Új Szó, 1980. augusztus (33. évfolyam, 180-205. szám)
1980-08-28 / 203. szám, csütörtök
A z 197ö/77-es iskolai évet több tízezer első osztályos tanulóval együtt a pedagógusok is szorongással kezdték. Az előbbiek azért, mert élelük nagyon lényeges szakasza kezdődött meg, az utóbbiak pedig azért, mert pályafutásuk nem kevésbé fontos állomásához érkeztek: új koncepció szerint kezdték tanítani a matematikát. Mivel közvéleményünk fokozott érdeklődéssel kísérte már az új tervezet bevezetését megelőző vitákat is, szükségesnek tartjuk, hogy tájékoztassuk az olvasókat az alsó tagozati matematikaoktatás első négy évének tapasztalatairól, eredményeiről. Az 1980/81-es iskolai évben már az alapiskola felső tagozatán is megkezdik kell felni az új matematikától, mivel a tanulók is egész természetesen viszonyulnak hozzá. Elmondhatjuk tehát, hogy az új matematika már a kezdet kezdetén két „csatát“ is nyert: a tanulóknál azáltal, ‘hogy sikerült magát megszerettetnie, valamint a szülőknél és a köz. véleménynél is. Ismeretes, hogy nincs győztes csata kiváló hadvezérek és katonák nélkül. Ennek a csatának kiváló hadvezérei és katonái mindazok, akik valamilyen módon hozzájárultak az új koncepció szerinti matematikatanítás elfogadtatásához és eredményes megvalósításához. Ezek elsősorban az igényes tankönyvek, munkafüzetek, módszertani segédkönyvek FÉLÚTON I. A matematikaoktatás korszerűsítéséről az új koncepció szerinti matematikatanítást; szeptembertől az új tervezetet meghonosítják az ötödik osztályban Is. Már a bevezetést megelőző Időszakban sokan és sokféle-' képpen indokolták az új koncepció szerinti matematikatanítás szükségességét és létjogosultságát. A kezdeti lelkesedés és lendület hevében sok esetben többet és nagyobb hangsúllyal beszéltünk a halmazokról és szerepükről, mint arneny- nyi szükséges és elégséges lett volna. Ez és a külföldi ilyen vonatkozású hírek a közvéleményben olyan hangulatot keltettek, hogy a bevezetésre kerülő új matematika olyan ismeretek összessége már az alsó tagozaton is, amelyek csak a matematikusok számára ismertek, és nagyon lehetséges, hogy azt a legjobb képességű tanulókon kívül a többiek el sem tudják sajátítani. Ez volt részben az oka, hogy közvetlenül a bevezetés előtt, de utána is az új koncepció szerinti matematikatanítás a közvélemény figyelmének középpontjában volt. Fokozatosan azonban a szülőkön keresztül — akik az első szülői értekezleten, valamint gyermekeik munkájának figyelésével meggyőződhettek arról, hogy gyermekeik tanul" nak ugyan számukra is szokat, lan és Ismeretlen dolgokat, de ezt szívesen csinálják és értik is — a szélesebb közvélemény tudomására jutott, hogy nem szerzői, valamint a pedagógusok, akiknek oroszlánrészük volt és van ebben az úttörő munkában. Köszönet és elismerés illeti meg valamennyi pedagógust, akik fáradságot és időt nem kímélve, szombatokon és hétközben szokott munkájuk mellett készültek az új koncepció szerinti matematikatanításra. Ez a munka mostanáig sem volt; kevés, és még tart is, mert a felsőbb oktatási szervek határozata értelmében minden pedagógusnak legalább egyszer minden osztályban kell tanítania. Ennek az az előnye, hogy alaposan megismerik az egész alsó tagozat tananyagát és így jobban tudatosítják, melyek azok az ismeretek, amelyek nélkülözhetetlenek a magasabb osztályok tananyagának az elsajátításához. Az elmondottakból kitűnik, hogy az iskolákban évek óta teljes erőbedobással folyik a már elért oktatási eredmények további növelése. Az apróbb hiányosságokat jellegüktől függően folyamatosan, vagy a következő tanévben kiküszöbölték. Ilyen hiányosságok voltak például a munkafüzetek feladatlapjainak megoldási módszertanára vonatkozó utasítások és ajánlások betartásában. Az új koncepció meghonosításakor eleve számoltak azzal, hogy az általános bevezetés olyan hiányosságokat is felszínre hoz, amelyeket a kísérlet folyamán még nem lehetett előrelátni. Ezért a most használatos tanter_v, tankönyvek, munkafüzetek és módszertani segédkönyvek csak ideiglenesek. A közeljövőben — valószínűleg az elkövetkező ötéves tervidőszak végén — ezeket az iskolai alapdokumentumokat fokozatosan újakkal, véglegesekkel váltják fel. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a végleges iskolai alapdokumentumokban nőm szükséges koncepcionális változásokat eszközölni, mivel az eddig elért eredmények jók, a tanulók kedvelik a matematikát, az osztály jelentős hányadának a matematika a legkedvesebb tantárgya. A tanítók is szinte egyhangúlag úgy vélekednek, hogy nem .szeretnének visszatérni a régi, hagyományos módszerekkel tanított matematikához. Az eddigi megfigyelések és a pedagógusok tapasztalatai azonban indokolttá tesznek több apróbb változtatást, javítást a tankönyvekben, munkafüzetekben és a módszertani segédkönyvek szerkezeti és tartalmi felépítésében. Fogyatékosság például, •hogy némely osztály tankönyvében a tananyag túl általános, a tanulók számára nem eléggé hozzáférhetően van feldolgozva. A munkafüzetekben szükséges több feladat kihagyása és helyettük újaknak, a rendszerbe jobban beillőknek és a tanulók fejlettségi fokának jobban megfelelőknek a beiktatása. A módszertani segédkönyvekkel kapcsolatban van a pedagógusoknak a legtöbb észrevételük és tegyük hozzá, a legkülönbözőbb is, ezért ezekben várható majd a legtöbb módosítás. Elképzelhető, hogy az alsó tagozat matematika-tananyagának elméleti részei külön kiadványban jelennek meg, így a módszertani segédkönyvekben több hely marad a konkrét óraleírásokra és az igényesebb feladatok mintamegoldására, amelyeket a pedagógusok az ideiglenes segédkönyvekből hiányolnak. Az összes tervezett változtatás fő célja, hogy azokat a pedagógusok kezdeményezzék, az ő beleegyezésükkel történjen, az ő munkájukat tegye kevesebb erőfeszítés mellett hatékonyabbá. Dr. BÁLINT LAJOS kandidátus, a bratislavai Pedagógiai Kutatóintézet munkatársa (A cikk befejező részét la- purfk holnapi számában közöljük) SZÁLLJON A REGE Szombathy Viktor új könyvéről Á könyv olvasása közben néhány héttel ezelőtti szolgálati utamra gondoltam. Két autóstoppos gimnazistát vettünk föl, ők is Kelet-Szlovákiába igyekeztek. Több várrom mellett haladtunk el, a foci, az időjárás és a kemény rock on kívül a történelmi emlékekről is kérdezgettem őket. Fogalmuk sem volt, mit illene tudni a zólyomi vagy a véglesi várról, a krasz- nahorkairól annyit előkapartak, hogy büszke, de miért vagy egyáltalán az-e, arra zavart kö- hécselés volt a felelet. Jellemzőnek érzem ezt a történetet. Keveset, egyre kevesebbet tudunk történelmi múltunkról, haladó hagyományainkról. Félek attól is, hogy ha egy aj- nácskőitől megkérdezném, honnan a falu neve s hallott-e Huba vezér lányáról, Hajnácskáról, vagy mondjuk egy hősitől, tudja-e, ki volt a monda szerint Bős hadnagy, akkor nemet mondanának. S úgy válaszolnának, mint az a két gimnazista: honnan tudnánk, nem tanultuk az iskolában. Ezek és más gimnazisták nem újkeletű kételyeimet erősítették meg. Mert ugyan helyes, hogy a kor követelményeinek és a társadalmi igényeknek megfelelően a műszaki pályákat, a reál tantárgyak oktatását helyezzük előtérbe, ám nem jó, ha a ló másik oldalára esünk át. Vagyis helytelen, ha bármely iskolában a reál tantárgyakat úgy preferálják, hogy közben lebecsülik a humán tantárgyak — többek között a történelem — oktatásának jelentőségét. Kell-e hangsúlyozni, hogy éppen a történelem milyen fontos szerepet játszik a fiatalok tudatának formálásában, erkölcsi nevelésében? Nem árt, újra és újra Lenint idézni, aki szerint nem ismerheti, becsülheti kellőképen a jelent az, aki nem ismeri a múltat. El kell gondolkoznunk a helyes arányokon, a tananyagon, a tanterveken és az óraszámokon, ám tudnunk kell azt is, hogy korunkban nemcsak az iskola a művelődés és a műveltség forrása. Növekszik — és növekedni fog — az önművelés, a rendszeres művelődés szerepe is. Vagyis amit különböző okok miatt nem tanulunk meg az iskolában, azt olvasással és más módon pótolni lehet. Szombathy Viktor Száll a rege várról várra című kitűnő könyvéről jutottak eszembe ezek a gondolatok, hiszen ez a kiadvány arra szolgál, hogy sokat megtudjunk szűkebb pátriánk és Szlovákia történelmi múltjáról. A szerző ebben a a könyvben a szlovákiai várakról szóló mondákat, regéket és legendákat gyűjtötte össze és dolgozta föl lebilincselően érdekes olvasmánnyá. Érdekes történeteket olvashatunk az emberi helytállásról, nagy szerelmekről, izgalmas kalandokról, igazságos és igazságtalan uralkodókról, az egyszerű emberek bátorságáról és becsületességéről. S az olvasás közben kitárul a múlt. fölelevenedik Szlovákia valamennyi tájegységének történelme — a mi történelmünk is. Csallóközi lévén először természetesen a bratislavai és a komáromi vár történelmét lapoztam föl s megbizonyosodhattam arról, hogy bátor és dolgos emberek már sok évszázaddal ezelőtt is éltek az egykori Aranykertben. Bizony, hiszen Zotmund, ismertebb nevén a búvár Kund is a legenda szerint Patonyszélre való. Megismerkedhetünk Bős hadnaggyal, aki azt a területet kapta jutalmul István királytól, ahol any- nyi a hal, mint réten a fűszál, égen a csillag. Magával ragadott Beckónak, az okos bolondnak elgondolkoztató története, a tornai, s a lublói vár legendája és sok más tanulságos rege. Tulajdonképpen valamennyi történetet föl lehetne sorolni, hiszen mindegyik izgalmas és sok-sok tanulsággal szolgál. Tudatot formál, öntudatot gazdagít. Szombathy Viktor fölkészülten és tárgyilagosan tud mesélni. Történetei mentesek a szenlimentalizmustól és minden más dagályosságtól. Lényegre- törők és mégis színesek. Ezt a könyvet jó szívvel lehet mindenkinek ajánlani. Elsősorban a fiataloknak, akik — sajnos — többségükben keveset tudnak hagyományainkról, történelmi múltunkról. Biztosra veszem azonban, hogy az idősebbek is szívesen föllapozzák ezt a könyvet és ők is sok újat, szépet tudnak meg. Fájdalom, hogy a Madách Kiadó ezúttal csupán átlagosnak mondható példányszámot (3000) szabott meg. Meggyőződésem, hogy okos szervezéssel és reklámmal ennél jóval többet el lehetne adni az iskolákban, a művelődési klubokban — és természetesen a könyvesboltokban. Sz. J. VELÜK és ÉRTÜK — Erkölcsi kötelességemnek tartom eljárni a magyar nemzetiségű amatőr művészeti csoportok seregszemléire, s nem csupán a kerületire és az országosra, ha Időmből futja, a járásira is. Miért? Hogy lássam a folyamatot, a járásitól az országos versenyig szemlélője és támogatója lehessek azoknak az együtteseknek, amelyek megérdemlik Tavaly áprilistól állok ezen a poszton, de valójában az idei esztendő elején Az amatőr művészeti mozgalomról — Kelet-Szlováikiában Bús Máriával szinte valamennyi jelentős amatör művészeti seregszemlén találkoztam az idei esztendőben. ^Persze, ahol feltűnf. ott az „övéi“ is képviselve, voltak, vagyis a Kelet- Szlovákiában működő maqyar amatőr művészeti csoportok tagjai. Szurkolt nekik a Jókai na púkon, örömmel töltötte el a Dunamenti Tavaszon elért sikerük, a Tavaszi szél országos döntőjén is jelenlétével bizonyította, mennyire fontos számára a kerületet képviselő csoportok sikere és sorsuk alakuld- sa, mily nagy akarással és tiszta szándékkal kíván jelen lenni a csoportvezetők és tagok tudatában azért, hogy bizalmasuk legyen, hogy a kassai (Košice) kerületi népművelési központ nemzetiségi osziályának dolgozójaként gyümölcsöző ka[f- csolatot teremtsen velük és értük. Gyökeres György felvétele csöppentem bele, amikor elkezdődtek a járási és a kerületi versenyek. Nagyon sok emberrel találkoztam, s mi tagadás, egy kicsit csalatkoztam is. Például a Tavaszi szél kerületi fordulója után kis ideig feszült volt a helyzet. Konfliktus pattant ki abból, hogy az egyik járás olyan csoportot akart küldeni a kerületi versenyre, amelyik nem is vett részt a járásin. Amikor azt mondtam, hogy ez nem szabályos és nem igazságos, az volt a válasz, hogy senki sem hívott meg a járási versenyre, és ha nem mentem volna el, azt sem tudnám, kik szerepeltek ott. Ha alaposabban elemezzük ezt a fajta magatartást, súlyos közösségi problémáig jutunk el. A kölcsönös bizalom megingásáig, az elvek tisztántartásának kérdéséig. • Vajon a kelet-szlovákiai kerületben hány fesztivált rendeztek, illetve rendeznek az idén a szlovákiai magyar csoportok számára, s milyen művészi és szervezési színvonalon? — Hadd kezdem azzal, hogy valamennyi seregszemlénket a CSEMADOK Központi Bizottsága támogatásával, a CSEMADOK járási bizottságainak segítségével szervezzük. A Tavaszi szél kerületi döntőjén 350-en, a vers- és prózamondók, valamint az irodalmi színpadok versenyén mintegy 130- an, a C kategóriájú színjátszó csoportok seregszemléjén több mint 100-an, a gyermekénekkarok Hárskúton megtartott fesztiválján 330-an vettek részt. Ennek a közel ezer embernek közlekedést, étkezést, néhá- nyuknak bizony szállást is kellett biztosítani. A szervezést illetően nem kis feladat volt. A művészi színvonalról beszéljenek a tények. A Tavaszi szél országos döntőjén második helyen végzett a válogatottunk, vers- és prózamondóink több díjat hoztak haza a Jókai-na- pokról, amelyen a kassai Szép Szó elnyerte a legjobb kisszín- padnak járó fődíjat, és a Csengő énekszó országos döntőjén is szépen szerepeltünk. A színjátszó csoportok munkájáról már nem mondható el ennyi jó. Annak ellenére, hogy a darabválasztásuk nem volt a legideálisabb, a B kategóriában a királyhelmeciek eljutottak a Jó- kai-napokra. A többi együttesnek nemcsak a darabválasztás1980. Vfifr 28. 6 ban, de a rendezői és a színészi munkában is javulnia kell, hogy jövőre rangosabb kerületi szemlét rendezhessünk, ősszel egyetlen fesztivál vár reánk, a munkásénekkarok seregszemléje. • Tavasszal itt voltam Kassán a vers és prózamondók, a kisszinpadok és a színjátszó csoportok kerületi fesztiválján, s már akkor megjegyeztem, hogy ez a rendezvény nem volt fesztiválnak nevezhető. Nem mozgatta meg a várost. A Thália Színpad széksorai kongtak az ürességtől, nem volt fesífi- válhangulat. — A szlovák kollégák a fesztiválok kilencven százalékát kisvárosokban rendezik meg. Ott több a néző, és jobban ösz- szekovácsolódik a fesztivál-társaság, mint Kassán. Ügy érzem semmi akadálya, hogy a fönt említett fesztivált jövőre a nagyon jó CSEMADOK-alapszer- vezettel rendelkező Királyhel- mec városában rendezzük meg. A helmeci közönség szíves pártfogója a magyar kultúrának, ezért joggal hiszem, hogy kiváló fesztiválhangulatot teremt. • Ebben a kerületben csak egyetlen magyar gyermekfesztivál van, az énekkari, amit az idén első ízben rendezett a kerületi intézetük. Vajon megrendezik e jövőre is ezt a szemlét, s lesz-e a kerületben működő magyar gyermek irodalmi színpadoknak, báb- és színjátszd csoportoknak kerületi fesztivál* ja? — Kerületünkben, sajnos, csak egyetlen magyar bábcsoport működik, a kassai kilencéves alapiskolában. Hogy miért nincs több, ez számomra rejtély. Bár ígérni nem tudom, hiszem, hogy rövid időn belül több gyermek irodalmi színpad, báb- és színjátszó csoport alakul, amihez jó ösztönzést •adhat az idei Dunamenti Tavaszon elért sikersorozatunk, és az a tanfolyam, amelyet az ősszel rendezünk a gyermekszínházzal foglalkozó pedagógusoknak. Tény, nagyot lendítene az ügyön, ha valahol megrendezhetnénk az első kerületi báb- és színjátszó fesztiválunkat. E fesztivál létrejötte nem csupán a mi intézetünktől függ, elsősorban a magyar iskolák pedagógusaitól... Én is szeretném, ha sikerülne évenként egyszer pódiumra állítani a kerület magyar gyermekkarait. De ez még a jövő titka, akárcsak az, hogy ezen a fesztiválon bemutatkozik-e ifjúsági énekkar vagy nem. • A kerületi fesztiválok előtt milyen szakmai segítséget tudnak nyújtani a csoportoknak? — Éz fájó pontunk, hiszen magyar vonalon itt nagyon kevés a szakemberünk. Ha a CSEMADOK KB-tól kérünk, néha sikerül szakelőadót biztosítanunk, de az is igaz, hogy Bratislava viszonylag messze van, nem szívesen jönnek onnan az emberek. © Szervezésileg hogyan lehetne javítani ezen a nem éppen rózsás helyzeten? — Együttes teendőnk jobb koordinálásával. Ebben sokat segítenek a CSEMADOK kerületi bizottsága, hivatala vagy ki- rendeltsége — ami nincsen. Előfordult, hogy a CSEMADOK járási bizottságán azt mondták, mi nem vagyunk a kerület egyenrangú partnerei, s ugyanez érvényes a Központi Bizottságra is. Hiszem, ha itt Kassán kerületi szinten lenne egy jogilag egyenrangú CSEMA- DOK-partnerünk, akkor még jobb lenne az együttműködés, sikeresebbek lennének azok a rendezvények, amelyeknek mindenkor a nemzetiségi kultúra ápolása a feladata. SZIGETI LÄSZLÖ
