Új Szó, 1980. augusztus (33. évfolyam, 180-205. szám)

1980-08-15 / 192. szám, péntek

3 1380 VITT 15. MEG KELL ÁLLÍTANI ft VESZÉLYES FEGYVERKEZÉSI HAJSZÁT A moszkvai Pravda kommentárja (CSTK) — A moszkvai Pravda tegnapi számában furij Zsu­kov tollából nikkel közöl, amely arra szólít fel, hogy minél hamarabb kezdjék meg az európai közép-hatótávolságú nuk­leáris fegyverekről és az ezzel szervezetten összefüggő, az amerikai előretolt nukleáris eszközökről szóló tárgyalásokat. A Szovjetunió készségét e tárgyalásokra az egész világ nagyra értékelte, csak az Egye: sült Államoik tartózkodott a Szovjetunió ezen kezdeménye­zésére adott konkrét választól — állapítja meg a moszkvai Pravda politikai kommentáto­ra. A washingtoni „új nukleá­ris stratégiádról szóló leg­utóbbi jelentéseik fényében egy­re világosabb Washington kön­törfalazásának igazi oka. Az Egyesült Államokban időt akar­tak nyerni ahhoz, hogy a vilá­got kész tény elé állítsák. Hisz az amerikai közép-hatótávolsá­gú rakéták egy részét képezik azoknak az eszközöknek, ame­lyekkel „korlátozott“ vagy „he­lyi“ nukleáris háborút lehet folytatni, ahogy ezt az „új stratégia“ feltételezi. A Szovjetunió és szövetsége­sei iképesek megtenni minden szükséges ellenintézkedést, és természetesen nem engedik meg a kialakult erőegyensúly fel borítását, ami a Pentagon számára zsarolásra adna lehe­tőséget. Még nem késő. Meg lehel és meg kell állítani az Egyesült Államok állal kiprovokált újabb veszélyes fegyverkezes spirál­ját. Érre azonban csak az egyenlőség és az egyenlő biz­tonság elvén alapuló tárgya­lások adnak lehetőséget, ami­kor egyik ország sem jut előny­höz a másük rovására, s csak így lehel megoldást találni a nukleáris fegyverek korlátozá­sa problémájának elhalasztha- tatlau megoldására Európában —■ hangoztatja a Pravda. SALVADOR Általános sztrájk (ČSTK) — San Salvador osť- romvárosra emlékeztet. Hírügy­nökségi jelentések szerint harc­kocsik és páncélautók foglal­ták el a salvadori főváros stra­tégiai .fontosságú pontjait, az utcákon több száz járőr telje­sít szolgálatot, a félkatonai bandák támadják a lakosságot. A junta ezen intézkedései el­lenére több mint félmillió sal­vadori dolgozó tett eleget a Salvadori Forradalmi Demokra­tikus Front (FDR) sztrájkfelhí­vásának. A 72 órás általános sztrájk megbénította az ország életét. A sztrájkban több olyan üzem és intézmény alkalmazott­jai is részt vettek, amelyeket a junta tart ellenőrzése alaU. Már hivatalosan CARTER A DEMOKRATA PÁRT ELNQKJELÖLTJE (CSTK) — Miután a demok­raták New York i konvencióján hétfőn elvetették a nyílt kon­vencióra vonatkozó javaslatot, lényegében eldőlt, hogy James Carter indul az őszi elnökvá­lasztásokon a párt elnökjelölt- jelként. Ezt hivatalosan tegnap hajnalban, a zárónapon a de­mokraták 38. kongresszusa erő­sítette meg. A legfrissebb értékelések álta­Aiuikur fames Carter négy évvel ««előtt elfoglalta hivatalát, az ame­rikai népnek azt ígérte, hogy a ,,tisztességes, meg­értő és érzékeny kormány új kor­szaka következik. Epitoni, moderni­zálni fogunk." Az ígéret szép szó ... Ronald Reagan, aki Carierhez ha­sonlóan szintén ke­resi 'a választók kegyeit, New York egyik legszegé­nyebb negyedébe, Bruuxha látogatott, és ugyanazt ígérte, mint Carter. Az el­múlt választási kampány során Carter is elment Bronxba, és néger lakosainak fűt-fát ígért. Semmi sem változott. Nem csoda ez^JL hogy egyre kevesebb amerikai néger veszi komolyan az elnökje­löltek választási szólamait. Képünkön Ronald Reagan (középen| lironxi körútja során (CSTK-TelefotoJ Iában megegyeznek abban, hogy a demokratáikat az az ag­godalom tömörítette Carter kö­ré, hogy az idei novemberi el­nökválasztáson egy esetleg megoszlott demokrata párt je­löltje veszt a republikánus Reagannal szemben. Ezért a de­mokraták táborában egyre eré­lyesebb volt az egységre szó­lító felhívás, s végül is ez ered­ményezte azt, hogy Carter leg­nagyobb párton belüli ellenfe­le, Edward Kennedy szenátor is támogatásáról biztosította őt. Edward Kennedy ugyan magas árat szabott az immár egyetlen jelölt, Carter támogatásáért: az elnökjelöltségtől való visszalé­pés ellenében saját programja lényeges pontjainak hivatalos programba iktatását kérte nagy­hatású beszédében a konvenció­tól. DÉL KOREA Kim De Dzsung pere (ČSTK) — A szöuli katonai bíróság tegnap megkezdte Kim De Dzsung dél-koreai ellenzé­ki vezető és további 23 politi­kai személyiség porét, akiket május 17-én a?zal a váddal tar­tóztattak le, hogy megkísérel­ték „megdönteni a törvényes kormányt“. Kim De Dzsugot emellett különböző „összeeskü­vések“ szervezésével és pénze­lésével vádolják, ilyen volt például a kvangzsui népi fel­kelés. Valamennyi vád a tör­vényeik szerint halálbüntetést vonhat maga után. JEGYZET Az „59-es" csapdája Tévedés ne essék, nem egy új könyv címéről van szó. Az „59 es“ egy rendelet: Carter el­nök 59. számú rendelete, amely az amerikai nukleflris straté­giát módosítja. Az új stratégia lényege, hogy Washington olyan erőket akar a közeli években létrehozni, amelyekkel „megfe­lelő pillanatban“ elsőként és váratlanul megsemmisítő atom­csapást mérhetne a Szovjet­unióra és szövetségeseire. Az ezen erők egy részét képező, 200 rettentő erejű MX rakétá­ból álló rendszer kiépítése hi­vatalos adatok szerint 34 mil­liárd dollárt emészt fel, való­jában azonban — több benn­fentes amerikai politikus sze­rint is — ez az összeg elérheti a 100 milliárdot. (Az MX a leg­nagyobb amerikai interkonti­nentális ballisztikus rakéta lesz, tíz, egyenként 300—500 kí- lotonna robbanóerejű nukleá­ris töltetet lesz képes hordozni. Megjegyzésképp: a Hirosimára ledobott atombomba 20 kiloton- nás volt.) Ezenkívül hatalmas összegeket fordítanak a tenger■< alattjáróról indítható új inter' kontinentális rakéták, a máris­mert közép-hatótávolságú nuk­leáris rakéták, új kémrendsze­rek és kommunikációs beren­dezések fejlesztésére és gyártá­sára. Mennyiben új ez a stratégia? Annyiban mindenképp, hogy ha lehet, még felelőtlenebb, még ádázabb fegyverkezést határoz meg. Washington immár nem elégszik meg azzal, hogy a „szovjet veszélyre“, a „szovjet katonai fölényre“ hivatkozva szorgalmazza a lázas fegyver­kezést: ezúttal nyíltan fenyege- tődzik nukleáris erejével, nem titkolva, liogy nagyhatalmi po­zícióit kívánja megerősíteni és fölényre akar szert tenni a Szovjetunióval szemben. Ez persze — s ez a lényeg — nem egészen új vonás az amerikai katonapolitikában. Mint azt a TASZSZ szemleírója is meg­jegyzi: Truman elnöknek már 35 évvel ezelőtt voltak hasonló lázálmai. (Truman: „Készek va« gyünk elsöpörni a föld felszí* néről minden kikötőt, vagy vá­rost, amelyek megsemmisítése céljaink elérése szempontjából szükséges“.) Most ezek a lázál« mok élednek újjá. A „megelőző atomcsapás“ és az „59-es“ által feltételezett „korlátozott atomháború“ sike­rének elmélete enyhén szólva kétségbe vonható. A New York Times ezzel kapcsolatban meg­jegyzi: „egy ilyen elmélet elfő« gadása nukleáris öngyilkosság-« gal egyenlő“. A csapda ez ... Az „új“ doktrínához hason« lóan igen kétes az is, ahogyan jóváhagyták. Tették ezt az ame­rikai külügyminiszter tudta nélkül, Muskie megkerülésével. Az elnök július 25-én Brzezin« skivel és Brownnal folytatott tanácskozása után írta alá 59, számú rendeletét, Muskie vi-< szont csak augusztus 6-án a la« pokból szerzett róla tudomást. Emiatt újságírók előtt nyíltan panaszkodott is. Nem elfogad­ható a Fehér Ház olyan „ma« gyarázata“, hogy Muskie még „új fiú“, hiszen már április 29-e óta ő a külügyminiszter, s azóta számtalanszor találkozott mind az elnökkel, mind Brezin- skível és Brownnal. Sem Mus« kienak, sem munkatársainak nem volt sejtelme arról, hogy az új dokrína előkészítése már befejezéséhez közeledik, s ar-< ról végképp nem, hogy a vég* ső döntés is megszületett. Muskie jogosan érezheti ma« gát sértve, hisz világos, hogy, „félreállítása“ nem volt vélet­len. A lényeg persze nem ez, de ez az eset is mutatja, hogy tu­lajdonképpen ki „csinálja“ az amerikai külpolitikát, ki a hangadó a Fehér Házban. Nem Muskie az első amerikai kül« ügyminiszter, akinek reálisabb véleménye miatt nézeteltérései támadtak a vakon szovjetelle« nes nemzetbiztonsági főtanács­adóval. Ha emiatt esetleg tá­vozna, ebben sem ő lenne az első..* (pap) A Szovjetunió és Vietnam ellen Kínai koholmányok (ČSTK) — Az Űj Kína hír- ügynökség kedden közölte a Zsenmin Zsipau című lap cik­két. amely azt állítja, hogy a Szovjetunió Afganisztánban, Vietnam pedig Kambodzsában Kommentárunk „A demokrata párt New Yorki elnökjelölő konvenció­ja megerősítette, hogy Jimmy Carter indul a párt elnökjelölt­jeként az őszi választásokon“ — így hangzott a kormányzó párt 38. kongresszusáról kia­dott tegnap hajnali első gyors­hír. Semmi meglepő, váratlan fordulat nem történt tehát a tanácskozás utolsó napján, ha magát a lényeget vesszük. Érthetetlenebb azonban, sőt magyarázatra szorul Carter je­lölése a legfrissebb közvéle­ménykutatási eredmények fé­nyében, Eszerint az USA je­lenlegi elnöke abszolút népsze­rűtlenségi rekordot döntött meg. Carter politikai és köz­életi tevékenységét a megkér­dezettek alig 21 százaléka he­lyesli. Hogyan lehetséges, hogy a népszerűség mélypontjára csúszott elnök mégis győztesen került ki a demokrata párton belüli vetélkedésből? Az okot elsősorban az ameri­kai választási rendszerben, s nem utolsósorban a Carter-kor­mányzat legutóbbi sorozatos politikai baklövéseiben kell ke­resni. A választási rendszer köztudottan többlépcsős, nem közvetlen. A szövetségi álla­mokban megtartott előválasztá­sokon és jelölő gyűléseken a jelöltek a delegátusok támoga­tásának megszerzéséért küzdöt­tek. Carter a tavasszal megtar­tott előválasztásokon összesen 1937, míg pártonbelüli ellenfe­le, Kennedy 1234 delegátus sza­vazatát szerezte meg. Így jú­niusban elméletileg már eldőlt —ha váratlan esemény nem következik be — Carter lesz a biztos jelölt, s a konvenció csak formális eseménynek lát­szott. A biztos jelöltnek tűnő Car- temek végülis alapos izgalom­ra volt oka a konvenció előtti hetekben. A behozhatatlan hát-' rányba került Kennedy ugyanis nem adta fel a küzdelmet, sőt belliarcok színtere volt egészen az utolsó pillanatig. Tény. hogy az előválasztások lezárulta óta egyre fokozódott az elégedet­lenség a jelenlegi vezetés poli­tikája iránt, s ez váltotta ki, hogy a demokrata párton belül is egyre többen szerettek vol­na mást, sőt bárki mást, mint Cartert látni a párt elnökjelölt­jeként. „Rekorderből“ rivális a konvenció ügyrendi szabá-1 lyainak megváltoztatásával akarta megsemmisíteni az el­nök előnyét. A kongresszus el­ső napján, hétfőn meg akarták' szavaztatni azt a szabályt, hogy a küldöttek az elnökjelölő gyű­lésen bármelyik jelöltre sza­vazhassanak, tekintet nélkül arra, hogy kit támogattak a tavaszi előválasztásokon. Ha . a Kennedy-csoportnak sikerült volna elfogadtatni ezt a javas­latot, valóban váratlan fordulat következett volna be. De ma­radt minden a régiben: a kül­dötteknek tartaniuk kellett ma­gukat korábbi elkötelezettsé­gükhöz. A demokrata párton belüli viszálykodás méreteire jellemző, hogy Edward Kenne­dy csak ekkor, kedd hajnalban jelentette be, hogy nem tart igényt a jelölésre. A „nyílt kon­venció“ elvetése egyet jelentett Carter jelölésével. Az előválasztások után előre lefutottnak látszott konvenció tehát mégis éles demokrata Carter kezdeti fölényes győ­zelmeinek köszönhetően tudta a maga oldalára állítani a leg­nagyobb számú delegátust, s szerzett Kennedynél 700-zal több szavazatot. Később, ahogy kiütköztek a valóság talajától messze elrugaszkodó szovjetel­lenes intézkedéseinek visszás­ságai — melyek támogatásától nyugat-európai szövetségesei is vonakodtak — egyre zsugoro­dott tetemes előnye Kennedy- vel szemben. A sikertelen iráni túszmentő akció fordulatot je­lentett, hiszen ettől kezdve so­rozatosan vesztett népszerűsé­géből. Egyre többen bírálták gabo­naembargóját, a palesztin auto­nómia-tárgyalások kudarcát, ugyanakkor az országban újult erővel robbantak ki a faji za­vargások, az infláció a 20 szá­zalék körül mozgott, s a mun­kanélküliség soha nem látott méreteket öltött, jelenleg mint­egy 8,2 millió az állástalanok száma. A, testvéröccs „Billy­gate“ néven kirobbant botrá­nyával betelt a pobár, s Carter ilyen rossz ajánlólevéllel várta a konvenciót. Bár biztosította jelöltségét, mégis példa nélküli, hogy mint hivatalban levő elnöknek az utolsó pillanatig kérdéses volt a jelölése. Egy szerencséje volt, ahogy azt egy szakszerve­zeti vezető megfogalmazta: „az előválasztások eredményei bi­lincsbe zárták a delegátusokat.“ Moszkvában érthetően érdek­lődéssel figyelték a konvenció eseményeit. Az első vélemények szerint nem a konvenció küszö­bén kirobbant botrány nyomán állt elő az a példátlan helyzet, hogy a mostani elnök helyett más jelölt indítását fontolgat­ták. A botrány csak fokozta azt az elégedetlenséget, amelyet külpolitikai téren elkövetett súlyos hibáival váltott ki. Carter lelt tehát a republi­kánus jelölt Reagan riválisa. S ha Reagan ősszel ügyesen hasz­nálja ki a maga javára a Car- terral szembeni elégedetlensé­get —, moszkvai vélemény sze­rint is — nagyobb az esélye. De ő sem eszményi elnökjelölt, hiszen még politikai tapaszta­latai sincsenek. Tehát jóformán nincs is vá­laszték. Mindkét jelölt a válasz­tási csatározásokban egymást túllicitálva ígért egyre nagyobb összegeket a katonai progra­mok megvalósítására. S ez ele­ve annyit jelent, hogy a szociá­lis programokat, bárki legyen is az elnök, ismét megnyir­bálják. P. VONYIK ERZSÉBET és Laoszban vegyi fegyvereket használ a lakosság ellen. A TASZSZ szovjet hírügynök­ség ezzel kapcsolatban meg­jegyzi, hogy a hírt már nem kell cáfolni, ugyanis a szovjet sajtó már korábban rámutatott a hasonló vádakat tartalmazó, az amerikai külügyminisztérium által nyilvánosságra hozott do­kumentum valótlanságára. Köz­ismert, hogy a Szovjetunió, csakúgy, mint a többi szocia­lista ország, nem használ ve­gyi fegyvereket, ellenkezőleg: betiltásukra törekszik. A Szov­jetunió konstruktív módon vesz részt a vegyi fegyverek betil­tásáról folytatott tárgyaláso­kon, s hogy ezek mindmáig eredménytelenek, az egyértel­műen az amerikai fél hibája, A vietnami külügyminiszté« rium képviselője is határozot­tan elutasította ezt a hazug rágalmat. Megállapította, hogy az Egyesült Államok ily módon kívánja a világ közvéleménye előtt befeketíteni a VSZK-t. IZRAEL Változások (ČSTK) — Ha el akarjuk ke­rülni a nemzeti katasztrófát, akkor a Begin-kormánynak be kell nyújtania lemondását, mon­dotta a knesszet rendkívüli ülé­sén Taufik Tubi kommunista képviselő. A szerdai ülésen Mose Nissimet nevezték ki bel­ügyminiszternek. Ö Smuel Ta- inirt követte, az ötödik minisz­tert, aki kilép az egyre többet bírált Begin-kabinetből. A kommunista képviselő na­gyon veszélyesnek nevezte Ariel Sáron izraeli mezőgazda- sági miniszter hadügyminiszter­ré való kinevezését. Mint isme­retes, Sáron az arab területek , erőszakos betelepítésének híve.

Next

/
Thumbnails
Contents