Új Szó, 1980. augusztus (33. évfolyam, 180-205. szám)

1980-08-13 / 190. szám, szerda

A barátság tábortüzénél Huszonöt évvel ezelőtt nyitották meg kapuikat az első pio­nírt óborok. Azóta hazánk szebbnél szebb tálain gombamödra nőttek, terebélyesedtek és fejlődtek. Nagy jelentőségük vitat­hatatlan. Nemcsak a tizenévesek üdültetését hivatottak szol­gálni, hanem jellemformáló erejük is van. A pihenés, sporto­lás mellett elsősorban a közösségi szellemet mélyítik a gyerme­kekben. Még nagyobb jelentőségűek a nemzetközi pionírtá­borok. Egy ilyen tábort látogattunk meg, nem messze M'eceri- zéftől (Medzev) a Súgó völgyében. A Kelet-szlovákiai Tégla­gyár nemzeti vállalat létesítette tizenöt évvel ezelőtt, s im­már tizenkettedszer jogad külföldi gyerekeket is. A bejáratnál sorompó s két egyenruhás kispajtás állja utunkat. Az őrség szigorú, csak a tábor vezetőjének engedé lyével léphetünk a tábor terű letére. A főépület előtt az ár bócokon csehszlovák, magyar és lengyel lobogót lenget a szél. Száz pionír tőit itt há­rom gondtalan, boldog hetet. Negyvenen a csehszlovák tég lagyárak dolgozóinak gyerme­kei, harmincan Lengyelország­ból érkeztek, és szintén har­mincán Magyarországról, a Dél­alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat dolgozóinak gyerme kei. Főképpen Békéscsabáról és környékéről jöttek. A tábor te­rületén rend, tisztaság. A gye­pes térség közepén kőből épí­tett tábortűzhely, s egy kis há­mori tó fokozza az idillikus hangulatot. Viktor Peczer, a kassal (Ko- SiceJ Inžinierská utcai alapis­kola pedagógusa, a tábor ve­zetője, már negyedik éve vesz részt a táborozáson. Csehszlo­vák részről hét, a vendégeknél kút két pedagógus gondoskodik a gyermekekről. Ezenkívül egy orvon és egy egészségügyi nő­vér tartozik a tábor vezetőségé­hez, akiknek szerencsére mind­eddig nem akadt munkájuk. — Táborunk, minden tekin­tetben kitűnően felszerelt, — , mondja Peczer elvtárs. — En­nek köszönhető, hogy a sze­szélyes időjárás ellenére egy percet sem unatkoznak a pio­nírok. A mieink és a lengyel pajtások most a hegyeket jár­ják, a magyar gyerekek Kassa múltjával, jelenével ismerked­nek. Nemsokára megérkeznek, beszelhet velük. Mint minden nemzetközi tábornak, a miénk­nek is nagy jelentősége van. Elsősorban elmélyülnek a kap­csolatok, Ismerkednek egymás­sal a gyerekek és sokszor egy életre szóló barátságok szület­nek. Megfigyeltem, hogy már az első napokban, érdeklődési A munka iránti viszony formálása Az egyén viszonya a munka és hivatása iránt személyisége szociális-lélektani alakulásának függvénye. A hivatás megvá­lasztása és annak gyakorlása azonban nemcsak a személyi­ségtől fiigg, hanem külső té­nyezőktől, a társadalom objek­tív feltételeitől is. A hivatásgyakorlásra első­sorban a személyiségnek azok a jegyei hatnak, amelyek köz­vetlenül meghatározzák adott­ságait és a munka iránti viszo­nyát. Ide sorolhatóak fizikai adottságai, képességei, ügyes­sége. Döntő szerepük van azok­nak a tényezőknek is, amelyek motiválják a konkrét szakma, hivatás megválasztásán Említ­sük meg közülük például az önmegvalósítás igényét, a jó kereset elérésének vágyát és egyéb szociális-gazdasági jelle­gű szükségleteket, amelyek ki­egészítésére képesnek tartja magát. A hivatás megválasztá­sának indítéka lehet továbbá az érdeklődési kör és fontos té­nyező az akarati-erkölcsi tu­lajdonságok komplexuma, vagy* is a munka, a kötelességek iránti jó, felelősségteljes vi­szony, a közösségi szellem, a társadalmi értékek iránti ön­tudatos magatartás. A munka iránti viszonyra és a munkateljesítményre vonat­kozik a pszichológiai képlet: a munkateljesítmény egyenlő a képességekkel, plusz a motivá­cióval. Ez a leegyszerűsített sé­ma kifejezi általában a szemé­lyiség döntő szerepét. A telje­sítmény alacsony lehet nagy­fokú képességek esetében is, ezzel szemben a munkára ked­vezően motivált ember gyön­gébb képességekkel is jó tel­jesítményt érhet el. A munka­teljesítmény mennyiségét és mi­nőségét illetően Is tudjuk, hogy az magasabb, amennyiben mun­kánkat az erkölcsi felelősség tudatában végezzük, látjuk fon­tosságát, pozitív a munkaközös­ség, a társadalmi szükségletek és követelmények iránti viszo- nyunk. Mindez természetesen vonat­kozik a szakmunkástanulók munka és hivatás iránti viszo­nyának formálására is. Nem ritkán előfordul, hogy az adott hivatás nem egyezik a fiatal ember korábbi elképzeléseivel. Ilyenkor különösképpen nagy szerepük van a személyiség em­lített tényezőinek. A nevelő széleskörűen hathat a tanulók­ra, főleg munkasikereik értéke­lésével, pozitív jellemvonásaik és a munka iránti viszonyuk for­málásával, s végül, ami a leg­fontosabb, kellő motivizálásuk- kai. Ide tartozik az erkölcsi elismerés, a buzdítás, a siker­telenség elemzése a munkával kapcsolatos nem formális be­szélgetés, a munkahelyi kap­csolatok megvitatása. A véqzett munka ellenőrzése és értékelé­ser a személyes példamutatás is elősegíti a hivatás iránti cselekvő magatartás kialakítá­sát. Egyes említett problémák tárgyát képezték a Záhorská Bystrica-i Elektrovod üzemében megvalósított szociológiai fel­mérésnek. Ennek néhány meg­állapításáról szeretnék az aláb­biakban beszámolni. Ebben az üzemben a szakmunkástanulók­nak eredetileg csak 36,7 szá­zaléka foglalkozott már a ta­nulás évei előtt azzal a gon­dolattal, hogy ezt a hivatást választja. Csaknem kétötödük felsőbb szintű oktatási létesít­ményt akart látogatni, 14 szá­zalékuk más szakmát kívánt kitanulni, 7.9 százalékuknak nem volt kikristályosodott el­képzelése. A szakmunkásképző intézet­be kerülve, a fiatalok több mint kilencven százalékának viszont már különböző forrásokból származó értesülések alapján voltak bizonyos elképzeléseik és elvárásaik az adott szakmá­val összefüggésben. Több mint háromnegyedük úgy nyilatko­zott, hogy ezek az elképzelé­sek megvalósultak és csak 15,8 százalékuk adta a kérdésre azt a választ, miszerint elképzelé­sei egyállalán nem váltak be. Figyelmet érdemlő tény, hogy minél magasabb a tanulók ál­tal látogatott évfolyam, annál többen vallják — várakozásuk­ban nem csalódtak. Vagyis mind többen értékelik reálisan a helyzetet. Más szóval, a munka és a hivatás iránti vi-> szony a kötelességek teljesítés sének és általában a munká­nak folyamatában formálódik. Megállapítottuk, hogy a szak­munkástanulók teljes kilencven százaléka végül is elégedett volt azzal a szakmai területtel, amelyre került. Jövőbeli „hiva­tásukat ezek érdekesnek, alko­tó jellegűnek minősítették, hangsúlyozva, hogy lehetővé te­szi képességeik érvényesülését és további szakmai fejlődésü­ket is. Érdekes körülmény, hogy becsülik szakmájukat, jól­lehet tisztában vannak munka­körük bizonyos kockázati té­nyezőivel is valamint a nem minden vonatkozásban kedvező munkafeltételekkel. Állásfogla­lásukat nagy mértékben meg­határozza az a tény, hogy szak­májuk társadalmi elismerésnek örvend. Kedvezően alakítja munka iránti vizsonyukat tár­sadalmi fontosságának felisme­rése is. Felmérésünk eredményei vi­tathatatlanul tanúsítják, hogy az egyén munka iránti viszonyá­ban a legfontosabbak hivatásá­nak azok a vonatkozásai, ame­lyek összhangban állnak sze­mélyiségével. ALŽBETA DANIELCáKOVA, diplomás pszichológus körüknek megfelelően, kiala kulnak a baráti csoportok. A gyerekek túlteszik magukat a nyelvi nehézségeken Is. A tábor vezetője a lengyele­ket jól megérti, a magyar nyel­vet tökéletesen beszéli. A ma­gyar csoport vezetője pedig kitűnően beszól szlovákul. —• Az egyik legkedveltebb programunk — folytatja a ve­zető — a honvédelmi nap. Itt különböző ügyességi számokban vetélkednek a gyerekek. Futás, gránátdobás, célbalövés szere­pel műsoron, van lehetőség bi­zonyítani és szurkolni. Mi is beleéljük magunkat s együtt lelkesedünk a gyerekekkel. Megrendezzük a „Súgói pacsir­ta“ elnevezésű dalversenyt is. Az elődöntők a rajokon belül zajlanak, majd a három leg jobb részt vesz a döntőben. A gyerekek megismerik egymás dalait, meg is tanulják azokat. S azt Bartóktól és Kodálytól tudjuk, hogy a dallamokon ke­resztül az emberek, a népek is közelebb kerülnek egymáshoz. Megérkezett az autóbusz a békéscsabai gyerekekkel. Novák András, magyar—orosz szakos tanár a „pótpapájuk“. Néhány napos csehszlovákiai túrán már többször részt vett, de külföl­di táborozáson most van elő­ször. — Csodálatos helyen vagyunk — mondja. — Sokan a gyere­kek közül eddig csak dombo­kat láttak, és előre örülök cso­dálkozásuknak, ha két nap múlva meglátják a Tátrát, A hegyi túrák alaposan próbára teszik az alföldi gyerekeket —• mondja mosolyogva, — A friss, éles levegő is megteszi a ma­gáét, nem kell nekik esti me­sét mondanunk. A táborról még annyit, hogy akár nyelv- tanfolyamnak is beillik. Olyan szépen gagyognak egymás nyelvén a három nemzet gyer­mekei, hogy minket, nevelő­ket, melegít az öröm. — A napokban — folytatja Novák András — megrendeztük a „magyar napot“^ Ez azt je­lenti, hogy mi állítottuk össze az étlapot, gondoskodtunk a műsorról, s gyermekeink a tá­bor minden lakóját egy kis em­léktárggyal lepték meg. Most a lengyel pajtások következ­nek, és táborozáskor a vendég­látók csehszlovák napot ren­deznek. Az idő gyorsan múlik. Mire ez az írás nyomdába kerül, ta­lán az utolsó tábortűz utolsó parazsa is elhamvad, de az a parázs, mely a Súgó-völgyben a gyermekszívekben izzik, nem fog elhamvadni. FECSÖ PÁL Megbecsülik őket A tágas csarnok falait övező szövettöm b^c és különböző anyagok fokozatosan költöz­nek át n hatalmas asztalokra, hogy a szabásminták szerint félkészáruvá változzanak. Kez­detben nehéz következtetni ar­ra, hogy milyen célt szolgálnak majd. Csupán valamivel odébb, az egyes műhelyekben, a gé­peiken dolgozó varrónők kezé­ben ismerhetők fel a ruhauj­jak, gallérok, manzsetták, ame­lyekkel végül is nadrágok, ka­bátok, köpenyek, blúzok és más ruhadarabok formájában a Drutéva boltjaiban találkozunk. A Drutéva készruliái és kö löttruhája, valamint divatkiegé­szítő cikkei nemcsak a libore- ci vásáron vonják magukra minden évben a figyelmet. Az irántuk mutatkozó érdeklődés a fogyasztók körében is indo­kolt. A rétikiilök, övék, a kézi szövőszékeken készült takarók és térítők is a dolgozók jó íz­lését és leleményességét dicsé­rik. A kefekötőműhelyben is — amely hagyományosan a világ­talanok birodalma — serény munka folyik. Egyesek a cso­magolási technikában érvénye­sülnek. — Sokan talán nem tudják, hogy az ékszerdobozok kizáró­lagos előállítói is mi vagyunk — mondja Eliska Kallmünzero- vá, a rokkantak legnagyobb és legrégibb termelési szövetkeze­tének elnöknője. Ä Drutéva, a rokkantak szö­vetkezete, megalapításának 30. évfordulóját az idén ünnepli meg. Jó alkalom ez arra, hogy elmondjuk: 1450 dolgozójának mintegy 70 százaléka valami­lyen súlyos testi fogyatékos­ságban szenved. Kitűnő minő­ségű, korszerű termékeikből azonban erre aligha következ­tetne valaki. Eredményeik nyil­ván azzal is magyarázhatók hogy a megrendült egészségű emberek jobban megbecsülik munkájukat. Életük értelmét, érvényesülésük egyik legfőbb lehetőségét látják tevékenysé giikben. Természetesen nem min­den olyan egyszerű, amint azt hinnénk — utal Eliška asszony a kb. 600 háziipari dolgozóra, akik egészségi állapotuk mi­att nem járhatnak be a műhe­lyekbe s ezért a lakásukra szállított anyagot és félkészá­rut odahaza dolgozzák fel. Egyeseknek naponta csak 'né­hány órás elfoglaltságot enge­délyez az orvos. A rokkantak közt az üzem mintegy 90 szellemi fogyaté­kost is nyilván tart. — Ezen a téren úttörők voltunk, elsőként alkalmaztuk őket — folytat]« vendéglátóm. — Természetesen nagy munkát végeztek azok is, akiknek a gondjaira bíztuk őket. A legnagyobb türelemre volt szükség, míg betanították őket, s megszoktatták velük az egyszerű munkát. Jelenleg pl. a faasox dobozok lerakásával foglalkoznak, jóleső érzés meg figyelni, milyen örömük telik tevékenységükben. A szövetkezet természetesen fokozott egészségügyi és szó ciális gondozásban részesíti ve denceit. A prágai üzem saját egészségügyi központjában a belgyógyászon kívül a fo­gásznak és — mert a dolgo­zók 95 százaléka nő — a nő- orvosnak is van mit tennie. Az üzemi rendelőben pszi­chológus, ergonómus és két szociális nővér foglalkozik a betegekkel és lábadozókkal,. Csupán egy rehabilitációs dől« gozó ra lenne még szükség, aki munkaidőben a munkahe­lyeken az egyszerű tornagya* korlatokat, illetve az edzést irányítaná. Ez a többi dolgozó-* nak is hasznos lenne, hiszen lehetővé tenné számukra a tor­nát, ami ma már más szocia-« lista országokban is meghono­sodott. A tapasztalatok szerint ugyanis a néhány perces test­mozgás munkaidőben gazdasá« gi szempontból is előnyös. Eliška asszony a szövetkezet számos további vívmányáról is beszél. A rokkantak üdülési le hetőségei, a gyógyfürdők, a Öt) gyermek számára épülő óvoda csakúgy, mint a szövetkezet társadalmi és kulturális ak-< ciói — felbecsülhetetlen elő-1 nyöket biztosítanak számukra. — A testi és szellemi fogy a* tékosok egészségi állapota kü* lönös tapintatot, megértést én nagyobb figyelmet igényel, mint amilyenben az egészséges dol-> gozókat részesítjük. Sokszor, azonban elég, ha meghallgat* juk, buzdítjuk őket — hang-« súlyozza vendéglátóm. A saját tapasztalataira utalva elmond-« ja, hogy valamikor ó is gyér* mekbénulásban szenvedett. Ne* ki is bele kellett törődnie be* tegsége következményeibe. Ne* hezen ment, de amit az ember nagyon akar, annak sikerülnie kell. A szövetkezet többi dől* gozója is ezt az elvet vallja. Többségük arra törekszik, hogy bebizonyítsa: fogyatékossága « ellenére is a társadalom hasz* nos tagja. Nekik, lelkiismeretes munkájuknak köszönheti a szö­vetkezet a Munka Érdemrendet és több más állami kitünte­tését. KARDOS MÄRTA ADÁSVÉTEL ■ Eladó Moszkvics 408 as. Nagy Stefan, Vojka nad Dunajom, tele­fon: 988-35. 0-932 ^ KÖSZÖNTŐ * j nek rá szere'ettel e szomorú év fordulón. Szerető férje, lánya, fia, me­nye, veje és az unoka. 0 916 ■ Fájdalomtól megtört szívvel mondunk köszönetét a kedves ro konoknak, barátoknak, ismerősök­nek, szomszédoknak, munkatár­saknak és a falu lakosságának, akik elkísérték utolsó útjára 1979. augusztus 14-én a szelőcel (Seli­ce) temetőbe a felejthetetlen, dága Jó férjet, szerető édesapát, és nagyapát, .* Zsák Lajost, , akit a kegyetlen halál 60 éves korában, súlyos betegség után örökre kiragadott közülünk. Gyászoló felesége, lánya, fia, veje, menye és az 5 kis unoka. 0-920 ■ Kliern ]enőnének, Jókéra (Jelka), születésnapja alkalmából szívből gratulál, erőt, egészséget és örömteli hosszú életet kíván lánya, veje és unokái, Erika és Roblka 0-940 MEGEMLÉKEZÉS ■ 1980. 8. 15-én lesz egy éve, hogy a felejthe­tetlen, Jó feleség, édesanya és nagy­mama, B a r t a I o s Júlia szül. Szendrey — Rimaszécs (Rimavská Seč) 58 éves korában hosszú beteg­ség után elhunyt, s búcsúszó nél­kül Itt hagyott bennünket. Akik Ismerték, szerették és még nem feledték emlékezzenek rá sze­retettel ezen a számunkra nagyon szomorú évfordulón, és szentelje­nek neki egy néma pillanatot. Örök fájdalomban szenvedő fér­je, gyermekei és unokái. 0-890 H Fájó szívvel emlékezünk a drá­ga feleségre, édesanyára, anyós­ra és nagymamára, Hegedűs Gytiláná Fehér Erzsébetre, aki egy éve 1979. augusztus 14-én örökre Itt hagyot bennünket. Akik ismerték és szerették, emlékezze­A trnavai SKLOPLAST vállalat azonnali belépéssel felvesz munkásokat (nőket): 0 fonalnyújtáshoz, 0 fonalcsévéléshez, 0 fonaleqYesítéshez. továbbá: £ segédmunkásokat, 0 takarítónőket Fizetés az érvényes előírások szerint + prémium A hajó donok és a gyermektelen házaspárok számáro szállást vállalatunk munkásszállójában biztosítunk Lehetővé tesszük dolgozóink külföldi üdülését TóvlotlIoQ lehetőséa nyílik lakásszerzésre Az érdeklődők a vállalat káder- és személyzet) osztályán jelentkezhetnek Cím: SKIOPIAST n. p. Trnava Bratislavská eesta Toborzási terület: o tmavol, o galántol íGolantol és o dunaszerdahelyi fOunaiská Stredo) lárás OF 60 1980 Vili.

Next

/
Thumbnails
Contents