Új Szó, 1980. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1980-09-26 / 228. szám, péntek

// Ősszel is süt még a nap Dél felé járt az idő, amikor Ragyolcra (Radzovce) megér­keztem. Régi ismerősöm várt rám. Megtudva jövetelem okát, máris indítványozta: — Néz­zünk szét a nyugdíjasok klub­jában, ott van a helyi nemzeti bizottság kifőzdéje is. Ilyenkor ebédidőben nagy ott a forga­lom. A klub néhány évvel ezelőtt, a régi iskola épületének átala­kításával jött létre. Igaz, nyár­időben csak hétvégén jönnek össze benne, de itt beszélik meg a tennivalókat, a kirándu­lásokat és itt próbál a tizen­két tagú, Fehérhajú menyecs­kék elnevezésű daloscsoport is, amely nem egy vetélkedőn helytállt, helyezést ért el. Folyik az ebédkiadás és köz­ben Mária Futóová-Lepisová, a klub vezetője, a rokkantak szö­vetsége helyi szervezetének tit­kára elmondja, hogy általában 30—40-en kosztolnak itt. (An­na Kovoncziová szakácsnő: — Ma húsleves és töltött pap­rika van...) A nyugdíj nagy­ságától függően három-hét ko­ronát fizetnek egy-egy ebédért. Többen is élhetnének a kedve­ző lehetőséggel, hiszen a köz­ségben mintegy 400 nyugdíjas él. Igaz, sok az olyan koros ember, akinek már nehezére esik a jövés-menés. — Azért ne gondolja az elv­társ, hogy az idős emberek tét­lenkednek — jelenti ki az egyik asszony. — Ki a mező­gazdaságban dolgozik, ki pedig erdei gyümölcsöt gyűjt. Meg aztán helyi szervezetünk tavaly a szlovákiai versenyben máso­dik helyezést ért el. — Másodikat? ..; Aztán mi­vel? Az éneklőcsoport tagjai szervezünk a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékezetes helyeire. Kár, hogy pontosan nem je­gyeztük fel, merre jártunk és nincs mindig kéznél fényké­pész, hogy örömünket megörö­kítse. Ceruzám gyorsan rója jegy­zettömböm lapjait, de az egy­más szavába vágó asszonyok beszédét pontosan lejegyezni lehetetlen. Annál is inkább nem, mert hol a nyugdíjasok klubjáról, hol pedig a rokkan­tak szövetségének alapszerve­zetéről beszélnek. Végül kide­rül, a kettő között nincs lé­nyegesebb különbség. Céljuk azonos: még több legyen a nap­fény az idős emberek élete őszében. A járási és a helyi nemzeti bizottságtól is segítsé­get kapnak. Csak így tehették meg a közelmúltban például azt, hgy a Thália Színház elő­adására ötven idős embernek biztosítottak jegyet. — Bár mindenütt úgy törőd­A férfiak a klubban szívesen veszik kezükbe a kártyát — termé­szetesen csak szórakozásból (Archívumi felv.) — A titkárnő erről többet tud mondani. Futóová a kimutatásokat la­pozza: — Tavaly 12 614 kilo­gramm erdei terméket értékesí­tettünk. Ennek a mennyiségnek egyötöde gomba volt. Társadal­mi munkában 33 607 órát, ebből 27 422 órát a mezőgazdaságban dolgoztunk. Beszélgetés közben vagy tíz asszony vesz körül bennünket. Helyeslően bólogatnak, hiszen amikor például kapálni kellett, ott voltak ők is, egyrészt az­ért, hogy segítsenek a mező- gazdasági üzemnek, másrészt a munka ellenértékéért kirándu­lásokat szervezhetnek. Tavaly is a ragyolci idős emberek ki­lenc alkalommal kerekedtek fel, hogy olyan tájakkal ismer­kedjenek meg, amelyekre fia­tal korukban nem vetődhettek el. Hiszen például Mária Lau- ková alig néhány éves volt, amikor édesapja elesett az első világháborúban. Fajt Antalné 1942-ben látta utoljára a fér­jét. özvegy Meló Lászlóné élet­társát egy franciaországi bá­nyaomlás temette be. A puszta életük megtartásával, gyerme­keik nevelésével voltak elfog­lalva, dehogy is jutott akkori­ban idő és pénz utazásra. — Fel se tudom sorolni, hol mindenütt jártunk, nemcsak idehaza, hanem Magyarorszá­gon és Lengyelországban is —- mondja csillogó szemmel a 67 éves Mária Futóová. — Ültünk u Visztula partján, voltunk Oswieczimben, megcsodáltuk a Halász-bástyát, lubickoltunk a zsóri fürdő vizében. Így igaz — helyeselt öz­vegy Fajtné. — Sőt, eljutottunk a duklai harcok színhelyére is. Különben évente kirándulást a község határában egy kőszén­bánya üzemelt. Ma víz alatt áll. Talán a termelés nem volt gaz­daságos ... Szó szót követ, s kiderül, hogy a ragyolci idős emberek tele vannak tervekkel. A kö­vetkező megbízatási időszak­ban például felépül az új óvo­da, s akkor a régiben berende­zik a nyugdíjasok napközi ott­honát. Ezt megerősítette Hele­na Mázorová, a hnb elnöke is. Ehhez azonban a járás illeté­keseinek támogatására és arra van szükség, hogy a ragyolci nyugdíjasok a jövőben a Z-ak­cióban is többet segítsenek. Esteledett már, amikor meg­érkezett a járási székhelyről Koronczi Géza, a helyi szerve­zet elnöke. Sietett, mert már útközben hallott arról, hogy új­ságíró jár a községben és mun­kájuk felől érdeklődik. — Nem vagyok túlzottan de­rülátó, de borúlátó sem. Sze­retnénk, ha a jövőben még töb­ben jönnének közénk az alap­szervezetbe, illetve a klubba, hogy együttes erőfeszítéssel még szebbé tegyük életünk őszét. NÉMETH JÁNOS Kommentáljuk ELHANYAGOLHATATLAN TENNsVALÖK Hazánk állampolgárainak alkotmányjoga, hogy panaszaik­kal, közérdekű bejelentéseikkel, javaslataikkal is közvetle­nül és aktívan részt vehessenek társadalmi és gazdasági életünk irányításában. Állami és gazdasági szervek, szerve­zetek gondoskodnak róla — a társadalom jelentős anyagi ráfordításával —, hogy ennek a jognak érvényesítése a gya­korlatban, a mindennapi életben megfelelő eredményt hoz­zon. A panaszok, javaslatok száma azt is mutatja, hogy a la­kosság él ezzel a lehetőséggel. A felmérések szerint az ál­lampolgárok a legtöbb panasszal a nemzeti bizottságokhoz fordulnak. Több éves kimutatások alapján a lakosság részé­ről a legtöbb jogos bírálat a kereskadelmet és a szolálta­tásokat éri. Ez magától értetődő, hiszen ez a két terü’et el­választhatatlan az emberek mihdennapi életétől. Ugyancsak sok jogos bírálat éri a nemzeti bizottságok egyik legkényesebb, de igen fontos tevékenységét: a laká­sokkal való gazdálkodást. Ismeretes, hogy szociálpolitikánk egyik legfőbb pontja a lakosság lakáskörülményeinek rende­zése. Legnagyobb igyekezettel sem tudunk azonban minden jogos lakásigénylő kérelmének rövid időn belül eleget ten­ni. A lakásügyi panaszok kivizsgálásai azonban arra is fényt derítenek, hogy — bár a lakásigények sürgősségi sorrend­jét igen nehéz minden szempontból a legigazságosabba'n meghatározni — sok nemzeti bizottságon éppen a tárgyi­lagos mérlegelésben vannak fogyatékosságok. Másszóval nem a legrászorultabbak kapják meg minden esetben, az új lakást. Említhetnénk továbbá a lakások karbantartását, a kör­nyezet kérdéseit érintő panaszokat — az utóbbiak száma is évről-évre több —vagy a funkcionáriusok és a nem­zeti bizottságok dolgozóinak magatartását, az ügyfelekkel való bánásmódját kifogásoló bírálatokat. Nemrégiben nem ügyfélként, de véletlenül fogadónapon felkerestem az egyik járási népi ellenőrző bizottság iUe- tékos osztályát. Sokan ugyanis panaszaikkal éppen ehhez a szervhez fordulnak, s innen irányítják az ügyfeleket, vagy a jegyzőkönyvezett panaszokat az illetékes szakosz­tályokhoz. Á panaszosok iránt érdeklődve megtudtam, szép számmal akadnak olyanok is, akik nemcsak élnek, hanem vissza is élnek ezzel az állampolgári jogukkal. Vélt igazuk tudatában megfeledkeznek saját kötelességeikről, s arról, hogy a törvények a panas"íevőkre is vonatkoznak. Vannak ugyanis notorikus panaszkodók is, s olyanok, akik ha írás­ban kellene kifogást emelniük, inkább visszalépnek. A tény azonban tény marad: a nemzeti bizottságok mun­káját érintő panaszok 43,1 százaléka jogos. Ez érzékelteti, hogy népképviseleti szerveink vitathatatlan és dicséretre méltó eredményei ellenére, munkájukban vannak még tar­talékok, melyek feltárása n^^nsak érdemükre válnék, ha­nem az állampolgárok nagyobb elégedettségét is kiváltva, az egész társadalom érdekét szolgálná. FLORIAN MARTA 8 SZilMKTUS MEGBMSMI nének a nyugdíjasokkal, mint Ragyolcon — összegezi vélemé­nyét Simon Ferenc, a jnb kép­viselője, a füleki (Fiľakovo) Béke üzem igazgatója. — Ha a megkezdett úton haladnak tovább, s még jobban aktivi­zálják soraikat, akkor sok örö­met szerezhetnek maguknak és embertársaiknak. Tovább folyik tevékenységük felsorolása. Már több ízben fel­léptek műsorukkal a losonci (Lučenec) nyugdíjasok otthoná­ban, köszöntve az életjubileu­mukat ünneplőket és vendég­szerepeitek a magyarországi Somoskő hasonló létesítményé­ben. — Rendeztünk már kézimun­ka-kiállítást is — teszi hozzá özvegy Kovács Barnáné. — Ré­gen a lányok maguk készítet­ték kelengyéjüket, megtanultak varrni, később pedig a megélhe­tés tette szükségessé, hogy az egésznapi fáradságos munka után a bányászasszonyok tűt vegyenek a kezükbe. — Bányászasszonyok? — Igen, A felszabadulás előtt A modern társadalom embe­rének egyik legjellegzetesebb betegsége a szívizom elhalása (infarktusa). Ez a betegség a koszorúerek kóros elváltozásai­nak legsúlyosabb szövődménye­ként jelentkezik. A fejlett or­szágokban egyre nő a szívin­farktusok száma és ezek na­gyon gyakran tragikusan vég­ződnek. Ez a tény késztet ben­nünket arra, hogy nagyon ko­molyan foglalkozzunk ezzel a „modern járvánnyal”. A koszorúér megbetegedéseit több tényező idézi elő, s ezek közül sokat már ismerünk. Ezeket rizikó faktoroknak ne­vezzük és két csoportra oszt­juk. Az ún. exogén tényezők a modern társadalom minden polgárának életében jelen van­nak, míg az ún. endogén té­nyezők egyénenként különböz­nek. Az említett tényezők együtthatása a koszorúerek megbetegedéséhez vezet. A ri­zikó tényezők között dohány­zás. a kalóriafölöslegből szár­mazó kövérség és a mozgás­hiány játssza a főszerepet. Ezek mind exogén, vagyis külső té­nyezők, amelyek az egyén kör­nyezetében fordulnak elő. Az endogén (vagy belső) tényezők közül főleg a magas vérnyomás a cukorbaj és a zsíranyagcsere megbetegedései játsszák a fő­szerepet. E betegségek nagy része öröklődik. A rizikó faktorok sorában külön csoportot alkot a stressz. Az az általános nézet, hogy a stressz a legkomolyabb rizi­kó faktorok egyike, elsőrendű rizikó faktornak is nevezik. A többi rizikó tényező tulajdon­képpen a stressz hatását erősí­ti a szervezetben, ezeket tehát másodrendű rizikó faktoroknak nevezzük. Ez annyit jelent, hogy a stressz az egészséges szervezetben nem okoz kóros elváltozásokat. A már említett más rizikó faktorokkal kombi­nálva viszont a megbetegedés kiváltója. A szervezet nem tud alkalmazkodni a stressz által megváltozó körülményekhez és a hosszan tartó stressz-hatások idült betegséghez vezetnek. így jön létre a szívkoszorúér meg­betegedése is. Az orvostudomány két oldal­ról közelíti meg a szívinfarktus problémáját. Az első és köny- nyebb út a megelőzés. Fő fel­adata az ún. rizikó faktorok kiküszöbölése. Ez annyit jelent, hogy már a gyermekkorban meg kell kezdenünk a harcot a dohányzás és az elhízás ellen. Ennek a harcnak fő fegyvere a fegyelem. Legyünk azon. hogy a gyermek kellő mérték­ben kielégíthesse mozgásszük­ségletét. Az ún. endogén faktorok kér­dése már az orvostudomány körébe tartozik. Az orvosnak idejében fel kell ismernie a be­tegségeket, s meg kell kezdenie gyógyításukat. Csak a rendsze­res orvosi vizsgálatok deríthet­nek fényt a cukorbajra és a magas vérnyomásra. Tudjuk, hogy ezek a betegségek örök- lödnek, tehát nagyobb figyelmet kell fordítani azokra az egyé­nekre, akiknek családjában az említett betegségek előfordul* nak. A szívinfarktus elleni harc másik fegyvere maga a gyógyí­tás. Az orvostudomány jelenle­gi állása szerint eredményesen vehetjük fel a küzdelmet e betegséggel. A korszerű gyó­gyászat eredményeinek felhasz­nálása lehetővé teszi, hogy a szívinfarktuson átesett ember, gyorsan visszatérjen környeze­tébe, munkájához. Sose feled­kezzünk meg arról, hogy ez a korai visszatérés is bizonyos veszélyeket rejt magában. A oe- teget ugyanis általában abba a környezetbe helyezzük visz- sza, melynek rizikó faktorai az infarktus kialakulásához vezet­tek. Ebben az esetben nagyon sok függ a beteg magatartásá­tól. Számokkal, tényekkel bi­zonyíthatjuk, hogy ha az in­farktuson átesett ember olyan életmódot folytat, amelyben to­vábbra is előfordul három ri­zikó faktor, akkor az esetek nagy hányadában három éven belül újabb szívinfarktus ala­kul ki. Ha két rizikó faktor for­dul elő, akkor az újabb infark­tus általában nyolc éven belül következik be. Egy rizikó fak­tor esetében nem áll fel újabb infarktus veszélye. Ebből vilá­gosan kitűnik az egyén felelős­sége. A modern orvostudomány be­bizonyította, hogy lehet véde­kezni az Infarktus ellen. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy e te­kintetben nagyjából minden ember maga határozza meg a sorsát. Dr. MIROSLAV PALÁT, CSc. KÉSZÜLNEK Ä TÉLRE A Rozsnyói (Rožňava) Járási Nemzeti Bizottság elnöksége értékelő és tájékoztató értekez­letet tartott a városi és helyi nemzeti bizottságok elnökei ré­szére. A munkaértekezleten több témakörrel foglalkoztak. A legfontosabbak közé tartozik az őszi munkák menete a já­rás mezőgazdasági üzemeiben, a Z-akcióban folyó építkezések helyzete, és a polgári ügyek testületeinek munkája. Az utóbbiak járásszerte jó eredmé­nyeket értek el, munkájukat az iskolák pionírszervezetei és a tömegszervezetek is támogat­ják. Az értekezlet egyik leg­fontosabb napirendi pontja a lakosság téli tüzelővel és bur­gonyával való ellátásának kér­dése volt. E téren augusztus végéig jobb volt a helyzet, mint ta­valy Ilyenkor. Az intézmények részére tavaly a szükséges tü­zelő 62, ez idén 67 százalékát, a lakosság részére pedig 69 százalékát biztosították. Leg­fontosabbnak tartották az egészségügyi intézmények, az iskolák és a szociális gondos­kodásra rászorulók mielőbbi ellátását a szükséges téli tüze­lővel. Ezt az igényt eddig 75 százalékban elégítették ki. A szénellátásban előreláthatólag nem lesznek gondok, ha a szál­lítás az eddigihez hasonlóan folyamatos lesz. A tűzifával vannak némi problémák. A rak­tárak nem tudják maradéktala­nul leszállítani az igényelt mennyiséget. A szokatlan időjárású nyár a burgonyaellátásban is érez­teti hatását. A rozsnyói járás­ban mintegy 400 vagon termés­sel számolnak. A járás burgo­nyából nem önellátó, ezért a lakosság szükségletének kielé­gítése folyamatosan történik. A járási szervek úgy intézked tek. hogy egyelőre ötven kilo­grammot utalnak ki családon­ként, s a szállítás szerint biz­tosítják a további mennyiséget-cső RTkEí!] 1980. IX. 26.

Next

/
Thumbnails
Contents