Új Szó, 1980. augusztus (33. évfolyam, 180-205. szám)

1980-08-09 / 187. szám, szombat

ÚJ szó I,évnyid Brezsnyev ős Todor Zsivkov Konsztantyin Csernyenko társaságában a Krímben (ČSTK felvétele) Leonyid Brezsnyev és Todor Zsivkov krimi találkozója Állásfoglalás nemzetközi kérdésekben Európu az enyhülés bölcső­jévé váll — az enyhülési po-« litika éppen ezen a földrészen hozta a legtöbb eredményt. A Szovjetunió és Bulgária úgy véli, liogy tovább lehet és kell is haladni a jószomszédi kap­csolatok szilárdítása útján, ideértve a Balkán-félszigetet és a Földközi-tenger térségét is — állapította meg Leonyid Brezsnyev és Todor Zsivkov a Kríin-félszigeten csötörtökön tartott találkozóján. A két ve­zető valamennyi megvitatott kérdésben teljesen azonos né­pétét vallott. Brezsnyev és Zsivkov hangsú- lyozta a közelgő madridi talál­kozó fontosságát, s külön ki< íMiielte, hogy intézkedéseket kell tenni a katonai enyhülés érdekében. Aggodalommal álla. pí tot Iák meg, hogy Délkelet­Ázsiában továbbra ix fennáll a feszültség. Az Egyesült Álla­mok által támogatott pekingi hegemonisztikus politika gá­tolja, hogy itt békés és stabil övezet jöjjön létre. A Szovjet-: unió és Bulgária — hangoztat­ták a felek — teljes egészé­ben egyetért azzal a békesze­rető és elvi állásfoglalással, amelyet Vietnam, Laosz és Kam­bodzsa tanúsít a délkelet-ázsiai országok közötti kapcsolatok rendezésének kérdésében. Brezsnyev és Zsivkov «ikra- szállt amellett, hogy a kommu­nista és munkáspártok nemzet-1 közi színierén — a tartós eu-< rópai és világbéke érdekében — fejlesszék közös akcióikat a szocialista, a szociáldemok­rata, a parasztpártokkal és szervezetekkel, minden demok­ratikus erővel. (TASZSZ) A fő cél megőrizni a békét Radzijevszkij altábornagy nyilatkozata 1980 »ill. 9 (ČSTK) — Az úgynevezett szovjet katonai veszélyről szó­ló mítoszt a nyugati reakciós körök találták ki, mondotta a TASZSZ hírügynökség tudósító­jának Szergej Radzijevszkij al­tábornagy, a Katonai Történel­mi Intézet parancsnokának he­lyettese. Erről tanúskodik a Szovjetunió következetes béke­politikája és a szovjet állam történelme. A Szovjetuniónak már a meg­alakulása utáni első években vissza kellett vernie a nemzet­közi imperializmus agresszió­ját. E forradalmi, felszabadító és igazságos harcban született meg a szovjet katonai doktrína. Fő célja: megőrizni a békét, el­kerülni a világháborút és biz­tosítani a szocialista haza meg­bízható védelmét. A szovjet katonai doktrína igazságos és békeszerető jelle­gét kifejezi az, hogy a szovjet nép visszaverte a hitleri ag­ressziót, térdre kényszerítette a fasiszta Németországot és csat­lósait. Ezzel számos európai országot szabadított fel, meg-s védte a civilizációt, és megte­remtette a kedvező feltételeket a béke megszilárdításához. Jelenleg az SZKP Központi Bi­zottsága és a szovjet kormány abból indul ki, hogy a világon léteznek olyan erők, amelyek el tudják hárítani a világhábo­rú veszélyét. A háború szüksé­gességének elutasítása azonban nem jelenti automatikusan a háború objektív létező forrásá­nak, az imperializmusnak a felszámolását. A szovjet kato­nai doktrína ezért tartalmazza a szocializmus és a béke érde­keinek aktív védelmét. A béke megőrzésének és megszilárdításának egyik leg­fontosabb feltétele a Szovjet­unió és a többi szocialista or­szág védelmi képességének megerősítése, fegyveres erői harci felkészültségének foko­zása. Az imperialistáknak szá- molniok kell a szocializmus ka­tonai erejével. A Szovjetunió mindent megtesz azért, hogy a hadseregnek és a haditengeré­szetnek minden feltétel adva legyen ahhoz, hogy megbízha­tóan meg tudja védeni a szov­jet nép békés munkáját és a békét. A Szovjetunióban a gazda­ság, a tudomány és a technika olyan színvonalat ért el, hogy a szovjet nép bármilyen fegy­verrel rendelkezhet az imperia­lista agresszorok ellen. A Szov­jetunió azonban a katonai ha­talmat nem akarja agresszív cé­lokra felhasználni. A szovjet katonai doktrína az erő alkalmazásával csak ab­ban a szélsőséges esetben szá­mol, ha a Szovjetuniónak nem lenne más kiútja az agresszor visszaverésére. Doktrínánk alapja a szovjet állam békés kül­politikájának egyesítése az ag­resszor elleni határozott harcra való elszántsággal, mondotta Radzijevszkij. Tízéves a szovjet—nyugatnémet szerződés A tíz évvel ezelőtt aláírt szovjet—nyugatnémet szerző­dés új korszakot nyitott a két ország kapcsolatainak történe­tében és egyszersmind lezárta a hidegháború vészterhes kor­szakát. A Moszkvában aláírt okmány döntő előfeltétele volt annak, hogy Európában felszá­molják a konfrontációt és föld­részünkön megszilárduljon a béke — jelentette ki egyebek között Wolfgang Mischnick, a nyugatnémet Szabad Demokrata Párt parlamenti csoportjának elnöke a TASZSZ bonni tudósí­tójának adott nyilatkozatában. Az 1970-ben aláírt moszkvai szerződés, és az öt évvel ké­sőbb megrendezett helsinki eu­rópai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet jó alapot nyújt a szovjet—nyugatnémet kapcsolatok további fejleszté­séhez —• mondotta. (TASZSZ) A dél-afrikai kormányfő „ksnfederátiós” terve (ČSTK) — Pieter Botlia dél­afrikai kormányfő ismét meg­erősítette szándékát: nem en­gedélyezi, hogy a Dél-afrikai Köztársaságban a néger több­ség kormánya jusson hatalom­ra. A dél-afrikai egyházi tanács képviselőivel csütörtökön foly­tatott rnaegbeszélései során föl­vázolta saját tervét az ország „konföderációjáról". A terv lé­nyege, hogy a néger bantusz- tánok formálisan függetlenek lennének, s ezekben a bantusz- tánokban összpontosulna a 22 milliós őslakosság többsége. Három ilyen formális államala­kulatot — Transkei, Vhavenda és Bophuthatwana néven — már létrehoztak, s újabbak lét­rehozását tervezik, pedig eze­ket a Dél-afrikai Köztársaságon kívül egyetlen más ország sem ismerte el. Hua „elfoglalt” (ČSTK) — Delhiben a kül­ügyminisztérium képviselője hi­vatalosan is megerősítette, hogy Huang Hua kínai külügy­miniszter tervezett látogatása „elfoglaltsága“ miatt elmarad. A látogatást ez év végére ter­vezték, és hozzá kellett volna járulnia „az indiai—kínai kap­csolatok normalizálásának meg­gyorsításához“. Indiai politikai körök és a sajtó azonban úgy véli, hogy ez az újabb kínai „diplomáciai lecke“ összefügg azzal, hogy India elismerte a Kambodzsai Népköztársaságot. események margójára? Túl sok a szónoklat Amikor az amerikai politiku­sok a négerek és más nemzeti­ségű kisebbségek kegyét kezdik hajhászni, ez mindig csalhatat­lan jele annak, hogy közeled­nek a választások. Ezért senkit sem lepett meg az, hogy New Yorkban a Nem­zeti Városi Liga 70. évzáró kon­ferenciáján egymás után szólal­tak fel a fő elnökjelöltek —< Ronald Reagan republikánus, ]ohn Anderson független jelölt, Carter elnök és demokrata pár­ti vetélytársa, Edward Kenne-! dy szenátor. Kennedy és Anderson példás egyetértéssel támadták mind Reagant, mind Cartert. Reagan Carter gazdaságpolitikáját bí­rálta, Carter viszont a változa­tosság kedvéért az áldatlan gaz­dasági helyzetért teljes mérték­ben a kongresszust tette fele­lőssé. A munkanélküliség az ameri­kai négerek és nemzetiségi ki­sebbségek fő problémája — mondotta a konferencia meg­nyitásakor Jolin Jacobson, a Nemzeti Városi Liga ügyvezető elnöke. A négy elnökjelölt beszédé­ből azonban hiányzott valami­lyen konkrét akció terve e probléma leküzdésére. Ugyan­akkor azonban túllicitálták egy­mást az ígérgetésekben. Sőt Carter az új munkalehetőségek „millióiról és millióiról“ be­szélt. Vajon a Fehér Házban eltöl­tött három és fél év alatt miért nem valósított meg legalább valamit az ígéreteiből, miért festi le ragyogó színekben a jövőt három hónappal az el­nökválasztás előtt. Ezt a kér­dést tették fel a konferencia néger delegátusai. Mindezt már hallottuk azelőtt — mondotta Janice Warden marylandi kül­dött. Túl sok a szónoklat, a szim­bolizmus, az érzéseinkre való hivatkozás, de megoldás sehol — mondotta egy másik küldött. Megállapítása nemcsak Carter beszédére, hanem a többi jelölt felszólalására is vonatkozott. Reagan például kijelentette, hogy a munkanélküliség csök­kentése az amerikai bussiness dölga, nem pedig a kormányé. Éles vitát váltott ki az a ja­vaslata, hogy a fiatal munka­nélküli négerek olyan fizeté­sért kapjanak munkalehetősé­get, amely kisebb volna a tör­vény által meghatározott bér-* minimumnál. Az összes ameri­kai szakszervezeti szövetség már korábban állást foglalt az ellen, mert nyilvánvaló, hogy az ilyen politikát a szakszerve­zetek ellen használnák fel. Reagan New York-i tartózko­dásának „fénypontja“ Bronx dé­li részében teendő látogatása lett volna abban a negyedben, amelynek egyes részei a lebom­bázott Drezdára emlékeztetnek. A tűzvész martalékává lett há- zak romjai közötti fényképesz- kedés nyilvánvalóan az ameri­kai politikusok hagyományává válik. Ezt a hagyományt ugyan- ' ezen a helyen Carter elnök ala­pította, aki három évvel eze* lőtt megígérte, hogy kormánya milliárdos összegeket fordít az egész negyed újjáépítésére. Azóta azonban a bronxi lakosok' természetesen nem látták sem az elnököt, sem a megígért dől-» lármilliárdokat. Reagant ezért hangos tilta­kozás fogadta, úgyhogy csak­nem szóhoz sem jutott, és láto­gatását hamarjában be kellett fejeznie. Nem messze attól a helytől, ahol Reagc évvel előtte pedig sérelte meg a választók sza­vazatainak megszerzését, most teljes erővel folyik a „né­pi kongresszus“ előkészítése* Ez az akció előzi meg a De* mokrata Párt hétfőn New York­ban kezdődő kongresszusát, és tulajdonképpen alternatívája annak. Szervezői meg akarják mutatni, hogy a szegény ame­rikaiak számára mind a demok­raták, mind a republikánusok1 csupán „teljesítetlen ígérete­ket“ tartogatnak. Ez a felirat olvasható a nagy transzparens sen is, amely Dél-Bronxban a Charlotte Street és a Boston Road kereszteződésénél a népi kongresszus színhelye felett le­beg. sze ;an, három Carter ki­Mélységes elégedetlenség New Yorkban; véget ért a Nemzeti Városi Liga konferenciája (ČSTK) — A washingtoni kormány politikájával s a fe­kete lakosság gazdasági és tár­sadalmi helyzetének gyors üte­mű rosszabbodásával való mély­séges elégtelenség légkörében ért véget New Yorkban a Nem. zeti Városi Liga 70. konferen­ciája. Az Egyesült Államok legbefo* A nemzetközi élet kulcskérdése a fegyverkezési hajsza megszüntetése A Novoje Vremja a krími találkozókról A Novoje Vremja című hetilap kommentárban foglalkozik a szocialista országok vezetőinek immár hagyományossá vált évenkénti krími találkozóival. A lap rámutat: Ezek a találkozók jellegzetes formái a szocialista országok egyre szorosabbá váló együtt­működésének mind a szociálisa és a kommunista építés orszá­gonkénti feladatainak megoldá­sában, mind a külpolitika Ösz- szehangolásában. A szocialista országok egyre szorosabban egyeztetik külpolitikájukat, hi­szen közös érdekük fejeződik ki benne: a tartós béke, vala­mint a népek önálló, független fejlődéséhez való jog biztosítá­sa. Napjaink nemzetközi életé­nek kulcsproblémája vitatha­tatlanul a fegyverkezési hajsza megszüntetése — mutat rá ez­után a Novoje Vremja. Lénye­gében most dől el az, hogy a fegyverkezés új szakaszába lé­pünk-e, vagy sem. A Szovjet­unió és a Varsói Szerződés töb­bi tagállama abból indul ki, hogy nincs olyan fegyverfajta, amelyet ne lennének készek csökkenteni vagy megsemmisí­teni, feltételezve az egyenlő­ség és a kölcsönös biztonság elvének szigorú betartását. Ennek alapján a Szovjetunió határozottan síkraszáll a kö­zép-hatótávolságú nukleáris ra­kétafegyverek korlátozásáért. A NATO tagállamai azonban megkerülték ezt a javaslatot és arra törekednek, hogy fegy­verkészletüket „Pershing“ és „Tomahawk“ típusú amerikai rakétákkal egészítsék ki. A mesterségesen létrehozott zsák­utcából való kijutás céljából a Szovjetunió új javaslatot tett: kezdődjenek tárgyalások a kö­zép-hatótávolságú nukleáris ra­kétafegyverekről és egyben az előretolt bázisú amerikai rend­szerekről. A tárgyalásokon lét­rejövő megállapodások megva­lósítására pedig a SALT-II. szerződés ratifikálása után nyíl­na lehetőség. Washingtont hivatalos körök­ben a szovjet javaslatokat „komolynak“ értékelték — mu­tat rá a Novoje Vremja. A gya­korlat azonban azt látszik meg­erősíteni, hogy az Egyesült Ál­lamok ki akarja vonni a tár­gyalások keretéből az amerikai előretolt bázisú rendszereket, bár ezek egyértelműen a kö­zép-hatótávolságú nukleáris ra­kétafegyverzet kategóriájába tartoznak. Washington ugyanis mind a mai napig nem sietett konkrét választ adni a szovjet javaslatokra. Ügy tűnik, az 1980-as választási évben divat­ba jött a „kemény magatartás“ az Egyesült Államokban. . A Szovjetunió és a többi szo­cialista ország kész a hagyo­mányos fegyverzetek csökken­tésére is. Ezt tanúsítja, hogy a Szovjetunió egyoldalúan csök­kentette a Közép-Európában ál­lomásozó csapataik létszámát. Európában most a küszöbön álló madridi találkozó áll a figyelem központjában. A szo­cialista országok arra töreked­nek, hogy a madridi találkozó konstruktív legyen. Lehetséges és szükséges is, hogy Madrid­ban megvonják a helsinki Zá­róokmány megvalósításának mérlegét. A legfontosabb azon­ban az, hogy Madridban új, hosszú távra szóló gyakorlati intézkedéseket hozzanak az eu­rópai országok közötti békés együttműködés elmélyítésére minden területen. A madridi ta­lálkozó akkor válik igazán fon­tos mérföldkővé az európai politikai légkör javításában, ha a részt vevő államok megálla­podnak az össz-európai lesze­relési konferencia megtartásá­ban — hangsúlyozza befejezé­sül a Novoje Vremja. (TASZSZ) Iyásosabb néger szervezete konferenciájának záróokmánya hangsúlyozza, hogy amióta Car-« ter elnök van kormányon, léš nyegesen rosszabbodtak až amerikai négerek életkörülmé­nyei. Ellenkező véleményekkel szemben bebizonyosodott, hogy a munkanélküli-feketéknek mintegy 70 százaléka sohasem kapott munkanélküli-segélyt. Ezért közvetlenül a Carter; kormányzat felelős, amely ke­resztülviszi a katonai kiadások növelését, és korlátozza az ál­lami hozzájárulásokat az ország valódi szükségleteihez, mondott ta beszédében Shirley Chisholm asszony, a Kongresszus képvi-< selő*házának tagja. Tüntetés az amerikai kormány politikája ellen (ČSTK) — Washingtonban több száz ember gyűlt össze a Lincoln-emlékműnél, hogy megemlékezzenek a hirosimai atombomba-támadás 35. évfor­dulójáról. A tüntetés résztvevői élesen tiltakoztak a militarizálás, a lázas fegyverkezés és az ame­rikai kormány politikája ellen. Nem „tétlenkednek” a salvadori terroristák (ČSTK) — Salvadorban 1 csü­törtökön 42 személy esett a terrorista bandák áldozatául, mivel nem voltak hajlandók együttműködni velük. Manzanóban, a fővárostól 80 kilométerre 28 parasztot öltek meg. Kilenc paraszt holttestét egy úton találták meg a fővá­ros nyugati részében. A terro­rista bandák a becslések sze­rint tavaly október óta vagy háromezer embert öltek meg. • M*,?:/

Next

/
Thumbnails
Contents