Új Szó, 1980. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1980-10-02 / 233. szám, csütörtök
Javuló eredmények A MATEMATIKAI OLIMPIA MARGÓJÁRA A Cseh és Szlovák Oktatási Minisztérium több intézmény bevonásával immár huszonki- lencedszer rendezte meg a matematikai olimpiát. A verseny szervezője a matematikai olimpia központi bizottsága, amelynek hatékony segítséget nyújtanak a kerületi olimpiai bizottságok. Az 1979/80-as tanév fordulói a nyugat-szlovákiai kerületben az alábbi városokban zajlottak le: Az A kategória versenye Nyitrán (Nitra], a R kategóriáé Trnaván, a C kategóriáé pedig Léván (Levice). A matematikai olimpia eredményei vitathatatlanul fonto sak, ezért évente el kell készí- tenünk a mérleget arról, hogyan álltak helyt diákjaink ebben a nemes versenyben. Az A kategóriában, a középiskolák 3—4. osztályosainak versenyében 27 iskola 128 tanulója (ebből 41 magyar nemzetiségű) versenyzett; mindössze 13-an lettek eredményes feladatmegoldók. 1. Juraj Filip (Trenčíni Gimnázium), 2—3. Michal Fečkan (Érsekújvári — Nové Zámky — Gimnázium) és František Mráz (Malackyi Gimnázium). A kerület magyar tanítási nyelvű középiskoláiból hárman voltak eredményesek. Az Érsekújvári Gimnáziumból Tóth János 12 ponttal az 5., Zsilinszky Lászól 10 ponttal a 8—13. helyezett lett. A Komáromi (Komárno) Gépipari Szakközépiskolából Liszkay Béla 10 ponttal szintén a 8—13. helyezést érte el. E kategória első öt helyezettje vett részt a Bílovecen megrendezett országos versenyen, amelyre a kerületi fordulók legjobbjaiból összesen 70 tanulót hívtak meg. Itt negyvenen szerepeltek eredményesen. A 1—5. helyezettek: J. Bednarik. Bratislava, P. Conp, Prága, C. Klimčík, Prešov, J. Mejdzik, Bí- lovec, M. Ploščica, Stará Ľubovňa. A B kategóriában, a 2. osztályosok versenyében 35 iskola 154 tanulója (24 magyar) vett részt. Közülük 18-an oldották meg a feladatokat eredményesen. 1. Peter Tarina (Topolca- nyi Gimnázium), 2. Tomasek Sándor (Komáromi Gépipari Szakközépiskola), 3. Teleki Aba (Nyitrai Gimnázium). Ebben a kategóriában a részt vevő öt magyar lauítási nyelvű középiskolából eredményes feladatmegoldók voltak: Ruzsicska Klára (Komáromi Gimnázium), Molnár Terézia ( Duoaszerdahelyi — Dunajská Streda — Gimnázium], Zelinka /?. (Somorjai — Šamorín — Gimnázium). A C kategóriában, az első osztályosok versenyében 41 iskola 179 tanulója (38 magyar) indult, ebből 20-an lettek ered ményesek. Az első három helyen a következő tanulók végeztek: 1. Szalay Erzsébet (Komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium), 2. Roman Sa sík (Nyitrai Gimnázium). Négyen 3—8. helyezettek: Tomáš Kmef (Hlohoveci Gimnázium), Igor Kravár (Nyitrai Gimnázium), Jozef Roháč (Nyitrai Gimnázium), Jana Trnkusová (Lévai Gimnázium). Kerületünk magyar tanítási nyelvű középiskoláinak első osztályos tanulóiból még hatan voltak eredményes feladatmegoldók: A 8. helyezett Mircz Jácint (Galántai Gimnázium), a 9—11. helyezett Kotiers Roman (Somorjai Gimnázium)), a 12. helyezett Móricz Géza (Komáromi Gimnázium), a 14. helyezett Jávorka Ágoston (Somorjai Gimnázium) és a 16—20. helyezett Kulcsár Ferdinand (Komáromi Gimnázium). Lovász Tibor a Komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium tanulója csak versenyen kívül indulhatott, mert az első forduló feladatait későn küldte be. összesen 11 pontot szerzett, amely iskolája összesített pontszámában nem szerepelhetett. A 29. matematikai olimpián összesen 36 gimnázium veit részt (ebből 9 magyar tanítási nyelvű), valamint 11 szakközépiskola (ebből 2 magyar tanítási nyelvű) és 3 középfokú szakmunkásképző intézet. A gimnáziumok között: első a Komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium (142 ponttal), második a Nyitrai Gimnázium (122 ponttal), harmadik a Lévai Szlovák Tanítási Nyelvű Gimnázium (108 ponttal). A szakközépiskolák sorrendje: első a Komáromi Gépipari Szakközépiskola (53 + 1 ponttal), második a Píešťanyl Elektrotechnika Szakközépiskola (43 ponttal), harmadik a Trenčíni •vrivágódik az ajtó; dong a J\ ház: megérkezett a család feje. Amíg a féldecik élet- ben tartják rettenetes férfias■ ságát, addig üvölt. Ruhájából és leheletéből dől a bűz. Az asszony sikolt, dübörgés és . csörömpölés hallatszik, s megint kivágódik az ajtó, mert a gyerekek sírva és sikítva a szomszédnál keresnek menedéÁrnyoldalak két. A család feje, a férfi, az apa, hetenként kétszer összetöri a berendezést. Aztán ami-- kor a szó szoros értelmében kiadta a mérgét — ez is hallható, hiszen a házban igen vékonyak a falak, — akkor nyugovóra tér, s horkolva elalszik. Erre a szabadságra vágyik az elsőéves ipari tanuló, amikor a kollégiumi hálóterembe belopja a kétdecis rumot? Ilyen felnőttségre vágyik a fiatalember, akit életében először szólítanak fel a kollégái, hogy fizessen egy rundot? Ilyen példakép lehet a serdülő lány előtt, aki minden harmadik mondatában megemlíti, hogy milyen jól piáltak? Iszunk, itatnak bennünket és mi is itatunk másokat. Igazi, régivágású, kocsma ma már alig van, de iszunk a munkahelyeken, iszunk az éttermekben, a büfékben, az eszpresszókban, a cukrászdákban. A nagyobb nyereség érdekében szinte nincsen is vendéglátóipari létesítmény, ahol ne mérnének alkoholt. S ilyen, körülmények között az államilag finanszírozott alkoholellenes propaganda igazán keveset jelent. Minden alkalmat megragadunk, hogy igyunk. Ma már nemcsak a hagyományosan alkoholos ünnepeket, a szilvesztert, a névnapokat üljük meg alkoholmámorban, hanem minden ünnepnek kikiáltható napot, minden évfordulót, nem beszélve a karácsonyról és főleg a húsvétról, amikor itatni kezdjük a gyerekeket is. A megbecsült vendégnek a legjobb ital jár. Ajándékba italt viszünk és italt kapunk. Jutalmazni itallal szokás. És honnan tudhatnák a gyerekek, hogy a felnőttek miért örülnek egy üveg konyaknak, s honnan tudhatnák, hogy a baráti és családi összejövetelek bor nélkül miért elképzelhetetlenek? Honnan tudhatnák a gyerekek, hogy az alkohol a felnőttek öntévesztésének, önbecsapásának egyik leghatásosabb eszköze? Honnan tudhatnák, hogy a felnőttek csak azért isznak a részegségig, mert alkohol nélkül nem tudják jól érezni magukat, mert nincs mit csinálniuk, mert gondjaikat nem tudják másként megoldani. Honnan tudhatnák, hogy az alkoholizmus végül is: betegség. A gyerekek csak azt érzékelik, hogy inni kicsit mindenkinek tilos, mert az italtól mindenki önveszélyessé és közveszélyessé válhat, de azért mindenki megértő élvezettel nevet, ha részegségről beszél. A gyerekek ezt úgy értelmezik, hogy attól felnőtt az ember, ha azt is megteheti, ami egy kicsit azért tilos. Ha azt is megteheti, ami gyakran bajt és tragédiát okozhat. így tévesztik ösz- sze a gyerekek az alkoholmámort a szabadsággal. És ezért érzik szabadnak magukat a házibulikon vagy iskolai kirándulásokon sört és pálinkát nya- kaló kamaszok. Az alkohol alattomos ízét egyetlen gyerek se érzi jónak, de az alkohollal kínált kicsi gyerek a felnőttek pillantásából azt olvassa ki, hogy fontos dolog történik vele, amikor ihat a sörből vagy megihat ja a pálinka utolsó cseppjeit. És valóban fontos dolog történik vele. Az önpusztítás lehetősé gét adtuk a kezébe. nAdas Péter Építészeti Szakközépiskola (13 ponttal). Az összegezés alapján állíthatjuk, hogy azokban az iskolákban, amelyekben gondot fordítanak arra, hogy a versenyen részt vevő tanulók sok feladatot oldjanak meg, ahol ügy buzgó tanárok foglalkoznak a versenyzőkkel, ellenőrzik, irányítják a feladatok megoldását, ott az eredmény sem marad el. A matematikai versenyek és olimpiák az iskolai életnek rendkívül hasznos megnyilvánulásai. A verseny nemcsak azoknak szolgáltat elégtételt, akik a végső értékeléskor az első helyekre kerültek. Függetlenül attól, ki milyen eredményt ért el, már önmagában az a tény is nagy jelentőségű, hogy valaki részt vehetett ilyen versenyen. Sok még az olyan iskola, amely nem tudja diákjait elindítani, édekeltté tenni a matematikai olimpiákon. Elsősorban az igazgatóknak és szaktanároknak kellene komolyan elgondolkozniuk a felzárkózás lehetőségén. A 29. matematikai olimpia próbatétel volt azon iskolák számára is, amelyekben már hagyománya van a diákok matematikai versenyeken való szereplésének. A pedagógiai irodalom tele van a sikerélmény jelentőségének hangsúlyozásával. A köztudat rossz pedagógusnak tartja azt, aki tanítványait nem juttatja sikerélményhez, hanem csak követel (túlterhel), s csupán a tantervi követelményeket akarja teljesíteni. Arról alig hallani, hogy a tanuló is tehet valamit az eredményért, hiszen róla van szó. Mivel az idei matematikai olimpián is bebizonyosodott, hogy a munkaidő helyes kihasználása, a nyugalom megőrzése, a küzdeni tudásban és a személyi képességekben való bizalom a siker fontos feltételei. Hogy milyen lesz a 30. olimpia? Még jóslásokba sem bocsátkozhatunk, legfeljebb következtetni lehet. Azt is óvatosan, hiszen a mostani eredmények nem előlegezhetik a következőket. Az elért színvonal tartásához is erőfeszítések kellenek, hát még a túlszárnyalásához! OLÁH GVÖRGY A tudomány városa 225 éves a moszkvai egyetem Ennek az egyetemnek a krónikájában sok dicső név szerepel. Híres orosz költők és írók. Oroszország haladó gondolkodói tanultak itt. Falai között neves tudósok, új tudományos iskolák és irányzatok megalapítói uevelkedtek és dolgoznak. Az egyetem ima is joggal büszke tudományos kádereire: hétezer professzora, tanára és tudományos munkatársa tközött a Szovjet Tudományos Akadémiának 100 rendes és levelező tagja van. A tudomány városa... A diákok városa. Különféleképpen nevezik ezt az egyetemet. S mindeigyik meghatározás helyes, hiszen ennek az oktatási és tudományos központnak a jellege nagyon is sokrétű, mindennapos tevékenysége rendkívül széles körű. Ebben a „városban“ több mint 300 ezer diák és aspiráns tanul, akik a Szovjetunió legkülönbözőbb vidékeiről és több mint 100 országból jöttek. A moszkvai egyetem tantervei szerint 50-féle szakmám és 244-féle szakágra képeznek ki hallgatókat. E tanintézmény kebelébe 275 tanszék, 360 laboratórium, 11 oktatási-tudományos állomás és négy — atomfizikai, csillagászati, mechanikai, antropológiai — tudományos-kutatóintézet, valamint számítóközpont, botanikus kert, több csillagvizsgáló tartozik. A Lomonoszov nevét viselő Moszkvai Állami Egyetem nemrég ünnepelte fennállásának 225. évfordulóját. Története gazdag, útja dicső. Nyugodtan és magabiztosan tekinthet a jövőbe: ott új felfedezések, új nagyszerű nevek sorakoznak. (APN) KÉPEK A SZABADSÁG SZIGETÉRŐL Fiatal kubai képzőművészek kiállítása P. Pablo Oliva: Lola A kubai kultúra napjai alkalmából Bratislavában, a Művészetek Házában nyílt meg az a képzőművészeti tárlat, amelyen a legfiatalabb (kubai festő- és szobrász nemzedék mutatkozik be. Némelyikük már többször szerepelt nálunk közös kiállításokon. E. Garda Pena, Flaviu Garciandia, Luis Miquel Valdes, P. Pablo Olíva neve például nem ismeretlen közönségünk előtt. Annak ellenére, hogy a kiállítás — méreteit s u bemutatkozó művészek számát tekintve — nagyobb, minť az eddigi kubai tárlatok bármelyike, az összhatás egyhangúbbnak tűnik. Ennek oka talán a túl sok grafika mely nem mutat elég egyéni vonást, némelyik nem is iifi meg a kellő színvonalat. Pa neca Cano fametszetei a kii lönleges rajz- struktúra és a monumentálisán ható formák ellenére lényegében csak emberi arcok megszokott ismétlései. A feketék es fehérek, nők és férfiak harcos összefogásának eszméje így ellaposodik. Aquilar Labranda grafikáinak vonalai a szecesszió Itatását tükrözik, erősen telítve társadalom - bíráló, erkölcsi tartalommal (például a Fogyasztói társadalom). Jósé M. Pérez, aki néhány évvel ezelőtt szokatlan megoldású arcképeket állított ki, ezúttal „állatporl- rékkal“ jelentkezik, melyeknek kolázs-lechnikája érdekes ugyan, de semmi új nincs bennük. Julia E. Valdes kombinált technikával készített nagyobb méretű képei élénk színekkel a napsütötte Kubát idézik. Az épületeket, pálmákat és egyéb valóságos motívumokat épphogy, csak jelzi így az absztrakt festészet határán mozog. Roberto Fabelo tusrajzai tehetséges művészre vallanak. Regényhősök, Don Quijote, Ecsetvonások. Foltok című sorozatai a foltok és vonalak harmonikus egységével hatnak. J. Bedia Valdes Amerikai krónikák című grafikai sorozatában kiinduló [tont ként dokumentációs rajzokat, térképeket használ fel. A már említett Luis M. Valdes szitanyomású grafikáinak (ún. szerigráfia) egy részét (például a Havanna, Az én ablakomból ciklusból) a nemrégi Jelenkori kubai művészet kiállításon már láthattuk. Most néhány újabb darabot is bemutat. Figyelemre méltó több festmény és szobor is. E. Garda Peria újabb képeit abban a stílusban alkotta meg, amilyet három éve láthattunk tőle. Olajképei szivárványszínű selyemre emlékeztetnek. A ködösen elkent figurális motívumok közt ismét száguldó lovak, lobogó hajsörények dominálnak. Helyenként egy- egy szuperrealista arcrészleí is feltűnik. Mindez a rohanás, mozgalmasság képzetéi kelti (például Harc, Pillanatok, Lovasok, Támadás stb. című képein). P. Pablo Oliva, akinek gyermekien naivizáló, a szürrealizmusba hajló képeit már 1977-ben megcsodálhattuk, továbbra is ebben a felfogásban fest. Búcsúzás Lolától, Anatómiaóra, Vadász című legfrisebb alkotásait (mind 1980-ból) a gyermeki fantázia játékossága, titokzatosan mély színskála s mindemellett komoly mondanivaló jel lemzi. A mindnyájuk közül nálunk is talán leggyakrabban kiállító Flavio Garciandia is ismerős képekkel vesz részt a bemutatón. A figurális elemeket levegős térben s többnyire aszimmetrikusan helyezi el. Elcsúszott fényképre emlékeztetnek, és ezt a barnafehér színharmónia még jobban kiemeli. A szuperrealista és absztrakt festészet között képeznek átmenetet. David Rosales bronzszobrocskái a francia A. Bourdelle impresszionista szobraival roko- níthatók. Mozgalmasságukkal, törékeny alkatukkal természetes fagyökerek látszatát keltik (például a Harc, AlakokI. Enrique Angulo hófehér kőszobrai is európai példával állíthatók párhuzamba. Sima, tojásdad alakjukkal, melyet aprólékos részletekkel kombinál, főleg a neves román szobrász, Brancusi műveire emlékeztetnek. Leandro Soto a tárlat egyik legfigyelemreméltóbb résztvevője. Festmény-objektumnak nevezett alkotásai a legfiatalabb kubai művész- nemzedék legégetőbb problémáiról sokat elárulnak. Műveiben nemcsak hogy az őt (és társait) foglalkoztató kérdésekre keres feleletet, de ezt formailag magas színvonalon is teszi. Képszobrai kétségkívül lekötnek. A humor egyik jellemző vonásuk. Pofon című munkáján (deszkalaphoz drótocskákkal odaerősített festett pléh) a pofont a festékben maradt tenyérnyom jelképezi. A kép oldalán spárgán — az erőszak másfajta szimbólumaként — bunkószerű szerszám függ. Torzó I. című képszobrán hasonló tenyér-, sőt talpnyomok láthatók. Ezt középkori szárny ásol tár-formábah oldotta meg. Kinyitható desz- kalapjait kívülről kubai forradalmár ingszárnyal alkotják (az ing valódi, oda van ragasztva és be van festve). Belsejét különféle tárgyak szerkezeti részei alkotják, például az óráé, trombitáé. Kampány című tárgyfestményén a humoros hangnem komolyra vált. Az amerikai Rauschenberg által először alkalmazott valódi ingmotívumot itt a művész a kubai forradalmi harcok eszmekörébe állította. Az életnagyságúnál nagyobb katonai ing és nadrág egy, a képrámával keretezett bemélyedésbe van ragasztva, mellette igazi puskatus és töltények. Torzó II. című művét szintén szárnyasoltárra emlékez- tetően oldotta meg vnlódi virágok és lecsöpü gyertyák felhasználásával. A deszkalapok belső szárnyaira festett, illetve ragasztott szerelmi képecskék romantikus pornográf jellege azonban mindezt visszássá teszi. Ez, s ugyancsak a hasonló, szarkasztikus gondolatokat lazább, absztraktabb módon feldolgozó Amor volat undique című képszobor (mind 1980- ból] a művész hazájában erősen gyökeret vert katolicizmus ellen tüntet, s annak erkölcsi hátterét vonja kétségbe. A jelenkori kubai művészeknek az állandó fórra dalmi témák mellett ez is egyik leglényegesebb problémája. Az említett kérdésekre történő válaszkeresés a kiállítás egyik legszembetűnőbb vonása. A. GÄLY TAMARA 1980. * f X. 2.
