Új Szó, 1980. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1980-09-08 / 212. szám, hétfő
ÍGY LETTEM OLIMPIAI BAJNOK Wladyslaw Kozakiewicz kitűnő versenyzésével és 578 centi- méteres rúdugró világcsúcsával kétségtelenül a XXII. Nyári Olimpiai Játékok egyik kiemelkedő egyénisége. Vajon hogyan látta az óriási versenyt? — „Transzban, voltam, olyan érzés fogott el, ami csak legritkábban adódik — mondta. — Valahogy így éreztem magam 1975-ben a Kusocinski-emlék- versenyen, amikor 560 centiméteres ugrással Európa-csúcsot állítottam fel. Ez a „transz“ minden bizonnyal a jó formával jelentkezik ... Már két héttel az olimpia előtt, az utolsó varsói versenyen megbeszéltük ed- zömmel, hogy ráállunk az olimpiai magasságokra: tehát az első ugrás 535 cm-en, majd 550, 560, 565 cm következik. Amikor Moszkvában ezt a magasságot első kísérletre ugrottam, megijedtem. Hátha akad valaki, aki jobban felkészült... Bevallom, szenvedés volt figyelni az ellenfelek kísérleteit az 565 centiméteres magasságon, nem is beszélve arról, amikor Volkov váratlanul az 575 cm-en próbál^ kozott. Jól emlékszem, egyszer a szovjet Trofimenko így vert meg: az alacsonyabb magasságot kétszer verte, majd harmadikra öt centivel magasabbra ment, megugrottá — és nyertl — Tavasszal 572 cm-es világcsúcsot javítottam, azt azonban a franciák visszavették. Ezután szertelenségemben nem tudtam, mit tegyek. Az edzőtáborozás alatt próbálkoztam, mire vagyok képes magasugrásban: 205 centit ugrottam, de közben a hasizmom meghúzódott. Egy hónapig nem tarthattam rúdugWladyslaw Kozakiewicz olimpiát aranyérmet jelentő ugrása után mosolyogva esik a szivacsra. I ČSTK-felv.) ÚJRA KELL TANULNI! 1980. IX. 8. A világ legjobb tornászai és tornásznői újból kezdhetik a tanulást. A kötelező gyakorlatok ugyanis csak egy olimpia tartamára, tehát négy évig érvényesek, így a következő olimpián a versenyzőknek már egészen más gyakorlatokat kell bemutatniuk. A moszkvai olimpia „kötelezői“ tehát „irattárba“ kerültek. Az egyes országok tornaszövetségei most azzal vannak elfoglalva, hogy megismerkedjenek az új kötelező gyakorlatokkal. Ezek megállapításánál természetesen már figyelembe vették a moszkvai olimpián szerzett tapasztalatokat, tehát a zsinór- mérték a moszkvai olimpia. Még a szakembereket is meglepte, hogy a világbajnokság óta eltelt hat hónap alatt a versenyzők milyen sok űj elemet sajátítottak el, és azokat milyen biztonságosan építették bele gyakorlataikba. Különösen rohamos fejlődést lehetett tapasztalni a nők talajgyakorlatánál. Itt a legnagyobb kockázatot össze kell kapcsolni a gyakorlat bemutatásának kecsességével és eleganciájával. Ugyanakkor a gyakorlatnak összhangban kell lennie a zenével és a művészi kifejező készséggel. A női egyéni összetett verseny győztese, a 19 éves szovjet Jeleňa Davidova, amikor győzelme után megkérdezték, melyik a legkedvesebb szere, csak eny- nyit válaszolt: „Mindegyiket egyformán szeretem, s még a legnehezebb gyakorlatokra is mindig szívesen emlékszem vissza.“ Érthető, hogy a győzelem felemelő pillanataiban az edzés fáradalmai, sőt szenvedései is feledésbe merülnek, vagy legalábbis elhalványulnak, de mindenki tisztában van azzal, hogy csak ez az út vezet a győzelemhez. A moszkvai olimpiai küzdelmek ismét bebizonyították, hogy ma már alig van a világon olyan tornász vagy tornásznő, aki csak egy szernek a specialists. Talán az egyetlen kivétel Magyar Zoltán, aki a nagy nemzetközi viadalokon majdnem egy évtizeden keresztül veretlen tudott maradni, és aki a moszkvai olimpián második olimpiai aranyérmet szerezte. De az a tény, hogy Magyar Zoltán a moszkvai olimpián az egyéni összetettben is a kilencedik helyen tudott végezni, azt bizonyítja, hogy a többi szeren Is nagyon erős volt. A tornásznők közül az NDK 15 éves, tüneményes tehetsége, Maxi Gnauck — aki különben az egyéni összetettben a második helyen végzett, a felemáskorláton pedig aranyérmet nyert — volt az egyetlen, aki mind a négy szeren bekerült a szerenként! döntőbe. (ND) «'»edzést, nem versenyezhettem. Nem állítom, hogy ez volt olimpiai felkészülésem legnyugodtabb időszaka ... — A döntő napjának reggele, majd a háromnegyed órás bemelegítés a Luzsnyiki-sta- dionban nagyon nehéz volt. Nehézkesnek, darabosnak, idegesnek éreztem magam. Ez a szorongató érzés akkor szűnt meg, amikor beléptem a pályára. Akkor már automatikusan csináltam azt, amit minden verseny előtt, s a jó hangulatom visszatért. A bemelegítő ugrásnál kértem, hogy az állványokat 45 cm-rel előbbre hozzák, s ezen a helyzeten a későbbiek során már nem változtattam. Egyedül én használom a Fiber-sportot, amely nem annyira ismert rúd. Ez a szer teljesen megfelel a súlyomnak és a gyorsaságomnak. Volkov panaszkodott, hogy a verseny során kénytelen volt rudat cserélni — puháról keményebbre —, s egy ilyen nehéz versenyen nem könnyű azonnal átállni. Jómagam két évig szoktattam magam a rúdhoz. Képmagnó segítségével megállapíthattam, hogy minden ugrásom egyforma volt, tehát szinte „automata“ lettem. Technikai vonatkozásban is minden rendben volt. Tomaszewski edző a verseny utáni telefonbeszélgetés során megkérdezte, hogy miért nem tettem a lécet mindjárt 580-ra? Szerinte is minden bizonnyal átvittem volna ... Az 582-t vertem, de két centivel lejjebb levő léc megállt volna. De az olimpiai arany után ugyan ki törődik már az újabb világcsúccsal... — Tizenkét órát kellett várnom, hogy végre enni tudjak. Az eredményhirdetés után sajtókonferencia, doppingellenőrzés következett, s emiatt Slu- sarski és Klimczyk társaságában csak félórával éjfél után érkeztünk az olimpiai faluba. Az éhség nem zavart, üres gyomorral könnyebb a versenyzés ... — A rűdugróversenyen nagyon sok a szabad idő, ezt egészen normálisan töltöm, figyelem az ellenfeleket és az embereket a lelátón. Gyakran eszembe jutott Edék bátyám, akinek köszönhetem, hogy a tízpróbán keresztül eljutottam az atlétikához. Eszembe jutott az edzőm, a családom. De az is, hogy jnost mindenkinek a tekintete felém fordul, és várnak. Ez jó érzést váltott ki bennem, doppingolt. Csak egyre nem akartam gondolni, a montreali versenyre, amikor csapatorvosunk bolgár kollégájával együtt nehezen tett versenyképessé. Ezek a gondolatok, szerencsémre, csak a verseny után elevenedtek fel. Ha áz állapotom nem olyan, Slusarski barátom véleménye szerint én iet- tem volna már Montrealban a bajnok és nem ő. Most Los An- gelesig kell várnom. Akkor még csak 31 esztendős leszek, s bevallom, hogy a moszkvai mellé szeretném odatenni a második aranyérmet is ... Ä 2SO cm nem álom Gyacskov, a világhírű szovjet magasugró-iskola egyik legismertebb képviselője. Ö volt az edzője Valerij Brumel mellett sok más kitűnő szovjet magasugrónak is. Jelenleg tudományos tanácsadóként segíti a moszkvai olimpián sérülése miatt nem indult Vlagyimir Jascsenko volt világcsúcstartót. Öt kérdezte meg az APN hírügynökség munkatársa a magasugrás időszerű kérdéseiről. • Mivel magyarázza a magasugrás gyors fejlődését? — Ez több okra vezethető vissza. A legfontosabbak közé tartozik a technika tökéletesedése, az atléták fizikai felkészülésének javulása, a Fosburyflop elterjedése és a sporttudomány szempontjainak érvényesülése. 9 Milyen fizikai tulajdonságok szükségesek nagy eredmények eléréséhez? — Tudjuk, hogy a magasugrók testmagassága nem közömbös. Ma már legalább 190 cinnek kell lennie annak, aki át akarja ugrani a 230 cm-t. Ezenkívül erősnek, hajlékonynak és nagyon ruganyosnak is. • Vannak olyan tudományos jegyek, amelyek alapján meg Vuncan Goodhew a 100 méteres mellúszásban győzött és ezzel megszerezte Anglia egyetlen aranyérmét az úszásban (ČSTK felv.) Élete legszebb győzelme volt... lehet állapítani, hogy valakiből lesz e átlagon felüli magasugrö, vagy sem? — Munkatársaimmal felállítottunk egy formulát, amely a jó eredmények eléréséhez szükséges ismérveket tartalmazza. Ezek között a leglényegesebb a testmagasság, a testalkat arányossága, e hajlékonyság és a lábak ruganyossága. Ezen ismérvek közül az első kettő adottság, míg a másik kettő fejleszthető. A szovjet magasugrók közül — ezeket az ismérveket figyelembe véve — a legjobb adottságai Jascsenkónak vannak. Magas termete mellett nagyszerűen összehangoltak a mozdulatai, ráadásul rendkívül hajlékony és nagyon jó a fizikai ereje. És még egy tulajdonsága magasan az átlag fölé emeli: a hihetetlen robbané- konyság. • Munkája közben használ korszerű technikai eszközöket? — A legnagyobb mértékben. Munkám közben és edzések alatt is állandóan kéznél van a video-készülékem, amely pontosan jelzi a mozdulatok legkülönbözőbb Jellemzőit és még Az olimpiai úszóversenyeken a szocialista országok, jobban mondva a Szovjetunió és az NDK sportolói dominiáltak, hiszen huszonhat számból huszonegyben szerezték meg a győzelmet. Öt első hely jutott csak a tőkés országok úszóinak. Anglia egy-, Svédország és Ausztrália 2—2 első helyet szerzett. Anglia egyetlen aranyérme Duncan Goodhew nevéhez fűződik. A 183 centiméter magas és 80 kiló súlyú közgazdásznak készülő fiatalember 1970 óta hódol versenyszerűen az úszásnak. Bár évek óta „jegyzik" nevét a világ legjobbjai között, érmes helyezést EB-n, VB-n, olimpián nem sikerült elérnie. Montrealban négy esztendővel ezelőtt a 100 méteres mellúszásban a hetedik helyen végzett. Most Moszkvában a 200 méteres távon hatodik lett, az angol vegyesváltó tagjaként bronzérmet 'nyert, a 100 méteres mellúszásban pedig megszerezte az olimpiai bajnoki címet. Már huzamosabb ideje a világ legjobbjai a jelentős versenyekre simára borotválják testüket, mert véleményük szerint így is kisebb az ellenállás és jobb időt érhetnek el. Ma, amikor századmásodpercek választják el egymástól az élen végzetteket, lehet, hogy valóban javítanak idejükön. Goodhew azonban kivétel, nem kell a borotvához nyúlnia. Kilenc éves korában leesett a fáról, sokáig a kórházi ágyat nyomta, s miután teljesen felépült csupán egyetlen emlék maradi meg a kellemetlen incidenssel kapcsolatban: haját elvesztette, egész életére kopasz maradt. Gyermekkorában ez gyakran zavarta, hiszen nem szaladgálhatott állandóan sapkában. Édesapja természetesen . látta gyakori lehangolt ságát, egy szép napon elővette kisfiát, a lelkére beszélt, és sikerült meggyőznie arról, hogy az embernek az értéke nem a hajában rejlik. Hanem például a sikersok más fontos műszer és készülék is a segítségemre van. • A Fosbury flop és a has- mánt technika tekintetében nagy eltérés tapasztalható az edzők köpött. Erről mi a véleménye? — Érthető, hogy a szovjet szakemberek jobban ismerik a hasmánt technikát, de a Fos- bury-flop — hála gyors elterjedésének — nagymértékben gazdagítja a tanulmányozásra kerülő anyagot. Amikor az edző tanácsot ad tanítványának, hogy melyik technikát válasz- sza, akkor tekintetbe kell vennie a versenyző adottságait. Én úgy gondolom, hogy a két technika egészséges versengése segíti a fejlődést. • Az ön véleménye szerint milyenek a magasugrás távla tai? — Körülbelül húsz éve már annak, amikor tudományos érvekkel igyekeztem bebizonyítani, hogy megvan a lehetőség a 250 cm-es magasság átvitelére is. Azóta meggyőződtem ennek a jóslatnak az igazságáról. Számot vetve a magasugrás fejlődésének gyorsaságával, úgy gondolom, hogy a 240 cm-es magasságot öt éven belül el lehet érni. (APN) ben, — a sportban és a magánéletben egyaránt. Ez ösztönözte éveken át a ma 23 éves olimpiai bajnokot, a tanulásban és a sportban. Az olimpiai győzelmet Goodhew hamar „megemésztette". — Már jóideje foglalkoztam az olimpiai siker gondolatával, hiszen 1976 óta egész életemet egy célnak rendeltem alá. Ott akartam lenni a moszkvai olimpia 100 méteres mellúszás döntőjében. Ennek érdekében az Egyesült Államokba helyezte át székhelyét, ott a North — Carolina egyetemen folytatta tanulmányait. Az anyagiakban nem szűkölködő angol család gyermekét azonnal bevették az egyetem uszóválogatottjába, mert kitűnő alapokkal rendelkezett. — Örültem, hogy Amerikában folytathattam tanulmányaimat és egyúttal növelhettem sportbeli képességeimet, mert annak ellenére hogy edzőm, David Haller mindent megtett továbbképzésem érdekében, olyan támogatást, edzéslehetőségeket, mint az Egyesült Államokban, hazámban senkitől sem kaphattam. Bevallom őszintén, példaképem mindig honfitársam, David Wilkie volt, de nemcsak azért, mert ott voltam, amikor ragyogó világcsú* csát úszta. Az 6 stílusa, technikája még ma is nagyon lenyűgöz. Wilkie 1976-ban a 200 méteres mellúszás olimpiai bajnokságát 2:15,11 perces remek világrekorddal nyerte, s ez az idő a moszkvai versenyeket is túlélte. Wilkie az idei játékokon a TV munkatársaként volt jelen és őszintén örült honfitársa győzelmének. „Goodhew csaknem úgy úszik mint én — mondotta — a hosszú húzásokat részesíti előnyben. Mozgékonysága egészen rendkívüli.* Érdekes, hogy Goodhew az olimpiai esztendő elejétől kizárólag Angliában tartózkodott, aminek lélektani oka volt. Az olimpia előtti utolsó hónapokat edzőjének, David Hallernak társaságában akarta tölteni, akinek nagyon sokat köszönhetett. Amerikában megszámlálhatatlan kilométereket úszott edzésein, minden hét végén versenyen indult 25 méteres medencében is, hogy robbané- konyságát növelje. — Nagy megterhelést, rendkívüli idegfeszültséget jelentettek az edzések, mert ott könyörtelenek, wncs félmunka. Akadlak pillanatok, amikor az ember úgy érezte nem megy tovább, a kéz a láb nem akart szót fogadni és akkor az edző csak annyit mondott: no még ezer métert! És folytattuk, mivel nem akartunk csődöt mondani. David Haller növelte védence önbizalmát, kitűnő taktikái dolgozott ki, hiszen még a rövid 100 méteres távon is el lehet taktikázni a versenyt. Goddhew 50 méternél csak ötödiknek fordult, de a célban csaknem fél másodperc volt az előnye. Az olimpiai bajnok kedélyesen cseveg az újságírókkal. Beszél, családjáról, fivéréről és szeretettel emlékezik nyolc esztendővel ezelőtt elhunyt édesapjáról, akitől a pepitasapkát örökölte. Ezzel járja már évek óta a világot, és szinte kabalának tekinti, pedig egykor csupán kopaszságát iquekezett leplezni. Ikollárf
