Új Szó, 1980. október (33. évfolyam, 232-258. szám)

1980-10-06 / 236. szám, hétfő

M ár 1976-ban szerte a Szovjetunióban pedagó­gusberkeikben nagy vitát váltott ki Viktor Fjodorovics Sataluv matematika és fizika szakos tanár meglepően új oktatási módszere. Ennek nagyszerű eredményeiről gyorsan terjedt a hír, s a kétkedők, a hitetlen- kedők azonnal hangot is adtak ellenvéleményeiknek, hamissá­got, csalafintaságot vélve a hí­rek mögött. S valóban nem kis Időbe tellett, amíg a kétkedők, a saját gyakorlatukra hivatko­zó kollégák meggyőződtek és gesebtj diákokat? Kiderült, hogy nem. Tavaly az osztály­ban a matematikai és fizikai tanulmányi átlag 2,7 volt. Ezekután a füzeteket, az osz­tályzatokat, az osztálykönyvet kezdték ellenőrizni... Semmi­lyen csalás, rendellenesség. És mégis! A donyecki közép­iskolai tanár új módszerét: tu­dománytalannak minősítették, a metodikusok Satalov hibáit számlálták. A vitatkozók végül is egyben közös nevezőre ju­tottak: a Satalov-módszer ad­dig nem létezhet, amíg tudo­mányosan írásba nem foglal­ják. Könyvet követeltek Sata- lovtól. S a könyv „Hová és hogyan tűntek el a hármasok?“ cím­mel Satalov tollából hamaro­san megjelent. A féltékenyke­dés, merev viszonyulás az új­hoz, a felfedezéshez, még he­lyet kapott konferenciákon, módszertani összejöveteleken. Lényegüket illetően ezek jel­lemzője: „Értéktelen és nevet­séges Satalov módszere és könyve?..." — szónokolja a módszertan tudományát képvi­pillanatban kell a tanulók se­gítségére lenni. Napjaink mód­szertanának egyik alaptétele — a diákok önálló alkotó mun­kájának fontossága — ellené­re, Satalov tehát meirész lé­pésre szánta el magát. Tanít­ványainak kész sémákat, vázla­tokat kezdett adni, s ezzel pár­huzamosan a maga nemében új módszertani vázlatot, kiinduló­pontok, szignálok rendszerét fedezte fel és alkalmazta diák­jai körében. Egy füzetlapon né­hány tanóra anyagát jelképe­sein, könnyen érthető formá­ban jelek, kódok, vázlatok rendszerébe öntötte: kulcssza­vak és fogalmak, a legfonto­sabb számok, a téma döntő mozzanatai, gondolatai. Nyilak, keretek, színek, betűtípusok mutatják a támpontok, szigná­lok alapján a gondolat irányát. Kiderült, hogy az említett vázlatok, szignálok kidolgozá­sára, két-három témakörből is, a tapasztalt tanár egész mun­kanapja szükséges. Mi törté­nik tehát az órákon? A tanár a támpontok, a vázlat alapján magyarázza el a tanagyagot, is­A mezőgazdasági könyvkiadás gonúiai LEHET-E MÉG FELFEDEZÉS A MATEMATIKA MÓDSZERTANÁBAN? hinni kezdtek Satalov új mate­matika- és fizikaoktatási mód­szerében. De mi is dióhéjban & mód­szer lényege? Viktor Fjodorovics Satalov, húszéves pedagógiai gyakorlat­tal rendelkező középiskolai ta­nár az egyik iskolában megvál­toztatva az elfogadott módszer* tan néhány alapelvét, szabá­lyát, új módszer szerint kez­dett dolgozni, új módszert al­kalmazott mindennapi oktató­nevelő munkájában. Matemati­kából és fizikából a három év anyagát Satalov két év alatt átvette diákjaival, ezután azok a középiskola 10. osztályában szabadnapokat kaphattak. Sa­talov diákjaitól bármit kérdez­hettek a tananyagból. Bármi­lyen kérdéseket adhattak fel nekik bármely témakörből, akár a régebben átvett, akár a leg­frissebb témákból. Mindegy volt nekik: feleleteik kifogástala­nok voltak. Sőt, amikor írásbe­li ellenőrzést tartva, a kérdé­seket két csoportra — egysze­rűbb és nehéz feladatokra — osztották, Satalov diákjai egyöntetűen a nehezebb fel­adatcsoportból választottak. Tény az is, hogy Satalov nö­vendékeinek többsége a közép­iskola elvégzése után műszaki irányzatú főiskolákon és egye­temeken folytatta tanulmá­nyait, mégpedig kiváló ered­ménnyel. Az eredmények hihetetlenek voltak. Még mindig valami csa­lást véltek a siker mögött. Hát­ba kiválogatták a legtehetsé­selő egyik személy. „És ön ol­vasta a könyvet?“ „Nem, min­den lehető könyvesboltot kőr- befutottam. Rég szétkapkod­ták ...“ Sémák, jelek, támpontok ... Satalov a könyvében nem beszélt felfedezésekről. Ö vitat és elutasít, bizonyít és meg­győz, gyakorlati tanácsokat ad. Gondolkodni tanítja meg diák­jait! Ott és akkor siet segít­ségükre, amikor az a gondol­kodás folyamatának kialakulá­sában a legszükségesebb. Bár­mely információ, szöveg halla­tán az agyban támpontok, sé­mák, rejtjelek rendszere ma­rad meg, melynek segítségével a már hallott információt, a sémarendszer tökéletességétől függően, teljes egészében, vagy hiányosan vissza tudjuk idézni. Tehát gondolkodásunk, ismere­teink döntő módon függnek az információkat visszaidéző sé­mák, támpontok rendszerének minőségétől. Ebből az alapelv­ből indult ki Satalov módsze­rének kidolgozásakor. Bármi­lyen szöveg, információ tanul­mányozása, elsajátítása, átgon­dolása nem más, mint támpon­tok, vázlat összeállítása, a tan­anyag rejtjelekben való tárolá­sa az agyban. Akármilyen jó is a tanár magyarázata, bármilyen tartal­mas a tankönyv, a diák fejé­ben valójában csak az a váz­lat, az a kód marad meg, ame­lyet a hallott információból sa­ját maga létrehozott. De miért saját maga? Ezt ismerte fel Satalov, hogy akkor, abban a Budapesti Művészeti Hetek Az Erkel Színház ünnepi Bartók-estjével kezdődött meg a Budapesti Művészeti Hetek egyhónapos eseménysorozata, amelynek során mintegy száz kulturális rendezvényből válo­gathat a közönség. Újdonság az előző esztendőkhöz képest, hogy a hagyományos művésze­ti heti rendezvények — szín­házi és zenei előadások, illet­ve kiállítások — mellett na­gyobb hangsúlyt kap az idén a táncművészet. Magyar tánc­fórum ’80 címmel a Fővárosi Operettszínházban rendezik meg azt az egyhetes bemutató­sorozatot, amelyen valamennyi hivatásos balett- és táncegyüt­tes r^szt vesz. A magyar tánc­művészet e seregszemléjére meghívott társulatok az elmúlt évadban bemutatott, illetve er­re az alkalomra komponált legfrissebb produkcióikat mutat­ják be egy-egy estén. Az Erkel Színház-i nyitókon­cert egyben a Budapesti Zenei Hetek első programja is volt. Bartók halálának 35. évfordu­lója alkalmából A kékszakállú herceg vára és a Divertimento dallamai csendültek fel Feren- csik János vezényletével, a Ma­gyar Állami Hangversenyzene­kar előadásában. A zenei he­tek idején mintegy 50 koncer­tet rendeznek hazai és külföl­di vendégművészek közremű­ködésével a Vigadóban, az Er­kel Színházban, valamint a Ze­neakadémián. Az MNK vendé­ge lesz többek között Igor Ojsztrah világhírű hegedűmű­vész, aki az Állami Hangver­senyzenekar Beethoven-estjén lép fel, s közös szonátaestet ad majd Natalja Zercalovával is. Eljön Ernst Köhler orgona­művész, Herbert Kegel karmes­ter, s a Belgrádi Filharmoni­kus Zenekar is. Szeptember 30-a és október 8-a között oo- nyolítják le a Korunk Zenéje hangversenysorozatot. E kon­certeken kortárs magyar és külföldi szerzők műveit ismer­hetik meg a modern zene ked­velői. így egyebek között Dur- kó Zsolt, a görög Iannisz Xe- nakisz és a fiatal magyar ze­neszerzők művei csendülnek fel egy-egy önálló esten. Be­mutatkozik a Moszkvai Nagy­színház Kamarazenekara, a lengyel Wilanow-vonósnégyes és a Lodon Sinfonietta együt­tes is. A színházi előadásokon két külföldi együttes is szerepel, az NDK vezető berlini színhá­za, a nagy múltú Deutsches Theater, valamint a krakkói Teatr Stary. A kultúra és a művészet iránt érdeklődőket sok értékes műsor várja a magyar televí­zióban és a rádióban is. B. F. L. métll a gondolatmenet irányát akár többször is. S otthon a tanuló az előtte levő vázlat, kivonat alapján visszaidézi a tanár magyarázatát, kiegészíti a tankönyvvel. Gondolatban mintegy szétnyitja a sémát, a vázlatot teljes szöveggé, hiány­talan információvá alakítja, majd ugyanúgy jelek rendsze­rébe, vázlatba rejti azt vissza. A diák tehát többé nem magol és nem is tanul a szó hagyo­mányos értelmében, hanem gondolkodik, ésszel dolgozik. S az ilyenfajta munka a gyöngéb­bek számára sem megterhelő, hozzáférhető: szétnyitni — ösz- szehajtani. Ennek alapján a ta­nulók rövid idő alatt elsajátít­ják a szellemi tevékenység alapmozzanatát, megtanulják gyorsan és biztosan megragad­ni a lényeget, vagyis a tanu­lásban hozzáértővé, tehetsé­gessé válnak. A Satalov-módszer ilyenkép­pen segítséget nyújt a diák­nak, vezeti őt a gondolat bo­nyolult és kanyargós ösvé­nyein mindaddig, amíg önál­lóan meg nem tanul azon jár­ni. S csakis ennek tudatában jelenthette ki Satalov: „A ma­tematika szempontjából tehet­ségtelen gyermek nem léte­zik!“ Ezt igazolják Satalov eredményei: volt olyan osztá­lya, amelyben 38 diák közül 38-nak kitűnő osztályzata volt matematikából. A Satalov-módszer végül is kiharcolta elismerését, létjogosultságát a Szovjetunió­ban. Már az 1977/78-as tanévben a Szovjetunió különböző isko­láiban több mint ötezer tanár oktatta növendékeit az új mód­szer szerint, és nemcsak a kö­zépiskolákban, hanem a szak- tanintézetekben, sőt a főiskolá­kon és az egyetemeken alkal­mazták, s ez a szám, a Sata- lov-módszert elsajátítok és al­kalmazók tábora, azóta is szüntelenül növekszik. MÁZSÁK lAszlö A LITYERATURNAJA GAZETA nyomán Az alábbi írás a bukaresti A hét című hetilap szep­tember 5.-i számában jelent meg. Közlésével betekin­tést kívánunk nyújtani a romániai magyar mezőgazda sági könyvkiadás problémáiba. A Hét hasábjain már kétszer felvetődött a magyar nyelvű mezőgazdasági szakirodalom kérdése. Mindkét írás szerzője Nagy Miklós, akinek számos könyve jelent meg, és aki a szívén viseli e problémát. Te­kintve, hogy társszerzője va­gyok a Talajvédelem, terület­rendezés, földmérés című könyvnek, melynek megjelené­se Nagy Miklósnak alkalmat nyújtott, hogy újólag felvesse e kérdést, szeretném kifejteni vé­leményemet. A megoldás kerete — ha egyelőre csupán mint lehető­ség, kiindulási alap is — adott. Először is a Ceres mezőgazda- sági könyvkiadónak van ma­gyar nyelvű osztálya, a Falvak Dolgozó Népe hetilap nagy ré­sze mezőgazdasági problémát tárgyalhat, és az Előre, vala­mint a megyei napi- vagy heti­lapok is szívesen vesznek egy-egy mezőgazdasági témájú írást. A baj — ahogy azt Nagy Miklós Írja — abban van, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó szakemberek nem­igen írnak. Nemigen írnak ta­nulmányt, cikket, de főleg nem írnak könyvet. Vizsgáljuk meg, kik is azok, akiket e kritika érint. Elsősor­ban le kell szögezni, hogy me­zőgazdasági termelőegységek­ben dolgozó szakemberek — nagyon kevés kivételtől elte­kintve — sehol a világon nem írnak könyvet. De nem is ez a feladatuk, hiszen ők várják a mások kutatási alapján meigirt könyveket, melyek segítségül szolgálnak a termelés jobb megszervezéséhez. Az időhiányon kívül is sok minden magyarázza, hogy az ilyen szakemberek miért nem írnak: az átfogó szakirodalom hiánya; a világra vonatkozó vagy az országos „rálátás“ hiánya; nem mindig párosul a jó gyakorlati szakember az író­készséggel stb. Ha nem a termelésben dol­gozó szakemberek, hát akkor kik azok, akiknek elsődleges feladatuk lenne a szakirodalom terjesztése? Azok, akik ná­lunk — és más országokban — így is a jelentős részét teszik ki a mezőgazdasági szakköny­vek íróinak? az egyetemeken, kísérleti állomásokon, szakis­kolákban, újság folyóiratok szerkesztőségében és más in­tézményeknél dolgozó (nem utolsósorban nyugdíjas) szak­emberek. Számuk nem is ke­vés — a kevés az, amit könyv formájában a termelésben dol­gozóknak átadtak. Ennek a helyzetnek is meg­van a szubjektív és az objek­tív oldala. A szubjektív okok: a kénye­lemszeretet, a csendes meghú- zódás. Aki nem tesz sokat, nem is követhet el sok hibát. Objektív ok: a hagyomány­hiány: hiányoznak a „nagy elődök“, s akik voltak, azokat sem ismertetjük, azokat sem ismerjük eléggé. További okok: — a felsőbb szervek, vagy ép­pen a közvetlen főnök sem igen hozsannázik a beosztottja könyvének, szakmai irigység­ből, pozícióféltésből; — a könyvkiadó sem igen keresi meg az írni tudókat, s ha visz- szautasítással találkozik, nem­igen ösztökéli az illetőt a to­vábbiak során; — a kiadók ál­talában húzódoznak a gazda­ságtörténeti, .agrártörténeti té­máktól; — időrabló, költséges munka a könyvírás, amíg a költségek — 2—3 év múlva — megtérülnek, addig a szerző­nek a fizetéséből kell állnia a kiadásokat, ezt sem mindenki vállalja; — jelentős a kapcso­lathiány a termelésben és az elméleti téren dolgozók kö­zött; — nagyon sok esetben az egyetemen, iskolákban, vagy a kísérleti állomáson dol­gozó szakember nem mer ne­kifogni a könyvírásnak, mivel nem ismeri eléggé a napi problémákat, ami nélkül a könyv csak elméleti síkon mo­zogna. Tény, hogy a romániai ma­gyar irodalom szépirodalom­centrikus. Persze ez nem azt jelenti, hogy túlzottan sok szépirodalmi könyv jelent meg, igen nagy példányszámban, el­lenben a megjelent könyvek 90 százalékánál is több a szép- irodalom. (Tehát nem a szép- irodalom a sok, hanem a szak- irodalom a kevés.) A szépiro­dalomban vannak írószövetségi díjak, külön a nemzetiség nyel­vén írott könyveknek (ami jó), ugyanez nincs meg a szakiro­dalomban (ami nem jó). Ha egy kis verseskötet megjele­nik, azt már ishiertetik az új­ságban, rádióban, televízióban. Ugyanez ritkán történik meg egy szakkönyvvel. Egy 500— 600 példányszámú mezőgazda- sági könyv megjelenéséről a közvélemény nem szerez tudo­mást, s az érdeklődőknek is csak egy nagyon kis töredéké­hez jut ©1. Visszatérve arra a problémá­ra, hogy. a mezőgazdasági szakirodalmat az illetékesek mostohán kezelik, meg szeret­ném említeni, hogy az egyes, folyóiratok, újságok, a rádió.« tévé munkatársai között na­gyon kevés a mezőgazdasághoz értő. Ezért a mezőgazdasági adásoknak, írásoknak irodalmi ízük van, ami lehet érdekes és szórakoztató, de szakmai érté­ké igen kevés. Különben lé­nyegesen több szakcikk jelenik meg a csillagokról, asztronau­tákról, kibernetikáról, — szin­te bármiről —, mint a mező- gazdaságról. Csak néhány okot soroltam fel, de ennél jóval több van, s mind oda hat, hogy akik képe­sek lennének, nem fognak ne­ki a mezőgazdsaági könyv megírásának. Megoldásként, a teljesség igénye nélkül, felsorolnék né­hány javaslatot. A Falvak Dolgozó Népe leg­alább négy oldal terjedelem-; ben legyen szakcikkeknek fenntartva. Ehhez természete­sen biztosítani kellene a meg­felelő honoráriumot is, ezt ta­lán elő lehetne teremteni a hetilap — mindeddig rendha- gyóan alacsony — árának emelésével. A Ceres mezőgazdasági könyvkiadó magyar nyelvű osz­tálya jelenleg két személyből áll — ez nagyon kévés, egy­szerűen nincs idő szervezést kérdésekkel is foglalkozniuk. A megjelent és a megjelenés alatt álló könyvek így is ren­geteg áldozatos túlórát takar­nak. Amennyiben a szerkesz­tők számát növelni lehetne, cé­lul lehetne kitűzni szélesebb szerzőgárda kialakítását. Hogy áthidalhassuk az írni- tudás, elméleti felkészültség és gyakorlati ismeretek közötti szakadékot, valamint a kapcso­lat hiányát, olyan íróközössé- i kellene összehozni — egye­temen, kísérleti állomásokon, folyóiratoknál stb., dolgozó szakemberek vezetésével —, mely bevonná az íróközösség­be a gyakorlati szakembereket, a termelésben dolgozó kollégá­kat is. így már a gyakorlati szakemberek munkája lényege­sen leegyszerűsödne. Folyóirataink, a rádió, a té­vé alakítson ki olyan mezőgaz­dasági szakemberekből álló „pártoló tagokat“, külső mun­katársakat, akiktől levélváltás­sal időnként véleményt lehetne kérni a mezőgazdasági kérdé­sekről. A Falvak Dolgozó Népe je­lentessen meg évente mező- gazdasági évkönyvet, mely ki­mondottan szakirodalommal foglalkozzék. A valamikor meg jelent Gazdanaptárak — szép és jó hagyomány. RRASSAY SÄJVJDOR 1980 X. 6. Aurel Ciupe; Mindennapi kenyér SATALOV SIKEREI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents