Új Szó, 1980. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1980-10-18 / 247. szám, szombat
GENF MEGKEZDŐDTEK A SZOVJET—AMERIKAI ATOMFEGYVER-KORLÁTOZÁSI TÁRGYALÁSOK Leonyid Brezsnyev és Botorak Karmai beszéde (ČSTK) — Csütörtök este a szovjet vezető testületek díszvacsorát adtak az afgán párt' és kormányküldöttség tiszte* letére. Az estebéden Leonyid Brezsnyev és Babrak Karmai beszédében a két ország és párt kapcsolatának fejlődéséről, a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről szólt. (ČSTK) — Genfben a korábbi megállapodás értelmében a szovjet és az amerikai delegáció megkezdte a gyakorlati tárgyalásokat az európai atomfegyverek korlátozásáról. A szovjet tárgyaló küldöttséget Viktor Karpov, rendkívüli megbízatású nagykövet, az amerikai küldöttséget Spurgeon Keeny, a leszerelési és fegyverzetellenőrző hivatal helyettes igazgatója vezeti. A genfi tárgyalások megkezdéséről Andrej Gromiko és Ed' niund Muskie állapodott meg szeptember 26-án New Yorkban. Az európai közép-hatótávolságú atomfegyverek, illetve az előretolt állomásoztatású amerikai atomrakéták csökkentéséről folyó tárgyalások megkönnyítése érdekében a Szovjetunió már korábban javasolta, hogy a két kérdésről ne elszigetelten tárgyaljanak. Az eurorakéták csökkentésére vonatkozó bármely esetleges megállapodás a SALT —II szerződés ratifikálását követően lépne érvénybe. Alekszej Platonov, a TASZSZ politikai megfigyelője a tegnap kezdődött genfi tárgyalásokkal kapcsolatban leszögezi, hogy a (CSTK) — A szovjet küldöttség törvénytelennek minősíti az ún. kambodzsai kérdés besorolását az ENSZ-közgyűlés ti lésszakának napirendjébe, mert ez a független és szuverén kambodzsai állam belügyeibe való beavatkozás — jelentette ki a világszervezet New Yorkban folyó ülésszakán Oleg Trojanovszkij, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője. Mint ismeretes, a Közgyűlés a mandátumvizsgáló bizottság javaslatára 74:35 arányban (32 küldöttség tartózkodott a szava1 zástól, amellett szavazott, hogy a megdöntött Pol Pot-rendszer képviselje az ENSZ-ben Kambodzsát. Kambodzsa már korábban tiltakozott az ellen, hogy az ENSZ-közgyűlés (megtárgyalja a „kambodzsai kérdést”. Hun Sen külügyminiszter Waldheimhez intézett táviratában fejtette ki, hogy a Kambodzsáról folyó vita a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács beleegyezése és képviselőjének részvétele nélkül súlyos beavatkozást jelent az orSzovjetunió nem hagyhatja és nem is hagyja figyelmen kívül az európai stratégiai helyzet fontos tényezőjét, a nyugat-európai országok területére telepítendő, atomfejjel ellátott amerikai rakétákat. Ezeknek az eu- rorakétáknak a hatótávolsága olyan nagy, hogy képesek csapást mérni szovjet területekre, tehát veszélyeztetik a Szovjetunió és szövetségesei biztonságát. A TASZSZ megfigyelője ugyanakkor figyelmeztet arra, hogy a Szovjetunió rakétákat nem állomásoztál az USA határainak közelében ugyancsak nem helyez el közép-hatótávolságú atomfegyvereket más országok területén. A Szovjetunió becsületes és nyílt szándékokkal érj kezett a genfi tárgyalásokra azzal az elhatározással, hogy az USA-val közösen reális lé* pést tesznek az európai és a világpolitikai helyzet javítása felé, s ily módon csökkentik az atomkatasztrófa veszélyét. A Szovjetunió reméli, hogy aa amerikai fél a kérdés rendkívüli fontosságára való tekintettel az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvei alapján konstruktív szellemben tárgyal majd. szág belügyeibe, és megsérti az ENSZ Alapokmányát. Trojanovszkij felszólalásában arra is kitért, hogy a Vietnam és Kambodzsa legutóbbi javaslatai, amelyek az ASEAN-orszá- gokkal való párbeszédet szorgalmazzák, egyértelműen a térség békéjét és biztonságát szolgálják. Az ASEAN tagállamai által előterjesztett határozattervezet elfogadhatatlan. Az ENSZ-nek e határozattervezet megtárgyalása helyett arra kellene törekednie, hogy a délkelet-ázsiai feszültséget valóban enyhítő intézkedéseket fogadjon el, és el kellene utasítania minden olyan manővert, amelynek célja a kambodzsai belü- gyekbe való beavatkozás, hangoztatta a szovjet ENSZ-képvl- selő. A nyugati képviselők felszólalásaiból kitűnt, hogy ezek az államok még mindig nem hajlandók tudomásul venni a kambodzsai realitásokat, és Vietnamot továbbra is „agresszióval” vádolják. Az SZKP KB főtitkára beszédében hangsúlyozta, hogy a szovjet és az afgán küldöttség tárgyalásain a felek teljesen azonos nézeteket vallottak minden megvitatott kérdésben. Ez érthető is, hiszen a két ország közötti hagyományos baráti kapcsolatok az afganisztáni nemzeti demokratikus forradalom győzelmével — különösen pedig e forradalom második szakaszában — a testvériség, a forradalmi szolidaritás és a sokoldalú együttműködés kapcsolatává váltak. Leonyid Brezsnyev emlékeztetett rá, hogy Afganisztánnak szembe kellett néznie az imperializmus és a hegemonizmus erőinek széleskörű, gondosan szervezett provokációival. Az Afganisztán elleni hadüzenet nélküli háború részévé vált annak az általános támadásnak, amelyet a reakciós imperialista erők a felszabadító és békeszerető erők ellen indítottak. Az Egyesült Államokban solia nem látott méreteket öltött a lázas háborús készülődés és a fékevesztett propaganda. Ebben a szennyes kampányban részt vesznek az amerikai kormányzat képviselői, valamint a két nagy párt vezető tisztség- viselői is. Az amerikai propaganda megdöbbentő cinizmussal, mint valamiféle normális jelenségről beszél egy esetleges nukleáris háborúról, csaknem kívánatosnak tüntetve azt (ČSTK) —■ Annak ellenére, hogy a salvadori junta három nappal ezelőtt amnesztiát ígért azoknak a partizánoknak, akik leteszik a fegyvert, valamennyi forradalmi szervezet fokozza fegyveres harcát a reakciós rendszer ellen. Az AIP közép-amerikai hír- ügynökség arról tudósít, hogy Santa Ana, a második legnagyobb salvadori város közelében súlyos összecsapások zajlottak le partizánszervezetek és kormánykatonák között. A felkelők az ország északi tartományába vezető stratégiai fontosságú útvonalon három hidat a levegőbe röpítettek. Robert White San Salvador-l amerikai nagykövet a junta hatalomra jutásának első évfordulója alkalmából kijelentette, hogy „Salvadorban jelenleg a legfőbb feladat a baloldali erők leverése és a junta által meghirdetett reformok támogatása“. Az Egyesült Államok folytatódó beavatkozását Salvador belügyeibe New Yorkban sajfel az amerikai nép előtt, Az Egyesült Államokból szinte az egész világot elárasztják a szocialista országok, különös* képpen pedig a Szovjetunió ellen irányuló rágalmakkal. Mindezek alapján megállapítható — mutatott rá Leonyid Brezsnyev —, hogy az amerikai imperializmus egy újabb hidegháború útjára lépett, és olyan lielyzetet teremt, amely fenyegeti a nemzetközi békét, a népek biztonságát. Bármilyen konjukturális megfontolásokból és szubjektív célkitűzésekből induljanak is ki, az amerikai vezetők és szövetségeseik, ax általuk folytatott játék rendkívül veszélyes, olyan, amelynek éppen ők válhatnak elsó áldozataivá. Leonyid Brezsnyev megállapította, hogy az enyhülés ellenfelei a nemzetközi helyzet kiélezésére használják fel az általuk mesterségesen létrehozott űn. afgán kérdést, rágalmakat szórnak az afgán forradalomra és a Szovjetunióra. Örülünk annak — hangsúlyozta az SZKP KB főtiükára —, hogy Afganisztánban a helyzet normalizálódik, az élet fokozatosan visszatér a norma lis kerékvágásba. Az Afganisztáni Demokratikus Köztársaságot támadó erők megérthetnék végre, hogy kalandor terveik kudarcra vannak kárhoztatva. Az afgán nép és kormánya számíthat a Szovjetunió, inás tókonferencián ítélte el Guilleír mo Manuel Ungo, a Salvadort Forradalmi Demokratikus Front (FDR) képviselője. Hangsúlyoz ta, hogy Washington pénzügyi és katonai támogatása nélkül a junta 24 óráig sem maradna hatalmon. Ülést tartott az MSZMP Központi Bizottsága (ČSTK) — A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi zottsága október 16-án Kádár Jánosnak, a KB első titkárának elnökletével ülést tartott. Az MSZMP KB megvitatta és elfogadta az időszerű nemzetközi kérdésekről, az iparirányítás fejlesztésének alapelveiről, valamint a párttagsági díjak fizetésének helyzetéről és új rendjéről szóló előterjesztéseket. szocialista országok, az egész világ haladó erőinek támogatására és szolidaritására. A jövőben is szilárdan fogjuk védelmezni országaink biztonsági érdekeit, s a szovjet—afgán szerződéssel, valamint az ENSZ Alapokmányával teljes összhangban teljesítjük az afgán nép iránt vállalt internacionalista kötelezettségünket. Leonyid Brezsnyev kijelentette: az algán kormány ez év május 14-én közzétett nyilatkozata konkrét és reális progra« tnot vázolt fel a vitás kérdések rendezésére. Fontos eleme e programnak szerződés megkötése Pakisztánnal, amelyet bevontak Washington és Peking Afganisztán-ellenes játszmájába, Pakisztán azonban semmit sem nyer és semmit sem nyerhet Afganisztánhoz fű« ződő kapcsolatainak kiéleződésén. Ugyanez mondható el né* hány más országról is, amelyek akarva vagy akaratlanul részeivé váltak ennek a kam« pánynaik. — Szeretnénk remélni — hangsúlyozta végeze« túl Leonyid Brezsnyev —, hogy mindenki megérti: eredménytelenek maradnak az Afganisz*» tán belügyeibe való beavatko« zásra tett kísérletek és az a törekvés, hogy előírják az af« gán népnek, milyen legyen kormánya és miként alakítsa életét. Babrak Karmai válaszában hangsúlyozta: a szovjetunióbeli látogatásra tett meghívást úgy tekinti, mint a Szovjetuniónak Afganisztánnal és az afgán nép forradalmával vállalt szolidaritása megnyilvánulását. Az afgán küldöttség rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít moszkvai látogatásának és a szovjet vezetőkkel folytatott tárgyalásainak. Babrak Karmai szólt az af« ganisztáni belső helyzetről, az ú] társadalom építésének lehetőségeiről. A szovjet—afgán kapcsolatok fejlődését elemezve hangsúlyozta: kiemelkedő esemény volt, hogy 1978. de« cember 5-én Moszkvában alá« írtak a Szovjetunió és Afga« nisztán barátsági, jószomszéd« sági és együttműködési szerző« dósét, amely jelentősen hozzá« járult Afganisztán szabadságé« nak, függetlenségének megszilárdulásához. A Szovjetunió idejében segítséget nyújtva az Afganisztánt ért külső támadás elhárításához, ismételten tanújelét adta annak, hogy rendít« tietettenlil hu a béke megóvá« sára, valamint a népek függet« lenségének és szabadságának védelmére irányuló internacio« malista lenini irányvonalhoz és szigorúan tiszteletben tartja a nemzetközi, valamint kétolda« Iá szerződéseket és megállapodásokat. MEG KELL HIÚSÍTANI A KAMBODZSA BELÜGYEIBE VALÓ BEAVATKOZÁSI KÍSÉRLETEKET Oleg Trojanovszkij felszólalása az ENSZ-ben FOKOZÓDIK A FEGYVERES HARC A JÜNTA ELLEN ŰJ SZÓ A fganisztánban a békés építés új szakasza kezdődött. Erről saját szemünkkel győződhettünk meg, — nyilatkozta a közelmúltban a Finn Demokratikus Ifjúsági Szövetség egyik képviselője, aki részt vett a Kabulban megrendezett afgán nemzetiközi ifjúsági szolidaritási találkozón. Csaknem tíz hónap telt el 1979. december 27-e, az Afganisztánnak nyújtott szovjet katonai segítség óta. Azóta számos nyilatkozat, dokumentum látott napvilágot, amely rámutatott az e lépést kiváltó okokra. Arra, hogy a Wa- shington-barát Amin az 1978- as áprilisi forradalom leple alatt próbálta az országot idegen, népellenes imperialista erők kezére játszani. Az elmúlt év decemberében Afganisztán puszta léte került veszélybe. A Szovjetunió — az afgán—szovjet szerződés értelmében — korlátozott számú csapatkontingenst küldött az áprilisi forradalom vívmányainak megvédésére. A Szovjetunió azóta már többször kinyilvánította: amint megszűnnek a külső beavatkozási kísérletek, kivonja csapatait Afganisztánból. Az Afganisztánnak nyújtott segítséget Brzezinsziki, az ameX. 18. rikaj elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója vízválasztónak 3 nevezte. Ez volt az első reagálás, amelyet újabb és draszAfganisztán *80 1980 tikussabb megnyilvánulások követtek: Carter bejelentette, hogy 17 millió tonnával csökkenti a Szovjetunióba irányuló gabonaszállítást, korlátozza az amúgy is laza szovjet— amerikai gazdasági, tudomá- nyus-műszaki és kulturális kapcso la tokát, meghirdette a moszkvai olimpia bojkottját és a Carter-doktrínát, miszerint az Egyesült Államok partjaitól több ezer kilométerre levő országokat „létfontosságú“ amerikai érdekszférának minősítette. Az ellenforradalmi kísérletek ellenére azonban Afganisztán végérvényesen kikerült az imperializmus „védőszárnyai“ alól. Tény, hogy a rendkívül szegény Afganisztánra hatalmas munka vár, ha végre akarja hajtani az 1978 április 27-én végrehajtott nemzeti demokratikus és antiimperialista forradalom által kitűzött célokat. A forradalom lényegét Baforak Karmai a Béke és Szocializmus című folyóiratban így fejezte ki: „Az 1978. áprilisi forradalom demokratikus jellegű, célja a nagybirtok fokozatos felszámolása, a föld nélküli parasztok, béresek földhöz juttatása, a lakosság életszínvonalának emelése, a politikai demokrácia fokozatos bevezetése.“ A decemberi fordulatot követően megindult a konszolidációs folyamat, amelynek egyik legfontosabb célja és feladata volt a parasztság megnyerése. A mezőgazdasági dolgozók március közepén megtartott országos tanácskozásán a kormány ígéretet tett arra, hogy a szövetkezeteket és állami gazdaságokat hitelekkel, berendezésekkel és műtrágyával fogja támogatni, és továbbra is szem előtt tartják a három stratégiai cél elérését: a feudális viszonyok felszámolását, a munkatermelékenység növelését, valamint a munkásparaszt szövetség megteremtését. Afganisztán a béke, a pozitív el nem kötelezettség és az együttműködés szellemében fordult május közepén Iránhoz és Pakisztánhoz, s javasolta a kapcsolatok normalizálását. A kedvező válasz azonban még mindig várat magára. Ehelyett pakisztáni területen amerikai és kínai szakemberek képezik ki bevetésre az ellenforradalmi zsoldosokat, akiknek a legmodernebb fegyverek állnak rendelkezésükre. Sikerre mégsem számíthatnak. Afganisztánban ugyanis mind kevesebb azok száma, akiket félre lehet vezetni. Napról-napra egyre többen ébrednek rá, hogy az ország többségének érdekeit szolgálja a kormány által kidolgozott demokratikus prog ram. A konszolidációs folyamat külső jelei már megmutatkoztak, amint azt az Afganisztánban járt ifjúsági küldöttségek is megerősítették: az afgán kormány teljesen ellenőrzi az országot. Kabul és a többi város normális életét éli: a főváros utcáin emberek nyüzsögnek, az állami vállalatok dolgoznak, az üzletek nyitva vannak, az iskolákban folyik az oktatás. A Nyugat azonban, elsősorban az Egyesült Álla« mok még a mai napig sem nyugodott bele Afganisztán elvesztésébe. Naponta érkeznek hírek a külföldről támogatott ellenforradalmi bandák megsemmisítéséről. Az új élet már elég erős ahhoz, hogy meghiúsítson minden olyan kísérletet, amely Afganisztán demokratizálódásának megtorpedózását célozza. KOVÁCS ILONA Afganisztánban sikeresen számolják fel az amerikai, kínai és egyiptomi katonai szakemberek által kiképzett ellenforradalmi bandákat, amelyek illegális úton hatolnak be az ország területére. A polgári lakosság népi milícia jellegű önkéntes testületeket szervezett erre a célra. Képünkön e testület néhány tagja látható Afganisztán keleti tartományában, Khosztban (ČSTK — telefoto)