Új Szó, 1980. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1980-10-04 / 235. szám, szombat
A FÁRADTSÁGNAK nyoma sem volt „Szééép nyári nap ...“ szólt az ismert sláger az ősz elejei napsütéses reggelen Kassáról (Košice) Szepességbe tartó, fiatalokat szállító autóbuszok egyikében, a kék színű, csuklós Ikarusban. Aki nem énekelt, až a friss újságokat böngészte, volt aki Mikszáthot olvasott, vagy gyönyörködött a hegy-völgyes tájnak egykoron Szinyei Merse Pált is lenyűgöző dús pompájú őszi színedben. Kassától távolabb, a köd borította hegyoldalak között sikló Hnilec folyót elérve időszerűtlenné vált a közkedvelt táncdal szövege, mert a nyárnak hirtelen nyoma veszett, s — Tavaly hidegebb volt, s hogy ne fázzunk, nem múlt el nap krumplisütés nélkül. — Néha még kukoricát is sütöttünk — egészítették ki az erősebb nem képviselőit a lányok. — Most? — Az idén nem fázunk, azért marad el a tűzrakás. — Talán majd jövőre, főiskolás korotokban újból lesz rá alkalom — próbáltam kicsikarni véleményüket a burgonyaszedésről, figyelve közben reagálásukat a témára. — Miért ne?! Segítünk mi máskor is, elvégre nem rossz ez, jó a friss levegőn — adták A munkabeosztás nem tartott sokáig aligha tudta volna bárki is megcáfolni, hogy nem a legmelegebb évszakot, hanem a burgonyaszedés idejét éli a környék. A burgonyaszedési idény kilencedik napján a Kassai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium, diákjaival a Mníšek nad Hnilcom előtti 13 hektáros Chotár dűlő szélén állt me.g a két autóbusz. — Ma új táblába kezdtünk, mivel az előzőt tegnap befejeztük — mondta megérkezéskor Gyüre Lajos tanár, miközben tekintetével a parcella végét kereste, hogy megállapíthassa, körülbelül milyen táv Jut egy-egy szedőpárnak. Rövidesen kiderült, hogy a sacco- lásból semmi sem leihet, mert a tábla túlsó vége nem akart elő- bújni az átláthatatlan ködből. Szerencsére jött Milada Kontu- tová, a Mníšek nad Hnilcom-i Družba Efsz ag'ronómug>, aki megmondta a Radka fajta burgonyát termő tábla pontos hosszát, így Dohányos Sándor tanár kimérhette a 28 lépésnyi hosszú szakaszokat. A munkabeosztás nem tartott sokáig, szinte pillanatok alatt szétoszlott a vödrökkel és zsákokkal felszerelkezett tömeg. Ment ki-ki a maga helyére. Látszott, hogy nem először csinálják. — Négy éve minden őszön ebben a szövetkezetben segítünk, már a földeket is jól ismerjük, nemcsak a munkát — árulta el a gyors, zökkenőmentes kezdés titkát az ügyesen hajlongó Kovács Katalin és Domonkos Katalin páros. Kiderült róluk, hogy Diószeghy Árpád fizika-matematika szakos tanár negyedik osztályából valók, vagyis érettségire készülnek. — Reggel jövünk, s délután kettőig, vagyis a „jnűszak“ végéig megszedünk néhány zsákkal. — Mennyi az a néhány? — Attól függ, milyen és mennyi a szednivaló. Ha szép és van belőle bőven, hattal, sőt héttel is megvan, de ha csak ilyen — mutatott az ismert magyarországi táncdalénekes névrokona a köves talajú, bur- gonyakombájnmal járhatatlan hegyoldalra, s a friss szántáson heverő közepes nagyságú burgonyára — akkor aligha van öttel. — Az elmúlt években rosz- szabh időben szedtük — jött közelebb a szomszéd szakaszból Éliás Olivér és Mitro Csaba. Szintén negyedikesek, s ők Js abból az osztályból vannak, «melynek jő híre van az iskolában, hiszen a 24 tanuló közül ©gy kivételével Jövő ilyenkor mindenki főiskolás akar lenni» tudtomra, hogy nem vonakodnak a mezei munkától.- Teljesen ingyen csináljátok? — Összenéznek, majd amikor bizonytalan tekintetük egymás „Hát talán“-jára megváltozott, elárulták, hogy az osztálypénzíürdőruhában fogadta a langyos napsugarakat, hanem csak az arcát cirógattatta velük, ám annyi is jól jött egy fukar nyár után. A bő negyedórás pihenés után újból elindultak a gépek, Benépesedett az égig nyúló hegyekkel övezett hosszú burgonyaföld, s a szorgos kezek munkája nyomán egyre szaporodtak a szállításra váró meg telt zsákok. Galovič Ľubomír mérnök, az efsz növénytermesztési részlegének vezetője elégedetten figyelte a „második kenyér“ betakarításának menetét. Nem lehetett panasza, hiszen az időjárás fölöttébb kedvezett, a diákok szorgoskodtak, s jó ütemben haladt a burgonya osztályozása is a gazdasági udvar egyik csarnoképületében. A terméstől már kevésbé volt így elragadtatva: — ötven hektáron termesztünk burgonyát. Tavaly 156 mázsa termett hektáronként, de az idén nem lesz annyi, mert nagyon mostoha volt az időjárás. A szokásokhoz képest két héttel később ültettünk, nyárom sok volt az eső, s a szeptember elejei fagyok korán végeit vetettek a növény fejlődésének. Az eladási tervünk 47 vagon. Remélem, ha szűkén is, de azt teljesíteni tudjuk. Persze, a pontos eredményt csak valamikor október 10-e körül fogjuk ismerni, akkorra tervezzük ugyanis a begyűjtés befejezését, ami az időjárástól és attól is függ, hogy a gimnázis- tákat felváltó főiskolások miként igyekeznek majd. Ha úgy, mint fiatalabb társaik, akkor nem lesz baj. Délután, amikor a nap az égboltról a hegyek mögé igyekezett, elcsendesedett a határ. A burgonyatáblának termésétől megfosztott bő két hektárnyi Ebből aligha lesz öttel tárba „csöppen valami“, amiből részben fedezni lehet majd a különböző kiadásokat. Dél felé, amikorra felszállt a köd, s a sorokat kiszántó három traktor megállt a parcella végében, a zsákok körül kisebb csoportokba verődött fiúk és lányok jó ízűén fogyasztották a7. otthonról hozott eledelüket, s az efsz konyháján főzött teát. Aki ügyes volt, annak a napozásra is futotta. Igaz, nem részen már cs<ik a leli zsákokat összegyűjtők dolgoztak, az ásók és a szedők hazaindultak. Az autóbuszban ismét felcsendült a dal, előkerült a gitár, az egyik ülésen Latimo- vics Zoltán: Verset mondok című könyvét tanulmányozták, s többek között szóba jött az esti diszkó. A fáradtságnak nyoma sem volt. GAZDAG JÖZSEF KIS „ NYELVŐR Mit jelent az „oktalanul"? A nyelvben igen fontos szerepe van az analógiának. Mit is jelent ez az idegen szó? Hasonlóság, hasonlóságon alapuló egyezés. Nyelvi vonatkozásban ez pontosabban azt jelenti, hogy az ismert aJakok, alakulatok mintájára újakat, hasonlókat hoznak létre. Például a kisgyermek a nyelv tanulásakor hamar megjegyzi az .eszik, iszik, mászik igealakokat, mert olyan cselekvést jelölnek, amely szoros kapcsolatban van mindennapi tevékenységével. Amikor ragozni kezd, nem okoz neki különösebb nehézséget, hogy az eszel mintájára megalkossa az iszol, mászol alakokat is. De néha az analógia félre is vezeti a gyermeket vagy a magyar nyelvet tanuló idegent, mert például a múlt idejű cselekvés kifejezésére a másztam alapján esetleg így szerkeszti meg az eszik, iszik múlt idejű alakját is: esztem, isztam, vagy a mászni főnévi igenév mintájára az enni helyett ezt mondja: eszni, az inni helyett pedig: iszni. Vagyis az előbbi pél-, dákból is látszik, hogy hasznos fogódzó az analógia a nyelvben, de nem lehet következetesen alkalmazni, mert még az egy tőcsoportba tartozó szavak között is lehetnek eltérések ragozáskor a tő megválasztásában. De nemcsak a gyermeket, hanem minket, felnőtteket is félrevezet olykor az analógia. Az -s melléknévképző például főnévhez téve ezt jelenti: az alapszó jelölte dologgal el van látva, a -tlan, -tlen, -talan, -telen képző pedig ezt: az alapszó jelölte dolog hiányzik neki vagy belőle; ez utóbbit fosztóképzőnek is nevezzük. A sós melléknév jelentése tehát ez: sóval ellátott, a sótlan-é pedig: hiányzik belőle a só. Ugyanezeket a jelentés-szembenállásokat fedezhetjük fel egy sor további szóban: eszes: esztelen, figyelmes: figyelmetlen, csillagos: csillagtalan, családos: családtalan, erős: erőtlen, formás: formátlan stb. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden -s melléknévképzős alakot párba lehet állítani a fosztóképzős alakkal. Például az anyás azt jelenti, hogy (a gyermek) ragaszkodik az anyjához, vagy valaki anyához hasonlóan viselkedik. Az anyátlan ellenben azt, hogy nincs anyja, vagy olyan, mintha nem volna anyja. Látjuk tehát, hogy a fosztóképzős alak megőrizte eredeti jelentését, de az -s képzős (az anyás) jelentésváltozáson ment át. A dolgos sem azt jelenti már: van dolga, el van látva munkával, hanem ezt: szeret doJgozni. A dologtalan jelentése is változott ennek megfelelően, vagyis azt a személyt is jelenti, aki nem szeret dolgozni, de megmaradt a régi jelentése is: nincs dolga, nincs munkája. A kényes és a kénytelen csak alakjuk szerint állnak szemben egymással, jelentésük teljesen különbözik: a kényes azt jelenti: érzékeny, igényes, büszke; a kénytelen pedig ezt: akarata ellen való, rákényszerített. Ezeknek a látszólag szembenálló pároknak a használatában bizony néha mellé is fogunk. Íme, két mondat ennek bizonyítására: „Hősünk nem oktalanul választotta ezt a megoldást“; „nem oktalanul tettem fel neki ezt a kérdést". Bizonyára észrevették, hogy az oktalanul helyébe mindkét mondatban ez kívánkozik: ok nélkül. Vagyis a mondat így hangzik helyesen: „Hősünk nem ok nélkül választotta ezt a megoldást“; „Nem ok nélkül tettem fel neki ezt a kérdést“. Miért? Mind az okos, mind pedig a vele szembenálló oktalan jelentésváltozáson ment át az idők folyamán. Az okos jelentése ez: fejlett értelmű, eszes, ésszerűen cselekvő. Az oktalan-é meg ez: ésszel, értelemmel nem bíró, ostobán viselkedő, nehéz felfogású, s bizonyos vonatkozásban, de semmiképpen sem személyekre vonatkoztatva ez is: ok nélküli. Látjuk tehát, hogy bár az ok főnév képzett alakjd mindkettő, a származékok jelentése már eltávolodott az alapszó jelentésétől. Kétségtelen, hogy régen megvolt a kapcsolat az okos és oktalan alakokban az ok főnévvel, hiszen az eszesre az ok, indok keresése, az ezekkel való érvelés a jellemző, az ostobára az ok mellőzése, nem találása. De ma csupán az oktalan szó őrzött meg belőle valamit, mert ezekben a kifejezésekben: oktalan félelem, oktalan riadalom, oktalan versengés — még azt is jelenti: ok nélküli. De személyre vonatkoztatva csak ez a jelentése él a köznyelvben: ostobán viselkedő, nehéz felfogású. S a személy viselkedésének, cselekvésének jellemzésére, minősítésére használt oktalanul szóalak sem jelentheti azt: ok nélkül, hanem csak ezt: ostobán, meggondolatlanul Akik az oktalanul-1 személyekkel kapcsolatban az ,ok nélkül’ jelentésben használják, azok mechanikusan a szóalakból próbálják kihámozni a jelentést, s nincsenek tisztában az oktalan mai, már alaposan megváltozott értelmével. S nyelvi tájékozatlanságuknak könnyen lehet következménye, hogy előnytelen színben tüntetik fel magukat is, amikor az ok nélkül helyett az oktalanul-t használják, például az ehhez hasonló mondatokban: „Hidd el nekem, oktalanul távoztam el, nem sértett meg senki.“ JAKAB ISTVÄN ÜSSE KŐ! Az osztályozóban is fői haladt a munka IA szerző felvételei) Az oiyan állandó szókapcsolatok, mint benne van a csávában, csütörtököt mond, az ebek harmincadjára kerül, hátrakötöm a sarkad!, sok van a rovásán stb., nemcsak szemléletesebbé, hangulatosabbá teszik stílusunkat, hanem nyelvünk múltjára is kaput nyitnak. Ennek jegyében vetünk egy pillantást a címül írt, aránylag egyszerű, „szerény“ szólásunkra és rokonaira. ,Szilárd ásványi anyag, kőzet’ jelentésű kő szavunkat jó néhány szólásunkban, közmondásunkban megtaláljuk, pl. egy követ fújnak, a követ is meglágyítaná, nagy kő esett le a szívéről, az vesse rá az első követ, aki..., Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel stb. Ezért könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy az Üsse kő! szókapcsolat szintén az itt felsorolt alakulatok közé tartozik. Nem így van. Az Üsse kő! szókapcsolat kő szavának nem „kődarab“, hanem „villám, mennykő“ az eredeti jelentése, s így az Üsse kő! nem az előbb idézett szólásokkal mutat rokonságot, hanem a bosszankodást, szitkozódást, szörnyülködést kifejező ilyen kifakadásokkal: Üsse meg a mennykő! Tudja a mennykő!, Csapjon bele a mennydörgős mennykő!, A mennykőbe! stb. Az Üsse kő! a legenyhébbek közé tartozik. Haragnak, átkozódásnak már nyomát sem érezzük benne, s többnyire a valamihez nem túlságosan nagy lelkesedéssel adott beleegyezés kinyilvánítására használjuk, pl. ilyenformán: „Üsse kö, hát nem bánom “ A szókapcsolatnak ítt-ott hallható tréfás Üsse kavics! változata újabb, másodlagos fejlemény, amelyet alighanem a minden szójáték és szóvicc iránt fogékony budapesti közönség „termelt ki“ magából. GRÉTSY LÄSZLÖ I960. X. 4.
