Új Szó, 1980. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1980-10-23 / 251. szám, csütörtök
Dol oz b /n b b r r © / A GYŐRI BALETT BRATISLAVAI VENDÉGSZEREPLÉSÉRŐL Az idei Bratislavai Zenei Ünnepségek legszebb, s minden bizonnyal az utóbbi évek'egyik legemlékezetesebb balettműso rának lehettek tanúi, akik jegyet kaptak vagy éppen jegy nélkül könyörögték be magukat a legfiatalabb magyarorszá gi táncműhely, a Marko Iván vezette Győri Balett előadására. Pár évvel ezelőtt a londoni Rambert Balettet és a leningrá- di Koreográfiái Miniatűröket láthattuk a Szlovák Nemzeti Színház színpadán. Mindkét együttes a modern táncnyelvet „beszéli“, Markó Iván társulata azonban náluk jóval többet akar és ami ennél is fontosabb, sokkal többet tudott mondani, hiszen stílusa — gondolatilag és tartalmilag is — gazdagabb, mozgáskincse pedig sokkal közelebb áll a kikrtótályósodáshozr, mint az említett . két társulaté. Jól .... emlékszem, az angliai együttes sem formailag, sem képi megoldásaiban nem tudott újat, érdekeset nyújtani, a le- ningrádiak pedig táncos eszköztáruk gyakori ismétlésével csökkentették az egyébként színvonalas előadás hatását. Markó Iván, a Győri Balett koreográfusa Brüsszelben „nőtt fel“ a világhírig. Hét évig szólistaként (!) táncolt a XX. század Balettjében, a korszerű balettművészet élenjáró táncműhelyében, melynek arculatát a híres Maurice Béjart koreográfiái hétározták meg. Tavaly, amikor egy maroknyi huszonéves táncos lépett ki a budapesti Balettintézet kapuján, Markő megvált a brüsszeli együttestől s a fiatal táncosokkal együtt Győrben megalapította Magyar- ország harmadik önálló balettegyüttesét. A társulat vezetőjének hallatlanul izgalmas lénye, senkihez sem hasonlítható varázsa, mély emberi érzelmekből táplálkozó kifejező ereie mesterien összeforrott a táncosok precízen kidolgozott mozgáskultúrájával. Ezt igazolta az est címadó s egyben fíiűsornyltő koreográfiája, A nap szerettei is, amely az emberi lét kérdéseit feszegeti. \ koreográfia Carl Orff Cármi- na Burana című művére készült, s a romantikus kitárulkozások és a látványos szcenikai hatások nagyszerű párosításán alapszik. A színpad éjsötét hátterében bíborszínben izzik a napkorong; előtte indulnak útra az emberek, tele hittel, bizalommal, harcra készen, társra, szerelemre, meghitt nyugalomra vágyva, s hiába a sok buktató, keserűség, fájdalom, a darab utolsó jelenete is a küzdés értelmét juttatja kifejezésre. Orff zenéje és Markó táncnyelve költöl pillanatokkal jutalmazott meg bennünket, s a koreográfus már az első percekben elárulta, hogy ars poeticája nem más, mint szenvedélyes es őszinte hangon szólni az emberről. A Napot Kiss János, az együttes egyik legtehetségesebb tagja táncolta; minden mozdulata szikrázott az átéléstől. Bőm- bicz Barbarával, a Föld megtestesítőjével szép lírai jeleneteket adtak elő, s varázslatos volt Király Melinda és Szabó Elemér emberpárja is. Mértéktartóan látványos volt 'A szamuráj játéktere, Meller András díszlettervező azonban arra is ügyelt, hogy véletlenül se akadályozza a cselekményt, Markó koreográfiájának kibontakozását. A ballada! hangvételű kompozíció címszerepét Fii lop Viktor táncolta, magas művészi fokon, mély átéléssel, hiszen nemcsak mozdulataival hatott ránk, hanem színészi tehetségével is. Érdekes módon azok a percei is tele voltak feszültséggel, amikor mozdulatlanul ült a színpad előterében, mert szuggesztív előadásmódjával kitünően érzékeltette, hogy ez az A nagy sikerű előadás egyik Jelenete (Archív-felv.) idős Szamuráj nem bírja elviselni az évek múlását és energiával teli fiatal tanítványai létezését. A két síkon mozgó táncballada a koreográfia, a zene és a fényeffektusok pontos összehangolásán alapult, hozzám mégis azok a jelenetek álltak közelebb, amelyekben Markó a Szamuráj látomásait fogalmazta meg. Ilyenkor jelent meg a színpadon a nyugtalanul, már- már fenyegetően vijjogó madár- sereg, míg a realitások síkját az öregedő mester tanítványainak harci tánca jelentette. Az est utolsó darabja, a Stációk Richard Strauss Imigyen szóla Zarathustra című szimfonikus költeménye alapján született. Koreográfusa és főszereplője, a Hős: Markó Iván. Amikor felment a függöny, háttal állt nekünk, aztán karjait kitárva váratlan gyorsasággal megfordult, a háttérben szétnyílt a nagy fekete doboz, amelyben emberi alakok sorakoztak, és szemünk előtt találkozott a ^lős a világegyetemmel. Csodálatos volt a pillanat: a színpadra sötétség borult, a Hős is fokozatosan eltűnt, csupán magasba nyúló két kezét érte vékony fénysugár. így született meg a színpadon az ember, akit végigkísérhettünk élete főbb állomásain. Nem hiszem, hogy egyedül vagyok, aki ezt a kompozíciót tartja Markő tartalmilag legtömörebb, de mondanivalójában leggazdagabb alkotásának, hiszen szimbolikus képeit is drámai mozdulatsorokkal jeleníti meg, s anélkül, hogy szövegkönyvet adott volna a néző kezébe, mindent sikerült megértetnie. S ha a táncosokat értékeljük, újra Markóval kell kezdeni. Gesztusai, mozdulatai a legapróbb részletekig kidolgozottak, fölösleges hát hangsúlyozni, hogy Béjart-nál is kitűnőre vizsgázott. A Mágus szerepét Krämer György táncolta látványosan, stílusosan. A Szépség Király Melinda volt, kinek kisujjában lehetnek a nagy klasszikus szerepek. Légies alakja, gondosan kidolgozott mozgásanyaga, különösen akkor érvényesült, amikor a Hőssel táncolt. De no feledkezzünk meg a többiekről sem, akik kivétel nélkül értik és tudják Markó Iván koreográfiáit, akik olyan szakmai tudással rendelkeznek, hogy idén májusban már a milánói közönséget is ámulatba ejtették. És befejezésül még egy név: a stílusos ruhákat Gombár Judit tervezte. Nemcsak a nagyszerű előadást, a Szamuráj madárseregének ezüstösen villogó jelmezét is féltve őrizzük emlékezetünkben. G. SZABÓ LÁSZLÓ Virtuóz muzsikusok Két kamaraegyüttes a Bratislavai Zenei Ünnepségeken A 16. Bratislavai Zenei Ünnepségek, mondhatnánk, a kamarazenekarok fesztiválja is. Mindjárt az első napokban két egészen kimagasló, nemzetközi viszonylatban is rangos színvonalat képviselő kamara- együttes mutatkozott be a bratislavai közönségnek. A mindössze négy énekesből álló (harminc éve alakult) Deller-Consort angliai együttes igazi családias, közvetlen, őszinte hangulatot teremtő előadásmódjával a reneszánsz világába vezetett bennünket. Shakespeare kortársai Th. Tomkins, J. Bennet, J. Farmer tüzes vagy álmodozó muzsikáját a Sziget nagyhírű komponistája Dowland lantmuzsikája követte Robert Spencer tolmácsolásában. Majd a finom intim, csevegő, könnyű francia chansonokból kaptunk ízletítőt. Hassler idillikus, tavaszköszöntő művét, Orlando di Lasso ismert műve, a Zsoldos-szerenád követte. A műsort híres olasz zeneszerzők madrigáljaival fejezték be az angol szólisták. Közvetlen előadásmódjukat még elbűvöltebbé tette a tiszta intonáció és az egységes frazírozás. Fiatalos lendületük magával ragadta a közönséget. A másik nagy zenei élményt a kamarazenét kedvelő közönségnek kétségkívül a Bécsi Kamarazenekar jelentette. A világszerte ismert együttes műsorán Mozart-művek szerepeltek. Már az F-dúr Divertimento (K. 138) első hangjainak fel- csendülésekor érzékelhettük a mozarti világ csodáját, a sugárzó, kiegyensúlyozott áttetsző színek világossságát, a lágy dallamvezetést, melyhez Kurt Wöss karmester művészegyénisége és zenekarának virtuozitása nyitott utat. önfeledten, feloldottan adhattuk át magunkat a zenének. A remek kezdet további jó folytatással kecsegtetett. Az A- dúr zongoraverseny (K. 414) szólistája Toperczer Péter volt, aki közismerten egyike a legjobb csehszlovák zongoraművészeknek. „A zongoraverseny a középúton jár — jellemzi saját művét Mozart — a túl nehéz és és a túl könnyű között, nagyon briliáns, kellemes a fülnek, természetesen anélkül, hogy üres volna. Ez a mű alkalmat ad az éneklő zenére, a szólista technikai tudását csillogtató virtuozitásra. Toperczer érett művész, jó felkészültséggel, kultivált muzsikálással szólaltatta meg a művet. Talán csak a színek voltak erősebbek a zenekaréinál. Mozart D dur szimfóniája (K. 201) a remekművek közé tartozik. Életerő, szépség, humor és báj árad belőle. Az első tétel témája egyike a zeneirodalom legjelentősebb szimfonikus „nyitányainak“. Formai szempontból Mozart itt kezdi kialakítani a maga szimfonikus stílusát. Kurt Wöss fölényes partitúra- és stílusismerettel a legjobb Mozart-tolmácsolók közé tartozik. Megtalálja és a felszínre hozza Mozart műveinek legelterjedtebb, legapróbb, bensőséges részleteit Is. »Példás frazírozással, jól eltalált tempókkal, lágy könnyedséggel, mosollyal az arcán muzsikál. A részletek és az egész kidolgozás lebilincselő. A zenekart virtuóz muzsikusok alkotják. Gyönyörű az összhangzás puhasága, a piánók, sforzátók, színek és az előadásmód természetes — közvetlen kicsengése. A koncert végeztével a hatvanhat éves ősz hajú mester muzsikusainak külön-kiilön megköszönve a szép élményt, két sziporkázó ráadással bú csúzott rajongó közönségétől. CSUKÄS ZSOLT Szilva József fiatal művész- nemzedékünk azon tagjai közé tartozik, akik pályafutásukat a hetvenes évek elején kezdték. Festészeti tanulmányait a Nyit rai Pedagógiai Kar képzőművészeti karán végezte. S bár itt szerzett tapasztalatai, élményei a továbbiakban munkásságának alapjául szolgáltak, sokban gazdagította azt a. festészetről alkotott egyéni elképzeléseivel is. Alkotásainak témáit mindennapi életünkből, társadalmi hatású és egyéni létet érintő eseményekből meríti. Eddigi munkássága a kifejezés és a tartalom, a mondanivaló egységének kialakítása jegyében folyt. Festészetének zömét a tájjellegű kompozíciók alkotják. Szilva József tájképeit az egyszerű, természetből ellesett formák jellemzik, az ábrázolt tájrészlet jellegét, hangulati összetevőit igyekszik kiemelni. Éppen ezért mellőz minden zavaró részletet, a táj letisztult lényegét örök í 11 meg. Motívumait falusi környezetből választja, képeinek leggyakoribb „szereplői“ a Famad környéki dombok, a naponta változó természet. Figurális alkotásait egyrészt a poetikus hangvételű, természeti környezetbe illesztett zsáner- jelenetek, másrészt az arckép- festészet jellemzi. A vázlatos rögzítés, dekoratív érzék, az ábrázolt személy tulajdonságainak, jellemzőinek kiemelése Szilva József arcképeinek egyaránt előnyére válik. Portréi megformálása során az expresz- szív-dramatikus vagy pedig a lírai derűt sugárzó hatás elérésére, kihangsúlyozására fordítja figyelmét. Kiindulópontja mindig a valóság, a stilizálás kisebb nagyobb fokán sem hagyja el a realizmus talaját. Expresz- szív vagy néhol már-már a fau- vista színskála tobzódását idéző színei, az átgondolt kompozíció és az egyszerűségre törekvő formavilág a fiatal festő leghatásosabb kifejező eszközei koz« tartoznak. Szilva Józsefnek a dunaszer- dabelyi' (Dun. Streda) Csallóközi Múzeumban kiállított munkái azt is bizonyítják, hogy az alko< tó további művészi fejlődésének lehetőségei adottak; és egy gon* dolati és "formai szempontból is igényes munkásság kialakulását sejtetik. NAGY KORNÉLIA Nemzetiségkutató konferencia Az elmúlt napokban rendezték meg Békéscsabán a II. nemzetközi néprajti nemzetiségkutató konferenciát. A tanácskozáson tizenkét állam több mint száz küldötte vett részt. A szomszédos szocialista országokból, valamint az NSZK-ból, Ausztriából, Olaszországból, Norvégiából és Finnországból érkezett szakemberek a két és többnyelvűség néprajzi vonatkozásairól, a nemzetiségi kultúrák megőrzésének feladatairól tartottak figyelemre méltó előadásokat. A kétnapos tanácskozás célját és feladatát Púja Frigyes magyar külügyminiszter körvonalazta. Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a békéscsabaihoz hasonló nemzetközi konferenciák időszerűségét és szükségszerűségét indokolja az a tény, hogy „ a különböző et-. nikai csoportok és kisebbségek kultúrájának kérdése világszerte egyre inkább a figyelem középpontjába kerül“. Rámutatott továbbá a józan nemzetiségi politika fontosságára, s hangsúlyozta, hogy „a nemzetiségi, a kisebbségi lét egyik alapvető meghatározó eleme az anyanyelv, a másik a sajátos nemzeti kultúra, a népi hagyományok rendszere“. Púja Frigyes külügyminiszter felhívta a jelenlevők figyelmét a kölcsönös együttműködés feladatára. annak időszerűségére. Szerinte a nemzetiségek sorsának, ügyének rendezése Európában ma már közös feladat. Mert — amint azt alá is támasztotta — „a kölcsönös megértésnek és együttműködésnek talán sehol a világon nincs olyan jelentősége, mint éppen Közép- és Kelet-Európában, ahol a nemzetiségi kérdés megoldatlansága, helytelen kezelése már több ízben tragikus történelmi események forrása volt“. A békéscsabai konferencia szakembereinek hozzászólásait, előadásait a tárgyilagosság, a józanság jellemezte. Az egész tanácskozást a közeledés légköre s az internacionalista szellemiség hatotta át. Nehéz lenne most valamennyi előadásra kitérni, a beszámolók témáját ‘ részletesen felvázolni. Egyet azonban leszögezhetünk' Európa tudósai, néprajzkutatói napról napra behatóbban foglalkoznak a nemzetiségekkel, a kisebbségekkel. S ami még megnyugtatóbb, hogy nemcsak etnikai érdekességként kezelik a különböző országokban élő kisebbségeket, hanem azok társadalmi-politikai helyzetét, hídszerepét is vizsgálják. Erről mindenekelőtt a jugoszláviai, a ftnnországi és a szovjet előadók győzték meg a hallgatókat. Halkisz Halilovna Karmiiseva például a soknemzetiségű Üzbegisztánról közölt értékes tudnivalókat. Sven- Erik Krooks a finnországi svédek helyzetével ismertette meg a nemzetiségi néprajzkutatókat, Hans Nowusch pedig ez NDK-beli szorbokról közölt fontos információkat. De érdemes volt odafigyelni az erdélyi Faragó József és Nagy Olga beszámolójára, vagy az újvidéki Tóth Ferenc és Penavin Olga előadására is, A magyarországi Kása László az egykori gyermekcserével és nyelvtanulással kapcsolatban közölt figyelemreméltó észrevételeket. A csehszlovákiai előadók közül Ján fíotík, Ľudovít Neu féld és Méryné Tóth Margit nevét kell megemlíteni. A konferencia résztvevői számára értékesek és tanulságosak voltak azok a rendezvények is, melyeket a vendéglátók szerveztek. A jelenlevők részt vehettek például a Békés megyében élő nemzetiségek (szlovákok, románok, németek, délszlávok) folklórcsoportjainak előadásán, a Munkácsy Mihály Múzeum Néprajzi Csopor tok Békésiben című új állandó történeti-néprajzi kiállításának megnyitóján, megtekinthették a békéscsabai szlovák tájházat stb. Ügy gondolom, a békéscsa bai látnivalók, a konferencián elhangzott előadások és a tanácskozás határozatai még hasznosabb és értékesebb munkára serkentik majd a nemzetiségi kérdésekkel s a kisebbségi kultúrák kutatásával foglalkozó szakembereket. CSÄKY KÄRQLY I9R0 X. 23. 6 így fiatal festő tájai Szilva József tárlata a Csallóközi Múzeumban
