Új Szó, 1980. augusztus (33. évfolyam, 180-205. szám)
1980-08-21 / 197. szám, csütörtök
Szeretve-az elsőbe A családi légkör meghatározó A papírkereskedés előtt teherautóról teli konténereket raknak a járdára. Egy szeplős kisfiú kerekre nyílt szemmel bámulja a sokféle dobozzal, füzetcsomagokkal cipekedő elárusítónőket. Az anyja húzza maga után, de a gyermek megáll. — Mami, én milyen füzetet kapok? — Majd meglátod, várd ki már azt a két hetet. A táskád megvan, a többit megkapod az iskolában. A járókelők összemosolyognak, csak egy első osztályba készülő kisgyerek tudja ily áhítattal szemlélni a tanszereket. Ki- iki a maga fiát, lányát látja. Mikor az készült iskolába, vagy mikor majd az övé lesz elsős. Szívdobogtatóan szép esemény ez egy kisgyerek életében, ha okosan készítik fel rá. Mert felkészíteni sokféléiképpen lehet. Lehet úgy is, hogy az örökké kíváncsi gyerek kérdéseire vá- laszolgatva néha azt mondjuk neki: — Várj csak, az iskolában erről még sok érdekeset fogsz hallani. Lehet úgy is, hogy ráripakodunk csemetéinkre: — Na megállj, majd az iskolában elbánnak veled, ott ráncba szednek téged isi De számosán vannak szülők s nagyszülők, akik ilyenkor augusztus vége felé érzelgősen ölükbe vonják az óvodából éppen elbúcsúzott szemük fényét, s a gyerek fölött megkezdődik a kollektív sajnálkozás: „Szegény kis bogaram, vége a gondtalan éveknek. Kezdődik a kötelesség, nem lehet már játszani.“ Sokféle változata van még a felkészítésnek: céltudatos is, meggondolatlan is. A gyermek figyel, szeme élesen lát és rögzít. Fantáziája pedig működik. Vannak, akik kíváncsian, tíj élményekre, tudásra szomjazva lépnek be az iskola kapuján. De vannak feszengő, riadt, sőt agresszívan elszánt apróságok is, attól függően, ki milyen információ birtokában van. Az információeltérések az iskolában szerencsére gyorsan szinkronba hozhatók. A gyermek néhány nap alatt is tapasztalja, hogy ha bezárul az osztály ajtaja, nincs már idő se rettegésre, se rosszalkodásra. A tanító néni annyi tennivalóval látja el őket, hogy az minden percüket kitölti. Figyelni kell, mert so<k érdekes dolog van a világon, az osztályban sok újat hallani, és mindent meg kell jegyezni. Na* pok alatt beilleszikednek, magával ragadja őket az iskolai munka lendülete. Az életükben hónapokig nincs is semmi fontosabb, anint a tanító néni utasításai. Úgy kell ülni, úgy kell fogni a ceruzát, vezetni a tollat, ahogy a tanító néni megmutatta. Képeseik terrorizálni az egész családot, mert a tanító néni ezt így mondta és az ö szava szent. Ezt a helyzetet ismeri minden szülő, akinek lelkiismeretes pedagógus keze alatt tanult a gyereke és be is láttuk, hogy ez így van jól, en- neik így Isell lenni. Sajnos, nem minden gyerek tud ilyen hamar és sikeresen beilleszkedni az osztályközösségbe. Vannak napokig szipogó, sírdogáló, a rémülettől szinte megbénult, sőt a padok alattordítva fetrengő gyerekeik is. A szülő restelkedik is, dühös is, tanácstalan is. A pedagógus, ha van már némi tapasztalata és sok sok tapintata, ilyen esetben felkeresi a családot és diszkréten megkéri mindkét szülőt: a gyerek érdekében szűnt esség be a családi perpatvarokat. Mert bár a látszat az, hogy a gyermek az iskolától fél, s görcsösen ragaszkodik a szülőkhöz, a valóság egészen más. Ugyanis azok a gyermekek nem tudnak beilleszkedni az iskolában az új környezetbe, akik mögött zilált a családi háttér. A gyermek szereti szüleit, egyformán ragaszkodik mindkettőjükhöz. De kiszolgálton kicsi lénye naponta kénytelen elviselni, hogy cívód- nak, acsarkodnak egymásra azok, akik neki enni adnak, ruhát vesznek és játékot, megfogják a kezét, elviszik sétálni, meg a rokonokhoz. Szereti őket, de fél, hogy egyszer majd őrá is óik nélkül ordítozni fognak, nem fogják szeretni, csak szidni, szidni, mint egymást. Retteg, hogy elveszti a szerete- tüket, mert anyu és apu ha veszekednék is, az ő kicsi életében mégiscsak pótolhatatlanok, senkivel nem helyettesíthetők. Most ez a szorongó kisgyerek bekerül egy nagy, zsibongó közösségbe, csupa idegen néni és bácsi közé. Ha a szeretettek szeretetében nem lehet biztos, hogyne félne az idegenektől. Hogyan bízzon bennük. ha azok sem jelentenek számára biztonságot, akiket szeret. Ezt az otthonban gyökerező neurotikus rettegést feloldani a legnehezebb pedagógiai munka. Értékes hetek, tán hónapok mennek veszendőbe, míg a gyerek rájön, hogy ez itt egy más világ, itt, ha elvégzi a feladatát, nincs mitől félni, szeretik, egy nagy közösség tagja, új módon kötődhet a pedagógusokhoz, az osztálytársaihoz. Az új kapcsolatok kialakításának folyamata a tanulónál természetesen nem tudatosul, annál tudatosabbnak, körültekintőbbnek kell lennie a pedagógus munkájának, hogy az érzelmileg sérült gyermeket is az osztálykollektíva sikeres és kiegyensúlyozott tagjává nevelje. Hogy . erre nincs idő? Hogy rengeteg a tananyag? Ez igaz. De nem mentesít egyetlen pedagógust sem a kötelesség alól, hogy minden gyermekhez meg kell találnia az utat, minden gyermeket be kell kapcsolnia a közösen végzett munka áramába. A pedagógus igyekezete csak úgy lehet eredményes, ha az egymással elégedetlen szülők is meggondolják: ha elválni nem akarnak, vagy nem tudnak, nem lenne-e okosabb a civakodásra fordított időt és energiát értelmesen felhasználni, s gyermekeik, ■ családjuk, a társadalom érdekében kamatoztatni. Mert lehet, hogy ügyes, a gyermeki lélekhez értő pedagógus kezébe kerül a gyermek, leköti az új környezet, a sok-sok tennivaló: az írás, az olvasás, a halmazok és részhalmazok megkülönböztetése, fogékony kis agya napról napra magába szívja az új Ismereteket, s a gyermek egy időre megnyugszik. De ha az otthoni légkör nem változik, ez előbb utóbb elvonja figyelmét az iskolai munkától. Az órákon szétszórt lesz és gondolatai elkalandoznak, mert az otthon látottaktól, hallottaktól az osztályban a tanítási órán sem tud szabadulni. Sajnos, nincs pedagógus, aki az otthon elszenvedett érzelmi traumát nyom nélkül fel tudná oldani a gyermekben. Volt idő, s nem is olyan rég, mikor a falusi ős városi tanítók munkáját az hátráltatta, hogy tanítványaik éhesen, piszkosan, átfagyva jöttek iskolába. Ilyen gondjaink nincsenek. Látom, most sok szemben felcsillan a gúnyos kérdés: miért kell ezzel előhozakodni? Azért, hogy lássuk: az ember hajlamos rá, hogy ha nincs baja, csináljon magának. Ha hallgatnak a fegyverek, csatároznak a házastársak. A mai gyermekek füle mellett nem golyók és re- peszdarabok — szitokbombák, gyűlölködő sziszegések süvítenek. Igaz, ebbe nem lehet be^ lehalni. De idegileg tönkre lehet menni, erkölcsileg bele lehet nyomorodni. Mert senki sem várhatja a fiataloktól, hogy, tiszteljék tanítóikat, később főnöküket, mesterüket, tanáraikat, a kiskatona a tisztjeit, ha nem tisztelheti a szüleit. Nem a romantika korát sírjuk visz- sza, amikor az anyát érzelgős szeretet, az apát alázatos rettegés illette meg gyermekei részéről. (S mivel ez volt az elvárás, a fiatalság igyekezett megfelelni az elvárásoknak.] Ha most látó szemmel szétnézünk, felismerjük: a modern társadalom is tartalmaz alá és fölérendelő viszonylatokat, de a szocialista együttélésnek alapvető normája a társadalom tagjainak kölcsönös tisztelete, megbecsülése. A kis elsősök a lelkiismeretes szülők felkészülnek az életforma-változásra. Készül az iskola is a fogadásukra. A szocialista társadalom gyermekközpontú, itt lényegében minden a gyermekért történik. Sok gondot magára vállal a társadalom. Ingyen kapják a tanulók a könyveket, a füzeteket, a tanszerek nagy részét. A szülőknek nem kell napokig futkosniuk, sorban állniuk ezek beszerzéséért, mint a mi időnkben. Tehát az így megtakarított időt is a gyermekeik lelki-szellemi felkészítésére használhatják fel, hogy gyermekük tudatában mélyen éljen az iskola szeretető, mert az iskola szép, ott jó, az lesz a második otthonunk. Gondoljunk arra is, hogy a mai hatéveseik az ezredforduló táján lesznek kezdő szakmunkások, vagy egyetemisták, tehát egy szupermodern korszakban kell helytállniuk a tanulásban, a munkában, az életben. A mainál lényegesen több információt, ismeretet kell az agynak befogadnia, elraktároznia. Ez a fiataloktól rendkívüli szellemi és lelkierőt igényel. És mindenekelőtt erős idegeket. Stabil idegrendszerre lesz tehát szükségük, s azt most kell megalapoznunk. Ennek egyik feltétele a nyugodt, békés, szeretetteljes családi légkör. TÖRÖK ZSUZSANNA SAJÁT FÉSZKÜNKBE... Már elmúlt fél nyolc, de még nem kezdődött meg az író-olvasó találkozó, reménykedtünk a kis helyiségben vagy tízen (az íróval együtt), hogy hátha többen összejönnek, hisz nem nem mindennap látogat el ide íróember. Hátha valakinek eszébe fut a közeli új kocsmában is, hogy ő találkozóra készült, és otthagyva vagy fölhajtva italát, átsiet ide. Várakoztunk tehát, és be szélgettünk a faluról, vidáman egy pergő nyelvű, talpraesett hölgy jóvoltából. Megkérdezte, hogy írok-e erről a találkozóról. Valószínű, mondtam. Erre ő váratlanul azzal folytatta, hogy ne a találkozóról írjak, hanem az élelmiszerboltról. Es elmagyarázta, hogy miért. Omladozó épületben egy patkánylyuk az egész, fölhalmozva benne liszt és ci pőkrém, tej és festék, ke nyér és mosópor, babaeledel és vécépapír, és ha egy vá sárló be akar menni, kettőnek kell kijönni. Tudja a helyi nemzeti bizottság is, de senki semmit nem tesz, az emberek meg csak morognak, bosszankodnak, mondta, és hozzátette, el ne áruljam, hogy ő adta a tippet. Ekkor azt próbáltam kérdezni — mivelhogy újságíró se fordul itt elő minden nap, és ha igen, akkor is inkább az eredményekről van szó, mint a hiányossá gokról, hiszen ez utóbbiakkal ki szeret dicsekedni ~,hogy miért nem írták már meg a járási újságba, vagy akár a mi szerkesztőségünknek. Mit képzelek, válaszolta kedélyesen, de őszintén gondol vei, csak n°m fognak a saját fészkükbe piszkítani, ország-világ elé vinni a saját falujukat épp egy ilyen csúfság kiteregetésével. Tulajdonképpen igaza van, gondoltam, csak azt nem tudtam eldönteni, tiszteljem e vagy sem azt az összefogást, azt az összetartó erőt, amely még egy egész közös séget gyötrő rosszat is képes eltakarni, nem fölfedni ön maga által, csak azért, hogy szépnek tessünk a világ sze mében. Volt még egy kérdésem: És ha én írnám meg a helyzetet, akkor nem a saját fészkükről lenne szó? Az más, mondta, ßs mert kezdődhetett az író-olvasó találkozó, leült a hallgatóság közé ... —bor Gyökeres György felvétele a Kis-Duna partján készült a csehszlovákiai magyar fiatal képzőművészek nemrégiben megrendezett első táborozásán A MUNKA ÉLTETI Még tart a szünidő. A pedagógusok élvezik a megérdemelt pihenőt, erőt gyűjtenek az új tanévre. Persze, a szünidő alatt sem tétlenkedhetnek, különösen ha háziasszonyokról és családanyákról van sző. Renedikty Gyuláné, a pelsőci (Ple'sivec) alapiskola tanítónője ebben az évben kapta meg a Példás pedagógus megtisztelő címet több évtizedes pedagógiai és társadalmi munkájáért. Barátságos otthonában kerestem föl, Jolsvu- tapolcán (jelsavská Teplice). ■— Kihasználtuk a szabadságot — mondja mosolyogva s betessékel az ízlésesen berendezett szobába. — Most fejeztük l>e a festést és a nagytakarítást. Ki kell használnom minden percet, év közben nagyobb munkára nem futja az időből. Szerény, mosolygós asszony, akinek minden szavából a hí- vatúsérzet és a kötelességtudat cseng ki. 1960 ban végezte el Rozsnyón (Rožňava) a pedagógiai iskolát. Egy évig Szili- cén (Silice f dolgozott, majd Pelsőcre került s itt tanít azóta nagy szorgalommal s kitűnő eredménnyel. ■— Pedagógiai munkánkban a legfontosabb problémát az új koncepció tökéletes elsajátítása és bevezetése jelenti. Az új módszer alkalmazásában már rendelkezünk bizonyos tapasztalatokkal. Túl vagyunk az első kudarcokon és sikereken. Az eddigi tapasztalatok alapján állíthatom, hogy az új módszer jobb a" hagyományosnál, de többet követel a pedagógustól, csakis lelkiismeretes munkával, tökéletes felkészültséggel lehet általa jó eredményeket elérni. Az új módszer többet ad a jobb képességű gyerekeknek, a gyengébbekkel pedig többletmunkával igyekszem pótolni a hiányosságokat. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a hagyományos módszereket teljesen elvetettük. Különösen a matematika tanításában nem lehet állandóan csak a segédeszközökre támaszkodni, szükség van a fejszámolásra is. A két módszer helyes alkalmazása, az állandó ellenőrzés fejleszti a logikus gondolkodást, s ez nagyban megkönnyíti a tananyag jobb elsajátítását. Különösen a csoportos munkával, ta- nulópárok kialakításával lehet játékosan jó eredményeket elérni. — Évek óta az összevont 3. és 4. osztályt tanítom. Gyermekeim különösen a természetismeretet kedvelik. Problémát a negyedik osztályos honismeret okoz. A tananyag terjedelmes a gyerekek korához képest, értelmi képességükhöz viszonyítva a tankönyv is magas színvonalú. Megfelelő mód* szerek alkalmazásával azonban ez a probléma is megoldható. Ennél a tantárgynál a munkát az is gátolja, hogy hiányzanak a honismereti tér* képek. — Meggyőződésem, hogy az élet értelmét és szépségét csakis a lelkiismeretes, teljes akarással végzett munka s az ebből eredő sikerélmény adhatja meg. Férjem a lubeníki Magnezit üzem technikusa, eredményes munkájáért őt is kitüntették. Nagyon áokat segít nekem, különösen a segédeszközök készítésében. Meggyőződésem, hogy a saját ötletekből készített tanítási segédeszközökkel könnyebb és eredményesebb a munka. Férjem az iskolán kívüli munkában is segít, közösen vezetjük a falu krónikáját is. Renedikty Gyuláné egyéb tár- sadalmi munkából is kiveszi a részéi. Dolgozik a nőszövet- ségben, a szakszervezet ellenőrző bizottságában, a járási módszertani bizottságban, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetségben, s ha kell, segít a CSEMADOK pelsőci helyi szervezetének munkájában is. A legnagyobb nehézséget a bejárás okozza. A távolság nem nagy, alig húsz kilométer, de nincs autóbuszjárat. A vonat reggel hatkor indul, s délután, ha értekezlet miatt nem éri el a két órakor induló vonatot, csak este fél hétkor ér haza. A napnak így sincs vége, várja a házimunka, a család s az előkészület a másnapi tanításhoz. Mindezt nyugodtan, szerényen, örömmel végzi, mert, amint mondja: a munka élteti. FECSÖ PÄL EGY RÉGI ZUG ÚJJÁÉLED Aki a közeljövőben ellátogat a leningrádi Péter-Pál erődbe, az egyik zugában végigsétálhat ... egy régi pétervári kereskedőutcán, láthatja a hajdani boltok cégtábláit és kirakatait, s egy múlt századi úttest macskakövein is botorkálhat. Az erőd területén levő Leningrádi Történelmi Múzeum szabad ég alatti, érdekes kiállítás megszervezéséhez látott hozzá. A hajdani „városparancsnoki ház“ udvarában a látogatók megismerkedhetnek a XIX. század végi, XX. század eleji Pé- tervár viszonyaival. Eredeti kiállítási tárgyak tárulnak szemük elé: a lóvasút kocsija, bricska és más hajdani városi közlekedési eszközök. A látogatók a régi város utcáinak és sugárútjainak világításáról is képet kapnak. Petróleumégős, valamint gáz és villanylámpák szemléltetik a közvilágítás egykori állapotát. A szabad ég alatti kiállításhoz szükséges sok tárgyat már felkutatták a múzeum munkatársai. Ezek között van egy 1898-ban a Benz cég által készített automobil, amely valamikor a város utcáin járt. A. VIKTOROV 9B0 vor.
