Új Szó, 1980. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1980-07-14 / 164. szám, hétfő
tfľSZÓ 1980 VII. 14 5 BESZÉLGETÉS DR. TÖRÖK FERENCCEL A MÖSZ SZÖVETSÉG! KAPITÁNYÁVAL BARTÓK ISME! MEGLEPETÉST SZEREZHETNEK A magyar öttusázók évtizedeken át a világ legjobbjai voltak. Enňek az időszaknak ma már vége. Sőt, a magyar öttu- sasport az elmúlt években hullámvögybe került. A szovjet versenyzők mellé felzáróztak a lengyelek, angolok, NSZK-be- liek, s tavaly az amerikaiak is. Ugyanakkor ma mar nem lebecsülendő ellenfél a francia, olasz, román avagy a montreali olimpián oly nagy sikert elért csehszlovák válogatott sem. Amióta Balczó András befejezte aktív sportpályafutását, a magyar együttesben hiányzik egy vezéregyéniség. S a mai szoros, óriási küzdelmet hozó versenyeken ez sorsdöntő tényezőnek számit. Eltekintve ettől, a magyar öttusázók ott vannak az élbolyban, s a moszkvai olimpián is bizonyára beleszólnak majd az elsőseget eldöntő harcba. A vezető edzői posztot jelenleg a kétszeres olimpiai bajnok Dr. Török Ferenc tölti be. Nemrég járt Csehszlovákjában, Pereden (Tešedíkovo j lépett pályára a magyar szmészválo- gatott színeiben a helyi öreg- fiúk elleni labdarúgómérkőzésen. A barátságos találkozó után, amelyen két gólt rúgott és nagyban hozzájárult csapata győzelméhez, szívesen válaszolt néhány kérdésre. • Olimpiai aranyérmet nyerni nehéz dolog, de egy olimpiára készülő csapatot vezetni sem lehet könnyű feladat. „Bizony nem. Mindkét szerepből már jócskán kivettem a részem. 1964-ben Tokióban egyéni olimpiai bajnok lettem, négy évvel később pedig a győztes csapatnak voltam a tagja. Jelenleg, mint szövetségi kapitány, a válogatott felkészülését irányítom, s bizony, úgy érzem, ez még nehezebb és felelősség- teljesebb, mint versenyezni.“ • Az olimpiára utazó magyar öttusacsapat összeállítása már ismert. Milyen kritériumok alapján történt a végső nevezés? „Az eredeti, bővebb csapatban nyolcán kaptak helyet. Közülük kex'ült ki, elsősorban az idén elért nemzetközi és hazai eredményeket, a jelenlegi formát és a tapasztaltságot figyelembe véve, a végső négyes. Horváth és Maracskó a múlt évi Budapesti világbajnokságon elért jó eredmények alapján kerültek a csapatba. Szombathelyi az egyetlen versenyzőnk, ;iki az idén A kategóriás versenyt nyert. Császári az egész idény folyamán kiegyensúlyozott, jó eredményeket nyújtott. Kancsal, a válogatott erőssége, sajnos már tavaly „gyengélkedett“ és az idén sem tudott számottevőbb eredményt felmutatni. Sasles, hosszabb ideig sérült volt, nem tartozott volna az esélyesek közé. A nyugatnémet együttes, bár több jó eredménnyel dicsekedhet, aligha szólt volna bele az elsőséget eldöntő küz delembe.“ • Tehát, Ön kit. sorol a legnagyobb esélyesek közé? „Ä szovjet öttusázok, hazai környezetben, elsőszámú favoritnak számítanak. Bárki is indul a házigazdák csapatában, egyéniben csapatban is aranyérmet nyerhet. Egyéniben különben az olimpiai bajnoki cím Karéi Bártü a csehszlovák öttusa-válogatott edzője —- amint felvételünkön is látható — időben és nagy megterhelésű edzésekkel készítette fel védenceit a rájuk oáró nehéz feladatokra s a viszonylag rövid idő alatt nem tudta pótolni a kihagyott edzésmennyiséget. Dobi és Buzgó, a két legfiatalabb annak el- leneie, hogy több versenyen kitünően szerepelt, lovaglásban még nem a legbiztosabb, mindketten technikai problémákkal küzdenek. Tehát, mindezt ösz- szevetve Horváth, Maracskó, Szombathelyi és Császári alkotják az utazó együttest.“ # Az olimpiai öttusaverseny, hasonlóan a többi sportághoz, szintén szegényebb lesz néhány csapattal. „Ez igaz, de azl hiszem, hogy nem oly nagy mértékben, mint például úszásban, vagy atlétikában. A legesélyesebbek mind ott lesznek a rajtnál. Az Egyesült Államok csapata, annak ellenére, hogy tavaly a VB n mindkét aranyérmet megszerezte, úgy gondolom a jelenlegi helyzetet ismerve — védőjének, a lengyel Pecziak- nak és az angol Nightingale- nek adom a legnagyobb győzelmi esélyeket. A magyar válogatott elősorban a csapatversenyre összpontosít. A győzelemért szovjet—magyar párharcot várok. Nem szabad ám megfeledkezni a lengyel és az angol csapatról sem. Veszélyesek lehetnek a franciák, olaszok és a románok is. A csehszlovák együttes már egyszer nagyon meglepte a világot a montreali olimpián. Bizonyára most is na- gyon készülnek Bártűék. Egy bizonyos: az olimpiai verseny nagyon nehéz lesz. KOLLAR gAbor Az ifjúsági csapat erősséget: Dobosi Edit serdülőkorú csehszlovák válogatott, Csiba Éva és Szűcs Erika szlovák ifjúsági válogatottak, és Tomcsányi Alena csehszlovák utánpótlás válogatott Megvédték a bajnoki címet Naszvad (Nesvadyj, a komáromi (Komárno) járás 5500 lelket számláló községe az utóbbi években a kézilabdázás fellegvára. A naszvadl lányok sikereiről már lapunk hasábjain is beszámoltunk. Hadd idézzük fel, hogy harmadik éve játszanak az ifjúsági 1. ligában, a serdülő lányok csapata pedig tavaly országos bajnoki címet nyert. A napokban ért véget a bajnokság, és ez ismét «-naszvadl lányok országra szóló sikerét hozta. A serdülők először májusban megnyerték a Szlovák Szocialista Köztársaság bajnokságát, miután a négyes döntőben maguk mögé utasították a Prešov, Nová Dubnica és a Vinohrady Bratislava csapatát. Ezzel a prešoviak társaságában bekerültek az országos bajnoki címért folyó küzdelmekbe, Ezek szintén naszvadi sikerrel zárultak. A naszvadi Slávia megvédte a bajnoki címet, 5 ponttal és jobb gólarány- nyal a két csehországi és két szlovákiai csapat tornáján az első helyen végzett. A további sorrend: 2. Lokomotíva Prešov 5 pont, 3. Jiskra Oírokovice 2 pont, 4 Slezan Frýdek Mistek 0 pont. A bajnokcsapat eredményei: Naszvad—Frýdek Místek 13:10, Naszvad—Prešov 7:7, Naszvad—Otrokovice 11:6. A torna leggólképesebb játékosának címét Dobosi Edit, a naszvadi Slávia tagja szerezte meg. A szép siker mindenekelőtt Vlahy fenő edző érdeme, aki Iskolaigazgató-helyettesi elfoglaltsága mellett már hosszú évek óta fáradhatatlanul vezeti a csapatot. De dicséretet érdemelnek még Hanzely Kálmán egyesületi elnök, iskolaigazgató, továbbá Miškovič Juraj mérnök, Miskovics Józsefné, Dobai- né Zsigó Magda, Nagy László, Bódis Gyula, Becse Ottó, Dudák András és Gyürösi Mihály. Az ifjúsági csapat mérsékelten szerepelt a most véget ért bajnokságban, de nem vallott szégyent. Az I. liga tabellájának középső mezőnyében végzett. Egyébként július elejétől 14-ig a romániai Brassóban, egy rangos nemzetközi tornán szerepel. További terveik: augusztus 4—10. között Nová Dubni- cán indulnak egy nemzelközi tornán, és augusztus 15—17-én ók rendezik tíz csapat részvételével a Szlovák Nemzeti Felkelés Kupáját. P. L, Járógépből a dobogóra Ismételni akar Moszkvában A lengyel Roman Kierpaez kilenc esztendeje hódol a birkózásnak, és az idén érte el élete legnagyobb sikerét: a prievidzai Európa-bajnokságon aranyérmet nyert, a 48 kilogrammosok súlycsoportjában. Az első eredmények 1978-ban jelentkeztek, mikor — akkor még az 52 kilogrammos súlycsoportban — a junior és a felnőtt világbajnokságon egyaránt harmadik lett. Egy évvel később az EB-n ötödik, most első. Érthetően elégedett volt teljesítményével? „Azért jöttem Prie- vidzára — mondotta —, hogy érmes helyezéssel érdemeljem ki az olimpiai részvételt. Nos, aranyéremmel tarsolyomban utazok haza, aminek természetesen nagyon örülök.“ Pedig Kierpacznak nem kedvezett a sorsolás, hiszen első ellenfélként az ötszörös Euró- pa-bajnok román Alexandrut kapta. De ő nem szokott megijedni a nagy nevektől. „Először — be kell őszintén vallanom — egy kissé meghökkentem, de a szőnyegen' már csak a küzdelemre ügyeltem. Rögtön az elején éreztem, hogv ezúttal román ellenfelemet »elkaphatom«. Eddig négyszer győzött ellenem, most sikerült visszavágnom.“ Roman Kierpaez súlycsoportjában apró termetű ellenfelei között 158 cm-es magasságával kiemelkedik a mezőnyből. Hosz- szú karjaival távol tudja tartani vetélytársait, nagyon vállalkozó kedvű, sokat kezdeményez és támad. Evés közben jön meg az étvágy — szokták mondani, s ez vonatkozik a lengyel birkózóra is. Az EB-arany nagyon fellelkesítette az amúgy is Önbizalommal rendelkező lengyel sportolót. Amennyiben kitűnő technikája Moszkvában is kellő küzdőszellemmel párosul, a dobogó bármelyik helyééri versenyben lehet. —r—f Nem oolt feltétlenül szükséges megindokolni a mü- sortájékoztató újságban, miért készült portréfilm Wichmann Tamásról. Kell-e indokolni, miért készülnek portréfilmek a Petékről, Bal- czókról, Virenekről, Juanto- renákról, Vlaszovokról, En- derekről, Spitzekről, Zátope- kekről, Borgokról? Kell-e, mégha olyan sportolóról van is szó, aki egy kevésbé közönségvonzó, a nagyvilág figyelmének nem éppen a középpontjában álló műfajt művet? Inkább azt kérdezné meg az ember, miért csak most készült el, illetve került képernyőre Wichmann — kenu nélkül. Kenu nélkül? Dehogyis! Anélkül nem lehet elképzelni az ő portréját a tévében, amelynek megvan az a csodálatos tulajdonsága, hogy úgy is tud mesélni az emberről, a magánéletéről, hogy közben munkában mutatja őt. A „Versenyző vagyok...“ című film alcímének is talán az lenne a legmegfelelőbb, hogy: Wichmann — „versenyen kívül“. Jómagam június utolsó vasárnapjáig csak versenyezni láttam, verseny közben láttam a hétszeres világ és háromszoros Európa-bajnokot, aki három olimpiáról egy ezüst- és két bronzéremmel tért haza. Ennél többet kenus még nem ért el. Leszámítva egy két szereplését a Telesportban, kenuban láttam őt eddig mindig, csöndes és nyugtalan vizű tavakon, fél lábon térdelve, lapátolva, lökve magát előre, abban a könnyen billenő hajóban. De csak ritkán A prievidzai birkózó Európa- bajnokságon ízelítőt kaptunk abból, ami az olimpiai versenyek során a résztvevőkre vár A könnyen billenő kenu rövid és hosszú távon egyaránt rendkívüli igényeket támaszt a versenyzők elé. Csak a legjobban fekésziilt kenuzó reménykedhet a sikerben (ČSTK felvételei) láttam a szakadásig dolgozófeszülő izmokat, egészen közelről egyszer sem a markáns arcot, mert a kajak-kenu versenyeken általában partról vesz a kamera, a hajók orrára összpontosít. Láttam őt vetélytúrsak között küzdeni, láttam, amikor a vetélytársakat messze maga mögött hagyva magányosan vitte előre hajóját a nagy vizen. Mintha a végtelenből jött volna és a végtelenbe tartana. Mintha gép lett volna. Hideg, rideg. Távolról feketéllett haja, bajusza. Végigcsinálta az ezer vagy tízezer métert, felállt a dobogóra, mintha misem történt volna, nem vagy alig mosolygott, aztán eltűnt. Wichmann Tamást kiskorában autóbaleset érte. Járógépben élt. Később levetette a gépet és megtanult: nem szomor- kodni. Megtanulni járni újra, és dolgozni. Jól vágott képekből, villanásokból állt össze a portréfilm egy emberről, aki ugyancsak példa arra, hogy ha nagyon akarunk, kegyetlen helyzetből is följuthatunk a dobogóra. Megjegyezte a csendes szavú Wichmann Tamás, ha öklöző lenne, Stevensont hívná ki. A legnagyobbakat. Közben egy két kép gitárral, mexikói dallal. Szép hangja van. Aztán családjával, gyermekeivel, akikkel szemben nem tud durva lenni, akikre nem szól rá, ha szöget vernek az ajtóba, sől, megmutatja nekik, hogyan kell azt jobban csinálni. Aztán két mondat: „Edző csak az legyen, aki hinni tud, akiben hinni tudnak. En ma még csak versenyző vagyok.“ Egy bravúros felvétel alulnézetből — Wichmann Tamás munka közben. Alakja kitölti a képernyőt. /bodnárJ
