Új Szó, 1980. október (33. évfolyam, 232-258. szám)

1980-10-22 / 250. szám, szerda

Az összefüggések megértése Ellenőrizték a pártfeladatok teljesítését Rekordtermés gabonából © Sokat várnak a tökéletesített gazdaságirányítási rendszertől MINDIG JOBBAN! Egy párttagjelölt portréja Épp délidőben érkezünk Muzslára (Mulla), talán szeren­cse * is, mert akit keresünk, délelőtt, délután többnyire „nye­regben“ üí, s nehéz őt megta­lálni. A Béke Efsz gazdasági udva­rának kapujában két ember vá­rakozik. Az egyik idősebb, szi­kárabb, a másik középtermetű, hullámos, barna hajú, nyílt te­kintető fiatalember — munka­ruhában. Nem nehéz kitalál­nom, ő Kubík Sándor traktoros. Néhány székkel, asztallal berendezett terembe tessékel­nek, mondván, ott mégis ké­nyelmesebb, barátságosabb a beszélgetés, mint kint ácsorog- va. — Sok jót hallottam magá­ról a szövetkezet irodájában, meg a pártbizottságon is. Kubík Sándor szerényen, szemlesütve üldögél. Talán ez a bevezető mondatom hozta volna zavarba? Mészáros Géza segédagronómus, pártcsoport- vezető töri meg a csendet, siet a segítségére: — Sándor szerény gyerek, pedig ő az egyik legjobb mun­kásunk a szövetkezetben. Min­denben és mindenütt számítha­tunk rá, neki nem számít, ün­nepnap, vasárnap, mindig dol­gozik, ha a szükség szólítja. Politikai és szervezési téren is jártas, tagja volt az ifjúsági szervezetnek. A fiatalok tevé­kenysége a faluban eléggé pan­gott, s az ő érdeme is, hogy munkájuk sokat javult, napról napra többet hallunk felőlük. Ezeket a szempontokat vettük figyelembe, amikor Kubík Sán­dorra esett a választásunk, hogy felvegyük őt a párt tag- jelöltjeinek sorába. A pártcsoportvezető szavai után leteszem a tollat. A csa­lád, a munka, a mindennapok felől érdeklődöm Kubík Sándor­tól, s egyszeriben feloldódik feszéiyezettsége. — Muzslán jártam általános iskolába, de nem voltam vala­mi kitűnő tanuló. Mint meg­annyi kis srác, én is gépkocsi- vezető akartam lenni, szerettem a motorokkal babrálgatni. A gyermekkori játékból, áb­rándból valóság lett. Az iskola elvégzése után a szövetkezetbe került, vezetői jogosítványt szerzett, s traktoros Jett. Három éve ment át az állattenyésztők­höz. — Miért lett hűtlen a nö­vénytermesztéshez? — Építkeztünk éppen, s kel­lett a pénz. Itt. pedig többet kereshettem. Reggel ötre járok dolgozni, s így napközben van három óra szabad időm. Az­előtt a feleségem is az állatok mellett dolgozott, de baleset ér­te, eltörött a két keze, így most takarít. Itt, ezt a termet is, ahol most ülünk. Aztán a gyerekekre terelődik a szó, s most már nyoma sincs a kezdeti tartózkodásnak, sze­me boldogan csillog, ajkáról pereg a szó: — Két kislányunk van, Anni kilencéves, nagyon jó tanuló, tanítónő szeretne lenni. Zongo­raórákra is jár, azt mondják rá, van hozzá tehetsége. Min­denben komoly, szorgalmas. A kicsi Mónika hatéves, épp el­lentéte nővérének, filigrán gye­rek, s néha bizony elég sedre. — Mikor jut a munka mellett ideje az édesapának, hogy a lá­nyaival foglalkozzon? — Délután háromtól hatig dolgozom. Amikor hazamegyek, a ház körül teszek-veszek, s aztán ők vannak programon. Mindennap meg kell hallgat­nom, mi történt az iskolában, óvodában. S amikor a gyerekek álomba szenderülnek, a felesé­gem, ha az ideje éppen enge­di olvasni szokott, én inkább tévét nézek. — Elégedett embernek tartja magát? — Nem! Ha elégedett len­nék, akkor soha nem jutnék előbbre. Kubík Sándor elégedetlen ön­magával, pedig igyekszik « munkáját mindig jól végezni, rendben tartja a gépjét, amit csak tud, maga megjavít rajta, nincsenek üresjáratai, takaré­koskodik az üzemanyaggal. De még így is az az érzésem, hogy többre is futná az erejéből, tud­ná jobban is tenni dolgát. S er­re ösztökéli munkatársait is. Vallja a jobb munka szükséges­ségét. Erre kötelezi 5t a párt­tagsági igazolványa is, amelyet a napokban nyújtanak át neki. URBÄN KLÁRA tierencsár Lap: KÉT FRONT KÖZÖTT Diószeg (Sládkovičovo ), Nagyfödémes (Veľké Űíanyj és Jóka (Jelka) földművesszö- votkezetei 1976. január elsején egyesültek. Ugyanakkor Nagy* íödémesen és Jókán a falusi pártalapszervezetekből kiváltak a szövetkezetben dolgozó kom­munisták, s 84 taggal megala­kult az efsz üzemi pártalap- szervezete, melynek elnöke a jókai Takács Mihály lett. A szervezet ma 112 tagú, ebből 7 tagjelölt. A hét fiatal közül négynek ebben az évben elő­legezték a bizalmat. 1978. óta 12 fiatalt vett fel a három rész­legszervezetből álló üzemi párt­alapszervezet a tagjelöltek, il­letve a tagok sorába. — A nők szervezettségével egyelőre nem lehetünk elége­dettek — jegyzi meg az 57 éves Takács Mihály pártelnök, aki egyben a földművesszövet- kezet káder- és személyzeti osztályának vezetője is. — Fő­leg a fizikai munkát végzők közül kellene többet kiválasz­tanunk. Gondot okoz azonban, hogy az állattenyésztésben ke­vesebb fiatal dolgozik. — Vajon miért? — Nézze, nyíltan meg kell mondani — válaszolja—: a munkakörülmények határozzák meg a munkához való vonzó­dást, s bizony vannak istálló- isik, amelyeket már régen le kellett volna bontani. Például a még 1952-ben fából épült is­tállóikat. Van ahol az etetést ma is kézzel kell végezni. Igaz, ez a férfiak dolga, s szeren­csére ma már ez mégiscsak a végét járja, hiszen Födémesen már tető alatt áll egy 840 férő­helyes, korszerű istálló Jövőre kellene átadni, s hogy ez meg­valósul-e, az az építést végző járási vállalatokon múlik. A nők aktivizálása kapcsán hadd jegyezzem meg, hogy az efsz új tagjainak mintegy a fe­le nő. Ök főleg a kertészetben, szőlészetben és az állattenyész­tésben dolgoznak. Az állatte­nyésztés azért felel meg a leg­több asszonynak, mert ott ko­rán reggel és este kell dolgoz­ni. Mind a három faluban, de főleg Jókán és Nagyfödéme- sen lehetőség van arra, hogy az asszonyok óvodába adhassák gyerekeiket. A két községben ugyanis a közelmúltban száz- húsz-százhúsz gyerek befoga­dására alkalmas óvodát adtak ôt, s ez a kérdést lényegében megoldotta. A létesítmények átadása a nemzeti bizottságok és a szövetkezét közös munká­jának eredménye. Az efsz tag­jai segítik a nemzeti bizottsá­gokat a választási program megvalósításában. — Főleg gépeket kölcsön- zünk a helyi nemzeti bizottsá­gok megsegítésére. Két gép­parkunk van (Jókán és Födé- inesen), s az egyik az egyik, a másik pedig a másik falut se­gíti. — És a harmadik falu? — Annak egy kicsit más a Jellege: otl több üzem van, s jobban megoszlik a nemzeti bi­zottság munkájának támogatá­sa. De a szövetkezet ott Is se­gít, ha kell. A falufejlesztéshez való hozzájárulást szerintem nem befolyásolta károsan a szövetkezeti tagok kiválása a két falusi pártszervezetből — vélekedik Takács Mihály. Hogy a kommunistáknak sok­oldalú aktivitást kell kifejte­niük, arra a pártbizottság a tagok konkrét feladatokkal va­ló megbízásakor is gondolt. Éppen ezért a párttagok fel­adatai, melyeket a tagkönyv- csere alkalmával rendezett be­szélgetéskor kaptak, az alábbi fő feladatokra irányulnak: munkabeosztás, munkahelyi teendők, társadalmi és tömeg- szervezetek terén végzett mun- ka. Van, akit a pártoktatás elő­adójának tisztségével bíztak meg. A feladatok teljesítését a júliusi taggyűlés értékelte. Akik már teljesítették feladatukat, azok újabb megbízást kaptak. Számos pártfeladat azonban tartós, hosszú távú. Ilyennek tekinthető a kom­munisták tevékenysége a szö­vetkezet szocialista munkabri­gádjaiban, melyek közül há­romnak az élén párttag áll. A nagyfödémesi műhelyben nem­rég ifjúsági szocialista munka­brigád is alakult. — Tevékenységük ígéretes — mondja Takács elvtárs —, s adottak a lehetőségek arra, hogy teljes mértékben betölt­sék azt a szerepet, amelyre hí­vatottak. A részlegszervezetek- nek azonban jobban kellene se­gíteniük a szocialista anunka- brigádok tevékenységét, szoro­sabbra fűzni velük a kapcso­latot. Ez persze a pártvezető- ségmek is feladata — teszi hozzá önbírálóan. — Ezért a pártbizottságban is foglalkozni akarunk a brigádok munkája javításának kérdésével. A gaz­daság szíve az eemberek mel­lett persze a gép. A szövetke­zet egyesülésekor nagyon kez­detleges gépparkot létesítet­tünk, de az eltelt négy év alatt változott a helyzeit, s javultak a termelési feltételeink — idézi fel a nem éppen könnyű kö­zelmúltat. — A tudomány és a technika szélesebb körű alkal­mazása és a nagyobb hozzáér­tés is segíthet bennünket — például a jobb vetőmagok al­kalmazása. A sertéshizlaldákon kívül a mezőgazdasági épüle­teink is rossz állapotban vol­tak. Ezért, hogy segítsünk a bajon, Diószegen egy régi épü­letet átalakítottunk szarvasmar- lia hizlaldává. A jövőben már csak Diószegen lesz szarvas- marha hizlalás. Az üszőneveiés- re pedig Üjhelyjókán rendezke­dünk be. Üzemen belüli szako­sításra törekszünk. Amíg fais­tállóban tartottuk az üszőket, és kézzel kellett a takarmányt hordani, akkor harminc állatot két ember gondozott, most meg ötszázat három. Az új ötéves tervidőszakban a gépparkunkat is korszerűsítjük. Nem feledkezik meg a szö­vetkezet a tagok szociális hely­zetének javításáról sem. Nagy- födémesen üzemi konyhát lé­tesítettek. Onnan hordják szét a munkahelyekre a meleg ételt, melyre eddig még senki sem panaszkodott. Egy ebéd 5 ko­ronába kerül, a különbözetet a közös gazdaság fizeti. Aratás idején bőségesebb az ételadag. Fontos része a szociális gon­doskodásnak az előírt munka- védelmi eszközök, öltözékek beszerzése. Erről a pártelnök ezt mondja: — Ha hozzájutunk, megvesz- szük. — Lakásokat tud adni a tag­jainak a szövetkezet? — érdek­lődőim. — Minden két évben négy család részére építünk lakást. A családi ház építéséhez 25 000 korona, plusz 10 000 korona kölcsönt adunk. Szerintem min­den becsületesen dolgozó ta­gunk megtalálja számítását a szövetkezetünkben — jelenti ki határozottan. — Javulnak a termelési feltételeink, s ennek a gazdasági eredményekben is meg kell mutatkoznia. Persze az egyik napról a másikra nem mehet végbe gyökeres változás. De azért máris mutatkoznak az eredmények. Például az idén a gabona termesz tésben r ekord ho - zamot értünk el: 56,5 méter- mázsát hektáronként. Ez nem­csak az időjárásnak, hanem mindenekelőtt annak köszön­hető, hogy gondosan végeztük az őszi munkákat. Hogy jó volt az alap. Ebben az esztendőben a tejhozam is gyorsan emelke­dett, s megvannak a feltételei annak, hogy adósságunkat a tejeladás terén az év végéig ki­egyenlítsük. Sőt mindenben tel­jesíteni fogjuk szerződéses 'kö­telezettségeinket. Hogy milyen szerepe van a pártszervezetnek és a kommu­nistáknak a fellendülésben, a növekvő feladatok teljesítésé­ben, arról Takács Mihály töb­bek közt így vélekedik: — Nekünk kommunistáknak, elsősorban az a feladatunk, hogy példát mutassunk. Hogy helyesen magyarázzuk a párt politikáját. Ehhez állandóan képeznünk kell magunkat. Ta­nulnunk kell, figyelemmel kí­sérni a világpolitikai esemé­nyeket, hogy megértsük azok összefüggéseit. így leplezhetjük le és hatástalaníthatjuk az el­lenséges propagandát. A tanu­lásra kitűnő lehetőség a párt­oktatás, de az olvasásra, ön­képzésre is szükség van. Az efsz kommunistái négy alapfokú tanulmányi körben vesznek részt a pártoktatásban. Diószegen szlovák, Jókán ma­gyar, Nagyfödéimesen pedig szlovák és magyar nyelvűek az előadások. Egyes tagok, főleg a gazdasági vezetők középkofú oktatásban vesznek részt. Hár­man a marxizmus—leninizmus esti egyetemére járnak. A szer­vezet négy tagja tavaly fejezte be tanulmányait az esti egye­temen. Januárban érvénybe lépnek a tökéletesített gazdaságirányítá­si rendszer komplex intézke­dései. Arra a kérdésre, hogy mit várnak tőle a három köz­ség egyesült szövetkezetének kommunistái és párton kívüli dolgozói, Takács elvtárs így válaszolt: — Sokat. Például azt, hogy jobb lesz a pótalkatrész- és a gépekkel való ellátás. Elvárjuk az ipartól, hogy elegendő kor­szerű gépet, traktort, rakodó­gépet fog gyártani. Hogy tö­kéletesebbek lesznek a föld- megmunkáló gépek. Egyelőre bizony nagy gondot okoz a gé­pek hiánya. Például a járási szerv nyolc traktor vásárlását hagyta jóvá számunkra, s eddig csak egyet kaptunk meg. Úgy vélem, a tökéletesített gazda­ságirányítási rendszerben az alacsonyabb szintű gazdasági vezetők szerepe nagyobb lesz, a 8—10 tagú munkacsoport ve­zetőjének kell majd megmon­dania, hogy a csoport melyik tagja milyen munkabért érde­mel valójában. Ezt meg kell szokni. Az ún. sógor-komaság- nak természtesen teljesen meg kell szűnnie. A tökéletesített gazdaságirányítási rendszer he­lyes érvényesítése mellett, még jobban eleget tehetnénk azok­nak a követelményeknek, me­lyeket társadalmunk elvár tő­lünk. FÜLÜP IMRE Pereden (Tešedíkovo) szüle­tett, nevelkedett ifjúvá. A ko­máromi kaszárnyában jutási módszerekkel oktatták a baka kötelességeire, és 1942 nyarán a 22. gyalogezred II. zászlóal­jának katonájaként egyszer csak a két frontvonal közé került. Nem tudta, hogy mit és miért kell cselekednie, életösz­töne azonban átsegítette a hadi­fogság megpróbáltatásain. Nem veszett el a hadiforolytáborok- ban. Ráeszmélt a tudatos cse­lekvésvállalás jelentőségére. A 27/b táborban már antifasiszta­ként figyelte a vitát lesz-e ma­gyar légió, vagy sem? ö, és vele még sokan mások, vállalták a fasizmus elleni fegyveres har­cot. Kommunistaként, a Vörös Hadsereg politikai tisztjeként kerül vissza a két frontvonal közé. Hangszórón keresztül üzent volt katonatársainak. Agitált és magyarázott. így harcolt Sepetovkától Buzitáig (Buzica), ahol ő tartotta meg a felszabadulás után az első falugyűlést. Röviden, tömören ez a tar­talma a ma már nyugállomá­nyú ezredes emlékiratának. 26 életévének eseménydús történe­te a Kossuth Könyvkiadó nem­régiben megjelentetett könyve. Olvasmányos, akárcsak a re­gény, bár korántsem kalandok a leírt történetek. Adatai pon­tosak. Nincs könyvében olyan oldal, melyen ne szerepelne legalább egy-két név. Közismert személyiségek, politikusok, fa­lubeliek, tisztek és közlegé­nyek, antifasiszta harcostársak és vöröskatonák, élők és meg­holtak, eltűntek nevei. Ifjúvá nevelkedésének törté­netét leírva, 52 oldalon olyan módon tárja elénk a peredi életet, mintha Sellyei József írta volna. Olyan megdöbbentő, bennünket, olvasókat is eszmél- tető hatással. Katonaéletéről is hosszan ír. Kendőzetlenül őszintén, de persze az időbeli távlatból visszatekintve inkább a hiteles szemtanú és nem a szenvedő alany jogán. Őszintesége nem kopik, nem fakul a fogolysors leírásakor sem, és nem sző legendákat az antifasisztákról, a szovjet em­berekről, küzdőtársairól. Néha kíméletlennek tűnő őszintesége meglepő bár, de ez teszi hite- lessé korunk olvasója — főleg a fiatalok — számára a regé­nyes fordula lókat. Olyan olvasmányos könyve nek mindegyik fejezete, min bármelyik Berkesi-regényé, pe dig írása műfajilag nem re gény, nem is tanulmány, ha nem emlékirat. Kár, hogy néhány szlovákiai helység neve hibásan került a szövegbe. És nem érthető, hogy a könyvborító belső lapjának úgynevezett fülszövegébe mi­ként került az állítás: partizán volt a könyv írója. Aki ugyanis elolvassa a szerző memoárját, abban erről nincs szó. önma­gáról nem írta ezt a könyvben. Gazdag képanyag is találha­tó a kötetben, sok-sok eredeti fényképfelvétel. Persze nem hi­vatásos fotósok, riporterek, hanem amatőrök készítették, a háború előtt, a háború idején, és ha érdekesek is, inkább do­kumentumok: emlékiratba va lók. Nem mulaszthatjuk el meg­említeni a mai olvasónak szánt mondanivalót, nem szó szerin­ti, csak sugalmazott figyelmez­tetését ennek a könyvnek: ke­rüljünk bármilyen helyzetbe, akár két frontvonal közé is, tudni kell, hogy mit és miért cselekszünk. Ha elolvassuk a könyvet, s elgondolkodunk utá­na, megértjük ezt a figyelmez­tetést HAJDÚ ANDRÁS Eredményesen teljesítik szocialista vállalásaikat Kysucké Nové Mesto-ban a golyóscsapágygyár dolgozói. Nyolc hónap alatt több mint egymillió korona értékű árut termeltek, a tervezett jövedel­met több mint 6 millió koronával túlteljesítették. Eredményesen vezetik be az ésszerűsítési javaslatokat, állandóan javítják a tech­nológiai és munkafegyelmet, ezzel 8000 koronával sikerült csök­kenteniük a selejtet. Az eredményekhez elsősorban a több mint 3000 tagot számláló 153 szocialista munkabrigád, a 16 komplex racionalizációs brigád és a vállalaton belüli szocialista verseny­mozgalomba bekapcsolódott 1000 munkás járult hozzá. Felvételűn- kön Anton Vlček, szocialista munkabrigád-vezető munka közben IV. Gabčo felvétele — CSTK)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents