Új Szó, 1980. augusztus (33. évfolyam, 180-205. szám)
1980-08-30 / 205. szám, szombat
teta ľ“ ' ■7 ■ 'jt- (&včfäs h s, ,1 ^^&äaŽ30ŕ-.i Smajda József igazgató (balról) naponta meglátogatja az aratokat, s szemügyre veszi azt is, ami a szalmarendben és alatta van. iNéhol nagyobb a veszteség a megengedettnél mm A vízválasztó területhez tartozó 100 hektáros parcellán egymás után hat kombájn haladt az alacsony árpában. A Krompasszkv fivéreké, akik augusztus 18-án nagy előnnyel vezettek az aratók versenyében, ápolásra szorult. A dűlő szélén egy traktor állt. — Ennek az a szerepe, hogy segítsen kihúzni a sárba ragadt kombájnokat — tájékoztatott Kazimír Pomothy agrotech- nikus. — Ilyen is előfordul? — Gyakran. Ma is sokat volt munkában. A szorgoskodó E-512-esek mezőnyéből két gép színre és külalakra nézve kivált. A zöld Glaas Dominátorok a Magyar Népköztársaságból érkeztek. IVolf Józsefet, az egyik gép kezelőjét, csak néhány pillanatra zavarhattuk: — Jó itt, lassan megszokom, mivel most vagyok a nagyidai földeken másodszor. Hárman vagyunk két gépre, s váltjuk egymást. Gyulán annyiban más az aratás, hogy ott korán reggeltől késő estig dolgozhatunk, itt pedig a harmat miatt csak délelőtt indulhatunk és még a Kinek a pap, kinek a papné Eszébe jutna-e valakinek ezt a mondást így használni: valakinek a pap, valakinek a papné? Aligha. Ilyesmiket azonban: valakinek tetszik, valakinek nem — teszem azt, a modern zene — egyre többször hallunk. Vajon helyes ez így is? Nézzünk csak egy kicsit utána a dolognak! Ki fog derülni, hogy ilyen páros használatban, elsősorban személyre vonatkozólag, amikor azt akarjuk kifejezni: egyik ember így, másik úgy; van olyan, aki ezt, van olyan, aki azt, akkor nem a valaki névmás, hanem a ki névmás páros használata a helyes. Tehát: kinek tetszik, kinek nem; ki erre, ki arra szaladt; ki sír, ki nevet; ki írt, ki olvasott; ki kocsin jár, ki gyalog; kit szeretnek, kit nem és {gy tovább. Persze az sem hiba, ha így mondjuk: van, akinek tetszikvan, akinek nem; egyik erre, másik arra szaladt; némelyik sír, némelyik nevet — csak éppen a valaki névmást nem használhatjuk ebben az értelemben, mert például ez a kifejezésmódi valaki írt, valaki olvasott épp azt a páros viszonylatot nem fejezi ki, amelyet a ki írt, ki olvasott forma kifejez. A valaki névmás ez esetben szlovák mintára került az őt meg nem illető helyre, mert a szlovák az adott viszonylatban a niekto — valaki névmás használatos: niekomu sa páči, niekomu nie. MAYER JUDIT Repdécse!het-e a tábornok? Szót tévesztett az a szerző, aki nemrég ezt a mondatot írta le közlés végett: „A tábornok egész héten Nicaragua és New York között repdécselt.“ A repdécsel szó nem illik a mondatba. Nemcsak a madarak, hanem a repülőgépek — s bennük az emberek is — repkedhetnek vagy röpködhetnek, ha sűrűn szálldosnak fölöttünk, de még azt sem igen mondjuk, hogy repdesnek vagy röpdösnek, noha ez szintén szabályos gyakorító alakja a repül vagy röpül igének. A -dácsol, -décsel is gyakorító képző, s megszokottnak érezzük a bukdácsol, szökdécsel, sőt a hangutánzó nyögdécsel, kotkodácsol igében is, de a repül vagy röpül Ige rep- vagy röp- tövéhez ritkán szoktuk hozzáilleszteni. Ritkán, mert gyakorító értelme mellett van bizonyos kicsinyítő jelentése is: az elaprózott cselekvést fejezi ki. Jól szemlélteti ezt a már említett bukdácsol és szökdécsel ige is. Ha egy kisebb, esetleg repülni alig tudó madárra mondjuk azt, hogy repdécsel vagy röpdécsel, amikor gyakran, de csak csak egy-két pillanatra rugaszkodik el a földtől, nagyon találóan fejeztük ki a cselekvést, de bizony a kicsinyítés nélküli gyakorítás kifejezésére még madarakkal kapcsolatban sem használatos ez az ige, mert van több gyakorító alakja is ennek a cselekvésnek a kifejezésére: repked vagy röpköd, repdes vagy röpdös. Repülőgéppel kapcsolatban meg szinte komikus hatást vált ki a használata, hiszen ez esetben nem elaprózott cselekvésről van szó. A repülőgép tehát — s benne a tábornok — repülhet vagy röpülhet, sőt repkedhet vagy röpködhet is, de nem repdéöselhet. JAKAB ISTVÁN Ami zavaros, ess szakszerű? Nemrégiben a következőt olvastam egy keresetlevélben: „Bizonyítékainkat — a becsatoltakon túl — egyrészt a kitűzendő tárgyaláson kívánjuk bemutatni, másrészt a már hivatkozott per iralai között elfeküdve állnak a t. Bíróság rendelkezésére.“ Ha’én.ebben az ügyben alperes lennék, nem ijednék meg a felperes elfeküdve álló bizonyító anyagától, hiszen olyan képtelenség, amellyel foglalkozni sem érdemes. Persze a dolog nem ilyen egyszerű, mert a keresetet mégis meg kell tárgyalni. Legfeljebb a bíró tűnődik egy kicsit. Nyilvánvaló, hogy ebben a fogalmazásban (a szakszerűség érdekélen?) összekevert az ügyvéd vaiamit. Van olyan kifejezés, és ez a maga helyén indokolt is, hogy „az iratok elfekszenek valahol“. Ha észrevesszük, hogy eredetileg metafora rejlik benne, talán még valamelyes stílusértéket is tulajdonítunk neki (persze nem vesszük észre, mert az ilyen szövegben elsősorban nem a nyelvi formálásra, hanem az értelemre figyelünk). Az „iratok rendelkezésére állnak“ szerkezetben is felfedezünk némi képszerűséget, de itt sem az érdekel bennünket, hanem a konkrét tartalom. Az elfekszik és az all ige jelentése egyidejűleg egy tárgyra vonatkoztatva lehetetlen állításhoz vezet. Az ilyen jelenséget képzavarnak nevezzük, és megpróbáljuk megfejteni. Ez a mi esetünkben nem túl nehéz: az egyik szót felfeküdve) elhagyjuk, és nincs többé képzavar, ugyanakkor nem lesz kérdőjeles a szakszerűség. Bármilyen egyszerű is ebben az esetben a megoldás, mégsem mehetünk el mellette szó nélkül, mert az ilyen „szakszerűdnek tetsző kifejezésmódnak buzgó követői akadnak a laikusok között. Ilyen volt az a bizalmi is, aki a termelési értekezleten így szólt: ,„Vétójogot emelek a szakszervezet felé.“ Nyilvánvaló, hogy a bizalmink valójában vétójogával kívánt élni, persze nem a szakszervezet felé, hanem a szakszervezet nevében valamelyik gazdasági vezető döntése ellen. A laikus jogi tájékozatlansága (a vétónak és a vétójognak az összekeverése) vezetett ehhez a zavaros kifejezéshez. Ugyanezen a termelési értekezleten a munkaügyi vezető így büszkélkedett: „A gyári kollektív szerződés bővült a továbbtanulás kérdésével." Nem gondolt arra, hogy nagy baj lehet azzal a szerződéssel, amelyben kérdések szerepelnek. A kérdés ebben az esetben tárgyat, témát jelent, de minek ide erőltetni, hiszen a téma meg van jelölve l továbbtanulás). Ezek után nem meglepő, hogy a főmérnök összefoglalójában erről a „kérdésről“ így nyilatkozott: „Ezt a kérdést illetően kihangsúlyozást eszközlök.“ Ehelyett elegendő lett volna a továbbtanulást hangsúlyozni. Ez talán ébren tartotta volna a szunnyadozó hallgatóságot, s az ébren lévők mehetnékjét is fékezte volna, hiszen érdeklődést csak az értelmes közlések válthatnak ki. E valóságos (nem csinált) nyilatkozatok a laikusok számára példaként szolgáló henyén vagy erőltetett szakszerűséggel (bonyolultan) fogalmazott „jogi“ í^övegek hatására keletkeznek. Ne feledjük, hogy a joggal mindenkinek dolga van, nemcsak a jogászoknak, akiknek a felelőssége nemcsak a jog helyes alkalmazására, hanem a jogi nyelv helyes használatára is kiterjed. PUSZTAI ISTVÁN Augusztus végi látogatás a Nagyidai (Veľká Ida Mag termesztő Állami Gazdaságban Az Ida patak menti rétek és szántóföldek fölött egyre nagyobb csoportokba verődve köröznek a hosszú útra készülő gólyák. A természet csalhatatlanul jelzi, hogy abban az időszakban vagyunk, amelyben máskor a környék már az új kenyér tiszteletére rendezett hagyományos nagyidai CSEMA- DOK-napra, azaz dal- és táncünnepélyre készült, a határban folyó munka képe és helyzete azonban megmásíthatatlanul tükrözi a kedvezőtlen időjárás okozta lemaradást. Ilona napkor a Nagyidai Magtermesztő Állami Gazdaságban is aratási hangulat uralkodott. A hűvös északi széllel és a fukar napsugarakkal cirógatott határban kombájnok, terményhordó gépkocsik, szalmaszedők, kazlazók sürögtek, ételt és frissítőt szállító gépkocsi ingázott az aratók és az Üzemi konyha között, a kora délutáni órákban egy személyautó a helyi aratás legfrissebb eredményeit tartalmazó, sorrendben a hetedik röplapot kézbesítette, az igazgatóság üléstermében pedig az aratási bizottság tárgyalt. Az utóbbi nem tartott sokáig, mert a vezetőség hetente háromszor ülésezik, így csak a legújabb fejleményeket elemezte. —< Utána Tamás László agronó- mus, Kupec Gyula, Kmetz László, Juraj Timko és Ladislav Ve- rešpej részlegvezetők, valamint a bizottság többi tagja folytathatta a munka irányítását, szervezését. a szalma. Sajnos Saccán és Pó- lyiban még nincs ilyen fokon a gépesítés, ott több baj van a betakarítással. Ugyanakkor az is igaz, hogy Nagyidán és a környező falvakban hétvégeken könnyebb bevonni a lakosságot, s az iparban dolgozókat is a munkába, mint a városnak számító Saccán, vagy a Kassához közeli falvakban. A városiak azt mondják, hogy ők nem értenek hozzá. Lehet, hogy így van, de akkor miért igényelnek tőlünk telkeket hétvégi kerteknek?! Az nem földművelés? — Menne ez azért — folytatja ismét a szalmabegyűjtésről —, csak ne késne ennyit a természet. Lassan véget ér a nyári szabadságok időszaka, így akik a múltban ilyenkor segítettek, most júliusban és augusztus első felében tétlenek voltak. Most lenne mit csinálniuk, de ők már nem érnek rá. • • • Az igazgatóval, valamint Václav Paňkoval, az állami gazdaság főmérnökével Bócsárd (Bo- čiar) közelében egy hetven hektáros borsótábla mellett vezetett az utunk az árpaföldön dolgozó kombájnokhoz. A Bódva és a Hernád vízválasztójának számító területen sok helyen állt a víz, ahol pedig nem, olt a földön fekvő borsó „panaszkodott“ a sok esőt és vihart felvonultató nyárra. — Már ebbe is belekezdSmajda József, az állami gazdaság igazgatója fejcsóválva panaszkodta, hogy: — Ilyen rossz időjárás, mint az idei, régen volt a környéken. A több mint háromezer hektár gabonának eddig csak a felét sikerült learatnunk, holott már két hete megkezdődött a betakarítás. Huszonhét saját kombájnunkon kívül öt a Veíká Lomnica-i Állami Gazdaságból, négy a magyarországi Hevesi Állami Gazdaságból, kettő a gyomai Kiskőrös Állami Gazdaságból vágja a gabonát, holnap a Szerencsi Állami Gazdaságból is érkezik hŕ ezzel a magyarországiak viszonozzák azt a segítséget, amelyet a nyár elején mi nyújtottunk nekik. Amikor a hozamok felől érdeklődtem, elővett egy kimutatást: Az aratás eddigi részében búzából a nagyidai részlegen 4,51 tonnát, a dobogói 4,33 tonnát, a pólyi (Poíov) csak 3,56 tonnát, a saccai (Šaca) 3,9 tonnát adott hektáronként, így az állami gazdaság átlaga 4,1 tonna körüli. Árpából a dobogói határ 4,14 tonnát, a nagyidai 3,48-et, a saccai 3,7-et, a pólyi pedig csak 2,8 tonnát termett hektáronként. — Nem sok, de ha figyelembe vesszük, hogy kevés olyan parcellánk van, ahol nincs mocsaras, mély talajú rész, akkor ez is elfogadható. Ha a gépek mindenütt dolgozhatnának, bizonyára jobbak volnának az eredményeink. Az igazgató nem volt elégedett a szalma begyűjtésével. — Nagyidán és Dobogón nem bálázunk a földre. Van elég traktorunk, így a bálázóból 'egyenesen a pótkocsira megy A csávázót jó minőségű vetőmag hagyja el (A szerző felvételei) tünk, de szinte lehetetlen volt haladni benne, nem szedi a gép, annyira lent van a hüvely. Ezért úgy határoztunk, hogy a kombájnokat inkább az árpába küldjük, mivel az fontosabb — jegyezte meg szem- vizsgálás közben az igazgató, majd azt is hozzátette: — Ezt csak keskeny géppel, mondjuk SZK-4-essel lehetne úgy-ahogy megmenteni. Kézi kaszával lehetetlen, hiszen még egy ugyanilyen nagy és ugyanilyen viharvert tábla borsó van a határban. Vetőmagnak készült. Kár érte, illetve kár lenne a földön hagyni, mert a szemek snépek, enészségesek. Az illetékesek megoldást keresnek. Egymás után érkeztek a terményszállítmányok, üzemelt a tisztító, a szárító, nőttek az új gabonahegyek. A csávázó csarnokban pedig, ahol több helyi tanító szorgoskodott és Lukács György ügyelt a műszaki berendezésekre, vetőmaggal tömött zsákok vártak további sorsukra. Az igazgató elégedetten figyelte a munka menetét, hiszen mindenütt rend és megbízható munka folyt. Ahol pedig az van, ott nincs ok az aggodalomra, Sem a helybelieknek, sem azoknak, akik a jövő évi termést Nagyidán készült vetőmaggal fogják megalapozni. ' GAZDAG JŰZSEF Wolf József, a zöld gépóriás kezelője sötétedést sem várhatjuk meg a mezőn. Az aratás végéig maradunk. Ennyire, ilyen nyilatkozatra futotta a naponta 10 vagon termény kicséplésére képes óriásgép kezelőjének az idejéből. Nyomában voltak mások, így neki is mennie kellett. • # •» A 2-es számú gazdasági udvar hatalmas hangárjaiban szintén nagy volt a sürgés. új szó 1980. VIII. «21 4
