Új Szó, 1980. augusztus (33. évfolyam, 180-205. szám)

1980-08-20 / 196. szám, szerda

ADTUNK, KÉRTÜNK, KAPTUNK

POLITIKAI TÖMEGMUNKA AZ ARATÁS IDEJÉN

Országszerte folyik — a déli részeken már a végéhez közeledik vagy he is fejeződött — az aratás. A föld az idén jó termést adott, a mezőgazdasági dolgozók véleménye szerint az utóbbi évekhez képest nagyon jót. Természetesen összetett tényezők eredménye ez a siker, az időjárásé, a jó munkáé, a betakarításé. S még egy valamié, amely kevésbé kézzelfogható, szerepe mégis vitathatatlan: a politikai tömegmunkáé.

Milyen a helyzet járásszerte?

A nap majd legurul az égboltról, kegyetlen a hőség. Egyesek erre azt mondják, strandidő, mások viszont azt, nagyszerű aratási idő. Amerre a kocsink elsuhan, mindenütt levágott táblák árulkodnak, a dunaszerdahelyi [Dun. Streda) járás megint kitesz magáért. A járási székhelyre érve Ram- paskó Gyula elvtárstól, a járási pártbizottság dolgozójától nemcsak a hozamok, hanem afelől is érdeklődünk, ami mindezt megelőzte. Mi volt hát aratás előtt?

— Alapos előkészületek folytak már jóval az aratás megkezdése előtt. Az előző évekhez hasonlóan az idén is ősz- szehívtuk a pártelnököket, s megbeszéltük velük az aratás idején végzendő politikai tömegmunka tartalmát, lényegét. Az ideológiai osztály még külön elküldte nekik az irányelveket, amelyeket ők a saját feltételeikre lebontottak.

— A járási népművelési központ a helyi hangoshíradós körök vezetőinek módszertani' eligazítást adott, tájékoztatást, mit követelnek tőlük a minőség, a tartalom terén. Az ott elhangzottakat írásban is rögzítették és elküldték valameny- nyi helyre. A népművelési központtal karöltve Módszertani Közlönyt adtunk ki, ezt külön az agitációs központok számára. Az Aratási Híradóból nyaranta 10—15 szám jelenik meg, j^jsábjain az aratási munkák legfrissebb híreivel. Valameny- nyi szövetkezetben adtak ki híradókat, egy két oldalasokat, s röpiratokat is.

Az Aratási Híradó ügyesen szerkesztett, az egyes lapok szétszedhetők és önállóan is fölhasználhatók a szemléltető agitáció céljaira. Minden második számában röpirat is található, ezeken az elért eredményeket propagálják.

— Szó esett itt már az agitációs központokról is. Mi ezek teendője az aratás idején?

— Az agitációs központok vezetői ilyenkor a szokástól eltérő munkát végeznek. Fölveszik a kapcsolatot szövetkezetekkel, mezőgazdasági üzemekkel, támogatják az agitációs csoportokat. Igyekszünk nem kategorizálni a tevékenységüket, járásunkban általában népművelők vezetik az agitációs központokat. Okvetlenül meg kell említenem a pedagógusokat, akik a szünidőben sem pihennek, s nagy részt vállalnak az aratási híradók szerkesztésében.

— Sajnos, nagyon kevés a magyar nyelvű propagációs anyag. A helyzeten úgy igyekszünk javítani, hogy a népművelési központban magunk adunk ki ilyen anyagot.

Az agitáció tükre a jó munka

A nagymegyeri (Čalovo) Agrokomplex Vállalatba épp a „finisre“ érkeztünk.

— Milyen a termés? — kérdem vendéglátónkat, Lengyel Ernőt, az üzemi pártbizottság elnökét.

— Búzából hektáronként hatvan fölött járunk, s egyébből is több a vártnál.

— Mielőtt hozzáláttak e nagy munkához?

— A mezőgazdaságban a

álltak le a gépek, jelezvén: az aratás véget ért. Pergessük vissza néhány nappal az eseményeket — kérem Tánczos Tibort, az üzemi pártbizottság elnökét.

— Aratást előkészítő nagygyűlést tartottunk, s külön beszélgettünk a pártelnökökkel, a kombájnosokkal, a magbe- hordókkal, szalmabegyűjtőkkel. — Mindenki napra készen tudta, mi a dolga. Az aratás idején is, ha valami gondunk akadt, zökkenők adódtak, első kézből először a kommunistáknak mondtuk el.

— Kinn a földeken öt kombájnos csoport dolgozott, őket rendszeresen tájékoztattuk az

Jól ment a munka a Csilizköz Efsz-ben

(Anda Lajos felvétele)

legfontosabb munka a gabona betakarítása. Ha valaki felelőtlen, az nagy hiba. Ahhoz, hogy mindenki megértse ezt, sokat kell az emberekkel foglalkozni. Az a fontos, hogy minden dolgozó tisztában legyen a teendőivel, felkészüljön minden várható helyzetre. S itt jön az agitáció szerepe, ami a taggyűléssel kezdődik. Az itt elhangzott tájékoztatót kiegészítettük a CSKP KB 15. ülésének anyagával.

— Mit tettek még?

— Az első szakaszban adtunk valamit azért, hogy kérhessünk és kapjunk is. Ez -vonatkozik a vezető dolgozókra is, ők sem kivételek. Ott a helyük, ahol a munka folyik. Érzékeny dolog az aratás, érzékenyek a keményen dolgozó emberek — olyan apróságokra is, mint az ivóvíz, a szállás, a koszt. No, meg éhesek is a jó szóra. A vezetők szájából szeretik hallani, hol is tartunk. Sokszor nem is követelnek számokat, elég, ha a kombájnos tudja: túl vagyunk a felén, ez neki többet jelent. Persze, büszkék a munkájukra is.

A jól végzett munka után jólesik visszagondolni, feleleveníteni a nehéz perceket is. Erre szolgál az aratás egyes mozzanatait bemutató kiállítás is, amelyet a gazdaságokba is eljuttattak.

Aíopos felkészítés — jó ütem

A csilizradványi (Čilizská Radvaň) Csilizközi Efsz-be szinte a kis családi ünnepség kezdetére érkeztünk. Pár órája

aratás eredményeiről, élő szóban és az aratási híradónk révén is.

— Megyeri'ől jövünk, ott nagyon dicsérték a csilizközi hangoshíradó műsorait.

— Az agitációs központok dolgozói a kivitelezői a dolgoknak. Bent megszűntek létezni, dolgozóik kint voltak a földeken, s itt gyűjtötték az anya gokat.

— Nagy akciónk a szalmabetakarítás, ami tizennégy napot vesz igénybe. Késni nem késünk, az aratás szerint, de a naptár szerint igen. Ezzel nagyon kellett igyekeznünk, hogy ne tartsa fel a többi munkát. Nagy segítségre voltak a társadalmi szervezetek tagjai, főleg a fiatalok.

Van-e eredménye a politikai tömegmunkának, agitációnak? Ezt a munkasikerek tükrözik. Azok az erőfeszítések, amelyeket az emberek a termény betakarításáért tettek, meghozta gyümölcsét.

URBAN KLARA

Beszámol élményeiről

Részt vett o XXII. moszkvai olimpiai játékodon

Vrtss Tibor mérnök, a Nagymagyari (Zlaté Klasy) Béke Efsz gyümölcsösének vezetője álmában sem gondolt arra, hogy valaha alkalma nyílik részt venni az olimpián. Sporttal csak amatőr alapon foglalkozik, rendszeresen tájékozódik a sportvilág eseményeiről és bekapcsolódik a község sportéletébe. Miután kikerült a főiskoláról, aktív részt vállalt a falusi SZISZ-szervezet munkájából. Munkahelyén becsületesen teljesíti a rábízott feladatokat, önmagával és munkatársaival szemben igényes, s mindenkor tudatosítja, hogy a in vptpiő egyszemélyben munkatárs és ellenőr is.

— A pártszervezet a szövetkezetben dolgozó fiatalok szervezeti életének irányításával bízott meg — kezdi beszélgetésünket Vass Tibor. — Lehetőségeink és feltételeink adottak, ám tudatosítjuk, hogy még sok a tennivalónk a szervezeti élet javítása terén. A szövetkezeti művelődési klubban nagyon sok rendezvényt szervezünk, de azokon leginkább vendégek szerepelnek, mi eddig kevés önálló műsort adtunk. A CSKP KB 15. ülése határozatainak szellemében mindenekelőtt a politikai tömegmunka, a szemléltető agitáció és az eszmei- nevelő munka színvonalának emelését tűztük ki célul, örvendetes, hogy a fiatalok túlnyomó többsége derekasan helytáll a termelés különböző területén és példamutatóan ve szi ki részét a hatodik ötéves terv utolsó éve feladatainak teljesítéséből. A gyümölcsösben ifjúsági szocialista munkabrigád dolgozik, mely feladatul tűzte ki a minőségi mutatók rendszeres javítását, s ezáltal a jövedelmezőség növelését.

Vass Tibor előadóként tevékenykedik a pártszervezetben, védnökséget vállalt az ifjúsági szervezet politikai iskolázása felett. Mint mezőgazdasági szakember állandó figyelemmel kíséri a szakmai és módszertani irodalmat, elméleti tudását a gyakorlatban kamatoztatja. Munkája közben kapta a kellemes hírt: a SZISZ KB besorolta abba a hivatalos küldöttségbe. mely a csehszlovák ifjúság képviseletében részt vett a XXII. Nyári Olimpiai Játékokon Moszkvában,

— Az elején nem akartam hinni, hogy ez igaz. Sok időm azonban nem volt a fontolgatásra, mert néhány napon belül intézkedni kellett. Természetesen csakhamar könnyen megbarátkoztam a gondolattal, hiszen életem eddigi legnagyobb élményében volt részem. A moszkvai olimpiára kezdettől fogva másképp tekintettem, mint az előzőkre. Valahogy közelebb éreztem hozzánk, a magunkénak, a szocialista világ diadalának könyveltem el. Egy ízben jártam már a Szovjetunióban, így ismertem a szovjet fiatalok hatalmas országépíiő munkáját, hazaszeretetét és mélységes internacionalizmusát. Az olimpia minden elképzelésemet magasan felülmúlta. A szovjet főváros méltóan fogadta a világ ifjúságai, telké- szülésből, szervezésből és vendéglátásból egyaránt jelesre vizsgázott. Az előkészületekből, a parkok és zöldsávok gondozásából oroszlánrészt vállalt a Komszomol, a szovjet ifjúság. Lépten-nyomon találkoztunk velük, mindenütt ott voltak, kalauzoltak, segítettek a versenyek gördülékeny lebonyolításában. Üröm volt látni, menynyire szót értettek egymással a különböző nyelveken beszélő fiatalok, sportolók, művészek, turisták.

— Az olimpia melyik mozzanata hatott rád a legjobban?

— Elmondhatom, hogy ottlétünk minden perce felejthetetlen benyomást hagyott bennem. A világ élsportolóit vetélkedni látni magában véve nagy élmény. A magas szintű szervezés, precizitás, Moszkva és a szovjet emberek vendégszeretete mind maradandó élményt nyújtottak. Egy dolog azonban mégis mindent felülmúló hatást váltott ki bennem: ez pedig a XXII. Nyári Olimpiai Játékok megnyitó ünnepsége volt. A színpompás felvonulás, a kül* döttségek felsorakozása és a több mint százezres nézősereg a világ népeinek, ifjúságának békevágyát fejezte ki, a különböző társadalmi rendszerű nemzetek békés egymás mellett élésének demonstrációja volt. Ügy éreztem, hogy a háborús körök minden mesterkedése ellenére a béke, a nemzetek közötti barátság eszméje mindent legyőz és képes meghiúsítani minden kísérletet, mely újabb katasztrófába sodorná a világot. Felemelő érzéssel hallgattuk Brezsnyev elvtárs megnyitó beszédét, s a jelenlevő tömeggel együtt hitet tettünk a nemes eszme, az olimpiai mozgalom, a béke és a barátság mellett.

Terveiről, elképzeléseiről csak röviden szól. Minden erejét latba veti annak érdekében, hogy a gyümölcsösben sikeresen teljesítsék a hatodik ötéves terv mutatószámait. A szövetkezetben dolgozó fiatalokkal, SZISZ-tagokkal megosztja a moszkvai olimpián szerzett élményeit. Beszélgetéseket, élménybeszámolókat tart számukra, melyeken ismerteti a szovjet ifjúság magas fokú munkaaktivitását, s egyben átadja testvéri üdvözletüket a csehszlovák ifjúságnak.

SVINGER ISTVÁN

SOSEM ÉRKEZETT REKLAMÁCIÓ

TIZENEGY FAJTÁBÓL TIZENKETTŐ EZÜSTÉRMET NYER i

1980

Viíi. 20.

A České Budejovice i Állami Halgazdaságnak a Jíndfíchűv Hra- dec-í járásban, Strmilov községben egyedülálló üzemrészlege van, itt a Toyohashi japán cég Amita-típusú hálókötőgépével szilonhá- lókat gyártanak, amelyek nem csupán a halak kihalászására, hrmem élő vad hálóba fogására is alkalmasak. A. háló 250 cm széles, vágható és alakítható lMiroslav Vodéra felvétele)

Mielőtt elindulunk Antal István közvetlen munkahelyére, előbb vattabélésű kabátot veszünk magunkra, hogy lenge nyári öltözékünkben ne dideregjünk a plusz 12 tokos állandó hőmérsékletű pincében. A kabátok a pince bejárata fölé épült helyiségben egy fogason lógnak. A pince (az ajtók feletti bevésés, tanúsága szerint) 1816-ban épült, s régen grófi tulajdon volt. A borokat kóstolgatva ugyan aligha fázhat valaki, én azonban gépkocsit vezetek, s így csak a látottak és hallottak alapján győződöm meg arról, milyen kitűnő borok „otthona“ ez a liatalmas, U alakban épült, boltíves pince, melyben katonás rendben sorakoznak a különböző nagyságú, de általában óriási méretű hordók.

Bárhová tekintünk, mindenütt feltűnő a rend és a tisztaság. Meg is kérdem kísérőmet, hogy éppen mostanában tartottak-e nagytakarítást. Mosolyogva azt válaszolja, hogy a pincében mindig tisztaság van. S mivel itt tilos a dohányzás, még cigarettavéget se találunk sehol.

Antal István pincemester 38 éves, kommunista. A karvai mezőgazdasági szakközépiskolát végezte el. 1960 tói dolgozik jelenlegi munkahelyén, a Zse- lízi (Želiezovce) Állami Gazdaság garamsallói (Šálov) gazdaságban. Elmondja, hogy a gazdaságnak több mint száz hektár szőlője van. A szőlészetben mintegy 50 állandó munkás dolgozik. Ezeknek a 80 százaléka nő.

— Ilyenkor, nyáron mi a pincemester dolga? —

— A munka irányítása — válaszolja. — Most végzik a kötözést, a permetezést. A szőlészetben dolgozóiknak munkaidő után három deciliter bor jár. Jelenleg már csak 40 hektoliter bor van a pincében. A gazdaság a megtermett szőlők nagy részét, mintegy 80— 90 vagont évente — szőlőként adja el.

Bor tizenkét fajta van a pincében. Ebből tizenegy ez idén nyáron ezüstérmet nyert a nyitrai borversenyen. A palackozott borokat filterezik, hogy ne maradjon benne borsöprű.

Benyitunk egy kisebb pince- helyiségbe, ahol a mintaborokkal megtöltött palackokat tárolják — több százat.

— Erre miért van szükség? — érdeklődöm a pincemestertől.

— Ha a borüzem reklamálna, a leadott borok mintáit elővehetjük.

— Gyakran érkezik reklamáció?

— Még sohasem reklamáltak — válaszolja tömören, s így következő kérdésem, melyet a minőséggel kapcsolatban akartam feltenni, fölöslegessé válik. Ezért inkább azt szeretném megtudni, hogy elsajátítható-e a pincemesteri tudomány az iskolában.

— Sok mindent megtanultam az iskolában, de a gyakorlat az igazi: az embernek a saját bőrén kell tapasztalnia a dolgokat.

A pincemester nagy szakértője a boroknak, s ráadásul mindig számos fajta közt válogathat. Ezért kíváncsian kérdem, hogy ő vajon melyiket szereti a legjobban.

A savanykás borokat — válaszolja. — A Leánykát, meg az Olasz rizlinget. És persze nem az óbort, hanem az egykét évest. Nálunk egyébként a legöregebb bor tízéves.

A borok birodalmából utunk a présházba vezet. Itt korszerű géppel előbb megzúzzák, majd kipréselik a szőlőt, melynek leve egyenesen a pincében levő hordókba folyik. S hogy milyen bor lesz a szőlőből, az nagymértékben a pincemester munkájától függ. Antal István pedig kitűnően végzi a munkáját.

FÜLÖP IMRE