Új Szó, 1980. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1980-09-18 / 221. szám, csütörtök

TÖRÖKORSZÁG Ki lesz az új kormányfő? Terrormerénylet Isztambulban (ČSTK} — Noha a török vá­rosok utcáin cirkáló megerő­sített katonai őrjáratokon kí­vül már semmi sem mutatja, hogy pénteken katonai állam­csíny történt az országban, egyelőre nem mondható el, hogy a helyzet stabilizálódott volna. Ismeretlen merénylők teg­nap Isztambulban agyonlőtték az egyik körzeti rendőrfel­ügyelőt. A merényletért a.Deb- sol szélsőséges jobboldali szer­vezet vállalta a felelősséget. Egy ismeretlen telefonáló be­jelentette, hogy a szervezet a legközelebbi napokban megin­dítja a fegyveres ellenállást az új kormánnyal szemben. Saj­tójelentések szerint ennek az illegális szervezetnek mintegy ezer jól felfegyverzett tagja van. A legutóbbi hírek szerint az ország négy keleti tartomá­nyában a katonai hatalomát­vétel óta 558 keresett terroris­tát tartóztattak le. összesen állítólag 1500 személyt vettek őrizetbe. Katonai járőrök foly­tatják a házikutatásokat és ter­rorizmussal vádolt személyeik után nyomoznak. Az űj alkotmánytervezet ki­dolgozásával kapcsolatos műn­Parlamenti vita a spanyol kormányprogramról (ČSTK) — A spanyol parla­mentben kedd óta folyik Adol­fo Suarez új kormánya prog­ramjának vitája. A parlament a hét végén szavaz a múlt hé­ten megalakult új kormány sorsáról. Suarez kormányprogramjá­nak fő céljai: az 1976 óta 90 százalékot elért infláció meg­fékezése és a 11 százalékos munkanélküliség csökkentése. A kormány programjában azt ígéri, hogy G00 ezer új mun­kahelyet létesít. A baloldali ellenzék szerint azonban arra lehet számítani, hogy az új kormány program­ja „további áldozatokat köve­tel, mégpedig a szegény réte­gektől“. Felipe Gon*ález, a Spanyol Szocialista Munkás­párt főtitkára Suarez terveiről azt mondotta, hogy azok „in­kább szónokiak mint reáli­sak“. Cossiga a szovjet leszerelési javaslatokról (ČSTK) — Olaszország pozi­tívan értékeli a Szovjetunió javaslatát a tárgyalások meg­kezdésére a közép-hatótávolsá­gú nukleáris rakétákról — je­lentette ki Francesco Cossiga olasz miniszterelnök a jugo­szláviai bari nemzetközi vásár megnyitásán tartott beszédé­ben. Az olasz kormány már a parlamentben is nagyra érté­kelte a szovjet álláspontot, és most NATO-szövetségeseivel közösen részletesen elemezni kívánja a problémát, hogy meghatározza: milyen módon járulhat hozzá megoldásához Olaszország — mondotta Cos­siga. kát a Tercüman című napilap szerint Muzai'er Baskaynatk tá­bornok, a hadügyminisztérium jogi osztályának vezetője irá­nyítja. Az ideiglenes alkot­mány szerepe a Milliyet című lap szerint az lesz, hogy az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívásáig biztosítsa a tör­vényhozó hatalmat a nemzet- biztonsági tanácsnak. „ Az UPI hírügynökség jelen­tése szerint a katonai kor­mányhoz közelálló források be­jelentették, hogy 24 órán be­lül kinevezik az űj miniszter- elnököt. A hírügynökség azt állítja, hogy ez nem Turgut Ozal lesz, amint azt kedden este közölték, hanem Turlian Feyzioglu, a Bizalom Pártja megalapítója, aki jelenleg a katonai kormányzat politikai tanácsadója. A sajtóügynökség jelentése a továbbiakban tud­ni véli, hogy Feyzioglu — aki tapasztalt politikus, és a múlt év ősze óta miniszterelnök-he­lyettes volt — nem hajlandó elvállalni a kormányfői tiszt­séget mindaddig, amíg nem bocsátják szabadon a felosz­latott parlametnek a hadsereg „védelme alatt“ álló mintegy 120 képviselőjét. vi szó Bsfejezlrtütt a KMs Piac külügyminisztereinek tanácskozása (ČSTK) — Brüsszelben ked­den késő este ért véget a Kö­zös Piac külügyminisztereinek tanácskozása. Az értekezlet egyetlen eredménye, hogy a résztvevők megállapodtak: ja­vasolják, hogy Zimbabwét ve­gyék fel a Loméi Szerződés 60. tagországának. Ezt a szer­ződést tavaly Togo fővárosá­ban írták alá és azokat az af­rikai, karib-tengeri és csen­des-óceáni országokat érinti, amelyek korábban az EGK-or- szágok gyarmatai voltak. 1980 IX. 18. K f »tesztinai Fel- Sttafradítási Szerve­zetet gazdasági té­ren a Szamed szer­vezet képviseli. Ez nagy ipari vállalat és néhány minisz­térium kooperáció­ja. A szervezet 34 műhelyében 3500 dolgozót foglalkoz­tat. A Szamed-vál- lalat nyeresége nagy részét az izraeli agresszió elleni harcban el­esett hazafiak csa­ládtagjainak támo­gatására fordítja. Képünkön: a Sea­med bejrúti fém­feldolgozó műhe­lye (ČSTK — telefoto) LOSONCZI PÄL. az MNK El­nöki Tanácsának elnöke etió­piai hivatalos látogatásának be­fejeztével Addisz Abebában magyar—etióp barátsági és együttműködési szerződést írt alá. KENNETH KAUNDA zambiai államfő hatnapos hivatalos lá­togatásra tegnap Japánba ér­kezett. SAMORA MACHEL mozambi­ki államfő befejezte romániai látogatását, s az NDK-ba uta­zott, ahol Erich Honeckerrel folytat tárgyalásokat. KONSZTANTIN MITSZOTQ- KISZ görög külügyminiszter tegnap Szófiában megbeszélést folytatott bolgár kollégájával, Petr Mladenovval a két ország kapcsolatairól és néhány idő­szerű nemzetközi kérdésről. A görög külügyminisztert fogad­ta Todor Zsivkov is. A FÖLDKÖZI TENGEREN 18 hadihajó és mintegy 10 ezer katona részvételével az ameri­kai 6. flotta megkezdte szep­tember 23-ig tartó National Week 29. fedőnevű hadgyakor­latát. Halálos ítélet (ČSTK) ■— A dél-koreai ka­tonai bíróság tegnapra virradó éjszaka halálra ítélte az ellen­zék egyik vezető személyiségét, Kim De Dzsungot. A vád elle­ne az volt, hogy megsértette az országban érvényben levő statáriális rendelkezéseket, s kormányellenes összeesküvést szervezett. Erősödik a Sandinista Front vezető szerepe (ČSTK) — Managuában be­fejeződött a Sandinista Nem­zeti Felszabadítási Front (FSZN) 3. országos konferen­ciája. Olyan döntéseket hozott, amelyek a front munkájának, irányító szerepének megerősí­tését szolgálják. Az értekezlet megerősítette funkciójában a kilenctagú ve­zetőséget, mint a Sandinista Népi Forradalom legfelsőbb hatalmi szerviét. Döntés szüle­tett az évenként rendszeresen összeülő, 71 tagú közgyűlés létrehozásáról is, amelynek fő feladata konzultatív formában segíteni a vezetőség döntései­nek előkészítését, együttmű­ködni a belpolitikai, gazdasá­gi és tömegmunka irányvona­lának kidolgozásában. A konferencián részt vettek az FSLN területi bizottságai­nak, a fegyveres erők, Sandi­nista védelmi bizottságok, a Július 19. ifjúsági szervezet, a nőszervezet és az állami szer­vek képviselői. Pinochet a régi úton halad (ČSTK) — Augusto Pinochet tábornok, immár Chile állam­fője kedden kormányának va­lamennyi miniszterét megerő­sítette tisztségében. A chilei kormány a múlt héten azért nyújtotta be formálisan lemon­dását, hogy eleget tegyen az új alkotmánynak, amelyet szep­tember 11-én a népszavazási komédia során „hagyott jóvá“ a chilei nép. Az, hogy a mi­nisztériumok élén Chilében to­vábbra is ugyanazok a szemé­lyek állnak, szimbolikusan szemlélteti, hogy ginochet folytatni kívánja eddigi politi­káját. Bár a chilei kormány jelen­leg még élvezi a diktátor ke­gyeit, tény, hogy a chilei nép­re kényszerített népszavazás egyesítette és aktivizálta az el­lenzéki erőket. A Népi Egység forrásai szerint most megfele­lőek a feltételeik a Pinochet- rendszer elleni egységes ak­ciókra. JEGYZET „AGGÓDÓ SARATOK", „ÖNZETLEN SEGÍTŐK" Lengyelországban a napokban minden szinten a jelenlegi tár­sadalmi-gazdasági gondok meg­oldására összpontosul a figye­lem. A Lengyel Egyesült Mun­káspárt vezetőségét, pártalap- szervezeteket, a szocialista len­gyel állami szerveket, a Nem­zeti Egységfront szerveit és szervezeteit, valamennyi dolgo­zót ez a kérdés foglalkoztatja. Egyedül ezek a szervek és szer­vezetek hivatottak e problémák megoldására, s arra, hogy ki­hez forduljanak, illetve kitől fogadjanak el segítséget. Bár a nyugati vezetők gyak­ran hangoztatták, hogy a len­gyelországi eseményekkel szem­ben tartózkodó álláspontra kell helyezkedni, s nem szabad be­avatkozni az ország belügyeibe, a tájékoztatási eszközök, de né­hány politikus esetében is éppt ez a tartózkodás hiányolható. A nyugati sajtó, a rádió- és tévéállomások az elmúlt hetek­ben gyakran adtak hangot „aggodalmuknak“, különböző kétes elemeknek biztosítottak nyilvánosságot, amelyek ezt a lengyel nép szocialista vívmá­nyai elleni kirohanásokra hasz­nálták ki. A kommentátorok re­ménykedtek, uszítottak, taná­csokat adtak: „Van még szikrá- nyi remény arra, hogy Lengyel- ország űj és reményteljesebb korszak előtt áll“ (The Times), „Lengyelország történelmének új és izgalmas fejezetét írja, s alkalom nyílhat arra, hogy a lengyel gazdaság mind jobban a Nyugat felé orientálódjon“ (Daily TelegraphJ, de idézhet­nénk a Frankfurter Allgemeine Zeitungot, amely „fenyegető va­lóságnak“ nevezi a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezető szerepének elismerését, vagy pl. a Neue Züricher Zeitungot, amely arra szólítja fel a len­gyel dolgozókat, hogy „figyel­mesen hallgassák az egyház szavát“. A Süddeutsche Zei­tungnál aligha van cinikusabb lap, ugyanis az idei szeptember 1-ét 1939. szeptember 1-hez ha­sonlítva jegyezte meg: „Ismét egy szeptember elseje, amely Lengyelország történelmében valamit jelent“. Balgaság lenne csodálkozni a nyugati hírközlő eszközök „ak­tivitásán“. Ez ismert formája a szocialista országok elleni ideológiai harcnak, amely kü­lönösképp akkor csap magasra, ha valamely szocialista ország­ban gondok merülnek fel. A nyugati szocialista és szo­ciáldemokrata pártok is nagy­vonalúan kegyeikbe fogadták a lengyel dolgozókat, mondván, „bízvást számíthatnak a Szocia­lista Internacionáléra és a szo- ciáldeftiokrata kormányokra“. A szociáldemokrata lapok, persze, nem győzték hangsúlyozni, hogy Lengyelországban „alap­vető változásokra van szükség“ Nyugatról nemcsak „eszmei támogatást“ nyújtanak Len­gyelországnak. Különböző szak- szervezeti központok (élükön az amerikai AFL-CiO) pénzt — nem kevés pénzt — ajánlottak fel. Mint azt a lengyel sajtó is hangsúlyozta: ott, ahol nincs keret a dolgozók bérkövetelé­seinek kielégítésére, életkörül­ményeik javítására, épp ott ke- rítettek elő meghatóan gondos- kodó emberek pénzeszközöket a „lengyel dolgozók megsegítésé­re“. A napokban újabb „ásszal“ bővült azok köre, akik kro- kodilkönnyeket hullatnak Len-» gyelországért, s pénzügyi támo­gatást ajánlanak fel. A nyugat­német CDU/CSU kancellárje­löltje, Franz Josef Strauss most „Lengyelország barátjának“ sze­repében tetszeleg. Számára nem okoz lelki problémát, hogy, ugyanakkor a háború utáni ál­lamhatárok „kiigazítását“ kön vetélje s nyíltan hangoztassa:' „Szilézia a németeké“. Ez az eset a legjellemzőbb Lengyel- ország valamennyi nyugati „ba-i rátjára“. A Nyugat ajánlásai, felkínált gazdasági támogatása mögött természetesen nem önzetlen se­gíteni akarás van, hanem messzemenő politikai célok. Ám egy dologról mindnyájan meg­feledkeznek. Mint azt a Trybu­na Ludu, a LEMP KB lapja a napokban hangsúlyozta: A len­gyel nemzeti szuverenitás, a dolgozók jogainak ezek a „vé­delmezői“ nem veszik figye­lembe magát az igazságot, te­hát azt, hogy a lengyel dolgo­zók tiltakozása nem a szocia­lista rendszer, hanem az irányi- tásban, a szocialista demokrá­cia érvényesítésében mutatkozó fogyatékosságok ellen irányul-« tak. Figyelmen kívül hagyják — állapította meg a lap, —, hogy a munkásosztály és a párt a szocializmus megszilárdításá­ra, nem pedig a szocialista rendszer alapjainak meggyengí­tésére törekszik. (pap—) KEVÉS REMÉNY A MEGÁLLAPODÁSRA Ismét tárgyalóasztalnál a ciprusi görögök és törökök OSAAN-nyilatkozat Washington politikájáról (ČSTK) — Az Afrikai és Ázsiai Népek Szolidaritási Szer­vezete (OSAAN) élesen elítéli az Egyesült Államok közel-ke­leti támaszpontpolitikáját. A szervezet titkársága Kairóban kiadott nyilatkozatában megál­lapítja, hogy Washington a tá­maszpontok létesítésével ellen­őrzése alá akarja vonni az olajlelőhelyekben gazdag tér­séget, és itt állomásozó katonái által nyomást akar gyakorolni a nemzeti felszabadító és haza­fias mozgalmakra. A dokumen­tum hangsúlyozza, hogy az ománi Masira szigetén, a Szo­máliái Berbera kikötőben, va­lamint az Egyiptomiján létesí­tendő amerikai katonai támasz­pontok komolyan veszélyezte­tik a térség népeinek bizton­ságát és a világbékéi. tel szűnnek a harcok Oál-Lihawhan (ČSTK) — Dél-Libanonban az elmúlt 48 órában izraeli csapatok és Haddad őrnagy szeparatistái folytatták a tü­zérségi támadást a Szúr város térségében levő falvak és pa­lesztin menekülttáborok ellen. A támadás hatalmas károkat okozott: több lakóház és hi­vatal megsemmisült, megsza­kadt a közlekedés és a táv­közlés. (ČSTK) — Több mint egyhó­napos szünet után kedden is­mét tárgyalóasztalhoz ültek a ciprusi török és görög közös­ség képviselői az ENSZ-főtit­kár személyes megbízottjának jelenlétében. Korábban beszámoltunk ar­ról, hogy Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár kezdeményezé­sére Nikosiában augusztus ele­jén lezajlottak a két ciprusi közösség képviselői között az előzetes megbeszélések, ame­lyeken megállapodtak a ciprusi törökök és görögök vezetői ta­nácskozásának programjában és időpontjában. Ezen előzetes megállapodások alapján kez­dődtek el most az érdemi tár­gyalások. A ciprusi közvéleményt a tárgyalófelek kezdeti magatar­tása és felelősségteljes hozzá­állása reményekkel töltötte el. Az elmúlt napok két eseménye azonban árnyékot vetett a cip­rusi probléma megoldására. Ezek: a ciprusi kormányban eszközölt alapvető változások és a törökországi katonai hata­lomátvétel. Megfigyelők úgy értékelik a két eseményt, hogy azok negatív hatással lesznek a most folyó megbeszélésekre. Szeptember 9-ről 10 re virra­dó éjszaka Kiprianu ciprusi ál­lamfő a legnagyobb titokban jelentős változásokat hajtott végre kormányában. Csak há­rom minisztérium élén hagyta meg a korábbi személyeket, s ezek az ultrajobbos, reakciós politika hívei. A Ciprusi Dolgozó Nép Hala­dó Pártja (AKEL) és az ország más haladó erői olyan kor­mány létrehozását követelték, amely a széles néptömegek ér­dekeit szolgálná. Követelték to­vábbá, hogy váltsák le az ide­gen érdekeket szolgáló, tisztsé­güket rosszul betöltő miniszte­reket. Kiprianu tudatában volt az ország hal-adó erői befolyá­sának, és ezért intézte az ügyet titokban. A ciprusi nép így olyan új kormánnyal találta magát szemben, amelyet az eddigi leggyengébbnek, inkább jobbra tartónak ítélt meg. Nicosiái po­litikai vezetőik elítélik Kiprianu tettét, és az űj kormányt nem tartják képesnek az ország problémáinak megoldására. Erősödik az a nézet, hogy a kormányváltozás „övön aluli ütés“ az előkészített tárgyalá­sokra, s nem szolgálja az or­szág érdekeit. Azt jelentheti, hogy Ciprus egyik részét Gö­rögországhoz, másik részét pe­dig Törökországhoz csatolják. Ez sem egészen új gondolat, már hosszabb ideje kidolgoz­ták a NATO-hoz közelálló at­héni körök. Kiprianu görögor­szági látogatása sarán felvette a kapcsolatot ezekkel a körök­kel. Ezért tűnik logikusnak összekapcsolni a kormányban történt változásokat Kiprianu athéni útjával. Nicosiái megfi­gyelők úgy vélik, hogy az új kormány összetétele nem biz­tosítja a két ciprusi népközös­ség képviselői közötti tárgya­lások konstruktív lefolyását. (Rp.)

Next

/
Thumbnails
Contents