Új Szó, 1980. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1980-07-24 / 173. szám, csütörtök

Sport és kultúra BESZÉLGETÉS JOAKIM SAROJEV PROFESSZORRAL, A MOSZKVAI OLIMPIA KULTURALIS PROGRAMJÁNAK FŐRENDEZŐJÉVEL • Hogyan készültek jel mű­vészeink a sportélet nagy nem­zetközi ünnepére? Mivel örven­deztetik meg a nézőket? Mi­lyen elvek szerint válogatták ki az előadásra szánt müveket, a szereplőket, műsorokat? — A hagyományoknak és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alapszabályzatának megfelelően az olimpia kulturális program­ja egy évvel a játékok meg­nyitása előtt kezdődik és 15— 16 hónapon át tart. Ml a kul­turális műsort egy nagyszabá­sú hangversennyel nyitottuk meg tavaly nyáron a Központi Koncerttermünkben. Képlete­sen szólva ezen a termen átvo­nult az olimpiai városok — Moszkva, Leningrád, Minszk, Kijev és Tallinn — „stafétája". szusi palotájában emlékezetes hangversennyel köszöntöttük a sport nagy nemzetközi ünne­pét. • Van-e valamilyen elvi kü­lönbség e programok összeál­lításában? Vagy egyszerűen csak váltakozni jognak az elő­adóművészek, akik között ott találhatók a muzsika ünnepelt mesterei és a tehetséges fiata­lok? — Arra törekedtünk, hogy a jelleget és elvi megoldást te­kintve minden műsor sajátos ugyanakkor változatos legyen. Vegyünk egy példát. Június utolsó napján az olimpiai falu­ban tartottunk egy — vélemé­nyem szerint — ünnepi jelle­gű, hagyómányos esztrádmű­sort, melyről bátran elmondhat­Felvételünk a Szovjet Állami Népi Együttes műsorán készült, ame­lyen a népszerű Misa mackó figurája sem hiányzott (APN-f elvétel) Es persze az Orosz tél és a Moszkvai csillagok néven is­mert hagyományos zenei fesz­tiválok is most az 1980-as olim­pia jegyében zajlottak le. Ter­mészetesen mindent nem sorol­hatok fel a már előadott műsor­ból, de azt meg kell említenünk, bogy például egyesített balett­karunk a Kreml kongresszusi palotájának színháztermében pár nappal ezelőtt bemutatta A hattyúk tavát, .az operatársu­lat pedig a folanta s a Mozart és Salieri című operát a Nagy­színházban. • Azt szinte meg sem merem kérdezni, hogy az előkészített kulturális program hatalmas méreteire való tekintettel tud­nak-e részletes tájékoztatást nyújtani az olvasóknak a zenei eseményekről? — Tudunk. Látja ezt a két Vaskos kötetet? Minden benne van. Negyvenkét nap alatt meg­közelítőleg 150 balett- és ope­raelőadás, 1800 koncert. Július 14-én például a Bolsojban nagyszabású zenés estet rende­tünk e NOB 83. ülésszakának megkezdése tiszteletére, 18-án, az olimpia megnyitásának elő­estjén pedig a Kreml kongresz­juk, hogy sokszínű, sokmüfajú volt. Ezen a hangversenyen — neves opera- ^s népdaléneke­sek tolmácsolásában — a maga gazdagságában és szépségében szólalt 'meg az orosz, az ukrán, a belorusz, a grúz népdal, de volt tánczene is s a pantomín­játék kedvelői sem csalódtak. A július 14-én bemutatott mű­sor gyökeresen különbözött a június 30-itól: egészében az orosz és a szovjet klassziku­sokra épült. Az olimpiai alap­szabályzat értelmében az ilyen komoly műsornak hazafias jel­legűnek kell lennie. Csak ter­mészetes tehát, hogy a műsor­ban Sosztakovics, Prokofjev, Hacsaturjan Szviridov — és az orosz klasszikusok közül Glin­ka, Muszorgszkij és Csajkovsz­kij művei hangzottak fel a Nagyszínház kórusának és szimfonikus zenekarának elő­adásában (Jurij Szimonoo ve­zényletével). A müveket olyan — külföldön is Jól ismert — neves művészek tolmácsolták, mint Jelena Obrazcova, Jevge­nytj Nyesztyerenko, Vlagyimir Antonov, Jekatyerina Makszimo­va, és persze az Igor Mojsze­jev vezette Állami Népi Tánc­együttes, a Moszkvai Kamara­kórus stb. Ami pedig a Moszkvai Olim­piai Játékok megnyitásának előestéjén a Kreml kongresz­szusi palotájában megtartott ünnepi estet illett, bízvást el­mondhatom, hogy az a szovjet nemzetek és nemzetiségek folk­lórművészetének csodálatos de­monstrálása volt. A műsorban a Szovjetunió mind a tizenöt szövetségi köztársasága részt vett, de azonkívül az autonom köztársaságokból is fellépett több együttes. Az olyan or­szágszerte ismert neveken kí­vül, mint pl. Ljudmila Zikina, Anatolij Szolovjanyenko, Musz­lim Magomajev, Zurab Szotkila­va, találkozhattunk a műsorban tuvai, örmény, jakutföldí és az ország már részeiből jött nép­művészeti együttesekkel, amatőr folklórcsoportokkal. • Megtudhatnánk, kik azok, akik e kiválóan előkészített mű­sorokat szervezik? — Meg is akartam említeni, hogy létezik egy népes műsor­bizottság, mely immár másfél éve dolgozik. E bizottságnak köszönhetők a moszkvai olim­pia tiszteletére rendezett már elhangzott és az olimpia alatt elhangzó főbb zenei műsorok igazán jó előkészítése és meg­szervezése. Kik működnek e bi­zottságban? Tatyjana Usztyino­va főbalettmester, Klavgyija Ptyica vezető karnagy, Viljam Klementyjev fődíszlettervező és sokan mások. Rajtuk kívül mű­ködik egy fiatal rendezőcso­port is, melynek tagjai Zsanna Szmeljanszkaja, Vlagyimir Ma­ganyet, Valerij Zsak és Borisz Brunov. • A Moszkvai Olimpiai játé­kok kulturális programterveze­tében szerepelnek egyebek kö­zött olyan speciális blokkok, mint A zene napja, vagy Az esztrád és cirkuszművészet napja. Kérem, szóljon ezekről is néhány szót. — Tegnapelőtt, július 22-én A zene napján felhangzottak a szovjet zeneszerzők művei va­lamennyi olimpiai városban. A zenei színházakban, a hangver­senytermekben, az amfiteátru­mokban és a parkok rögtönzött pódiumain az ország legneveze­tesebb komponistáinak legjobb műveit ismerhették meg a ha­zai zenekedvelők és a vendé­gek. A koncerteken kívül a na­gyobb művelődési házakban, az üzemek színháztermeiben a hallgatók találkozhattak zenei életünk vezető egyéniségeivel és a tehetséges fiatal muzsikus­nemzedék képviselőivel. Kiállí­tások is nyíltak. Említésre mél­tó még, hogy augusztus 1-én Moszkva utcáin felvonul a szovjet esztrádművészek és a lovagló iskola színpompás kaval­kádja. Az egész város igazi népünnepély színhelye lesz. A Szovjetszkaja kultura alapján: K. J. A TERMÉSZET MINT NEVELŐ S okat szidjuk az időjárást az utóbbi időben, hol so­kalljuk, hol keveselljük az esőt, a napfényt, s ml ta­gadás, nem is mindig ok nél­kül. Aki nyaralni szeretne, nem túlzottan vigasztalja: ez az egész nap szakadó eső nagyon Jót tesz a kapás növények­nek ... S ha az egész évben várt nyaraláskor nap nap után esik az eső, fúj a szél vagy legalább is nincs elég meleg, s fürdésről szó sem lehet, gyer­mek és felnőtt egyaránt elszon­tyolodik. Pedig hát nemcsak a fürdés, a parton való napozás hat ránk kedvezően, hanem az erdő, a rét, a hegy, a domb és az egész természet. Egy nagy orosz pedagógus a múlt században azt mondta, hogy meggyőződése szerint a szép tájnak a gyermek szelle­mi fejlődésére gyakorolt hatása messzemenően meghaladja a tanító hatását, s egyetlen nap, amelyet a gyermek a szabad­ban, az erdőben, a mezőn tölt el, felszabadultan, kitárt szív­vel fogadja be a természetből felé áramló gondolatokat, üze­neteket — többet ér, mint az iskolapadban eltöltött hetek. Ezt a tipikusan rousseaui felfo­gást azóta is sokan hangoztat­ták, s ha mi nem is vonjuk kétségbe az Iskolák jelentősé­gét a gyermek nevelésében, így nyáron, amikor az iskolák zár­va vannak, sokkal több idő jut arra, hogy minél gyakrabban élvezzük a természet nagysze­rűségét. Mennyivel gazdagabb az olyan ember élete, aki gyönyör­ködni tud a táj szépségében, a hullámzó vetésben, a megmű­velt táj idillikus hatásában, a patak csobogásában, az évsza­kok színpompájában, mint aiki mindezt bár látja, nem veszi észre a maga szépségében. A legkiválóbb művészeti alkotá­sok sem képesek maradékta­lanul megragadni a termé­szet örökké változó és mindig élő képeinek sokrétűségét, le­nyűgöző gazdagságát. A közvet­len hatás a döntői Az viszont, hogy a természe­ti benyomások milyen erősek, attól függ, hogy milyen kész­séggel rendelkezik a gyermek az erdő, a mező, a tenger hab­jának a hallására, a világ, a nádas, a hegyorom szépségei­nek a meglátására. Ez a kész­ség nem alakul ki egyik nap­ról a másikra, ha a nevelő (akár a család, akár az iskola) nem törekszik céltudatos fej­lesztésére, ugyancsak lelassul. Kialakulásának az a legfőbb feltétele, hogy minél töbh időt töltsünk a természetben, kirán­duljunk, járjuk az erdőt, a fo­lyóparton, a mezőt, ne sajnál­juk a fáradságot a turistásko­dásra. A természet szépségeinek a megragadásához jó megfigye­lés, pontosan működő érzék­szervek kellenek. A hasonló ele­mek (napkelte, napnyugta, ta­vasszal a virágbaboruló tájak) felidézése az emlékezetet fej­leszti, s ugyanakkor összeha­sonlítási lehetőséget biztosít az észlelt jtíleiib-gdu ertóKelesére. Az értékelés alapján fejlődik az ízlés és kialakul az értéke­lési skála: „rút szép — szebb — legszebb" A gyermekek értelmet, esz­tétikai ízlését fejleszti a termé­szet, csak segítsünk ebben a fo­lyamatban. Okosan teszi a szü­lő, ha időben megtanítja a gyermekét mindarra, ami a természet szépségeinek észlelé­sére nélkülözhetetlen. A leg­jobb módszer ebben is a sze­mélyes példa. A gyermeket meg kell tanítani a természet sze­retetére. A városias életmód terjedésével egyre több gyer­mek csak ritka alkalomként találkozik a természettel. Nem mindegy, hogyan használja fel az ott töltött időt: nem kímél­ve bokrot, fát végigrohangálja az időt, elfogyasztja az elemó­zsiás csomag tartalmát vagy figyelmes szemmel, értve és szeretve szemléli mindazt, ami körülötte van. Juttasuk minél korábban olyan tapasztalathoz, hogy ha hallani akarják a ma­darak hangját, csendesen, szin­te nesztelenül kell járniuk, de más állatokat sem lehet zaj­ban meglesni, mert azok a rá­dió, hangos lárma/elől hanyatt­homlok menekülnek. Ha egy kisfiú azt látja például a ki: ránduláson, hogy az apu soha egy ujjal sem nyúl a fészek­hez vagy a fiókához (hacsak nem esett ki a fészekből és oda akarja visszasegíteni), s azt is meghallja, hogy miért, feltehetően soha sem leli majd örömét abban, hogy a tarka kis tojásokat csupán unalom­űzésből a földhöz vágja. Ha netán fel is sikolt anyu egy, váratlanul előbukkanó békától, családunk bátor férfitagjai ne siessenek agyoncsapni, hiszen a szúnyogok e fáradhatatlan fo­gyasztója Igazán nem kis szol­gálatot tesz az embernek... Kíméletesen bánjunk a ter­mészet minden szépségével, so­ha ne feledkezzünk meg arról, hogy más is örül annak. Ne felejtsük el az üres konzervdo­bozokat a hulladéktároló he­lyekre vinni, s ítéljük el a gyermek előtt is, ha ilyen ren­detlenséggel találkozunk. Nincs olyan gyermek, aki­vel meg ne lehetne szerettetni a természetet, ha megtanulja, mit hogyan érdemes nézni. Min­den virág, még a legigénytele­nebb gyomnövény is, minden levél, szabályos kődarab, min­den kavics titokzatosan szép, minden állat érdekes, izgalmas. Próbáljuk meg a gyermek sze­mével nézni az erdőt, a pataik világát, a természetet. Kimerít* hetetlen kincsek csodás vilá­ga tárul elénk, ahol apró bo­gárnak, fűszálnak, ágasbogas bokornak és faóriásnak egya­ránt helye van. Az az igazi ne­velő erő, ha a saját felfedezés élményéhez juttatjuk a gyer­meket, mert ez olyan öröm, amit az egész életében szívesen keres az ember. A 'kiegyensú­lyozott és harmonikus élet alapja ez. SZEBERÉNYINÉ Z. JUDIT Itt vagyunk a vakáció kellős közepén. A tíz kemény hónap fáradtságát lassan kimossa az idegekből a megváltozott élet­ritmifs, az utazás, új benyomá­sok, a környezetváltozás és a pihenés. A pedagógusok, kis- és nagydiákok többsége gondtala­nul élvezi a jól megérdemelt pihenés napjait, ök azok, akik körül minden rendben van. De van egy szomorú, vagy da­cosan hányaveti kis sereg, akik­nek a vakáció nem jelent ki­kapcsolódást, esetleg csak né­mi lazítást. Ők pótvizsgára szo­rultak. Elkészült az oktató-ne­velő munka új tervezete, új módszereket alkalmazva oktat­nak a pedagógusok. Készültek hatékony, a tanulóval mintegy ykommunikáló munkafüzetek és tankönyvek. Mégis vannak szá­mosan, akik nem tudnak ele­get tenni a követelményeknek. Most kereshetnénk, ki az oka? — A tanuló, aki nem veszi komolyan a munkáját? — A pedagógus, aki tíz hó­nap alatt nem tudott odahatni, hogy meggyőzze: feladatait napról napra, órár&l órára el kell végeznie, mert ellenkező esetben a tudása hiányos lesz, s e hiányokat nyáron — rosz­szabb esetben e következő év Vakáció — gondokkal megismétlésével kell majd pó­tolnia? A szülő, aki nem mérte fel kellőképpen gyermeke képes­ségeit, vagy nem ismerte elég­gé gyermekét, túlságosan meg­bízott benne, nem ellenőrizte rendszeresen. Nem volt kapcso­lata az Iskolával, a pedagógu­sokkal, nem tudta hogyan és miképpen [kellene beavatkoznia, hogy segíthessen, s gyermekét ne érje kudarc? Feltejaetnénk még sok-sok kérdést. A gyermek sikertelen­ségének okát ugyanis elemezni kell mind a családban, mind az Iskolában. Mert ahány pót­vizsgára került gyermek, any­nyi speciális eset. Az okot szü­lő és pedagógus csak közösen, csak egymásban bízva tudja megtalálni, feltárni. Közösen kell kidolgozni a további ten­nivalók menetét is. Mind a ket­tő egyaránt érdekelt fél. Jóhi­szeműen kell egymáshoz köze­ledniük. Az a helyes álláspont, ha a szülő tájékozott partner­nek tekinti a pedagógust, aki­nek pedagógiai-pszichológiai és szakismeretei birtokában pontos elképzelése van arról, mit kell tenni, hogy a tanuló pótolja a hiányokat. Mert tenni kell. A sértődés­nek nincs értelme, csak tovább rontanánk a gyermek helyze­tét. Mint minden egészséges, Jó reflexekkel és reakciókkal ren­delkező személyiség, a gyermek is hajlamos rá, hogy nem önma­gában, hanem elsősorban a pe­dagógusban keresse a kudarc okát. Nem könnyű ilyen esetben a szülő helyzete, hisz a gyer­mek egyidejűleg szorong és ag­resszív. Belső konfliktusait meg­próbálja környezetére hárítani. Ha ezt az ösztönös védekező magatartást a szülő megerősíti és kritikátlanul elfogadja az érveit, megalapozza a gyerek későbbi izgága, felelőtlen ma­gatartását. Egyengeti az utat, hogy konfliktusokkal teli sze­mélyiség váljék belőle. Gyer­meke gyanakvóvá válik, nem bízóik tovább nevelőiben, s en­nek következtében egyre irá­nyíthatatlanabb lesz. Néhány év múlva se a pedagógus, se a szü­lő nem tud vele mit kezdeni. Persze lehetséges, hogy a kis­diáknak igaza van. A pedagógus nem ismeri eléggé, vagy nem tud vele bánni. Ez esetben is higgadtan beszéljük meg a pe­dagógussal észrevételeinket, a további teendőket. Vannak gyerekek, akiknek elég, ha két hónap alatt figyel­mesen átnézik az anyagot, ön­állóan is képesek pótolni a hiá­nyokat. De vannak sokan, akik korrepetálásra szorulnak. Az is­kolák pedagógiai testülete rendszerint elkészíti a korre­petálások egész nyári tervét. Ezt a tervet a szülőknek is, a tanulóknak is ismerniük kell, hogy az óráikon a tanulók meg tudjanak jelenni. Ha ez is ke­vés, nincs más hátra, úgy kell beosztanunk a két hónapot, hogy ha dolgozunk is, ha üdü­lőben nyaralunk is, esetleg a tengerparton töltjük a szabad­ságunkat: napi egy- másfél óra legyen a gyermeké. Böngésszük át vele, majd gyúrjuk ét ala­posan a kérdéses tantárgyat. Ha magunk nem érünk rá, vagy járatlanok vagyunk a tananyag­ban, jó, ha megfelelő képzett­ségű ismerőseink közül megké­rünk valakit, készítse fel gyer­mekünket az augusztus végi pótvizsgára. Ha a gyermek értő kezek közé kerül, az ilyen nyá­ri foglalkozások meglepő ered­ményeket hozhatnak. Nem egy, esetben a gyermek egész ké­sőbbi pályáját pozitívan befo­lyásolja, ha van, aki a nyári szünet alatt higgadtan, az ala­pokból kiindulva végigböngészi, átveszi vele az anyagot, pótol­ja a hiányokat, alaposan meg­magyarázza a lényeget. Sokat lehet ilyenkor tenni — csak egyet nem szabad: napról nap­ra felhánytorgatni a történte­ket. A szemrehányás állandóan ébrentartja bűntudatát — a bűntudat megbénítja őt. Az ér­zékenyebb alkatú gyermekben a későbbi évek során is állandó­sulhat a szorongás és saját ké­pességeinek alábecsülése. önbi­zalom nélkül pedig nincs si­keres életpálya. A fontos az: gyermekünk érezze, hogy nekünk ő a leg­fontosabb, törődünk vele és minden körülmények között számíthat ránk. Tudatosítsuk benne: most egy fontos feladat előtt áll, s ezt képességei sze­rint a lehető légjobban kell megoldania. E cél érdekében meg kell tanulni egyről-másról lemondani és összpontosítani minden erejét. A vizsga meg csak eszköz, amellyel élt a pe­dagógus, hogy őt rákényszerít­se az alapos tudás megszerzé­sére. TŰRÖK ZSUZSA 1980. VII. 22.

Next

/
Thumbnails
Contents