Új Szó, 1980. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1980-09-25 / 227. szám, csütörtök

Mit akar ez az ember? MONTÁZS ÉS JEGYZET VAS ISTVÁN HETVEN ÉVÉHEZ A „montázs” Milyen az űj matematika ľ A l>ültő, ellentétben azzal, ahogyan tanítják, tanullak, aho­gyan azt megkérdőjelezhető di­daktikák és kétes érvényű esz­tétikák belénk sulykolták: nem vátesz, nem lángoszlop, nem a múzsák kegyeltje, nem a nem­zőt lelkiismerete, s még mennyi minden nem. Ellenkezőleg: több, ó, mennyi mindennel több ezeknél a szerepeknél; ő az, ki mást se csinál, csak mindent, ami megtörtént vele, „vagy amit tesz, amit vele tesznek, amit szeretne, amit tapasztal, érez, iát, halt: azt mind átéli, tudó- másul veszi, reagál rá, vissza­gondol rá, rendezni próbálja, hordozza, építi, szóval éh az életét“. Mit akarhat hát ez az egy ember, akinek — amint azt az ezen írás fölé írt címet vi­selő vers is mondja — egy ha­lálnál és egy életnél egyebe sincs a világon? Természetesen: „valamit mondaniEgy élet, egy halál — hiszen erről min­dig lehet, mindig kell, mindig érdemes kimondani, elejteni ezt- azt. Az élet, a mindennapiság- ban is egyszeri, az örökös is­métlődéseiben is más és más, aligha lehet egyéb, mint az em­ber meg-megújuló kísérlete ar­ra, hogy megfogalmazza önma­gát, azt, ami egyedülvalóan én­nek nevezhető. Igen, csak ez a fontos, csak az én, vallja meg Nádor Tamásnak Vas István, mert „én voltaképpen nemcsak én vagyok, hanem egy csomó más ember is, akikből lettem, meg a világ, amelyben élek. Az <*én» azokból áll, akiket láttam, akiket beengedtem magamba, s akik hívás nélkül jöttek, hogy éri né legyenek. S mert nagyon sokféle embert és környezetet szívtam magamba, s ami történt velem, az mindig erős nyomot hagyott bennem, úgy véltem: mindezt valahogy ki kell mon danom.“ Ki kell mondani', a bennünk élő ellentmondásokat nem feladva, az egyik igazság kedvéért a másikról nem le mondva, igen, mindig „merjünk lenni mi magunk“. A „vagyunk, amik vagyunk“ motívuma, vagy méginkább: problematikája nem véletlenül tér vissza többször is Vas István költészetében. A Ka­land és a Rend emberien nehéz vállalása, a „tett és szándék szép kockázata'1, az „amit le­het“ — „Amíg lehet“ —- „Ahogy lehet“ életelve, a „csak meg a csak meg a csak“ ereje az „ami van, az van“ hite, a „még és még és még“ elszánása. „Csak az tud, aki lát“, s csak az lát, aki látni mer; csak az tud ön­maga lenni, aki más nem le­het, s csak az nem lehet más, aki nem mondhat le „semmiről, ami valaha volt“. Ugyanez a Réz Pálnak adott nyilatkozatban: „Enbennem minden jelen, fo­lyamatos, a múlt is, egy állan­dó jelenben élek...“; a Római pillanatban: „Mi mindent őr­zünk szívünkben, agyunkban, / Hány Atlantist, eleven teme­tőt ...“; s a Római rablásban is: rabold ki a múltat / A jö­vőnek“. Hiszen mi más is lehet­ne az e.mbernek igazi tulajdona, mint az, amit megszerzett és megszeretett, s igazi feladata, hogy tegye, amit tehet, amit tud, s mást se fogalmazzon az „Itt voltam“ 'örök szép törvé­nyénél. Van Vas Istvánnak egy verse, A ,,jegyzet" amelyben a nála néhány esz­tendővé! idősebb Zelk Zoltánt köszönti játékos, ám valahogy mégis szomorkás bölcsességgel fte?yenkedése, azaz hetvenedik születésnapja alkalmából. És most, lám, ő is hetvenke- dik, ö is betöltötte már a het- venet. A hetvenet? Még csak a hét venet? Harmincegy éves vagyok, tör történelmekkel és világokkal fiatalabb nála; nagyjából más­fél évtizeddel ezelőtt olvashat­tam őt először, már akkor is — holott még hatvan sem volt — élő klasszikusként. S ha most jobban utána gondolok, a klasz- szikus érvényű költő már a negyvenes éveiben írt Római pillanat ban és A teremtett vi­lágban is készen volt benne. Ki tudja, hogy van ezzel? Annyi bizonyos, hogy egyné- melyik költőről lehetetlen be­szélni az életének, életkorának ismerete nélkül. Am bizonyos az is, hogy Vas Istvánhoz már jó ideje nem tartozik hozzá az életkora, attól — persze, nem biológiai értelemben véve —. független életet él. S így azzal, hogy elmondjuk: ennyi és ennyi évet élt, ilyen és ilyen című könyveket írt és fordított, mind­ezzel — pedig mennyi meg mennyi adat! — nem mondunk róla semmit. Vas Istvánról azt kell elmondani, hogy kire kire hogyan hatott, s kiből kiből mit és mennyit fogalmazott meg ér­vényesen, noha egész életében mást sem tett, mint önmagáról beszélt, s még akkor is önmagát mondta, amikor tőle látszólag nagyon távoleső dolgok megfő galmazására kereste a szava­kat. De nem ez így nem igaz; nincsenek távoli dolgok, ami tőlünk messze esik, abban is ta­lálható mindig valami, ami kö­zeli, ami magunkhoz közelíthe­tő; éppen Vas István sugalmaz­za ezt így. Tízegynéhány évvel ezelőtt, mi, akkoriban induló, s provin­ciánk vélt' és valós nyűgeitől szabadulni igyekvő nemzetiségi poéta-önjelöltek az ő verseihez, a Római rablás, a földalatti nap meg a Nem számít jónéhány da­rabjához is útmutatásokért for­dultunk; útmutatásért — az egyik lehetséges irányba. S nemcsak a verseihez. Apollli- naire- meg Eliot- meg Saint- John Porse fordításaihoz is. Meg ... meg ... meg ... S no­ha az unott kávéházi asztalok­nál üldögélve, kocsmapultokra támaszkodva, vagy lábunkat a szlovák főváros flaszterján kop­tatva, esetleg szűkös-füstös al­bérleti szobáinkban szoronkod- va emlékezetem szerint egyet­lenegyszer sem bukkant föl azok között, akiknek verseiből szinte egymás elkábítására — szentírásként harsogtuk a leg­különfélébb passzusokat, ott volt velünk valahol már akkor is. Amit megsejtettünk, abban része van neki is, amit tudtunk, azt tőle is tudtuk, habár a hat­vanas évek végéről felmutatha­tó szertelenségeink és szélsősé­geink ennek épp az ellenkező­jét is sugallhatják. Azt mondták rólunk akkoriban, hogy például, elvetünk minden hagyományt, de mi nem a hagyományoktól fordultunk el, hanem csak egy­féle „hagyományától, s elég jól tudtuk azt, az ő tanításából is, hogy bár „az irodalomnak vannak hagyományai, de nincs hagyományos irodalom, mint ahogy semmiféle hagyományos művészet sem“. S voltaképpen mást csináltunk-e akkoriban, s csinálhatunk-e mást ma is, ha tovább akarunk lépni, mint amit Vas István így fogalmazott meg: „Ha szabadon csinálunk olyasmit, ami valódi szükségle­teinknek megfelel, európaiak leszünk, lényegien“. Mit akar, mit akarhat ez az egy ember? Akarhat-e mást mint amit eb­ben az idézetben megfogalma­zott? TÚTH LÁSZLÓ — Ha két részhalmazt egyesí­tünk, mit kapunk? Milyen kap­csolat jön létre? Hány kanári van a kalitkában? És hány pa­pagáj? Összesen mennyi a ma­dár? Kezek lendülnek magasba, a munkafüzetek üres mezőnyei elemekkel telnek meg, a táblá­ra színes krétával felírt isme­retlenek mellé számok kerül­nek. Matematikaóra. A kis máso­dikosok az összeadás és kivonás műveletét gyakorolják, jóllehet e hagyományos kifejezések az órán talán el sem hangzanak. Helyükbe újak kerültek. XXX üt évvel ezelőtt minden alap­iskola első osztályában új tan­terv szerint kezdték meg a ma­tematika oktatását. Azóta az al­só tagozat valamennyi osztálya már korszerűsített matemati­kát tanul. Elkészültek az orszá­gos felmérés eredményei is, a -szakemberek összegezték ta­pasztalataikat, levonták a ta­nulságokat. Ezek ismeretében kíváncsiak voltunk, vajon mi­lyen ez az új matematika, mi­lyen a legtöbb felnőttben lidér­ces gyerekkori emlékként őr­zött számtan? Nem nagy iskola a szálkái (Salka) az érsekújvári járásban (Nové Zámky); sem a gyerme­kek számát (2ü4), sem az épü­letet tekintve nem az, bár Kis- keszi (Maié Kosihy), Hajt a (Bajtava) és l.eléd (Lela) tan­köteles gyerekei is ide járnak; pontosabban az említett falvak valamelyikébe, mert a szálkái körzeti iskola épülete szűkös, ezért egy-egy osztályt kényte­lenek voltak kihelyezni a szom­széd községekbe. így a gyerme­kek reggelente és délben ingáz­nak egy erre a célra fenntartott busszal. Czibulya Vidor igazgatóval Szálkán beszélgetek: — Az alsó tagozat matemati­ka tananyaga igényes, a gyere­kekkel és a pedagógusokkal szemben támasztott követelmé­nyek magasak — mondja. — Az új matematika előnyei azonban vitathatatlanok; a tanulók na­gyobb tudásra tesznek szert, az ismereteket játékos formában sajátítják el, így a tanítási órán nem félnek, hiszen többnyire csak beszélgetnek tanítójukkal, játszanak, gyűjtögetnek, külön­féle tárgyakat, eszközöket cso­portosítanak. Rendkívül fontos, hogy a gyerekek ne szorongja­nak az órán; az új módszer le­hetővé teszi, hogy színesen, vál­tozatos formában jussanak el az ismeretekhez, minden gyer­mek aktiziválódjon és a felfe­dezés örömében legyen része. Szinte hihetetlen, hogy 7—8 éve­sek egyenletekkel dolgoznak, olyan tananyagot sajátítanak el, amelyet régebben csak a felső tagozatosok tanultak. A szöve­ges feladatok csiszolják értel­müket és fejlesztik logikus gon­dolkodásukat. De bizonyára lát ni is szeretné, milyen egy új matematikaóra ... Útban Bajta felé a gépkocsi­ban így folytatja az igazgató: — Nyíltan meg kell mondani azt is, hogy a feladatok igé­nyessége miatt nem minden ta­nuló képes lépést tartani a kö­vetelményekkel. A közepes ta­nulók még csak-csak megbir­kóznak a tananyaggal, a gyen­gébbek azonban nem felelnek meg az elvárásoknak. A játszva tanulás, az, hogy a gyerekek maguk jöjjenek rá a feladat megoldására, helyesen értel­mezzék a szöveget, s megfelelő következtetéseket, ítéleteket fo­galmazzanak meg — nagyon időigényes. A pedagógusnak vi­A budapesti Iskolatelevízió ál­talános iskolásoknak készített matematika műsora alkotóinak törekvései ismeretesek azok előtt, akik ezeket az előadáso­kat végignézhették. Akiknek ez nem adatott meg, több-ke­vesebb változtatással megtalál­hatják az Iskolatelevízió né­hány matematika műsorának feladatait Imrecze Zoltánné: Nem nehéz a matematika című kiadványában. Halmazokkal is­merkednek ma már az első osz­tályos tanulók is, akik a mate­matikát korszerűbb felfogásban tanulják. Elképzelhetetlen len­ne, hogy ebben a könyvben szó szont nincs lehetősége arra, hogy sokáig elidőzzön egy egy témakörnél, hiszen akkor nem tenne eleget a tantervi követel­ményeknek. A gyengébb tanu­lók pedig alapos magyarázatra szorulnak. Erre viszont nincs idő. Utántanitást a gyerekek in­gázása miatt nem tarthatunk. A matematikaóra után l.eszkó Vendel pedagógussal ülünk I« beszélgetni. — Az új tantervi matematika tananyaga — amint azt láthat­ta is — gyermeket, pedagógust egyaránt próbára tesz. Lazítani nem lehet, állandóan aktívnak kell lenni, nem engedhető meg. hogy lankadjon a tanulók fi­gyelnie. Azzal, hogy a gyereke­ket szüntelenül foglalkoztatjuk, önállóságra szoktatjuk őket, s ez szintén az új módszer egyik előnye. — Csakhogy az órán megle­hetősen keveset hallhattuk * gyerekeket... — Igen, de alig két hete ül­nek a padokban, megoszlik még a figyelmük; végeredményben a kezdet kezdetén tartunk. Ám az is igaz, ha mindvégig csakis ők szerepelnének, kicsúsznánk az időből és még a hatvan perc is kevés lenne. — Megfigyeltem, hogy a vál­tozatos feladatok lekötik a gyermekek figyelmét, hiszen ugyanannak a problémának a megoldását sokféleképpen gya­korolják. Ebben bizonyára nagy szerepe van az ötletességnek. És a játékos forma mellett a szemléltetésnek. — Segéd- és szemléltető esz-“ kö&iink viszont kevés van. Már­pedig az eredményes oktatás a szemléltetéstől függ. S bár négy évvel ezelőtt kellő mennyiségű számítólécet és szorzótáblát is kaptunk, ma még sincs elegen­dő belőlük. Használat közben a számok is lekoptak róluk, az át­festésükkel is próbálkoztunk, de vajmi kevés eredménnyel. Után­rendelési pedig nem fogadnak el. — És hogy fogadják az új módszert a szülők? — A szülők? Aggódva figye­lik, mert attól tartanak, hogy a sok játéktól nem fog rendesen megtanulni számolni a gyerek. Holott a korábbi tanterv szerinti oktatás sokkal szárazabb, unal­masabb volt, a gyerekekkel na* ponta mondatták-magoltatták a szorzótáblát, bár nem is értet« ték a számok, a műveletek kö* zötti összefüggéseket. Az új ma-: tematikában a hangsúly a logi­kus következtetésen van, s azon, hogy a gyerek értse a szá* mok közötti kapcsolatot. Vitat* hatatlan, az új módszerrel tanu­ló osztályok mechanikus szá* molásban azonban nem érik el azt a szintet, amelyet a hagyo­mányos tanterv szerint tanuló gyerekek értek el. S ezt nem­csak a saját tapasztalataink mondatják velem, az országos felmérések is ezt igazolják. A szakemberek azonban türelem­re intenek, mondván, hogy évek során a gyengébb képességű ta­nulók is tudni fogják a szorzó- táblát. A szöveges feladatok megoldásában viszont — ahol logikus gondolkodásra van szük­ség — magasan fölötte állnak a régi tanterv szerint tanuló osztályoknak. S az sem mellékes, hogy ma­tematikai gondolkozásuk más tanítási órákon, például a tér* mészetrajzórán is megnyilvánul: gyorsan kapcsolnak, minden megfigyelést, információt ügye­sen elrendeznek, logikusan csoportosítanak, igyekeznek kö­vetkeztetéseket levonni belőlük. Korábban ez egyszerűen elkép­zelhetetlen volt. TÜLGYESSY MÁRIA ne essék a matematikának eme fontos területéről. Szerepelnek a könyvben a halmazokon kívül a reakciók, a függvények, a számrendszerek és a törtek. Vé­gül geometriával záródik a sor. A szerző a korszerű matema­tikaoktatás szenvedélyes úttörő­je, az Iskolatelevízió matemati­ka adásaiból sokunk ismerőse. Könyve 10—14 éves gyerekek­nek készült, de haszonnal for­gathatják a szülők és a pedagó­gusok is. Matematikai témáit kis történetek keretében mond­ja el, mondanivalója ezáltal lesz nemcsak tanulságos, de vonzó is. —hgy— I--------------------------------------------------------------------------------------------------------------­Be rlini kulturális ünnepségek Berlinben nem csupán a tíz színház s a legrangosabb film­színházak környékén hirdetik öles táblák a XXIV. berlini kul­turális ünnepségeket, de díszbe öltözött a Luxemburg és az Alexander tér, a Marx Károly sugárút, a Bertold Brecht tér, és szinte valamennyi forgalmasabb utcán is plakátok, színes lobo­gók adják hírül az ünnep, a berliniek őszi kulturális ünnepé­nek közeledtét. Aki csak egyszer volt színházban Berlinben, az is tudja, itt legalább olyan gondot jelent belépőjegyhez jut­ni, mint Prágában, Budapesten vagy Moszkvában. S dupla gond, ha olyan rendezvényről van szó, amelyen nem csupán hazai, de külföldi művészek is bemutatkoznak. Szinte lehetetlen néhány sorban beszámolni a műsor gazdag­ságáról, azért hadd mondjak csak annyit, hogy a Kosmos film­színházban, az Állami Könyvtár előadótermében, a Gorkij Színházban, a Kongresszusteremben, szinte naponta tartanak egy-egy koncertet. Bemutatkozik a Stockholmi Rádiókórus, a Skót Barokk Együttes, a Szlovák Kamarazenekar, a dalesteken francia, belga, bolgár, szovjet, chilei és más népek neves éne­kesei lépnek pódiumra, a Nemzetközi Jazz Stúdió keretében neves Egyesült Államok beli művészek mutatkoznak be, jövő héten szerdán a berliniek Vígszínházában, az Alexander térhez közeli Volksbühnében pedig az Iskolások koncertje, és sorol­hatnám azokat a zenei rendezvényeket, amelyekre több mint tízezer hallgatót, nézői várnak a szervezők. Bertold Brecht színházában, a Berliner Ensemble ben októ­ber 3-án kezdődnek A szocialista országok színházművészeti napjai, amelynek keretében elsőként Satrov: Kék lovak piros fűben című darabjának tartják bemutatóját. Október 4-én a Gorkij Színházban az Ivan Vaszov nevét viselő Szófiai Nemzeti Színház mutatja be a bolgár Kosztov: Milliomos című színmű­vét, másnap, a Volksbühnében, Bulgakov: A szökés című darab­ját. Október 9-én és 10-én a berliniek Nemzetijében, a Deutsches Theater-ben Nezval, illetve Tolsztoj-darabbal .mutatkozik be a prágai Vinohrady Színház. Természetesen a hazai színházak is nagy gonddal készülnek az Ünnepnapok méltó köszöntésére. A legnagyobb érdeklődés az egyik legnépszerűbb kortárs NDK-beli drámaíró, Peter Hacks legújabb darabjának, a Seneca halálának Deutsches Theater beli ősbemumtatóját előzi meg, hiszen eleddig valamennyi Hacks-darab fölébresztette nemcsak a hazai, de a külföldi színházi szakemberek figyelmét is. A nyilatkozatok és a lapok előrejelzése szerint a szombat esti premier sikerre számíthat. A Gorkij Színházban október 1-én lesz Shakespeare Szentivánéji álom című darabjának premier­je, s ugyancsak bemutatót tartanak az Állami Bábszínházban és a Prenzlauer Berg-beli (berlini városrész} neves Pantomin- Stúdió is premiert tart, Mi lakók címmel. A berliniek nagy örö­mére színpadhoz futnak a legjobb vidéki társulatok is, köztük a lipcsei és a potsdami társulat, mindketten a lengyel Rózewicz alkotásával, a rostockiak, a drezdaiak, a magdeburgiak és so­rolhatnám a többieket, de helyettük hadd említsem meg azt, hogy nagy érdeklődés előzi meg a francia Philippe Genty Bábegyüt­tes, az ugyancsak francia Theatre Cenre Dramatigue de la Co- urneuve Thill Eulenspiegel előadását, a bécsi Burgtheater mű­vészeinek bemutatkozását, a koppenhágai Folketeatret Molier értelmezését, amelyet majd a Képzelt beteg bemutatója tükröz, valamint a Mozambiki és a Mongol Népi Táncegyüttes két-két bemutatkozását. A felsoroltak a — holnap kezdődő és — több mint két hétig tartó rendezvénysorozatba iktatott műsoroknak mintegy a fe­léről számolnak be. Nem szólnak a felolvasóestekről, jeles ze­nészek — Václav Hudeöek hegedűművész például október ha­todikon és hetedikén, az NDK állami ünnepén mutatkozik be a Metropol Színházban, ahol a Berlini Szimfonikus Zenekart Günter Herbig vezényli — bemutatkozásáról, könyvkiállít ásók­ról, vitaestekről. E szűkös összefoglaló ellenére azonban úgy tűnik, e néhány mondat megsejteti, milyen művészi élményben, élmények sokaságában lehet része az elkövetkező napfényes fiszi napokban a berlini zene-, irodalom- és színházkedvelőnek. SZIGETI LÁSZLÓ Halmazokkal ismerkedhetnek ÚJ sző 1980 IX. &

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents