Új Szó, 1980. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1980-07-08 / 158. szám, kedd

»/..•’MjBtanBBsr. • A jó ügy győzedelmeskedik Még egyszer A mozgás törvényeiről Jó ideje már annak, hogy a csehszlovák televízióban lát­hattuk A mozgás törvényei cí­mű tizenhárom részes filmsoro­zatot, amely Miloš Smetana forgatókönyve nyomán készült, Évien Sokolovský rendezésé­ben. Akkor mi is szóltunk a nagy visszhangot kiváltó tévé­alkotásról, így emlékeztetőül csupán annyit róla, hogy kö­zéppontjában egy Radian nevű gyár áll, ahol egyre romlik a munkaerkölcs, a fegyelem, nem teljesítik a tervet, a vezetésben sorra követik el a hibákat, mellőzik az ifjú tehetségeket, visszafognak minden jó kezde­ményezést; leváltják az igaz­gatót, akinek a helyére nem minden zökkenők nélkül, fia­talember kerül — Irányításá­val rövid időn belül föllendül a termelés; a kritikus szemlé­letű sorozat pozitív végkicsen­gését egy happy enddes szere- lemmel is erősíteni kívánta a rendező. Most abból az alkalomból té­rünk vissza A mozgás törvé­nyeihez, hogy a Scéna című cseh lap két utóbbi számában terjedelmes írás jelent meg ÁleS Fuchs újságírótól, aki mintegy 600 olyan levelet né­zett át, dolgozott föl, követ- keztetéseket vonván le, ame- lyek a sorozattal kapcsolatban érkeztek a televízió címére, az ®gyes epizódok, illetve az egész levetítése'után. A következők­ben szeretnénk az írásból ki­emelni néhány érdekesebb megállapítást és levélrészletet. Sokféle foglalkozású ember van a szerzők között, legtöbb­jük azonban nő, a fiatalabb és az egészen idős korosztály kép­viselője. A levelek általában falvakban, kisebb városokban születtek, vagyis olyan közsé­gekben, ahol az emberek _ ma gányos öregek, háztartásban dolgozó nők — jobban vágy- nagy a kapcsolatteremtésre; a televízió „személyében“ társra lelnek, bizalommal vannak irán­ta. A levélírók zöme egyetér­tett a sorozattal és nem felej­tette el aláírni véleményét, melyben összehasonlította a sorozatban látottakat saját ta­pasztalatával: „nálunk is ha­sonló problémák vannak“, „én aztán mesélhetnék maguknak“. Elárusítónők, anyagbeszerzők, tanítók, szocialista munkabri­gádok vezetői és mások is írtak ilyeneket. A szokványos tet­szett, nem tetszett kifejezése­ket többnyire csak színészek­kel kapcsolatban használták, de azt is például Így: „Nem tetszett nekem Josef Somr (szerepe), mert a Radianban rontotta az erkölcsöt“. Viktor Vrabec, a fiatal igazgató ala­kítója elnyerte a legtöbbek tet­szését, sőt akad nő (lány?), aki szerelmet vallott levelében. A szerző arról is beszámol, hogy nem emlékszik televíziós alkotásra, amelynek a zenéjét olyan elismerés fogadta volna, mint a szóban forgó filmét. De lássuk a levélrészleteket: „Ügy gondolom, hogy a kri­tika ebben az esetben helyén­való, és sok-sok vezető dolgo­zó pirulhatna, ha nézi a soro­zatot. Nem beszélve azokról a házasságtörést előidéző kap­csolatokról, amelyek kárára vannak egész szocialista társa­dalmunknak, ugyanúgy a gyer­mekeknek, akik a fölbomlott házasságok következtében a társadalomra maradnak* „Nem létezik semmiféle ki* fogás, amely bennünket, kom­munistákat fölmentene a fele­lősség alól a vállalatokban uralkodó — és a sorozat által is bemutatott — állapotokért". „Örülnék, ha a következő részekben olyan mozzanatok is fölbukkannának, amelyek össz­hangban vannak a Rudé právo mai számában — Az ellenőrzés nélkülözhetetlensége címmel —■ közölt vezércikkel" „A megvesztegetés, a protek­ció, a garázdaság, amely min­denki számára ismert, különö­sen veszélyes, mert aláássa az emberek társadalmunk iránti bizalmát." „Ezek az adások igazolják, hogy az irányításban föllelhető hiányosságok ismertek. Nagyon kritikusan mutatott rájuk Štrougal elvtárs... Helyes, hogy fölismerjük, tudatosítjuk a hibákat, de arra is szükség van, hogy megszüntessük azo­kat, hogy ne kövessük el újra azokat. Kár lenne, ha az ilyen sorozat csak a nézők szórakoz­tatását szolgálná.. A szerző közben megjegyzi: az emberek megértették, hogy a sorozat nem csak szórakoz­tatni akart, hanem igazat is szólni, kellő időben. „Dietl hősei idealizáltak. Dietl olyannak látja az embe­reket, eseményeket, amilyenek­nek lenniük kellene. Egyetlen szavam sincs ez ellen, nagyon tetszetősek a filmjei, helyen­ként kritika is fölbukkan ben­nük, de oly kis mértékben, hogy aki nem akarja észreven­ni, nem veszi észre." Egy másik levélben viszont ez olvasható: „M. Smetana ezt bizonyára ügy írta meg, ahogy ő és az emberek többsége szeretné lát ni a dolgokat ( ...) Jómagam szívesen dolgoznék olyan vál­lalatnál, amelyet Hájek igaz­gatóhoz hasonló pozitív ma- gatartású ember vezet.“ Fel figyeltető, hogy a szerző egyetlen, a sorozatot bíráló le­velet sem talált; csupán kevés­bé lényeges kérdésekben talál­tak kifogásolnivalót a nézők. És végezetül még egy rész­let. „Jó, hogy happy enddel feje­ződött be A mozgás törvényei. De az esküvő és a vállalati üdülés bemutatása helyett in­kább azt kellett volna kiemel­ni, hogy a jó ügy győzedelmes­kedik, még ha, Karéi Gapek- kal szólva, megizzaszt is, külö­nösen ott, ahol az önzés ját­szik szerepet az erkölcs rová­sára.“ —bor Színes műsorok, neves előadóművészek Szlovákia mind nagyobb ütemben növekvő fővárosa, Bra­tislava a felszabadulás óta kul­turális téren is rendkívül nagy változáson ment át. Hogy a fejlődés erőteljes ütemben fo­lyik tovább, annak egyik leg­kézzelfoghatóbb bizonyítéka többek között az is, hogy Bra­tislava kulturális életében nyá­ron sincs uborkaszezon“. Ez a Bratislavai Kulturális Nyár elnevezéssel az idén Immár ötödik alkalommal megrende­zett kulturális és művészeti eseménysorozatnak köszönhe­tő. A Kulturális Nyár az idén azzal tűnik ki, hogy a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság felszabadulásának 35. év­fordulója jegyében rendezik meg. A június 30-án meg­nyílt rendezvénysorozat mű­sora rendkívül sokszínű és gazdag. A főrendezők, a fővá­rosi nemzeti bizottság kulturá­lis osztálya, a városkerületi nemzeti bizottságok kulturális osztályai és a Bratislavai Váro­si Művelődési Otthon az idén mintegy 400 különböző prog­ramot kínál a főváros lakossá­gának és az ide látogató ha­zai és külföldi turistáknak. A gazdag műsorban szerepelnek majd színházi és filmelőadá­sok, irodalmi-zenei műsorok, a legkülönbözőbb műfajú hang­versenyek, előadások, találko­zók neves írókkal, festőművé­szekkel, színészekkel és így to­vább. Az augusztus végéig tar­tó kulturális eseménysorozat­ból nem hiányzik a folklór sem, mely sajátos ízt ad majd e jelentős kulturális rendez­vénynek. Az idei Bratislavai Kulturá­lis Nyár elsősorban talán az­zal különbözik az előzőektől, hogy a rendezőbizottság nem a programok mennyiségére, ha­nem azok minőségére helyezte a fő súlyt. A rendezvénysoro­zat eszmei-művészi minőségé­nek javítására való törekvés elsősorban a színielőadások, az irodalmi rendezvények, a film­előadások és a hangversenyek programjának kialakításában tükröződik. A kulturális rendezvénysoro­zatra jellemző, hogy szinte az egész város területét átfogja. A rendezők igyekeztek kihasz­nálni valamennyi olyan térsé­get, amelyek alkalmasak nyá­ri szabadtéri műsorok rendezé­sére. Elsősorban az Óvároshá­za udvarát, az Egyetemi Könyv­tár kis barokk udvarát és a Szlovák Nemzeti Galéria sza­badtéri színpadát említjük, amelyek nemcsak zenei, hanem színházi előadások bemutatá­sára is megfelelnek. Az iro­dalmi esteket többnyire a Čer­vený rak (Vörös Rák) nevű nyári „olvasóteremben“ tartják majd meg. A fővárosi nyári kulturális rendezvénysorozat jó színvona­lának egyik biztosítéka, hogy a rendezők neves hazai és kül­földi művészeket és együttese­ket hívtak meg az egyes mű­sorok előadására. Többek kö­zött szerepel majd a Szlovák Nemzeti Színház drámai és ba­lettegyüttese, a nyitrai Andrej Bagar Színház, a trnavai Gyer­mek- és Ifjúsági Színház, a Banská Bystrica-i J. G. Tajovs- ký Színház, a Szlovák Népmű­vészeti Együttes, a Dimitrovec, a Detva, a Hrušov és más folklóregyüttesek. A Bratislavai Kulturális Nyár műsorában jelentős helyet fog­lal el a június 28-tól július 13-ig tartó orgonafesztivál, mely az eltelt négy év alatt (a zenei szakemberek vélemé­nye szerint is) nemzetközi te­kintélyre tett szert. E jelentős zenei fesztiválon, mely a bra­tislavai vár hangversenytermé­ben zajlik, olyan neves kül­földi előadóművészekkel talál­kozhat majd az orgonamuzsi­kát kedvelő közönség, mint a szovjet Borisz Romanov, a nor­vég Jón Laukvik, a lengyel Jo­zef Serafin, az NSZK-beli Ek­kehard Schneck és a svájci Josef Bucher. S csak természe­tes, hogy a hallgatóság a mind Csehországban, mind Szlová­kiában oly nagy népszerűség­nek örvendő dr. Ferdinand Kiinda, érdemes művész játé­kában is gyönyörködhet majd. A Bratislavai Kulturális Nyárnak igen népszerű zenei rendezvénysorozata a Gitármu­zsika napjai, melyeket július 14-e és 20 a között rendeznek meg az Egyetemi Könyvtár ba­rokk udvarán. A műsorban a hazai Milan Zelenkán kívül ne­ves külföldi gitárművészek is fellépnek majd, többek között a magyar Kecskés András, az NSZK-beli Hubert Käppel, a belga Guy Lukowski és Philip­pe Lemaigre. A zenei műsorok közül a klasszikus dzsesszmu- zsika sem hiányzik. Az irodalmi műsorok kereté­ben megemlékeznek majd Mar­tin Kukučin 120., František Heč­ko 75. és Ján Kostra 70. szüle­tési évfordulójáról, azonkívül szerzői estet rendeznek a cseh költészet jelentős élő klassziku­sa, Vilem Závada műveiből, 75. születésnapja alkalmából. Akárcsak tavaly, az idén is egyik sajátos színfoltja lesz a kulturális rendezvényszorozat- nak a gyereikeknek szerve­zett kulturális „ajándékkosár“, melynek megtöltéséhez szinte valamennyi művészeti ág szol­gál majd valamilyen meglepe­téssel. A Bratislavai Kulturális Nyár ’80 azon túl, hogy értékes mű vészi produkciókat kínál a mű­velődni, szórakozni vágyóknak, a szocialista társadalmunk kul­turális fejlődését is jól de­monstrálja. A kultúra fejlődése mindig jó jel, az egész társa­dalom sokrétű fejlődése is visz-_ szatükröződik benne. A kultúra fejlesztéséhez nyújtott erkölcsi és anyagi támogatás olyan be­fektetés, mely mindig megtérül. KŰVESDI JÁNOS ÚJ FILMEK ŐSZI MARATONI (szovjet) Ritkán fordul elő nemzetkö­zi filmfesztiválokon, hogy víg­játék nyeri el a legrangosabb díjat. Az Ö.szi maratón -eseté ben pedig ez történt. Georgij Danyelija (Alekszandr Volo- gyin forgatókönyve alapján készült) alkotása tavaly a San Sebastian-i filmfesztiválon nagydíjat kapott. S tegyük hozzá: megérdemelten, mert a nem is említettük. Szinte ä végkimerülésig hajszolja ma­gát, nincs ideje, hogy végig­gondolja életét, s főleg nincs elég ereje, hogy nemet mond­jon, megálljt parancsol jón. Gyarlóságában már már szá­nalmas. Vígjáték az Őszi maratón, bár ez a műfaji megjelölés eb­ben az esetben nem a legkife­Marina Nyejolova a szovjet film egyik női főszereplője grúz rendező valóban emléke­zetes perceket szerez a néző­nek. A szomorú komédia hőse egy értelmiségi férfi, korunk jellegzetes alakja, aki versenyt fut az idővel. Hogyan is ne, mikor a munkája módfelett le­köti (irodalomtudós, műfordí­tó, egyetemi szemináriumveze­tő, a szépirodalmi kiadó mun­katársa), s ráadásul esendő ember, aki senkinek sem tud nemet mondani, semmilyen ké­rést nem tud visszautasítani. Buzikin javakorabeli, okos fér­fi, aki szüntelenül lohol, haj­szolja magát, mégis passzív, cselekvésre képtelen személyi­ség, mert hagyja, hogy az ese­mények magukkal sodorják, ahelyett, hogy a saját útját járná, s kezébe venné sorsa irányítását. Felaprózza magát: munkahelyéről fiatal szeretőjé­hez rohan, onnan feleségéhez, aztán átírja egykori, tehetség­telen évfolyamtársnője fordítá­sát, majd dán műfordító kollé­gájával foglalkozik. S munka- és lakótársait, leányát még zőbb, mert a film sokkal ko* xnolyabb kérdéseket vet fel* mint azt egy szokványos víg­játéktól várnánk. Az alkotás­nak szerves része a komikum, a poénokra épülő lírai humor a könnyedség. Az alkotók szo­morú vígjátéknak nevezték filmjüket, s ez a megjelölés közelebb visz a lényeghez, hi­szen Georgij Danyelija humo­ra rendkívül kifinomult, szel­lemes, mély életbölcsességet rejtő; ötletei szinte kiapadha- tatlanok. A film sikeréhez hozzájárul a színészek elragadó játéka: Oleg Baszilasvili nagyfokú já­tékintelligenciájával tökélete­sen ráérzett a főszereplő esen- dőségére, maratoni futására, melynek útvonala nemcsak Le­ningrád utcáin vezet... Natal-1 ja Gundareva, a feleség alak­jában a megcsalt asszony minden fájdalmát és keserűsé­gét képes volt kifejezésre jut­tatni. Marina Nyejolova, a fia­tal és vonzó „másik“ szerepét bravúrosan játssza; Jevgenyif Leonov pedig egy epizódsze­repben remekel. A RÓZSASZÍN PÁRDUC BOSSZÚJA {cmgoí) Itt a nyár: a habkönnyű víg­játékok, bűnügyi történetek és kalandfilmek megjelenése is megbízható jele ennek. Bűnügyi vígjáték A rózsa­szín párduc bosszúja, melyben — akárcsak a korábbi „Pár­duc-filmekben“ — a hajsza a világ legnagyobb gyémántjáért folyik. Blake Edward alkotá­sának központi alakja a ret­tenthetetlen Closeau felügyelő. Kitűnő színészi alakítás, iga­Az igazsághoz tartozik azon­ban, hogy a „párduc-filmek­nek“ ez a darabja nem éri el a korábbiak színvonalát és eredetiségét sem. Ebben a részben már vissza-visszakö- szön a vászonról a Francia kapcsolatnak, a műfaj szint« klasszikus darabjának egy-egy, fordulata, jelenete. Ügy látszik, az alkotók ötlettára véges, dő legalábbis kimerülőfélben van. Jelenet az angol bűnügyi vígjátékból zi helyzetkomikumok — ezt nyújtja ez az angol film. Az, hogy a vígjáték nem laposodik el, hanem vidám, nevettető marad, jórészt annak köszön­hető, hogy a rendező olyan szí­nészt választott a főszerepre, mint Peter Sellers. Aki könnyed, nyári szórako­zásra vágyik, ezen persze nem fog morfondírozni, aki viszont egy filmtől többet is vár, mint olcsó mulatságot, az a „rózsa­szín párduchoz“ jegyet sem . —ym— KULTURÁLIS NYÁR — 1980

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents