Új Szó, 1980. augusztus (33. évfolyam, 180-205. szám)
1980-08-22 / 198. szám, péntek
KÖZÖS DOLGAINKRÓL JEGYZETEK A IV. NYÁRI MŰVELŐDÉSI TÁBORRÓL A csehszlovákiai magyar közművelődési rendszer immár egyik legfontosabb láncszemévé lett a CSEMADOK által évről évre megrendezett nyári művelődési tábor. Jelentősége azért is nagy, mert elsősorban az ifjúság ismereteinek bővítését, általános műveltségének gyarapítását, elmélyítését hivatott biztosítani. És e műveltséggyarapítás olyan formában történik, mely leginkább megfelel a fiatalok belső szükségleteinek és igényeinek, ugyanis az előadások és viták mellett lehetőséget nyújt természet- és falujárásra, egymás és egy- egy vidék megismerésére, a tábortűz melletti meghitt esti beszélgetésekre, spontán irodalmi összejövetelek tartására, népdaléneklésre, tréfás játékok rögtönzésére, sportolásra és így tovább. De úgy vélem, az is egyik nagy értékük e művelődési táboroknak, hogy közösségformáló és kultúrálódásra mobilizáló erővel bírnak. Természetesen nemcsak a tizen- és huszonévesek kiváltsága, hogy részt vehetnek a táborozáson; az idei, augusztus 9-e és 16-a között a Szepsi (Moldava nad Bodvou) közelében fekvő Somodiban (Drieno- vec) megrendezett táborban, a harminc és negyvenévesek (bár ezek jóval kevesebben voltak) is otthon érezték magukat. (Persze a jó közérzetnek, egy nyári sátortáborban, a kedvező időjárás is fontos tényezője, s már az idei tábort majdhogynem elmosta az eső, emiatt senki sem szedte fel a sátorfáját.) A táborozásnak mindezen felül ifjúságmegőrző szerepe is van. A szellemi frisseség, fiatalság megőrzésére gondolok itt elsősorban. Erre Dobossy László professzor szintén célzást tett előadásának bevezetőjében: „Igyekezzék az ember rugalmas és fiatal maradni, mindig kíváncsian, őszintén, lelkesedőn kívánni azt, amit az új hoz, a változásokat, az átalakulásokat, s egyáltalán szoros kapcsolatban maradni a mozgásban levő élettel.“ Ha már említettem a nevét, mondjuk el mindjárt azt is, hogy Dobossy professzor a cseh— magyar irodalmi kapcsolatok• ról beszélt a táborozóknak — s tegyük hozzá: igen közvetlen hangon, szuggesztíven, és nagy tárgyismerettel, úgy ahogyan csak az szólhat, aki maga is évtizedeken át tevékeny részese volt és ma is az e kapcsolatok ápolásának. Előadásában visszanyúlt egészen Húsz Jánosnak és a huszita forradalmi eszméknek a magyar kultúrára gyakorolt hatásáig. Előadása elsősorban azért kötötte le a hallgatóság figyelmét, mert főként a két kultúra kapcsolat történetének nálunk kevéssé ismert jelenségeire világított rá. Dobossy László előadását Kiss Gy. Csaba korreferátuma egészítette ki, melyben a szlovák—magyar kulturális kapcsolatokról volt szó. Itt most a kiegészítő előadásból csupán egy gondolatot emelek ki, nevezetesen, hogy a két ország (még ha baráti is) jó kapcsolataihoz nem elég a szomszédság ténye, a fizikai közelség. Többre, szellemi közeledésre és közelségre van szükség. Csak egymás szellemi értékeinek mélyebb megismerésén át juthatunk közel igazán egymáshoz. Sajnos, állapította meg — és egyet kell értenünk Kiss Gy. Csabával —, a két ország népe még ma sem ismeri eléggé egymást, holott a rossz beidegződések, előítéletek eloszlatására a szocialista társadalmi rend intézményes lehetőségekkel is szolgál. A IV. nyári művelődési tábor programja egyébként tematikailag rendkívül széles skálájú volt. Némelyek ezt negatívumnak tartottak, én viszont pozitívumként értékelem. Legalább megismerkedhettek a táborozok életünk több területének problémáival. Fábri 1st- ván mindjárt az első napon a Petőfi partizánosztag harcairól tartott érdekes beszámolót a fiataloknak. Ismeretes, hogy e csoport Kelet-Szlovákiában tevékenykedett, tehát működésének megismerése által a fiatalok elképzelést nyerhettek arról, miként segítették a csehszlovákiai magyarok a Szlovák Nemzeti Felkelést. Németh fenő mérnök, az SZSZK Mezőgazdasági miniszterhelyettese Csehszlovák—magyar tudományos együttműködés címmel tartott előadást, melynek olyan élénk visszhangja volt, amilyenre talán senki sem számított. Németh Jenő számos fontos, a mezőgazdasági termeléssel, az élelmezéssel és a két baráti, ország közötti együttműködéssel kapcsolatos gondolatot vetett fel, majd igyekezett is kimerítő választ adni a kíváncsi fiataloknak, Gazdasági kérdéseket tag lalt előadásában Mihály Géza, az SZSZK kormányhivatalának dolgozója is. Gál Sándor író pedig a szlovákiai magyar parasztság harminc évéről adott áttekintést. Úgyszintén meglepően nagy visszhangot keltett dr. Bias- kovics József nek, a Károly Egyetem nyugalmazott profesz- szorának A magyar őstörténet török forrásai című előadása, melyet Mahmúd Tedzsiiman Tá- rih-i Üngürüsz (A (magyarok története) című krónikája elemzésének szentelt. Hogy Blaskovics professzor egyike a legkiválóbb európai turkológusoknak, azt eddig is tudták, rte hogy olyan színesen, lebilincselően, szinte meseszerűen tud előadni egzakt tudományos kérdésekről — hogy hallgatósága a zuhogó eső ben sem fut szét, hanem követi öt a szabadtéri színpad desz kapódiuma alá, el ne szalasszon egyetlen mondatot sem —■ az csak most derült ki róla. A táborlakók ugyancsak nagy érdeklődéssel hallgatták meg dr. Popély Gyulának, a Szlovák Tudományos Akadémia történeti intézete munkatársának A csehszlovákiai magyarság kul turális és társadalmi viszonyai a burzsoá köztársaságban című előadást. Olyan téma ez, amely természetszerűen keltette £pl a hallgatók figyelmét és váltott ki élénk vitát. Az előadó kri tikusíTn állapította meg. hogy „a papíron biztosított nyelvi és nemzetiségi jogok nagyon sokszor nem mentek át ;i gyakorlatba“. Az előadások közül az említetteken kívül még kiemelném Halász Péternek a moldavaí csángók letelepüléséről, egykori életformáiról és mai életkörülményeiről tartott szemléletes beszámolóját. Diavetítéssel egybekötött előadását módszertanilag és tudományosság tekintetében is nagyra kell értékelnünk. A táborozáson az említetteken kívül többek között elhangzott még dr. Szath- rnári István egyetemi tanár A magyar nyelvjárások jellemzése, áthatásaik a köz■ és irodalmi nyelvbe, dr, Gyimesi György Kelet-Szlovákia madárvilága, Szanyi Mária A palóc etnikum, dr. György István Nemzetiségi kultúránk fejlődése kétezerig című előadása. Említésre méltó az augusztus 10-én, a somodi szálloda klub- helyiségében megnyílt kiállítás is, melyen a másfél évvel ezelőtt klubba szerveződött bodrogközi képzőművészek (többek között Csótó László, Binó István, Ferenc György, Gál- góczy Tibor, Erdélyi Béla, Kiss Károly, Tiszai Nagy Menyhért, Sárogh István és mások) mutatkoztak be a tábor lakóinak. Szerencsés gondolat volt az alkotó csoportba szervező*dött, többségükben fiatal és ígéretes tehetségű képzőművészeknek lehetőséget adni a nyilvános fellépésre. Ami az idei művelődési tábor általános színvonalát illeti, megállapíthatjuk, hogy mind szervezésileg, mind a műsor összeállítását és a különböző akciók (a Fábry Zoltán szülőhelyén tett látogatás, a táborozást bevezető kerékpártúra, a bodollói efsz-nek nyújtott segítség stb.) lebonyolítását tekintve általában elégedettek lehetünk. A táborozáson a nyolc nap alatt mintegy négyszázan fordultak meg. Olyan hasznos rendezvény ez, amelynek jó megszervezésére a jövőben is súlyt kell helyezni, KOVESD1 JÁNOS A HALLGATÁS ÉVEI Egri Vitető» önéletírásának harmadik kötete A táborozók egy része — előadáson (Balassa Zoltán felvétele) A szlovákiai magyar irodalom nesztora, a több mint nyolc vanéves Egri Viktor most adta ki életrajz; trilógiájának harmadik kötelét, A hallgatás évei címmel. Az első kötetben (An gyalbőrben) ifjúkorától az első világháború végéig, a második bari (Társakkal és társtalanttíj a második világháborúig, ebben pedig 1938-tól 1945-ig írja le emlékeit. Saját élményein kivu» a kort, az adott időszak legfontosabb történelmi eseményeit is elmondja, sőt az utolsó kötetben (szükségszerűen) ezek állnak előtérben, ezért közel áll a történelmi regényhez. Egri a legterjedelmesebb életművel rendelkező írónk, s aligha véletlen, hogy emlékiratai is a legvaskosabbak az eddigi szlovákiai magyar írói vissza- emlékezések között. Az sem vé letlen, hogy az író ebben a ko tétben többet foglalkozik a tár sadalmi eseményekkel, mint saját pályájával, mert, mint faji- lag üldözött, ekkoriban keveset foglalkozhatott irodalmi alkotással. A szlovákiai magyar elbeszélő irodalommal kapcsolatban a magyarországi kritika kifogásolta azt a tényt, hogy én-központú hősei (alakjai?) passzívak. Ez azonban szükségszerű jelenség, hiszen íróinknak nem volt vezntő szerepe sem a társadalmi, sem az országos irodalmi eseményekben, legfeljebb a kisebbség: (kisebb) irodalmi életben. Az emlékirat összetett műfaj; az írónak egységes elbeszélő művet kell alkotnia, s erősen válogatni az élményei közül: melyek érdemesek megörökítésre s melyeket kell elhagynia életének leírhatatlan tömegű eseményeiből. Egri mai szempontból válogat, s korunk szó cialista aspektusából mutatja meg a fasizmus embertelensé gét, de bemutat egyedi kivételeket is. A hangadó fasiszta lap, a Gárdista főszerkesztője-; ről például azt tudjuk meg, hogy (tekintettel régi irodalmi kap csolatukra) segítségére volt az üldözött írónak. A mű fő érteikét a kor történetének valósághű ábrázolásában látjuk, s ez a legtöbb olvasó számára azért is újszerű, mert a szlovákiai magyarság nagy része ekkor Borthyéik Magyarországán élt, s csak kis töredéke, ún. „nemzetiségi csoportok“ éltek a szlovák államalakulatban. Egri általános következte tései és saját pályájának itt leírt jellemzései is valószerű- ek: a kisebb epizódok, az írói fantázia szülte kiegészítések, szubjektív stilizálások pedig jórészt szükségesek — az egységes epikai kompozíció szem pontjából, így a harmadik kötet az első kettőt jól kiegészítő befejezés, a mű végén jelzett állásponthoz az író az azóta el telt harmincöt évben is hű maradt. Az emlékirat összegezi Egri pályájának fejlődési szakaszait, s ez egyúttal a szlovákiai magyar irodalom történetének is fontos fejezete, hisz Egrit Schöpflin Aladár (még a második világháború előtti joggal nevezte a legsikeresebb regényírónak. A legfontosabb történelmi tények és életrajzi események leírása mellett jórészt homályban marad a lélektani jellemzés, az eszmei fejlődés bemutatása. Az író gyakran elkerüli az ellentmondások, „kényes“ problémák bemutatását, s ezeket az irodalomtörténetnek a háromkötetes önéletírásától függetlenül kell majd megvizsgálnia. Ez nemcsak Egri emlékiratainak, hanem a felszabadulás után írt elbeszélő műveinek is egyik hiányossága, amint erre találóan mutatott rá az Új Szóban az Agnus deiről megjelent recenzió is. A jellemeket nem ábrázolja fejlődésükben: szinte született farkasok és bárányok, noha az előbbiek (a negatív alakok) jellemrajza gyakran árnyaltabb, s ezért hitelesebb. Ebből a műből sem tudjuk meg, mikor lett a közismerten polgári humanista íróból szocialista (a mű befejezése szerint kommunista) alkotó. Igaz, tények leírásából is nyilvánvaló, hogy a fasizmus kényszere alatt át kellett értékelnie addigi pályáját, de a műből is látszik, hogy nem annyira Egri. szállt szembe az egyre agresszívabb jobboldali radikalizmussal, hanem az diszkriminálta öt, még akkor is. amikor átkeresztelkedéssel, 4ci- vételezettség keresésével al< kalmazkodni próbált a számára kedvezőtlen körülmények-* hez. Mi persze nem az alkalmazkodást kifogásoljuk (ez is lehetett a védekezés átmeneti formája), hanem a vallomás hiányát, a lélektani felületességet (lásd Rákóczi Vallomásait ). Az írónak származásánál fog* va az antifasiszták közt volt a helye, de 1938 ban, a müncheni döntés után a Prágai Magyar Hírlap szerkesztőségét látogat-« ja, szerkesztőbarátaitól elbúcsúzik, s ez bizonyára megfelel a tényeknek. Hiányzik azonban annak bemutatása (legalább utólagos szembenézésként), hogy az irredentizmus és a fasisztabarát elemek ekkor már vezető szerephez jutottaké lapban is. Igaz, segítségükre volt az akkori nemzetiségi poli« fiika hibáinak népszerűséget szerző kritizálása, de Forbáth Imre, Lőrincz Gyula, Berkó Sándor és következetesen antifasiszta művészeik már rég szemben álltak a PMH politikai irányvonalával, amely a kritikus időszakban jobboldali irányija radikalizálódott. A fajilag üldözöttek jó része ekkor már a népfrontos Magyar Napban publikált, s lehet, hogy Egri nem ok nélkül tartotta magát távol tőlük, de a problémát, (pályája és a viszonyok jobb megértése érdekében) fel kellett volna vetnie. (Csupán a helyzet groteszk voltának bemutatására idézzük: ekkoriban megtörtént, hogy a PMH első lapján élesen antiszemita Hit- ter-beszéd, második lapján pedig szemita író elbeszélése is olvasható.) Igaz, ilyen részletek csak kivételesen akadnak az egyébként jól átgondolt és szé pen megformált kötetben, s nem ezek jellemzőek az író pályá jának egészére. Ha nem iá mondja ki, a tények leírásából nyilvánvaló, hogy a.zsidóüldö- zés mellett korábbi humanizmusa, műveinek emberközpontúsága is hozzájárult eszmei fejlődéséhez, s a felszabaduláskor nem volt szüksége olyaa pálfordulasra, mint számos kor-* tá rsának. Egrinek teljesen pozitív jelj lemábrázolásaiban is vannak minden sematizmustól mentesek is, ilyen pl. a feleségéé, amelyet a konkrét tények lei* rása után vitathatatlanul a legjobb magyar írófeleségek típusába sorolhatunk. Megtör^ tént események bemutatása teszi valószerűvé a szlovák fa1 sizmus többarcúságának ábrá= zolását is: a bábkormány a zsidótörvény radikalizmusában 1942 elején, nacionalista okbóK túltesz valamennyi csatlós állam antiszemitizmusán, de ugyanakkor számos csendőr és fa si szta bará t m eg ve sz t ege t he t ő, az írtványok evangélikusai pe? dig ösztönösen az üldözöttek mellé állnak. A nemzetiségi súr^ lódások folytán szemben áll i rendszerrel a magyar kisebbség hivatalos sajtószerve is, s a diszkriminált írókat, köztük Egrit is, felszólítja együttműr ködésre. A viszonyoknak ez a higgadt, bosszúszomjtól mentes leírása növeli az író realizmusának értékét és hitelét. A? antifasiszta röplaposztogatók, partizánok tevékenységének ábrázolása kissé halványra siker rült (inkább csak általános megjegyzésekre szorítkozik), de ez az életrajzi koncepcióból érthető. A kivételezett hivatalnokként élő majd rejtőzködő író ezeket nem ismerhette közelebbről, s nem is akar idegen babérokkal dicsekedni. Egri emlékiratainak mindhárom kötetére a reális leírás, józan mérlegelés a jellemző. Némi (talán minden életrajzírónál megtalálható) szubjektív tendencia ellenére is megerősíti azt a műveiből is sugárzó igazságot, hogy életcélja az alkotás, irodalomszemlélete pádig realista és irodalomközpontú. Ez a kötet azt is bizonyítja, hogy a hallgatás évei Egri életében ugyan kevés mű megszületését tették lehetővé, de írói és eszmei fejlődésének igen fontos korszakát jelentik. (Madách, 1980) CSAMDA SÄNDOR isno Viií. 6
