Új Szó, 1980. augusztus (33. évfolyam, 180-205. szám)
1980-08-22 / 198. szám, péntek
ÚJ szó 1980 VIII. 22. 5 Az emberiség jövője a haladás és a béke A REÁLIS SZOCIALIZMUS EREJE A marxizmus—leninizmus^ sal, ezzel a forradalmi elmélettel a munkásosztály dön- tő fegyvert kapott a kizsákmányoló rendszer megszüntetésére, munkaeszközt az új, osztály nélküli társadalom felépítésére. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a Szovjetunióban a szocializmus építésének több mint hatvan éve a gyakorlatban igazolta Marx, Engels és Lenin tudományosan megindokolt tanítását. E forradalommal összefügg a világ első szocialista államának megszületése, a szocialista világközösség kialakulása. Összefüggenek vele az imperializmus és a gyarmati elnyomás ellen küzdő harcosok sikerei, sok nemzet szabadságának és függetlenségének kiharcolása. Összefügg vele annak az alapvetően új politikai irányzatnak a kezdete, amely Lenin szavai szerint arra irányul, hogy a nemzetek felszabaduljanak az imperializmus, alól, megszüntessék a nemzetek közti háborúkat és földünkön felépítsék az osztálynélküli társadalmat. A mostani korszak tartalmát a kommunista és munkáspártok 1957. évi moszkvai értekezlete a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenetként jellemezte. Ez a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal vette kezdetét, s a világ lakosságának mór több mint egyharmada a szocializmus útján halad és üj életet épít. Ma a Szovjetunió népe a kommunizmus anyagi-műszaki bázisát építi, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság más szocialista országokhoz hasonlóan a fejlett szocialista társadalom építésének szakaszába lépett. Ezt a tényt kiemelték a CSKP XIV. és XV. kongresszusán is. „Az elkövetkező években folytatni fogjuk a fejlett szocialista társadalom építését. Ilyen értelemben magasabb színvonalon biztosítjuk a XIV. kongresszus irányvonalának kontinuitását a mostani hazai és nemzetközi feltételek között“ — állapította meg a CSKP XV. kongresszusán elhangzott beszámolójában Gustáv Husák elvtárs. A fejlett szocialista társadalom építésének feladatait tűzték ki és teljesítik a testvéri szocialista országokban. Ezekben az országokban a hatalmon levő kommunista és munkáspártok elfogadták a fejlett szocialista társadalom létrehozásának programját. A testvérpártok kongresszusai alkotó módon kidolgozzák a fejlett szoNincs is talán, aki a gombos, tűt, hajcsatot, villámzárat, manzsettagoinbot és a többi csekélységet — a Prága-vrsovi. cei Kohinoor vállalat termékeit nélkülözhetné. Még a „'háziasán nevelt“ férfiaknak is lép- ten-nyomon szükségük van rá. juk, csakúgy, mint a gyár más cikkeire: pl. a csiszolókovára, a tömítőgyűrűkre, a különböző szelepekre és más apróságokra, amelyek hozzátartoznak mindennapi életünkhöz. De nemcsak a miénkhez, hiszen a vállalat kizárólag belföldi nyersanyagokból gyártott termékeit, ma már 75 országba exportálja. Ha pedig nem elégítené ki velük a hazai piac igényeit, akkor hatszoros áron kellene behozni őket. Az üzemi pártbizottság en. nek a ténynek a szem előtt tartásával végzi politikai-nevelő munkáját. Vlasta Brymová, a pártbizottság elnöke elmondja, hogy a politikai tömegmunkát az üzemben az ideológiai bizottság a politikai nevelés kabinetjével együtt ellenőrzi. A kabinet egyik bizottságának feladata a szemléltető agitáció és a gazdasági propaganda irányítása. Ennek keretében albizottsága az előadókkal, a másik az üzemi rádió anyagának előkészítésével, illetve szerkesztésével foglalkozik. A cél: a dolgozók pontos, a valóságnak megfelelő tájékoztatása, elsősorban a villámhíradó, az üzemi rádió és az üzemi hetilap révén. A hetilap rendkívüli kiadásai és áttekint, hető diagrammjai nemcsak a tervteljesítés nyilvános ellenőrcíalista társadalom építésének általános és sajátos kérdéseit az illető ország konkrét feltételeinek megfelelően. Leonyid Brezsnyev elvtárs a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusán (1975) elhangzott beszédében rámutatott, mennyire fontos, hogy minden történelmi szakaszban helyesen határozzák meg a szocialista társadalom fejlődésének távlatait. Ebből a szempontból óriási jelentőségű a fejlett szocializmus irányvonalá- naik kidolgozása a testvérpártok kollektív erőfeszítései, közös tapasztalatai alapján. E fejlett szocializmus megvalósítása a szocialista országok többségében folyik, oly módon, hogy tekintetbe veszik minden egyes ország sajátosságait“ — jelentette ki Brezsnyev elvtárs. A szocialista országok egységének és együttműködésének jelentősége A szocialista közösség fennállásának évtizedeiben sok tapasztalat halmozódott fel a szocialista országok együttműködésével kapcsolatban a politikai, a gazdasági és az ideológiai tevékenység minden szakaszán. A testvéri kommunista és munkáspártok a szocialista országok egységének szilárdítására törekszenek, amely múlhatatlanul szükséges mind az imperializmus eilen, a békéért és a társadalmi haladásért vívott küzdelemben, mind a szocialista közösség együttes feladatainak megoldásában és a szocialista építés terveinek teljesítésében. A Szovjetunió Kommunista Pártja XXV. kongresszusának, a szocialista országok kommunista és munkáspártjai kongresz- szusainaik anyagaiban, valamint egyéb pártdokumentumokban kiemelik a kommunista és munkáspártok egységes eljárásának szükségességét. A szocialista közösség mindegyik országa ebből meríti erejét, megsokszorozza súlyát és befolyását a világ fontos kérdéseinek rendezésénél. Az SZKP XXV. kongresszusán Leonyid Brezsnyev elvtárs kijelentette: „Egészében a szocialista országok pártjainak többzését teszik lehetővé, hanem a legközelebbi gazdasági feladatokkal és jelentős politikai eseményekkel is megismertetik a dolgozókat. AZ AGITÁTOROK £S PÄRTTAGJELOLTEK A pártbizottság az előadók, az agitátorok és a faliújság szerkesztőinek a munkáját is élénk figyelemmel kíséri. Aktívaértekezletet készít elő számukra, és alkalmat ad a szemléltető agitációban kimagasló eredményeket elért üzemekkel való tapasztalatcserére is. A gyakorlat szerint ugyanis a kollektívákról való gondoskodás nem hiábavaló fáradtság: feltétlenül meghozza a várt eredményt: a tisztségviselők meggyőződhetnek arról, hogy a pártszervezet és a gazdasági vezetők megbíznak bennük, s munkájukat igazságosan értékelik. Igaz ugyan, hogy ennek a meglehetősen igényes követelménynek a teljesítését, s ezzel a meggyőző politikai munkát akadályozzák az objektív nehézségek is. Az üzem elavult gépeinek teljesítménye ugyanis a legjobb akarattal sem hasonlítható, a korszerű, világ- színvonalat képviselő berendezések teljesítményéhez. Ez a fogyatékosság azonban nem a véletlen műve és hanyagságra sem vezethető vissza. A múlt év végéig ugyanis nem történt döntés arról, hogy Prágában marad-e a gyár. Ezért váratott magára oly sokáig a géppark korszerűsítése, illetve kiegészítése nagy teljesítményű gépekségéhez fűződő viszonyunkat a teljes egység és a gyümölcsöző együttműködés jellemzi. Mint ismeretes, egyes pártok külön nézetet vallanak számos kérdésben, de az általános irányzat kétségkívül a szocialista országok összeforrottságának erősödése. Ezt az irányzatot nagyra értékeljük és fejlődését — akárcsak korábban minden eszközzel előmozdítjuk. Ennek útja a testvérpártok közös erőfeszítése a marxizmus—leninizmus kipróbált elvei, a szocialista internacionalizmus, az egyenjogúság és az elvtársi együttműködés alapján.“ A szocialista országok egységének lényege meghatározható úgy, mint a szocialista államok közötti természetes, a világ fejlődéséből következő objektív kapcsolatok. Ezekre a közös, összehangolt eljárás jellemző a szocializmus alapvető érdekeinek védelmében, az azonos típusú társadalmi rendszeren, a megegyező célokon alapuló helyzet, amely összhangban van usztálylényegükke! és a marxi—lenini ideológiával. A régi rendszer védelmezőinek meddő igyekezete A szocializmus ellenfelei tudják, hogy az új társadalom építésének útjára lépett országok és nemeztek egysége megsokszorozza a szocializmus erejét. Ezért minden módon igyekeznek megbontani internacionalista egységüket a gyakorlati életben is, és még inkább az ideológiai szakaszon. Meghamisítják a nemzet, a szuverenitás és a nemzeti érdekek fogalmát, különféle koncepciókat dolgoznak ki és széleskörűen propagálnak; ezekben a szocialista országok egységének közelgő felbomlását, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és az Európai Gazdasági Közösség végső céljainak azonosságát, a tudományos-technikai forradalom fejlesztésének a szocialista országok számára katasztrofális gazdasági és szociális következményeit stb. igyekeznek bizonygatni. A jelenlegi revizionisták, a „nemzeti modellek“ hívei egyoldalúan felnagyítják az egyes szocialista országok nemzeti sakel. A vállalat 1990-ig kidolgozott programja már csak a felsőbb szervek jóváhagyására vár. A munkahelyek korszerűsítése azonban már folyik, és a kisebb átalakításokat is rövidesen befejezik. A biztonság- érzet ugyanis feltétele a megfelelő légkör kialakításának a munkahelyeken, annak, hogy valamennyi dolgozó már ma ér. deklődjön a problémák megoldása iránt, mindaddig, amíg* a jóváhagyás alapján sor kerül a gyár komplex korszerűsítésére. GONDOSKODÁS A DOLGOZÓKRÓL Nagy gondot okoz a pártbizottságnak a központi iparitanuló iskola megtartása is, mert tervezett felszámolása — a pártelnök szavai szerint — semmi esetre sem járulna hozzá a dolgozók stabilizálásához, illetve a munkaerőhiány enyhítéséhez. —- Olyan problémák ezek — mondja, amelyek az eddiginél is hathatósabb politikai és ideológiai munkára késztetik a pártbizottság tagjait, akik már most körültekintően felkészülnek jövő évi teendőikre. Elsősorban a politikai tömegmunkára, amelynek keretében az ideológiai nevelés és a szemléltető agitáció egységes tervét is kidolgozzák. A gazdaságos termelésben nagy segítséget nyújt a tizenöt szocialista munkabrigád és a hat racionalizációs brigád. E brigádok egyebek között vállalták, 'hogy évente 130 tonna fűtőanyagot takarítanak meg. •* K. M. játosságait. Kiemelik a „nemzeti szocializmus“ eszméjét, melyet szembeállítanak a reális szocializmus egységes, internacionalista, marxista—leninista értelmezésével. Visszalépnek a társadalmi jelenségek osztályértelmezésétől, elutasítják a szocializmus építésének általános törvényszerűségeit, s elméleti kutatásaik élét a leninizmus nemzetközi jellegének, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom történelmi jelentőségének tézisei ellen irányítják. Visszautasítják a szocialista közösség országainak tapasztalatait. Mindenekelőtt a szovjet tapasztalatokat a szocializmus sok „részmodellje" egyikének tekintik. Egyik fő érvükként kihasználják az objektív és a szubjektív nehézségeket, úgyszintén azokat a hibákat, amelyek az egyes szocialista országokban a szocialista építés folyamán előfordultak, s amelyeket ezekben az országokban a kommunista pártok vezetésével fokozatosan leküzdötték. Ugyanakkor természetesen elhallgatják a szocialista országok történelmi jelentőségű eredményeit, a világban tekintélyük növekedését, az általános erőviszonyoknak a szocializmus javára történő eltolódását. A burzsoá apologetikusok, a szociáldemokrata teoretikusok és a különféle beállítottságú opportunisták ugyanakkor egyetlen olyan országra sem mutathatnak rá, amelyben efféle „modellek“ alapján építenének valódi szocializmust. Mindezeknek az eszméknek elméleti megalapozatlanságát maga az élet, a jelenlegi társadalmi fejlődés gyakorlata bizonyította be. A burzsoá teoretikusok tagadni próbálják a szocializmus építése általános törvényszerűségeinek érvényességét. A szocializmus azonban nem valósítható meg a döntő fontosságú termelőeszközök társadalmi tulajdonba vétele nélkül. Reális szocializmus nem létezhet a népgazdaság fejlesztésének tervszerű irányítása nélkül, a nemzetiségi elnyomás megsziint- tése, a nemzetek közti egyenjogúság és testvéri barátság megteremtése nélkül, valamint a szocialista forradalom és építés egyéb általános törvényszerűségeinek megvalósítása nélkül. A szocializmus építésének általános törvényszerűségei (amint ezekét elméletileg megfogalmazta a kommunista és munkáspártok 1957. évi moszkvai nemzetközi értekezlete) dialektikusán összefüggenek. Csakis összességükben érvényesítve határozzák meg az új társadalom lényegét. Emellett az egész szocialista közösség felhalmozódott tapasztalatainak foka alapján az általános törvényszerűségek tartalma elmélyül, sokoldalúbbá válik. A szovjetellenesség — a reakció fő fegyvere A burzsoá ideológiai hatás célja a szocialista közösség egységének megbontása, az egyes országok kiszakítása a reális szocializmusból és visz- szatérítése a kapitalista fejlődés útjára. Ezzel kapcsolatban a mi tapasztalataink is több mint tanulságosak. „Az 1968-as válságos év ismét igazolta, mennyire veszélyes dolog és milyen gyorsan elhatalmasodik a hazafias jelszavakkal leplezett szovjetellenesség. Mint ismeretes, akkor nem a „szocializmus megjavításáról!“ volt szó, hanem az ellenforradalmi erők előtti ajtónyitásról, Csehszlovákiában a szocializmus felszámolásáról. És ilyen értelemben az internacionalista segítség nem fenyegetés volt, hanem Csehszlovákia szabadságának, szuverenitásának a megszilárdítása és biztosítósa. A Csehszlovákia ellenes 1968-as akció egyúttal támadást jelentett a szocialista közösség egysége ellen, az enyhülési politika meghiúsítását, az európai biztonság és együttműködés aláásását célozta“ — hangsúlyozta Vasil Bilak elvtárs 1978 decemberében a szófiai nemzetközi elméleti értekezleten. Bármilyen leplet is öltsenek a reális szocializmus bírálói, bármiféle „modelleket" es „utakat“ találjanak is ki, mindennemű próbálkozásaik lényege a régi társadalmi rendszer visszaállítása. A szocialista államot és a kommunista pártok vezető szerepét támadják, s támadásaik mindenekelőtt a Szovjetunió, a reális szocializmus legerősebb és leghatalmasabb országa ellen összpontosulnak. A nyílt szovjetellenes támadások célja ellentéteket kelteni a nemzetközi munkás és kommunista mozgalomban, megbontani a többi kommunista párthoz" fűződő proletár internacionalista kapcsolatokat és a szolidaritást. A kommunistákkal — főképpen a kapitalista országokban — az álteoreti- kusok azt a nézetet akarják elhitetni, hogy a nemzet előtt csakis akkor szerezhetnek tekintélyt, ha képesek „az érdekeket védeni az országban“, s demonstrálják függetlenségüket a Szovjetuniótól. Csakis olyan emberek dőlhetnek be az ilyen, állításoknak, akik nem értik meg, vagy nem akarják megér-; teni, hogy a szocializmusért vívott küzdelem nem lehet sikeres akkor, ha ez a reálisan létező igazi; gyakorlati szocializmus ellen fordul. Több mint hatvan évvel ezelőtt a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal az első országban a világon kialakultak a reális szocializmus létrejöttének és fejlődésének a feltételei, a szocialista világközösség megalakulásának és megszilárdulásának feltételei, az imperializmus és a gyarmati elnyomás ellen, sok ország szabadságáért és függetlenségéért folyó küzdelem feltételei. Amint azt nem egészen két évvel ezelőtt a Szófiában megtartott nemzetközi elméleti értekezleten megállapították, a reális szocializmus hatalmas erővé vált, amellyel az imperializmus és a reakció erőinek évről évre nagyobb mértékben számolniuk kell.- A szocializmus bebizonyította életerejét, azt a képességét, hogy helyesen fel tudja használni az előző nemzedékek sikereit, a nép által a múltban létrehozott minden anyagi, szellemi és kulturális értéket. A szocializmus szociális, politikai, eszmei és erkölcsi vívmányai az egész népet illetik. A reális szocializmus már régtől fogva szemléltetően igazolja kétségkívüli előnyeit a kapitalizmussal szemben, megmutatja az igazságos, valóban humánus, erkölcsi szempontból egészséges, a nép és minden egyén érdekeit szolgáló rendszer bevezetésének lehetőségét. A valódi szocializmus gazdag és rendkívül változatos tapasztalatokat szerzett mindazoknak a szociális, gazdasági és politikai feladatoknak marxista—leninista megoldásában, amely feladatok szükségszerűen felmerülnek a kapitalizmusból a szocializmusba való átménet és a fejlett szocialista társadalom alapjai építésének időszakában. Ez a szerves egység, amely a testvéri országok gyakorlatának egybeolvadásából és marxista—leninista általánosításából keletkezett, a valóságban általános vagyont képez, amelyből egyidejűleg meríthet a világ forradalmi munkásmozgalma. A szófiai értekezlet ebben az értelemben nagyra értékelte a szocialista országok nemzeteinek hősiességét, amelyek elsőként törnek uti>t a „szabadság birodalmába“. Minden, amit a jövőben tesznek azok a nemzetek, amelyek már ráléptek, vagy rálépnek a mélyreható forradalmi változások útjára, elválaszthatatlanul össze fog kapcsolódni a mai reális szocializmus alapvető sikereivel. Nem kétséges, hogy az emberiség jövője a haladás, a szocializmus és a béke, azzal a feltétellel, hogy napjainkban sikerül megvédeni a békét, meghiúsítani az imperializmus agresszív terveit, s mindörökre eltávolítani a viláháború kitörésének a lehetőségét. E kötelező történelmi feladat teljesítésében a legnagyobb rész a jelenlegi reális szocializmusra, hárul. MÁR A JÖVŐRE GONDOLNAK A politikai nevelés kabinettje a jövő évi feladataira készül
