Új Szó, 1980. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1980-09-08 / 212. szám, hétfő

ÍGY LETTEM OLIMPIAI BAJNOK Wladyslaw Kozakiewicz kitű­nő versenyzésével és 578 centi- méteres rúdugró világcsúcsával kétségtelenül a XXII. Nyári Olimpiai Játékok egyik kiemel­kedő egyénisége. Vajon hogyan látta az óriási versenyt? — „Transzban, voltam, olyan érzés fogott el, ami csak leg­ritkábban adódik — mondta. — Valahogy így éreztem magam 1975-ben a Kusocinski-emlék- versenyen, amikor 560 centimé­teres ugrással Európa-csúcsot állítottam fel. Ez a „transz“ minden bizonnyal a jó formával jelentkezik ... Már két héttel az olimpia előtt, az utolsó var­sói versenyen megbeszéltük ed- zömmel, hogy ráállunk az olim­piai magasságokra: tehát az el­ső ugrás 535 cm-en, majd 550, 560, 565 cm következik. Amikor Moszkvában ezt a magasságot első kísérletre ugrottam, meg­ijedtem. Hátha akad valaki, aki jobban felkészült... Bevallom, szenvedés volt figyelni az el­lenfelek kísérleteit az 565 cen­timéteres magasságon, nem is beszélve arról, amikor Volkov váratlanul az 575 cm-en próbál^ kozott. Jól emlékszem, egyszer a szovjet Trofimenko így vert meg: az alacsonyabb magassá­got kétszer verte, majd harma­dikra öt centivel magasabbra ment, megugrottá — és nyertl — Tavasszal 572 cm-es világ­csúcsot javítottam, azt azonban a franciák visszavették. Ezután szertelenségemben nem tudtam, mit tegyek. Az edzőtáborozás alatt próbálkoztam, mire va­gyok képes magasugrásban: 205 centit ugrottam, de közben a hasizmom meghúzódott. Egy hónapig nem tarthattam rúdug­Wladyslaw Kozakiewicz olimpiát aranyérmet jelentő ugrása után mosolyogva esik a szivacsra. I ČSTK-felv.) ÚJRA KELL TANULNI! 1980. IX. 8. A világ legjobb tornászai és tornásznői újból kezdhetik a tanulást. A kötelező gyakorla­tok ugyanis csak egy olimpia tartamára, tehát négy évig ér­vényesek, így a következő olim­pián a versenyzőknek már egé­szen más gyakorlatokat kell bemutatniuk. A moszkvai olim­pia „kötelezői“ tehát „irattár­ba“ kerültek. Az egyes orszá­gok tornaszövetségei most az­zal vannak elfoglalva, hogy megismerkedjenek az új kötele­ző gyakorlatokkal. Ezek megállapításánál termé­szetesen már figyelembe vették a moszkvai olimpián szerzett tapasztalatokat, tehát a zsinór- mérték a moszkvai olimpia. Még a szakembereket is meg­lepte, hogy a világbajnokság óta eltelt hat hónap alatt a ver­senyzők milyen sok űj elemet sajátítottak el, és azokat milyen biztonságosan építették bele gyakorlataikba. Különösen ro­hamos fejlődést lehetett tapasz­talni a nők talajgyakorlatánál. Itt a legnagyobb kockázatot össze kell kapcsolni a gyakor­lat bemutatásának kecsességé­vel és eleganciájával. Ugyanak­kor a gyakorlatnak összhang­ban kell lennie a zenével és a művészi kifejező készséggel. A női egyéni összetett verseny győztese, a 19 éves szovjet Je­leňa Davidova, amikor győzel­me után megkérdezték, melyik a legkedvesebb szere, csak eny- nyit válaszolt: „Mindegyiket egyformán szeretem, s még a legnehezebb gyakorlatokra is mindig szívesen emlékszem vissza.“ Érthető, hogy a győze­lem felemelő pillanataiban az edzés fáradalmai, sőt szenvedé­sei is feledésbe merülnek, vagy legalábbis elhalványulnak, de mindenki tisztában van azzal, hogy csak ez az út vezet a győ­zelemhez. A moszkvai olimpiai küzdel­mek ismét bebizonyították, hogy ma már alig van a világon olyan tornász vagy tornásznő, aki csak egy szernek a specia­lists. Talán az egyetlen kivé­tel Magyar Zoltán, aki a nagy nemzetközi viadalokon majd­nem egy évtizeden keresztül veretlen tudott maradni, és aki a moszkvai olimpián második olimpiai aranyérmet szerezte. De az a tény, hogy Magyar Zol­tán a moszkvai olimpián az egyéni összetettben is a kilen­cedik helyen tudott végezni, azt bizonyítja, hogy a többi szeren Is nagyon erős volt. A tornásznők közül az NDK 15 éves, tüneményes tehetsége, Maxi Gnauck — aki különben az egyéni összetettben a máso­dik helyen végzett, a felemás­korláton pedig aranyérmet nyert — volt az egyetlen, aki mind a négy szeren bekerült a szerenként! döntőbe. (ND) «'»edzést, nem versenyezhettem. Nem állítom, hogy ez volt olim­piai felkészülésem legnyugod­tabb időszaka ... — A döntő napjának regge­le, majd a háromnegyed órás bemelegítés a Luzsnyiki-sta- dionban nagyon nehéz volt. Ne­hézkesnek, darabosnak, ideges­nek éreztem magam. Ez a szo­rongató érzés akkor szűnt meg, amikor beléptem a pályára. Ak­kor már automatikusan csinál­tam azt, amit minden verseny előtt, s a jó hangulatom vissza­tért. A bemelegítő ugrásnál kér­tem, hogy az állványokat 45 cm-rel előbbre hozzák, s ezen a helyzeten a későbbiek során már nem változtattam. Egyedül én használom a Fiber-sportot, amely nem annyira ismert rúd. Ez a szer teljesen megfelel a súlyomnak és a gyorsaságom­nak. Volkov panaszkodott, hogy a verseny során kénytelen volt rudat cserélni — puháról ke­ményebbre —, s egy ilyen ne­héz versenyen nem könnyű azonnal átállni. Jómagam két évig szoktattam magam a rúd­hoz. Képmagnó segítségével megállapíthattam, hogy minden ugrásom egyforma volt, tehát szinte „automata“ lettem. Tech­nikai vonatkozásban is minden rendben volt. Tomaszewski ed­ző a verseny utáni telefonbe­szélgetés során megkérdezte, hogy miért nem tettem a lécet mindjárt 580-ra? Szerinte is minden bizonnyal átvittem vol­na ... Az 582-t vertem, de két centivel lejjebb levő léc meg­állt volna. De az olimpiai arany után ugyan ki törődik már az újabb világcsúccsal... — Tizenkét órát kellett vár­nom, hogy végre enni tudjak. Az eredményhirdetés után saj­tókonferencia, doppingellenőr­zés következett, s emiatt Slu- sarski és Klimczyk társaságá­ban csak félórával éjfél után érkeztünk az olimpiai faluba. Az éhség nem zavart, üres gyo­morral könnyebb a verseny­zés ... — A rűdugróversenyen na­gyon sok a szabad idő, ezt egé­szen normálisan töltöm, figye­lem az ellenfeleket és az em­bereket a lelátón. Gyakran eszembe jutott Edék bátyám, akinek köszönhetem, hogy a tízpróbán keresztül eljutottam az atlétikához. Eszembe jutott az edzőm, a családom. De az is, hogy jnost mindenkinek a tekintete felém fordul, és vár­nak. Ez jó érzést váltott ki ben­nem, doppingolt. Csak egyre nem akartam gondolni, a mont­reali versenyre, amikor csapat­orvosunk bolgár kollégájával együtt nehezen tett versenyké­pessé. Ezek a gondolatok, sze­rencsémre, csak a verseny után elevenedtek fel. Ha áz állapo­tom nem olyan, Slusarski bará­tom véleménye szerint én iet- tem volna már Montrealban a bajnok és nem ő. Most Los An- gelesig kell várnom. Akkor még csak 31 esztendős leszek, s be­vallom, hogy a moszkvai mellé szeretném odatenni a második aranyérmet is ... Ä 2SO cm nem álom Gyacskov, a világhírű szovjet magasugró-iskola egyik legis­mertebb képviselője. Ö volt az edzője Valerij Brumel mellett sok más kitűnő szovjet magas­ugrónak is. Jelenleg tudomá­nyos tanácsadóként segíti a moszkvai olimpián sérülése miatt nem indult Vlagyimir Jascsenko volt világcsúcstartót. Öt kérdezte meg az APN hír­ügynökség munkatársa a ma­gasugrás időszerű kérdéseiről. • Mivel magyarázza a ma­gasugrás gyors fejlődését? — Ez több okra vezethető vissza. A legfontosabbak közé tartozik a technika tökéletese­dése, az atléták fizikai felké­szülésének javulása, a Fosbury­flop elterjedése és a sporttudo­mány szempontjainak érvénye­sülése. 9 Milyen fizikai tulajdonsá­gok szükségesek nagy eredmé­nyek eléréséhez? — Tudjuk, hogy a magasug­rók testmagassága nem közöm­bös. Ma már legalább 190 cin­nek kell lennie annak, aki át akarja ugrani a 230 cm-t. Ezen­kívül erősnek, hajlékonynak és nagyon ruganyosnak is. • Vannak olyan tudományos jegyek, amelyek alapján meg Vuncan Goodhew a 100 méteres mellúszásban győzött és ezzel megszerezte Anglia egyetlen aranyérmét az úszásban (ČSTK felv.) Élete legszebb győzelme volt... lehet állapítani, hogy valakiből lesz e átlagon felüli magasugrö, vagy sem? — Munkatársaimmal felállí­tottunk egy formulát, amely a jó eredmények eléréséhez szük­séges ismérveket tartalmazza. Ezek között a leglényegesebb a testmagasság, a testalkat ará­nyossága, e hajlékonyság és a lábak ruganyossága. Ezen is­mérvek közül az első kettő adottság, míg a másik kettő fej­leszthető. A szovjet magasug­rók közül — ezeket az ismér­veket figyelembe véve — a leg­jobb adottságai Jascsenkónak vannak. Magas termete mellett nagyszerűen összehangoltak a mozdulatai, ráadásul rendkívül hajlékony és nagyon jó a fizi­kai ereje. És még egy tulajdon­sága magasan az átlag fölé emeli: a hihetetlen robbané- konyság. • Munkája közben használ korszerű technikai eszközöket? — A legnagyobb mértékben. Munkám közben és edzések alatt is állandóan kéznél van a video-készülékem, amely ponto­san jelzi a mozdulatok legkü­lönbözőbb Jellemzőit és még Az olimpiai úszóversenyeken a szocialista országok, jobban mondva a Szovjetunió és az NDK sportolói dominiáltak, hi­szen huszonhat számból hu­szonegyben szerezték meg a győzelmet. Öt első hely jutott csak a tőkés országok úszói­nak. Anglia egy-, Svédország és Ausztrália 2—2 első helyet szerzett. Anglia egyetlen arany­érme Duncan Goodhew nevéhez fűződik. A 183 centiméter ma­gas és 80 kiló súlyú közgaz­dásznak készülő fiatalember 1970 óta hódol versenyszerűen az úszásnak. Bár évek óta „jegyzik" nevét a világ leg­jobbjai között, érmes helyezést EB-n, VB-n, olimpián nem si­került elérnie. Montrealban négy esztendővel ezelőtt a 100 méteres mellúszásban a hete­dik helyen végzett. Most Moszkvában a 200 méteres tá­von hatodik lett, az angol ve­gyesváltó tagjaként bronzér­met 'nyert, a 100 méteres mell­úszásban pedig megszerezte az olimpiai bajnoki címet. Már huzamosabb ideje a vi­lág legjobbjai a jelentős ver­senyekre simára borotválják testüket, mert véleményük sze­rint így is kisebb az ellenállás és jobb időt érhetnek el. Ma, amikor századmásodpercek vá­lasztják el egymástól az élen végzetteket, lehet, hogy való­ban javítanak idejükön. Good­hew azonban kivétel, nem kell a borotvához nyúlnia. Kilenc éves korában leesett a fáról, sokáig a kórházi ágyat nyom­ta, s miután teljesen felépült csupán egyetlen emlék maradi meg a kellemetlen incidenssel kapcsolatban: haját elvesztet­te, egész életére kopasz ma­radt. Gyermekkorában ez gyakran zavarta, hiszen nem szaladgál­hatott állandóan sapkában. Édesapja természetesen . látta gyakori lehangolt ságát, egy szép napon elővette kisfiát, a lelkére beszélt, és sikerült meg­győznie arról, hogy az ember­nek az értéke nem a hajában rejlik. Hanem például a siker­sok más fontos műszer és ké­szülék is a segítségemre van. • A Fosbury flop és a has- mánt technika tekintetében nagy eltérés tapasztalható az edzők köpött. Erről mi a véle­ménye? — Érthető, hogy a szovjet szakemberek jobban ismerik a hasmánt technikát, de a Fos- bury-flop — hála gyors elter­jedésének — nagymértékben gazdagítja a tanulmányozásra kerülő anyagot. Amikor az edző tanácsot ad tanítványának, hogy melyik technikát válasz- sza, akkor tekintetbe kell ven­nie a versenyző adottságait. Én úgy gondolom, hogy a két tech­nika egészséges versengése se­gíti a fejlődést. • Az ön véleménye szerint milyenek a magasugrás távla tai? — Körülbelül húsz éve már annak, amikor tudományos ér­vekkel igyekeztem bebizonyíta­ni, hogy megvan a lehetőség a 250 cm-es magasság átvitelére is. Azóta meggyőződtem ennek a jóslatnak az igazságáról. Szá­mot vetve a magasugrás fejlő­désének gyorsaságával, úgy gondolom, hogy a 240 cm-es magasságot öt éven belül el le­het érni. (APN) ben, — a sportban és a ma­gánéletben egyaránt. Ez ösztö­nözte éveken át a ma 23 éves olimpiai bajnokot, a tanulásban és a sportban. Az olimpiai győ­zelmet Goodhew hamar „meg­emésztette". — Már jóideje foglalkoztam az olimpiai siker gondolatával, hiszen 1976 óta egész életemet egy célnak rendeltem alá. Ott akartam lenni a moszkvai olim­pia 100 méteres mellúszás dön­tőjében. Ennek érdekében az Egyesült Államokba helyezte át székhe­lyét, ott a North — Carolina egyetemen folytatta tanulmá­nyait. Az anyagiakban nem szű­kölködő angol család gyermekét azonnal bevették az egyetem uszóválogatottjába, mert kitűnő alapokkal rendelkezett. — Örültem, hogy Ameriká­ban folytathattam tanulmá­nyaimat és egyúttal növelhet­tem sportbeli képességeimet, mert annak ellenére hogy ed­zőm, David Haller mindent megtett továbbképzésem érde­kében, olyan támogatást, edzés­lehetőségeket, mint az Egye­sült Államokban, hazámban sen­kitől sem kaphattam. Bevallom őszintén, példaképem mindig honfitársam, David Wilkie volt, de nemcsak azért, mert ott vol­tam, amikor ragyogó világcsú* csát úszta. Az 6 stílusa, tech­nikája még ma is nagyon le­nyűgöz. Wilkie 1976-ban a 200 méte­res mellúszás olimpiai bajnok­ságát 2:15,11 perces remek vi­lágrekorddal nyerte, s ez az idő a moszkvai versenyeket is túlélte. Wilkie az idei játéko­kon a TV munkatársaként volt jelen és őszintén örült honfi­társa győzelmének. „Goodhew csaknem úgy úszik mint én — mondotta — a hosszú húzáso­kat részesíti előnyben. Mozgé­konysága egészen rendkívüli.* Érdekes, hogy Goodhew az olimpiai esztendő elejétől kizá­rólag Angliában tartózkodott, aminek lélektani oka volt. Az olimpia előtti utolsó hónapokat edzőjének, David Hallernak társaságában akarta tölteni, akinek nagyon sokat köszönhe­tett. Amerikában megszámlál­hatatlan kilométereket úszott edzésein, minden hét végén versenyen indult 25 méteres medencében is, hogy robbané- konyságát növelje. — Nagy megterhelést, rend­kívüli idegfeszültséget jelen­tettek az edzések, mert ott kö­nyörtelenek, wncs félmunka. Akadlak pillanatok, amikor az ember úgy érezte nem megy tovább, a kéz a láb nem akart szót fogadni és akkor az edző csak annyit mondott: no még ezer métert! És folytattuk, mi­vel nem akartunk csődöt mon­dani. David Haller növelte véden­ce önbizalmát, kitűnő taktikái dolgozott ki, hiszen még a rö­vid 100 méteres távon is el lehet taktikázni a versenyt. Goddhew 50 méternél csak ötö­diknek fordult, de a célban csaknem fél másodperc volt az előnye. Az olimpiai bajnok ke­délyesen cseveg az újságírók­kal. Beszél, családjáról, fivéré­ről és szeretettel emlékezik nyolc esztendővel ezelőtt el­hunyt édesapjáról, akitől a pe­pitasapkát örökölte. Ezzel jár­ja már évek óta a világot, és szinte kabalának tekinti, pedig egykor csupán kopaszságát iquekezett leplezni. Ikollárf

Next

/
Thumbnails
Contents