Új Szó, 1980. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1980-07-29 / 177. szám, kedd

Befejeződött a cseh csoport kazincbarcikai fellépése s ugyanaz ismétlödött meg, ami két évvel ezelőtt. Azzal a különbséggel, hogy akkor a zeleneCi csoport kapott ugyanilyen vastapsot. Aztán körénk sereglettek magyarországi barátaink s a csoportról érdeklődtek. Bizony, csak annyit tudtunk, hogy ZeleneŐ Trnava mellett fekszik, az együttes munkáiéról vajmi keveset — Hol is van az a Vodnany kérdezték most sokan és már-már széttártam a karomat-, amikor hirtelen Svejk jutott az eszembe. Hát persze, Plsek, Vodfiany, Ceské Budéjovlce .., s mesélni kezdtem Dél-Csehországról, a halastavakról és a történelmi hagyományokról. A Vodnanyi Népszínház tagjai már lejöttek a színpadról, de még bennük van a Mosolyok és tőrök című előadás izgalma, sikere. Sört hoznak, hazait. — Feltankoltunk néhány ládával — mondja Jaroslav Dejl, a csoport egyik rendezője és színésze. — Jó itt, de azért a Budvar az igazi. FraptiSek Zbornlk, aki az egyik lovag alakításáért talán a legnagyobb tapsot kapta, a közönséget dicséri: A Komlós Nekünk elsősorban a tévé képernyőjéről fog nagyon hiányozni. Mindig lenyűgözött szellemességével, igazmondásával. Nagyon szerettük őt, mi is, hiszen olyan fonákságokat ostorozott, amelyek nálunk sem ismeretlenek. Kíméletlen volt és szókimondó. Nem kendőzte el a hibákat, nem köntörfalazott, mert szerette az embereket és hitt társadalmi eszményeikben. Voltak ellenségei, akiknek vaj volt a fején s ezért nem szerették igazmondásáért. De mérhetetlenül többen voltak, akik becsülték és szerették — igazmondásáért. Nekik ő volt „A Komlós". Komlós János újságíróként kezdte, sokáig a Népszabadság kulturális rovatának a vezetője volt. S mindvégig újságírónak tartotta magát, olyannak, aki minden energiával, tehetségével részt vesz a közéletben. Felfigyeltető tanulmányokat írt Bhrenburgról, Csontváryról és másokról. Konferansziéként és humoristaként vált országhatárokon túl is ismertté. Megalapítója és haláláig meghatározó egyénisége volt a Mikroszkóp Színháznak, tudásával és egyéniségével gazdagította a magyar politikai kabarét. Mi, tévénézők, elsősorban Az érem harmadik oldala s legutóbb A hónap című szatirikus műsorban és más emlékezetes adásban, ismertük és szerettük meg őt. Hihetetlenül sokat dolgozott, sokat szerepelt színpadon, tévében és máshol. Közéleti ember és művész volt, nem ismert lazítást, pihenést. A szíve nem bírta ezt az örökös készenlétet, a mérhetetlen megterhelést. Most temették. Csak ötvennyolc éves volt... —y—f — Hozzáértő és hálás volt a nézősereg. Látszik, hogy szakemberek. Nem dőlnek be mindennek, de értékelni tudják a művészit. Amikor már lélekben is lesminkeltek, a csoportról kérdem őket. — Kisvárosunkban két színjátszócsoport működik. Az egyik hárömfelvonásos népszínműveket ad elő, mi a korszerűbb színjátszás eszközeivel igyekszünk élni. Kisvárosi csoport vagyunk, messze Prágától. Tagjaink tanítók, munkások, ifja halászok is vannak közöttünk. A művelődési otthon anyagi kerete nálunk sem nagy. Kezdetben bizony a rekvizitumokra is mi dobtunk öszsze. Jó a kollektívánk, mi sosem panaszkodunk, inkább megpróbáljuk megoldani a problémákat. Az anyagiakat is Nemrég a Supina nevet »ették föl, ami magyarul halpikkelyt jelent. A miértre Jaroslav Dejl válaszol: — Akkor lesz ízletes és tiszta a hal, ha megtisztítják pikkelyeitől. Valahogy így, hozzáértő és tiszta szívű emberek módjára szeretnénk mi is előadásainkkal megtisztítani a nézőket a rossz szokásoktól, életünk sokféle hordalékától. Ügy érezzük, hogy amatőr vonalon különösen befellegzett a cselekményes, egysíkú történeteknek. Ma már senkinek az élete sem ilyen egyszerű, csaknem minden tettnek, jelenségnek színe és fonákja van, sokszor nem is olyan könnyű megítélni, ki milyen s egyáltalán vannak-e kimondottan jó és rossz emberek. Ha a színjátszás valamiképp az életünket akarja tükrözni, akkor meggyőződésem szerint szakítani kell az egydimenziós ábrázolásmóddal. Mi is a lélektanilag motivált, többféle asszociációkra lehetőséget adó, többA Szovjetszkaja- Kultura című lap július 11-i számában jelent meg az alábbi cikk, melyet az olimpiai városok egyikéből, Tallinnból keltezett a szerző, V. Rizsova. Az 1980-as Nyári Olimpiai Játékok nemcsak az év legkiemelkedőbb sporteseményének rendezőit, hanem a színházi embereket is aktivizálták. Mindenekelőtt elmondható ez a tallinni Orosz Drámai Színházról. Színpadra állított egy komédiát. A darab azokat a fantasztikus kalandokat jeleníti meg, melyekben Alekszej ívascsenko sportbajnoknak volt része a világrekordját megelőző éjszaka. Azokról a kalandokról mesél a darab .a nézőknek, amelyeket csak álmában élhet meg az ember ... amelyek — ahogyan írja V. Rizsóva — „tág teret engednek a drámaírók fantáziájának, hogy alaposan összebonyolítsák a ma embere és az olimposzi istenek közötti viszonyokat". E mulatságos bonyodalom igaziságát az a körülmény adja; hogy a darab egyik szerzője, Valerij Brumel olimpiai bajnok tudja: a nagy felelősséggel járó start előtti éjszaka mindig igen-igen nehéz, hiszen értelmű színjátékok hívei vagyunk. FrantiSek Zbornlk folytatja a gondolatsort: — A cseh ember mentalitásához a humor áll közelebb. Mi szintén így szemléljük a világot, önmagunkat. Humorosan, de nem olcsó viccekkel, Amolyan kesernyés, többértelmű és mindig időszerű eseh humorral. A repertoárról kérdezem őket. — Vampilovot, Rudi Strahlt is játszottunk, a hazaiak közül Klicperát, most Jetauert. A csoport egyik női tagja mosolyogva vág közbe: — A hazaiak közül főleg a klasszikusokat szeretjük. Azok jó darabokat írtak, és nem szólnak bele, ha meghúzzuk a szöveget 1 Kolléganője hozzáteszi: — Ezt ne írja le, ez csak vicc volt. Persze, cseh vicc. Van benne valami... — Valóban — folytatja Frantiáek Zborník. — Napjainkban az amatőrök is érzik a jó mai darabok hiányát. Sok szövegkönyvet olvastunk, de egyik sem tetszett. Valahogy felszínesek, átlátszóak és mesterkéltek a cselekmények, szürkébbek mai életünknél. Ezért tartom fontosnak a jó dramaturgiai munkát, mert klasszikustól is lehet izgalmasan mai darabot játszani... Ezután a lehetőségekről beszélünk. Ősztől hetente kétszer három-négy órát próbálnak. Aztán sör mellett megbeszélik a teendőket. Hétvégén gyakran együtt járnak kirándulni s ekkor is nagy szerelmükről, a színházról társalognak. így kerülnek közelebb egymáshoz emberségben, ízlésben, elméleti tudásban. Szeretnének fesztivált is rendezni szülővárosukban, de idáig nem volt rá pénzük. Jó kapcsolatuk van egy brnói amatőr csoporttal, de nem tudták őket meghívni, mert nem vjlt miből kifizetni az útiköltséget. Most már bizakodnak, hiszsn a cseh országrészben már ismerik és támogatják őket. Anyagilag is. Aláhúztam az egyik tag szavait: — Én nem hiszek annak a csoportnak, amely állítólag anyagi nehézségek miatt nem dolgozik. Magamban megkérdőjelezem azt a rendezőt és vezetőt is, aki minduntalan a kevés pénzre beszéli ki magát. Tudom, manapság az amatőr mozgalom sem él meg anyagi támogatás nélkül, dehát a színjátszáshoz ugye két deszka is elég. A többi elsősorban fantázia és tehetség dolga. Jó lenne még jobban megismerni őket, tapsolni nekik, mondjuk' a következő évi Jókai-napokon ... SZILVÄSSY jÖZSEF ő maga is nemegyszer élte át azokat a gyötrelmes órákat, amikor a gondolat újra és újra visszatér a versenyző legnagyobb vetélytársához — ahhoz a magassághoz, mely fölött győzedelmeskednie kell. „A magányérzés igazsága adja a da rab élethűségét, művészi hitelét" — állapítja meg a recenzens. Az Olimpiai komédiát (ugyanis ez a címe) a darab másik szerzője, Jurij Jersov rendezte meg Tallinnban és olyan színművészek alakítják benne a főbb szerepeket, mint A. Rjazancev, B. Troskin, Sz. Orlova, I. Antonova, A. lljin és mások — „nem csupán kitűnően és egészséges lelkesedéssel, hanem igazi odaadással az iránt az esemény iránt, mellyel most együtt él az egész sportvilág". És a darab kiteljesedése — Brumel filmvásznon megvalósuló „arany" ugrása — új győzelmek reményét kelti. Előzzék meg bár azokat a kitartó felkészülés kemény évei, a start előtti gyötrelmes órák, percek és másodpercek, amelyekről mosolyogva mesélhet később az, aki egyszer már győzedelmeskedett a maga magassága fölött. (K-s) Felvételünkön a nagy sikerű Mosolyok és tőrök egyik jelenetét láthatjuk (Szathmáry-Király Ádámné felvétele) A rekord előtti éjszaka Valerij Brumel komédiájáról OJ FILMEK AZ ÓRÁSMESTER NÄSZÜTJA (csehi Akkor tiszta a hal... AMATŐR SZÍNJÁTSZÁSRÓL — CSEH CSOPORTTAL A cseh komédia egyik látványos jelenete (Miloslav Mirvald felv.] ÁLLAMÉRDEK (francia)T~ Olajozott munka jellemzi minden tekintetben ezt a francia filmet. író, rendező, operatőr és színészek megbízható teljesítménnyel szolgálják a kétség-/ kívül tisztességes politikai mondandót. Az Államérdek ugyanis leleplező film. Sajnos, kétszeresen is az: miközben készítői pellengérre állítják azokat a francia, az államapparátusban vezető posztot betöltő politikusokat, akik lelkiismeretlenül bármilyen célra s a világon bárkinek exportálnak fegyvereket, mert nekik ez az üzlet, ez az „államérdek", szép lassan leleplezik önmagukat is. És mi, végignézhetjük, hogyan lehet rutineszközökkel haladó filmet gyártani. lábát. Hogy a történet művészileg meggyőző légyen, arra hiába várunk. S a bírálat is csak a felszínt borzolja. A cselekményt illetően elég ennyi: az államilag szentesített fegyverkereskedést a jobb érzésű emberek elítélik, sőt készek harcolni is ellene. Az Ál* lamérdek humánus értelmiségi szereplői — egy francia és egy, olasz biológusprofesszor — el< kezdik eleve kudarcra ítélt ak< ciójukat. A maguk naiv módján szembeszegülnek az egész államapparátussal. Nem veszik észre, milyen nagy a tét s hogy a fegyvercsempészek eszközökben nem válogatnak: min-' denkit eltesznek láb alól, aki útjukban áll. Jean Yanne a francia film egyik főszereplője Ami egyébként Nyugaton nagy divat mostanában. Egyre szaporodnak a jogrendet, a közhivatalokat, a gazdasági vezetést és az általános korrupciót ostorozó produkciók. A többnyire amerikai, olasz vagy francia történetek középpontjában ott a bűntény, kellékei között a jól bevált krimi-eszköztár, a figurák pedig sajátos elegyei a társadalmi drámák elesett, naiv kisembereinek és a gátlástalan gengsztereknek. E filmben a tisztességes gondolat viszonylag tisztességes szakmai szinten fogalmazódik meg. Ám e Szókimondó alkotásnak azonmód szertefoszlik a hatása, mihelyt kilépünk a moziból. Sőt, a rutinosabb néző már a vetítés alatt is érzékeli a társadalmi valóság igazán hiteles, mélyreható feltárásának hiányát és észreveszi a tételesség, a kétszer aláhúzott mondanivaló kilógó lőAndré Cayatte politikai krímit készített, a valódi politikai harc ábrázolását azonban meg akarta kerülni, sikeresebbnek vélte, ha bűnügyi történetté formálja át mondanivalóját. Hiába igyekszik egy szokaflan cselekmény bemutatásával fokozni a figyelmet, a vonzónak szánt külsőségek alatt csak lapos „felismerések" húzódnak meg. Nincs okunk kételkedni a rendező őszinteségében, társadalomkritikai szándékának helyességében. Most is — akárcsak korábban — a valóságot leplezi le, csupán a film összhatását tekintve tévedt el. A politikai-társadalmi drámát izgalmasnak vélt bűnügyi történettel akarta helyettesíteni, így a film elvesztette hitelét, végső fokon pedig hatását. A színészek — Francois Périer, Mvnica Vitti, Jean Yanne — korrekt játékot nyújtanak, üe nem fedhetik el a közhelyeket. —ym—! Hogyan talál utat egy órásmester egy húsbolti elárusítólányhoz? Erről szól az abszurd ötletekre épülő "cseh komédia, mely a cselekmény látszólagos banalitása ellenére valamivel többet is mond. Többet, mert parodizálja az agyoncsépelt gagekből, fordulatokból építkező közhelyes vígjátékokat. A film alkotói groteszk elemek alkalmazásával szinte szokatlan vígjátéki hangvételt, s ezáltal eredeti hatást értek el. Bőven merítettek a komédia eszköztárából. A debütáló Tómás Svoboda rendező egyik legfőbb érdeme, hogy a mai tárgyú vígjátékok kliséit és előregyártott elemeit csokorba gyűjtve parodizálja az unalom míg ismételt vígjátéki helyzet teket, „váratlan" fordulatokat. Sőt, az alkotók önmagukat, saját ötleteiket is parodizálják, nem egyszer csavarnak egyet a cselekményen. Friss tempó, szokatlan szerkezeti felépítés, több jó színészi alakítás jellemzi a filmet, Ivan Vyskoöil, Petr Svojtka, Lüdék Sobota, Milan Lasica, Julius Satoransky, Nada Urbanková, Eva Pilarová, Lad'ka Kozderková szívesen vesznek részt a komédiázásban.