Új Szó, 1980. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1980-07-31 / 179. szám, csütörtök

ADD A HEVEDET IS A MUNKÁHOZ! Három szocialista munkabrigád dolgozik az érsekújvári /Nővé Zámky) Remeslosluzba kárpitozó részlegén. Tulajdonképpen egy kisipari szövetkezetről van szó, amelyben autójavítás, famegmunkálás, ülő- és fekvőgarnitúrák kárpitozása folyik. Az utóbbi egy hosszú, tiszta levegőjű, korszerűen felszerelt műhelyben történik. Az Itt dolgozó három szocialista munkabrigád közül kettő megszerezte a bronz fokozatot, egy pedig már az ezüst fokozatot is. Az utóbbiban dolgozik Stefan Klubuüek, a 85 tagú pártalapszervezet ötvenéves elnöke. — Harminchárom éve dolgozom a szakmában — mondja. — Ebből 25 évet itt töltöttem el, de még egyszer sem fordult elő, hogy a kárpitozó részleg ne teljesítette volna az éves tervét. — Hogyan érik el ezt? — E részlegen dolgozók többsége törzsgárdatag. A héttagú brigádunk: Bihari Károly, Szolcsán István, fán Hozlár, Czingel András, Czuczor József, Mellen Károly és jómagam például már több mint húsz 'éve együtt dolgozunk. Régi jelszavunk: „A munkához ne csak az eszedet, hanem a nevedet is addl" És mi adjuk is. — Az sem mellékes ám, hogy a brigádban öten vagyunk kommunisták — teszi le a légpisztolyt Mellen Károly. — Az egyéni és a közös vállalkozásokban ennek nagy szerepe Van. Nem mintha a párton kívüli szaktársaim rosszabbul dolgoznának mint mi. Szakmai nyelven szólva: egyformán húzzuk a spárgát. De a kezdeményezők legtöbbször mi vagyunk. — Például? — A brigád létrehozásának a gondolata is a mi fejünkben született meg. — Mikor? — Annak bizony már hat éve — jön közelebb Bihari Károly. — Mi adta az ötletet a brigád megalakításához? — Egyszerűen az, hogy reálisan felmértük az erőnket és a lehetőségeinket — veszi át a szót újra s pártelnök. — A hosszú idő alatt jól megismertük egymást, tudtuk, hogy így egyenként mire vagyunk képesek. Ha alakítanánk egy brigádot és mindent közösen csinálnánk, többre jutnánk-e vajon? — vetődött fel bennünk a gondolat. Aztán szavaztunk, persze titkosan, hogy ki legyen. a vezetőnk. Igaz, azt kijelentettem, hogy engem hagyjanak ki, a pártelnöki teendők így is sok Időmet lekötik, meg aztán elvileg sem lenne helyes, ha a brigádvezető is én lennék, A fiúk megértettek. — Így lettem én egyhangú megválasztással brigádvezető. Mit tehettem? — tárja szét a karját Ján Hozlár. — A folytatás? — A következő évben a brnói bútorkiállításon az egyik kombinált illő-fekvőgarnitúránkkal aranyérmet nyertünk. Azóta még két hasonló kiállításon minősítették munkánkat ilyen rangos kitüntetéssel — mondja a brigádvezető. — Mi a fő hatóerő a brigádban? — Annak az elvnek az érvényesítése, hogy mindenki egyért — egy mindenkiért. Másképpen bizonyára nem lenne eredményes a munkánk. — Mi tartja még össze a brigádot? — Először is az,- hogy mindenki megértette: a verseny közös célért folyik. Másodszor pedig az, hogy mindenki olyan munkát végez, ami kedvére való, vagyis, amihez a legjobban ért. — Lényeges ez? — Nagyon is. minőségi munkát csak így végezhetünk. — Az anyagiak? csarnok felépült — mutat körbe Czingel András. — Régen nagy volt itt a por, ma kint szennyezettebb a levegő, mint bent a nagycsarnokban. Megkönnyítette munkánkat a szegecselő pisztoly is, ezzel gyorsabb és könnyebb a szegecselés. Ezelőtt nagyon kellett hajtanunk ahhoz, hogy két ülő- és fekvőgarnitúrát heten összeszereljünk, ma ötöt is összeszerelünk egy műszak alatt. — Közülünk még senki sem bánta meg, hogy a kárpitosStefan Kiubuöek pártelnök és Mellen Károly munka közben — Elégedettek vagyunk — mondják szinte egyszerre. — És mennyit jövedelmez a brigádjuk munkája az (izemnek? — Hogy ez pénzben mennyi, azt nem tudjuk, azt viszont igen, hogy már évek óta folyamatosan teljesítjük a tervet. A minőség is jő, bizonyíték erre a három aranyérem is —válaszolja a pártelnök. — És az is, hogy üzemünk megkapta a Kiváló Munkáért kitüntetést — mutat a falra a brigádvezető, ahol a berámázott oklevél függ. Egyébként az üzem szocialista munkabrigádjai a minőségi munka elvégzése mellett munkafelajánlásokkal igyekeznek a beruházási költségeket csökkenteni. A vállalások között fontos szerepe van az anyagés energia-takarékosságnak. Oj sporttelepet épít az üzem, ennek felépítésében is húsz óra ledolgozását vállalták. A brigádmozgalom itt valóban olyan társadalmi erővé vált, amelyre nyugodtan építhetnek az üzemi pártbizottság és a gazdasági vezetők. — Üzemünkben egyre többen értik meg az össszefüggést a termelés hatékonysága, saját feladataik és a keresetük alakulása között. Ez nagyon lényeges a továbbhaladás szempontjából is — magyarázza a pártelnök. — Mi változott meg a brigádmozgalommal? — Szigorúbbak vagyunk mindenben önmagunkkal szemben. Hozzá kell tenni, hogy a közösségi szellem is nagyon jó. Már sok mindent megértünk az üzemben, jót ls, rosszat is, de még a gondolatunkban sem fordult meg, hogy itt hagyjuk ezt a munkahelyet — mondja Mellen Károly. — Kivált, amióta ez az üzemszakmát választotta. Tiszta és szép munka ez, és ami lényeges, meg is fizetik — toldja meg még a brigádvezető. — Tartanak-e brigádértekezleteket? — Nagyon ritkán. Az a teljesítmény rovására menne, mert mi teljesítménybérben dolgozunk. A kisebb problémák megbeszélésére az ebédszünetben is van lehetőség. A komolyabb problémákat pedig a pártgyűlésen és a nyilvános pártgyűléseken elemezzük és vitatjuk meg részletesen. Egyébként az anyagellátás hiánya okoz néha kisebb-nagyobb zavart a folyamatos termelésben. De a túlórákkal még mindig behoztuk a lemaradást, most is éppen ilyen hajrás hetünk van — tölti meg újra a szegecselőpisztolyt a pártelnök. TÖRÖK ELEMÉR Kommentáljuk SZßSZAPBR!TAS IELVEÍT A zselízi (Zeliezovce) városi pártbizottsághoz tartozó egyik alapszervezet nyilvános taggyűlésén a beszámolók után, többek között persze, a vitáról is vitáztak. Erdskes és tanulságos volt ez a vita, mert megállapították, hogy a cselekvést nem érdemes szószaporítással helyettesíteni, de egyébként a vita, az eszmecsere, a vélemények egyez tetése nagyon is szükséges. Előfordul, hogy bizonyos időszakokban, például konferenciák, kongresszusok, választások előtt a vita, más időszakban a cselekvés kerül előtérbe, de a probléma egyol dalú értelmezése — vagy, vagy — helytelen. Sőt, veszélyes is lehet. Például: ba a vezetés úgy véli, hogy megvitatás nélkül is világosan látja, pontosan -ismeri a cselekvés útját, feleslegesek tartja a teendők megvitatását, lebecsüli a pártde mokráciát, a szocialista demukratizmust, a szó legszoro sabb értelmében véve elszakad a dolgozóktól, a tömegektől, úgy viselkedik, mint akinek birtokában van a „bölcsek köve", de előbb, vagy utóbb „csődöt mond", mert képtelen az igényes, és egyre igényesebb feladatok teljesítésére. Eleven, figyelmeztető példa erre a zselíziek számára oly közeli, oroszkai (Pohronsky Ruskov) cukorgyár nemrégiben leváltott vezetőinek esete, akik feleslegesnek vélték az üzemi munkaértekezletek megtartását, bár a tervfeladatokat a gyár csak részben teljesítette. A másik példa az előbb említett ellenkezőjének tűnik, de voltaképpen egy tőről fakad: az egyik, falusi pártalap szervezetben mindig csak a vitát szorgalmazták. Kérdéses azoban, teljesíti-e a választási program feladatait a választási időszak végére a község lakossága. A vita szerepét eltúlozva, annak szinte misztikus értékét tulajdonítva, öncélúan értelmezték azt, így az ö esetükben a vita, végső soron haszontalan, felesleges lett. Pártunk alapszabályzata így hangsúlyozza a vita Jelentő ségét: „A pártvita mindenkor a marxizmus—leninizmus eszmei alapjára épül. A vita célja az előterjesztett kérdések sokoldalú megtárgyalása, tavábbá a párt eszmei és szervezeti egységének, a néppel való kapcsolatának meg erősítése." A vita értéke nem csupán a felszólalások számán múlik, hanem a legjobban azon mérhető le, hogy mennyiben vitte előre az ügyet, miként szolgálta az értelmes és hasznos cselekvést. Sohasem hagyható figyelmen kívül ez a szempont: nem akármilyen, hanem tartalmas viták kellenek. Az olyan vita, mely semmit sem old meg, ha mégoly élénk és demokratikus is —, bizony céltalan. Elégdettségre csak az adhat okot, ha az eltérő nézetek elemzése után sikerül kialakítani a megfelelő következtetéseket, az érvek ütközéséből kialakul a határozatot meg alapozó végkövetkeztetés. Ezért a pártmunkában, a politikai munkában nemcsak a viták kezdeményezése és ösztönzése a fontos, hanem legalább annyira az összefoglalás kialakításának képessége is. A kérdés ugyanis csak az — erre azonban minden adott helyzetben más a válasz —, hogy miről kell vitatkozni, és mi az, amiben már nem a vita a dolgunk, hanem a döntés végrehajtása, a határozat feladatainak teljesítése. Ha ezeket nem keverjük össze, és érdemleges kérdésekről érdemben tudunk vitázni, akkor érdemes, szükséges vitatkozni. Hogyne volna, hiszen ilyen esetben a vita nem helyettesíti, hanem előreviszi a cselekvést. HAJDÚ ANDRÁS A kombájnvezetűk pártmegbizatása Jól rajtoltak a Herspicei GTÁ és a Párkányi ÄG aratói a gabonabetakarítás kezdetén Skanzent létesítenek a Stará Euboviía-i vár környékén a járásban található népi építőművészet alkotásaiból IA. HaSCák felvétele — CSTK) Rendhagyó nyár, gyakori hideg esővel. A gabonaföldeken a víz, a szél és a napfény birkózik egymással. De végül talán mégis az ember lesz a győztes. Ez a csendes bizakodás tölti el a Párkányi (Stúrovo) Állami Gazdaság dolgozóit is, akik gondosan készültek a gazdagnak ígérkező gabonatermés betakarítására. — Tavaly ilyenkor már az aratás közepén tartottunk — közölte Skuta László, az üzemi pártbizottság elnöke. — Most meg csupán 50 hektáron tudtuk learatni az őszi árpát. Ennek ellenére bizakodással tekintünk az aratás elé, annál is inkább, mert a HerSpicei Gépés Traktorállomás a dél-morvaországi kerületből 13 kombájnt küldött a segítségünkre. — Plusz egy mozgó javítóműhelyt — elegyedik a beszélgetésbe fán Válka, a vendégkombájnosok brigádvezetője, aki a társaival együtt immár tizenhatodszor vesz részt az állami gazdaság gabonabetakarításában. — Meddig maradhatnak? — érdeklődtem a brigádvezetőtől. — Annyi bizonyos, hogy augusztus elsejéig itt maradunk. Ha az időjárás engedi, a legnagyobb teljesítményt szeretnénk nyújtani arató-cséplő gépeinkkel. A rövid tájékoztatás után kimentünk a határba, ahol a vendégkombájnosok csoportosan bevetve gépeiket végezték a tavaszi árpa aratását. Olykor-olykor az alacsonyan kúszó felhők eltakarták a napot, a gépek mégsem kapcsoltak nagyobb sebességre. — Bár lóg az eső lába — mondta az eget kémlelve a tábla szélén Vratislav Rádl kombájnvezető, akit egy forduló erejéig Karel Baumgartner, a Munkaérdemrenddel '.kitüntetett kombájnos helyettesít a gépen —, de gyorsabban nem haladhatunk, mert eléggé dőlt a gabona, s ezzel csak a szemveszteséget gyarapítanánk, amely — mi, kommunisták a pártgyűlésen vállaltuk ezt a feladatot — nem lehet másfél százaléknál nagyobb. A következő fordulónál Karel leszállt a gép nyergéből, vele folytattam tovább a beszélgetést. — Milyen az idei aratás? — Nagyon nehéz — mutatott a táblára. — Az idő is becsap bennünket, de mi is becsapjuk az időt. Minden percet kihasználunk, amikor csak lehet. Aztán elárulta, hogy megromlott egészségi állapota miatt ezen a nyáron csoiiortvezetőként vesz részt az aratásban. — Persze — folytatta — ez sem könnyű megbízatás. Az a feladatom, hogy a gépek hiba nélkül, egyenletesen dolgozzanak. Azt hiszem, a munka minőségére sem lehet kifogás, hiszen a kombájnok vágószerkezete elé kalászemelőket szereltünk. -- Látom, hogy a kombájnok az NDK mezőgazdasági gépiparának termékel. Hány belőlük az E-516-os típusú? — Nyolc. De újdonságuk, hogy a belső szalmarázó ládák végén egy-egy szemveszteségjelző monitor található. Ezeknek a monitoroknak az a feladata, hogy mintegy szabályozzák a mindenkori betrfcarítási körülményeknek megfelelően a kombájn haladási sebességét. Ez a szabályozottság lehetővé teszi, hogy az arató-cséplő gép teljesítményét az üzemeiteté» során állandóan kihasználhassuk. A vendégkombájnosok szakmailag képzett emberek, sokéves tapasztalatukat hasznosan gyümölcsöztetik az állami gazdaság gabonabetakarításában. — Végeredményben nem vendégeskedni, hanem dolgozni jöttünk. S hogy meglepetés ne érjen bennünket, jól felkészültünk mind a száraz, mind pedig a nedves aratásra. Természetesen az lenne jó, ha porfelhők úsznának a gépek után — fejtette ki véleményét fi'ri Smutny javítómester, aki immár tizenötödször tölti a nyarat a kombájn nyergében. A végeláthatatlan lábián egyenletes ütemben folyik a munka. A jó termésről tanúskodik az is, hogy egy-egy soron megtelik kövér árpaszemekkel a kombájnok 4,5 köbméteres űrtartalmú magtartálya. De az arató-cséplő gépeknek nem kell sokáig vesztegelniük, meri a sűrűn forgolódó magszállító traktorosok rögtön elszállítják a termést a raktár ba. Óraműpontossággal történik itt minden munkamozzanat. Szép példája ez a morvaországi és a Párkányi Állami gazdaság kombájnosai sokéves, baráti együttműködésének, jóllehet, még csak az aratás kezdetén tartanak. A közel 2200 hektáron termett gabona betakarításáért azonban továbbra is szívósan meg kell küzdeniük. Erre szólítja őket az ideiglenes pártcsoportok felhívása és a kommunista kombájnvezetők pártmegbizatása. SZOMBATH AMBRUS