Új Szó, 1980. augusztus (33. évfolyam, 180-205. szám)

1980-08-07 / 185. szám, csütörtök

A hóiéiban javítják a gépeket Ladislav Zelinan, a Szenei (Senec} Állami Gazdaság no- vény termesztési ágazatának ve­zetője felfigyel az adó-vevőké­szülék hívására. Az egyik táb­láról kérdezik, mit tegyenek, a feltételek nem a legjobbak az aratásra. lazan Gáspár mérnök ebben a percben még nem tudta, hogy járművünkkel épp feléje igyek szünk. Menet közben a növény termesztési ágazat vezetője el mondotta, hogy elég jó a ter­més azonban a betakarítása kissé lassú, mert a reggeli órákban még nem dolgozhatnak a kombájnok. Egyes napokon csak néhány óráig üzemeltethet­ték a nagy teljesítményű gépe­ket. Sok a gond, a probléma. Ennek ellenére dolgoznak ahogy lehet. A kombájnotok, amikor kényszerpihenőre van­nak ítélve, a gépeiket javítják A traktorosok a gabonát szál­lítják és hántják a tarlót. Amint szárad a szalma, máris össze hordják, hogy megfeleljen la- karmányozási célra is. Már har­madik éve végzik az aratási munkákat szalagszeröen. A dol­gozókat jó munkára serkenti a szocialista munkaverseny is, melyet a jóminőségű betakarí­tás jegyében szerveztek meg. Menet közben azt is elmond­ta. hogy az árpa aratását kezd­ték meg elsőnek. Azóta már megérkeztek a vendégkombáj- nosok a Brnói Állami Gazda­ságból és a Kroméŕíži Efsz bői. Jelenleg már 23 kombájn dol­gozik a gazdaság határában. A patronáló üzemek tíz teherau­tót bocsájtottak a gazdaság rendelkezésére, hogy a gabo­nát minél gyorsabban szállít­hassák. Dörönay László tarlóhántás köz­ben beállítja az ekét Még további problémákról, ne hézségekről beszél az ágazatve­zető és elmondja, hogy a ne­hézségek ellenére is hét nap alatt 137 hektárról hordták össze a szalmát és közel 100 hektáron végezték el a szán­tást. Napról napra gyorsul a munka és meg van minden le> hetőség, hogy 200 hektárba idejében elvethessék a takar­mánykeverékeket is. Végre megérkezünk a 4 es számú parcellára, ahol Jázan Gáspár már türelmetlenül vár. Az ágazatvezetővel együtt fel­becsülik, hogy mennyire érett a gabona, a tábla melyik sza­kaszán dolgozhatnak a kombáj­nok. Közben elbeszélgetünk Bohumil Zigmunddal, fan Frkal- lal, Bohuš Lehkoživvel, Stani­slav Netopillal és Karéi Zezu- Iával, valamint a betakarító cso­port több tagjával, akik már iziilc az ebéd a jól végzett munka után lA szerző felvételei] évek óta járnak ide barátaik közé. A szemle után, visszatérőben beszélgetünk Mária Bacigálovü- val, a Topolčanyi Mezőgazda sági Középiskola tanulójával és- Jozef Mazuchhal, a szenei gim­názium tanulójával. Bacigálová értékelése szerint a vesztesé­gek nem túl nagyok, és a ked­vező időjárásban tovább csök­kennek. A magyarbéll (Veľký Biel) határban Dörönay László már a tarlót hántotta traktorával. Elmondotta, hogy elég jók a feltételek a szántásra. A reg­geli órákban azonban — ami­kor még nedves a föld — oly­kor megcsúsznak a kerekek. František Kolárik, a felsőud­vari (Horný Dvor) gazdaság vezetője arról tájékoztat, hogy a lehető legtöbb gépet üzemel­tetik. Igyekeznek, mert a Szá- va-fajta búza hektárhozama nagy. Ondrej Cédula, Nagy Fe­renc, Július Skurák, Kovács Ferenc kombájnos és a beta­karítási csoport többi tagja arról tájékoztatott, hogy a gé­pek ezen a parcellán jó telje­sítményt nyújtanak. A Brnói Ál­lami Gazdaság kombájnosai kö­zül itt dolgozik Jaroslav Vitula, Karol Procházka, Jan Pšenička és Melicher Picék. Gépeik szin­tén jó teljesítményt nyújtanak. A tábla egyik részén Július Maršovský, Titus Puc és Stefan Matúš épp gyors ütemben javí­totta az egyik E 512-es kom bájnt. Pár perc altat rendbe­hozták a gépet, amely máris dolgozhatott a többiekkel együtt. A szőlészet melletti dűlőben zökkenőmentesen folyt az ara­tás. A szalmát felszedő beren­dezéssel ellátott pótkocsikkal szállították el. Innen a senk- vicei gazdasági részlegre men­tünk. A panholeci részlegen öt kombájn dolgozott. Visszatérő­ben még megálltunk a Stará Hora-i dűlőn, ahol a kombájnok után gyorsan elhordták a szal­mát és a traktorok már a föl­det szántották. A határszemlén meggyőződ tünk róla, hogy az állami gaz­daság vezetősége nagyon jól megszervezte a gabona betaka­rítását. Az aratás után megje­lennek a szalmaösszehordó munkacsoportok, hogy a trakto­rok mindenütt szánthassanak. Ladislav Zelman elmondotta, hogy az aratásból 250 dolgozó veszi ki a részét. A tömegszerve­zetek tagjai is segítenek ahol lehet. A szalma összehordását különböző gépekkel kilenc cso­port végzi. Megvan rá minden lehetőség, hogy a kezdeti ne­héz indulás után — ha tovább­ra is.ilyen meleg és napos idő­járás lesz — aránylag rövid idő alatt betakaríthatják a ga­bonát, kazalba hordhatják a szalmát és elvégezhetik a tar­lóhántást. |OZEF SLUKA Kommentáljuk izeméifes piífieiiiaiäs A pártmunka természete közéleti szerénységet és szemé­lyes példamutatást igényel. A vezetőktől, akikre a párt a gazdasági, a közéleti irányítást bízta, jnggal várja el, hogy szerény, mindenben példamutató magatartással erősítsék szavuk hitelét. A CSKP KB 15. ülésén Vasil Bil'ak elvtárs előadói beszédében ezt így fogalmazta meg: „A tisztségbe való kinevezésével még senki sein vívja ki a megbecsülést, a tiszteletet. Azt mindenki csak lelkiismeretes és felelős­ségteljes munkájával, tudásával, az áj, a haladó iránti érzékével, az emberek és a szükségleteik iránti figyelmes magatartással érheti el. A posztjával visszaélő tisztség viselő russz fényt vet sok ezernyi derék, becsületes em­berre.“ A párt hat évtizedes története során a nép szolgálatában lett a nép vezetője. Éppen ezért, ne feledjük el, hogy a pártonkíviiliek a párttal, a szocializmussal, az ideológiánk kai és céljainkkal kapcsolatos elképzeléseiket aszerint ala­kítják ki, ahogyan a párt — és a közéleti tisztségviselők viselkednek és dolgoznak. Tehát a vezetői magatartásnak nemcsak az emberi, de a politikai jelentősége is nagy. Pártunk politikáját nem szavakkal, hanem tetteinkkel vált­hatjuk csak valóra. E gondolatok erősítésére megint csak Bi fák elvtárs előadói beszédéből kell idéznem: „Minden fele lős dolgozó elbírálásának alapvető mércéje legyen fenn­tartás nélkül hűsége a szocializmus ügyéhez, eszmei és er­kölcsi fejlettsége.“ 6 Feltétlenül e gondolatsorhoz kívánkozik az is, hogy csak azt az embert tisztelik igazán: aki a közösségi gondok megoldásán fáradozik, és a közösséggel együtt kíván boldo­gulni is. Ezért kiemelt követelmény ma, kiváltképpen a kommu­nistáktól: a szerénység — amire már Lenin is intett —, a becsületesség és mindenekelőtt, az elvhűség. Az ilyen embereket nem vakítja el a siker, de nem töri le a kudarc sem, hanem új utakat keresnek a maguk és a közösség erejére támaszkodva. A szerénységet köztisztelet övezte mindig. Leninnél is, számtalan kiváló emberi tulajdonsága közül szerénysége volt az egyik legvonzóbb. Azt tartjuk, a vezetői munka nagy felelősség, amelyet 3 munkatársak, a közvélemény fokozott érdeklődése kísér. Nem is kellene erről újra és újra szót ejteni, ha már minden rendben lenne ezen a téren. Persze, közéletünk vezetőinek döntő többsége munkájával, elvhü magatartá­sával szerzett tekintélyt magának és hitelt szavának. Az ő gondolkodásuk középpontjában mindig az ügy, a közösség érdeke áll. Ám az olyan vezető, aki másként él, mint ahogy beszél, aki önös érdekből csak magára gondol, alig ha akad tisztelőkre, követőkre. Nem kerülhető meg e gondolatokkal kapcsolatban a kom munisták helytállása, kezdeményezőkészsége a politikai munkában, mint ahogy a káderpolitika kérdése sem. Pár­tunk, bár továbbra is.törekszik a káderek egészséges sta­bilitására, ez nem jelentheti azoknak a magatartását fe lelős posztokon, akik nem teljesítik feladatukat, fejlődé­sük megrekedt, és kötelességeiket nem végzik el teljes felelősségtudattal. Mit sem vesztett tehát időszerűségéből az a lenini gon dolat: A személyes példamutatásnak rendkívüli szerepe van az emberek megnyerésében. TÖRÖK ELEMÉR Írta: Konsztantyiirt Csemyenko, or SZKP KB titkára Az eredmények ismeretien a jövete nézünk A Szovjetunió Kommunista Pártja a jövő év februárjában tartja soron kővetkező, XXVI. kongresszusát. A szovjet társadalom fejlődé­sének jelenlegi szakaszában je­lentősen megnövekedett a párt- kongresszusok szerepe. Ez a kommunista építés korábban nem tapasztalt méreteivel és a megoldásra váró feladatok bo­nyolult és sokrétű voltával ma­gyarázható. Az előző, XXV. kongresszus például választ adott sok olyan időszerű kér­désre, amelyet az élet tett fel társadalmunknak. Meghatároz­ta a párt és állam gazdasági stratégiáját a fejlett szocializ­musban, megindokolta, miért kell általánosan növelni a tár­sadalmi termelés intenzitását, javítani egész munkánk minő­ségét, kijelölte a szocialista de­mokrácia további fejlesztését. Nemzetközi programja, amely a tartós békét és az enyhülés el­mélyítését, a fegyverzetek csök­kentését és a leszerelést tűzte ki célul, a XXIV. kongresszuson elfogadott korábbi békeprog­ram kereteit bővítették. A párt ma Ladislav Zelman f jobbról) Ácsai Jánossal, a gazdaság gépesítöjé- vp! beszélt meg az időszerű te­endőket Az SZKP-nak ma több, mint 17 millió tagja van, míg a ko­rábbi, 1976-ban tartott kong­resszus idején 3.5 millió 700 ezer volt a kommunisták szá­ma. Az SZKP ma nagv és hatal­mas szervezet, amelyben 14 köztársasági központi bizott­ság, 154 határterületi és me­gyei bizottság, 10 körzeti bi­zottság, 4243 városi és kerületi bizottság, 390 ezer, köztük 3 50 ezer vállalati alapszervezet működik. A szovjet kommunisták azt a politikát tartják helyesnek, amely kifejezi az egész társa­dalom érdekeit,' csakúgy, mint az egyes társadalmi rétegek ér­dekeit. Pártunk legfőbb és meg­határozó elve: tömegkapcsola­tainak szilárdítása. Hozzá kell tennem, hogy az állam és a tár­sadalom összes demokratikus intézménye is ezt a célt szol­gálja. A társadalmi jelenségek­nek és a lakosság különböző rétegei közvéleményének az elemzésére is van hálózatunk. Politikájának kidolgozásakor pártunk az országban folyó közgazdasági kutatásokra tá­maszkodik, továbbá azokra a javaslatokra, amelyeket a dol­gozó kollektívák gyűlésein, a sajtóban hangzanak el, végül a szociológiai felmérések adatai­ra, valamint a tudományos in­tézmények véleményére. Az adatok felhasználása és a tudományos intézmények követ­keztetései mellett az SZKP-nak vannak más, kipróbált eszközei is. Ezek közül a legfontosab­bak a vezetők közvetlen talál­kozói a tömegekkel. Ilyen szempontból mindnyá­junknak példát mutat az SZKP KB főtitkára, Leonyid Brezsnyev. Bármilyen nagy is az elfoglaltsága, rendszeresen ellátogat iparvállalatokhoz, kol­hozokba, szovbozokba, építke­zésekre, számos emberrel ta­lálkozik, érdeklődik a dolgo­zók gondjai iránt. A párt és az állam más ve­zetői is rendszeresen járják az országot. A Politikai Bizottság tagjai és póttagjai, a Központi Bizottság titkárai 1980. telén a köztársasági legfelsőbb tanácsi és helyi tanácsi választási kampány keretében nemcsak választóik előtt beszéltek, mint jelöltek, hanem felkereslek gyárakat, kolhozokat, és be­szélgettek a dolgozókkal. A tömegek érdeklődésének, Igényeinek és véleményének gazdag forrását jelentik a dol­gozók levelei. A SZKP KB csupán 1978-ban töb mint 700 ezer levelet kapott, s mintegy ugyanennyi érkezett tavaly is. A Szovjetunióban a levelek je­lentik az egyik leghatékonyabb eszközt arra, hogy a kommu­nisták és minden dolgozó be­kapcsolódjon a legfontosabb párt-, állami és gazdasági prob­lémák megvitatásába és meg­oldásába. Ez az állampolgárok állami irányításban való részvé­telének egyik formája. Sokat jelent a legfontosabb dokumentumtervezetek pártbe­li és országos vitája, amelyek mintegy egybevetük a pártnak és vezető szerveinek a vélemé­nyét a tömegek nézeteivel, s lehetővé teszik, hogy teljeseb­ben számoljunk a dolgozók szükségleteivel. A XXV. kong­resszus előtt a szovjet népgaz­daság fő fejlődési irányainak az 1976—1980. évre szóló ter­vezetét megvitatták a pártszer­vezetek és a dolgozók kollek­tívái, s vita folyt róla a sajtó­ban is. így a részvevők javas­latai és észrevételei alapján le­hetővé vált a tizedik ötéves terv legkedvezőbb változatának kimunkálása. Nem vitás, hogy ugyanez történik majd a kidolgozás alatt álló tizenegyedik ötéves terv tervezetével is. A derűlátást, amellyel a kongresszusra gondolunk és készülünk, a pártirányítás ma­gasabb színvonalon is megala­pozza. Még nőm fejeződött be a ti­zedik ötéves tervidőszak, de az előzetes adatok máris azt ta­núsítják, hogy az ország a terv öt éve alatt nagy lépést tesz a komumnizmus anyagi-műszaki bázisának megteremtésében. Elegendő utalni rá, hogy az or­szág olyan mennyiségű alapve­tő termelési alappal gyarapo­dott, mint amennyi a hatvanas évek végén egészében rendel­kezésre állt. Mintegy 1200 űj nagy ipari létesítmény készült el köztük a mai szovjet ipari arculatát meghatározó gyár- óriások, mint a Volgodonszk- ban felépült Atommas, a lenin­grádi atomerőmű, Európa két legnagyobb hőerőműve — a za- porozsjei és az uglegorszki — és így tovább. Jelentősen fokozódott a tu­dományos-technikai fejlődés üteme. A jelen tervidőszakban több mint 200 tudományos mű­szaki programot dolgoztak ki, és valósítanak meg, s mintegy 18 ezer új iparcikk gyártását kezdték el. Vannak eredményeink a me­zőgazdaságban is. Az évi átla­gos gabonatermés elérte a 209 millió tonnát, ez csaknem 27 millióval több, mint a kilence­dik ötéves terv évi átlaga. A szocializmusban a népgaz­daság hatékonyságát a népjólét emelkedésének foka határozza meg. Az ötéves terv négy esz­tendeje alatt az egy főre jutó reáljövedelem 13,3 százalékkal emelkedett. Folytatódik a nagy­szabású lakásépítés, kórházak, iskolák, gyermekintézmények, művelődési házak, könyvtárak létesülnek, észrevehetően bő­vült a közszükségleti cikkek vá lasztéka. Mindez nyilvánvalóan nagy-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents