Új Szó, 1980. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1980-07-29 / 177. szám, kedd

Befejeződött a cseh csoport kazincbarcikai fellépése s ugyanaz ismétlödött meg, ami két évvel ezelőtt. Azzal a kü­lönbséggel, hogy akkor a zele­neCi csoport kapott ugyan­ilyen vastapsot. Aztán körénk sereglettek magyarországi ba­rátaink s a csoportról érdek­lődtek. Bizony, csak annyit tud­tunk, hogy ZeleneŐ Trnava mel­lett fekszik, az együttes mun­káiéról vajmi keveset — Hol is van az a Vodnany kérdezték most sokan és már-már széttártam a karomat-, amikor hirtelen Svejk jutott az eszembe. Hát persze, Plsek, Vodfiany, Ceské Budéjovlce .., s mesélni kezdtem Dél-Cseh­országról, a halastavakról és a történelmi hagyományokról. A Vodnanyi Népszínház tag­jai már lejöttek a színpadról, de még bennük van a Moso­lyok és tőrök című előadás iz­galma, sikere. Sört hoznak, ha­zait. — Feltankoltunk néhány lá­dával — mondja Jaroslav Dejl, a csoport egyik rendezője és színésze. — Jó itt, de azért a Budvar az igazi. FraptiSek Zbornlk, aki az egyik lovag alakításáért talán a legnagyobb tapsot kapta, a kö­zönséget dicséri: A Komlós Nekünk elsősorban a tévé képernyőjéről fog nagyon hiányozni. Mindig lenyűgö­zött szellemességével, igaz­mondásával. Nagyon szeret­tük őt, mi is, hiszen olyan fonákságokat ostorozott, amelyek nálunk sem isme­retlenek. Kíméletlen volt és szókimondó. Nem kendőzte el a hibákat, nem köntörfa­lazott, mert szerette az em­bereket és hitt társadalmi eszményeikben. Voltak el­lenségei, akiknek vaj volt a fején s ezért nem szerették igazmondásáért. De mérhe­tetlenül többen voltak, akik becsülték és szerették — igazmondásáért. Nekik ő volt „A Komlós". Komlós János újságíróként kezdte, sokáig a Népsza­badság kulturális rovatának a vezetője volt. S mindvégig újságírónak tartotta magát, olyannak, aki minden ener­giával, tehetségével részt vesz a közéletben. Felfigyel­tető tanulmányokat írt Bhrenburgról, Csontváryról és másokról. Konferansziéként és hu­moristaként vált országhatá­rokon túl is ismertté. Meg­alapítója és haláláig meg­határozó egyénisége volt a Mikroszkóp Színháznak, tu­dásával és egyéniségével gazdagította a magyar poli­tikai kabarét. Mi, tévénézők, elsősorban Az érem harma­dik oldala s legutóbb A hó­nap című szatirikus műsor­ban és más emlékezetes adásban, ismertük és szeret­tük meg őt. Hihetetlenül sokat dolgo­zott, sokat szerepelt szín­padon, tévében és máshol. Közéleti ember és művész volt, nem ismert lazítást, pi­henést. A szíve nem bírta ezt az örökös készenlétet, a mérhetetlen megterhelést. Most temették. Csak ötven­nyolc éves volt... —y—f — Hozzáértő és hálás volt a nézősereg. Látszik, hogy szak­emberek. Nem dőlnek be min­dennek, de értékelni tudják a művészit. Amikor már lélekben is le­sminkeltek, a csoportról kér­dem őket. — Kisvárosunkban két szín­játszócsoport működik. Az egyik hárömfelvonásos nép­színműveket ad elő, mi a kor­szerűbb színjátszás eszközeivel igyekszünk élni. Kisvárosi cso­port vagyunk, messze Prágá­tól. Tagjaink tanítók, munká­sok, ifja halászok is vannak közöttünk. A művelődési ott­hon anyagi kerete nálunk sem nagy. Kezdetben bizony a rek­vizitumokra is mi dobtunk ösz­sze. Jó a kollektívánk, mi so­sem panaszkodunk, inkább megpróbáljuk megoldani a problémákat. Az anyagiakat is Nemrég a Supina nevet »et­ték föl, ami magyarul halpik­kelyt jelent. A miértre Jaros­lav Dejl válaszol: — Akkor lesz ízletes és tisz­ta a hal, ha megtisztítják pik­kelyeitől. Valahogy így, hozzá­értő és tiszta szívű emberek módjára szeretnénk mi is elő­adásainkkal megtisztítani a né­zőket a rossz szokásoktól, éle­tünk sokféle hordalékától. Ügy érezzük, hogy amatőr vonalon különösen befellegzett a cse­lekményes, egysíkú történetek­nek. Ma már senkinek az éle­te sem ilyen egyszerű, csak­nem minden tettnek, jelenség­nek színe és fonákja van, sok­szor nem is olyan könnyű meg­ítélni, ki milyen s egyáltalán vannak-e kimondottan jó és rossz emberek. Ha a színját­szás valamiképp az életünket akarja tükrözni, akkor meg­győződésem szerint szakítani kell az egydimenziós ábrázo­lásmóddal. Mi is a lélektani­lag motivált, többféle asszo­ciációkra lehetőséget adó, több­A Szovjetszkaja- Kultura cí­mű lap július 11-i számában je­lent meg az alábbi cikk, melyet az olimpiai városok egyikéből, Tallinnból keltezett a szerző, V. Rizsova. Az 1980-as Nyári Olimpiai Já­tékok nemcsak az év legkie­melkedőbb sporteseményének rendezőit, hanem a színházi em­bereket is aktivizálták. Minde­nekelőtt elmondható ez a tal­linni Orosz Drámai Színházról. Színpadra állított egy komédi­át. A darab azokat a fantaszti­kus kalandokat jeleníti meg, melyekben Alekszej ívascsen­ko sportbajnoknak volt ré­sze a világrekordját megelőző éjszaka. Azokról a kalandok­ról mesél a darab .a nézőknek, amelyeket csak álmában élhet meg az ember ... amelyek — ahogyan írja V. Rizsóva — „tág teret engednek a drámaírók fantáziájának, hogy alaposan összebonyolítsák a ma embere és az olimposzi istenek közötti viszonyokat". E mulatságos bonyodalom igaziságát az a körülmény ad­ja; hogy a darab egyik szerző­je, Valerij Brumel olimpiai baj­nok tudja: a nagy felelősség­gel járó start előtti éjszaka mindig igen-igen nehéz, hiszen értelmű színjátékok hívei va­gyunk. FrantiSek Zbornlk folytatja a gondolatsort: — A cseh ember mentalitá­sához a humor áll közelebb. Mi szintén így szemléljük a világot, önmagunkat. Humoro­san, de nem olcsó viccekkel, Amolyan kesernyés, többértel­mű és mindig időszerű eseh humorral. A repertoárról kérdezem őket. — Vampilovot, Rudi Strahlt is játszottunk, a hazaiak közül Klicperát, most Jetauert. A csoport egyik női tagja mosolyogva vág közbe: — A hazaiak közül főleg a klasszikusokat szeretjük. Azok jó darabokat írtak, és nem szólnak bele, ha meghúzzuk a szöveget 1 Kolléganője hozzáteszi: — Ezt ne írja le, ez csak vicc volt. Persze, cseh vicc. Van benne valami... — Valóban — folytatja Fran­tiáek Zborník. — Napjainkban az amatőrök is érzik a jó mai darabok hiányát. Sok szöveg­könyvet olvastunk, de egyik sem tetszett. Valahogy felszí­nesek, átlátszóak és mesterkél­tek a cselekmények, szürkéb­bek mai életünknél. Ezért tar­tom fontosnak a jó dramatur­giai munkát, mert klasszikus­tól is lehet izgalmasan mai da­rabot játszani... Ezután a lehetőségekről be­szélünk. Ősztől hetente két­szer három-négy órát próbál­nak. Aztán sör mellett megbe­szélik a teendőket. Hétvégén gyakran együtt járnak kirán­dulni s ekkor is nagy szerel­mükről, a színházról társalog­nak. így kerülnek közelebb egymáshoz emberségben, ízlés­ben, elméleti tudásban. Szeretnének fesztivált is ren­dezni szülővárosukban, de idá­ig nem volt rá pénzük. Jó kap­csolatuk van egy brnói ama­tőr csoporttal, de nem tudták őket meghívni, mert nem vjlt miből kifizetni az útiköltséget. Most már bizakodnak, hiszsn a cseh országrészben már isme­rik és támogatják őket. Anya­gilag is. Aláhúztam az egyik tag sza­vait: — Én nem hiszek annak a csoportnak, amely állítólag anyagi nehézségek miatt nem dolgozik. Magamban megkérdő­jelezem azt a rendezőt és ve­zetőt is, aki minduntalan a ke­vés pénzre beszéli ki magát. Tudom, manapság az amatőr mozgalom sem él meg anyagi támogatás nélkül, dehát a szín­játszáshoz ugye két deszka is elég. A többi elsősorban fan­tázia és tehetség dolga. Jó lenne még jobban megis­merni őket, tapsolni nekik, mondjuk' a következő évi Jó­kai-napokon ... SZILVÄSSY jÖZSEF ő maga is nemegyszer élte át azokat a gyötrelmes órákat, amikor a gondolat újra és újra visszatér a versenyző legna­gyobb vetélytársához — ahhoz a magassághoz, mely fölött győzedelmeskednie kell. „A ma­gányérzés igazsága adja a da rab élethűségét, művészi hite­lét" — állapítja meg a recen­zens. Az Olimpiai komédiát (ugyan­is ez a címe) a darab másik szerzője, Jurij Jersov rendezte meg Tallinnban és olyan szín­művészek alakítják benne a főbb szerepeket, mint A. Rja­zancev, B. Troskin, Sz. Orlo­va, I. Antonova, A. lljin és má­sok — „nem csupán kitűnően és egészséges lelkesedéssel, ha­nem igazi odaadással az iránt az esemény iránt, mellyel most együtt él az egész sportvilág". És a darab kiteljesedése — Brumel filmvásznon megvaló­suló „arany" ugrása — új győ­zelmek reményét kelti. Előz­zék meg bár azokat a kitartó felkészülés kemény évei, a start előtti gyötrelmes órák, percek és másodpercek, amelyekről mosolyogva mesélhet később az, aki egyszer már győzedelmes­kedett a maga magassága fö­lött. (K-s) Felvételünkön a nagy sikerű Mosolyok és tőrök egyik jelenetét láthatjuk (Szathmáry-Király Ádámné felvétele) A rekord előtti éjszaka Valerij Brumel komédiájáról OJ FILMEK ­AZ ÓRÁSMESTER NÄSZÜTJA (csehi Akkor tiszta a hal... AMATŐR SZÍNJÁTSZÁSRÓL — CSEH CSOPORTTAL A cseh komédia egyik látványos jelenete (Miloslav Mirvald felv.] ÁLLAMÉRDEK (francia)T~ Olajozott munka jellemzi min­den tekintetben ezt a francia filmet. író, rendező, operatőr és színészek megbízható telje­sítménnyel szolgálják a kétség-/ kívül tisztességes politikai mon­dandót. Az Államérdek ugyan­is leleplező film. Sajnos, két­szeresen is az: miközben készí­tői pellengérre állítják azokat a francia, az államapparátus­ban vezető posztot betöltő po­litikusokat, akik lelkiismeret­lenül bármilyen célra s a vilá­gon bárkinek exportálnak fegy­vereket, mert nekik ez az üz­let, ez az „államérdek", szép lassan leleplezik önmagukat is. És mi, végignézhetjük, ho­gyan lehet rutineszközökkel haladó filmet gyártani. lábát. Hogy a történet művé­szileg meggyőző légyen, arra hiába várunk. S a bírálat is csak a felszínt borzolja. A cselekményt illetően elég ennyi: az államilag szentesí­tett fegyverkereskedést a jobb érzésű emberek elítélik, sőt ké­szek harcolni is ellene. Az Ál* lamérdek humánus értelmiségi szereplői — egy francia és egy, olasz biológusprofesszor — el< kezdik eleve kudarcra ítélt ak< ciójukat. A maguk naiv mód­ján szembeszegülnek az egész államapparátussal. Nem veszik észre, milyen nagy a tét s hogy a fegyvercsempészek esz­közökben nem válogatnak: min-' denkit eltesznek láb alól, aki útjukban áll. Jean Yanne a francia film egyik főszereplője Ami egyébként Nyugaton nagy divat mostanában. Egyre szaporodnak a jogrendet, a közhivatalokat, a gazdasági ve­zetést és az általános korrup­ciót ostorozó produkciók. A többnyire amerikai, olasz vagy francia történetek középpont­jában ott a bűntény, kellékei között a jól bevált krimi-esz­köztár, a figurák pedig sajátos elegyei a társadalmi drámák elesett, naiv kisembereinek és a gátlástalan gengsztereknek. E filmben a tisztességes gon­dolat viszonylag tisztességes szakmai szinten fogalmazódik meg. Ám e Szókimondó alko­tásnak azonmód szertefoszlik a hatása, mihelyt kilépünk a moziból. Sőt, a rutinosabb né­ző már a vetítés alatt is ér­zékeli a társadalmi valóság igazán hiteles, mélyreható fel­tárásának hiányát és észreve­szi a tételesség, a kétszer alá­húzott mondanivaló kilógó lő­André Cayatte politikai krí­mit készített, a valódi politikai harc ábrázolását azonban meg akarta kerülni, sikeresebbnek vélte, ha bűnügyi történetté formálja át mondanivalóját. Hi­ába igyekszik egy szokaflan cselekmény bemutatásával fo­kozni a figyelmet, a vonzónak szánt külsőségek alatt csak lapos „felismerések" húzódnak meg. Nincs okunk kételkedni a rendező őszinteségében, társa­dalomkritikai szándékának he­lyességében. Most is — akár­csak korábban — a valóságot leplezi le, csupán a film össz­hatását tekintve tévedt el. A politikai-társadalmi drámát iz­galmasnak vélt bűnügyi törté­nettel akarta helyettesíteni, így a film elvesztette hitelét, végső fokon pedig hatását. A színészek — Francois Périer, Mvnica Vitti, Jean Yanne — korrekt játékot nyújtanak, üe nem fedhetik el a közhelyeket. —ym—! Hogyan talál utat egy órás­mester egy húsbolti elárusító­lányhoz? Erről szól az abszurd ötletekre épülő "cseh komédia, mely a cselekmény látszólagos banalitása ellenére valamivel többet is mond. Többet, mert parodizálja az agyoncsépelt gagekből, fordulatokból építke­ző közhelyes vígjátékokat. A film alkotói groteszk ele­mek alkalmazásával szinte szo­katlan vígjátéki hangvételt, s ezáltal eredeti hatást értek el. Bőven merítettek a komédia eszköztárából. A debütáló Tó­más Svoboda rendező egyik legfőbb érdeme, hogy a mai tárgyú vígjátékok kliséit és előregyártott elemeit csokorba gyűjtve parodizálja az unalom míg ismételt vígjátéki helyzet teket, „váratlan" fordulatokat. Sőt, az alkotók önmagukat, sa­ját ötleteiket is parodizálják, nem egyszer csavarnak egyet a cselekményen. Friss tempó, szokatlan szer­kezeti felépítés, több jó színé­szi alakítás jellemzi a filmet, Ivan Vyskoöil, Petr Svojtka, Lü­dék Sobota, Milan Lasica, Ju­lius Satoransky, Nada Urban­ková, Eva Pilarová, Lad'ka Koz­derková szívesen vesznek részt a komédiázásban.

Next

/
Thumbnails
Contents