalékkal több, mint 1976-ban. Ez több mint 78 millió koronába került. Idén a kerület nyugati részéből 83 ezer gyerek tölt néhány hetet a természetben. Ugyancsak meg kellene említenünk a gyermekek gyógykezelését, az ingyenes vitamindús tízóraikat, amelyet ma már 120 ezer iskolás kap. Természetesen további pozitív példákat is felsorolhatnék. A kerületi pártbizottság kezdeményezésére széles körű akciót bontakoztattunk ki a zöldövezetek bővítésére, a községek és városok tisztasága, a környezetvédelem érdekében. Tavaly október óta 934 ezer fát, 614 ezer bokrot ültettünk ki, 267 hektár új zöldövezetet létesítettünk, társadalmi munkában csaknem 6000 hektár zöldövezetet gondoztunk. Különösen jó eredmények születtek az iparilag legszeny- nyezettebb járásokban, így például a mosti, teplicei, chomutovi és az Ostí nad Labem-i járásban. Ezt a munkát folytatjuk, de ennek ellenére a rossz környezet okainak kiküszöbölése, különösen a kerület nyugati részében, továbbra is a jövő fő és alapvető feladata marad. A XVI. kongresszus és a választások előkészítésének időszakába léptünk. Tudjuk, mivel kezdi kerületünk a következő öt évet. Gazdagabbak lettünk öt év tapasztalataival, melyeket az elmondottak alapján néhány pontba foglalhatunk össze. A vállalatainkkal, elsősorban kerületünk kommunistáival és dolgozóival szemben támasztott jogos követelmények egyre nagyobbak és bonyolultabbak lesznek. A mostani ötéves tervidőszakhoz viszonyítva az építőipari munkák terjedelme előreláthatóan 7 milliárd koronával növekszik. E feladatok teljesítéséhez szükséges, hogy megváltozzon egyes kivitelezők és sokszor egész tárcák hozzáállása az észak-csehországi kerületben rájuk háruló kötelességek és feladatok teljesítése során. A 7. ötéves tervidőszakában is szükségünk lesz a párt- és állami szervek segítségére és teljes megértésére. Kerületi és járási pártszerveinknek, kerületünk összes kommunistájának példát kell mutatnia a munkakezdeményezés és az aktivitás továbbfejlesztésében. Pártszervelnknek az eddiginél még határozottabban meg kell követelniük mindennemű tevékenység szervezésének tökéletesítését. Ez többek között azt jelenti, hogy a gyakorlatban kell érvényesíteni a népgazdaság tervszerű irányítását tökéletesítő intézkedéseket. El kell érni, hogy a pártszervek, a Nemzeti Front szervei, az igazgatók és a többi gazdasági vezető megértse, olyan femberekkel fogunk dolgozni, amilyeneket mi magunk nevelünk, és ettől függnek majd az eredményeink is. El kell érnünk, hogy az igazgatók nagy igényeket támasszanak beosztottjaikkal szemben, megköveteljék a maximális munka és technológiai fegyelmet, a politikai aktivitást. Ezért elvárjuk, hogy az emberek is teljesen jogosan megköveteljék tőlünk, hogy mi is jobban dolgozzunk, jobb feltételeket teremtsünk az ő muunkájukhoz. Hiszen az emberekről van szó, javaink előállítói* ról. Nem tudunk új munkaerőket toborozni kerületünkbe, nem tudjuk a szakképzett dolgozókat megtartani, ha nem érzik, hogy megteremtjük számukra az alapvető feltételeket, a lakásokat, a kommunális létesítményeket, a szolgáltatásokat, a megfelelő életkörülményeket. Nem nehéz megérteni, hogy egy építkezés sem épül fel, semennyi szén nem fejthető emberek nélkül. SILVESTER KOZUBEK ELVTÁRSNAK, A CSKP KB TAGJÁNAK, A TŔINECI VASMŰ VÁLLALATI PÁRTBIZOTTSÁGA ELNÖKÉNEK FELSZÓLALÁSA A kohóipari termelés fejlődése az 5. ötéves tervidőszakban sikeres volt, jelentős korszerűsítésekre került sor. Trinecben az új hengerde felépítése lehetővé tette a régi hengersor megszüntetését, s a korszerűsítés más vállalatoknál is munkaerő-megtakarítást eredményezett, lehetővé tette a termelés növelését, a minőség javítását és az önköltségek csökkentését. Az a téves elképzelés, hogy a kohóiparban nincs probléma, annak idején olyan intézkedésekhez vezetett, amelyek a további korszerűsítés helyett stagnálást és lemaradást idéztek elő. Elhalasztották azokat a beruházásokat, amelyek hatásosak lettek volna, egyebek között kokszgyártó üzemek korszerűsítését. Az állóeszközök amortizálódása más kohóipari létesítményekhez viszonyítva csak két reszortban gyorsabb. És emellett a kohóipar minden iparilag fejlett országban a többi reszortok és az egész gazdasági élet fejlesztésének alapja. Konkrétan a Trineci Vasműben 1971-ben az állóeszközök amortizálódása 54,7 százalékos volt, s az idén már eléri a 70 százalékot. Hasonló a helyzet a Klement Gottwald Üjkohóban. Amiatt, hogy vállalatunknál megnövekedett a berendezések meghibásodásának számaránya, kidolgozták a gépcsoportok tervezett és már végrehajtott javítási munkáinak elemzését. 1975 és 1979 között a tervezett 520 nagy- és középnagyságú javításból 357, vagyis az ilyen javítások 68,6 százaléka valósult meg. Ennek oka a javítási kapacitások, a pótalkatrészek és az anyagok hiánya. Sőt mi több, ha azt akarjuk, hogy a szállító vállalatok bizonyos berendezéseket szállítsanak, munkaerővel kell segítenünk őket, vagy a berendezéseket magunknak kell elkészítenünk. Mivel a kohóipari üzemek szerelési és javítási kapacitásait más célra kell fordítani, például kohóipari szerelésre, meghosszabbodik — méghozzá elviselhetetlenül — a kohóipari gépcsoportok javításának időtartama. A javítások elhalasztásával elért megtakarítás csak látszólagos, a halasztások többszörösen megbosszulják magukat termelési kiesések formájában. Ezekhez a fő problémákhoz továbbiak társulnak, például az, hogy kemencéket és hengersorokat kell leállítani nyersanyag-, szerszám- és anyaghiány miatt, vagy amiatt, hogy nincs elég munkavédelmi segédeszköz a dolgozók számára, vagy éppen rendszeresen késnek a munkásokat munkába szállító vonatok. A pártszervezetek természetesen minél jobb termelési és gazdasági eredmények elérésére ösztönzik a munkásokat és a technikusokat. Ennek egyik formája az élmunkásmozgalom, melynek legfontosabb célja a termelés mi« nőségének javítása, a nyersanyagfogyasztás csökkentése, a minőségi tervmutatók jobb teljesítése. Ezzel elértük, hogy a kötelezően értékelt termékük 80 százalékát az első minőségi osztályba sorolták, csökkentek a reklamáció okozta veszteségek, jobb lett a hidegöntvények hengerelése és sikeresen lezajlott az 5-ös számú nagyolvasztó generáljavítása. Két rendkívüli műszakot szerveztünk, amelyek során dolgozóink több mint nyolcmillió korona értéket hoztak létre. Technikusaink csaknem 80 százaléka felajánlotta, hogy kötelességén kívül legalább átlagbérének megfelelő értéket megtakarít terven felül. Számos bonyolult problémát kell minél előbb megoldani annak érdekében, hogy ne rosszabbodjon a kohó- ipari létesítmények helyzete, hogy a kohóipar megteremtse a feltételeket más ágazatok feladatainak teljesítéséhez, s hogy maguk a kohóipari üzemek is fémeket, fűtőanyagot és energiát tudjanak megtakarítani. Természetesen a kohóipari termeié* hatékonyabbá tételében is vannak mozgósítható tartalékok. Mindenekelőtt meg kell gyorsítani azokat a beruházásokat, amelyek segítségével jelentős mennyiségű fém, fűtőanyag és energia takarítható meg. További tartalékok lelhetők fel a hazai nyersanyagforrások felhasználásában, a fémhulladék gyűjtésében és feldolgozásában, abban, hogy a feldolgozó ipar gazdaságosabban hasznosítsa az acélt és csökkenjen az egy főre jutó fogyasztás, amely, 100 százalékkal nagyobb, mint más fejlett ipari országokban. JÁN PIRČ ELVTÁRSNAK, A CSKP KB TAGJÁNAK, A KELET-SZLOVÁKIAI KERÜLETI PÁRTBIZOTTSÁG VEZETŐ TITKÁRÁNAK FELSZÓLALÁSA A kelet-szlová- tkiai kerületi párt- szervezet munkájában mindig érzékelte a párt Központi Bizottságának felmérhetetlen segítségét, a kerület előrehaladása, fejlesztése érdekében kifejtett gondoskodását. Ennek köszönhetően Kelet-Szlovákia a XV. pártkongresszus óta további nagy lépést tett előre a gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődés terén. Az ipari termelés összértéke a 6. ötéves tervidőszak éveiben 34 százalékkal növekszik és eléri az évi 43 milliárd korona értéket. Az építőipari termelés 43 százalékkal emelkedik. Az anyagi-műszaki alap fejlesztésére csaknem 60 milliárd koronát fordítunk. Ezzel az állóalapok értéke 36 százalékkal növekszik, ami 56 milliárd koronának felel meg. A kerületben dinamikusan fejlődtek a döntő fontosságú termelési ágazatok. Az 1976-os, és főleg az idei év ked* vezőtlen éghajlati és időjárási viszonyai ellenére, amikor nagy árvíz sújtotta a kerületet és elárasztotta a kelet-szlovákiai síkság legtermékenyebb területének 100 ezer hektárnyi részét — még most is csaknem 6000 hektár gabona fekszik víz alatt, melyet sem gépekkel, sem kézi erővel nem tudunk betakarítani — a mezőgazdasági bruttó termelés a kerületben 14 százalékkal emelkedik. A szarvasmarha-állomány 7 százalékkal, a sertésállomány 20 százalékkal, a baromfiállomány 28 százalékkal növekszik. Az állattenyésztési termelés felvásárlási feladatait is sikeresen teljesítjük, s ez pozitívan befolyásolja a piac élelmiszerellátását. Az anyagi források kérdésének e pozitív alakulása lehetővé tette a lakosság életszínvonalának további emelését. A pénzbevétel a kerületben 27 százalékkal, azaz 28 milliárd koroná(Folytatás a 5. oldalonj 198& X. 15. 4
