Új Szó, 1980. augusztus (33. évfolyam, 180-205. szám)

1980-08-23 / 199. szám, szombat

HÍREK AZ ENSZ-BÖL A FAJI MEGKÜLÖNBGZTETES KORUNK SZÉGYENFOLTJA ROMÁNIA ÜNNEPE (ČSTK J — Genf ben tegnap folytatta vitáját az ENSZ kt pebbségek diszkriminációjának beszüntetésével foglalkozó al­bizottsága. Az Afrikai Egység- Szervezet képviselője olyan nemzetközi érvényű intézkedés feldolgozásának a szükségessé- gérSl beszélt, amely segítené a faji megkülönböztetés vala luennyi formája elleni hatékony ltarcot. Az afrikai képviselő felszólította a világ országait, hogy szakítsák meg kapcsola íaikat a dél-afrikai rajüldözd rendszerrel. A 7, albizottság ülésén részt ,V«vö szovjet küldött rámutatott, liogv a faji megkülönböztetés d XX. század végének egyik legszégyenletesebb jelensége. Kenneth Kaunda az NDK-ban (CSTK) — Kenneth Kaunda zambiai államfő tegnap hiva­talos látogatásra az NDK-ba érkezett. A zambiai vendéget a berlini repülőtéren Erich Ho- necker, az NSZEP KB főtitkára, <iz Államtanács elnöke, vala mint további párt- és állami Ív é p v i se lök fogadták. Kaunda' látogatásával Erich jRonecker múlt év februárjában Zambiában tett látogatását vi­szonozza. Franciaország Hadihajókkal a halászok ellen (ČSTK) — Francia liadiliajók csütörtök este elsőízben avat­koztak be a földközi-tengeri francia kikötőket már kilenc napja blokád aUitt lartó halász- hajók ellen. A hadihajóknak csak tegnap reggelre sikerült szabaddá ten­niük az utat Fos-sur-Mer kikö­tőbe, Marseille-től nyugatra. Ezáltal lehetővé vált, hogy né­hány tankhajó kifusson a ten- gerre. A sztrájkoló halászok azonban bejelentették, hogy nem adják meg magukat és erősítést várnak a közeli kikö­tőkből. A 25 000 francia földkö­zi-tengeri halász egyik képvi­selője arra hívta fel a figyel­met, liogy a hadihajók beve­tése csak kiélezi a feszültséget. A halászok sztrájkja Marseil­le n kívül megbénította az ösz- szes nagy kikötő forgalmá-t. A kikötőkben 150 hajó, köztük 25 .tankhajó vesztegel. Ez a politika a gyarmatosítás folytatása új feltételek között — állapította meg. Az amerikai küldött a miami faji zavargásokkal kapcsolat­ban kénytelen volt elismerni, hogy az Egyesült Államokban nincsenek egyenlő jogaik a fe­hér és a színes bőrű lakosság­nak Az ENSZ Emberi Jogok Bi­zottsága az angolai fővárosban megkezdte a dél-afrikai fajül­döző rendszernek az angolai, namíbiai és a dél-afrikai népen elkövetett bűntetteinek kivizs­gálását. A bizottság első ülésén Sam Nujotna, a Délnyugat af­rikai Népi Szervezet (SWAPO) elnöke beszédében a pretóriai fajüldözők módszereit a hitleri fasiszták módszereihez hason­lította. A bizottság augusztus 25 ig ülésezik. ((JSTK) — Muhammad Rali afgán nemzetvédelmi miniszter cáfolta a brit Daily Telegraph altal szellőztetett „biztos for­rásból származó értesülést“, amely szerint az ellenforradal­mi bandák akciói következté­ben az afgán hatóságok kezei közül kicsúszott Herat város ellenőrzése. A TASZSZ tudósítójának adott interjújában Hali hangsúlyozta, hogy a Herattal kapcsolatos hí­resztelések megalapozatlanok, és liazug voltáról minden Af­ganisztánban akkreditált újság, író meggyőződhet. A nemzet­védelmi miniszter hozzáfűzte, hogy a térségben tevékenykedő felforgató bandák felszámolása sikeresen folytatódik. A napok­ban például újabb ellenforra­dalmi csoportosulást számoltak fel. A terrorista csoport tagjai­nál amerikai és kínai gyártmá­nyú fegyvereket találtak, és azokat Kabulban közszemlére teszik. Az afgán politikus szerint az Afganisztánnal kapcsolatos ko holmányok szinte már megszo­kottak a nyugati lapok hasáb­jain. Nyugati tudósítók ,,meg­bízható forrásokra“ hivatkozva arról tájékoztattak az elmúlt hetekben, hogy az ellenforra­dalmi bandák elfogalalták Cltast, Bániján és Gardez vá­rosokat. Mikor ez«ik a híresz­Az SZNF évfordulója előtt (ČSTK) — Cestmir Lovétin­ský, hazánk moszkvai nagykö­vete tegnap a szovjet főváros­ban sajtóértekezletet tartott a Szlovák Nemzeti Felkelés 36. évfordulója alkalmából. Hazánk nagykövete a sajtó- konferencián nagyra értékelte azt a segítséget, melyet a Szov­jetunió nyújtott a Szlovák Nem­zeti Felkelésnek. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és lenini kommunista pártjának támoga­tása nélkül lehetetlen lett vol­na a csehszlovák állam újbóli függetlenségének kivívása. A felkelés a nemzeti demok­ratikus forradalom kezdetét je­lentette, amely megteremtette a mélyreható társadalmi átalaku­lások alapját. A csehszlovák nép, és harcos élcsapata a CSKP, mindent megtesz annak érdekében, hogy a szocialista közösség országainak egysége és sokoldalú együttműködése megszilárduljon, mondotta a nagykövet. telesek napvilágot láttak, Boliu slav Chnoupek csehszlovák kiil ügyminiszter éppen afganisztá­ni látogatáson tartózkodott, s járt Bainjában is, melyről a nyugati lapok azt híresztelték, hogy a banditák kezében van. Az efféle koholmányok lelep lezik az imperializmus reakciós politikáját, amely nem tud megbékélni azzal, hogy az af­gán nép új, szabad társadat mat kivált építeni, hangsúlyoz­ta végezetül Ráfi. Henri Alleg, a l’Humanité ka buli különtudósítója legutóbbi riportjában hangsúlyozta, hogy a francia tájékoztatási eszkö­zök az Afganisztánnal kapcsola­tos rendszeres dezinformáció- ban minden eddigi rekordot túlléptek. Alleg kiforgatta á burzsoá lapok által közölt va­lótlan állításokat, s szemtanú­ként hangsúlyozza, hogy Kabul normális életét éli, az üzletek nyitva tartanak, helyreállt a közlekedés és a városban nyu­galom van. A kommunista új­ságíró cáfolta azokat a hazug állításokat, hogy a Daily Tele­graph kabuli tudósítójára hi­vatkozva Ghazni városban ka­tonai felkelés leveréséről tudó­sított. Nemcsak a hír valótlan, ■hanem maga a tény is, hiszen az említett lapnak nincs is tu­dósítója Afganisztánban. Európában 1944 ben már a széles néptömegek is látták, hogy a fasiszta Németország bukása csak idő kérdése. Egyre-másra robbantak ki a háborúellenes felkelések. Romániában a felkelést a kommunista párt szervezte. Au­gusztus 25-ről 26-ára tervezte, de a szovjet csapatok sikeres előrenyomulásának következté­ben már augusztus 23-án ki­robbant uz antifasiszta népfel­kelés. Az Antonescu-kormány mozgósítást rendelt el, de az eseményeket már nem lehetett megállítani. A felkelők elfog­lalták a főváros legfontosabb pontjait. Néhány napon belül ezrek fogtak fegyvert a fasisz­ta megszállók ellen. Az ország 1944. október végén szabadult fel teljesen a szovjet csapatok hathatós közreműködésével. E történelmi esemény az or­szág gvors gazdasági fejlődé­sének kezdetét jelentette. A fo* kozatos iparosítással lassan-las- síin leküzdölték a gazdasági el­maradottságot s megteremtették a szocialista gazdaság anyagi* műszaki bázisét. Az addig el­maradott niábôl szocia­lista társadalmat építő iparit mezőgazdasági ország lett. A Román Kommunista Párt XI, kongresszusán, 1974-be« már a fejlett szocialista társa* dalom építésének programját' fogadták el. Eszerint 1990 lg m nemzeti jövedelemnek nagy, mértékben kell emelkednie, 1985 ig az ipari termelés évem te 8—9 százalékkal fog emel-» kedni, Románia a KGST és a Varsói Szerződés tagjaként fejleszti és bővíti kapcsolatait a szociális-« ta közösség minden tagjával,, így hazánkkal is. A két ország árucsere forgalma pl. 1976—80^ lián 54 százalékkal emelke« detl az 1971~-75-ös évekhez vi* szonyítva. Romániába elsősor< ban fémmegmunkáló gépeket,, textilipari és cipőipari gépeket, valamint személy- és teherautó* kát szállítunk, cserébe pedig a' román fél vagonokat, személy-« gépkocsikat, mezőgazdasági ter< mékeket és közszükségleti cik-t keiket szállít. SIKERESEN FOLYTATÓDIK AZ ELLENFORRADALMI BANDÁK FELSZÁMOLÁSA Az afgán nemzetvédelmi miniszter interjúja (kit SALVADOR SZTRÁJKOLNAK AZ ERŐMÜVEK MUNKÁSAI (ČSTK) — A salva­dori erőművek mint­egy ezer munkása lépett sztrájkba, tilta­kozásul a katonai­polgári junta egész országra kiterjedő, egyre fokozódó ter­rorja ellen. Az elektromos áramszolgáltatás szü­netelése következté­ben a salvadori fővá­ros és a külvilág kö­zött megszakadt az összeköttetés. A junta kormánycsapatokat küldött a sztrájkoló munkások ellen, akik többek között elbo­csátott társaik újbóli foglalkoztatását köve­telték. A junta egysé­gei megszállták a vá­ros kulcsfontosságú pontjait és az a fela­datuk, hogy elhárít­sák a baloldali parti­zánegységek esetleges támadásait, mivel ezek az utóbbi napok­ban egyre aktívabb harci tevékenységet fejtettek ki. Salvadorban a fasiszta terror áldozat (ainak száma napról napra növekszik. Képünk jellegzetes salvadori ntcaképí meggyilkolt hazafiak (ČSTK—Repró )j ÚJ szó 1980 vili. 23. H étfőtől kezdődően meg­élénkül a New Yorki ENSZ-palota: itt tanács­kozik majd kél héten keresztül az ENSZ Közgyűlésének 11. rendkívüli ülésszaka. A legu­tóbbi rendkívüli ülésszak (197tt| napirendjén a leszerelés prob­lémaköre szerepelt, s a mos­tani program hordereje sem ki­sebb: gazdasági kérdésekről ta­nácskozik a világszervezet leg­szélesebb fóruma. Nem kisebb horderejű, hiszen az új, igaz­ságos vilaggazdasági rend meg­teremtése az enyhüléspolitika folytatása, a béke és a leszere­lés nélkül nemigen képzelhető el; a tőkés országok viszonyla­tában egy-egy újabb lázas fegy­verkezési verseny kikényszerí­tésében a gazdasági érdekek legalább annyira közrejátsza­nak, mint a politikai célok. A kettő között egyébként sem le­het határvonalat húzni. Hat évvel ezelőtt, 1974-ben már tárgyalt gazdasági kérdé­sekről a Közgyűlés rendkívüli ülésszaka, amely elfogadta az új világgazdasági rend megte­remtéséről szóló nyilatkozatot és az akcióprogramot A mos­tani ülésszak egyik legfontosabb feladata az akcióprogram tel­jesítésének értékelése, az ed­dig eléírt haladás mérlegelése, valamint az ENSZ harmadik fejlesztési évtizede (1981—1990) programjának megfogalmazása lesz. Az ENSZ-ben, s kimondhat­juk, a világpolitikában is alap­vető problémává vált a nemzet­közi gazdasági kapcsolatok je­lenlegi rendszerének átépítése. U IGÍtZS/lGÍIÜ VWAZDASAGI KAPCSOIAIOKEBT A hetvenes évek új fejezetet nyitottak a fejlődő országok gazdasági egyenlőségéért vívott harcában. A részleges megol­dásokról áttértek a globális reformok követelésére, s nem túlzás azt állítani, hogy eseten­ként katasztrofális az a gazda­sági helyzet, amelyben vannak; a fejlett kapitalista országok gazdasági harapófogója lehe­tetlenné teszi az önálló politika (kül- és belpolitika) folytatá­sát, gazdasági fejlődésüket, élet- színvonaluk emelését. A száraz statisztika Is lehet sokatmondó. Tükrözi, hogy a probléma meg­oldása egyre sürgetőbb: a világ lakosságának háromnegyede je­lenleg a világ termelésének csak 20 százalékát állítja elő. Pedig a gyarmati uralom alól csak nemrég felszabadult orszá­gok rendelkeznek a természeti kincsek 60 százalékával és a művelhető mezőgazdasági föld­terület 70 százalékával. Azaz: ezekben az országokban él az aktív, munkaképes emberek két­harmada, s ezek a világ ipari termelésének csak 7 százalékát, mezőgazdasági termelésének pedig egyharmadát állítják elő. A volt gyarmattartók, a fej­lett tőkés országok és a fej­lődő országok között a szaka­dék tovább mélyül: az impe­rializmus neokolonialista poli­tikájának köszönhetően (és ugyancsak a gyarmatosítóktól öröklött elmaradottságuk követ­keztében) a nem szocialista fejlődés útjára lépett fiatal or­szágok továbbra is teljesen ki vannak szolgáltatva a külföldi tőke, a monopóliumok uralmá­nak. Az egy lakosra számított nemzeti össztermék értéke a fejlődő országokban 1960-ban 169 dollár, a fejlett tőkés or­szágokban 1988 dollár volt. Ez a párhuzam hetvenötben: 260 és 3123 dollár. Az első esetben a különbség 1819, a második­ban 2863 dollár, s napjainkban pedig eléri a 3000-et. Mindez természetesen az élet- színvonalra is rányomja a bé­lyegét. A Nemzetközi Újjáépí­tési és Fejlesztési Bank, vagy közismertebb néven a Világ­bank adatai szerint a legszegé­nyebb fejlődő országokban 1950- ben az egy lakosra jutó jövede­lem csak a 6,1 százaléka volt annak, mint a fejlett tőkés or­szágokban. Az arány szám ala­kulása: 1960-ban 4 százalék, 1975-ben pedig 2,6 százalék. A monopóliumok lelkiismeret­lenül kizsákmányolják a fejlő­dő országok természeti kincse­it, minden befektetett dollár helyett 2,5—4 dollárt visznek ki, s emellett a legfontosabb nyersanyagok kitermelésének aránya a fejlődő országokban egyre nő. Tőlük kerül ki a vi­lág olajtermelésének 89 szá­zaléka, a színesfémek 44, a vasérc 42, az ólom 70, a bauxit 88 százaléka. Különösen figye­lemre méltó e szempontból Af­rika, ahol a világ nyersanyag­készleténeik 40 százaléka fek­szik. Naponta írunk az európai bé­ke és biztonság megőrzésének, az enyhüléspolitika folytatásá­nak szükségességéről, a szovjet leszerelési javaslatokról. Ilyen­kor nem is tudatosítjuk, hogy a fegyverkezési verseny megszün­tetése a fejlődő országok szem­pontjából is mennyire létfon­tosságú, milyen hatalmas gaz­dasági erőket szabadítana fel. Például az utóbbi 20 évben a „harmadik világ“ fegyverim­portja a 15-szörösére nőtt. A hetvenes éveik elején átlag 15 százalékkal növelték évente a fegyverkezésre fordított össze­get, 1975 után már 25 száza­lékkal. Háromszor annyit köl­tenek fegyvereikre, mint ameny- nyi a nekik nyújtott segítség. Erről a témáról az Ekonomi- cseszkaja Gazeta a következő­ket írta: „A fiatal államok mi- litarizálása közvetlenül össze­függ az imperializmus és az új- gyarmatosítás politikájával. Az újgyarmatosítók segítségével legalább négy alapvető felada­tot kívánnak megoldani: hosz- szú időre biztosítani az adott országok katonai-műszaki füg­gését az imperialista nagyha­talmaktól; társadalmi támaszt és szövetségeseket találni ezen országok fegyveres erőiben, kü­lönösen a tisztikarban; néhány fiatal államot helyi csendőrré, az imperializmus érdekeinek védelmezőjévé tenni a világ valamely térségében; és bizto* sítani a hadiipar új piacait a fegyverexporthoz.“ Az Élelmezésügyi és Mező« gazdasági Szervezet (FAO) szét rint a világon ma legalább egy« milliárd ember rosszul táplált vagy kimondottan éhezik. A1 helyzet katasztrofális és ton vább romlik. Ma szinte hihetet­len, hogy 1950-ben a fejlődő országok még élelmiszert ex« portáltak, jelenleg viszont kb. 80 millió tonna gabonát impor­tálnak, s a jelzések szerint ez 1990-ben már a 130 millió ton­nát is elérheti. De ez nem je« lenti azt, hogy dúskálnának majd, sőtl Egyes latin-amerikai és afrikai országokban egy or« vosra 20—30 ezer ember jut, hiszen ötször annyit fordítanak a fegyverkezésre mint az egész- ségügyre. Az iskolaügy hely­zete sem rózsásabb. Nem kell tehát kommentálni, hogy . a fegyverkezési verseny leállítá­sával, a részleges, majd teljes leszereléssel felszabaduló össze­geket mire lehetne fordítani.' A Szovjetunió és a testvéri szocialista országok bé­kepolitikája és a fejlődő országok létszükséglete: az új világgazdasági rend megterem­tése kölcsönösen Összefügg, ki« egészíti, segíti egymást. Nem véletlen, hogy a fiatal országok többségében a szovjet békepo- litika nagy népszerűségnek ör« vend. Ezeknek a törekvések­nek kell izmosodniuk most New Yorkban, a világgazdasági és ősszel Madridban az európai politikai fórumon. MALINAK ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents