Új Szó, 1980. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1980-07-14 / 164. szám, hétfő

Járnak-e a fonóba.,.? IGEIM. DE NEM ÜGY, MINT RÉGEN fliM Kz i riport a Munka Érdemrenddel kitüntetett Nemzetközi Non,IP Vállalat termelési igazgatójának az irodájában kezdő­dött Bratislavában. Ernest Nedeľka elvtárs az eredmények­ről, a dolgozók helytállásáról szólva felhívta a figyelmemet *:gy kis kollektívára, amelynek tagjai — mintegy 150 en — hiánytalanul teljesítik feladataikat. Konkrétan a vállalat No vg /.'.not i üzemrészlegéről van szó, mely egyrészt munkaal­kalmat biztosít a falu és környéke asszonyainak, lányainak, másrészt nagy teljesítményű gépeivel besegít a vállalat tervé­nek a teljesítésébe. I960 VII. 14. Az asszonynak a konyhában a helye! idősebb olvasóink nyilván emlékeznek erre a „vaskala­pos" kijelentésre. Akik megfo­galmazták, biztosan nem tar­toztak a lángcszűek szűkeid» Családjába. Az asszonyok már rég „kinőtték“ a konyhát, és eredményesen helytállnak a népgazdaság minden területén. — Az üzemrészlegünkben dolgozó asszonyok döntő több­sége nem volt munkaviszony­ban, mégis egy két hónap alalt tökéletesen elsajátította a gép­selymek tekercselésével kap­csolatos tudnivalókat — mon­dotta Marek Skula. a Nemzet­közi Nőnap Vállalat illésházi Üzemrészlegének vezetője. — Pedig ez a munka az ügyessé­gen és az érzékeny hozzáállá­son kívül igényli a bonyolult és nagy teljesítményű gépek keze- lesevei összefüggő ismeretek elsajátítását is. Nődolgozóink oly.in gyorsan megtanultak ezekkel a masinákkal bánni, hogy közülük többen néhány hónapos munka után elérték azoknak az iskolázott vagy be­tanított dolgozóknak a teljesít­ményét, akik évek óta dolgoz­nak a bratislavai vállalatban. Tény, hogy ügyesek az illés­házi részlegen dolgozó asszo­nyok és lányok. Persze, azért a konyhától sem szakadtak el, mert közülük sokan édesanyák, akikre az üzemben végzett munka után odahaza — és fő­leg u konyhában — a második műszak vár. Mister, Nora és a többiek Ezeket a neveket, valamint a f'ilatá-t és a Tebá-t gépselyrnek viselik. Illésházán van belőlük bőven. Hosszúságukat méterben és yardban határozzák meg. Sö­gt Márta, a szakszervezet mű- helybizottságának elnöke ki­sebb kirakodóvásárt csinált az asztalon azokból a termékek­ből, melyek ebben az üzem­részlegben készülnek. — Amelyek hazai piacra ke­rülnek, azoknak a hosszát mé­terben szabjuk meg, amelyek exportra készülnek, azokat yardban. 1971-ben, amikor né­hány öregebb géppel megkez­dődött a termelés, az ekkori 30—40 főnyi nődolgozó 50 és 100 méteres orsókat készített. Az évek múlásával új gépeket kaptunk, gyarapodott a dolgo­zók létszáma is, és ma már mintegy 150 asszony és lány 500 és 1000 méteres, valamint yardos, különféle színű és ren­deltetésű gépselymeket teker­csel. Pompás látványt nyújt ez a varrónő-paradicsom. Ha itt ké­szülnének a szivárvány színei­ben pompázó báliruhák, nem okozna gondot a kívánt színű felsőszál vagy gépselyem meg­találása. A skatulyákon feltün­tetett árak sem riasztóak. A gépek ontják a teli orsókat, s csak akkor állnak meg rövid időre, amikor az automata be­emeli a gépbe az üres orsókat. Aztán folytatódik a boszor­kánytánc, vagyis a szédületes gyorsaságú tekercselés. Hogyan bírják ezt „szusszal“ a gépek, és ami még rejtélyesebb: hogy­hogy nem szakad el minden másodpercben a szemmel alig látható, hajszálvékony fo nál...? Bővül az üzemrészieg Kezdetben volt tehát az egy­kori iskolaépület. Ezt .1975 ben új szárnnyal bővítették. Az idén februárban 19 gépet kaptak,ós ha valami előre nem látható zavaró körülmény nem jön közbe, még ebben a hónapban elkészül az új munkacsarnok. — Izgatottan várjuk a napot, amikor birtokba vehetjük — mond|a az üzemrészleg vezető. A jelenlegi munkahelyeket már kinőttük. A termekben nagy a zsúfoltság, mert raktározási gondok miatt a kész terméke­ket a gépek kőiül kell tárolni. Ez azon kívül, hogy rontja a dolgozók munkahelyi közérze­tét, balesetveszéllyel is fenye­get. Nincsenek szociális beren­dezéseink. Ott ez a probléma is megoldódik. Ami a komfortot illeti, néhány vonatkozásban túlszárnyaljuk a bratislavai vál- lalatot. — Nó a dolgozók létszáma is? — Az év végéig húsz dolgo­zót vehetünk fel. Utazási gondok Mivel korszerű gépekkel dolgoznak, és igyekeznek ezek nagy teljesítményét minél job­ban kihasználni, rendszeresen két műszakban termelnek. Reg gél hatkor kezdenek. Ez a kö­zeli falvakban lakó asszonyok­nak nem okoz gondot, mert az autóbuszok 5,50 kor megérkez­nek. Rosszabb a helyzet a dél­utáni műszakkal, mely 14,30- kor kezdődik és 22,30-ig tart. Ebéd után 13 órakor behozzák az autóbuszok a délutáni mű­szakban dolgozókat, és az üzemrészleg vezetői törhetik a fejüket, mivél foglalkoztassák őket egy másfél órára. (Az em­lített időszakban ugyanis a gé­pek foglaltak). Mindig talál­nak megoldást, de célszerűbb lenne a dolgozók szempontjá­ból is. ha akkor érkezhetnének meg a munkahelyükre, amikor a délelőtti műszak már véget ért és szabadok a gépek. Hasonló a helyzet a munkás- nők műszak utáni elszállításá­val is. Este nincs csatlakozás. A vezetőség jól ismeri és meg­érti ezeket a problémákat. Akik viszont kénytelenek korábban elutazni, a legjobb akaratuk el­lenére sem tudják teljesíteni a normájukat. Károsodik a telje­sítménybérben dolgozó munkás­nő és az üzem. Egy asszony át­lagban 5 kilogramm fonalat dolgoz fel egy műszak alatt, s ha tízen — vagy még többen — kénytelenek korábban befejezni a munkát, értékes kilók ma­radnak gombolyítatlanul a vál­lalatból érkező nagy kötegeken. Mivel viszonylag kisebb em­bercsoportot érintenek ezek az utazási gondok, az autóközleke­dési vállalat aligha oldhatja ezt meg. Az autóbuszok Somor- jára, (Samorínf, Galántára, Bra- tislavába igyekeznek időben el­jutni, mert a környező falvak­ból sokan dolgoznak az emlí­tett városokban. Saját autóbusz üzemeltetése viszont megold­hatná a problémát. Kérdés azonban: nem lenne-e drágább a leves mint a hús, nem is szól­va az energiatakarékossági szempontokról ... Zaj, zaj Az üzemrészleg területén — még a gépektől távolabbra eső helyeken is — elég nagy a zaj. Ez az ára a nagy fordu­latszámnak. — Először speciális vatták­kal, később alakítható füldu­gókkal védtük dolgozóinkat a zajártalomtól — mondotta Bőgi Márta. — A legjobb megoldást azon­ban a fülvédők jelentik — vette át a szót Skula elvtárs. — Megmondom őszintén, amikor megérkezett az első szállít­mány, tartottam tőle, hogy esztétikai okok miatt nem fog­ják használni őket. Kezdetben próbálgatták a fülvédőket, né­zegettek egymást és rájöttek, hogy ezek a fontos munkavé­delmi eszközök senkit sem csú­fítanak el. Nagy örömömre nem a lomtárba, hanem a csi­nos asszonyok és lányok fejére kerültek. A vállalatvezetőség nagy gondot fordít a zajártalom csökkentésére. Évente végez­nek szűrővizsgálatokat, és az új munkacsarnok megtervezése­kor is gondoltak a hangos gé­pekre. Itt már távolabbra ke rülnek egymástól a masinák, ezáltal a zajszint is jelentősen csökken. Az új épületben né­hány vonatkozásban ideállsab- bak lesznek a munkafeltételek, mint a vállalatban. Hét szocialista munkabrigád Az üzemrészleg jó gazdasági eredményeinek eléréséhez nagyban hozzájárulnak a szo­cialista munkabrigád cím el­nyeréséért versenyző csopor tok. A részlegvezető dolgozó- szobájában hét bekeretezett díszoklevél tanúsítja, hogy a vállalat nagy figyelemmel ki séri munkájukat, és rendszere­sen értékeli eredményeiket. A szakszervezet műhelybizottsá gátiak elnöke elmondotta, hogy a jó kollektív szellem kialakí­tásához nagyban hozzájárulnak a versenyző csoportok. — Nem azért járnak az üzembe, hogy itt legyenek, ha­nem hogy jó termelési ered­ményeket érjenek el és példát mutassanak a többieknek — mondotta. — Közülük többen vállalati kitüntetésben része sültek. Az ismert nótából kölcsön vett és a címben feltett kérdés­re — a látottak, hallottak alapján — valóban azt az egyértelmű választ adhatjuk: Járnak a fonóba (bár ez az üzemrészleg a jellegénél fogva eltér a nótabelitől), de nem úgy, mint régen. A korszerű gépek, gépsorok a falvakban sem mennek ritkaságszámba, és kiszorítják a régi munkamód­szereket. Az egykori fonókra csak az idősebbek emlékeznek. A mai lányok dúdolják ugyan a régi dalokat, de modern beren­dezéseken dolgoznak. KOMLÖSI LAJOS Htjlík Sándor (baloldalt! elégedetten szendéit a kombájnokat szerelő csoportot (a szerző felvétele], Ember és gép készen UH Nagyapáink idejében Péter—Pálkor már villogtak a kaszák a napfényben, szedték a markot, kötötték a kévét, szaporod­tak a keresztek a tarlón. Am azóta alaposan megváltozott az aratás, sokkal könycbben és gyorsabban kerül biztos helyre u gabona. Ügy látszik, megváltozott az időjárás ts, mert bár Péter—Pál elmúlt, még hire sincs a nyárnak, hűvös, esős na­pok késleltetik a gabonabetakaritás megkezdését. A kalászok lassan sárgulnak, csak néhol látni egy egy árpatáblát, mely kaszára érett már. Pedig a mezőgazdasági gép javítók már elkészültek a szűk séges gépek javításával, felőlük már kezdődhetne a nagy nyári munka. Az ipolynyéki (Vinica) fíéke Efsz műhelyvezetőjétől, Halik Sándortól legalábbis ezt tudom meg. — A terv szerint június 20 ra kellett üzemképes állapotba hoz ni, az aratáshoz szükséges gé­peket, akkor jött szemrevéte­lezni a járási ellenőrzőcsoport. Nyugodtan vártuk, hiszen a tíz kombájnunk már akkor startra kész volt. Igaz, nem is tétlen­kedtünk, a rendelkezésünkre álló időt igyekeztünk gazdasá­gosan kihasználni. A javítás fo­lyamatos volt, azt a néhány hiányzó alkatrészt is sikerült kisebb nagyobb utánjárással be­szereznünk. Munkánk eredmé­nyességét segítette az is, hogy a kombájnosok jelentős hánya­da aktívan bekapcsolódott a gépek javításába. Ez nemcsak a gépek idejében történő kija­vítása szempontjából volt hasz­nos, hanem azért is, mert a Az augusztus 31-től szeptem­ber 6 ig sorra kerülő őszi Lip­csei Vásáron 50 országból ke­reken Ö000 kiállító vesz részt, s mintegy 100 országból vár­nak látogatókat. A tavaszi és az őszi vásár már korábban végrehajtott átprof Hozásának megfelelően ezúttal is kiállíta­nak mind beruházási javakat, mind pedig fogyasztási cikke­ket. Az előbbiek közül legjelentő­sebb — 31 000 m2-en és 25 or­szágból érkező kiállítók rész­vételével — a vegyi ágazat és vegyipari berendezések be­mutatója, amely két szakcso­portra oszlik: mezőgazdasági vegyi anyagokra és műanyag- ipari gépekre. Számottevő nemzetközi részvétel jellemzi továbbá a textilipari gépek, közúti járművek, gyógyászati berendezések, nyomdaipari és fafeldolgozóipari gépek kiállí­tását. A hét szakmai csoportra osztott fogyasztási cikkek be­mutatója összesen 130 ezer m2-en helyezkedik el. Ehhez kapcsolódik a szabad idő és sporteszközök tematikus kiállí­tása — beleértve az NDK ren­dezte EXPOVITA 80-t —, vala­mint az oktatási eszközöket és oktatási intézmények bútorait bemutató „interscola“ elneve­zésű kiállítás. Az NDK-t 2800 vállalat képviseli — közöttük több mint 500 új, illteve to­vábbfejlesztett gyártmánnyal —, míg a résztvevő 13 szocia­lista ország közül legnagyobb a Szovjetunió 12 ezer m2-es árubemutatója. (Ff Szocialista hajósiroda A szocialista országok hajó­társaságai hajózási központot létesítenek Bécsben, hogy a Rajna—Majna—Duna csatorna megnyitásakor készen álljanak az Északi-tenger és a Fekete­tenger közötti teherforgalom­ban való részvételre. A bécsi kikötőben már meg­kezdődött az építkezés: 2500 négyzetméter irodát, 500 négy­zetméter raktárat és egy kon- ténerjavító-műhelyt építenek fel jövő szeptemberig 30 millió schillinges költséggel. Ä négy- emeletes irodaépületben a szovjet, a román és a bolgár hajótársaságot fogják elhelyez­ni. A beruházás kivitelezője az 1974-ben 51 százalékos szovjet tőkerészvétellel megalakult Transnautic hamburgi cég oszt­rák leányvállalata. A Transnau­tic bécsi és linzi irodája a szovjet hajózási vállalatokon kí­vül az „Interlighter Buda­pestjét is képviseli* kombájnosok így még jobban megismerhették a gépek szer­kezetét. Ez pedig jelentős se­gítség lehet majd egy esetleges üzemzavar esetén. — Kik ülnek majd a kombájn nők fülkéjébe, ha eljön az ara­tás ideje? — Legtöbbjük régi, tapasztalt kombájuos, évek óta részt vesz a gabona betakarításában. Ezek között van Siket József, Súth Gábor, Danko László, Hrasko László. Mellettük kapnak helyet a fiatalok, akik reméljük, nem­csak belekóstolni akarnak az aratásba, de hosszú évekre el­kötelezik magukat a legfonto­sabb mezőgazdasági munkák egyikével. A kezdő kombájno­sok számára nagy segítség az, hogy tapasztaltabbak vezetik be őket a „kombájnozás“ felelős­ségteljes tudományába. — Hogyan készültek fel az esetleges üzemzavarok gyors eltávolítására? Á már néhány éve eredmé­nyesen alkalmazott módszert vezetjük be: korszerű szervizko­csival Rados Béla az Ifjabb Zsigmondi László követi majd a kombájnokat, hogy az esetleges hibát azonnal és a helyszínen el tudják távolítani. Ez a szer­vezési mód az aratás mielőbbi befejezése szempontjából ugyan­csak jelentős. Molnár László agronómus szavaiból is kiérződik, hogy szeretné már a határban látni a gépeket. Annál is inkább, mert egyelőre a gabona még nem dőlt meg, nincs semmi, ami nehezítené az aratást. A táblák gyommentesek, a termés is jónak ígérkezik. Csak hát az idő nem akar kedvezni. — Sok az aratni való? — összesen 975 hektár, ebből 450 hektár búza, 150 hektár őszi árpa, 165 hektár tavaszi árpa, 100 hektár zab, 50 hektár rozs, és van 60 hektár len is. Minden évben vendégkombáj­nok is segítenek a termés be­takarításában. Az idén szintén számítunk rájuk, bár a kedve­zőtlen idő miatt lehet hogy egyszerre kell aratni itt is, ná­lunk is. — Idén aratnak együtt elő­ször a magasmajtényiakkal, akik csak most léptek a közös útra, eddig egyénileg gazdál­kodtak. Ott milyen lesz az ara­tás? — Bizony nehéz, mert nem­csak a meredek domboldalak lassítják az aratást, de a még meglévő mezsgyék is fékezik annak menetét. Gondolom, jól érzékeltetem az ottani helyze­tet azzal, ha elmondom, hogy a magasmajtényi határban több mint kétszáz parcellában van gabona. Azért is jó lenne, ha mielőbb megkezdhetnénk az aratást, hogy a társulással be­állott újabb nehézségek ellené­re Idejében és eredményesen végezhessük el a gabonatakarí­tást. , BÖJTÖS JÁNOS Aki még nem járt Illésházán (a mai Nový Život nevű köz­ponti falu ogy része) eltéved­het a csaknem összeépült ki­sebb nagyobb falvakban. Tónk háza, Kismagyar, Bél—-Vata {Tonkovce, Malý Meger, Voj techovce) „labirintusában** egy készséges kisfiú segített a tá­jékozódásban. Számára termé­szetes volt, hogy ipari létesít­őién y működik a faluban, az Idősebbek azonban még ma is kíváncsian nézik az egykori is jkola.'pülétből átalakított és új $pülKtszárnyakkal bővülő üzem résziegot. ürülnek neki, mert télen nyáron foglalkoztatja az asszonyokat és lányokat, es büszkék rá, mert egy gyár akárhogy is nézzük, rangot ad ti községnek. Őszi Lipcsei Vásár

Next

/
Thumbnails
Contents