Új Szó, 1980. augusztus (33. évfolyam, 180-205. szám)

1980-08-29 / 204. szám, péntek

TUDTA, HOL A HELYE A 36 év előtti forrodoímt események egyik részvevője Minden ember életében van­nak olyan időszakok, amelyek befolyásolják élete alakulását, meghatározzák állásfoglalásait, nézeteit. Alojz Ritnošik, a hires Štefánik partizánbrigád egyik osztagának volt parancsnoka életében ez az időszak a sanya­rú gyermekkor volt. Alojz és öt testvére nem ismerte apját Édesanyjának volt mit tennie, hogy jóllakassa gyermekeit. Az alapiskolát Veiké Rovnoban végezte el, kitűnően tanult, de a család nem engedhette meg magának, hogy tovább tanítás­sá. Munkát keresett. Búcsút kellett vennie szülőfalujától, olyan munkahelyet kellett ke­resnie, amellyel szállás és koszt Is járt. Brnoban pékinas lett. Szállí­totta a lisztet, őrködött a ke­mencék mellett, kihordta az üz­letekbe a friss péksüteményt. Pihenésre alig jutott ‘ ideje. Nem szívesen emlékezik vissza ezekre az évekre. A sérelmek, az igazságtalanság, mindennapi életének kísérőjelenségei, azon­ban megacélozták jellemét. Megtanították arra, hol a helye a társadalomban, miért kell harcolnia. — Pékinasként beléptem egy ifjúsági szervezetbe, természe­tesen mesterem tudta néflkül —■ emlékezik vissza Alojz Ritno- šík. — Haladó szervezet voit ez, tevékenysége az akkori rendszer ellen irányult. Gyűlé­seinken gyakran vitatkoztunk a munkásfiatalok nehéz sorsá­ról, arról, hogyan segítheti szervezetünk a fiatalokat, ol­vastuk a haladó írók és költők műveit. Szabad időnkben, igaz, ebből kevés volt, sokszor ki­rándultunk. Kisebb-nagyobb fel­adatokat is vállaltunk, így pél­dául a május elsejei ünnepsé­gek előkészítésében. A fasiz­mus fellépésének idejében röp- iratokat Irtunk. 1938-tól részt vett az illegá­lis pártmunkában. Két évvel később a tényleges katonai szolgálatra hívták, egy martini alakulathoz került. — Annak az osztálynak az érdekeit kellett volna védenem, amelynek képviselőit szívem mélyéből gyűlöltem — emléke­zik. — A kaszárnyában akkori­ban a vak engedelmesség, az emberi méltóság megalázásá­nak szelleme uralkodott. A ki­képzés alatt gyakran tartottak beszélgetéseket a papokkal, akik az orosz bolsevizmussal ijesztgettek bennünket, azt akarták velünk elhitetni, hogy aki életét áldozza az oroszok elleni harcban, az a túlvilágon üdvözül. Meggyőződésemet azonban semmi sem változtatta meg. Ismerkedett társaival, azzal a céllal, hogy kommunista sej­tet alapítson az egységben. Ha­sonló gondolkodású katonákat gyűjtött maga köré. Illegális munkát fejtettek ki. Az új tago­kat a nép életére vonatkozó té­nyekkel, a szovjetek országa fejlődésének ismertetésével nyerte meg. — Eleinte nagyon nehezen ment a munka — mondja őszin­tén. — Az emberek nem akar­ták megérteni, hogy a fasiszták bomlasztották szét a köztársa­ságot. A kaszárnyákban nacio­nalista hangulat uralkodott. Rö­vid idő múlva, amikor ezredün- ket a keleti frontra vezényel­ték, meggyőződtek igazunkról. Csak egy eseményt említek meg, amely megváltoztatta a katonák gondolkodását. Ukraj­nában a Szán folyó mögött, ez­redünk a szovjet csapatok vé­delmi vonalába került. Az egyik harckocsinkat telitalálat érte, benne lévő társaink el­pusztultak. Ez az esemény min­denkit megdöbbentett, ettől a pillanattól mindenki arra töre­kedett, ne kelljen részt vennie a szovjet testvéreink elleni igazságtalan harcban. A tragi­kus eseményt kihasználva meg­egyeztünk harckocsi-vezetőink­kel, hogy tankjaink „üzemkép­telenek“ lesznek. Az egész ügy végződött, hogy hat hét után egységünket visszavezényelték Martinba. A kaszárnyában a ka­tonák megfogadták, hogy amint újból a frontra kerülnek, meg­kísérlik az átjutást a másik oldalra. — 1944 elején alkalmam nyílt, hogy kapcsolatot kössek a német fogolytáborokból meg­szökött szovjet katonákkal — folytatja visszaemlékezéseit Alojz Ritnošik. — Márciusban Pjotr Vasziljevics Ancupov és Ivan Mojszejevics Viszockij elvtársakhoz továbbiak is csat­lakoztak és Martin közelében az erdőkben partizántábort lé­tesítettek. Hogyan jutottam el közéjük? Helyi lakosok figyel­meztettek, hogy a hegyekben „gyanús" emberekkel találkoz­tak. Felkerestem a megadott helyet, ahol az elvtársakkal na­gyon rövid időn belül megértet­tem magam. Ruhaneműt, cipőt és fegyvert kértek tőlem. Meg­ígértem, hogy segítek. Tretinik és Letko elvtársakkal megszer­veztük ellátásukat. Honnan szereztünk fegyvert és lőszert? Például, amikor egységünk a gránátdobást gyakorolta, azok a katonák, akik sikertelenül próbálkoztak, megismételhették a gyakorlatot. A katonák ezért sorban „sikertelenül" kísérle­teztek és eközben gyűjtötték a gránátokat. Riadókor pedig a beteg, vagy távollevő társaink fegyvereit is magunkkal vittük a gyakorlóterekre és azokat „ott felejtettük“. A partizánok ellátása egyre nehezebb feladat volt, különö­sen azután, hogy Vrútky mel­lett Nyikolaj Alekszandrovics Szurkov vezetésével megalakult egy nagy partizáncsoport. — A partizánoktól utasítást kaptam, hogy a Sklabina elle­ni támadáshoz fegyvert és lő­szert szerezzek. Az első kísér­let a fegyverek kicsempészésé­re a kaszárnyából meghiúsult. Augusztus 23-án azonban egy egész teherautónyi fegyvert si­került kivinnem. Ezután termé­szetesen már nem térhettem vissza ezredemhez, a partizá­nok közt maradtam. Egy nem­zetközi partizáncsoport vezető­jévé neveztek ki. Augusztus 25- én elindultunk Sklabina felé. Parancsnokunk, Konsztantyin Karpovics Popov, a környező németlakta falvakból 10 lakost fogatott el. Valamennyiüket ki­hallgatta, majd megmagyarázta nekik a fasizmus elleni harc jelentőségét és felkérte őket, csatlakozzanak hozzájuk. Kezet fogott az emberekkel, majd sza- badonbocsátotta őket. Ennek az eljárásnak óriási politikai jelentősége volt. Később, ami­kor áthaladtunk ezeken a fal­vakon, tárt karokkal fogadtak bennünket, élelmiszert és más segítséget kaptunk a lakosság­tól. A rajeci völgybe vonulva azt a parancsot kaptuk, hogy fog­laljuk el Višňové és Turie köz­ségeket és akadályozzuk meg a fasiszták előrenyomulását Ži­lina felé. Feladatunk teljesítése Aloji Ritnošik közben összetűztünk a fasisz^ iákkal. A súlyos tűzharcból mi kerültünk ki győztesen. A fa­siszták azonban nem adták meg magukat, másnap, amikor elesett társunkat, Ján Skam- ralt temettük, visszatértek és újból tüzet nyitottak ránk. Mi azonban előnyös helyzetben voltunk, partizántársaink hátba támadták őket. Éles harc bon­takozott ki. Hét, fegyvert és lőszert szállító tehergépkocsit zsákmányoltunk. Amint később megtudtuk, Höffle fasiszta tá­bornok „túlságosan nehéz, át­hatolhatatlan“ terepnek minősí­tette harcaink színhelyét és a völgyet „halálvölgynek“ nevez­te. Alojz Ritnošik, a becsületes, bátor partizánparancsnok ren­geteg emléket őriz ebből az időszakból. Élményeiben szíve­sen osztozik a fiatalokkal, akik­kel, mint az Antifasiszta Harco­sok Szövetsége járási és köz­ponti bizottságának tagja gyak­ran találkozik. Helytállásáért, bátorságáért számtalan kitünte­tést, érdemrendet kapott, töb­bek között a Vörös Csillag Ér­demrendet, a Szlovák Nemzeti Felkelés Érdemrendet, Az épí­tésben szerzett érdemekért ki­tüntetést. |MRICH MQDROCKÝ Kommentáljuk PRÓBA — SZERENCSE Szokatlan levelet találtam a napokban a postaládánkban. Feladója a Bratislavai Fémmegmunkáló Vállalat volt. Meg lepetésemre a boríték egy sokszorosított kérdőívet tártai mázott, melynek kitöltésére mint szolgáltatásaikat — ese tünkben autójavítást — igénybe vevő fogyasztót kértek fel. Hogyan vagyunk megelégedve az elvégzett munka minő­ségével, a javítást végző dolgozók viselkedésével, készsé gével, a megszabott árral, a határidő megtartásával, van­nak-e valamilyen javaslataink, észrevételeink a munkájuk minőségének javítása érdekében — e kérdéseket, mint a vál­lalat illetékeseitől később megtudtam, minden szolgáltató részlegük jónéhány megrendelőjének feltették. A kérdőív- akciót nem az első alkalommal rendezik meg, s jó hasznát látják, mert a megkérdezett megrendelők elsősorban nem .dicsérnek, hanem a hiányosságokra, a kifogásolni valókra mutatnak rá, s hasznosítható javaslataik is vannak. Miért tartom ezt említésre méltónak? Nemcsak azért, mert én először találkoztam a gyakorlatban a szolgáltatá­sok terén ilyesmivel. Egy másik tény ismerete adta kezem­be a tollat: a nemzeti bizottságokra érkező panaszok „leg népesebb csoportja“ éppen a szolgáltatásokra, azok minő ségére, a szállítási határidők meg nem tartására, sőt a szolgáltatásokat végző dolgozók magatartására vonatkozik. Ismeretes, hogy a CSKP XV. kongresszusa, a Központi Bizottság 7. ülése milyen fontosságot tulajdonított a szol­gáltatások kérdésének, milyen határozatokat hozntt fej­lesztésükre, tökéletesítésükre. Szlovákiában jelenleg 65 szol­gáltató vállalat, 53 helyi gazdálkodási vállalat, 130 külön­böző szolgáltató szervezet, 66 lakásgazdálkodási szervezet, 908 községben pedig a nemzeti bizottságok üzemrészlegei látják el a lakossági szolgáltatások feladatait. A hatodik ötéves tervidőszak első négy évében a szol gáltatások fejlesztésére egy és negyedmilliárd koronát fordítottunk. Az említett négy év alatt a különböző szolgál­tatásokért a lakosságtól származó bevétel is 26 százalékkal növekedett, ez sem adhat tehát okot elégedetlenségre. A szolgáltatások igénylői, a lakosság, azonban nem a terv mutatók teljesítése alapján értékeli a szolgáltatásokat, ha­nem aszerint, kielégítik-e azok, és hogyan, az igényeit. A panaszok sokasága pedig arra enged következtetni, hogy a szolgáltatások dolgozóinak az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell szentelniük munkájuk minőségére is. A hogyanra többféle lehetőség is kínálkozik. Említsük elsőként a szocialista munkaversenyt, mely a szolgáltatások dolgozói körében sem ismeretlen: 32 ezren kapcsolódnak be közülük a versenymozgalomba. Hasznos lenne tehát, ha a szocialista brigádok és a többi versengési forma értékelé­sekor a munkaminőség elbírálása az eddigieknél többet nyomna a latban. S figyelemre méltó a Bratislavai Fémmeg­munkáló Vállalat kezdeményezése is. Próba szerencse, tart­ja a szólás. Az említett példát követő próbálkozók ez eset­ben esak nyerhetnek. FLORIAN MARTA ORVOSI TANÁCSADÓ A veszettség megelőzéséről Mivel a folyami szállítás a legolcsóbb, és a Duna a nemzetközi áruszállításban egyre nagyobb jelentőségre tesz szert, hozzáfog­tak a bratislavai kikötő átépítéséhez, és úf kikötő létesítéséhez. 1983-ban, a befejezés után a kikötő együttes áruszállítási kapa­citása a Jelenlegi 1,6 helyett 4,5 millió tonna lesz. IP. Šimónčik felvétele — ČSTK) A veszettség az egész vilá­gon ismert betegség. Ember és állat egyaránt megkaphatja. A legkomolyabb egészségügyi problémák egyike Csehszlová­kiában, valamint Közép- és Dél-Európában is. A veszettséget a vadon élő és a házi emlősök egyaránt megkaphatják. A vadon élők közül főleg a róka, a vaddisz­nó, a nyúl, a patkány, a mó­kus, a farkas, a vadmacska, a háziállatok közül pedig a ku­tya, a macska, ritkábban a szar­vasmarha, a juh, a kecske kapja meg ezt a veszélyes be­tegséget. A betegség legelső ismerte­tőjele az állat szokatlan visel­kedése. A kutya pl. nyugtalan, harap, főleg idegeneket, de ké­sőbb már az ismerősöket, és a gazdáját is, egyszóval minden­kit, aki csak az útjába kerül. A veszettség későbbi szakaszá­ban megbénulnak az állat rá­góizmai, nyálazik, lóg az áll­kapcsa és elveszíti a hangját. A vírus gyakran már néhány nappal a betegség felismerése előtt jelen van a beteg kutyák nyálában A veszettség főleg harapás útján terjed, de előfordulhat az is, hogy sérült bőrfelületen ke­resztül jut a fertőzés a szerve­zetbe. Az embernél 2—8 hét alatt fejlődik ki teljes mér­tékben a veszettség, de eseten­ként ez az inkubációs időszak sokkal hosszabb ideig is eltart­hat (akár 80 napig is). Ha a veszettség teljes mértékben ki­fejlődött, akkor szinte kivétel nélkül halállal végződik. A ve­szettség leghatásosabb ellensze­re tehát a megelőzés. A betegség megelőzése össze­tett folyamat, melynek több pontjai a következők: a beteg állatok és főleg a kóbor kutyák: pusztítása, továbbá a kutyák ve­szettség elleni oltása, valamint a róka, a farkas és más vadon élő állat elpusztítása azokon a vidékeken, ahol gyakori a ve­szettség. A gyanúsan viselkedő háziállatokat állatorvosi megfi­gyelés alá kell helyezni, lega­lább 10 napra. Kerüljük a kó­bor kutyákat, vadon élő állatot soha ne fogjunk meg puszta kézzel, kerüljük a gyanúsan vi­selkedő állatokat. Pl. ha a róka nappal is emberi település kö­zelébe merészkedik és köny- nyebben foglyul ejthető, akkor feltétlenül veszettségre kell gondolnunk. Főleg a gyerekek­re vigyázzunk, hisz a gyermek természetes ösztönétől vezérel­ve kézből eteti őket. Ha a sérülés már bekövetke­zett, úgy néhány óvintézkedés elkerülhetetlen. A sebet azonnal ki kell öblíteni 20 százalékos szappanoldattal, vagy 2 száza­lékos ajatinoldattal. A két ol­datot nem szabad egyszerre, vagy közvetlen egymás után használni. Minden sérülés eseté­ben sebészeti beavatkozásra van szükség. A következő lépés at­tól függ, hogy a sérülést egészséges vagy beteg állat okozta-e. A sérülést okozó állatot állat­orvosi megfigyelés alá kell he­lyezni. Ha az állat egészséges volt, elég a sebészeti beavatko­zás és a tetanusz elleni védő­oltás. Ha a sebet beteg állat okozta, veszettség elleni védő­oltásra van szükség, sok eset­ben speciális szérumot adunk a betegnek. A gyógyítás a sérü­lés jellegétől és az oltóanyag minőségétől függően eltarthat 1—2 hétig is. Ahhoz, hogy az ellenanyagok megfelelő szintjét biztosíthassuk a szervezetben, szükség van még három továb­bi védőoltásra, mégpedig a ti­zedik, a huszadik és a kilenc­venedik napon. Ha azonban kiderül, hogy a gyanús állat mégis egészséges, úgy az oltást bármikor abba lehet hagyni. A veszettség elle­ni védőoltásnak ugyanis lehet­nek káros mellékhatásai is, ezért szükséges az állatorvos igazolása az állat egészségi állapotáról. Ha a sérülést oko­zó állat időközben elpusztult, a fejét feltétlenül le kell vág­ni és igelit zacskóba csomagol­va elküldeni szövettani vizsgá­latra. Semmi esetre se ássuk el az elpusztult állatot anélkül, hogy ezt a vizsgálatot fel ne vé­geznénk. összegezésként tehát csak annyit, hogy minden sérülést, mely állattól származik, feltét­lenül mutassuk meg az orvos­nak. Dr. ONDREJ BÄLINT CSc. KÉM ISMERNÉK MEG SZÜLŐFALUJUKAT Jelentős évfordulót ünnepel az idén a topol'canyi járás egyik 3000 lakost számláló községe, Chynorany: 850 éve alapították. Az egykori alapítók vagy a fa­lu új arculatának első formálói, a kommunista párt 1921-ben alakult helyi alapszervezetének megalapítói aligha ismernének rá szülőfalujukra. A fejlődés szemléltetésére elég felsorolni mi mindennel gazdagodottt a község egy évti­zed alatt, 1969-től 1979-ig. Fel­épült az utazók minden igényét kielégítő, új vasútállomás, a hnb épülete, 250 lakás, üzletek, vendéglátóipari létesítmények, az ivóvízellátáshoz elengedhe­tetlen vízvezetékhálózat, 1200 méternyi gázvezeték, felújítot­ták a sportlétesítményeket, 15 kilométernyi szakaszon porta- lanították a község útjait, 1600 négyzetméternyi járda épült, s ma már a zöldövezetek sem hiányoznak a faluból. Mindez a lakosok segítségé­vel létesült, akik a Z-akció ke­retében aktívan támogatják a választási program megvalósí­tását. így lehetséges, hogy Chynoranyban minden évben épül valami új. Jelenleg pél­dául a művelődési otthon, melynek csupán a beruházási értéke 4 600 000 korona. A községfejlesztés üteme a 7. ötéves tervidőszakban sem csökken. Mint Milan Bakyta, a hnb elnöke elmondta, a követ­kező ötéves tervidőszakra már kidolgozták a teljes tervdoku­mentációt. Ennek alapján kez­dik majd meg a kanalizáció, a szennyvíztisztító, az egészség- ügyi központ, egy étterem, to­vábbi óvoda építését, folytatják a gázvezeték lerakását. Mind­ezek megvalósítása hozzájárul Chynorany további fejlődésé­hez, lakói élet- és művelődési feltételeinek tökéletesítéséhez. MIKULÁŠ MATAŠEJE 1980. VIII., a

Next

/
Thumbnails
Contents